Somogyi Néplap, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-09 / 7. szám

Az enyhülés erőinek tovább kell küzdeni Ma kezdődnek Gromiko tokiói tárgyalásai ffolytatás az 1. oldalról.) és megértetésére, a szocialista közösségnek a katonai enyhü­lésit, a stratégiai fegyverkor­látozást, az európai haderő- csökkentést, az általános és teljes leszerelést elősegítő kez­deményezésednek támogatásá­ra. Az Országos Béketanács fejleszti nemzetközi kapcsola­tait, hozzájárul a békeerők sorainak gyarapításához. — A hagyományoknak meg­felelően május 8. és június 8. között megrendezik a béke- és barátság hónapját, május 8— 16. között az Európai Bizton­ság és Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottságával közö­sen pedig az európai bizton­ság és együttműködés hetét. Megemlékeznek a békemoz­galom jeles dátumairól, segí­tik az igazságos közel-keleti béke megteremtéséért folyó küzdelmet. A Hazafias Népfronttal és a szolidaritási bizottsággal együtt latin-amerikai szolida­ritási gyűlést szerveznek, fó­rumot rendeznek a chilei helyzetről, és több eseményt szentelnek az angolai néppel, ■ törvényes kormányával, vál­lalt szolidaritás demonstrálá­sára. A beszámolókat követő vi­tában dr. Zsebök Zoltán egye­temi tanár, az OBT tudomá­nyos bizottságának elnökhe­lyettese fölhívta a figyelnie! azokra a riasztó hírekre, ame­lyek az Egyesült Államokban előállított új, tömegpusztító kémiai fegyverekről szólnak. Hangoztatta: minden tisztes­séges embernek harcolnia kell azért, hogy a tudományt ne fordíthassák a világ békéje ellen. Horv&th István, a Csepel Vas- és Fémművek Ho Si Minh brigádjának tagja dol­gozótársainak üzenetét tol­mácsolta: a csepeliek munká­jukkal kötelezték el magukat a béke ügye mellett. Sarlós István hozzászólásá­ban olyan programnak minő­sítette a Béketanács idei munkatervét, amely tenden­ciájában és szándékában is megfelel a párt és a kormány politikájának; alkalmas arra, hogy erősítse a békés egymás mellett élés gondolatát, meg­értesse külpolitikai törekvé­seinket — azt, hogy korunk meghatározói az enyhülés erői, meghatározója a Szov­jetunió és a szocialista orszá gok békepolitikája. — Alkalmas arra — mon­dotta —, hogy mozgósítson a világ elnyomott, szabadsá­gukért, függetlenségükért küzdő népeinek politikai, er­kölcsi, s ha kell, anyagi tá­mogatására. A bókéért mun­kálkodás folyamatosságának szükségét aláhúzva Sarlós István rámutatott: a mozga­lom feladatai sokasodnak. — A világ békeszerető né­pei bizakodva nézhetnek az 1976-os esztendő eredményei elé — mutatott rá hozzászólá­sában Romesii Chandra. — A bizakodás alapja az enyhülési politika sikere, a folyamat visszafordíthatatlansága. A helsinki értekezlet záróokmá­nyát méltatva hangsúlyozta: az európai biztonsági és együttműködési konferencia fölmutatta az emberiség előtt j a háborúktól mentes, új világ [ lehetőségét, nemcsak Európá- | ban, hanem a világ más tér- ' ségeiben is. Természetesen az enyhülés nem azt jelenti, hogy megszűnik az elnyomott né­pek függetlenségi harca, ellen­kezőleg: épp az enyhülés ad újabb és újabb erőt az elnyo­mottaknak szabadságjogaik kivívásához. Tóth Zoltán egyetemi tanár­segéd arról számolt be, hogy növekszik az ifjúság részvéte­le a magyar békamozgalom­ban. Dr. Kacziba József, római katolikus püspök hozzászólá­sában az Athénben tartott chilei szolidaritási konferen­ciáról .szólva aláhúzta!