Somogyi Néplap, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-08 / 6. szám

PÁRIZSI EMLÉKEK ' Malevil A Rambouillet'ben rendezett találkozó és Franco halála a pá­rizsi lapok első oldalán. ySHGA»« I .... , /' — A hat tőkésország veze­tőinek találkozója Rambou- illet-ban politikai demonstrá­ció volt. A legfontosabbnak annak bizonyítását tekintet­ték, hogy a nehéz gazdasági helyzet ellenére is leültek egymással tanácskozni — fo­galmazta meg véleményét a találkozóról beszélgetésünk közben Jacques de Bonis, a France Nouvelle szerkesztője. — Mindenre lehet megol­dást találni! A Rambouillet- ban megtartott tanácskozás legfontosabb eredménye szá- munkra, hogy sikerült a dol­lárt stabilizálni. Most 1 dol­lár 4,44 frank, s ez segítheti a kedvezőbb külkereskedelmi tevékenységet > — vélekedett Patrice Drouin, a Le Nou­velle Économiste főmunka­társa. A csúcstalálkozó után ha­sonlóan oszlottak meg a vé­lemények az egész francia sajtóban. Nem keltett illúzió­kat, hogy orvoslást találtak volna az egész tőkésvilágot 6újtó válságra. A sajtókom­mentárok arra mutattak rá hogy a pénzügyekben, a ke­reskedelmi kapcsolatokban, az energiaárak további emelke­désének megakadályozásában, a fizetési mérlegek deficit­jének csökkentésében, a mun­kanélküliség növekedésének megakadályozásában csak a kívánságok felsorolására ke­rült sor, de az igazi megol­dásra nem adtak választ. A Le Figaro a tanácskozás be­fejezése után első oldalon kö­zölt karikatúrájában az inflá­ció megakadályozására kötött egyezségeket kártyavárhoz hasonlította. A tárgyalások igazi céljára és lényegére a L’ Humanité, a Francia Kom­munista Párt lapja mutatott rá, amikor a következőket írta: «►Az imperialista hatalmak megpróbálják elsimítani ellen­téteiket, hogy újabb támadást ; indíthassanak a dolgozók ér­dekei ellen, hogy újabb terhe­ket kényszerítsenek rájuk.« Párizsi tartózkodásom ide­jén érkezett a francia fővá­rosba a hír Franco haláláról. A lapok természetesen első ol­dalon foglalkoztak a spanyol diktátor távozásával az élők sorából, képeket, összeállítá- i sokat közöltek János király­ról, az utódról. Kétségtelen, hogy az egyik legközelebbi szomszéd ország sorsa egy­aránt foglalkoztatta a politi­kusokat és a gazdasági élet vezető urait. Milyen lesz Spa­nyolország jövője? — erre igyekeztek választ adni. A kérdés fontosságát egyrészt a sokoldalú francia—spanyol gazdasági kapcsolatokkal ma­gyarázták, másrészt az ország­ban levő nagyszámú és külön­böző felfogású spanyol emig­Tervszerübb támogatást Több szemléltető eszközt használnak A Nagyatádi Járási-Városi Népi Ellenőrzési Bizottság a járás tíz iskolájában tartott vizsgálatot annak megállapí­tására, hogyan voltak ellátva az iskolák szemléltető eszkö­zökkel az 1973/1975-ös években. A helyzet jelentősen javult A községi tanácsok esetenként — átcsoportosítás útján — pótelőirányzatok felhasználá­sát is lehetővé tették. A me­gyei művelődésügyi osztály évenkénti, jelentős értékű tá­mogatása sokat javított az is­kolák alapellátottságán, de gondot dkozott a tervszerűt- lenség. Az igényeket ugyanis nem mindenütt mérték föl. így például a segesdi iskola — kérés nélkül — 1973-ban két kosárlabda paiánkot