Somogyi Néplap, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-24 / 20. szám
Hétköznapjaink Érik a szőlő, hajlik a vessző A Szüret dupla öröm az Iskolás gyereknek. Először is örül a rendhagyó szabadságnak, azután örül a vödrönként szerzett pénznek, melyet már az év elején belekalkulált osztálytársaival az év végi országjáró kirándulás költségeibe. Érthető hát a megrökönyödés, mikor egy nyolcadikos fiú azzal fordul szembe a közösséggel, hogy nem hajlandó szüretelni. Semmi baja a gyereknek, épelméjű, mint a többi, csak hogy ami társainak a szüretben maradéktalan öröm, az neki feneketlen keserűség. Egy tizennégy éves fiú nem hajlandó szőlőt szedni, mert az apja alkoholista. Az apa családnyomorító garázdasága izzik át a gyerek dacos ko- nokságán. Harca eleve vesztésre áll, de elszánt szembefordulása a közömbös világgal, naiv bátorsága meghatóan heroikus. Inkább cselekszik, mint beszél. Majd, ha felnőtt lesz, ő is inkább beszél, mint cselekszik. Valahogy ekkora erőt képvisel az alkoholizmus elleni küzdelmünk is. A harcba vetett sok épületes jelmondat, plakáttömeg vajmi keveset ért el eddig. P.usztába kiáltott szó az előbbi, és grafikával írót malaszt marad a másik fajta igyekezet, míg a tejboltok oldalait is nem tejesüvegből kortyolgatok támogatják. Mindennapos látvány az üres és a teli üvegeket szatyorszám cipelő apróságok ingajárata a bolt és az édes otthon között. A megmagyarázhatatlan az volna, ha ezek az apróságok nem' kapnának rá az italra. Csak azt issza meg, ami az üvegek alján marad, védekezik egy anya családlátogatáskor. Csak egy gyűszűnyit kap, hogy meg ne kívánja, méltatlankodik egy másik anyai szív. Dolgozik, hát megjár neki is az ital, vágja oda egy tizenhat éves fiú anyja dühödten a faggatásra Egy utógondozott fiú így mesélte el kedélyes bizalmassággal iszákossága történetét: már kis srác korában rendszeresen rájárt a bár- szekrényben tárolt italokra. Szülei csak akkor kezdtek eszmélkedni, mikor túl sok vízzel pórbálta kitölteni a megvámolt üvegekben árulkodó űrt, de akkorra fiacskájuk már úgy ivott, mint a kefekötő. Három kislány játszik a lakótömbök közé ékelt játszótéren, tízévesek lehetnek. — Bort! — ordítja a szö- szi, és utána kitaposott úton gördül száján a válogatott trágárságok özöne. — Hogy az isten dögleszte- ne meg már, te részeg disznó! — sír rikácsolva a copfos, ő sem marad adós káromkodás dolgában, miközben kezeit tördeli jajgatva. — Kuss, te cafat! — ordít tovább a szöszi és olyan hűen imitálja a részeg ember bambán dühös, tétován csapkodó, majd tombolva handabandázó dülöngélését, akár egy beérett Színész; üti, rúgja, a hajába markolva húzza-vonja a föl-' dön »feleségét«, mint a rongyot. A harmadik torkasza- kadtából visít, rágja ökleit, a reszkető cinegelábai majd kihullanák alóla rémületében; ő a »gyerek«, neki most ez a reszortja, mert sokarcú alakítást művelnek. A »mama« szomszédasszony is egy személyben, akihez a gyerekét kézen fogva, futva menekül oltalomért. A »gyerek« egyúttal kocsmáros is, aki bölcs flegmával, de vérbő drasztikummal előre követeli a pénzt a részeg embertől. Csak a »papa« személye nem változik, ő a részeg minden változatban. Papást-mamást játszik a három kislány. Ilyen papás- mamás is van. A játék gyökere valóság. Valaki megelégeli a szokatlan játék hangosságát, és rájuk kiabál valamelyik emeletről: — Nem szégyellitek magatokat? Sipirc innen, ha nem tudtok tisztességesen játszani! A három gyerekarc ártatlan csodálkozással fordul a hang irányába. Látszik rajtuk, hogy nem értik. Hiszen nem csináltak semmi rosszat, békésen, nagyszerűen játszanak a