Somogyi Néplap, 1976. február (32. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-21 / 44. szám

Gépkocsivezetők lesznek A fiatalok a jelzőtáblákkal ismerkednek. A feleltetőgéppel egyszerre negyven fiatalt tudnak levizs­gáztatni. A jobb tanulók a tizedik óra után már a városban is gya­korolhatnak. Gyertyás László képriportja Már tavaly októberben megkezdték az új KRESZ okta­tásit az MHSZ gépjárművezető tanintézetében. Az intézet tizenhat oktatójának minősítő vizsgát kellett tennie az ú,1 KREGZ-ből, s csak azután kezdhette meg az elméleti és gya­korlati képzést. Évente mintegy ötszáz fiatal szerzi meg az MHSZ'-nél a hivatásos gépkocsivezetői jogosítványt — öt­hónapi‘kemény munkával. A cseri park egyik útszakaszát alakították ki rutinpályává. Itt ellenőrzik minden indulás előtt a gépkocsik üzemképes­ségét Is. Érdeklődés, székimondás, feladatvállalás Újjáválasztották a népfrontbizottságot Hollódon Nem Üres tarisznyával in­dították útnak pénteken este Holtadon az új népfrantbizott- ságot. Ha csupán a választás­ra összehívott falugyűlés ti­zenegy hozzászólójának bíráló megjegyzéseit, javaslatait, kezdeményezéseit próbálják majd rendszerezni, akkor sem kell tartaniuk a munkanélkü­liségitől. De jól tudják, hogy az elhangzottakon kívül még számos más jellegű tennivaló is vár. rájuk. A bizottság ösz- szetételéből arra lehet .követ­keztetni, hogy frissebb, moz­gékonyabb lesz, mint elődje: a huszonnyolc tag között ugyanis nyolc nő van — ed­dig a falu tanítónője egyedül képviselte a »gyengébb nemet« —, no meg a tíz 30 éven alu­li fiataltól is joggal várható lendületesebb szervező mun­ka. A gyűlés hangulatából, a szót kérők megnyilvánulásai­ból arra lehet következtetni, hogy 1 a tennivalók sokaságá­val nem maradnak magukra az új bizottsági tagok. Ahogy többén elmondták, a hollá- diakban is él az összefogás, a közös munka, az önzetlen tár­sadalmi tevékenység igénye, és ha ezt eddig csak — mint ahogy a beszámolóban több­ször is elhangzott — »szerény« mértékben sikerült gyümöl- csöztetnd, nem maradhat el ez a község sem a szomszédok­tól. Főként Vers példáját hoz­ták fel gyakran, amelynek la­kói élen járnak a társadalmi munkák végzésében. De Rigó Lajos tanácsielnök nemcsak ezt a községet emlegette, ami­kor a fejlesztés eredményei­ről, gondjairól és tennivalói­ról szólt, hanem együtt ele­mezte a tanácsi körzet —Ba- latonberény, Vörs, Tikos, Hol- lád és a saékhelyközség: Ba- latomszentgyörgy — helyzetét. Ezt a falugyűlés részvevőd is természetesnek tartották, és hozzászólásaikban nem volt olyasfajta türelmetlenség, mély megkérdőjelezte volna a körzeti központ szerepét, ha­tását. Hiszen jól tudják: bár többféle gond szorít Holládon, nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy jó néhányan ta­lálnak a községből munkaal­kalmat Szentgyörgyön; ide járnak iskolába a felsősök, és sokfajta árut is e nagyobb községben szereznek be. Te­hát az új iskola építése, a kereskedelmi hálózat fejlesz­tése, no meg a közlekedés ja­vítása — amiről ugyancsak sok szó esett — a holládiak érdeke is. Mindez nem azt jelenti, hogy meg lehet feledkezni a helyi körülményekről: az utak, a járdáik, a művelődé­si terem állapotáról. Valaki keményen szóvá is tette, hogy a legsürgetőbb feladatokat az eddiginél gyorsabb ütemben kellene elvégezni. De egyet­len hozzászóló sem akadt, aki csupán kért, rietán követelő­zött volna: sokan utaltak a takaró és a nyújtózkodás ösz- szefüggésére, és nem a felül­ről várható segítségben, ha­nem a helyi lehetőségekben keresték a megoldást. Gondo­sabb szervezettséget, követke­zetességet, nagyobb felelőssé­giét sürgettek a társadalmi munka végzésében, de min­dig többes szám. első sze­mélyben. Ezért is érezték a járás és a körzet Jelen levő képviselői, hogy megvan a fe­dezet a község ötéves tervé" nek végrehajtására. Az alap­vető kérdésekben egyetértés és tenni akarás jellemezte a falugyűlést, azonosulás a párt politikájával, a cselekvő rész­vétel igénye a megvalósítás­ban. Nemcsak fejlesztési témák­ról volt szó ezén a késő esté­be nyúló tanácskozáson. Reá­lis mérlegeléssel beszéltek a holládiak az általános fejlő­A szerencse nyomában A „milliomos'’juhász Tíz esztendő alatt három­szor kopogtatott be Fortuna Somogy megyébe egy-egy öt- találatos lottószelvénnyel. Most, évek múltán hiába sze­gődtem nyomukba, a három szerencsés nyertes közül csak eggyel találkoztam. Sándor bácsi már túl van a nyolcvanon, de sokkal fiata- lábbnak látszik. Juhász volt, tisztes rangban: számadó. Az öreg házikó láttán azonban senki nem mondaná meg, hogy lakója néhány éve még majd kétmilliónyi forintot mondha­tott magáénak. Hellyel kínál a kályha mel­lett. — Szóval az öt találat miatt jött... Mesélni kezd, beszél az. éle­téről, hajdani munkájáról. Hiába próbálok közbevágni, mindig ott folytatja, ahol ab­bahagyta. Azután mégis be­adja a derekát: — Hát kérdezzen, ha már olyan kiváncsi. — Mikor kezdett játszani? — Amikor elkezdődött a lottó, 1957-ben. Mindjárt a harmadik héten. A feleségem hozott egy szelvényt a város­ból. Azt se tudtuk mi az, de kitöltöttem... Ez volt az első, s mindjárt egy négyes találat: ötvenezer-ötszáz forint húsz fillér. — Sokszor nyert? — Volt úgy, hogy vettem huszonöt szelvényt, s nyertem két hármast meg tizenkét ket­test. — Szerencsés ember. Rám néz, s mint aiki nem hallotta a megjegyzést, foly­tatja: — Az ötös is olyan furán jött. Általában két-három szelvénnyel játszottam, s ame­lyik szám hirtelen eszembe jutott, azt jelöltem be. Nagy pénz az az egymillió-hétszáz- hetvenezer forint, de csak hallani nagy ... Maga elé mered, megalead. Kérdezni kell. Érzem: most valami olyanról lesz majd szó, amiről még nem beázélt. — Mi lett a pénzzel? — Amit a négyesért kap­tam, majdnem egészében a nagyobbik lányomnak adtam. Akkor ment férjhez. — Az ötös? — Milliót a takarékban hagytam, a többiből meg a kisebbik és a nagyobbik lá­nyomnak építtettem egy-egy házat A milliót is szétosztot­tam négyfelé; a feleségem­nek, a lányaimnak és ma­gamnak egy-egy negyedmil­liót. A nagyobbik lányommal a veje miatt nem beszélünk, a kisebbikkel néha-néha ta­lálkozom. A feleségem is el­költözött tőlem. Elvitt min­dent. Csak két régi törülkö­zőt hagyott. Én nem akartam, hogy prédára menjen a pénz. Mielőtt cselekedtem volna, megkérdeztem a Nemzeti Bankban egy jogtanácsostól, hogy helyes-e, amit tenni akarok vele. Azt mondta, igien. Újból a régi emlékekről, a juhászkodásról beszél. Ahhoz sokkal szebb emlékek fűzik. Végül mégis visszakanyarodik a »szerencséhez«. — A feleségem mást akart. Hallottam, amikor azt beszél­ték a konyhában a barátnő­jével, hogy bérelnek egy autót meg egy sofőrt, aztán nekivágnak a nagyvilágnak, nekem meg hagynak tízezer forintot a bankban. Elzavar­tam csúnyán a barátnőjét, meg is mondtam neki, hogy