Somogyi Néplap, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-23 / 19. szám
Kamarazene Á hagyomán yofcnaík megfelelően legutóbb zeneiskolai tanáraink mutatkoztak be az Országos Filharmónia 3. kamarazenei hangversenyén. Az estről az volt a benyomásom, hogy hangulatával, érzelmi áradásával méltó a sorozathoz; tiszta, a hivalkodástól mentes muzsikát hallottunk; javarészt értő, elmélyült megszólaltatásban. Művész-tanáraink az utóbbi években — ha nem is bérleti hangversenyen — sokszor lépnek közönség elé, s a szinte állandó »próbatétel-« segíti kibontakozni előadói alkatukat, felfogásukat. Nem vitatható, hogy a pó- diumrutin sem nélkülözhetetlen ; egyik-másik előadónál éppen ezt hiányoltuk. Az összbenyomás azonban kedvező volt. A Bernáth—Csupor kettős — ha szabad ezt a hagyományokra épülő kifejezést használni — ezúttal sem okozott csalódást. Bach Esz-dúr szonátájával kezdték a programot. Együtt muzsikálásuk — bár a hasonlat most is sántít — Zathureczky és Petri harmonikus, kiegyensúlyozott játékát idézi, más hangszeren. A szonáta lírai hangvételű második és lendületes harmadik tétele tetszett. Mozart C-dúr szonátáját azonban mintha Bernáth Magda jobban átélte volna partnerénél. Energikusai*», szellemesebb volt a játéka; a második tétel elején ritmusban is egymásra találtak. Csupor László most is leheletfinom indításaival, piáméival, muzikalitásával tűnt ki, áim nem hallgathatom el: játékát kissé kedvetlenebbnek, fáradtabbnak éreztem, mint máskor. Ci marosa Oboaversenyét Hencz Mihály és Kováts Antoine adta elő. Játékuk felfelé ívelt, a harmadik tételben találtak igazán magukra. Az első tétel kadenciájának »tisztátlansága«, s a ritmikai bizonytalanság is rutinhiányra, pódiumzavarra utalt. A lassú rész azonban szépen, be- hízelgően indult, s mint mondtam, az erőteljesen felhangzó harmadik tétel jelentette a csúcsot. Kováts Amtalné Mendelssohn Hondo capricciosójával zárta a program első részét. Játéka szépen indult, felkészültségéről, képességeiről hű képet adott. Pontosan nem tudni, hogy mi idézhette elő a zavarát, de fokozatosan elbizonytalanodott. Nem katasztrofális, de nyilvánvaló memóriazavara lehetetlenné tette a mű igazi értékeinek kibontását. Később azután — Schumann Novellette-jébem — belső líraiságáról és szenvedélyéről is meggyőzött. Kellemes színfolt volt —kitűnő előadásban — Berg Négy darabjának előadása, A modem hangvételű mű Perjés Margit és Kardos Kálmán előadásálban »rácsodálkozásra« késztetett. A meghökkentően szép és tiszta első rész után a második darab zeneileg tökéletes indítása, a harmadik fura -»-reked t«, kifejező »hang- koim pozícióinak« kibomlása tetszett. Perjés Margit lágy lí- radsága, agresszív kitörései, széles érzelmi skálája mutatkozott meg a képességeit legjobban bemutató negyedik darabban. Kardos Kálmán méltó partnere volt. Es ha már itt tartunk: ő az es.t egyik emlékezetes »főszereplője« Brahms műsort záró e-moll szonátájának megszólaltatásával. Pallós László és Kardos Kálmán magabiztos előadásmódja, minden részlet pontos kidolgozására figyelő játéka megragadó volt. Pallós behízelgő, de mégsem érzelgős tónusa, érzelemgazdagsága már az első tételben kitűnt. Kardos kifinomult érzékkel remekelt a zongorán. A táncszerű második tétel megszólaltatása nagyon tetszett; s a középrészben is tökéletes harmóniába olvadt a két muzsikus. A harmadik tétel elején mintha indokolatlan vezető szerepet harcolt volna ki magának a zongorista; felülkerekedett, ám gyanítom: kissé a zeneszerző is hozzájárult ehhez. A gordonka ekkor nehezebben viselte el a felfokozott ritmust. Így is ez a mű volt az est koronája. J. B. Tizenöt éves a Fonómunkás Kisszínpad Ember formáló közösség Tizenöt évvel ezelőtt, 