/ a ta­nácskozáson vallásra és világ­nézeti különbségre való tekin­tet nélkül ítélték el a küldöt­tek a chilei junt^ gaztetteit. Silas Cequeira felszólalásá­ban "^köszönte a magyar csodában. nép Portugáliává! vállalt szo­lidaritását, amelyből erőt me­ríthetnek harcukhoz. Az Országos Béketanács vé­gül elfogadta az 1976-os mun­kaprogramot. Az ülés Pethő Tibor elnöki zárszavával ért véget. \ A japán kormány meghívására tegnap Moszkvából — hi­vatalos látogatásra — Tokióba indult Andrej Gromiko szov­jet külügyminiszter. Kuroda Mizuo, a japán külügyminiszté­rium hivatalos szóvivője sajtóértekezleten nyilatkozott a szovjet külügyminiszter ma kezdődő látogatásáról. — Gromiko szovjet külügy­miniszter látogatására annak a megállapodásnak értelmé­ben kerül sor amelyet tavaly januárban értek el Mijazava Kiicsi japán külügyminiszter moszkvai látogatása alkalmá­val — mondotta Kuroda Mi­zuo. a külügyminisztérium hi­vatalos szóvivője. — A szov­jet külügyminiszter ezúttal harmadszor jár Japánban. (Mint ismeretes: Andrej Gro­miko első ízben 1906 júliusá­ban, másodszor 1972 januárjá­ban látogatott Japánba és folytatott tárgyalásokat.) A ja­pán kormány szívélyesen üd­vözli a szovjet külügyminisz­ter látogatását, amely jelentős fejlemény a két ország kap­A január 9-től 13-ig tartó látogatás — amely egyszers­mind a japán—szovjet kül­ügyminiszteri konzultáció újabb fordulója lesz — jelen­tős eseményének ígérkezik az a tárgyalássorozat, amely Előkészületek Addisz Abebában Az angolai helyzetet vitatják meg Etiópia fővárosában, Addisz Abebában tegnap megnyílt az Afrikai Egység-szervezet Olaszországi események (Folytatás az 1. oldalról.) Fanfani vagy más — vissza­vágására adhat alkalmat. Rá­adásul eltereli a figyelmet a súlyos gazdasági válságról, a munkanélküliségről. Ezért íté­lik meg negatívan mind az OKP, mind a szakszerveze­tek. Aldo Moro kormányfő — aki szerdán este közölte le­mondását Leone köztársasági elnökkel — csütörtökön beje­lentette a parlament két há­zában is a házelnöknek. Leo­ne megbízta a Moro-kormányt a folyó ügyek vitelével, így valamilyen megoldás kialaku­lásáig a kormány hivatalban marad. A pártok most tanács­koznak, hogy a Quirinale-pa- lotában hétfőn kezdődő kon­zultációkra kialakítsák állás­pontjukat. A New York Times és a Washington Post leleplezése, amely szerint a Cl A — Ford elnök személyes tudomásával és jóváhagyásával — jelentős összegeket juttatott még a közelmúltban is olasz politi­kai pártoknak »a kommunista előretörés megakadályozásá­ra«, élénk és vegyes vissz­hangot váltott ki az érintet­tek körében. Az illető pártok — a KDP, a szocialisták, a szociáldemokraták és a re­publikánusok — élénken cá­folták, hogy ilyen juttatások­ban részesültek volna. »Az állítás nélkülöz minden alapot« — jelentette ki Zac- cagnini, a kereszténydemok­1969-ben elhagyta a szerveze­tet, s azóta a Központi Hír­szerző Hivatal egyik legéle­sebb kritikusa. Sajtóértekezletén most kije­lentette: a következő hóna­pokban ő és a CIA más bírá­lói nyilvánosságra hozzák a hivatal Spanyolországban, Franciaországban és Olasz­országban működő ügynökei­nek névsorát. Arra a kérdésre, hogy véle­ménye szerint a CIA pénzel- te-e az olaszországi kommu­nistaellenes pártokat, így válaszolt: »Csodálkoznék, ha nem tették volna«. (AESZ) miniszteri tanácsának ülésszaka. A résztvevők kidol­gozzák a tagországok állam-és kormányfői rendikivüli tanács­kozásának napirendjét. A hét végén sorra kerülő rendkívüli értekezleten az angolai hely­zetet vitatják meg. Az AESZ miniszteri taná­csa jelenlegi ülésszakának — mint a delegátusok körében rámutatnak — az Angolai Né­pi Köztársaság pozíciójának megszilárdításához ke’.l vezet­nie. A szervezet tagállamainak nagy csoportja —. .élén. Nigé­riával — teljes határozottság­gal arra törekszik, hogy az AESZ ismerje el az MPLA Luandában működő kormá­nyát. A delegátusok körében rá­mutatnak arra is: a szervezet Angolával kapcsolatos hivata­los álláspontját csupán a rendkívüli csúcsértekezleten i fogják kidolgozni. HÍREK A VILÁGBÓL Aldo Moro miniszterelnök tá­vozik Leone államfőtől, a Qui- rinale-palotából. rata főtitkár. Rendkívül za­vart módon tiltakozott viszont az OSZP vezetősége, mig a republikánus pártvezető leve­lét intézett a New York Times főszerkesztőjéhez — és nyil­vános cáfolatot sürget. Sajtóértekezlet a CIA-botrányról Philip Agee, a CIA egykori munkatársa, Rómában sajtó- értekezletet tartott. Agee 12 évig dolgozott a CIA-nak, LONDON Tanácskozás az ulsteri helyzetről Londonban tegnap már a harmadik napja folytatódott az ulsteri helyzetet vizsgáló — magas szintű — tanácsko­zás. Meriyn Rees, a tarto­mány ügyeinek minisztere az Ír Köztársaság igazságügy mi­niszterét, Patrick Cooneyt is fogadta. A két ország kormányát el­sősorban az észak-írországi Armagh járás állapotai ag­gasztják, miután vasárnap és hétfőn ebben a határmenti körzetben a rivális terrorosz- tagok tizenöt embert meg­gyilkoltak. i Anglia most — a feltétele­zések szerint — nyomást gya­korol Dublinra, hogy Írország vállaljon nagyobb katonai és anyagi terheket az IRA-elle- nes harcban. Régi követelése a brit hadseregnek az is, hogy az angol őrjáratok átléphes­senek a köztársaság területé­re. (Ezt vegyes őrjáratok in­dításával szeretnék elkendőz­ni.) A baráti kapcsolatok és a kölcsönösen előnyös együttmű­ködés továbbfejlesztésére irá­nyuló törekvését nyilvánította ki a Szovjetunió és Szudán — állapította meg a szovjet leg­felsőbb tanács küldöttségének Khartoumban tett látogatásáról tegnap kiadott közlemény. Hosszú lejáratú megállapo­dást kötött gazdasági—műsza­ki és tudományos együttműkö­désről Csehszlovákia és Török­ország. A hírt Strougal minisz­terelnök ankarai látogatásá­nak befejeztével hozták nyil­vánosságra. A bolgár népgazdaság fő fej­lődési irányait körvonalazó tézisek tegnap jelentek meg — a Bolgár KP XI. kongresszusa előkészítésének jegyében — a Rabotnicseszko Delo című lap­ban. Hasznosnak mondotta Sau- vagnarques külügyminiszterrel folytatott párizsi tárgyalásait csütörtöki nyilatkozatában Ős- kar Fischer, az NDK külügy­minisztere. 490 millió tonna kőolajat ter­melt 1975-ben a Szovjetunió, vagyis 31 millió tonnával töb­bet, mint egy évvel korábban — közli a londoni Petroleum Economist. Másfél órán át tárgyalt teg­nap este Kairóban Iszmail Fahmi külügyminiszterrel Margeret Thatcher, a brit kon­zervatív párt vezetője. Közös hadgyakorlatot tart a Karib-tenger térségében — két hónapon át — a brit, az ame­rikai, és a holland haditenge­részet. Ma fut ki öt brit hadi­hajó Plymouth kikötőjéből. , Bonnba érkezett — kétnapos hivatalos látogatásra — Jósé Maria de Areilza spanyol kül­ügyminiszter. Salisburyban tárgyalt szer­dán és csütörtökön Ian Smith rhodesiai miniszterelnök és Joshua Nkomo, az Afrikai Nemzeti Tanács vezetője. Andrej Gromiko és Mijazava Kiicsi japán külügyminiszter között zajlik le. — Anélkül, hogy vállalkoz­nék annak meghatározására, | mit ölelnek majd föl ezek a tárgyalások — mondotta ez­után —, úgy vélem, hogy szó lesz a két ország közti béke- szerződés előkészítéséről, ja­pán—szovjet kétoldalú kérdé­sekről, valamint a legfonto­sabb nemzetközi problémák­ról. A szóvivő a továbbiakban kijelentette: ami a japán fe­let illeti,, valószínűleg fölvet majd olyan kérdéseket is, mint például a halászat, a gazdasági együttműködés to­vábbfejlesztése, valamint a Szovjetunióban élő japánig hazatelepítésének kérdése. Egy kérdésre válaszolva a szóvivő elmondotta, hogy 1974-ben két és fél milliárd dollár volt a japán—szovjet külkereskedelem volumene, és ismertette azokat a megál­lapodásokat is, amelyek értel- j mében Japán együttműködik I a Szovjetunióval a szibériai j természeti kincsek kiaknázá­sában. Példaként említette a kooperációt az erdőiparban, a szénbányászatban, valamint új olaj- és gázlelőhelyek, fel­tárásában. A japán sajtó kommentár­jaiból kiderül: a tokiói veze­tők bizonyosra veszik, hogy a japán—szovjet külügymi­niszteri megbeszélések egyik jelentős nemzetközi témája lesz az a szovjet javaslat, mi­szerint megérett az idő az ázsiai kollektív biztonsági rendszer kérdésének fölveté­sére. KAIRÓ Ülősztrájk ' a nagykövetségen A Reuter jelentése szerint sezrdán este mintegy 250 — Kairóban tanuló — líbiai diák elfoglalta Líbia kairói nagykövetségét, és ülősztrájk­kal juttatta kifejezésre tilta­kozását a benghazi egyelem diákjai elleni rendőri akció miatt. A hírek szerint a líbiai ösz- szetűzéseknek több sebesültje is van. A Kairóban tanuló lí­biai diákok követelték az ak­ció során letartóztatott diákok szabadon bocsátását. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT: Csoü En-laj meghalt Az Üj Kína hírügynökség be­jelentette, hogy Csou En-laj, az államtanács elnöke csütör­tökön reggel rákban meghalt. Gromiko Tokióban A világsajtó nagy érdeklő­dést tanúsít Andrej Gromi­ko most kezdődött tokiói lá­togatása iránt. A szovjet kül­ügyminiszter japán kollégája, Mijazava Kiicsi meghívásá­nak eleget téve utazott a tá­vol-keleti szigetországba. A megbeszélések fontosságára utal az a tény is, hogy Gro­miko, aki egyúttal az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, még a XXV. pártkong­resszus előtt szakított magá­nak időt az útra. A tokiói megbeszélés újabb mérföldköve lesz annak a politikai-gazdasági párbe­szédnek, amely — változó intenzitással — több éve fo­lyik már a Szovjetunió és Japán között. Ennek fő té­mája kétségtelenül a szovjet —japán békeszerződés meg­kötése. Jogilag ugyanis még mindig nincs lezárva a két ország között a második vi­lágháborúbeli hadiállapot. Szovjet részről nagy jelen­tőséget tulajdonítanak a bé­keszerződésnek, mégpedig nemcsak a kétoldalú kapcso­latok javítása szempontjából. Ez a szerződés jótékony ha­tást gyakorolna az egész földrész politikai légkörére, s egyik pillére lehetne a Szovjetunió által szorgalma­zott ázsiai kollektív bizton­sági rendszernek. Az előrelépést c téren mindeddig az nehezítette, hogy Japánban azok a poli­tikai erők a hangadók, ame­lyek a békeszerződés meg­kötését a második világhábo­rú következményeként szov­jet fennhatóság alá került Dél-Kurili-szigetek vissza­adásához kötik. Ilyen ala­pon viszont a Szovjetunió — amely ragaszkodik a törté­nelmileg kialakult határok elvének az érvényesítéséhez — nem tárgyalhat. Bonyo­lítja ezt a kérdést Peking diplomáciai diverziója is. A kínai—japán barátsági és együttműködési szerződés előtárgyalásai során ugyanis kínai részről megpróbá Ikoz- tak azzal is, hogy a két or­szág (Kína és Japán) foglal­jon állást a hírhedt »hege­mónia-tétel!« mellett. Ennek pedig nyíltan szovjetellenes éle van: a maoisták kísér­lete arra, hogy Japánt szem­beállítsák a Szovjetunióval. (Tokióban nem fogadták el ezt a kínai követelést.) Gromiko és japán kollégá­ja minden bizonnyal nagy figyelmet szentel majd a gazdasági együttműködés kérdéseinek. Japán ugyan a Szovjetunió második legfon­tosabb tőkés kereskedelmi partnere, de mindkét fél azt vallja, hogy e téren távolról sem merítették ki a lehetősé­geket. Épp ezért — valamint a politikai problémák bonyo­lultsága miatt — a tokiói külügyminiszteri . megbeszé­lések legszembetűnőbb ered­ménye gazdasági természetű­nek ígérkezik. Könyvismertetés Mao Ce-tung és a marxizmus A TASZSZ hírügynökség csütörtökön ismertetőt közölt egy szovjet szerzői kollektíva »Az eszmék harca a modern világban« című könyvéről, amely egyebek között Mao Ce- cun »elméleti tételeit« vizs­gálja. A szerzők — a tudományos akadémia filozófiai intézeté­nek vezető szakemberei — a többi között felhívják a fi­gyelmet arra, hogy olyan alapvető kérdésekben, mint például a proletariátus dikta­túrája, a munkásosztály szere­pe a szocializmus építésében, valamint az átmeneti időszak­ban folytatott osztályharc, el­vi különbség van a maoiz- mus és a marxizmus—leniniz- mus között. A Mao-féle esz­mék nem a marxizmusnak a sajátságos kínai feltételekre való alkalmazását, hanem a marxista tanítástól való el­térést jelentik. A könyv a továbbiakban kimutatja, hogy Mao Ce-tung sohasem volt igazi marxista. A 30-as évekből, valamint a 40-es évek elejéről származó munkái azt bizonyítják, hogy tőle idegen a marxizmus—le- ninizmus, mint tudomány. Mao a marxizmus—leniniz- mus tanait csupán eszközként használja fel bizonyos célok eléréséhez. A tudományos ku­tatás vagy elemzés sohasem érdekelte. Gúnyt űzött és űz az elméleti elemzésre képes emberekből és elsősorban az ilyen párttagokat sújtotta a Mao által szervezett többszö­rös »párttisztogatás«. A szovjet filozófusok rámu­tatnak: Mao Ce-tung lényegé­ben csupán szóban ismeri el a marxizmus—leninizmus el­veit és alig leplezétten tagad­ja a marxizmus—leninizmust, mint tudományt. Mao Ce-tungnál hiányoznak a komoly gazdasági ismeretek — folytatódik az ismertetés —, ez akadályozza Kínában a termelés fellendítését, s ugyanakkor gátolja a kínai dolgozók életszínvonalának lényeges javítását a termelés­ben mégis elért bizonyos si­kerek nem a Mao-féle utasí­tások holmi értékeivel magya­rázhatók, amint ezt Mao Ce­tun környezete híreszteli, ha­nem az utasításoktól való csendes eltéréssel. A szovjet kutatók véleménye szerint részben a gazdasági utasítá­sok kudarcára vezethető visz- sza a maoista vezetés jelen­legi szovjetellenessége. A Mao-féle irányvonal megvaló­sításának következtében az 50-es és a 60-as években ke­letkezett gazdasági nehézsé­gek felkelthették a párt fi­gyelmét a népgazdaságot eredményesen fejlesztő Szov­jetunió tapasztalataira. Mao Ce-tung ennek elkerülése vé­gett ösztönözte a sovinizmus szítását. A szovjetellenesség tehát — állapítják meg a könyv szerzői — sajátságos eszközként szolgál a maoisták számára ahhoz, hogy ne de­rüljön fény politikai és ideo­lógiai képtelenségeikre. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents