Somogyi Néplap, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-24 / 20. szám
99 Hások is ezt teszik »»I fl Somogy expressz büfékocsijában jól látható felirat és — gondolom, a külföldiek kod véért— tekintélyes nagyságú tábla hirdeti: Dohánypz- ni tilos! Alig indul ki a vonat a Déliből, a füst már csípi a szemet. Odalépek egy erdészruhás, cigarettázó férfihoz. — Mondja, kérem, nem zavarja önt ez a tábla? Kényelmesen megfordul, egy pillanatra zavarba jön, de hamar feltalálja magát: — Mások is dohányoznak, nemcsak én. És igaza van, a kocsi utasainak legalább fele vígan pofákéi. Kifelé megkérdezem a büfééit: mióta van kint a tábla? Pontosan nem tudja, de nem mostanában került fel. Mire megkockáztatom: — fis ugyan minek? — Föl von ja a vállát és csak annyit mond: — Tudja, hogy ven az ilyesmi. Igen, sajnos tudom. Van egy rendeiet, jelen esetben egy tiltó jellegű, amelyet mindenkinek be kellene tartania. De valaki — lehet, hogy figyelmetlenségből, esetleg arra számítva, hogy nincs a közelben senki, aki a megszegés miatt szót emelhetne — rágyújt. A második betérő — aid talán elsőként nem hányna fittyét a tábla figyelmeztetésének — látja, hogy valaki már dohányzik. Gondolja: vagy nem igaz a felirat — mondjuk, ottfelejtették, tévedésből rakták ki, és ezt az első füstölő már tudja —, vagy nem, is olyan nagy bűn ellenére cselekedni. Lám, csaknem a körmére ég a cigaretta, és mégsem lett senj- mifáie következménye. Sem hivatalos személy nem termett elő, hogy megbírságolja, sam a környezetéből nem tett seniki még csak rosszalló megjegyzést sem, nemhogy éréVeszteségsorozat után talpra állás Ságvári múltidézés elintézem.'— Nekem is lenne, de hát mit szólnak? — Nyugodj meg: mások is vétsék a kabátjukat. De folytatom a sort. mondjuk az engedély nélküli vagy attól eltérő építkezéseikkel. A ’•sufniháború“ kialakulásában is tulajdonképpen ez táplálta a tulajdonosok bátorságát: a környéken mindenki úgy csinál, ahogy jónak látja,, fütyül a rendelkezésekre. Tehát nem is olyan komoly dolog az építésrendészet, es különben is olyan sokan vagyunk, hogy ezen már úgysem lehet változtatni. — Ami azt illeti, tényleg nehéz, de nem lehetetlen. Igaz, egyszerűbb lett volna az első ilyen esetekben fellépni, akárcsak a társadalmi élet más területén. Minit például a munkaerő-csábításban. Hányszor hallottuk a nyilvánosság előtt is a magya- rázgatást: nem én kezdtem. mások is így járnak el. Vagy említhetném a megalapozatlan, fedezet és kellő terv nélkül megkezdett 'építkezéseket, amelyeknek csődje esetén, a felelősségre vonás során oly gyakran elhangzik: mások is ezt tették. Néhámyan mintha úgy vélnék : a mennyiségi növekedés egyszer csak minőségi változásba csap át, vagyis ha sokan megszegik ugyanazt a szabályt, majd megváltoztatják a rendeletet. Legalábbis másként értelmezik. Vagyis polgárjogot nyer a rendelkezés i ellenére kialakított gyakorlat. Sokan azt gondolják: az első * elkövető felelőssége a* legnagyobb. Az utánzóké majd megoszlik egymás között. Pedig nem így van: vaiamemy- nyiem egyformán szabályt sértenek, akik a rendelkezések ellenére cselekszenek, önáltatás tehát a “mások is így teszik« felfogásra támaszkodva beállni az előírásokat semmibe vevők sorába. Jó néhá- nyan megtanulták ezt saját kárukon. Az is igaz: nem elegen. Többek