csúszda tövében. Egyöntetűen az lehet a véleményük, hogy a mérges rendreutasítás nem is nekik szól, mert máris ott folytatják a papást-mamást, ahol abbahagyták. Mjjiálvi Margit A víz alá merülés bajnokai Amerikai kutatók a fókák hátára mélységmérő és időregisztráló készülékeket rögzítettek, és úgy bocsátották őket vízbe. Több mint 2000 kísérlet során megállapították: egyes 'fókafajok táplálkozás céljából 200—400 méteres mélységbe is lemerülnek. Az élért maximális mélység 600 méter volt. A merülás átlagsebességét percemként 55 méternek találták, a merülés időtartama pedig 10—20 percet tett ki. »Rekord« is született: az egyik fóka több mint 43 percet töltött a jeges víziben. A fókák a testükben igen sok oxigént tudnak elraktározni. Ez azonban távolról sem elég, hogy huzamos alámerüléskor oxigénigényüket fedezze. Merüléskor azonban szívverésük is jelentősen lelassul, a véráramlás pedig főként csak olyan lényeges szer« vekre korlátozódik, mint az agy és a szív. Azt még ma sem tudjuk, hogy a fóka szervezete a nagy mélységben miként birkózik meg a hatalmas nyomásai. A merülőképesség többi titka tehát földerítésre vár. Nyelvtanító komputer Az azérbajdzsámi pedagógiai intézetben van egy elektronikus számítógép, melyet az idegein nyelvek tanításában használnak föl. A gép — amelynek memóriájába egy angol nyelvkönyv anyagát táplálták be — a televízióhoz hasonló ernyőn föladja a tanulóknak a leckét, majd értékeli a feleleteket, jelzi a hibákat — azt is. hogy milyen nyelvtani szabály ellen vétettek. Ha ugyanaz a hiba ismétlődik, jelzi, hogy melyik korábbi leckét kell megismételni. Az írásbeli dolgozatokat osztályozza, az értékeléskor mérlegeli az elkövetett hibák súlyosságát, ést jelzi a dolgozat elkészítésének időtartamát. Az utolsó somogyi révcsárda A lavinák sebessége A lavinaképződés a legérdekesebb meteorológiai jelenségek közé tartozik. Egy jellegzetes lavinának két része különböztethető meg: egy »mag«, ami sűrű hótömeg és egy hóporból álló felhő. Ez utóbbi különösen nagy a száraz hóból álló lavináknál. Bár a hóporfelhő a lavina látványos része, a lavina tömegének legnagyobb részét a lavinamag alkotja. Ennek sűrűsége legalább 20-szor — olykor 50-szer is — nagyobb, mint a hóporfelhőé, azért . a rombolások legnagyobb részét ez okozza. A lavina magjában megfigyelt legkisebb sebesség 10 méter/másodperc, de kivételesen 60—80 méter/másodperc sebesség is előfordulhat. Nem csoda tehát, hogy a zuhanó lavina még a repülő madarakat is megöli. A fenti adatok Kanadában és Svájcban végzett vizsgálatokból származnak. Kanadában a kutatásokra azért fordítanak most nagy fi gyeimet, mert a Trans-Canada Highway műút áthalad az 1320 méter magas Rogers Pass-hágóm. Ezt az 50 kilométernyi útszakaszt pedig 86 jól ismert lavinapálya keresztezi. Álldogálok Szántódon, a révcsárda épülete előtt. Mellette ott magaslik a Hotel Tourist. A kedvéért bontották le a csárda ősi kocsibejáróját, s egykori istállóját raktárnak alakították át. A főépület még megmaradt eredeti formájában, de több azután semmi. Az egykor víg, hangos, fogadó ma néma, sötét, elhanyagolt. A technika eltüntette az ősi fadereglyét, de megölte az egykori csárda hangulatát is, amelyről annyit írtak a benne megfordult írók, írogató emberek. Több helyen volt az elmúlt évszázadokban átjárás a Balatonon. Leghíresebbek a déli parton a Bottyánpuszta—Fenékpuszta, a Balatonboglár— Révfülöp és a legősibb, máig fennálló Szántód—Tihany közöttiek. Az első megszűnt, amikor 1939-ben híddal kötötték össze a már keskennyé vált Kis-Balaton két partját. Bottyánpuszta előtt állott egy híres