Somogyi Néplap, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-07 / 5. szám

Felüljáró épül Siófokon és a Desedán 'A nagy családok érdekében A szfaltszönyeg 400 kilométeren Északi tehermentesítő út Kaposváron Nemcsak akartak lettek is Korszerűsítik Kaposvár és Siófok közúthálózatát az új ötéves tervben. Aszfaltsző­nyeggel pedig mintegy 400— 450 kilométer hosszú utat lát­nak el a megyében. A negyedik ötéves terv épí­tési és korszerűsítési prog­ramjának eredménye, hogy; minden kétszáz lakosnál na­gyobb somogyi településre szi­lárd burkolatú út vezet, s a megye 1640 kilométer hosszú közúthálózatából 630 kilomé­tert már aszfaltszőnyeggel is elláttak. Az aszfaltozás egyút­tal szélesítést is jelent. Aszfal­tozásra az idén 70 millió fo­rintot költenek a megyében, és megkezdik azoknak az utaknak a szélesítését, amelyeket ké­sőbb látnak el szilárd burko­lattal. A tervidőszak végére vala­mennyi főútvonal, alsóbbren­dű út és néhány Kaposvár környéki bekötő út aszfaltsző­nyeget kap. A tavasszal to­vább folytatják a szántódi út felújítását az igali sportpá­lyáig. Elkészül a szigetvári út városból kivezette szakaszának korszerűsítése, a kaposvári vasúti felüljáró pedig aszfalt- szőnyeget kap a jelenlegi koc­kakövek helyett. Tovább folytatják a 67-es út Kaposvárról kivezető szaka­szának építését. A munkák az Arany János utcai keresztező­désnél kezdődnek. Az új berr zinkútig négy nyomsáv széles­ségűre építik ki ezt a fontos útvonalat. A múlt évben meg­kezdődött az északi tehermen­tesítő út építése is: a 3,5 kilo­méteres első szakaszt — mely a taszári útelágazástól az! északkeleti ipartelepig vezet — az év első felében átadják. Ezt követően készül el a Me­ző Imre úti csomópont. A ter­vek szerint az ötödik ötéves terv végére a tüskevári vasúti átjáróig jutnak el az építők. Az idén elkészül az új híd a Desedán. Az építkezés meg­kezdése előtt ideiglenes utat készítenek, azután megemelik a töltést. A három nyílású híd építésének költségeit 12 millió forintban állapították meg. A balatonszentgyörgyi vasúti fe­lüljáró építése javában folyik már. Ezzel a 23 millió forin­tos munkával valószínűleg augusztusra végeznek az épí­tők. A mostani ötéves tervben alapvetően megváltozik Siófok úthálózata is. Tervezik már azt a felüljárót, mely a 7-es út és a vasút fölött, a sportpálya mellett bonyolítja le a forgal­mat. A város parti része e fe­lüljáró révén közvetlenül kap­csolódik majd az autóúthoz. A nagy forgalmú Balaton-parti település első korszerű felül­járója elsősorban a szállodák és a nyaralók vendégeinek te­szi egyszerűbbé a közlekedést. A tervek szerint a jelenlegi Sió-híd mellé még másik ket­tő épül. Az egyik a vasút és a hajóállomás között ível majd át a Sió fölött, s elsősorban a város parti részének forgalmát teszi könnyebbé. A másik híd a kórház és a tanácsszékház irányában épül a Sión, s a vá­ros belső részének forgalmát vezeti a 65-ös számú szekszár­di útra. — A két város közlekedési gondjának enyhítése mellett kiemelt feladatunk az új öt­éves tervben a megye útháló­zatának a korszerűsítése — mondta Széles Péter, a KPM Kaposvári Közúti Igazgatósá­gának a vezetője. — Ez nem­csak új burkolatot jelent, ha­nem a mai forgalom igényei­nek megfelelőbb, szélesebb utakat is. A megye közútháló­zatából a hat méternél széle­sebb utak hossza jelenleg 796 kilométert tesz ki. Az átlagos szélesség azonban még csak 5,15 méter. Az országos ada­tokat is figyelembe véve ez a szélesség megfelel az