1961- ben alakúit a kaposvári tex- tilmiűvek színjátszó együttese. Az üzemi fiatalokból verbuválódott közösségből jött létre a mai együttes, a Fónó- munkás Kisszínpad. Tizenöt év hosszú idő egy amatőr együttes, de bármilyen közösség életében. Formai, tartalmi változáson ment át, kiegészült más fiatalokkal, a színjátszásból — annak elemeit fölhasználva — irodalmi színpad lett. Néhány az elismerő rangokból, kitüntetésekből: 1967-ben kiváló együttes címet nyertek; 1971-ben bejutottak a Szóljatok szép szavak országos döntőjébe, 1972- ben harmadszor lett kiváló az együttes; 1973-ban megkapták a visegrádi színjátszó fesztivál különdíját; 1974-ben elnyerték a Szóljatok játszók, regöSők országos döntőjén a SZOT és a Népművelési Intézet különdíját; 1974-ban Zalaegerszegen a Hazánkról szóljatok szép szavak országos fesztiválról három díjat hoztak, és ismét megkapták a Népművelési Intézet különdíját. Ebben az évben első helyezést értekei az Aurora ’75 fesztiválon. És még egy adat az országos elismerések mellé: tavaly több mint százszor léptek föl a megye különböző ifjúsági klubjaiban, községi művelődési házaiban. Az. együttes stílusa változott az elmúlt tizenöt év alatt. Kezdetben a hagyományos színjátszást művelték, annak mozgásos, szerepjátszó formáját. A hatvanas évek elején — ahogy az országban a többi együttes is — áttértek az oratóri- i kus játékra, amely inkább csak jelezte a cselekményt. A mai stílus a pódiumjáték, amely tulajdonképpen az előbbi kettőnek az ötvözete. Tehát nemcsak szöveget mondanak a szereplők, nem csupán jeleznek valamilyen cselekményt, hanem el is játsz- szák azt. Nagyon szívesen foglalkoznak szűkebb hazánkkal, So- moggyal, a somogyi emberek múltjával — elsősorban dokumentumok színpadra állításával. Ilyen volt a Vasra vert fohász, a Somogyi rapszódia, és terveznek más, hasonló előadásokat is. De mindig az ember, az emberség van a középpontban. Következő műsoraik — bár témájukban má- hok lesznek — ezt a gondolatot állítják fókuszba. Ezt szeretnék megvalósítani a Saint Exupery műveiből válogatott új műsorukban, vagy a gyár huszonötödik évfordulójának tiszteletére készülő dokumentumjátékukban, A pódiumnak, a közös szereplésnek nagy hatása van. a fiatalok gondolkodására, magatartására A közös munka, próbák, fellépések, á külföldi utak — amelyeket jutalomból kaptak — közösséggé formálták az együttest. A tagok közül sokan tanulnak. Többen az itt eltöltött évek alatt váltak népművelővé. Van olyan »színpadosuk«, aki fizikai munkásként jutott nagyszerű irodalmi ismeretek birtokába — és olvasottságával a munkahelyén is tekintélyt szerzett. Legjobb kritikusaik a Fonómunkás Klub tagjai, akik gyárukból is, meg a többi kaposvári üzemből is rendszeresen jönnek. Nékik a félkész műsoraikat is bemutatják, és nagyon sok hasznos tanácsot, észrevételt kapnak tőlük. S. M. Űj sorozat a televízióban A közművelődés közelről Február 14-én új sorozattal jelentkezik a televízió. A köz- művelődés közelről címmel kéthavonta sugároznak műsort. Szerdán Kaposváron, a Somogy megyei Fotó- és Filmklubban riportfilmet készített a stáb. Nagypál Endre, az adás rendezője elmondta: a közművelődésről, közelről — mindenkinek; ez a cél vezette a televíziót, amikor elhatározták, hogy a követendő példák bemutatásával, kritikus szemmel* napirenden« tartják a nézők előtt mindennapi életünk hasznos tevékenységeit és az amatörmozgalmat. — Miről szól az első adás? — A múzeumi művelődés sokrétűségének a lehetőségeit mutatjuk be riportfiknjeink- ben. Dunaújvárosba, a Munkásmozgalmi Múzeumba, valamint a Chinoin-gyárba látogattunk el kameráinkkal. A szocialista brigádok vállalásairól, á múzeumi gyermekfoglalkozásokról, az intézmények és a munkások