csárda, amelyben az átkelésre vártak — vihar esetén napokon át — az utasok. Le- bantották. Boglár—Révfülöp között is megszűnt az 'átjárás. Az utolsó, még élő révészlegény, a 84 éves Nagy Lajos nemrégiben mesélte el történeteit a rádiónak. Órákon át hallgattam az egykori legendás révészgazdának, Vastagh Gábornak a történetét, aki valódi vízi ember volt. De inni Boglárra jártak, a már eltűnt révcsárdába. A megszolgált pálinka, bor ott csúszott le a nehéz munkától elfáradt révészek torkán. A leghíresebb persze a szántód i csárda volt. Története évszázadokra nyúlik vissza. Már 1789-ben állott Szántódon egy csárda, azt Kazinczy Ferenc is emlegeti. Akkor is nagyon régi lehetett, mert 1802-ben újat építettek. Ez a csárda egészen a parton állott, amint az a múltkor közölt egykorú rajzon is látható. Ettől a háztól még egy 99 öl hosszú fahíd vezetett a Balatonba, annak a végéhez kötötték ki a fadereglyét, amelyet egészen 1928-ig használtak. Ez, a közvetlenül a parton álló épület is tönkremehetett, mert a Benedek-rendi apátság elrendelte egy új vendéglő építését. Minden (iratát sikerült megtalálnom a veszprémi levéltárban. A hivatalos műemléki jegyzéken az áll, hogy a csárda 1839-ben épült. A Somogy megyei jegyzékben viszont azt olvastam, hogy a XIX. században. Hát ez elég pontatlan meghatározás! Szerencsére nemcsak a teljes metszetet és az alaprajzot, hanem a költségvetést és a befejezést igazoló összes nyugtát is megtaláltam. Valóban 1839-ben kezdték építeni, de csak 1840- ben fejezték be. Ekkor május 14-én vették át a kész házat és fizették ki az árát Haraszt Jakab arácsi kőművesmesternek. A ház rajzát itt adom, ebből kitűnik, hogy minden olyan helyiséggel el volt látva, amely egy vendégfogadóhoz szükséges volt. Három vendégszobája az éjszakázásra is alkalmassá tette. A falán látható műemléki táblán tehát helyesbíteni lehet a pontos évszámot. De van ott még egy tábla, amelyik sajnos nagy irodalomtörténeti tévedést tartalmaz! Felírása szerint Csokonai Vitéz Mihály ott írta a Tihanyi echóhoz című híres versét 1797-ben. Ma már tudjuk, hogy akkor ez a ház még nem létezett, a költő pedig 1796-ban Balatonfüreden látogatta meg költő barátját, Pálóczi Horváth Ádámot. Ott írta a verset, amelynek első címe Füredi partokon volt. Később jegyzetfüzetében áthúzta ezt, és megszületett a Tihanyi echóhoz cím. De nem Szántódon. Á csárda belsejében semmilyen lényeges változás nem történt. Megmaradtak a boltíves helyiségek, és őrzik a 140 év előtti idők hangulatát. Utolsó a Balaton mellett, ahol pedig már száz éve is egymás után sorakoztak a csárdák. Őriznünk kell tehát. A nagy szobába több képet, egykorú fényképmásolatot helyeznék el a sokat megénekelt, leírt rév- hajóról, és a víg kedvű, e házban sok jó bort elfogyasztó révészekről. Zákonyi Ferenc Bánya az erőmű mellett Autógrád Togliatti új nevet kapott lakóitól. Így hívják: Autógrád. A név találó: a Zsigulik nemcsak Európában, hanem a tengeren túl is ismertek már. Az autóváros ontja a gépkocsikat : percenként csaknem három Zsiguli kerül le a szalagról és évente új típus a tervezők rajzasztaláról. Amikor Ford, az autókirály végigjárta Togliattiban a gyárat, csupán egy mondatot mondott és egy kérdést tett föl. A mondat így hangzott: »Ezt én nem tudtam volna megcsinálni«. A kérdése pedig ez volt: »Látta már ezt Agnelli?« A vendéglátók a kérdésre azt felelték: még nem. Egy héttel később Togliattiba érkezett Agnelli, az olaszországi Fiat-cég elnöke. Az utazást a konkurrens cég veztőjének a véleménye alapján döntötte el. Az autóvárosban valóban futószalagon készülnek a gépkocsik: évente 660 ezer hagyja el a hetven üzemből álló gyáróriást. De ismét napi rendre került a bővítés. Ha befejeződik ez a munka, 2236 gépkocsi kerül ki innen naponta. Togliatti, amelynek létszáma fejlődő ipara miatt gyorsan nő, az egyik legfiatalabb városa a Szovjetuniónak. Az átlagéletkor mindössze 24 év. Az autógyárban még ennél is kevesebb: alig haladja meg a 22 évet. A kujbisevi hatalmas víztározó déli csücskénél, a Volga mellett felépült új város ma félmillió ember otthona. A régi település új története, gyors fejlődése az iparral kapcsolatos. A régi város ma már csak a történelemben él. Az I. Péter cár alapította település virágkorában is csak 12 ezer lakost számlált. Ezek a házak, utcák ma mélyen a víz alatt vannak. Amikor a kujbisevi erőműhöz a hatalmas víztározó készült, útban volt a város: a házak a 19 kilométer széles gátrendszer mögé kerültek... ■ Űj helyen újjászületett a város. Amilyen ütemben a toronyházak kinőttek a földből, olyan ütemben emelkedett a lakók száma. Nevét autói révén kapta szárnyra a világhír. Pedig vegyipara legalább olyan jelentős. Európa legnagyobb műgumigyára dolgozik Togliattiban, és a Szovjetunióban gyártott minden negyedik tonna műtrágya itt készül. Üj ammóniát gyártó vegyipari üzeme a világ legmodernebb gépeivel készül, s ezekért a gépekért nem dollárral, hanem ammóniával fizetnek majd. A vegyipari alapanyag távvezetéken jut el innen Ogyesszába, onnan pedig speciális tankhajók viszik az Egyesült Államokba. Togliatti képéhez a vegyipar éppen úgy hozzá tartozik, mint az új autók, s az üzemeket egymástól elválasztó fiatal erdősávok. Jurij Vasziljevics Filatov, a Togliattiban megjelenő Za Kommu- nizm című lap főszerkesztője a héten Somogybán is járt, s szívesen, színesen mesélt a Volga partján felépült új városrél. £/ő reklám A Mátra déli lankáin több mint egy évtized alatt kiépült Magyarország' legkorszerűbb és legnagyobb külfejtéses szénbányája, a Thorez bányaüzem. 1969-ben termelték ki itt az első lignitet, s a szomszédos hőerőműnek 1970-ben már 1,5 millió tonna szenet adtak. A bánya termelése a múlt esztendőben megközelítette a 6 millió tonnát, 1976- ban pedig el fogja érni a 6,5 milliót (az ország széntermelésének egynegyedét). Az V. ötéves terv során, 6,8—7,2 millió tonna lesz az évi hozam — attól függően, hogy menynyit igényel a Gagarin Hőerőmű. A visontai szénmezőn az utóbbi években olyan nagy teljesítményű, automata vezérlésű gépek jelentek meg — ezek egyike látható a képen —, amilyeneket először alkalmaztak hazánkban. v Az olasz ortopédsebészek 4. kongresszusán elhangzottak reménnyel tölthetik el a művégtag viselésére szorulókat. A konferencia részvevőinek bemutatták az új ortopéd segédeszközök kínálta lehetőségeket. Az új művégtagok szinte tökéletesen átvehetik az egészséges kéz vagy láb funkcióit. Ezt azzal sikerült elérni, hogy a művégtagokba rendkívül kis méretű villamos motorokat építettek be. Működtetésükre elegendőek az agyi áramok is, amelyek normál körülmények között »kiadják a parancsot« a végtagok mozgatására. Ezeket az agyi 'áramokat azután a protézisben levő motorok felerősítik. Lényegében tehát a művégtagok mozgatását is az agy végzi. A kongresszus jelentősége — mondotta Maurizio Monteleo- ne római ortopéd professzor — nemcsak abban áll, hogy felhívta a figyelmet a korszerig művégtagokban rejlő lehetőségekre, hanem bebizonyította azt is, hogy mire képes a szakemberek összefogása. Orvosok, mérnökök, kutatók és technikusok összefogása révén szinte normális életformát biztosíthatunk a testi fogyatékosoknak. Hz agy a művégtagok mozgatására is képes
