Somogyi Néplap, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-10 / 8. szám
HÉTKÖZNAPJAINK Ó, Tannenbaum! Karácsony óta töröm szegény fejemet, ugyan miféle fa lehetett gyerekkorom karácsonyfája? Egyre inkább kétlem, hogy fenyő volt. A fenyőfa nem olyan. Ráfogássai se olyan. Hogy milyen volt gyerekkorom fenyőfája? Alig merem elmondani. Attól tartok, nem hiszi el senki, mert olyan fa manapság nincsen. Hova lett? Valószínűleg kiveszett, mint számos egyéb csudabogár a világból. Napjainkra hírmondója se maradt. Kár. mert csudafa volt. Időálló volt, szívós és élnyűhetet- len. Csudájáról így dalolt az egykori »minekzengel«: ... wie treu sind deine Blätter!« Az akkori illendőség megkívánta, hogy a karácsonyfa teljes pampájában ékeskedjék vízkeresztig. Épségben érte meg az »aprószentekelőket«, mikor is iskolatársaink kifor- I dított bundában, ágseprűvel csetkelhették el kedvükre pipaszár lábunkat, kántálván közben a gumiarábikummal növesztett bősz bajszuk alól a szokásos mondókát: »Apró szentek, szent Dávid, éjjen kendtek sokáig...!« Ünnepek múltával is lelkesen őrködtünk karácsonyfánk sérthetetlenségén. A legbélpoklo- sabb gyerek is megtartóztatta száját ez időkben. Ha elkerülhetetlenül meg kellett valakit kínálni, hogy lám, sza- kajtson egyet róla, reméltük, szorult belé annyi tisztesség, hogy ne vegye komolyan. Ha mégis szó szerint értette a fancsali biztatást, megrepedt a szívünk bánatában. Amikor végképp lejárt fenyőfánk ideje és kivetkeztettük angyalhajas, szaloncukros, aranydiós és aszaltmeggy- ifüzéres pompájából, mégmin* Különleges agancsú őzbak A képen látható kilencéves őzbak a müncheni állatkert lakója, s arról nevezetes, hogy fején három irányban elágazó agancs nő. Az állat fejdíszét e különlegesség teszi értékessé, egyébként ugyanis sok más szempont alapján értékelik a trófeákat. A szarvasfélék családjába tartozó őzekre a kicsiny és villás elágazású agancs jellemző, amelyről az ún. szemág — a legalsó ág — hiányzik. Az agancs a homlok csonton levő rózsatőn fejlődik, kevés kivétellel csupán a hím állatokon. Köztudott, hogy az állatok fejdísze minden évben megújul. Az őzbak február közepe táján dobja el a régit, s száz nap alatt nő ki az új agancs. Az eldobott fejdísz helyett mindig ugyanolyan jellegzetességű agancs fejlődik mint amilyen a régi volt, s ez azt jelenti, hogy az agancs minőségét bizonyos törzsi tulajdonságok szabják meg — függetlenül táplálkozási, klimatikus vagy egyéb körülményeitől. Azt is kevesen tudják, hogy a trófeabírálat ma is érvényben levő szabályát egy világszerte ismert, hajdani magyar vadász, Nádler Herbert dolgozta ki. Ma is Nádler-pon- toknak hívják az általa kialakított értékelési egységeket. A világrekorder szarvas, dámszarvas- és őztrófeákat Magyarország mondhatja magáénak. dig teljesnek tűnt a kincse. Nemcsak azért, mert mértékkel éltünk vele, hanem mert az üres selyempapírkákat úgy hajtogattuk vissza, mintha mindnyájában cukor lapulna. Azonban ne gondolja senki, hogy ezzel befellegzett fánk dicsőségének. Igaz. hogy fás- kamrába kerül, de micsoda önfeledt játékokat csaptunk még vele az utcabeli gyerekekkel. Időnként feldíszítettük a gondosan őrzött, rojtos szélű selyempapírokkal, némelyikükbe még kockacukor is került. Kánikulában is bet" lehemeztünk