között azért nem, mert nem jutottunk el még a társadalmi-erkölcsi fegyelme- zésnek olyan fokára, amely segítene időben elejét venni a szabálytalanságok elburjánzásának. Pedig a hatósági rendteremtés nem nélkülözi a fegyelmezetten élők közösségi erejű támogatását ahhoz, hogy senki né juthasson el az “-első elkövető« szerepéig. Paál László Tészfanyújló és zsebszámológép Majdnem mindennap láthatjuk a tv-ben: elegáns férfi egyetlen cigaretta elszívása közben berendezi a lakását. Közben mutogat, azután bemondja a jelszót: »Ne sokait költsön, vegyen inkább kölcsön!" A valóságban persze ez nem megy, már csak azért sem, mert az Iparcikk-kölcsönző és Szolgáltató Vállalat kaposvári boltjában nem lehet kérni mondjuk számítógépet. — Déhogyisnem leheti — mondta Kovács Jenöné boltvezető., ,— Mint minden évben, 1976-ban is bővül a kölcsönözhető cikkek választéka. Van már zsebszámológép is. A vállalat- igyekszik fölmérni az igényeket, és annak alapján állítják össze a választékot. A paneliházak lakói például sokszor érdeklődtek: kaphatnak-e páraelszívót? Kezdetben egy kicsit csodálkoztak a bolt munkatársai, (azután — látva, hogy egyre nagyobb igényről van szó —, kérték a központjuktól. Meg is kapták, kölcsönzik már a kaposváriak. A múlt évben a bolt forgalma 1 millió 900 ezer forint volt, csaknem félmillióval több az 1974. évinél. Mintegy 70 féle cikk található, a nagyon sokak által keresett babakocsiktól kezdve a tésztanyújtó és szeletelőgépen át a hűtőgépekig. — Korábban nagyon sokan hiányolták , a barkácsszersizá- mokat, kisgépeket. Számíthatunk-e arra. hogy ezek is hamarosan kölcsönözhetők lesznek? — Talán a legtöbben ezeket keresték. Most. már — én is azt mondom: végre! — itt vannak a boltban, a háztartási robotgépekkel együtt. Időnként furcsa kívánságokkal jönnek az ügyfelek. A választékot azonban a vállalat szakemberei az átlagos szükségletek alapján állítják össze. Így azután nem csodá, hogy nem lehet »befizetni« mondjuk egy akváriumra vagy szobaszokokútra. Mert volt ilyen kívánság is ... A ságvári Egyetértés egyike annak a nyolcvannégy somogyi termelőszövetkezetnek, amely mérleget készít a múlt év gazdálkodásáról. Ez alkalommal is jó évet zárnak. Igaz, eredményük valamelyest elmarad az 1974. évitől, de — mondja Bakos István, a községi pártvezetőség titkára — az Egyetértés nem lesz veszteséges. Az a bizonyos három esztendő azonban sokáig megmarad a ságvári ak és a nyi- miek emlékezetében •.. Hetvenben kezdődött Az emlékezés sok mindent megszépít. Most, hogy a községi pártvezetőség titkárával, és i.fj. Szigeti József gépszerelővel, a termelőszövetkezeti alapszervezet titkárával, meg Kiss Gyuláné főkönyvelő-helyettessel visszapergetjük az idő kerekét, úgy látom. nem szívesen beszélnek azokról az évekről. Itt dolgoztak akkor is. — A ságvári és a nyimi tsz 1970-es egyesülésével ötezer holdas gazdaság lett szó-) vetkezetünkből. De már az egyesülés évében veszteséggel zártunk. — Mi volt ennek 'az oka? — A bajok 1969-ben kezdődtek. Az egyesülésre számítva fedezet nélküli beruházások indultak, s az 1969-es mérlegből nagy összegek maradtak ki. Ezeket a beruházá[ sokat nem egyeztették, s csali a következő évben derült ki, lyesebbem fellépett volna. És különben is: ha vjéletlenül bárkinek eszébe jutna is szót emelni, ne adj isten, felelős« ségne vonni, már ketten vagyunk, néhány perc múlva pedig hárman, öten, tízen leszünk. Ennyi embert képtelenség akarata megváltoztatására kényszeríteni. ( ' _ Azt hiszem, az olvasók is sejtik, hogy e példázattal nem a dohányzók—nemdohányzók isimét fellángolt — bár gyanítom, most is inkább a füstje lesz nagyobb mint a lángja— vitájához akartam adalékot nyújtani. Bármilyen kellemetlen, sőt kifejezetten káros szokásról van is szó, mégis csupán egy ez a társadalmunkat foglalkoztató temérdek kérdésből, és nem is a legfontosabbak közül való. Van azonban ennek az egyetlen esetnek általánosabb érvényű vonása is, mely a társadalmi kapcsolatok, a közélet, a gazdaságpolitika egyes jelenségieiben is kimutatható: a »mások is ezt teszik« lelki- ismefetet altató, öntörvényt fabrikáló, magyarázkodásra is felhasználható jelszava. Hogy ne ugorjak túl nagyot a dohányzástól, hadd folytassam annak melléktermékével, a cigarettavégéklkel és hasonló apróbb , hulladékokkal. Panaszkodunk, hogy piszkosak, szemetesek szórakozóhelyeink — elsősorban a mozik —, az utcák, a közterületek, a pályaudvarok. Az emberek többsége valószínű nem lenne első szemetelő, de másodiknak, ötödilknek, huszadiknak máir könnyedén hajít el cukoipa- pírt, mozijegyet, egyebet. Olyan is, aki egy tiszta honi vagy külföldi város utcáján — vagy mondjuk a metró állomásain — már megkeresi a legközelebbi szemétgyűjtőt. De hát a példa ragadós. Így keletkeznék szemétdombok elhagyott telkeken, parkok sarkában, különösen üdülőhelyeken. Mindenki csak az első kis kupacot várja, és ha ez megvan, hihetetlen gyorsasággal nő a lapátnyi hulladék szemétheggyé. Mint ahogy az első gasáada lábnyomai szélesednek, mélyülnek, gyalog- úttá a parkok füves részén. Más területről is említhetek példát. Választott tisztségviselők tanácskozásán hallottam a szünetben: — Nem jössz el? Van egy kis dolgom, Helytálltak a somogyi fiatalok Köszönő • levelet hozott a posta a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat KISZ- saervezetének. Az aláíró Pásztor Gabriella, a KISZ kb titkára volt. Féléves munka után, ..december végén Zárult , Csehszlovákiában egy. nemzetközi ifjúsági építőtábor. Lengyel, kubai, szovjet, NDK-beli és cseh fiatalok dolgoztak a Tu- simioe II. hőerőmű építkezésén. A magyar fiatalok nagyszerűen megálltak a helyüket. Szakmai tudásukat, a táborbeli és a munka közben'tanúsított fegyelmezettségüket külön'is kiemelte a levél. Aktívan részt vettek a közösségi életben, a sportrendezvényeken, a politikai műsorokon és vetélkedőkön. Két fiatatember — Molnár János és Herczog János •— nevét külön is említi a KISZ kb titkára. Magatartásuk példa lehet a vállalat többi KISZ-fiataljá előtt. növelését, a munkadíjalap túllépését. fa teljesítmény nélküli. úgynevezett órabéres munkák kifizetését is. Okulásul tehát le lehetett vonni a következtetéseket — ám az első szanálással mégsem enyhült a súlyos helyzet. A veszteségsorozat folytatódott. A tanúk, a mostani beszélgetés részvevői szerint: — Kevés volt a hitel, s túl nagy volt a feladat. Különösen a gépek beszerzése volt nehéz a fennálló rendelkezések miatt. 1972-ben több mint 2 millió forintot kapott vissza nem térítendő állami támogatásként az Egyetértés Tsz, de ezt az .