Somogyi Néplap, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-09 / 7. szám
Az enyhülés erőinek tovább kell küzdeni Ma kezdődnek Gromiko tokiói tárgyalásai ffolytatás az 1. oldalról.) és megértetésére, a szocialista közösségnek a katonai enyhülésit, a stratégiai fegyverkorlátozást, az európai haderő- csökkentést, az általános és teljes leszerelést elősegítő kezdeményezésednek támogatására. Az Országos Béketanács fejleszti nemzetközi kapcsolatait, hozzájárul a békeerők sorainak gyarapításához. — A hagyományoknak megfelelően május 8. és június 8. között megrendezik a béke- és barátság hónapját, május 8— 16. között az Európai Biztonság és Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottságával közösen pedig az európai biztonság és együttműködés hetét. Megemlékeznek a békemozgalom jeles dátumairól, segítik az igazságos közel-keleti béke megteremtéséért folyó küzdelmet. A Hazafias Népfronttal és a szolidaritási bizottsággal együtt latin-amerikai szolidaritási gyűlést szerveznek, fórumot rendeznek a chilei helyzetről, és több eseményt szentelnek az angolai néppel, ■ törvényes kormányával, vállalt szolidaritás demonstrálására. A beszámolókat követő vitában dr. Zsebök Zoltán egyetemi tanár, az OBT tudományos bizottságának elnökhelyettese fölhívta a figyelnie! azokra a riasztó hírekre, amelyek az Egyesült Államokban előállított új, tömegpusztító kémiai fegyverekről szólnak. Hangoztatta: minden tisztességes embernek harcolnia kell azért, hogy a tudományt ne fordíthassák a világ békéje ellen. Horv&th István, a Csepel Vas- és Fémművek Ho Si Minh brigádjának tagja dolgozótársainak üzenetét tolmácsolta: a csepeliek munkájukkal kötelezték el magukat a béke ügye mellett. Sarlós István hozzászólásában olyan programnak minősítette a Béketanács idei munkatervét, amely tendenciájában és szándékában is megfelel a párt és a kormány politikájának; alkalmas arra, hogy erősítse a békés egymás mellett élés gondolatát, megértesse külpolitikai törekvéseinket — azt, hogy korunk meghatározói az enyhülés erői, meghatározója a Szovjetunió és a szocialista orszá gok békepolitikája. — Alkalmas arra — mondotta —, hogy mozgósítson a világ elnyomott, szabadságukért, függetlenségükért küzdő népeinek politikai, erkölcsi, s ha kell, anyagi támogatására. A bókéért munkálkodás folyamatosságának szükségét aláhúzva Sarlós István rámutatott: a mozgalom feladatai sokasodnak. — A világ békeszerető népei bizakodva nézhetnek az 1976-os esztendő eredményei elé — mutatott rá hozzászólásában Romesii Chandra. — A bizakodás alapja az enyhülési politika sikere, a folyamat visszafordíthatatlansága. A helsinki értekezlet záróokmányát méltatva hangsúlyozta: az európai biztonsági és együttműködési konferencia fölmutatta az emberiség előtt j a háborúktól mentes, új világ [ lehetőségét, nemcsak Európá- | ban, hanem a világ más tér- ' ségeiben is. Természetesen az enyhülés nem azt jelenti, hogy megszűnik az elnyomott népek függetlenségi harca, ellenkezőleg: épp az enyhülés ad újabb és újabb erőt az elnyomottaknak szabadságjogaik kivívásához. Tóth Zoltán egyetemi tanársegéd arról számolt be, hogy növekszik az ifjúság részvétele a magyar békamozgalomban. Dr. Kacziba József, római katolikus püspök hozzászólásában az Athénben tartott chilei szolidaritási konferenciáról .szólva aláhúzta!/ a tanácskozáson vallásra és világnézeti különbségre való tekintet nélkül ítélték el a küldöttek a chilei junt^ gaztetteit. Silas Cequeira felszólalásában "^köszönte a magyar csodában. nép Portugáliává! vállalt szolidaritását, amelyből erőt meríthetnek harcukhoz. Az Országos Béketanács végül elfogadta az 1976-os munkaprogramot. Az ülés Pethő Tibor elnöki zárszavával ért véget. \ A japán kormány meghívására tegnap Moszkvából — hivatalos látogatásra — Tokióba indult Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter. Kuroda Mizuo, a japán külügyminisztérium hivatalos szóvivője sajtóértekezleten nyilatkozott a szovjet külügyminiszter ma kezdődő látogatásáról. — Gromiko szovjet külügyminiszter látogatására annak a megállapodásnak értelmében kerül sor amelyet tavaly januárban értek el Mijazava Kiicsi japán külügyminiszter moszkvai látogatása alkalmával — mondotta Kuroda Mizuo. a külügyminisztérium hivatalos szóvivője. — A szovjet külügyminiszter ezúttal harmadszor jár Japánban. (Mint ismeretes: Andrej Gromiko első ízben 1906 júliusában, másodszor 1972 januárjában látogatott Japánba és folytatott tárgyalásokat.) A japán kormány szívélyesen üdvözli a szovjet külügyminiszter látogatását, amely jelentős fejlemény a két ország kapA január 9-től 13-ig tartó látogatás — amely egyszersmind a japán—szovjet külügyminiszteri konzultáció újabb fordulója lesz — jelentős eseményének ígérkezik az a tárgyalássorozat, amely Előkészületek Addisz Abebában Az angolai helyzetet vitatják meg Etiópia fővárosában, Addisz Abebában tegnap megnyílt az Afrikai Egység-szervezet Olaszországi események (Folytatás az 1. oldalról.) Fanfani vagy más — visszavágására adhat alkalmat. Ráadásul eltereli a figyelmet a súlyos gazdasági válságról, a munkanélküliségről. Ezért ítélik meg negatívan mind az OKP, mind a szakszervezetek. Aldo Moro kormányfő — aki szerdán este közölte lemondását Leone köztársasági elnökkel — csütörtökön bejelentette a parlament két házában is a házelnöknek. Leone megbízta a Moro-kormányt a folyó ügyek vitelével, így valamilyen megoldás kialakulásáig a kormány hivatalban marad. A pártok most tanácskoznak, hogy a Quirinale-pa- lotában hétfőn kezdődő konzultációkra kialakítsák álláspontjukat. A New York Times és a Washington Post leleplezése, amely szerint a Cl A — Ford elnök személyes tudomásával és jóváhagyásával — jelentős összegeket juttatott még a közelmúltban is olasz politikai pártoknak »a kommunista előretörés megakadályozására«, élénk és vegyes visszhangot váltott ki az érintettek körében. Az illető pártok — a KDP, a szocialisták, a szociáldemokraták és a republikánusok — élénken cáfolták, hogy ilyen juttatásokban részesültek volna. »Az állítás nélkülöz minden alapot« — jelentette ki Zac- cagnini, a kereszténydemok1969-ben elhagyta a szervezetet, s azóta a Központi Hírszerző Hivatal egyik legélesebb kritikusa. Sajtóértekezletén most kijelentette: a következő hónapokban ő és a CIA más bírálói nyilvánosságra hozzák a hivatal Spanyolországban, Franciaországban és Olaszországban működő ügynökeinek névsorát. Arra a kérdésre, hogy véleménye szerint a CIA pénzel- te-e az olaszországi kommunistaellenes pártokat, így válaszolt: »Csodálkoznék, ha nem tették volna«. (AESZ) miniszteri tanácsának ülésszaka. A résztvevők kidolgozzák a tagországok állam-és kormányfői rendikivüli tanácskozásának napirendjét. A hét végén sorra kerülő rendkívüli értekezleten az angolai helyzetet vitatják meg. Az AESZ miniszteri tanácsa jelenlegi ülésszakának — mint a delegátusok körében rámutatnak — az Angolai Népi Köztársaság pozíciójának megszilárdításához ke’.l vezetnie. A szervezet tagállamainak nagy csoportja —. .élén. Nigériával — teljes határozottsággal arra törekszik, hogy az AESZ ismerje el az MPLA Luandában működő kormányát. A delegátusok körében rámutatnak arra is: a szervezet Angolával kapcsolatos hivatalos álláspontját csupán a rendkívüli csúcsértekezleten i fogják kidolgozni. HÍREK A VILÁGBÓL Aldo Moro miniszterelnök távozik Leone államfőtől, a Qui- rinale-palotából. rata főtitkár. Rendkívül zavart módon tiltakozott viszont az OSZP vezetősége, mig a republikánus pártvezető levelét intézett a New York Times főszerkesztőjéhez — és nyilvános cáfolatot sürget. Sajtóértekezlet a CIA-botrányról Philip Agee, a CIA egykori munkatársa, Rómában sajtó- értekezletet tartott. Agee 12 évig dolgozott a CIA-nak, LONDON Tanácskozás az ulsteri helyzetről Londonban tegnap már a harmadik napja folytatódott az ulsteri helyzetet vizsgáló — magas szintű — tanácskozás. Meriyn Rees, a tartomány ügyeinek minisztere az Ír Köztársaság igazságügy miniszterét, Patrick Cooneyt is fogadta. A két ország kormányát elsősorban az észak-írországi Armagh járás állapotai aggasztják, miután vasárnap és hétfőn ebben a határmenti körzetben a rivális terrorosz- tagok tizenöt embert meggyilkoltak. i Anglia most — a feltételezések szerint — nyomást gyakorol Dublinra, hogy Írország vállaljon nagyobb katonai és anyagi terheket az IRA-elle- nes harcban. Régi követelése a brit hadseregnek az is, hogy az angol őrjáratok átléphessenek a köztársaság területére. (Ezt vegyes őrjáratok indításával szeretnék elkendőzni.) A baráti kapcsolatok és a kölcsönösen előnyös együttműködés továbbfejlesztésére irányuló törekvését nyilvánította ki a Szovjetunió és Szudán — állapította meg a szovjet legfelsőbb tanács küldöttségének Khartoumban tett látogatásáról tegnap kiadott közlemény. Hosszú lejáratú megállapodást kötött gazdasági—műszaki és tudományos együttműködésről Csehszlovákia és Törökország. A hírt Strougal miniszterelnök ankarai látogatásának befejeztével hozták nyilvánosságra. A bolgár népgazdaság fő fejlődési irányait körvonalazó tézisek tegnap jelentek meg — a Bolgár KP XI. kongresszusa előkészítésének jegyében — a Rabotnicseszko Delo című lapban. Hasznosnak mondotta Sau- vagnarques külügyminiszterrel folytatott párizsi tárgyalásait csütörtöki nyilatkozatában Ős- kar Fischer, az NDK külügyminisztere. 490 millió tonna kőolajat termelt 1975-ben a Szovjetunió, vagyis 31 millió tonnával többet, mint egy évvel korábban — közli a londoni Petroleum Economist. Másfél órán át tárgyalt tegnap este Kairóban Iszmail Fahmi külügyminiszterrel Margeret Thatcher, a brit konzervatív párt vezetője. Közös hadgyakorlatot tart a Karib-tenger térségében — két hónapon át — a brit, az amerikai, és a holland haditengerészet. Ma fut ki öt brit hadihajó Plymouth kikötőjéből. , Bonnba érkezett — kétnapos hivatalos látogatásra — Jósé Maria de Areilza spanyol külügyminiszter. Salisburyban tárgyalt szerdán és csütörtökön Ian Smith rhodesiai miniszterelnök és Joshua Nkomo, az Afrikai Nemzeti Tanács vezetője. Andrej Gromiko és Mijazava Kiicsi japán külügyminiszter között zajlik le. — Anélkül, hogy vállalkoznék annak meghatározására, | mit ölelnek majd föl ezek a tárgyalások — mondotta ezután —, úgy vélem, hogy szó lesz a két ország közti béke- szerződés előkészítéséről, japán—szovjet kétoldalú kérdésekről, valamint a legfontosabb nemzetközi problémákról. A szóvivő a továbbiakban kijelentette: ami a japán felet illeti,, valószínűleg fölvet majd olyan kérdéseket is, mint például a halászat, a gazdasági együttműködés továbbfejlesztése, valamint a Szovjetunióban élő japánig hazatelepítésének kérdése. Egy kérdésre válaszolva a szóvivő elmondotta, hogy 1974-ben két és fél milliárd dollár volt a japán—szovjet külkereskedelem volumene, és ismertette azokat a megállapodásokat is, amelyek értel- j mében Japán együttműködik I a Szovjetunióval a szibériai j természeti kincsek kiaknázásában. Példaként említette a kooperációt az erdőiparban, a szénbányászatban, valamint új olaj- és gázlelőhelyek, feltárásában. A japán sajtó kommentárjaiból kiderül: a tokiói vezetők bizonyosra veszik, hogy a japán—szovjet külügyminiszteri megbeszélések egyik jelentős nemzetközi témája lesz az a szovjet javaslat, miszerint megérett az idő az ázsiai kollektív biztonsági rendszer kérdésének fölvetésére. KAIRÓ Ülősztrájk ' a nagykövetségen A Reuter jelentése szerint sezrdán este mintegy 250 — Kairóban tanuló — líbiai diák elfoglalta Líbia kairói nagykövetségét, és ülősztrájkkal juttatta kifejezésre tiltakozását a benghazi egyelem diákjai elleni rendőri akció miatt. A hírek szerint a líbiai ösz- szetűzéseknek több sebesültje is van. A Kairóban tanuló líbiai diákok követelték az akció során letartóztatott diákok szabadon bocsátását. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT: Csoü En-laj meghalt Az Üj Kína hírügynökség bejelentette, hogy Csou En-laj, az államtanács elnöke csütörtökön reggel rákban meghalt. Gromiko Tokióban A világsajtó nagy érdeklődést tanúsít Andrej Gromiko most kezdődött tokiói látogatása iránt. A szovjet külügyminiszter japán kollégája, Mijazava Kiicsi meghívásának eleget téve utazott a távol-keleti szigetországba. A megbeszélések fontosságára utal az a tény is, hogy Gromiko, aki egyúttal az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, még a XXV. pártkongresszus előtt szakított magának időt az útra. A tokiói megbeszélés újabb mérföldköve lesz annak a politikai-gazdasági párbeszédnek, amely — változó intenzitással — több éve folyik már a Szovjetunió és Japán között. Ennek fő témája kétségtelenül a szovjet —japán békeszerződés megkötése. Jogilag ugyanis még mindig nincs lezárva a két ország között a második világháborúbeli hadiállapot. Szovjet részről nagy jelentőséget tulajdonítanak a békeszerződésnek, mégpedig nemcsak a kétoldalú kapcsolatok javítása szempontjából. Ez a szerződés jótékony hatást gyakorolna az egész földrész politikai légkörére, s egyik pillére lehetne a Szovjetunió által szorgalmazott ázsiai kollektív biztonsági rendszernek. Az előrelépést c téren mindeddig az nehezítette, hogy Japánban azok a politikai erők a hangadók, amelyek a békeszerződés megkötését a második világháború következményeként szovjet fennhatóság alá került Dél-Kurili-szigetek visszaadásához kötik. Ilyen alapon viszont a Szovjetunió — amely ragaszkodik a történelmileg kialakult határok elvének az érvényesítéséhez — nem tárgyalhat. Bonyolítja ezt a kérdést Peking diplomáciai diverziója is. A kínai—japán barátsági és együttműködési szerződés előtárgyalásai során ugyanis kínai részről megpróbá Ikoz- tak azzal is, hogy a két ország (Kína és Japán) foglaljon állást a hírhedt »hegemónia-tétel!« mellett. Ennek pedig nyíltan szovjetellenes éle van: a maoisták kísérlete arra, hogy Japánt szembeállítsák a Szovjetunióval. (Tokióban nem fogadták el ezt a kínai követelést.) Gromiko és japán kollégája minden bizonnyal nagy figyelmet szentel majd a gazdasági együttműködés kérdéseinek. Japán ugyan a Szovjetunió második legfontosabb tőkés kereskedelmi partnere, de mindkét fél azt vallja, hogy e téren távolról sem merítették ki a lehetőségeket. Épp ezért — valamint a politikai problémák bonyolultsága miatt — a tokiói külügyminiszteri . megbeszélések legszembetűnőbb eredménye gazdasági természetűnek ígérkezik. Könyvismertetés Mao Ce-tung és a marxizmus A TASZSZ hírügynökség csütörtökön ismertetőt közölt egy szovjet szerzői kollektíva »Az eszmék harca a modern világban« című könyvéről, amely egyebek között Mao Ce- cun »elméleti tételeit« vizsgálja. A szerzők — a tudományos akadémia filozófiai intézetének vezető szakemberei — a többi között felhívják a figyelmet arra, hogy olyan alapvető kérdésekben, mint például a proletariátus diktatúrája, a munkásosztály szerepe a szocializmus építésében, valamint az átmeneti időszakban folytatott osztályharc, elvi különbség van a maoiz- mus és a marxizmus—leniniz- mus között. A Mao-féle eszmék nem a marxizmusnak a sajátságos kínai feltételekre való alkalmazását, hanem a marxista tanítástól való eltérést jelentik. A könyv a továbbiakban kimutatja, hogy Mao Ce-tung sohasem volt igazi marxista. A 30-as évekből, valamint a 40-es évek elejéről származó munkái azt bizonyítják, hogy tőle idegen a marxizmus—le- ninizmus, mint tudomány. Mao a marxizmus—leniniz- mus tanait csupán eszközként használja fel bizonyos célok eléréséhez. A tudományos kutatás vagy elemzés sohasem érdekelte. Gúnyt űzött és űz az elméleti elemzésre képes emberekből és elsősorban az ilyen párttagokat sújtotta a Mao által szervezett többszörös »párttisztogatás«. A szovjet filozófusok rámutatnak: Mao Ce-tung lényegében csupán szóban ismeri el a marxizmus—leninizmus elveit és alig leplezétten tagadja a marxizmus—leninizmust, mint tudományt. Mao Ce-tungnál hiányoznak a komoly gazdasági ismeretek — folytatódik az ismertetés —, ez akadályozza Kínában a termelés fellendítését, s ugyanakkor gátolja a kínai dolgozók életszínvonalának lényeges javítását a termelésben mégis elért bizonyos sikerek nem a Mao-féle utasítások holmi értékeivel magyarázhatók, amint ezt Mao Cetun környezete híreszteli, hanem az utasításoktól való csendes eltéréssel. A szovjet kutatók véleménye szerint részben a gazdasági utasítások kudarcára vezethető visz- sza a maoista vezetés jelenlegi szovjetellenessége. A Mao-féle irányvonal megvalósításának következtében az 50-es és a 60-as években keletkezett gazdasági nehézségek felkelthették a párt figyelmét a népgazdaságot eredményesen fejlesztő Szovjetunió tapasztalataira. Mao Ce-tung ennek elkerülése végett ösztönözte a sovinizmus szítását. A szovjetellenesség tehát — állapítják meg a könyv szerzői — sajátságos eszközként szolgál a maoisták számára ahhoz, hogy ne derüljön fény politikai és ideológiai képtelenségeikre. (MTI)
