Somogyi Néplap, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-01 / 1. szám
Könyvtárak szolgálatkész „jobb keze” Az olvasóvá nevelés csak résae annak az együttműködési megállapodásnak, melyet a Somogy megyei KISZÖV elnöksége és a Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár a köaművelödesi határozat szellemében, annak feladatait véve. ala.pul, kötött meg. »A közművelődési határozat szellemében kölcsönösen felada. tutiknak tekintjük az ipari szövetkezetekben dolgozók, munkások es ifjúmunkások, szakemberek, politikai, szakmai és általános művelődésé, nek a segítését« — fogalmazták meg. Túl az általánosításon, miről szól a megállapodás, az együttműködés? Ismeretes, hogy a tanulásban, önképzésben, a műveltség gyarapításában milyen nagy szerepet játszanak a könyvtárak, de még kevesen ismerik, hogyan kell élni a lehetőséggel. • Ezért a megyei, a járási és a falusi könyvtárak csoportos látogatására hívják meg a szocialista brigádokat, az ifjúmunkásokat, a KISZ-szervezeteket. A könyvtári szakemberek is elmennek a szövetkezetekbe, ahol számos helyen őriznek kisebb, nagyobb könyvtárakat. Ezeket átvizsgálják, hogy sorsukról dönthessenek. Arról, hogy érdemes-e tovább fej- ' leszteni a kézikönyvtárat, a letétit, vagy a közművelődési könyvtáraké legyen az, önállóságra képtelen kis gyűjtemények. Ismeretes, a szocialista brigádmozgalom fontos célkitűzése a művelődés is. erre terveket készítenek. Nos, hogy ezek a tervek meg is valósulhassanak, a könyvtárak baráti, szolgálatkész jobb kezet nyújtanak a szövetkezeteknek. Baranyi Ferenc Párbeszéd Szeretni kell az életet amivel kínál a szabadság, szeretni a fényes szemek tisztán sugárzó bizodalmát. (Szeretni kell az életeti Nem szoktuk még a gondtalanság állapotát, a zsigerek a szorongást még egyre hordják.) Szeretni kell a lányokat! Szoros ölelésük kinyomja mellkasunkból, mi fojtogat, s könnyűvé válunk, mint a spongya. (Szeretni kell a lányokat? csókjukban még megfontolás van, a lelkűk még ma sem szabad, félelmük üt, akár az áram.) A szövetkezeti vetélkedők, szavalóversenyek és egyéb hasonló rendezvények előkészítésében szerepet vállalnak a könyvtárak, fokozzák ezek közművelődési hatását. A szakmai műveltség fokozása is fontos feladat. A nagyobb könyvtárak, ahol megfelelő szakemberek dolgoznak, segítenek a szakirodalom megszerzésében is, kivégeznek es cikkbihliografiát állítanak össze. A szocialista szerződések sohasem egyoldalúak, így van ebben az esetben is. Az ipari szövetkezetek vállalják, hogy részt vállalnak a közművelődési könyvtárak fejlesztéséből, a könyvállomány gyarapításából. A Böhönyei Vegyesipari Ktsz tizenhárom éve készíti a megyei könyvtárak berendezéseit, bútorait. A KISZÖV javaslata alapián a ktsz egyik asztalosrészlege folyamatosan ellátja a könyvtárakat bútorral. Ezt a vállalást szabad kapacitás esetén más megyékre is kiterjesztik. Fokozzák a könyvtári propagandát a Somogyi Szövetkezeti Élet című üzemi lapban, az üzemi híradókban, és egyéb propagandaeszközöket is felhasználnak az olvasóvá nevelés érdekében. A megállapodás végére került ugyan, de lényeges eleme a szerződésnek, hogy évente egyszer értékelik a közösen végzett munkát, természetesen a könyvtárak és a szövetkezetek megbízott »összekötői-“ többször találnak alkalmat, erre. A közösen végzet munkát tulajdonképpen természetesnek kell vennünk, hiszen csak is így dolgozhatunk a közművelődési határozat szellemében, de az ilyet még példának tekintjük. Bár nem az első, de másokat még osztó, rözhel. 