Somogyi Néplap, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-11 / 9. szám
Kata boldogsága Kipróbált természetesen viselkedni, a régi hangsúllyal beszélni, a mindig bevált ugratásokkal kísérletezni. A második percben elhallgatott, összehúzta magán a hálóinget. — Nem megy ez nekem. Nem értettem, miért akart sürgősen beszélni velem, miért nem volt jó a telefon, s miért fekszik ágyban. Eddig őt csak nevetni láttam. Utcán, könyvtárban. étteremben. Mindig nagy társasággal járt, de vele, kizárólag vele nem tartót* senki. — Beteg vagy? — Az. Ötödik hete nem dolgozom. Észre sem vetted, hogy nem látni engem mostanában? — s szavait egy pillanatra megkeményítette a sértődöttség. Szép a szobája, a falakat teleragasztotta könyvillusztrációkkal meg színes újságokból kivágott tájképekkel. Bár, ha jobban megnézem, ezek a képek mind a tengert ábrázolják. Kata nagy utazó, amióta ismerem, minden pénzét erre költi. Türelmetlenül rácsapott a paplanra. — Nem tudsz rám figyelni’’ Ezt úgy mondta, mintha ki lenne számítva az ideje, s én abból raboltam. Szeméből most olvastam ki először keserűséget. — A szüleid? — Apám nem lakik velünk. Anyámat elküldtem a városba. Nem akarom, hogy megint ágynak essen. — Miért, mit akarsz nekem elmondani? Kata az ágy alá csúsztatott szalohcukros dobozból kivett egy köteg levelet és fényképet. A legfelsőt megmutatta. — Ismered? Fiatal, szőke fickó mosolygott félszegen a képen. — Ütitársad volt talán? — Itt a városban ismerkedtünk meg. A gyakorlati idejét töltötte, a nyáron diplomázott. Kata harmincöt vagy harminchat éves. Kitalálta a gondolatomat. — Hidd el, semmit sem számított a tízegynéhány év korkülönbség. S neki ez nem is jutott soha eszébe. Ezt annyira bizonygatta, olyan erősen belém akarta szuggerálni. mintha az ellenkezőjét állítottam volna. — Meddig tartott? — Három hónapig. Az életem legszebb időszaka volt. — Nem szoktál te így beszélni. — Te is csak a vigyorgó Katát ismered. — Meg azt a Katát, aki nem veszti el a fejét, ha elhagyják. Emlékszem, mikor a pécsi benzinkutasról kiderült, hogy nem főmérnök. Meg az is, hogy nem távozott üres kézzel tőled: vitte a fényképezőgépedet meg a nyakláncodat is. Kata a fejét ingatta. Nem értesz te semmit Nekem az életben mindenért meg kellett fizetnem. Én mindig készen állok a kudarcra, a benzinkutas esete se rázott meg nagyon. Valamit valamiért. Ha úgy tetszik, fényképezőgépet és nyakláncot két hét boldogságért. — Boldogságért? Nem akartam durva lenni, nem folytattam hát. Katát úgy ismertem meg, mint a szélhámosok örökös áldozatát. Egy gödöllői gépkocsivezető házasságot ígért neki és pénzt szerzett tőle, egy pesti vén csibész meglógott a Vaszary- festményével. Becsapták a munkahelyén, a boltban, a hivatalokban. Kata csak nevetett. — Nem is kell, hogy folytasd. Ez a szőke srác is átvert, tudom. — Nem igaz. Most az egyszer én voltam szemét. Megint a dobozba nyúlt, levelet mutatott. »Édes Katám! Azt kérted, hogy gondolkozzam, s akkor úgyis neked kell igazat adnom. Nem így történt. Tudom, te most azt móri dód, itt élek egy isten háta mögötti faluban, ahol senkit se ismerek, senkivel se válthatok egy emberi szót, s ez felnagyítja a mi kapcsolatunk jelentőségét. Hülyeség, hogy ilyet írok, de én szeretlek, s ezt egyszer, legalább egyszer el kellett mondanom. Isti.