kapott, amelyet azóta sem tudnak ki­használni. Kirívó az inkei is­kola példája: teljes tornater­mi felszerelést küldtek ide, holott tornatermük sincs. A vizsgálatban réBzt vett népi ellenőrök véleménye sze­rint a megyei művelődésügyi osztálynak körültekintőbben keli elosztania az eszközöket, figyelembe véve a járási mű­velődésügyi osztályok javas­latait. Az iskolákat a Tanért látja el. Az intézmények időben feladják megrendeléseiket,, s a vállalat hiánytalanul szál­lít. Előfordul azonban, hogy egyes eszközök hibásan érkez­nek meg. A csurgói I. sz. is­kolának küldött négy darab episzkóp közül kettő törött volt A reklamációt a Tanért nem fogadta el, így az isko­lát több ezer forint károsodás érte. Gondot okoz az is, hogy a különböző eszközökhöz (például diavetítőhöz) a szál­lító vállalat nem tud megfe­lelő alkatrészt biztosítani, s ezek beszerzése a kereskede­lemben szinte lehetetlen. Ilyen és hasonló nehézségek miatt sok ezer forint értékű eszközt nem lehet használni. A vizsgált intézmények tan­testületei jónak ítélik meg a szaktantárgyak eszközellátott- ságát, amelynek eredménye­ként egyre eredményesebb a szaktanterem-rendszerű okta­tás. Nagyobb lehetőséget te­remt a tanulók ismereteinek bővítésére. Ennek jó hatása a tanulmányi eredményeken is lemérhető. A szaktantermi ok­tatás feltételei azonban teljes mértékben csak a lábodi is­kolánál biztosítottak. A töb­binél tanteremhiány akadá­lyozza az ilyen, törekvést. A csurgói I. sz. iskolánál az órák 80 százalékát tudják szaktanteremben tartani, a ku- tasi és a segesdi iskolánál is csak részben vannak meg a feltételek. Ennek ellenére a nevelők maximálisan kihasz­nálják a szemléltető eszközök nyújtotta lehetőségeket. Általános gond, hogy a na­gyobb értékű berendezések és fölszerelések javítását a Gel- ka, a Fotó-Optikai Vállalat és számítástechnikai intézetének a Finommechanikai Vállalat nem vállalja, emiatt azok hosz- szabb ideig használhatatla­nok. Ilyen nehézségek megol­dására követendő lehet az in­kei iskola példája: a posta egyik szocialista brigádja vál­lalta az elektromos készülé­kek rendszeres karbantartá­sát. G. I. Ami a franciákat érdekli Pusztulásról — derűsen ránsok jelenléte foglalkoztat­ta őket. A spanyol emigráció megoszlására jellemző volt, hogy a metró aluljáróinak fa­lain egyaránt olvashattam Francót éltető és elítélő fel­iratokat. Jacques de Borús az esemé­nyekkel kapcsolatban azt fej­tette ki, hogy Spanyolország­ban, ha mérsékelten is, de változásoknak kell bekövet­kezniük, nem a rendszer lé­nyegében, hanem egy szaba­dabb légkör megteremtésével, amely biztosíthatja " a tőkés országokhoz való fokozatos közeledésüket. Ezt segíti a francia politikai magatartás is az utódrendszer iránt. Pat­rice Dourin határozottan kije­lentette beszélgetésünkkor, hogy Spanyolországnak foko­zatosan közelednie kell a Kö­zös Piachoz. Ami pedig a két ország gazdasági kapcsolatait illeti, nem várt különösebb változást, abból kiindulva, hogy az utóbbi években ex­port—import kapcsolatai már kiszélesedtek. Nem kevesebb érdeklődést tapasztaltam a Német Szö­vetségi Köztársaság iránt, hi­szen ez az ország szintén je­lentős szerepet tölt be Fran­ciaország