kapcsolatáról lesz szó. A Munkásmozgalmi Múzeumban rendezett Élő népművészet című kiállítás, nyugodtan mondhatjuk,, lázba hozta egész Budapestet. A gyerekeknek tartott foglalkozásokat példaként mutatjuk be. Ma is épülnek olyan művelődési házak, melyek egy 'korábbi szemléletet — a nagytermek kialakítását — tükröznek. A szentendrei művelődési házban négy kis terem épült mindössze, ezeknél nagyobb a ruhatár. A korszerű szemlélet példája a fővárosi Pataki művelődési ház. Erről is filmet készítettünk. — Az első adást milyenek követik? — A második adás inkább kritika lesz, mert azt mondjuk el: érthetetlen, hogy miért szorítják ki a művelődési házakból a természettudományi szakköröket az amatőr együttesek. Ezeknek meg kell férniük egymás mellett. Éppen ez mutathatja, hogy milyen széles értelemben beszélhetünk a közművelődésről. A harmadik adásban az amatőr- filmesekkel és a színjátszókkal foglalkozunk. Egy későbbi műsor témája a vizuális kultúra, melyhez itt Kaposváron is gyűjtünk anyagot. A Somogy megyei Fotó- és Filmklub jó példa arra, hogyan fejlesztheti az egyén a közösségben a képességeit. Célunk is az, hogy a családi fotózástól a művészi munkáig érzékeltessük a fejlődést. Éppen ezért nemcsak a Somogy megyei Fotó- és Filmklubba látogatunk el, hanem olyan szakkörökbe is, ahol még a kezdet kezdetén tartanak. H. B. Szakemberképzés csendben A Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola könyvtára az űj tanév kezdetén egy emelettel lejjebb »szállt« — a fölújított épület földszintjén helyezkedik el —, mégis ez fölemelkedést jelentett számára. A kétszeresére bővült könyvtárat vezetője, Szikszai Lászlóné mutatta be. Az intézményben 92 négyzetméterről 206 négyzetméterre nőtt a hasznos terület. A szaklapok olvasói külön olvasóteremben tanulmányozhatják a műveket. A következő teremben kézikönyvek, bibliográfiák, statisztikai közlemények. Elsősorban azok dolgoznak itt, akik szakdolgozat írására készülnek. A gazdag szabadpolcos könyvtárban nyolcan-nyolcan a többiektől elkülönülve tanulhatnak, olvashatnak. Húszezer kötet áll a főiskolai hallgatók, tanárok rendelkezésére. De járnak ide a szomszédos szakközépiskola tanulói közül is sokan. A húszezer kötetes könyvtár nyolcvan százaléka szakirodalom. — A beiratkozottak számából nem is lehet arra következtetni, hogy hányán olvasnak a főiskolások közül. Hiszen olvasójegy nélkül is mindenkié a könyvtár. Érdekes, hogy nem ilyenkor, a vizsga- időszakban vannak itt a legtöbben. Erre magyarázatul annyit: a hallgatók szívesebben tanulnak otthon, bent a városban vagy vidéken. A szakdolgozatírás idején van a legnagyobb forgalom. Ezért is kell hetenként háromszor este hétig nyitva tartanunk — mondta Szikszai Lászlóné. t Kijelentések — Mennyit fordítanak könyvvásárlásra ? — Tavaly 227 ezer forintot költöttünk el. Nagyon sokba kerül az Idegen nyelvű szakirodalom lefordíttatása is. Kétszáztizenhat folyóiratot rendeltünk meg, ebből negyvennyolc nem magyar. A belső kiadványok elkészítése is fontos könyvtári teendő. Gyarapodási jegyzéket bocsátunk az olvasók rendelkezésére a hazai és külföldi irodalomból. Évente készítünk folyóiratjegyzéket. A gyors információkat tartalmazó kiadványunk kéthetenként lát napvilágot. A szakdolgozatírás előtt tájékoztatót készítünk a hallgatóknak, melyben útmutatást adunk a könyvtár használatáról. — Miért jobb az új helyre költözött könyvtár az előbbinél? — Nincs raktárgondunk, tizenkét olvasó helyett negyvennégyen dolgozhatnak egy időben nálunk, és külsőre is vonzóbb a környezet. A szabad válogatás az önállóság fejlesztésében nélkülözhetetlen. — Milyen rendezvényeket tartanak? — A mezőgazdasági könyvhónap idején több író—olvasó találkozót rendeztünk, de máskor