-« Kata várakozón nézett rám. — Nem tudom, mi közöm hozzá. Eddig csak akkor tudattad vélem a kapcsolataidat, ha az ellopott holmidat akartad elökerittetni a rendőrséggel. — Ne beszélj így! Értsd már meg, szeretem ezt a fiút. — Az előbb mondtad, hogy szemét voltál vele. — Mert gyerekem lesz tőle. Csend szakadt ránk. Szég.yelltem magam. — Nem akartalak megbántani ... Türelmetlenül legyintett. — Mind ilyenek vagytok, nem éreztek meg semmit, az előítéletek rabjai vagytok, elképzelni sem tudjátok, hogy az élet nemcsak a ti tapasztalataitoknak megfelelően alakul. — Miért beszélsz többes számban? — Mert egy emberhez nem intézhetem a szavaimat. Nincs olyan ember, marad hát egy elképzelt társaság. — Es a fiú? — ö nem tud a dologról. Nem írtam meg, hogy terhes vagyok. Szakítani akarok vele. Kibontott egy rágógumit. — Uátod, a cigarettát is abbahagytam. Hitted volna? És nézd meg a parkettán ezt a rengeteg újságot, olvasom a kismamáknak szóló tanácsokat. Mindet, válogatás nélkül. Készülök. — Ezért fekszel? — Az orvos tanácsolta. De tíz nap múlva fölkelhetek. Ügyvédhez megyek, tulajdonképpen azért hívtalak, hogy ajánlj nekem egy megbízhatót. — Mégiscsak becsaptak téged ... — Hagyd már abba! Azt akarom megtudni, hogy köve- telheti-e az apa magának a gyereket, ha nem kötünk házasságot. — Nem szokták... — Istit nem ismered. El akar venni. — Akkor mi a baj? — A tízegynéhány év. Félek. És nem tudom, mit mond, ha megtudja, hogy apa lesz. Jobb, ha szakítunk. És meg sem tudja a terhességemet. — Kishitű vagy. — Apám a testvéréhez költözött a dolog miatt, az anyám belebetegedett. De én nem akarok csak azért férjhez menni, hogy ne zabigyerekem legyen. — Azt mondtad, szereted a fiút. — Most biztosan kinevetsz, de nekem az az érzésem, hogy akkor egyszerre két gyerekem lesz. Azt hiszem, vállalnám ... Pintér Dezső Ölen a negyedik kiváló-címért „Tiszta vizet a fedett uszodába nap László Gyuláné. Péntek gél. piaci — hosszú soroltban állnak a vásárlók a kaposvári vásárcsamok- ban. az éelmi- S3er-kjs':?-cs- kedelmi vállalat 343-as üzlete előtt. Az egyik oldalon élelmiszerre, a másikon reggelire várnak. Egymás után sorolják kívánságaikat. — Egy kiló cukrot, húsz deka minőségi felvágottat, négy zsemlét kérek! — Három deci tejet tisztán, meg két kiflit! Sietek... Megállás nélkül dolgoznak az eladók. Készségesen és udvariasan szolgálják ki a vásárlókat. — Ma még aránylag kevesen vannak — mondja László Gyuláné boltvezető. — Látta volna mennyien jöttek hozzánk újév előtt, meg karácsonykor! Bizony, zárás után alig álltunk a lábunkon. Nem is szólva a sok mázsa lisztről, cukorról, kenyérről, sörről; nyáron hetente 150 rekesszel fogy, s ezt mind a kiszolgáló- ablakhoz kell hordanunk ... Havonta félmillió forint értékű árut adunk el, egy »csendesebb« vasárnap két-három óra alatt is elvisznek 35—40 ezer forint értékű élelmiszert. A boltvezető 21 éve dolgo- j zik a szakmában. Ismeri vevőkörének ízlését, igényeit; az ő hibája miatt soha nem kell a vevőnek üres kézzel távozni. Persze előfordul, hogy valamilyen árut hiába rendel meg, csak a fele, negyede érkezik, mint amennyit kért. Amikor hat éve átvette a vásárcsarnoki üzletet, a havi forgalom alig haladta meg a 200 ezer forintot. Most havon- ta félmillió. — Olyan emberekkel dolgozom itt, — mondja —, akik I rátör a Jutalomutazás és látják munkájuk érte'mét, szívesen végzik tennivalóikat. Senkit nem kell biztatni, hogy igyekezzen ... Valamennyien szívesen bejönnek már jóval nyitás előtt, hogy mire az első reggelizők megérkeznek, legyen meleg kávé, kakaó és tej is. becsüli a munkatársait. Ok öten összefogásukkal érték el, hogy az utóbbi évek során három alkalommal lett kiváló az üzlet. Lászlóné legutóbb, 1975. április 4-én kapta meg a második alkalommal a kiváló dolgozó kitüntetést. Céljuk, hogy üzletük a negyedik kiváló-címet is elnyerje. Múlt évi — 5,1 millió forintos — tervüket már december 14-re teljesítették, s az év végéig még 360 ezer forint értékű élelmiszert adtak ed. Sz. L. Játékfilm szemle Pécsen Pécs több mint kétévi szünet után ismét »házigazdája« a magyar játékfilmek szemléjének. A nyitó díszelőadásra a Petőfi filmszínházban került sor. Az idén először a szemle ünnepélyes megnyitóján adták át a Magyar Újságírók Országos Szövetsége filmkritikus tagozatának díjait. Az 1975. évi díjat a Jutalomutazás című filmjéért Dárday István ren dező kapta. Koltai Lajos ope kor átvette az új fedett uszodát. — Nem mi terveztettük így. Sajnos, ez nem karsztvizű uszoda. Az itteni víz algáso- dik. Ez adja zöldes színét. Mi mindent elkövetünk, hogy az uszoda, amely nemcsak sportcélokat szolgál, hanem naponta 2—300 ember fürdője is, megfeleljen az egészségügyi követelményeknek. Állandóan analizáljuk a vizet. Ezért vártuk nyugodtan a legutóbbi »■hivatalos« vizsgálat eredményét is — mondotta a főmérnök. Minthogy még mindig szünetel az úszásoktatás, s a közvélemény is várja a választ, megkérdeztük: miként lehetne mégis »tiszta vizet önteni« a kaposvári uszodába. — Akik rendszeres látogatói az uszodának, azok nem borúlátók. Sokan örülnek, hogy Kaposváron »ilyen« uszoda is van. Ne rágódjunk a tervezők hibáin. Az adottságokkal számoljunk. Jelenleg a vízcsere időpontjának megváltoztatása is segítene a helyzeten. Ha vasárnap este leeresztjük a 750 köbméteres medencét, akkor még alaposabban tudjuk fertőtleníteni. Hétfőn szünnap. Ekkor engednénk a friss vizet, s kedden (csütörtök helyett) a kisdiákok rendelkezésére állna a tiszta víz. Szerdától vasárnapig a nagyközönség és a sportolók vehetik birtokukba az uszodát. Az elszíneződést okozza az is, hogy itt az 50 fok feletti termálvizet hűtjük az ivóvízhálózat vizével. Ez az elegyedés csak gyorsítja a már említett algásodási folyamatot. Ennek csökkentésére működik egy vízforgatónk, amely elvileg naponta négyszer cseréli — pontosabban deríti — a medence vizét. E pillanat« | ban ennél többet nem tehetünk — hangzott a válasz. Ebben az évben egy újabb í mélyfúrású kút (vártiatóan májusban kezdik fúrni) javítani fogja a melegvízhozamot, Nem újkeletű a kaposvári fedett uszoda gondja. Évek óta halljuk, hogy »piszkos« a vize. A legrangosabb kaposvári úszóversenyről két esztendeje már rendre elmaradtak a legjobb úszók, a kaposvári medence vízminőségét kifogásolva. Sokak előtt ismert a legutóbbi fejlemény: decemberben a megyei tanács művelődésügyi előadója az iskolai úszásoktatásról hazaküldte a gyerekeket, s Kö- JÁL-vizsgálatot kért. A december 11-én vett vízmintáról adott vélemény: »Bakteriológiai vizsgálat alapján pusztán összes élő csira és faecal coli tartalma haladja meg a higiénés normákat. Kórokozó baktérium azonban nem tenyészett ki. A víz parazitás fertözöttségét sem lehetett kimutatni. A nagy mennyiségű barnás lebegőanyag kivált vas III. oxid.« A megyei KÖJÁL igazgató főorvosa hangsúlyozta, hogy ez a vizsgálati eredmény kifejezetten az aznapi vízmintára vonatkozik. Korábban voltak ennél rosszabb, máskor pedig ehhez hasonló eredményű analízisek. — Tény, hogy uszodánk vízszegény. Jórészt ebből fakad, hogy a kötelező kétnaponkénti vízcseréről akkor is le kellett mondani, amikor nem volt vízforgató az uszodában. Jogos kívánalom, hogy legyen tiszta a víz, de a jelenlegi körülmények között nem oldható meg — mondta dr. Göntér Ferenc igazgató főorvos. »A másik oldalon«, a Somogy megyei Víz- és Csatornamű Vállalatnál Horváth Tivadar főmérnök azokat az objektív nehézségeket sorolta, melyeket az üzemeltető vállalat »örökségbe kapott«, amiDéryné, hol van? című film fényképezéséért, Törőcsik Mari színművésznő a Déryné, hol van? című filmben nyújtott alakításáért, Bihari József színművész az év filmjeiben és eddigi életpályáján nyújtott kimagasló filmszínészi alakításaiért részesült a filmkritikusok díjában. Az ünnepség után levetítették az elsőfilmes Grünwalsky Ferenc Vörös rekviem című alkotását. s némileg segít a helyzeten. Az igazi megoldást persze az országos regionális vízműhálózathoz csatlakozás jelentheti. Csak a következő ötéves tervben várható, hogy a kaposvári ivóvízellátás jelenleg kielégítő (az országos átlagnál jobb) helyzete tovább javuL Ez segíthet a vízszegény, de az egészségre nem ártalmas uszodánk helyzetén is. Kovács Sándor Árulkodó tekintet László Gyuláné nemcsak ismeri, hanem becsüli is a vevőket. Ezt jelzi a választék, az üzletben tapasztalható rend és tisztaság. Ismeri és A kukoricabetakarítás ugyan már véget ért, ám ezekben a napokban sem szünetel a munka a somogyszili Petőfi Termelőszövetkezet szárítójában. A terményt — mielőtt végieres helyére, a tárolóba kerül — tisztítani kell. A somogy- 'Zili asszonyok a téli időszakban 500 vagon kukoricát és 250 vagon búzát tisztítanak meg. Naponta ismeretlen emberekkel hoz össze bennünket a sors. Van, akit első látásra rokonszenvesnek találunk vagy éppen ellenkezőleg. Az arc sok mindéről árulkodik. De melyek azok a jellemző vonások, amelyek megszabják, hogy valakit már a megismerés pillanatában a szívünkbe zárunk, vagy ellenszenvesnek találunk? Ez a kérdés egy évezrede foglalkoztatja az embereket. Már Arisztotelész is sok időt szentelt az arcból olvasás művészetének. Ö az állatokkal való összehasonlítás alapján következtetett az ember tulajdonságaira. »A finom haj félénk emberre, a vastag híj bátorra vall, mert a nyúlnak finom szőrzete van. mig n vaddisznónak kemény ... Akiknek vastag, húsos nyakuk van, azok d':hö-',k. mint a bikák; akiknek vékony a nyakuk, azok félénkek, mint a szarvasok« — mondta többek k 'zött. Szókratész szerint •>minden embernek a lelke az arcára van írva-. Mielőtt a görögök új hadvezért választoltak, a jclölt- 7iek ala kellett vetnie magút a bölcsei; több nápos vizsgálatának. Körzővel méregették a koponya alkatát, vizsgálták a tekintetét, arcának vonásait, ezekből kívánták kiolvasni harcra termettségét, rettenthetetlen bátorságot és jellemszilárdságot. De nemcsak a bölcsek kutattak a tekintetekben. Leonardo da Vinci az alábbi intelmet idézte festő társaihoz: *Jó festőnek kettőt kell tudni lefesteni: az embert, és másodszor annak a lelkét... Az elsőt minden kontár piktor le tudja rajzolni, de az ember lelke ott él az arc titkos vonásaiban, és csak a hivatott művésznek sikerül azt megörökíteni.« Leonardo művészetével igazolta szavait. Történelmi feljegyzések szerint Napóleon nagyon jó emberismerö volt. Amikor megkérdezték tőle, hogy Mas- sénat, egy közönséges kocs- maros fiát miért nevezte ki marsallá, így indokolta: »Massena szemében van valami kékség, ami engem az égre emlékeztet, és az égtől én mindig csak jót kaptam.« És a császár valóban nem csalódott. Egyik legfényesebb győzelmét Marcngónál neki köszönhette. Dé azért nem minden meglátása volt csalhatatlan. Száműzetése idején Szent Ilona szigetén így kesergett.: »Ha bepillanthattam volna külügyminiszterem, Talleyrand leikébe, most nem lennék itt.« Mert nemcsak a színészek tudtak több arcot ölteni,, Talleyrand is ilyen volt. Kétszínűségét nem is titkolta: »Minden embernek álarcot kellene hordania, mert arcvonásaink felett nem mi vagyunk az urak, és azok könnyen elárulhatnak bennünket.« Említhetünk hazai példát is. Amikor Kossuth Amerikába utazott, nagy ünneplésben részesítették. E szokatlan, lelkes fogadtatásról az egyik legnagyobb amerikai lap az alábbiakat írta: »Kossuth egy pillanat alatt meghódította az amerikai nép szivét. Nem csoda, hisz arcában hordja a magyar nép egész fájdalmát.« E témával kapcsolatban számtalan könyv és tanulmány jelent meg. Kétszáz évvel ezelőtt egy különös életű ember élt Zürichben. Kalandos vére nem hagyta nyugodni, bebarangolta szinte az egész világot. Ütjai során lerajzolta az embereket, s a különböző nemzetiségetekről egész portrésorozattal rendelkezett. Hazatérve négykötetes könyvben írta meg tapasztalatait Az emberismeret és az ember szeretet céljait szolgáló arctani tanulmányok címmel. Müvében kifejtette: »Minden ember karaktere, lelkivilága, múltja, jelene és jövője egy láthatatlan vésővel be van szobrozva arcunk titkos redőibe.« A könyv világszerte nagy sikert aratott. A napóleoni seregek ellen e könyv szerzője is fegyvert fogott és súlyosan megsebesült. ISOl-ben sérüléseibe halt bele. Iratai között az alábbi feljegyzést találták: »A szemembe van írva, hogy a harctéren fogok meghalni.« Lavater János Gáspárnak hívták. Az életben sok »színésszel« találkozunk. Hányszor láttunk a Kék fény adásaiban rokonszenves külsejű embereket, akiknek lelkét egész bűnlajstrom terheli. Többnyire éppen megnyerő modorukkal és külsejükkel élnek vissza, s mire észbe kapunk. mór áldozatok vagyunk. Talleyrandok mg is szép számmal élnek közöttünk. J. R. Termcnyüsztítás szárítás után
