Somogyi Néplap, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-30 / 25. szám

Milyen legyen a szocialista gazdasági vezető? Beszélgetés a jereváni konferencia tapasztalatairól Tavaly májusban Jereván­ban konferenciát tartottak a szocialista országok szervezés­sel és vezetéssel foglalkozó társadalmi szervezeted. A té­ma fontosságát jelei, hagy az előkészítésbe és a konferencia megrendezésébe bakapcsolód- tak a KGST szervezetei is. Je­revánban sok előadás hangzott el és több szekcióban folyt a munka. A részvevők értékes tapasztalatokkal gazdagodva utaztak haza. Ezekről a ta­pasztalatokról kérdeztük a na­pokban Kaposváron tartózko­dó Valkó Mártont, a Szerve­zési és -Vezetési Tudományos Társaság főtitkárát és Frank Tibor főtitkárhelyettest. — A konferencia témáinak középpontjában az állt, hogy miként lehet összekapcsolni az egyes országokban a műszaki - tudományos forradalom ered­ményeinek gyors bevezetését a szocialista gazdálkodási rend­szer előnyeivel. A részvevők abból Indultak ki, hogy en­nek kedvező keretet ad az integráció. A szocialista or­szágokat egyaránt foglalkoz­tatja: hogyan lehetne meg­gyorsítani a tudományos­technikai forradalom vívmá­nyai bevezetésének ütemét. Nem túlzás, ha azt mondom: Jerevánban is főként ezért ültünk össze. Az »ütemváltás­nak« ugyanis fontos eszköze a jobb szervezés és a vezetés. | Sok feltárásra váró tartalék van még, ezen a ténen. Fel­adatunk, hogy önálló szociális- j ta szervezési és vezetési tu- , doimány bontakozzék ki. — A konferencia ajánlásai j között szerepelt — vette át a j szót Frank Tibor —, hogy a j szervezési és vezetési mun- j kát kutatóintézet létrehozásá­val kell meggyorsítani. A konferencia után két héttel [ Budapesten, a KGST végrehfej- I tó bizottsáigának ülésén már el is fogadták az intézet lé­tesítésének tervét. A' z intézet­ben dolgozó szakemberek vál­lalatszervezéssel és a társada­lom irányításénak kérdéseivel foglalkoznak majd. 1— Somogy megyében ho­gyan tudnák hasznosítani a mindennapi munkában a vál­lalati vezetők az örmény 'fő­városban elhangzottakat? — A szocialista szervezés­sel és vezetéssel foglalkozó tudományos elméleteknek az alapjai egészen mások, mint a tőkés országokban. Ná­lunk a munkások, alkalmazot­tak teljes létbiztonságban él­hetnek, dolgozhatnak; a mai fiatalok már ebben a légkör­ben nőttek fel. A tőkés válla­latok dolgozóinál —- a maga­sabb jövedelmi szint ellenére is — még mindig a létbi­zonytalanság az első számú fegyelmező erő. Nincs sző ter- níészetesen mindennapos ke­nyérgondokról, de arról sem, hogy az állam vagy a válla­latok garantálják a munkát, a teljes foglalkoztatottságot. Milyen Ösztönzőket alkalmaz­hatnak a szocialista vezetők a munkanélküliségtől való féle­lem helyett? — ez., a kérdés. S ez erősen befolyásolja a vezetés stílusát, módszereit, eredményeit, s kudarcait egy-' aránt. Mi a legjobb ösztön­zőnek a versenyszellem ki­alakítását tartjuk, melynek a brigádmozgaloim a szervezeti kerete. Ha jó á vezetés, s fel tudja szabadítani a verseny­szellemben szunnyadó ener­giákat, akkor olyan tartalé­kokhoz nyúlt, amelyek feltá­rásának eredményeit talán még nem is ismerjük kellő-’ kép pen. — Milyen módszerekkel se­gíthetik a mai vezetők az al­kotóképesség és a verseny­szellem kialakulását? — Többféle vezetési stílust ismerünk, s gyakran ,4- öntu­datlanul — bizonyos módsze­reket átveszünk a tőkés vál­lalatok gyakorlatából. Helyte­len és nálunk gyökér télén