micsoda... Látja, hiába vol­tam »szerencsés«, egyedül ma­radtam. — Mért nem költözik el a kisebbik lányához? Rám néz, mintha könnyes lenne a szeme. — Ez a ház, bármilyen régi is, az enyém. Megdolgoztam azért a pénzért, amiből vet­tem. Nem hagyom senkinek. Nagy Jenő dés naponta tapasztalható je­leiről, a lakáskultúrában, az emberek gondolkodásában végbement változásokról, de kendőzetlenül szóltak olyan fonákságokról, hiányosságok­ról, mint a szerződéses termé­kek ávtátele körüli huzavona, a felvásárlás nehézségei, a fi­atalokkal való törődés elha­nyagolása és más, a lakossá­got foglalkoztató kérdések. Érdeklődés és szókimon­dás jellemezte a népfrontbi­zottság választására összehí­vott falugyűlést. Ahogy Ko­vács László, a népfrontbizott­ság titkára elmondta, hasonló aktivitás és felelősség volt tapasztalható a marcali já­rásban eddig megtartott gyű­léseken is. Különösen Bizén, Kelevizen, Csömenden és Ba- latonberényben kísérte nagy figyelem a népfrontmozgalom- nak ezt a fontos eseményét. És ez nemcsak a megjelentek ma­gas számában, hanem a reális hangvételű hozzászólásokban, a kezdeményezések és javas­Munkavédelmi hónap az állami ■ l _ • _ r» Az Állami Gazdaságok Or­szágos Központja és a ME- DOSZ februárt az állami gaz­daságok munkavédelmi hó­napjává nyilvánította. So­mogybán tavaly nem ' történt halálos baleset, az ország többi állami gazdaságában azonban 17 volt. A 28 csonko- lásos balesetből viszont ket­tő a Dél-somogyi Állami Gaz­daságban történt. Mindkét al­kalommal ujját vesztette a figyelmetlen dolgozó. Tömeges baleset nem volt megyénkben, de más helye­ken négy fordult elő. Az egyik épületbontás közben, a másik kátrányolvasztáskor, kettő pedig a dolgozók hely­telen utaztatásának volt a kö­vetkezménye. Somogybán tíz állami gaz­daság csaknem 9 ezer dolgo­zót foglalkoztat. Tavaly 152 baleset 5188 munkaóra-kiesést jelentett. Az ezt megelőző három év átlaga: 171 baleset 5947 munkaóra-kieséssel. Te­hát a statisztika javulást mu­tat. Mégsem árt, ha a nyolc­tagú munkavédelmi bizottság végigjárja az állami gazdasá­latok sokaságában is megnyit- gokat, részletesen ismerteti a vénült. balesetek körülményeit, ta­Paál László balesetek nulságait. Leleplezett „bögrecsárdák* Kevesebb pálinkát főztek a megyében Rossz volt a gyümölcster­més, és kettővel ismét csök­kent a szeszfőzdék száma főként ezeknek az oltóknak tulajdonítják, hogy Somogy­bán tavaly majdnem húszon hét százalékkal kevesebb pá­linkát főztek, mint egy eszten­dővel korábban. Az 546 ezer liter ötvenfokos pálinkából 404 ezer liter visszakerült a főze­tőkhöz,' a többi a kereskedő.»^ mé lett A Szabadegyházi Szeszipari Vállalat bares— belcsapusztai üzemében me­zőgazdasági terményekből borseprőből és más alapanya­gokból 164 ezer liter százfo­kos szeszt állítottak elő. Országszerte gondot okoz, hogy a szeszfőzdék egy része elhanyagolt, az alapvető egész­ségügyi előírásoknak sem felel meg. A pénzügyminiszter ja­nuár elsejétől érvényes rende­leté kedvez a szeszfőzdéknek, melyek a továbbiakban többet fordíthatnak körülményeik megjavítására. Két liter ötven­fokos szesz után a bérfőzési díj nem tizenöt, hanem húsz forint lehet, ugyanakkor a szeszadó nem hetven, hanem hatvanöt forint. Magyarán: a cefrét, a törkölyt összegyűjtő főzetőnek ezután is ugyan­annyiba kerül a pálinka, vi­szont az állam kétliterenként öt forinttal segíti a szeszfőz­déket. Bizonyára