külgazdasági kap­csolataiban. A hasonlítgatá- sokban elsősorban arra mu­tattak rá, hogy a gazdasági pangás, a kezdeményezőkész­ség visszafejlődése az NSZK- ban nagyobb arányú volt, mint Franciaországban, de az új hírek, gazdasági elemzések már a javuló tendenciákról számolnak be. Franciaország közvélemé­nyét a gazdasági nehézségek, az infláció, a drágulás, a munkanélküliség, a tőkés or­szágokkal való együttműkö-1 désben támadó szakadékok foglalkoztatják. Annak elle­nére. hogy a jobboldali lapok meghamisítják, elhallgatják mindazt, ami a szocialista or­szágokban történik, mind na-, gyobb az érdeklődés, hogy Keleten miként tudnak úrrá lenni a kedvezőtlen tenden­ciákon, mi a titka a gazda­sági élet fejlődésének, a lét- biztonság megteremtésének. Ezért is keltett érdeklődést Jacques de Borús interjúköte­te Aczél György elvtárssal, amely éppen ezekre a kérdé­sekre igyekezett választ adni. Mitzkí Ervin »►Katasztrófairodalomnak« hívják ezt a műfajt. S bár te­temesebb részük gyenge, »►ter­mék« szintű alkotás, a »►kataszt­rófa« szó nem minőségjelző ebben az esetben, hanem a te­matikát jelenti. E művek ugyanis a veszélyhelyzetbe ke­rült emberiség magatartásfor­máit igyekeznek több-kevesebb sikerrel ábrázolni. »Virágzá­suk« idejének kezdete tulaj­donképpen — úgy gondolom — az atombomba ledobása utánra, a hidegháború korszakára te­hető. J Robert Merle Malevil című regénye csúcsnak tűnik: igaz író felelősségétől áthatott mű­vének. S mivel a könyv jóval az említett korszak után szü­letett — 1972-ben —, az író bi­zonyos felülnézétéből, mond­hatni: derűvel és kiegyensú­lyozottsággal beszél a témáról. Miről van szó az Európa Könyvkiadónál tavaly napvilá­got látott regényben? Francia- ország egy — szándékosan vagy véletlenül — ledobott (leejtett) lítiumbombától elpusztul. Ke­vesen élik túl a katasztrófát. A könyv hősei, például egy XII —XIII. századi várkastély pin­céjében. Merle regénye arról szól, hogyan sikerül újra életet kezdeni a pusztulás tájain. A derűs humanizmus legjellem­zőbb a könyvre, amely rendkí­vüli olvasmányosságával túl­tesz az eddigi összes .művén. Csoportlélektani, csoportszocio­lógiai »előtanulmányok« nélkül természetesen nem jöhetett volna létre. Ami, az irodalmat ezek fölé emeli, az az ábrázoló erő. »Nem vagyok megrögzött pacifista, nem vagyok az erő­szakmentesség híve, s úgy vé­lem, az igazságtalanság ellen nincs más eszköz, mint az erő' szak« — mondta az író egy interjúban. A Malevil című re­gény tulajdonképpen e tömör megfogalmazású szemléletnek is bővebb, illusztratívabb kifej­tése. Aggasztja a történelem menete, nem nyugodt, de nem is reményvesztett, ami az em­beriség jövőjét illeti. Műve tu­lajdonképpen csoportos robin- zonád, sziget nélkül, a talán teljesen csupasszá vált földgo­lyón. Legnagyobb erénye, hogy kétségbeejtés-érzet nélkül késztet gondolkodásra, önma­gunkban a felelősség fontos tu­lajdonságának a fejlesztésére. Végiggondolva életművének eddigi sorát, világos, hogy a Malevil is beillik könyvei közé. Robert Merle politikus alkat, antifasiszta, s rokonszenve mindig is a baloldalé volt. Ma­gas rendű humanitása példa. Ezt igazolja a Két nap az élet, a Mesterségem a