alatta, miközben istentelenül izzadtunk bundánkban, meg apánk, nagyapánk kilopott ünneplő csizmájában. Csak akkor ért meg végérvényesen a sajnálat nélküli felaprításra, mikor már kezdtünk az eljövendő karácsonyfára gondolni. Most lássuk napjaink karácsonyfáját. Tagadhatatlan, hogy a mai apróságoknak az a lényegesebb, ami a fa alatt találhtó, de azért mégse kopaszodjék meg fájuk már a fenyőfaiskolában. Egy pánikba van vele az ember gyereke, hogy nem érik meg tűi a hazavivő utat. Olyan bőséggel hullatja lényegét, Rogy amint a lakásba bekerül, nem érdemes kikapcsolni a porszívót. Sok apróság hiheti ezért a napokban azt, hogy csak szépet álmodott, mert már karácsony első napján kidobták a fenyőfáját. Vajon mi lehet az oka ennek a heveny fenyőtűhullásnak? Több feltevés is kínálkozik. Lehetséges, hogy így van rendjén, csak én érdemeltem volna elégtelent biológiából, mivel mindmáig úgy emlékezem, hogy a karácsonyfa nem tartozik a lobhullató fák sorába. Vagy a mostani fenyő valamiféle katalizátorszerű lombhullatóval keresztezett hibrid, eleddig ismeretlen nemzetgazdasági célból. Vagy csak annyi a bibije, hogy már a nyáron megkezdik kivágását a Fenyőfakiszerelő Vállalat, mivel télen nagyon hideg van. Rajtunk ne múljon, hát tegyük a karácsonyt nyárra, hadd legyen már végre egyszer pompás, fenyőillatú, dús lombú karácsonyfánk. De hol a biztosítéka annak, hogy a nyári karácsony fája nem lesz ismét kopasz? Ugyanis félő, hogy akkor meg télen kezdik meg a kitermelését, mivel nyáron nagyon meleg van. Talán lehetne egyszerűbben is! Maradjon a karácsony, ahol eddig is volt, és ne vágják ki túlságosan korán a fenyőket! Mihályi Margit Lakóépület — egy nap alatt A műanyag mint építő-1 anyag viszonylag olcsó, köny- nyű, s ezért jól szállítható, | kiváló hang- és hőszigetelő stb. Mindezek ellenére a műanyag házak elterjedése még — valószínűleg — igen sokára valósul meg. Egyszerűen azért, mert megjelenése a mai életmódot, hagyományokat és szokásokat gyökeresen átformálná. A kezdeményező, kísérletező kedv azért nem lankad. Ezt bizonyítja képünk is, amely egy — az NSZK-ban előállított — műanyagház-típust mutat be. Az ún. Casanova- elemeket egymáshoz illesztve egy nap alatt beköltözhetővé tehető egy több szobás lakás ... Különösebb alapozásra nincs szükség, csak némi tereprendezésre, hogy az alapot képező betonlapokat lefektethessék. A tizenkét négyzet- méter alapterületű elemeket üvegszállal erősített poliészterből, szendvicsszerkezettél állítják elő. Ha lehetőség van a közüzemi — víz, csatorna, gáz, villany — hálózathoz való csatlakozásra, az is nyomban megoldható, mivel az épületelemeket belső csőrendszerrel és szerelvényekkel együtt szállítják a helyszínre. Az újfajta műanyag Pdlóczi Horváth Ádám Somogybán Vihar a Magyar Tengeren »Látom, hogy áldozol versek Istenének, Látom szent lángjait oltárod tüzének, A kellemes illat Füred vidékéről Terjed mindenfelé levegő Egéről. Barátim érzétek? Jertek a Horváthért Áldozzunk mi is illy Hazánkfiáért.« A szív és az áram A szívaritmia némely fajtája keletkezésének okairól grúz tudósok új adatokat nyertek. Megállapították, hogy a szív ingervezető rendszere különálló szövetcsoportokból áll. melyek a szinkronműködés- hez szükséges energiával látják el a szívizomzatot. Valamely szövetcsoport bioárama bizonyos esetekben megzavarhatja a szívizom anyagcseréjét. A szakértők véleménye szerint a grúz tudósok kutatásai lehetőséget nyújtanak nemcsak az elektromos áram hatására föllépő ritmuszavarok, hanem néhány más szívaritmia kiküszöbölésére is. A Dióskál községben élő Virág Benedek írta ezt a verset Pálóczi Ádámhoz. A vers jó példája annak, hogy dunántúli költőtársai mennyire szerették ezt a mindig jókedvű, barátaiért minden áldozatra kész embert. Áldozatkészségének azzal is tanújelét adta. hogy papírossal óhajtotta ellátni írótársait. A papír beszerzése abban az időben nehéz volt. 1788. május 30-án Baráti Szabó Dávidhoz írt levelében közli szándékát: »Egy malmomat itt Füreden papíros malommá fordítani (akarja), hogy ezzel alkalmatosságot és vérszemei adjak jó barátim, s társaimnak, hogy munkáimat ne sajnálják.« Sok papír kellett, mert az írók egymás között csak levélben érintkeztek. Horváth szerint egy évben csak 150 forintot költött levelezésre, ami akkor óriási ösz- szeg volt. Füreden dolgozott két malma, egyiknek előkerült a- pontos tervrajza az Országos Levéltárból. A papírmalom tervéből azonban semmi sem lett. Jellemző a költő felfogására: minden levélre azonnal Ritka alkalom A teknősök furcsa tagjai az élő világnak. Mindenekelőtt arról nevezetesek, hogy ők élnek a legtovább: a tengeri teknősök átlag életkora 225 esztendő. Agyuk feltűnően kicsi, egy 40 kilogrammos állat agyveleje például mindössze 4—5 gramm. Tapintószervük olyan finom, hogy a vastag páncél megérintését is azonnal észreveszik. Egyes teknősfa jók egyedeinek a súlya az 500 kilogrammot is elérheti. Igen szívós állatok, az éhezést, a levegő hiányát igen hosszú ideig bírják. A kísérletek során lefejezett teknősök még heteken át mozognak, s arra is volt példa, hogy az egyik, agyvelejétől megfosztott állat még hat hónapig élt. Kemény, meszes vagy puha, pergament héjú tojásokkal l szaporodnak. A szárazföldi teknősök 10—15, a tengeri teknősök átlag 100 tojást raknak egyszerre. Fogságban — különösen az amatőr állatbarátok birtokában — csak ritkán szaporodnak. A képen látható családi esemény e ritka alkalmak egyike. válaszolt, de el is várta a feleletet. Egy helyen azt vallja: »Én nem tsak szentségtörésnek tartanám nem felelni: — Hanem bűnnek elkésni is. s véteknek vesztegelni.« Ma is helytálló gondolatok ezek, és i különösen némely késlekedni szerető közhivatalnok szívlelhetné meg ezeket! 'A szántódi gyertyák fénye mellett még sok minden született. Elég csak a »Tétényi lány Mátyás királynál« című vígjátékára felhívni a figyelmet. Keletkezését kutatók általában az 1790. évre teszik, amikor még Füreden és Szántódon lakott. Ez a nagyszerű kis verses színdarab megérdemelné, hogy többet foglalkozzanak vele. Valószínű, hogy Szántód a darab születési helye. Talán egyszer még a Szántódon felállítandó szabadtéri színpadon is viszontláthatjuk főszereplőit! Szántódon törte a fejét »egy közönséges Nyelv-mívelő Társaság« megteremtésén is. Révai Miklós »Magyar Tudó6 Társaságának« gondolata már előbb az ő agyában fogalmazódott meg, és az első tervezetet is Pálóczi Horváth készítette el. Ezt adta át Széchenyi Ferencnek — Széchenyi István atyjának — még 1790. június 29-én. Eszméjét az 1790-i országgyűlésen a rendek igen helyeselték. Hogy csak jóval később valósították meg, annak oka a királyi udvar ellenállása volt. Számos balatoni vers született a szántódi hajlékban. Megverselt mindent, ami csak a vízzel állt kapcsolatban. A legnagyobb hatást a balatoni vihar tette reá. Ezt költeményeiben rémületesnek írja. Általános az a nézet, hogy a Balatont, melyet Pannoni tengernek is nevez, ő hívta először Magyar Tengernek. ötödfélszáz énekek című hatalmas gyűjteményében ezt olvashatjuk: »Thetis! aki parancsolsz egyik a tengernek, Akit a balatoni nimfák is ismernek, Nemes népség könyörög szép istenségednek: Adj egy kis csendességet Magyar Tengerednek.« A kamarai tisztek piszká- lódásai, ok ve tét len kedései — kevesellték a szántódi birtok jövedelmét — igen elkeserítették a költőt. Végül is felmondta a bérletet, és 1790 végén elhagyta Szántódot. Ezután egy darabig Füreden élt, ott találkozott a másik költővel, akit Somogybán igencsak megbecsülnek: Csokonai Vitéz Mihállyal. (Folytatjuk.) Zákonyt Ferenc tyakbélqyulladíás Előrebocsátom, hogy sport- rajongó vagyok. Naponta végigböngészem az újságok sportrovatát, és ha Szepesinek csak a hangját meghallom a rádióban, máris kiver a hideg veríték. Szeretek izgulni. Örömmel tölt el, ha valaki nagyobbakat ugrik, mint amennyi kitelik tőle, sőt még azt is érdeklődéssel olvasom, ha egy-egy kedvenc futballistám lábsérüléséből felépülve újból pályára lép, hogy ismét lerúgható legyen. Mondom, mindez érdekel, meghallgatom, elolvasom, élvezem. De nemrégiben olyasmit olvastam az egyik újság sportrovatában, amit már az én öreg sportrajongó lelkem is túlzásnak tart. A rövid, de annál izgalmasabb hír azt hozta tudomásomra, hogy az ifjú úszónő »vakbélműtétre kórházba vonult*, s hogy ez idő alatt se maradjon el iskolai tanulmányaiban, a leánygimnázium igazgatója egy jeles tanulót bízott meg azzal. hogy az ifjú úszónőt délutánonként meglátogassa. Bevallom, első érzésem a hír elolvasásakor az irigység volt. Milyen jó is egy fiatal úszóleánynak, aki középiskolás lévén, lehet vagy tizenhat esztendős. Istenem, milyen jó neki! Persze, nem az a jó, hogy vakbélgyulladása van szegénykének, mert az nem kellemes dolog. De ha már van, legalább megtudja az egész ország, hogy kórházba vonult, és hogy tanulmányainak zavartalan folytatásáról is történt gondoskodás ... Más, közönséges, földi halandó. ha megbetegszik, egyszerűen bemegy a kórházba, be- kotródik, ki a fene törődik vele. Ám a mi ifjú úszónőnk az egész ország közvéleménye előtt »bevonul« a kórházba. Ezt irigylem tőle a legjobban, ezt a »vonulást«! El is képzeltem magamnak, hogyan is történhetett ez: a tizenhat éves úszóleányka, a lelkes csodálok sorfala között vonult királynői tartással, hosszú uszályát két kis edző vitte utána, míg előtte két apródruhás jeles tanuló loholt, és hosszú fanfárokon fújta Newton binomiális tételét... De gyönyörű lehetett! Ilyen élményben nekem például sohasem lehet részem. És sohasem fogok országos érdeklődés mellett kórháza vonulni... Miért? Mert lassan úszom. Aki öt perc alatt úszik kétszáz métert, az jobban teszi, ha befogja a száját és nem irigykedik. Inkább vegyen úszóleckéket. Jók voltak még: Aristoteles, Nagy Sándor, Madách Imre. Gádor Béla III ■H I I ház vendégfogadónak, munkásszállásnak, irodának is kialakítható.