sokan fölszisz- szennak, s nem értik, hogy hol az összhang az alkoholizmus elleni küzdelem és a szezfőz- dék támogatása között. Sem­miképp sem lehet cél a szesz­főzdék bezárása, hiszen az al­koholizmus elleni küzdelem lényege a mérsékletesség hir­detése, a szeszfogyasztás tel­jes megszüntetéséről szó sincs. Az elfogadható igényeket ki kell elégíteni — sajnos még importból is —, s mindenkép­pen jó, ha az állam megte­remti ehhez a megfelelő kö­rülményeket. Így azután nem »tapsolunk« annak, hogy nyolcvankettőről nyolcvanra csökkent Somogybán a szesz­főzdék száma, ez legföljebb azt jelenti, hogy több lehul­lott gyümölcs a fa alatt rot­had. A becsukott szeszfőzdék egyelőre még nem az alkohol- ellenes küzdelem céljait szol­gálják, hanem így vagy úgy veszteséget jelentenek a nép • gazdaságnak. Dr. Szente Gyula százados, a megyei vám- és pénzügyőr­ség parancsnoka szerint So­mogybán a tanácsi szeszfőz­dékre fér rá leginkább a kor­szerűsítés. A parancsnok az alkoholellenes társadalmi bi­zottság januári ülésén kérte a KÖJÁL-t: a szeszfőzdéket a korábbiaknál is szigorúbban ellenőrizze, mert a pénzügy­őrök úgy látják, néhány he­lyen aggasztóak a higiéniai körülmények. 1 Hát ha az egészségügyi szakemberek azt látnák, mi­lyen berendezésekkel, milyen környezetben főznek titokban pálinkát Somogybán! Tavaly hetvenhat maszek pálinkafőző ellen indult eljárás, egyenként átlagosan ezer forint bírságot .kellett* fizetniük. Természete­sen meg kellett válniuk ké­szüléküktől és a már kicsö- pögtetett kotyvaléktól is. Az egyik szenvedélyes csurgó- nagymartoni »szeszgyárost« tavaly kétszer is lefülelték; először háromezer, másodszor hatezer forint pénzbírsággal sújtották. A férfi kereken megmondta: ezután sem hagy föl a főzőcskével, mert az neki nagy üzlet. A hatóság '•> mindenesetre gondoskod iák róla, hogy ne legyen igaza ... Az elkobzott masinákat a pénzügyőrség a MÉH-telepek- re viteti. Ezt »kiszagolta« né­hány ügyeskedő, aki a telep­ről visszavásárolta kedvenc berendezését — ezután ezt is megakadályozzák a hatóságok, mert ripityára törik az üstö­ket, csöveket. A maszek pálinkafőzők kö­zött akad mérnök, tsz-tag, nyugdíjas és gyári munkás. Sok a tiltott italmérés a me­gyében, mert a főzőknek az az igazi haszon, ha rögtön ki is mérhetik italukat. Egy mar­cali asszony az egyik helybeli üzem kerítéséhez hordta a szeszt, s pohárban adogatta be a »szomjas« munkásoknak. Egy férfi Zalából személygép­kocsin hordta az italt Somogy­ba: N,gy baj ómban tetten ér­ték a pénzügyőrök, autójában demizsonszám találták a pá­linkát és -a bort. A »bögrecsárdákra« és a tiltott italmérésekre különö­sen a feleségek haragszanak, akik általában nem késleked­ned a följelentéssel. A vám- és pénzügyőrség örömmel tapasz­talja, hogy a megyében egyre főbben ítélik el a tiltott poha- razókat, már ebben az évben is számos följelentés érkezett a parancsnokságra. Sokan megértették: a pénzügyőrség azzal, hogy megfelelő keretek­be szorítja az italmérést, a családoknak, munkahelyeknek is segítséget nyújt. Sokat jelentene, ha az üze­mekben, termelőszövetkeze­tekben nem elégednének meg az ittas dolgozók leleplezésé­vel és megbüntetésével, ha­nem azt is kiderítenék — pél­dául az üzemi rendészek, a szakszervezeti aktívák vagy a KISZ-esek —, hogy. az illető hol öntött fel a garatra. Pintér Dezs4 05238723

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents