Somogyi Néplap, 1976. február (32. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-19 / 42. szám

A művelődés ajtói A faluba a rendiségen ala­puló szellemi élet ide­jén — azaz a felszaba­dulás előtti korszakokban — a kultúrának csak a látszata, a legselejtesebb tömegtermé­kei jutottak el, megbontva az ősi, egységes paraszti kultú­rát. Ezekre az időkre a tájé­kozatlanság, a harmóniahiány, a zűrzavar volt jellemző. Er­dei Ferenc Magyar falu című alapvető szociográfiájában a mély rétegekig feltáró fejeze­tet szentel ennek a helyzet­nek. A gazdasági élet gyökeres változása egyidejűleg szellemi fordulatot is követelt. Fölis­mert szükségszerűség volt ez. A művelődés lehetőségei kitá­rultak. Egyszerre sok ajtó nyílt a falusiak előtt. Persze az évszázados beidegzettsé- get, a gyanakvást le kellett győzni. El kellett fogadtatni az emberek nagy részével azt, hogy a művelődés a megvál­tozott körülményekhez iga­zodni tudást segíti, tehát na­gyon is praktikus érvek szor­galmazzák a célirányos cse­lekvést. Hogy a magyar falu ma olyan, amilyenről talán nem is álmodtak még a leg­merészebb fantázáájúak sem, az a felismerést követő, szük­ségszerű ismeretszerzésnek kö­szönhető. A tömeges méretű­vé vált, szinte országnyi szel­lemi fejlődésnek, melyet a ta­nulás, a művelődés intézmé­nyessé tétele tett lehetővé. M a a termelőszövetkeze­tekben dolgozók tizen­egy százaléka szakem­ber. Igaz, hogy az iparban en­nék több, mint kétszerese szakképzett, mégis azt kell mondanunk: az alapok megte­remtődtek a mezőgazdaság­ban is, ami a szellemi bázist illeti. Nyolcvan háromezer ember érti is a munkáját a szövetkezetekben. A maga te­rületének összefüggéseiben képes gondolkodni. Egyébként csaknem egymillió^ ember dol­gozik ma a tsz-ekben. Előre kell lépnünk — s ez nagyon fontos feladat — ab­ban, hogy a falusi értelmiség műszaki rétege aktívan ve­gyen részt a közművelődési feladatokban. Egyelőre — bár saép kezdeményezések már születtek — nem nevezhető általánosnak az, hogy mező- gazdasági mérnökök nagyobb szerepet vállalnának a falu szellemi élete arculatának ki­alakításában. Holott az utób­bi években végzettek egy ré­sze már kapott ilyesfajta kép­zést is. Tanfolyamok vezetése, ismeretterjesztő előadások tartása, kulturális tevékenysé­gek gyakorlása lendületet ad­hat egy-egy közösségnek. Az MSZMP Központi Bi­zottságának közművelődési határozata jelentős változáso­kat hozott. A termelőszövet­kezetek százötvenmillió forin­tot terveztek a kulturális alapra. Ösztöndíjasokat tá­mogatnak, tapasztalatcseréket szerveznek, szakmai színvona­lat javítanak, művelődési há­zakat támogatnak. Nem min­denütt egyforma anyagi erő­vel, s nem mindenütt egyfor­ma ügybuzgalommal. Azt sem mondhatnánk, hogy a kultu­rális alap eloszlása arányai­ban mindenütt hefyes. De kétségtelen az, hogy a távo­labbi tervekhez' a fundamen­tum sok szövetkezetben meg­van már. O rszágos méretekben gon­dolkozva: a tsz-ek hat­van százalékában meg­alakultak az oktatási és kul­turális bizottságok. Ki milyen terhet vállal a falu magas szintű szellemiségének megte­remtésében, olyan kamatot él­vezhet majd. L. L. Tanácskozás a honismereti mozgalomról A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának honismereti bizottsága február 13-án és 14-én Kecskeméten tartotta II. országos konferenciáját. Somogy megye honismereti mozgalmát képviselő nyolcta­gú küldöttség is beszámolt a konferencián arról a munká­ról, melyet a megyében a mozgalom részvevői évtizedek óta végeznek. Kanyar József, a megyei levéltár igazgatója a Magyar Történelmi Társulat alelnö- keként felszólalásában fel­hívta a figyelmet azokra a jelenségekre, amelyek gátol­ják a mozgalom eredménye­sebb kibontakozását. Így töb­bek között rövidesen szembe kell néznünk történelmi tuda­tunk »-kopásával-«, ha az isko­lai történelemtanítást nem korszerűsítjük — mondta. Az iskolai oktatás perifériájára Nyugdíjastalálkozó a rendelőintézetben Fiatalok, idősebbek egy asztalnál A lemezjátszóból régi dalla­mok hallatszanak. Az asztalo­kon sós sütemény és üdítő ital. Fiatalok sürögnek-forog- nak, a belépőnek lesegítik a kabátját, az asztalokhoz ka­lauzolják őket. Meleg kézszo- rítások, és az örömöt nem mo­soly, hanem felszabadult ne­vetés jelzi. Néha egy-egy könnycsepp is megcsillan; nem a bánaté,1 hanem az örömó. Így van ez mindig, ha rég nem látott barátokkal, mun­katársakkal találkozik az em­ber. így volt ez hétfőn este is a Megyei Rendelőintézet ebéd­lőjében, ahova a nyugdíjas dolgozókat hívta össze az in­tézet párt-, KISZ- és szak- szervezete egy kis beszélgetés­re, emlékezésre. Harmincöt meghívót küldtek szét — nem egyet a megyehatáron kívül­re —, hogy nyugdíjastalálko­zóra invitálják azokat, akik hosszú évékig az intézetben dolgoztak. A hétfő esti kis házi ünnepség azonban nem­csak a nyugdíjasoknak volt jelentős esemény, hanem a fiataloknak is, akik szép szám­ban eljöttek, hogy találkozhas­sanak a volt munkatársakkal, és felelevenítsék azt az időt, amelyet együtt töltötték a röntgengép, a fogorvosi szék vagy a vizsgálóasztal mellett. Elsőnek dr. Toronyi Jó­zsef né érkezett. A most har- madíztben rendezett találkozón először vesz részt. Tavaly áp­rilisban ment nyugdíjba, ám naponta bejár a rendelőbe, mert a munkával nem tud szakítani. — Három órát dolgozom mindennap a belgyógyászaton. Huszonegy év után lettem nyugdíjas, és a munkától már nem tudok megválni. Egyedül élek, mit is kezdenék a nap­jaimmal. Nemrég még én szer­veztem a nyiugdíjastalálkozó- kat, és most én is vendégként jöttem ide. Jó dolog érezni, hogy nem hagyják magára az embert, nem feledkeznek meg róla. Pethes Lászióné öt éve nyugdíjas. — A munka nekem is min­dent jelent. Csak nyáron, van rá lehetőségem, hogy dolgoz­zak, de akkor egy pillanatig se maradnék otthon. Ezt a mai összejövetelt már nagyon vártam. Az ilyesmi még in­kább összehozza az embere­ket. Egyre többen érkeznek, egy­re nagyobb csoportokban fo­lyik a beszélgetés. Azután egy rövid időre elcsendesednek, hogy dr. Csitári Lászlótól, az intézet igazgatójától megtud­ják: mi változott volt munka­helyükön, milyen gondokkal kell küszködniük a most dol­gozóknak. A köszöntő szavak, a rövid ismertető után újra megkez­dődik a beszélgetés. A vacso­ra, a forró tea még otthono­sabbá teszi a légkört. A tár­salgáson kívül szórakoztató programról is gondoskodott az intézet vezetősége: dr. Stamutz József főorvos színes diaiképek segítségével Török­országba, Bulgáriába kalau­zolta a részvevőket. D. T. szoruló és helyenként már melléktantárgynak számító történelemismereteknek visz- sfca kell adni a rangját. Kanyar József beszámolt a honismeret területén kibon­takozó < intézményi együttmű­ködésről is, amelynek nyo­mán eredményesebb a hely- történeti . kutatómunka, kiad­ványaink színvonalasabbak, évfordulóink pedig tartalma­sabbak lettek. Hazánk felszabadulása 30. évfordulójának alkalmából elsőként Somogyból indult ei a »-Szabadság! Tégy gazdaggá minket!« vetélkedősorozatban a községi adattárak készítése, a hozzá tartozó fényképdo­kumentációkkal. Ezek sorá­ban figyelemre méltó a 2300 felvételből álló balatonszent~ györgyi képes krónika, melyet a község három honismereti munkása készített. Ugyancsak somogyi kezdeményezésnek tekinthető a levéltár és az is­kolák kapcsolata, ennek eredményeként olyan helytör­téneti iskolai kiadványok ké­szülnek, melyekből a tanulók megismerhetik szülőföldjüket, és azokat, akik ebben a me­gyében maradandót alkottak. Király Lajos, a Kaposvári Tanítóképző Főiskola docense arról beszélt, hogy a pedagó­gusok a honismereti mozga­lom derékhadát képezik. Az idősebb kollégák — akik egy személyben polihisztorai vol­tak az oktatásnak és a nép­művelésnek, a honismeretet pedig nagy lelkiismerettel művelték — lassan itthagynak bennünket. Éppen ezért el­gondolkodtató, hogy a peda­gógusképző intézményekben miért nem'készítik fel kellő­képpen a hallgatókat erre a mozgalmi munkára. Helytör­téneti, néprajzi és szocioló­giai ismeretek nélkül nem ké­pesek valójában nevelni sem. Két somogyi honismereti aktíva kapott kitüntetést. Ki­rály Lajos »-A Szocialista Kultúráért« kitüntetésben, Kiss József nyugdíjas iskola- igazgató pedig »miniszteri di­cséret-ben részesült. A ki­tüntetéseket Garamvölgyi Jó­zsef miniszterhelyettes adta át Szili Ferenc « Karsai János pantomimművész Kaposváron A taps ráadást követelt ’ Az angyalföldi tanítványok. A Kilián György Ifjúsági és Úttörő Művelődési Központ főiskolás klubjában zsúfolt nézőtér előtt mutatta be hét­főn este Karsai János panto­mimművész Az élet bonyo­lult!? című műsorát Az ere­detileg egyórásra tervezett mű­sort az ütemes tapssal kicsi­kart ráadással sikerült más­fél órásra bővíteni. Nem cso­da, hiszen Karsai János tehet­sége és technikai tudása olyan szellemesen, elgondolikodta- tóan és kacagtatóan varázsol-, ta elénk életünket a gondok­kal, örömökkel, elszomorító vagy felháborító jelenségek­kel, hogy sikeres estét tu­dott szerezni. A legmegrendítőbb igazsá­got a Humanizmus című je­lenettel adta értésünkre. A ffiézesmázosan áldást, csókot hintő »jó ember«, mihelyt va­laki más is színre lép mirlt »jó ember«, azonnal kivetkő­zik önmagából, s agyonveri a másikat, hogy közben arcot változtatva, »művének«; a keresztre feszített embernek hátat fordítva, tovább játssza a »jót« a tömegnek. A Reha­bilitálás egy szolgalelkű em­berről szól, aki egy-egy hatal­masság telefonjára aljasságra képes, akinek cselekedeteit a gondolkodás helyett a nagy­főnök hangulata irányítja. Az Életmű kegyetlen igazságával, a Marihuana pedig virtuozitá­sával nyűgözte le a közönsé­get. Sokat mulattunk az iszá­kos, de a munkaidőt pontosan betartó utcaseprőn, a Házas­ság hirdetésre című jelenet pórul járt figuráján. A néha unalmasnak tűnő minden­napjaink színesebb, kedvesebb oldalát villantotta elénk Kar­sai János a Problémák pergő képsorával. A művészt jól kísérő zene összeállítója Székely Iván. Meg kell még említeni az an­gyalföldi József Attila Műve­lődési Központ Mimikri pan- tomimegyüttesónek tagjait: Karsai Gizellát, Pál Ferencet és Laczkó Vladimírt, akik ki­tűnő tanítványokként szere-' peltek Karsai János mellett. Az előadás után Karsai Já­nostól megtudtuk, hogy tíz éve foglalkozik ezzel a sokat vi­tatott művészettel. — Azóta négy műsorral dolgozom. Legújabb a két és fél órás Az élet bonyolult!? című, melynek felét láthatta most a kaposvári közönség. Az elmúlt öt-hat évad sike­re bizonyítja, hogy a nézők igénylik a pantomimet, annak ellenére, hogy néhányan úgy vélekednek: náluk nincs rá igény. Nemegyszer mondták, hogy csak a közönség bizo­nyos rétege — a főiskolások, egyetemisták — érti meg. És éppen a két korábbi, somogyi fellépésünk, vagy éppen a mezőtúri fazekas ktsz-nél el­ért sikerünk cáfolja. Előfor­dult, hogy egy falusi műve­lődési házban először harmin­cán, másodszor pedig százöt­venen néztek meg. Célom te­hát az, hogy minél több em­berhez tudjak eljuttatni igaz gondolatokat a pantomim se­gítségével, és hogy ezeket a gondolatokat ne. felejtsék, el. Szakmai, technikai tudáso­mat Ladislav Fialka prágai pantomimszínházában, a len­gyelországi Wroclawban éven­ként megrendezett két és fél hetes nemzetközi pantomimes fesztiválon tudom csiszolni. Az utóbbin Európa és Ame­rika számos országából érke­zett pantomimesek gyakorlati foglalkozásokon cserélik ki véleményüket, tapasztalatai­kat. A legutóbbi fesztivál be­fejezéseként két alkalommal volt fellépés. Arra törekszem, hogy az önmagáért való kül­sőségek helyett gondolatokat közvetítsek. Élmény volt, mi­kor a fellépések után meg­néztük Henryk Tomaszewski pantomimszínházát és Gro- towski Színházi Laboratóriu­mának előadását. Itthon mun­kás és egyetemi amatőr szín­padok tagjait oktatom. Az an­gyalföldi tizenhat emberből hoztam magammal az első kaposvári fellépésemre a leg­tehetségesebb hármat. A kö­zönség értő, gondolkodó volt. Ha meghívnak, máskor is szí­vesen jövök. Gombos Jolán Karsai János Fotó: Gyertyás László Rádió- és tv-közvetítések az SZKP XXV. kongresszusáról A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXV. kongresszu­sáról sokszínű, átfogó képet kaphatnak a rádióhallgatók és tv-nézők hazánkban is. Elké­szült az a közvetítéstervezet, amely lehetővé teszi a nagy jelentőségű tanácskozás min­den fontosabb mozzanatának nyomon követését, a kongresz- szus munkájának közelebbi megismerését. A rádióan, akárcsak a tv-ben, minden fontos eseményről a legrövi- i debb időn belül tájékoztatják a hazai közönséget. A Magyar Rádiót nemcsak Csák Elemér, a kiküldött tudósító képviseli ebben az időszakban a Szov­jetunió fővárosában, hanem Kulcsár István is. Elsősorban ők készítik majd azokat a tá­jékoztatókat, beszámolókat, napi és időszakos összefogla­lókat, lapszemléket, melyek a krónikaműsorokban, az Esti Magazinban, a külpolitikai programokban és a »168 óra« adásában elhangzanak. Az el­képzelések szerint mintegy 40 alkalommal kapunk tudósítá­sokat az SZKP XXV. kong­resszusáról a rádióban, s ter­mészetesen a hírszerkesztőség is felkészült arra, hogy a há­rom programban sűrűn jelent­kező hírműsorok is a legfris­sebb információkkal szolgál­janak. Ott lesznek a riportereik a két- és több oldalú találkozó­kon is, az Esti Magazinban naponta összefoglalót közve­títenek Moszkvából, s ugyan­csak helyszíni tudósítással je­lentkezik a Reggeli Krónika, valamint a 22 órai híradás is. 1 A Magyar Rádió és Televí­zió már jó előre egyeztette a közvetítésterveket a szovjet partnerekkel. Mind a televí­zió, mind pedig a rádió kéré­sét a szovjet kollégák a leg­messzebbmenőkig teljesítet­ték. A műszaki feltételeket időben biztosította a magyar, illetve, a szovjet posta. A televízióban A ugyancsak helyet kapnak a ’ Szovjetunió Kommunista Pártja XXV. kongresszusáról készülő adá­sok. Február 24-én, kedden este a televízió híradójának különkiadása 40 perces adás­ban informálja a nézők mil­lióit a tanácskozás első nap­jának munkájáról. A többi napon pedig 20 perces híradás foglalja össze az aznapi legje­lentősebb eseményeket. Huszonöt pálcaütés a tiltott helyen való dohányzásért Gyűjteményt állítottak össze a Komárom megyei levéltár­ban azokból az iratokból, ame­lyek tanúsítják, hogy az esz­tergomi városi tanács már a XVIII. században is nagy gondot fordított a tűzvéde­lemre. Amint azt a t. ma- gistrátus végzése — »Költ Esz­tergomban die 30. juni 1770- ben« — előírta. »Kemény bün­tetés alatt parancsoltatott az egész városban a gyulladás el­len és a tűznek elojtására cél­zó rendelések« megtartása. Ez szabályozta többek között, hogy »minden háznál egész esztendő által bizonyos edény­ben és tágas helyen legalább két akóra való víz készen le­gyen. Nagyobb házaknál pe­dig több vizet tartsanak a há­zigazdák és zsellérek ...« Aki az istállóban, a pajtában, a szérűskertben és ‘■’■más ve­szedelmes helyen dohányozni tapasztaltatik, minden irgal­masság nélkül 1 forintra fog büntettetni, melyből 50 dénár az bévádolónak, 50 dénár pe­dig a város cassájába fog adat­ni. Aki pénzbül meg nem fi­zetheti, 25 pálcát fog szen­vedni.« Érthetőek voltak a szigorú rendelkezések, hiszen a gyűlé- kofly építőanyagok használata, a zsúfoltság, a házak mögötti istállók szérűskertje nemcsak tűzfészkeket jelentette, . ha­nem elősegítették a tűz gyors elharapódzását is. Gyakran repült fel a házak tetejére a vörös kakas. Az egyik legna­gyobb tűzesetet, amely gyer- megjátékból keletkezett, 1818- ban jegyezték fel, amikor há­rom óra alatt a 600 házból ál­ló városban 175 ház pusztult el, és 12 halálos áldozatot kö­vetelt a vcsf. Somogyi Néplap 9

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents