Somogyi Néplap, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-06 / 4. szám
PÁRIZSI EMLÉKEK Montmartre esőben A vonatvezető kedvtelése Barna, szálkás szilfa November végén szeszélyes időjárás várta a Párizsba érkezőket. A higany szála a plusz tíz íok alá süllyedt, a széles sugárutakon és körutakon hideg szél fújt, az eső sűrűn áztatta az utcákat és tereket, a nap ritkán bújt elő, hogy sugaraival bearanyozza a híres műemlékeket, szobrokat. A fákról lehullottak a levelek, a Concorde tér sző kőkút jai ból nem ívelt magasba vízsugár. A járdaszélek mellett az esővíz magával sodorta a szemetet, a Montmartre-on az utcaseprő ezt még azzal is tetézte, hogy sorra megnyitotta az úttest széli vízcsapokat, gyorsabban tűnjenek el a hulladékok. Kiindulván fölfelé, a Montmartre lejtős utcáin a Sacré- Coeur bazilikához, hiába keösz a Diadalív környékén. restem a filmekből és könyvekből ismerős bohémvilágot, »elmosta az eső« ... A festők már nem rakták ki alkotásaikat a falak mellé, hogy az érdeklődő idegeneket vásárlásra bírják. Az üzletek többsége azonban nyitva maradt: a sok színű vászontetők alatt háborítatlanul lehetett válogatni, turkálni a szép és a giccses portékák között. A hideg szél és eső szabad utat talált magának a Szajna- part mentén. Az emléktárgyakat áruló bazárosok és virágárusok este korán eltűntek a rakpart mellől. A hidak alatt már nem aludtak munkanélküliek és csavargók, inkább a meleg metróállomások padjain kerestek maguknak menedékhelyet Tanárok, diákok a zenéről Frissen diplomázott vagy néhány éve végzett zenetanárok beszélnek a Somogyi Muzsika legújabb számában arról, miért választották zene- tanári hivatásuk első színhelyéül megyénket? Mindhármuk válaszából kiderül: vonzotta őket Somogy, elsősorban Kaposvár kulturális élete, és szeretnének aktív részesei lenni hosszú távon a város zenei életének. A lap decemberi számában beszámolót olvashatunk a művészeti szakszervezetek VIII. kongresszusáról, amelyen Merényi György, a kaposvári zeneiskola igazgatója vett részt. Az ott hallottakhoz fűzi mondanivalóját, amikor a somogyi zeneoktatásról, annak eredményeiről, de meglevő fogyatékosságairól is 6ZÓ1. Néhány a legégetőbb gondokból : kevés a szakképzett zenetanár, ezért gyakran nyugdíjas tanárokat vagy szakképzetleneket kell foglalkoztatni. Néhány szakon évekig hiány lesz. Néhány lappal hátrább a zenetanítás feladatait fogalmazta meg. Arra figyelmeztet, hogy nem a ritkán felbukkanó, átlagon fölüli gyerekek képzésének a színhelye a zeneiskola, hanem az a cél, hogy minél több muzsikát ismerő, zenét értő gyereket bocsásson ki. Együd Árpád, a megyei múzeum igazgatóhelyettese arról írt, hogy kevesen tudják: a múzeumnak gazdag zenei archívuma van. Ez a gyűjtemény — mert nem ismerik — csaknem halott anyagnak számít, pedig felbecsülhetetlen érték. Föl lehetne használni mind az oktatás, mind a közművelődés területein. Bár vannak már érdeklődők, a népzenei anyagból már válogattak irodalmi színpadok, a felhasználás lehetősége szélesebb ennél. A lap Vikár Bélára emlékezik, halálának 30. évfordulója alkalmából, s visszaemlékezést olvashatunk Bartókra. Két zeneiskolai növendék arról ír, miért szeret zeneiskolába járni, mit jelent nekik a hangszertanulás? Négy Michelangelo-előadás Tavaly szerte a Michelangelo ötszázadik évfordulóját, emberiség örökre szívébe zárta a nagy alkotót, aki minden korban képes hatni, művészetét ma is sokan megcsodálják. A Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár kapva kapott egy kínálkozó sorozaton, mely Michelangelo életét, művészetét idézi. A Szépművészeti Múzeum tudományos munkatársai — dr. Eisler János és Zentay Lóránd — Michelangelo szobrászatéról, építészeti működéséről és festészetéről tart előadást. Természetesen szó lesz az élőadássorozatban Michelangelo irányművészetéről, költői világáról is, erről Takács József, az Eötvös Lo- ránd Tudományegyeltem olasz tanszékének tanársegédje beszél. Az előadásokat alkalmanként negyven-ötven színes diafelvétellel illusztrálják az előadóik. Az első előadást 12-én, hétfőn 18 órakor tartják, témája: Michelangelo szobrásza ta. ünnepelték világművészetbarátok születésének Az Feltöltésre várnak a jégvermek Két télen át nem »termett« már jég a Balatonon, pedig a tó környéki kereskedelmi és vendéglátóipari szervek, az üdülők és gazdaságok általában ezer vagonnyi jeget szoktak tárolni a nyári idényre. Most is felkészültek a megfelelő mennyiség tárolására. A december végi fagyos éjszakák biztatóak voltak e tekintetben, szépen »hízott« a jégpáncél', de az új évvel beköszöntött enyhe időjárás szer- tefoszlatta a jégvárók reményeit. A tó közepén széles sávban hullámzik a víz, s part mentén megvékonyodott a jég, így a készenlétben álló brigádok nem kezdhették meg a munkát. A vasárnapi viharos erejű szél azután teljesen ösz- szetörte a jégpáncélt. Úgy látszik, hogy immár , a harmadik télen maradnak üresen a jégvermek. Az őszhöz tartozott az is, hogy kevesebb külföldit láttam a francia fővárosban, mint amennyit elképzeltem. Ez | számomra azzal az előnnyel járt, hogy — egyebek között — zavartalanul gyönyörködhettem a Louvre kincseiben, elidőzhettem a milói Vénusz és a Mona Lisa előtt. A Szent Mihály útját is birtokába vette már az ősz, de vidámsága megmaradt. A késő délutáni órákban az egyetemről és a könyvtárakból utcára tóduló sok nemzetiségű diákcsoportok a könyvesboltok kirakatai előtt tömörültek, az üzletek elé kirakott hanglemezek és festményreprodukciók között válogattak. Gyorsan ■megteltek a kávézók járdán elhelyezett, beüvegezett teraszai, mindenki az utca felé fordított széken ült, s az előtte hullámzó sokaságot figyelte. A diákok hangosan vitatkoztak, a fiúk körülvették a lányokat, s az évszaknak megfelelően papírzacskókból, többnyire az olasz árusoktól vásárolt sült gesztenyét fogyasztották. Az áruházak már ünnepi díszben várták a vásárlókat. A csillogó lametták, a fenyő- gallyak a karácsonyt idézték. A hatalmas Rivoli és Lafayette áruházakban a bejáratok közelébe a gyermekjátékokat árusítók kerültek, sőt az utóbbiban, egy nagy utcai kirakatban megjelentek a bohócok is, biztató ígéreteket tettek az ott lévő gyermekeknek, hogy az egyáltalán nem olcsó játékokat bizonyára megkapják szüleiktől. Ám tapasztaltam, hogy a drágaság hulláma nemcsak a játékvilágot öntötte el... Mttaki Ervin (Következik: Az Eiffel-torony árnyékában) volt az első... Sok-sok gyerek — az itt lakók és barátaik — között az őszes hajú asszony tessékel befelé a Honvéd utca egyik három- szobás lakásába. Első pillantásra szembetűnő, hogy nem a szokványos tárgyak veszik körül az itt élőket. Már az előszobában megragadja a tekintetet a díszes tükörkeret, a függöny- tartó, a tálas. A nagyobbik szobában kötünk ki a ház asszonyával meg a nyolcéves Sanyikéval és a tizennyolc éves Tiborral. — Rajtuk kívül még egy leányom és hat fiam van. Egy éve költöztünk ide. Azóta csinosítjuk a lakást. A férjem mindent maga barkácsol, polcokat, fűszertartókat, lámpákat, dobozokat. Sanyiira csillogó szemmel dicsekszik: — Ezt is az apukám csinálta Tibor képkereteket, művészi faragásokat tesz elém. A fal-on 1941-ből származó festmény. Kiderül: az is a családfő munkája. — Vonatvezető a férjem, este kilencig lesz ma szolgálatban — mondja Kovács Im- réné. — Az a tervünk, hogy ezt a szobát mind a férjem faragiásával rendezzük be. A csillárt, a polcot, a dohányzó- asztalt is maga készíti. A konyhában a lapidka köré még sótartó meg cukortartó kerül. Hűsvétra lesz kész, akkor mindent meg lehet nézni nálunk. — Gábor bátyám szekrénykét csinált — mondja Tibor, aki intarziás asztalkáról ábrándozik, s nagy szakértelemmel magyarázza, miben különbözik a juhar a kőristől, melyik a mahagóni, melyik a körtefa. — Árpi bátyám pedig, aki a mélyfaragás mestere, meglepetésül tálcát készít apámnak. — A sok gyerek mellett nem járhattunk sehova. Esténként a férjeim a maga készítette lámpa alá telepszik, mi meg köréje — meséli az asszony. — Sanyika olvasgat, próbálgatja a szerszámokat, mi beszélgetünk, rajzolgatunk, miközben a férjem farag. Ha csak tíz perce van, arra az időre is nekiül. Estébe nyúlik a beszélgetés. Gábor, a huszonhét éves második fiú érkezik. Villanyszerelő. Maga termeszti a hébér- tököt, amelyből csillárt készít, és versenyre kel apjával. — Ellestük apánktól a fogásokat. A motívumok meg jönnek. Járunk-kelünk a világban és figyelünk. Mindig lát valami újat, szépet az ember, s azt igyekszünk megörökíteni. Egymás mellé teszem az apa és a fiú famozsarát. Talán kidolgozottabb a tanítóé, de a tanítvány sem szégyenkezhet. És mennyi, mennyi gazdagság. Valahány tárgy, annyiféle. Soha nem ismétlődnek a minták. Kilenc óra után fiatalos jókedvvel köszön ránk Kovács Imre. — Huszonkét évvel ezelőtt kérte a feleségem, hogy vegyünk díszes fadobozt. Két- százöven forint akkoriban — különösen nekünk — igen nagy pénz volt. Mondtam neki, hogy majd én megcsinálom. Soha nem felejtem el azt a barna, szálkás szilfát... Azután rájöttem, hogy a nagy figyelmet követelő vasutasmunkámat jól oldja az ilyenfajta tevékenység. Apám volt barkácsoló ember: mindig furfangoskodott a lombfűrésszel, talán tőle az indítás. Meg aztán én mindig úgy gondolkodtam: nyitott szemmel járjon az ember, s ha okosat lát, folytassa, ha rosz- szat, azt ne vegye észre. A feleségem se bánja, ha többet kell takarítania, inkább örül, mert körülötte vagyunk, nem csatangolunk szanaszét. A két nagyobb fiamra büszke lehetek, de — kacsint a már szunnyadó kicsi felé — az igazi ő lesz. Gombos Jolán Egy mese tanulsága A vakáció utolsó vasárnapjának délelőttjére mesematinét tűzött műsorára a kaposvári Kilián György Úttörő- és Országjáró fiatalok Szőcsénypusztán Ifjúsági Művelődési Központ. Pogány Juditot, a Csiky Gergely Színház tagját leérték föl, hogy töltsön egy órát a ház vendégeivel — mesével, játékkal, emlékezetes színházi mesedarabok fölelevenítésé- vel. Az év első táborozói A rendezők és a versenyzők ismerősként köszönthették A hét végén fiatalok népesítették be a 6zőcsénypusz- tai erdőgazdasági szakmunkásképző iskola öreg épületét. Péntektől vasárnapig itt tartották az országjáró diákkörök megyei találkozóját. A találkozó rendezőinek, a Somogy , megyei Diáksport Tanácsnak, a megyei KISZ- bizottságnak, az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda kaposvári kirendeltségének és az MHSZ-nek a meghívójából csupán egyetlen mondat hiányzott: a szőcsénypusztai találkozó részvevői az év első táborozói. Ottjártunkkor derült ki, nemcsak ez az egyetlen érdekesség. A jelzőket hosszan lehetne sorolni a tá- borozókról. Kilenc somogyi középiskola és szakmunkásképző csaknem száz fiatalt küldött a háromnapos találkozóra. Benépesült a környék, s hogy mégsem sikerült azonnal megtalálnunk a diákokat, annak egyetlen oka volt: mindennap versenyeztek. Volt szellemi torna is, legtöbbször azonban az erdőt járták. Rendeztek honvédelmi raj versenyt, természetjáró akadályversenyt és tájékozódási futóversenyt. Marton Péter, a megyei tájékozódásifutó szövetség titkára méltán büszke erre: Sző- csénypusztán volt hazánkban az első téli tájfutóverseny. A téli ODMT a nyerteseknek fél belépőjegy a nyíregyházi ODOT-ra, azaz az országjáró diákkörök országos találkozójára. A legjobbak számára lehetőség nyílik arra, hogy megyénk színeiben küzdhessenek. Lehetőség, hisz még egy próbatétel hátravan, tavasszal Balatonfenyvesen rendeznek találkozót. egymást Szőcsénypusztán. A turisztika egyre népszerűbb diákjaink körében. Megyénk középfokú tanintézetei közül ma tizenháromban működik országjáró diákkör. A legfiatalabb alig egy hónappal ezelőtt alakult meg Balatonbog- láron. Nehéz lenne megmagyarázni annak okát, hogy a találkozóra miért csak kilenc iskola küldte el fiataljait. Ki tudja, miért maradtak távol a barcsi gimnázium és szakmunkásképző fiataljai, valamint a kaposvári élelmiszeripari szakközépiskola diákjai. A három nap valamennyi részvevőnek élményt jelentett. A háromnapos verseny végső helyezéseit az olimpiai pontozás szerint állapították meg. A fiúk közül az első helyezést a kaposvári 503-as Szakmunkásképző Intézet csapata szerezte meg, a Munkácsy gimnázium és a gépipari szakközépiskola előtt. A lányok közül a Munkácsy gimnázium csapata bizonyult legjobbnak, második a siófoki szakmunkásképző lett, míg a harmadik helyen a siófoki Perczel Mór Gimnázium lányai végeztek. A tájékozódási futóverseny két egyéni győztese Kelemen János, a kaposvári gépipari szakközépiskola és Pohner Zsuzsa, a Perczel Mór gimnázium tanulója lett. A győztesek az oklevelek és jelvények mellett átvehették a szőcsénypusztai iskola által felajánlott fakupákat is. Az Állami Ifjúsági Bizottságtól pedig 1000—1000 forintos vásárlási utalványt kapott a legjobb hat csapat. Nagy Jenő Az akadályverseny utolsó állomásán mókus és hörcsög »fogadta« a diákokat. Nem sok időbe telik, míg összesítjük az ilyen rendezvények számát, mondhatjuk ritka,, minit a fehér holló. A Vörös Csillag filmszínház matinéján és a Kilián György Úttörő- és Ifjúsági Művelődési Központ délutáni filmvetítésén kívül a hónap első vasárnapján nem volt más »kínálat« a gyerekek számára. De ha megnézzük, hogy milyen filmeket vetítettek január 4-én az említett helyeken, akkor azt is megállapíthatjuk, a tizenéveseknél fiatalabbak nyugodtan otthon maradhattak a tv mellett Tenkes kapitány kalandjaiba merülve. Tehát minden számítás azt mutatta, hogy nagy érdeklődésre tarthat számot Pogány Judit mesedélelőttje. A művésznő háromnegyed i tízkor, negyed órával a műsor kezdete előtt érkezett meg. Az előtér csendje nyomban visz- szafordította: a kapuban még egyszer elolvasta, nem tévedett-e. Nem, tizíkor kell kezdenie ... Az előtétnél az iroda népesebb volt, hárman vártunk itt. Tizenegyig ennyien is maradtunk, amikor elköszöntünk a Kilián György Úttörő- és Művelődési Központtól. Hazafelé az elmaradt találkozó »tanulságát« igyekeztem megfogalmazni. Segített ebben egy nemrég itt lezajlott másik rendezvény hasonló »látogatottságának« a tapasztalása is. A Himnusz a békéről- verseny és gálaműsor szervezetlensége. Akkor is, az elmaradt mesematiné történetében is a szervezetlenségé volt a fő szerep. Nincs alapja annak, hogy érdeklődés Irányára hivatkozzanak a központban, ezt azok a gyerekek és szülők cáfolják, akik szíveser eljöttek volna erre a találkozóra is. II. B.