1976 januárjában lép érvénybe a szerződés. Amikor elkészítették, 1975. szeptembert írtak. Idejében fölkészültek a könyvtárak és az ipari szövetkezetek 1976-ra, amikor azt várja tőlük a társadalom, hogy az eddiginél is jobban dolgozzanak. Jobban pedig úgy lehet dolgozni, ha valamennyien többre törekszünk. Maga a szerződés is ennek a resize, de a vállalások teljesítése lehet majd az igazi mérce. H. B. Lázár Ervin Hedrehelyi kívánságok A két ünnep közelsége, ka- j rácsony és szilveszter majdnem szomszédsága állandósult hangulatot teremt az emberben. Hajlamossá teszi az elmúlt átgondolására. a jövő képzeletbeli építgetésére. Ezt a hangulatot igyekeztünk mélyíteni három hedrehelyi riportalanyunkban. Ügy választottuk ki őket, hogy a falu minden rétegét képviseljék. Földműves, értelmiségi, iparos. Idős, fiatal. Férfi, asszony. Az már szerencse, hogy mindhárman »különlegességgel«, riportcsemegével is megajándékoztak bennünket. O Márton Istvánt nem kell bemutatni. A hajdani műkedvelő, hagyományélesztó együttes leikéként megismerte romszobás házában beszélge-1 tünk. Most következik a »különlegesség«. — Életem nagy élménye a j filmezés volt. A Jutalomutazás , együc szerepere engem kért fel Dárday István. A film azóta nagydíjat kapott a mannheimi | fesztiválon. Hogyan jutottam a szerephez? A film sztoriját a rendező egy Va6 megyei pedagógustól hallotta. Mivel azonban ő játszani nem tudott, kerestek egy hajszálra ugyanolyan embert, mint ő„ Így tudtam meg, hogy két »kiadásban» élünk az országban. Egyszer csak beállított a tanácsházára egv fiatalember, mint később megtudtam: a film másodoperatőre. Hogy ő gyerekszereplőt — Hat magyar holdunk volt az ántívi- lágban. Az a kataszteri holdnál jóval kevesebb volt. El kellett járni szolgálni, hogy valamire jussunk az urammal meg a három gyerek- kői. El is jártunk a hencsei Márffy urasá- gékhoz. Jaj, nagyon szerencsétlen família volt az! A három gyerek közül ketVáradi Géza. Varadi Ferencné. tő tragikus halált halt. A Lívia lány egy kisebb módban levő fiatalemberért lett önkezű halott. Az egyik fiú meg, jaj, ideügyeljenek, milyen furcsán végezte! Az úriféle népek minden buta virtusban benne voltak. Ez okozta a Béla úr vesztét. Úgy emlékszem, a húszas évek elején történhetett meg, hogy játékból — tán, hogy ráijesszen a többiekre — fölakasztotta magát. De úgy ám, hogy a kötelet az ajtó másik felén egy súlyzó tartotta. És hát az inasának ezt a súlyzót — mikor a vendégek már jól megijedtek — föl kellett volna emelnie. Csakhogy — igy beszélték süldőlány koromban — az Inas a próbánál nem emelte föl a súlyt. Nahát, cifra halál lett ebből, hónapokig nyomozlak. Ilyen egy világ a köszöntő gyerekek minden ünnepen. Hallják-e. ez a Luca-napi kotyuló kicsit pi- káncs lesz: »Kity-koiy, kity- koty, gelegunya kettő . .. Any- nyi csirkéje legyen kendnek, mint az égen a csillag, mint a földön a fűszál... A kend lányának akkora csöcse legyen, mint a csöcsös korsó ...« S a kívánság: — Az elveszett éveim után nyugdíjügyben, jó lenne, ha sikeredne valami. A falunak meg, amerre nincs: jó köves- utat. Váradi Géza huszonnégy éves KiSZ-titkár nem rokona Váradi Ferencnének. Több Váradi is él Hedrehe- lyen. »Legényszobájában« beszélgetünk. Zeneszekrény, téaz egész megye. Testes, kedélyes, energiával telített ember ma is. — Itt születtem 1921-ben, hedrehelyi tősgyökeres családból. Ide is tértem vissza tanulmányaim befejeztével. A köz- igazgatásban dolgoztam 1952- ig, azután tanítani kezdtem. Á feleségem is pedagógus, a lányom meg levelezőn végzi a fő- 1 iskolát. A fiar^ — doktorált — [ a Dél-Zselic szövetkezetben | termelési főmérnök. Falun a pedagógus nemcsak tanít. Én is dolgoztam mindig mást is. Most hogy az orvos »lei .cott«, már kevesebbet vállalhatok. De azért én vagyok a könyvtáros, meg a klubkönyvtár vezetője is, TIT-tag. örül a lelkem, ha valamivel gazdagodunk. Mint ; most a napokban, amikor Da- bóczi József gyönyörű Csoko- | nai-emléktábláját a kultúrház homlokfalára helyeztük. Kapoli-faragványokkal, népi i szőttesekkel díszített szép, há'keres, aki gitáron játszik. De közben folyton engem’ vizsgál - gatott. Mondtam neki: »Uram, itt a gyerekek legföljebb szájmuzsikán, meg fésűn játszanak.« Akkor felkért a szerepre. Kategorikusan visszautasítottam. Este már négyen agitáltak. élükön Dárdayval, a rendezővel, Szalay Györgyivel, a forgatókönyv írójával. A lányom es a feleségem is nagyon a szereplés mellett volt, hát elvállaltam. Életem nagy élménye lett a forgatás időszaka. Elhangzik az újévi kívánság is: — Egészséget kívánok magamnak. családomnak. A falunak a sáros út helyett köveset. Tiszta vizet. 3 a régi. mindenkinek megfelelő buszjárat visz- szaállítását. Az új menetrend több falu lakossága ellen készült. .. Váradi Ferencné hatvannyolc éves nénivel a tornácon beszélgetünk. DECEMBER TÁBORNOK Márton István. volt az a régi, ilyenek estek meg. Igaz: az ünnepeink talán szebbek voltak. A szokások már nem élnek. Akkor jártak nők, üvölt December tábornok, tombol December tábornok. Az utakat hó fújja be, elakadnak a vonatok, nyögnek a háztetők a fehér súly alatt. vé. könyvek »társasagában«. A f szú*... / .'j.t érés német szoborszer, lkáp. Légi pénzek képkeretben. — Villanyszerelő: vagyok. Júniusban kiléptem a tsz-ből. Nem szívesen beszélek erről. Nem volt egyetértés köztünk KISZ-ügyben. Most múr úgy látszik, minden rendeződik, üzentek, hogy szükség lenne rám. Én meg — bár még nem döntöttem —, úgy érzem: mestereim kell a társakat! A cseppnek nincsen áradása, de sok csepp folyammá .dagad s útját hegyek közt is kivájja! (Szeretni kell a társakat? S ha mind, de mind magadra hagynak? Cseppek borítják arcodat s bénult vonásaidra fagynak...) Ki nem hiszi a nyílt szemek tisztán sugárzó bizodalmát — annak szerelmet, életet sosem jelenthet a szabadság. (Szeretni kell az életet? Szeretni kell a lányokat? Az él csupán, aki szeret, aki szívében is szabad.) Szirmay Endre Herseg a lomb szürke az ég a köd fehér tar ágakon vak szél zenél barnán púposodik a domb fák bokáján herseg a lomb fázósan borong a lélek es elnéz a messzeségnek Jégkristály-tű borosta o.z arcán, deres halánték, sasorr, sastekintet. Zúzmara szállt a trónterem falára, amikor December tábornok beviharzott. para csapódott a drágakövekre, megtompult az aranylemezek fénye. — Győzelem! — rikoltott December tábornok, szájából kivillogtak a szép fehér, lapos fogak. A trónszékhez lépett, teli tüdőből ráfújt. November tábornok maradványai fáradt pernyeként szétlebegtek, elenyésztek a semmibe. December tábornok a trónra huppant — a királyi szék nagyot nyögött. — En vagyok a király — ordított December tábornok, az alattvalók mélyen meghajoltak. — Király vagyok! — ismételte December tábornok, s az alattvalókból halkan, sziszegve, mint a téli szél, elő- sustorgott: Éljen a király! *4 terem kárpitjai mögül fagykígyók csusszantak elő, törékeny szárnyú didergések és vacogások lebegtek a mennyezet alatt. — És most már soha többé ... senkinek...! — mondta December tábornok. — Ez a trón faár örökre az enyém! Gurgulázva hahotazott. Boldogan. Égdörgés decemberben? De furcsa. A hang végighömpölygött a tájon, forgolódott a völgyekben. felágaskodott a hegycsúcsokon — azután magába szívta a palaszürke ég. De akkor egy icike-picike »jaj«, sóhajnyi se, csak akkorka, mint egy pille szárnymoccanás. Azután még egy, megint egy és újra, újra. — Támadnak — kiáltott rémülten az Első Ezredes. — Már elesett öt másodperckatonám. December tábornok fetbő- diilt a trónon, jégcsapszakil- la nőtt. — Egyetlen katonámat nem adom! Egyetlen másodpercemet sem! Minden erővel védekezni! Az ablakhoz ugrott, végigtekintett glédába állított hadseregén. — Nem adjuk meg magunkat! — Hurrá! — zúgta a sereg, fölemelt kezekkel vivátoztak a másodperc-hadosztályok, a peré-ezredek, az óra-századok és a nap-szakaszok. Hurrá! A nagy zaj elnyelte a haldokló másodperc-katonak kiáltásait. ' December tábornok szeme vegigpásztázta katonái fegyverzetét: a fagypikákat, zúzmaravetőket, hóvihartankokat, fényelháritókat, jégpan- célosokat és széllökőket. — Nem győzhetnek le — mormolta elégedetten. Ekkor egy hangos jajkiáltás, a hadsereg elnémul, és végig a suttogás: Elesett az első nap. Ott elöl már bomlanak a sorok, hallatszik a fegyverek csettegese, süvité- se, pattogása, rianások pen- tíülnek. — Elveszünk — siránkozik az Első Ezredes, már csont és bőr, félelem pirosuk a szemében, menekülne, de December tábornok vállon ragadja, az első sorba löki. — Harcolj, kutya, még nincs veszve semmi! S az Első Ezredes, ott, a sor elején, puff, elzuhan. Egy hét már hősi halott. — Tovább! — rikkant December tábornok, és csatasorba állnak a Második Ezredes katonái, mintha most csitulna a harci zaj, csak kis jajok, csak aprócska jajdu- lasok. •— Ki törődik, velük, kicsoda?! — üvölti December tábornok —, csak hulljatok, másodpercek, adjátok értem a véretek, percek! Csak én maradjak meg! Ti se érdekeltek — vicsorogja aj ezredeseknek. Es ott kinn újra feldübörög a csata. Piff-paff, esnek el a napok, a hős csütörtökök, vakmerő szerdák és lánglelkű péntekek. Reszket December tábor— Nem adom meg magam — vicsorog December tábornok rongyos csizmában, széthasadt mentében. Jég a bordája, jég a térde, jég a sz^e. Jégtábornok. Roszog a jég, csukladozik. Már csak egy napja van, egyetlenegy. De mi ez? Az emberek tancolnak, jókedvűen járják az utcákat, fújják a trombitát. — Mi ez? — kérdezi December tábornok, trónusára rogyva, már jártányi ereje sincsen. — Téged búcsúztatnak — mondják az utolsó órák —, és Január tábornokot köszöntik. 0 lesz az új király. — Nem lehet — liheg December tábornok —, ez az én trónom. — Markolná a karfát, de az erő már elcsorgott ujjaibol, csak ordítani tud még egy utolsót, azt is szánalmasan, egyre halkulón. — En December . .. ecem- ber ... cember ... ember . ,. — Latod — súgja neki az utolsó perc —, ha ajándékba adtad volna a napokat, az órákat, a másodperceket. Ha szép hókristályokkal, vastag hobundával, szánkózó gyerekekkel. .. És meghal. Vele pusztul kínba dermedt királya is. Hallottad, Január? gyek vissza, ha tényleg kellek. A KISZ-munka az életem jelentős részét foglalja le. olyan szívesen csinálom. A pártvezetőségnek is tagja vagyok. Nagyon sokat ténykedtünk mi társadalmi értelemben a gyerekekkel!. A tanácsnál kerítést csináltunk, a tűzben kukoricát törtünk; sódert lapátoltunk, az öregek háztájijában is segítettünk. Ügy érzem, megérdemlőnk egy kis támogatást. A párttól, a tanácstól — sokat köszönhetünk | Kincses József elnöknek —, a i klSZ-bizottságtól kapunk is. [ Talán sikerül majd felújíta- ! nunk a klubunkat. Régi már [ a. bútora. Ez az en kívánsá- j gom. A közösségnek kívánok I sok eredményt. Van fotószakkörünk, én vezetem. Szeret- I nénk filmklubot is. i — És magarnagának mit kíván ? Végigsimít »tudóshoz méltó« homlokán. — Mit is? Szeretek utazni. A Szovjetunióban már jártam, KISZ-jutalomként. 1976-ban szeretnék eljutni a Német Demokratikus Köztársaságba. Mi meg kívánjuk, hogy a hedrehelyi óhajok teljesedésbe menjenek. Leskó László I