a technokrátikus gondolkodás, a minden társadalmi és ter­melési kérdésit csak pénzügyi oldalról megközelítő szemlé­letmód. A szocialista vezetés­nek a jó emberismeretre és a demokratizmusra kell épül­nie. A gazdasági életben dol­gozó szocialista vezető emher- isímerete azonban ne egyszerű­en csak tapasztalatokon ala­puljon; ismerje a humánus té­nyezőket teljes bonyolultságá­gukban. Az ésszerű erőkifej­tés tudományát, a lélektan és a társadakuniéiektun ered­ményeit. Ezenfelül a vezető és a vezetettek között legyen állandó és demokratikus -'kap­csolat, s teremtsék meg min­dennek a szervezeti kereteit is. — A Jerevánban elhangzot­tak továbbgondolásra készte­tik a szervezéssel és vezetés­sel foglalkozó szakembereket — kapcsolódott a beszélgetés­be újra Frank Tibor. — Ezért az Idén májusban az SZVT országos konferenciát rendez a SZOT-tál közösen, ahol idő­szerű teendőinket részleteiben megvitatjuk. Ezenkívül szüle­tőben van egy nemzetközi fo­lyóirat is, mely a szocialista szervezés és vezetés legfonto­sabb elméleti és gyakorlati kérdéseivel rendszeresen fog­lalkozna. Valkó Mártom és Frank Ti­bor szerdán a megyéi válla­latok vezetőinek tartott elő­adást a jereváni tapasztala­tokról. Csupor Tibor Az üveg mögött tavasz van Az ember, mjndenre képes, legyőzni nem lehet. Az 1975. július 19-i ítéletidő kitörölhe­tetlenül él az emlékezetben. — Éjszakai sötét lett. Sze­rencsére mindannyian beme­nekültünk az ebédlőbe. — Nem szégyen, féltünk. Borzasztó volt, ahogy csépel­te, törte az üvegházat a jég. — Sírtunk, ahányan vol­tunk. — Volt, aki azt mondta vi­har után: itt még december­ben is üvegcserepeken jártok. Az terem itt. nem zöldség... Harminckét-ezer tő virágzó, immár négy-hat centis ter­Februárban az asztalunkra kerül. • Tej és tejpor Ismert, hogy a tej termelői ára ez év január elsejével emelkedett. Ugyanekkor a Mezőgazdasági Élelmezésügyi Minisztérium szervezésében, a termelőüzemek között tej­termelési verseny kezdődött, illetve kezdődik, melyre fo­lyó hó 31-ig nevezhetnek be az állami gazdaságok és ter­melőszövetkezetek. Mind a nagyüzemek számára kedvező új árpolitika, mind az üze­mek közötti tej termelési ver­seny célja, hogy a közfogyasz­tásra, illetve, ipari feldolgo­zásra .kerülő tej mennyiségét országösan és megyénkben is emeljük. Szondi István, a Kaposvári Tejipari Vállalat igazgatója az alábbiakat mondta: — Termelőszövetkezeteink­nél 1970-ben 2450 liter volt az egy tehénre jutó tejhozam, ugyanez 1975-ben már nem érte el a 2000 litert. Az álla­mi gazdaságoknál az 1970. évi 3150 literes tejhozam 1975-ben 2810 literre csökkent. Mivel a jelenlegi tejporgyarak teljesít­ménye nincs kellőképpen ki­használva, megyénkben is csak a tejmennyiség növeke­désével számíthatunk tejpor- gyár létesítésére. Tekintve, hogy a felhasznált tejpor je­lentős részét zömmel impor­táljuk, kedvező volna, ha azt magunk állíthatnánk elő. En­nek azonban elsődleges felté­tele a naponta fejt tej meny- nyiségének számottevő emel­kedése, hogy kielégíthessük egyrészt a közfogyasztás, más­részt az ipari tejporgyártás igényeit. Létjogosultsága ak­kor lesz a te jporgy árnak, ha rendelkezésünkre áll a meg­felelő mennyiségű nyers tej. A dunántúli tejporgyárak közül a csornai és a pécsi a [Tejipari Tröszt létesítménye, a répcelakit és a zalaegerszegit az ipar a Phylaxia Oltóanyag- j termeltető Vállalattal közösen j üzemelteti. Ezekben a gyárak- I ban naponta mintegy 150—200 ezer liter tejet dolgoznak föl. A tejpor, mint az állatte­nyésztésben használatos ta­karmánykiegészítő, az egyik legfontosabb állati eredetű fe­hérjeforrás. Emellett a táro­lása és a kezelése rendkívül könnyű. A por alak megköny- nyíti a tej konzerválását is. Remélhetjük, hogy tejter­melő üzemeink hatékony munkája folytán oly mérték­ben emelkedik a tej mennyi­sége, hogy indokolttá teszi Kaposváron eav téjporgyár létesítését, mely teljesen au­tomatizált nagyüzemként az ipari jelleget erősítené me-' gyénkben. B. I. mést is mutató paprikasorok főzött idézi az emlékezés azt a szívszorító napot. Az üveg­ház túlsó oldalán hatezer üde­zöld saláta, szép termést ígérő, virágzó uborkasorok. És a telep kerítésén túl a ínementó, az üvegcseréphegy. — Nemcsak új indulást je­lentett ez. Rosszabb volt an­nál! összeszedni, kitakarítani azt a milliónyi üvegszilánkot, ■ hihetetlenül nagy munka volt. Novemberre készült el az üvegezés. A kár nagyságát jel­zi: több mint háromnegyed millió .forintba került. A köz- Vetléh ’ veszteségen kívül a július 19-i csapás hátrányát ma is érzi a buzsáki szövet­kezet. — Ha az nincs — mondja Kisfaludi László főkertész —, akkor innen már javában kel­lene szállítani a paprikát, a salátát. Hogy ez a kép fogadja ja­nuár 28-án az üde látogatót, az többszörösen is örömet keltő. Nemcsak azért, mert az alig elkészült létesítményt ért elemi csapás fölött viszonylag hamar úrrá lett az emberi akarat, hanem azért is, mert hosszú évek nagyon kívánt célja teljesül be: korszerű, korai zöldségtermelés kezdő­dik Somogybán. Sokszor forgott szóban az elmúlt években a' zöldségter­melés helyzete, a megye el­látásának gondja. Több intéz­kedés, határozat sürgette a változást. Az összetett problé­ma megszüntetésének csak együk útja volt a buzsáki ter­málkertészet létesítése. 1973- ban kezdődött a munka és — megannyi gond, nehézség és buktató után — most 1976 januárjában költözött először tavasz az üvegházba. — Hárommillió forint kö­rüli értéket szeretnénk ter­melni az idén ebben az ága­zatban — mondja az elnök. Báli Gyula. — És mit kap ebből So- j mogy? — Ugyanis több tava- j lvi tanácskozáson szó esett jróla. hogy a nagyon várt ter- reálkertészet termékeinek egy része, megyén kívülre kerül. Különböző értékesítési és ár­problémák miatt a gazdaság számára ez volt a kedvezőbb. (Mi pedig Békésből, Csong- rádból szállítottuk a zöldsé­get!) — ■ Örömmel mondhatom, gyökeresen változott a 'hely­zet. Minden termékünket a megyében értékesítjük. Sike­rült megfelelő egyezségre jut­nunk a MÉK-^eí, ő a legfőbb partnerünk. És épperi a közel­múltban kötöttünk a megyei élelmiszer-kereskedelmi vál­lalattal olyan megállapodást, amilyen tavaly például Vas megyével volt: a mindenkori fogyasztói árnál húsz száza­lékkal olcsóbban szállítjuk Kaposvárra áruinkat. Igv mindent, amit termelünk, ezen a két csatornán keresz­tül, a megyében értékesítjük. Beszélgetés közben szóba I került a híásík »nagy' fogvasz- ! tó«, a Balaton-part. Évek óta j ismétlődő téma volt a nyári j z.öldségellátás. A tóparton ; ilyenkor ugrásszerűen megnő : a kereslet, a szántóföldi ker- [ tészetben viszont erre az ido- i re nem »jön be« a paprika. I —' Külön megállapodtunk a MÉK-kel — mondja az elnök —, hogy fólia alatti neveléssel segítjük a kritikus időszakban az ellátást. Persze, a mi terme­lésünknél nagyobbak az igé- I nyék. bizonyosan szükség lesz | a »behozatalra« is, de nem I szerénytelenség, ha azt mon­dom, sokat javítunk a helvze- j ten. A három éve kezdődött be- j ruhá-zás még ma sincs telje- ! sen készen. Nem üzemel a fó­lia alatti tatajíűtés, a kivitt íezőnek ezután kell még meg- 1 szüntetnie az itteni hibákat. I Nem hozhatja még a termál- | kertészet azt, amire képes lesz, [ ha tökéletesen elkészül. De az üvegházban — az I idén először — januárban ta- I vasz van. Az a harminc asz- I szony, aki — nem egy idősebb korban — szakmunkássá ké­pezte magát azért, hogy itt j dolgozhasson, most már min- j dennao munkát talál. Va!a- !melyikük úgy mondta: — Különb ez, mint bármi- [ Íven ipari üzem. lm is fedett ' helyen, melegben, s ráadásul : az élettel dolgozunk! Tavalv szocialista brigáddá [szerveződtek, — s őket idé- | zem —. »vén fejjel« tizenket- ten menveeskekórust alakítot­tak. Novemberben az országos j minősítésen jól megfeleltek. Alig’van nap. hogy ne csen- 1 dűlne fel a nóta, ha végeztek az ebéddel. i Kinn mínusz hat fok van. Metsző szél rángatja az ember I kabátját. Benn plusz huszon­kettő. És szemlátomást nőnek ja paprikák., Február közepén : az asztalunkra kerülnek, i Vörös Márta Fóliás cserepekbe kerülnek a palánták. Alkotó ifjúság Dr. Vörös Imre tanszékve­zető: — Az a szemlélet, me­lyet hallgatóinkban az évek során kialakítunk a főiskolán, hosszú időre kihat a tevékeny­ségükre. Ránk, oktatókra vár az a feladat, hogy felkészítsük őket rá; az iskola befejeztével, az agrárértelmiség tagjaiként társadalmi, közéleti munkát is végezzenek a szakmai felada­tok ellátása, mellett ott, ahol élnek, dolgoznak. A munkahe­lyi környezet, a lakóhely ezt várja tőlük. Alapos oktafó— nevelő munkával elérhető, hogy ne olyan szakemberek kerüljenek ki az intézettől, akik csak »féloldalas« munká­ra képesek. A kommunista ok­tatóknak a közéleti tevékeny­ségben is példát kell mutat­niuk. Beregszászi Ilona szakkö­zépiskolai igazgató: — Azoknál a kommunistáknál, akik az if­júság nevelését választották élethivatásul, különösen fon­tos, hogy mindig jó példát mu­tassanak. Mert az itteni ta­pasztalatokat. az iskola tan­testületében kialakult légkört átveszik a hallgatók. Diplomások a szakmának és a társadalomnak A két véleményt azok között a felszólalások között hallot­tuk, melyek szerdán este a Ka­posvári Mezőgazdasági Főisko­la párlalapszervezetének be­számoló taggyűlésén hangzot­tak el. Akik szót kértek, en­nél többet is mondtak, azon­ban ezek voltak azok a témák, melyek gyakran szerepeltek a beszámolóban is. Dr. Szeles Gyula, a hetven tagot szám­láló páríalapszervezet titkára, a végzett munkáról szóló ösz- szegezésében egyebek között ezt mondta: — A megyei párt- bizottság fölhívta a figyelműm két arra, hogy többet kell ten­nünk a hallgatók közéleti te­vékenységre való neveléséért, hiszen a szocialista tudatfor­málásban falun az agrárértel­miség munkája nélkülözhatet- I len; nagy a kommunista értel- ’ miság felelőssége az egész tár­sadalmi réteg ideológiai arcu­latának, politikai állásfoglalá­sának kialakításában. A beszámolóban értékelt r időszak szép számmal tártál-1 mázott olyan eseményeket, me- j lyek arra mutatnak: a pártve- j zetőség alapos ideológiai—po- I litikai szervezést végzett, j hogy mind többen magas szin­tű politikai képzettségre tegye- [ nek szert. Így érhették el, hogy I az intézet oktatóinak és dől- j gozóinak mintegy a fele kő- I zép-, illetve felsőfokú politikai ; iskolai végzettséggel rendelke- j zik. Az idén kezdődő oktatási évre ismét három párttagot és 1 hét pártonkívülit javasoltak a marxizmus—ler.inizmus esti ! egyetem szakosítójára, illetve j speciális kollégiumra — löfe- i többen oktatók és tudományos j munkatársak. A pártszervezet arra törek­szik, hogy a pártépités kereté­ben a hallgatók közül is föl- j vegyék párttagnak az alkalmas fiatalokat. Itt a kiemelkedő | tanulmányi eredményt is ala­pul veszik: ennek megfelelően a múlt félévben három hallga­tót vettek föl a párttagok so­rába (mindhármuknak a szer­dai taggyűlésen, ünnepélyesen adták át a tagkönyvet). Fontos szerepet játszik az intézet kommunista oktatói­nak, kutatóinak munkája az agrárpolitikai célok megvaló­sításában. Szabó Géza, a vá­rosi pártbizottság csoportveze­tője elmondta: sokat tett az alapszervezet a XI. pártkong­resszus határozatainak az adott körülmények közé adaptálá­sáért, az oktató—nevelő mun­kával kapcsolatos központi bi­zottsági határozatok megvalósí­tásáért. Most a személyes pél­damutatás került előtérbe, hogy még hatékonyabbá vál­jon a munka, még eredménye­sebben dolgozzon az alapszer­vezet. H. F. Még 1974-ben döntött úgy a KISZ központi bizottsága, együtt az ipari tárcákkal: mozgalmat hirdetnek ezzel a címmel. Nem kevesebbet hir­dettek meg, mint azt, hogy a I harmincadik szabadság-évébe [ lépő Magyarországon bonta- 1 kozzék termelést segítő, alko- | tó lendülettel az ifjú szak­munkások, ipari tanulók, tech­nikusok, fiatal mérnökök újí­tó, gyakorlati ötletéket terem­tő kedve. Szülessenek segítsé­gükkel gazdaságosságot, taka­rékosságot, műszaki újítást se­gítő ötletek! Saját szakterüle­tükön éljenek javaslatokkal; érezzék, hogy az ifjúság tudá­sa, szakmai, technikai ismere­tei méltó elismerést kapnak az iparágakban, az üzemekben. Az eltelt hónapok, s mosta­nában az iparági eredmény- hirdető kiállítások adnak fele­letet: az Alkotó Ifjúság-moz­galom a vártnál is nagyobb si­kereket hozott. Aki betért de­cemberben a KGM Technika Házába — ahol a kohó- és gépipar ifjú pályázói közül (több tízezren indultak ötle­tekkel és alkotásokkal) a leg- job négy-ötszáz munkáit meg­tekinthette — megállapíthatta: rendkívül jelentős a fiatalok e mozgalma. Nagy megtakarítá­sokat segítő ötletek, kisgépek; eljárások fotói; műszaki leírá­sok, csupán egyetlen iparág területéről. Pár napja a köny- nyűipar »gyűjteményét« te­kinthettük meg: az iparág leg­tehetségesebb fiatal dolgozói több mint 500 pályaművel je­lentkeztek. ötletes kemping­felszerelések. ügyes berendezé- ' sek a papíripar, a textilgyár­tás. a bőripar számára. Pénzt, energiát, fáradságot megtaka­rító. korszerű termékeket pro­dukáló eljárások. S a sornak még nincs vége. Az Alkotó Ifjúság-mozgalom országos értékelésére csak ta­vasszal kerül sor. Ha összevetjük a számokat — kétszázezernél i§ több fiatal j vett és vesz részt ebben az akcióban. Szakmunkástanulótól fiatal mérnökig. Okosan, fel- készülten. bizonyságot téve mű­szaki tudásról, szakmai hozzá­értésről, munkája szeretetérő! S ami a ötletek kézzelfogha- j tó hasznán meg az erkölcsi ér­tékén kívül számottevő — ! szemléletformáló, bizonyság- [ tevő is az Alkotó Ifjúság-ak- j ció. A sok szkeptikus, élrria- j rasztaló és nem is egészében alaptalan vélem Ínnyel szem­ben azt példázza: a legjobb munkásgenerációk, a legjob­ban felkészült, idősebb szak­munkások méltó utódai nevel­kednek a tanintézetekben, dolgoznak ifjú szakmunkások­ként, technikusokként, • mér­nökökként a gyárakban. i

Next

/
Thumbnails
Contents