halál, a Szi­get, a Moncada, az Állati el" mék, az Üvegfal mögött című regénye is. Mindent tud, amit a legjobb írók tudnak. Nem törekszik megnehezíteni az olvasó »mun­káját«; közérthetően ír. Ritkán olvastam nagyobb élvezettel könyvet. Végre egy mű. mely­nek szereplőiért — mert igazi, emberek, nem papírmasék! — tudunk izgulni, örülni és bán­kódni sorsuk rosszabbra fordu­lásakor. S bár vaskos kötet, alig tudjuk letenni, »egy szusz­ra« szeretnénk végigolvasni. A jól sikerült fordítás Görög Lí~ via munkája. ' ____ L. L. Változó életforma Nőklub a könyvtárban A Tóth Árpád utca Kaposvár egyik peremkerületében, a tex­tilművek tőszomszédságában van. Két éve laknak csak eb­ben az utcában: a beköltözők többsége ezután veszi csak birtokba új otthonát. Ennek a városrésznek a családi házainál idősebb a klubkönyvtár., amely a Ságvári utcában működik. 1975 tavaszán vette át vezetését Kormon Gézáné, s eredményes működését jól - mutatja két szám: száznyolcvankettőről négyszáztizenegyre »tornászta föl« az olvasók számát, • — Hogyan? — Házalva . 11 A Ságvári utcai klubkönyv­tárban 1975 decemberétől nő­klub működik. — A könyvtár olvasottságá­nak a fokozása volt az első fel­adat, de ettől elválaszthatat­dési otthona« is. És egyre in­kább az lesz — ahogy sikerül növelni az ol­vasók ■ létszá­mát. — Az olva­sókból szervez­tem a decem­berben alakult nőklub alapí­tóit. — Célja? — Az önmű­velés elősegíté­se; a könyvtár­ban felfedeztet­ni a »művelő­dési otthont«. Ezt úgy érhetjük el, hogy nem­csak a kölcsönzésre, hanem más munkára is gondot fordí­tunk. — Miért éppen nőklübot szerveztek az olvasókból? változott élet új szokásainak kialakításában. — Mit végzett eddig a nő­klub? — December elején alákítot­lannak tekintettem a nőklub megszervezését. A Ságvári utcai klubkönyv- 1 tár egyben a környék »művelő-“ — A mi városrészünk lakói­nak többsége faluról költözött a városba. Az átalakuló élet­forma a jellemző itt, s a nőkre jobban lehet számítani a meg­tuk meg húsz taggal, s tagjai nyomban beiratkoztak a mú­zeumbaráti körbe, ahol az első összejövetelen dr. Bakay Kor­Kérdezni tudni kell Régi igazság: kérdezni tud­ni kell. Dőreség például a vil­lanyüzletben azt kérdezni: — Kilencvoltos elem -van? Mert az eladó, ha egyálta­lán válaszol, ezt mondja: — Nincs. Ha netán bőbeszédű: — Mért? Látott valahol? Hibás volt tehát a kérdés. Nem kevésbé rossz így foly­tatni: — Miért nincs? Ez illetlenség is, butaság is, ha ugyan nem rosszabb. Az eladó pedig, ha egyáltalán vá­laszol, ezt mondja: — Mit tudom én. Nem én gyártom. Ebben igaza is van. Ugyan­csak hibás a kérdés: — Mikor lesz? Mert az eladó, ha egyálta­lán válaszol, ezt mondja: — Amikor szállítanak. ■ S ha netán valaki meggon­dolatlanul azt is megkérdez­né, mikor szállítanak, az el­adó, ha egyáltalán válaszol, ezt mondja: — Mit tudom én. Nem va­gyok én Volán. S ebben megint igaza van. Bejön viszont valaki, aki tudja, hogyan kell kérdezni. Megáll az eladó előtt, nézi, nézi egy ideig, azután hirte­len fölemeli az ujját, ici-pici mosollyal azt kérdi: — Hol is találkoztunk mi legutóbb? Majd hirtelen összehúzza a szemét, az ujját leereszti, hogy épp az elpAóra mutasson, a hangját meg fölemeli: — Nem, nem, ne szólaljon meg! Majd én! Az eladó, akinek eddig sem­mi szándéka nem volt meg­szólalni, most csekély érdek­lődéssel ránéz, mintha olyas­mi futna át rajta: Jé, egy majom... De amaz most földerülő arc­cal újra emeli a kezét, cset­tint: — Megvan! Velence! Várakozásteli pillanat, ki­lencvoltos csönd. Az eladó unottan fordulna el: — Velence! Ugyan. Járok én Olaszba? De a válasz kész:­— Hát én járok? Én a tóra gondoltam, a nyárra. A szép­ségversenyen maga volt... az első! Az érdeklődés növekszik. — Nem voltam Velencén sem. — Akkor a Balaton? Csönd. — Vagy a Római? A közöny enyhül. — Maga mindig Olaszra gondol? Mért ne? Egyszer igazán odamehetnénk, nem? — kér­di, aki tudja, hogyan kell kér­dezni, a többes számmal épp csak sejtetve, hogy akár együtt is mehetnének. Lehet-e ezt visszautasítani? Minden­esetre elutasításra nem marad idő. — A Rómain találkoztunk. Igen, most már emlékszem. Napozott, én meg labdáztam egy haverommal, és odagurult magához a labda. Emlékszik? Kivel nem történt meg ilyesmi? Az eladó most tehát nem válaszol, csak mosolyog: Nincs szünet. — Küldtem magának egy dalt a hangszórón, emlék­szik ... Itt a neve a nyelvem hegyén... — s mintha mon­daná is, az eladó meg beug­rik: — Mari... — Mari, hát, még virágot is küldtem a kapuból egy sráccal, odaadta? Aki tudja, hogyan kell kér­dezni, azt is tudja, hogy. erre a kérdésre nem kell felelni. Válasz nélkül hagyni nem le­het, így hát most az eladó kérdez: — Csak nem azért jött, hogy ezt megkérdezze? — Dehogynem — mondja az, mert hazudni is tudni kell —, megláttam a kiraka­ton át, rögtön fölismertem, bejöttem, pedig rohanok. A nyáron megint megyünk a Rómaira? Vagy inkább Ró­mába? Az eladó nevet. — Majd tavasszal megbe­széljük. — Tavasszal? A jövő hé­ten. Hétfőn, vagy kedden be­jövök, jó? — Jó — hagyja rá az eladó, s elfogadja a felé nyújtott ke­zet. Kézcsók. Most kell visszafordulni: — Ha már itt vagyok, meg­kérdezem: kilencvoltos elem... A hangsúly nem kérdő. Kö­vetkezésképp válasz sincs. Az eladó elővesz egy kis zacskót és odaszól a pénztárba: — Nyolcötven. Zay nél, a Somogy megyei Múzeu­mok igazgatója tartott előadást. A második foglalkozást a könyvtár klubszobájában ren­deztük, ennek a témája a kor­szerű konyha volt. A Kapos étterem főszakácsa és Vámosi Lajos felszolgáló tartott étel­bemutatót. A nőklub tervei egyre in­kább a közművelődést szolgál­ják. Bár terveznek kozmetikai tanácsadást is, mindinkább a látókör bővítését tekintik fő feladatnak. A régészeti előadás fölkeltette a klub tagjainak fi­gyelmét, s elhatározták, hogy közösen megtekintik a somogy- vári ásatásokat. Emellett igényt tartanak egy szabó—varró-tan­folyamra is. A könyvtár tavaly jelentős anyagi támogatás révén techni­kai eszközökkel; lemezjátszó­val, vetítőgéppel is gazdago­dott. — A lemezjátszónak a ze­nei ismeretterjesztésben fontos szerepe lesz — mondta Kor­mon Gázáné. A nőklub most húsz taggal működik, de a városrész igé­nyét számba véve — azt hi­szem — ez a létszám még to­vább nő. S ha a könyvtár nő­klubja színvonalas foglalkozá­sokat rendez, hamarosan szá­míthatnak a fiatalok érdeklő­désére is. Horányi Bar -

Next

/
Thumbnails
Contents