évet . is veszteséggel zárta. Ennek egyik o^ca a 'munkabér kifizetések túllépése volt. Am ezzel véget ért a három évig tartó, szomorú emlékű sorozat: az 1973-as évet csaknem 300 ezer forintos eredménynyel fejezték be, 6 a munkabérre vonatkozó kötöttségek a következő esztendőre már nem vonatkoztak. 1974 eredménye: több mint 3 millió (!) forint, melyből 1,4 milliót tartalékalapra tettek. Úgy vélem, ez volt az az esztendő, amikor a szekér végképp kijutott a kátyúból... Előzetes számvetés Készül a mérleg a tdvalví gazdálkodásról az Egyetértés Tsz-ben. Végleges adatokról még nem lehet írni.' Beszélgető partnereim annyit már most is tudnak, hogy nem lesz veszteséges a szövetkezet- igaz, hozzá kellett nyúlni a tartalékalaphoz, de ezt egy olyan év után, mint amilyen a tavalyi volt. egyáltalán nem kell szégyellniük. — A főkönyvelő tájékoztatója a legutóbbi vezetői megbeszélésén bizakodásra jogosított. Kialakult a megfelelő vezető (gárda, javult a munkafegyelem is, de még szervezettebben kellene dolgozni. Több lehetőség /,'an ebben a gazdaságban és az emberekben. Ezt kell a felszínre hozni... Hernesz Ferenc Telnek a munkakönyvek Üdülőben — télen Télen csendes a nagy balatoni üdülők környéke, kihaltak a szobák. Az Ezüstparton hideg ablakszemeikkel bámulnak ránk az épületek. Ahol júliusban barnára sült nyaralók napoztak, most hideg szél fúj, s forgatja az ember kabátszám yaiti Lányok, asszonyok ülnék a nagy ebédlőben, körülöttük meleg csokoládémat száll. A nagy nyári futkosás után jólesik egy kicsit megpihenni. Lányok, akiknek forró levesek, gőzölgő sültek cipelésétől fáradt a lábuk, asszonyok, a<kik két, sőt három helyen is vállaltak takarítást, mosogatást, most egy helyen ülnek, csak a kezük jár serényen. Más a ritmus, a tennivaló, s átalakul a környezet is. Reggel hat előtt már itt vannak — szinte elvesznek a sötét, kihalt utcákon, Hattól délután kettőig tart a munka. Weekend zsúr- kekszet' készítenek, csokoládét csomagolnak. Fürge láb, ruganyos, hajolni nem rest derék helyett most gyorsan mozgó, ügyes kézre van szükség. Megy a szalag, rajta az üres kartondoboz. Mire a szalag végére ér, már szállításra készen, kell állnia a macskanyélvnek, a Mese doboznak, s a többi édességnek. — Megpróbáltuk a jól 5ez- szeszokott nyári brigádokat télen is együtt tartani — mondja Csiszár Judit Éva, a Duna Csokoládégyár helyi üzemegységének a vezétője. — Sajnos nem sikerült. Talán azért, mert más képességeket kíván a felszolgálás, a takaríts, a konyhai munka és mást az itteni, a téli foglalkoztatóban. Az Ezüstpart nagy éttermében 48-an dolgoznak a Zamat Keksz- és Ostya gyár üzemrészében, és 56-an a Duna Csokoládégyárban. A »zamatosok« termelőmunkát is végeznek (fölkenik a csokoládétölteléket, díszítik a zsúrkek- szet), s csomagolnak. A másik gyár dolgozói — népesebb társaság — csak a csomagolással vannak elfoglalva. Hetenként többször is érkezik a félkész- vagy készáru, amely hamarosan. a formás dobozokba kerül. — A kocsi Budapestről hozza az ömlesztett árut, s oda viszi vissza a becsomagoltat. Nem körülményes ez így? — Próbálkoztunk már azzal, hogy az itt készített és csomagolt édességet a helyi: vagy a környékbeli kereskedelmi vállalatoknak közvetlenül szállítsuk — hallom Wünch Alberttól, a Zamat Keksz- és Ostyagyér üzemegység-veze tőjétől. — De nem sikeiűlt tartóé gyakorlattá fejleszteni ezt az együttműködést. így a készárut mindig vissza kell vinni Pestre. Ez kétségkívül drágább. Évek óta tart a SZOT-üdü- lőkben dolgozók téli foglalkoztatása. Most már nyugodtan élmondható: a SZOTmak és a vállalatoknak is jó ez. ' Jellemző, hogy meghosszabbí- | tották a szerződést 1980-ig. I Arra voltam még kíváncsi: az j itt dolgozók megkapnak-e mindent, amit egy átlagos vállalati dolgozó? Nem kerül- I nek-e ^ hátrányba, mert két i -gazdájuk« van? Szociális szempontból semmiképp. A magyar édesiar- ban télen dolgozók végig a KPVDSZ-hez tartoznak, a I vállalattól pedi'g ugyanolyan juttatásokat kapnak, mint a budapesti gyárakban dolgozók. (Kedvezményes ebéd. utazási költséghez hozzájárulás stb.) Sokszor a. támogatás kétfelöl is érkezik. Van viszont e kettős munkaviszonynak egy kedvezőtlen oldala. A munkakpnyv. Ősszel beírják a megfelelő rovatba, hogy kilépett a SZOT Üdülési Igazgatóságától, azután egy- gyel arrébb, hogy belépett valamelyik télen dolgoztató vállalathoz. Tavasszal újra csak előkerülnek a munkakönyvek, s telnek, telnek a rovatok. Ez így megy már két-három éve. Van olyan asszony, akinek ki kellett cserélni a személyi igazolványát... Az asszonyoknak ebből semmi káruk nem származik. De a mai munkaerőhelyzetben igen könnyen rásütik valakire a vádat: vándormadár. Pusztán azért, mert megtelt a munkakönyvé, önhibáján kívül. Valamilyen megoldást kellene találni. Cs. T. • • Ötmilliós termelési értek * m "’««• la’. A kadarkúti Szabadság Tér me lősr.ö vetkezet melléküzem ági tevékenységként fafeldolgozással foglalkozik. A gazdaság fűrészüzemének évi termelési értéke eléri az ötmillió forintot, a bevétel 3—3,5 millió forint. Az üzemben többféle terméket állítanak elő. Az egyik ilyen a papucstalp alapanyaga. A közkedvelt fapapucs ké- j szül ebből, további megmunkálás után, ezt azonban már | nem tsz-ben végzik. Egyéb ci- i pőkel lékekhez is készítenek alapanyagot. Erre a célra elsősorban az égerfát használják. Az akácból parkettfrízt készítenek. Ezeket a termékeiket főleg belföldön értékesítik. Exportra — Jugoszláviába — különböző ládaelemek készülnek a tsz 20 főt foglalkoztató kisüzemében. Somogyi Néplap hogy meghaladják a gazdaság , teherbírását. Egy 96 íérőhe- ; lyes szarvasmarha-istálló, a' borjúnevelő, a tojóház tech- ‘ nölógiai berendezése — mind ; nagy munkák, fedezet nél- hűl... A következmény: szanálás., Veszteséggel zárta a szövetkezet 1971-et és a következő évet is ... — A megállapított szintnél magasabb munkabért csak a megyei tanács engedélyével fizethettünk — emlékezik Kiss Gyuláné. De a kérést alaposan meg kellett indokolnunk. A községi pártvezetőség titkára régi iratok között kutatva ráakadt a beszámolóra, melyét 1971. november 23-án, a pártvezetőségi ülésen tartott az akkori főkönyvelő. Érdemes idézni belőle. » Termelőszövetkezetünk igen nehéz pénzügyi és egyéb körülmények között kezdte az 1971- es évet. Mint ismeretes, az elmúlt gazdasági évet mérleghiánnyal zártuk, emiatt a tsz-t szanálták. A felhasználás utáni veszteség 7 millió 471 ezer forint.« Szanálási tanulság Akkora összeg ez, hogy az I okokat rendkívüli figyelemmel kell kutatni. A szanálási < bizottság ugyanis nemcsak a | már említett megalapozatlan ; beruházásokat hibáztatta, ha- i nem a fejlesztési alap túlzott