is szívesen látott vendégeink az írók, a költők. A Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola különböző kiadványaiból rögtönzött kiállítással lepett , meg bennünket a könyvtár vezetője búcsúzóul. A ma és a holnap szakembereinek szólnak, gyorsan, fris- ísen. A tudomány termelőerőI vé válik. h. b. A SZÓ elszáll, az írás megmarad. Mi kötelezi hát az embert a szó igazságára? Amikor a »maradandót« is becsapják sokan. Büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem ... Kérdőívek, adatlapok vonalai alatt egy csomó szankció. Talán igazat ír, aki a kezében tartja. A büntetést még tisztelik. Amikor a szót, a kijelentést kellene tisztelni. Emberi felelősségem tudatában. Ilyen meghatározást hányán ismernek? Nem a tízforintos csalás, a fél hektó eldugott bor, a zokniba rejtett tízdolláros felelőssége érdekel. Nevetséges gyarlóságok. Játszik az ember, becsapja társait. Az a kijelentés gondolkoz- tat el legtöbbször, melyet a másik emberről mondunk, amellyel ígérünk, melyben a társunk bízik, amelytől barátunk segítséget vár. Az ilyenekért pedig senki sem követel letétet, nincs mögötte törvény, amely kényszerít és felelősségre von. Csak a felelősség nő meg. Sokszor önmagában, félredobva. A kimondottak aranyfedezete az én. De az én tudja, ha nem mond igazat, legföljebb kígyót-békát kiáltanak rá. Miért félne tőle, ő i6 ugyanazt kiáltotta az előbb. Az egész értelmetlen. Csak mérgez... De nem lényeges. Miért mondjuk? Mert miért ne mondanánk. Hasznunk legtöbbször nem származik belőle. Másnak sem túl káros. Ha csak a közvetlen eredményt látjuk. A mennyiség azonban társadalmi minőséget eredményezhet. Ezt kellene belátni. Még van rá idő. A jelenség csak jelenség. A felelősség legyőzheti. A közlés, a beszélgetés emberi igény. Ketten, többen beszélnek, vitáznak, harmadikról, negyedikről. Lényegesről és lényegtelenről. Érdekli őket, únják... A szavak tovább élnek egy másik beszélgetésben, egy harmadikban .,. Közben akarva, akaratlan irányítják a cselekvést. A munkát, a kikapcsolódást. Az életet. És nem mindegy, hogy milyenek a szavak. Egymásról alkotott képünk színei, a másiknak küldött »ajándékok«, figyelmeztetések. Óriási jelzésrendszer, információtár, számítógép. A memóriaegység, ha elromlik, kicserélhető. Az ember nem. Egy ember hibája, összetörése még nem látszik a gépezeten. Hagyjuk, vagy megjavítsuk? Minden emberre vigyázni kell, mert az apró hiba elzárhatatlan. A kimondott szó impulzusa előbb vagy utóbb visszahat arra, akitől ered. Neki sem mindegy hát. önzésből is lehet felelősség. Csak az igazat, a színtiszta igazat... Ha kellemetlen is. Hatása a rendszer »selejtjét« gyengíti. Ha mással nem« hát azzal, hogy védekezni kényszerül. Sokan elgondolták már, mi lenne, ha mindenki igazat mondana. Utópia. Mai tapasztalataink szerint. A felelősség egyenlő a nyugalommal. Tudom, mit várjak, fölkészülhetek. A kilátásba helyezett számonkérés önmagunkból fogalmazódik. Nem fenyeget, csak ítél. Nem félelemből kell betartani. Emberi felelősségem tudatában. A kijelentés, a beszéd, a szó. Ne az írás jelentse a biztonságot. A papírt el lehet égetni, a kőbe vésett mondatok a kővel együtt elporlanak. A szó, amelyet valaki kimondott, nem vész el. Átalakul, irányít, formál és formálódik. Az emberi agyból semmit sem lehet kitörölni. A szó megmarad. A fölismerés a javulás lehetősége. Csak föl kell ismerni a kijelentés maradan- dóságát. Akkor nem kérdezi senki: ezt mondtam volna? Nem kényszerül tagadni, utólag magyarázni. Ha csak egyszer követi végig valaki a kijelentés útját, fölismerheti hatását. Sokan vannak a szó becsületének ismerői, tudjuk is, kik azok, talán irigyeljük őket. Módszerük elleshető. Luthár Péter lllll ‘-fill H. B.