átlagnak, a forgalom biztonságának nö­velése azonban megköveteli, hogy — anyagi lehetőségein­ket figyelembe véve — minél több utat szélesítsünk leg­alább hat méteresre. Dr. K. I. A legtöbben egy kezükön meg tudják számolni: hány három- vagy több gyerekes ] ismerősük van. Pedig -Somogy­bán nem is kevés az ilyen családok száma. A megyei ta­nács vb ülésén tegnap tár­gyalták a sokgyerekes csalá­dok helyzetét. A jelentésből kiderül, hogy a megye 103 ezer családjából 8 ezer nagy­család. Ebből 5 ezer a taná­csok állapdó gondoskodására szorul. Két évvel ezelőtt, 1973 no­vemberében határozta meg a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága, hogy milyen felada­tokat kell megoldani a sok- gyermekes családok életkö­rülményeinek javítása érde­kében. Helyi adottságok A legnagyobb gond . a meg­felelő lakás biztosítása volt. A lakótelepeken általában 51 négyzetméter alapterületű la­kások készülnek. Nyilvánvaló, hogy egy ekkora lakásba egy négygyermekes család nem költözhet be. Számolnak ezzel az illetékesek is. Az egyik tervezővállalat fiataljai hét olyan lakástípust terveztek, amelyben kényelmesen ' elfér­nek a nagy családok is. Az ötödik ötéves tervben pedig már a panellakások építésé­nél is figyelembe veszik eze­ket az igényeket. Ez azonban a jövő, kisebb mértékben a jelen gyakorla­ta. Mi volt eddig? Nézzük a tényeket. Kapos- i váron az elmúlt két év alatt | 118 nagy családot juttattak I lakáshoz. (Az 1973 decembe- ! rében ismert 71 igénylővel szemben.) A megye városai­ban, nagyközségeiben az ilyen lakásigények kielégítését ki- j emelt jeladatként kezelték. Legtöbb tanács az építkezni akaró nagy családosok részére olcsón vagy ingyen biztosított telket. Van azonban kivétel is. A ] megyei tanács vezetői a járá­soktól bekérték a jelentéseket: mit tettek a nagy családosok érdekében. A Siófokról érke­zettet nem fogadták el. Csak példaként: a városban a 32 nagy családos igénylőből eddig csupán nyolcat elégítettek ki, »helyi adottságokra« hivat­kozva. A beküldött jelentések szerint Siófokon és Csurgón az is akadályozza az igények kielégítését, hogy kevés a ta­nácsi értékesítésű lakás. Nyil­ván szerepet játszik ebben a telek ára is. A legnagyobb eredmény Az elmúlt két év követke­zetes munkájának és erőfeszí­téseinek eredményeként a szemlélet megváltozása a leg­nagyobb eredmény. Ez külö­nösen a községi tanácsok ve­zetőinél szembetűnő, akik nemcsak akartak tenni, de — magukénak érezve a feladatot és a nagy családosok gondjait — tettek is helyzetük megja­vításáért, könnyítéséért. Ör­vendetes ez, mivel a nagy csa­ládosok jelentős része a fal­vakban lakik. A meglévő gondok ma már nem feltétlenül anyagi jelle­gűek. A nagy családosok egy főre jutó átlagjövedelme a megyében 860 forint. Az ösz- szeg nem sok, de számos se­gély és támogatás révén na­gyobb a reálértéke. És azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy itt is vannak még tartalékok. A két évvel ezelőtt hozott határozat az in­tézményeket és a vállalatokat is felelőssé tette a nagy csa­ládosok helyzetének javítá­sáért, a jobb munkához azon­ban hatékonyabb koordináció­ra lenne szükség. A lakás és az anyagi körül­mények mellett a legtöbb [ nagy családban szóba kerülnek [ a bölcsődék és az óvodák is. Ez természetes, hisz az ilyen családok 53 százalékában há- ! rom, 26 százalékában négy ] gyerek van. A tanácsok a j bölcsődei és az óvodai, az Í6- I kólái napközi otthoni és kol­légiumi felvételeknél előny- j ben részesítik a nagy családo­sok gyermekeit. Legtöbb he- . lyen a térítési díjakat az is- | kólák és az intézmények — a tanácsok útján — magukra vállalják. 1974-ben 165 óvoda volt a megyében, a helyek száma pedig 8405, csaknem 130 szá­zaléka az 1970. évinek. A bő­vítés, a szakképzett nevelő­gárda biztosítása nagy erőfe­szítésébe került a megyének, azonban még így is 19 kis­gyerek jut egy óvónőre. Hogyan tovább? Beköltözés előtt A tavalyinál több műtrágya lesz az idén A növénytermesztésben mine nagyobb szerepe van a műtrá­gyának. Az idén — az Agro- tröszt tájékoztatása szerint — a nagyüzemek és a kisgazda­ságok a tavalyinál több talaj­erőpótló anyaghoz jutnak; 8 százalékkal nagyobb mennyi­ségű műtrágyát használhatnak fel, hatóanyagban számolva összesen 1,6 millió tonnányit. Az ellátás lehetővé teszi a műtrágya- adagok növelését; az egy hektár művelt terület­re jutó hatóanyag 1976-ban eléri a 235 kilogrammot. A különféle műtrágyák aránya idén minden eddiginél jobban alkalmazkodik az igényekhez, így például káli-műtrágyábó többet vásárolhatnak. Elkészült a tabi Camplngcfkk Vállalat mintegy tízmillió f< rintos költséggel épült új háromszintes épülete. A gép( beszerelését nemsokára megkezdik, azután rövidesen megii dúl a termelés. Küzdelem az életért A z orvos kartonlapokat vett elő. Nem olvastam él őket, a részletek csak őrá tartoznak. Azt mondta: „Ez egy élet regénye ...” A műtét eredményesnek játszott, de nem sokkal ezután a test másik részén támadott a rák. A beteg járni sem tudott már, iszonyú kínokat élt át. Sokan le­mondtak róla, titokban etbúcsúztatták. Az orvos azonban nem adta föl a harcot. Küzdelemre lépett a kóros sejtekkel. A halállal. Győzött. Az az embar. akinél!? az onkológián írták meg élete reglényét, hat éve munkaképes, dolgozik, életerős, és semmi panasza sincs. Nem ő az egyetlen ... Azért fogtam tol'at, hogy segítsek elűzni a hiedelmeket. Azért hívtam segítségül dr. Molnár Lajos onkológus főor­vost, hogy beszéljünk az ijesztő, a rettegést keltő betegség­ről. amely elhatalmasodik a civilizált világban, és látszólag kérlelhetetlenül szedi az áldozatait. Félünk tőle, okunk is van rá. De nem gyógyíthatatlan a rák! Akkor sem az. ha „győzelmeink” nincsenek arányban a szándékkal és erőfe­szítéssel. az orvosi felkészültséggel és odaadással, az anyagi áldozattal és a megbetegedések számával. Küzd a tudomány^ őri ás i kutatóintézetek, a különböző társadalmi rendszerű országok legkiválóbb tudósai együtt kutatják a daganatos megbetegedések keletkezésének titkait, s a kór ellenszerét. Nem eredménytelenül. A közvélemény mégis nyugtalan. Pe­dig a statisztikák szerint ma már a rákos betegek 30—40 százaléka meggyógyul, s a tudományos kutatás részeredmé­nyei is megteremtik a rák megelőzésinek lehetőségét. De most nem a nagyvilágról, hanem a somogyi tapaszta­latokról szeretnék beszélni orvosi segédlettel, tanulmányok sokaságának ismeretében. Anélkül, hogy lebecsülnénk a veszélyt, nem árt tudni, hogy a rosszindulatú daganatos megbetegedés ugyanolyan élettani rendellenesség, mint a többi. Azelőtt a tüdőbaj, a fertőző megbetegedések szedték az áldozataikat. Népbeteg­ségeknek neveztük őket. hol vannak már? A tudomány, az orvosok kiváló módszerekkel és gyógyszerekkel visszaszorí­tották őket. A régiek helyébe újak, az érrendszeri és a da­ganatos betegségek lépték. Ez utóbbiak egy része ugyanúgy gyógyítható, mint más betegség. Hadd idézzek két somogyi adatot: a bőrrákos betegek csaknem száz-, az időben fölfe­dezett méhnyakrákosok 86 százaléka már meggyógyult! Óriási eredmény. Furcsa „félelemoszlatás”, tudom: több olyan betegség van, amely gyógyíthatatlan, s ezek mégsem okoznak olyan lszjanyú rettegést, mint a rák. Somogyi helyzetkép? A méh- nyakrákos megbetegedések száma csökkent, de nőtt a bőr-, a tüdő és az emlőrákosok aránya. A hatvanas évék vége tá­ján évente 6—700 daganatos megbetegedést tartottak nyil­ván ; most Somogy 365 000 lakójából három ezrelékre, 900— 1000-re tehető az évente fölfedezett új daganatos betegek szá­ma. A növekedést azonban nem szabad csak a környezeti ártalmakból levezetni. Többen — és időben — fordulnak orvoshoz: javult az ellátás, á műszerezettség, a megelőzés. Ennek bizonyítására elég elmondanom: 1967-ben három es fél, négyezer volt a megyei onkológia betegforgalma; Wö­ben 14 200. J avult az egészségügyi felvilágosítás, néha azonban a jó szándékú propaganda is a visszájára fordulhat. Té­ves fölfogás például az, hogy ha onkológiai vizsgá­latra megyek, akikor megelőzöm a daganatos megbetegedést. Nem! De időben fölfedezhetik a betegségemet, s ilyenkor jóval nagyobb a gyógyulás esélye. Ezért jó, hogy az üzemek és az intézmények sokasága küldi már szűrésre dolgozóit. Talán félelemkeltő a megfogalmazás is. A „rosszindula­tú” daganatból csak arra következtetnek az emberek: a be­teg menthetetlen. Nem igaz! Bevezető példánk és sok más eset is az ellenkezőjét bizonyítja. Amikor a gyógyulás ará­nyából beszéltem, a „rosszindulatú daganatosok” gyógyulá­sáról és teljes fölépüléséről volt szó. Ki kell már irtani a hiedelmeket köztudatunkból. Nem úgy, hogy lebecsüljük a rákot — talán mondhatom: korunk, a civilizált társadalmak népbetegségét —, hanem úgy, hogy a tudomány, és az orvo­sok, az egészségügyi ellátás szándéka mellé szegődve féltsük és őrizzük önmagunk egészségét. Már 1960-ban 391 000 szűrővizsgálatot végeztek az or­szág onkológiai intézményei. Hatásúkra javult a gyógyulás aránya. De sokkal jobb lehetne, ha idejében fölismerhetnénk a kórt, ha valamennyien lehetővé tennénk, hogy „belénk lássanak” az orvosok; hogy mindenfajta fájdalom, rosszullét és közérzet okozta aggodalom nélkül is bizalommal fordul­junk azokhoz, akik meghoszabbíthatják az életünket. Hiva­tástudatból teszik; egyre kevésbé a statisztikai adatok miatt. Pedig „rózsaszínűvé ■ varázsolhatnák” mindennapi munká­jukat; időnként talán jobban meg is becsülnék őket. ha meg­szépítenék a valóságot. Ez is az „átmeneti korszak" ellent­mondásai közé tartozik. Én hiszek az orvosokban: látom ál­dozatos munkájukat az időnként előforduló emberi hibák ellenére is. És nem tántorítanak meg a mélységesen rossz­indulatú „észrevételek” sem. Amikor a közelmúltban meg­jelent egy orvosokról szóló — ha úgy tetszik pozitív, ha úgy tetszik valósághű és joggal elismerő — jegyzetem, egvre- másra csengett a telefon: „Talán beteg vagy? Szükséged van rájuk?” A hitványságot nem szoktam más kifejezéssel helyettesíteni .Ha babonás lennék, lekopognám: huszonegy éve dolgozom, s még nem voltam táppénzen. Nem valami­féle „hálapénzt” helyettesítenek az elismerő szavak. Csak szeretném, ha mindenütt becsülnék a jót, ha elismernék az értékeket. Nem jobban, mint amennyire megérdemli az em­ber E lőször időszámításunk előtt 2000-ben, egy indiai tanul­mány említette a daganatos megbetegedéseket. Azóta Hippokratész, Galenus és Avicenna, az 1500-as évek­ben Páré és mások foglalkoztak e témával; de beszélhetnék hazánkfiáról. Szent-Györgyi professzorról és másokról is. Nem vállalkozható!» történeti áttekintésre. Legközelebb azok­ról szeretnék írni,^akik itt Somogybán küzdenek értünk: s azokról a betegekről — vagy előrelátó, egészséges emberek­ről —, akik személyes élményeikből tudják, hogy kikre és mire számíthatnak. Jávori Béla A tervezettnél több gabonatáro’ó épült A gabonaraktározási gon­dok fokozatos felszámolására 1973-ban kormányhatározat született. A programot — mely a tárolóépítkezések meg­gyorsítását tűzte ki célul — a Gabonatröszt vállalatainál jó! szervezett munkával sikerült túlteljesíteni. Ez főképp azért jelentős, mert a nem megfe­lelő tárolás a korábbi években raktározási veszteségeket oko­zott. A negyedik ötéves terv idő­szakára összesen 55 200 vagon befogadóképességű tárolótér kialakítását irányozták elő. A tervet 2200 tonnával túltelje­sítették, összesen tehát 57 400 l vagon gabona korszerű raktá­rozását tették lehetővé új vas­beton és fémsilókban. A tervidőszak utolsó évé­ben, 1975-ben, összesen 9 ezer vagon befogadóképességű vas­beton silók és 7800 vagonos fémsilók építését irányozták elő, ezt a programot is sike­rült teljesíteni. A beruházási programot az ötödik ötéves tervben is foly­tatják. miután az űj létesít­mények — a termésátlagok nöyekedése folytán — csak részben enyhítettek a tárolási gondokon. Meghallgatják a javaslatokat Új klub, új lehetőségek A KISZ-esek kongresszusra készülnek. A jelenlegi munka egyik alapelve: nincs szükség fényes külsőségekre. Gál László, a kaposvári Táncsics gimnázium KISZ-titkára, en­nek szellemében beszélt a diákok terveiről. — Tevékenységünk mindig valamilyen kapcsolatban van a kongresszussal, de a munka ugyanolyan, mint máskor. Ta­lán »-csak« abban különbözik ez az időszak az előzőektől, hogy megpróbálunk még job­ban dolgozni. 1976-ban a leg­fontosabb célunk: javítani kell a vezetési módszereket. — Miért volt hullámvölgy­ben az iskolai KISZ-élet? — A tavalyi nagyon jó ve­zetőség »kiöregedett«, mind negyedikesek voltak. Nem tudtuk pótolni őket. Most már beletanultunk a vezetés­be, ismerjük a »taktikát«, ha- tározottabbak lettünk. A má­sodik félévi terveinkből arra lehet következtetni, hogy job­ban sikerül minden. Elkészül a klubunk, sok új ötletet kap­tunk. Hetenként 3—4 klubna- j pót tartunk, 3(1—40 diák min­dig ott lesz. Üjjászervezzük az iskolarádiót, fiatalos, kemény . hangú műsorokat akarunk szerkeszteni. A hagyományos rendezvények — például a KISZ-nap — új köntöst kap­nak. A KISZ-tagok vélemé­nye szerint is jó lenne valami újat bevezetni ... — Milyen -csatornáitok« vannak, hogyan jut el hozzá­tok a »többség akarata«? — A folyosón, az osztályok­ban sokan mondják el véle­ményüket. Nyitott füllel já­runk. Ha meghallunk valamit, 1 udvariasan érdeklődünk, ki mit szeretne? Van sok tár­sunk, aki kérés nélkül meg­szólít, elmondja, hogy véle­ménye szerint mit kell tenni. A vezetőségi üléseken meg­beszéljük a hallottakat. Ha mindenki azt látja: megvaló­sult, amit szeretne, bizonyára senki sem marad otthon, ha­nem eljön, és együtt dolgozik velünk. L. P. A jövőnkről van szó. Az el­múlt két év eredményei biz- ! tatóak, megnyugtatóak. Szá­mos területen azonban — mint például az iskolai- neve­lés, a lemorzsolódások csök­kentése, a három gyermek eszményének elfogadtatása, a tudatformálás eszközeinek és módszereinek javítása, vagy a nagy családosok háztartásának gépesítése — sok még a ten­nivaló. Mészáros Attila

Next

/
Thumbnails
Contents