Somogyi Néplap, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-18 / 15. szám
1 P arinsziky Géza elhatározta, hogy állást változtat. Nem a divatos vándorlási hullám ragadta magáival. az egészsége kánysze- ritette. hogy új. kényelmesebb munkahelyet keressen. Világéletében a kötetlen munkakör híve volt; úgy tartotta, minél kevesebb a főnök, annál szabadabban mozoghat. Soha nem akarta ezt a szabadságot meg nem engedett manipulációkra felhasználni, egyszerűen csak ■szerette, ha a maga ura. Ennek a megkötésnek a posta nagyszerűen megfelelt, az utóbbi hat évet ott húzta le. Hol'dta az újságot, megvolt a körzete, elszámolt odabenn a központban, de ezenfelül senki nem háborgatta. A szaba-d levegőn mozgott; tolta a biciklit a nehéz vándor- szatyorral. rengeteg emberrel beszélt. Mi kell még? Jó egészség, hogy a teleket átvészelje. De egyre többször érezte, hogy a dereka, a lába lázadozik az ő szabadlevegő- kívánása ellen. Ügy gondolta, ezt a telet még lehúzza, átdolgozza ott a nyarat is, aztán ősszel keres valami olyan helyet, ahol melegen van a nyugdíjig. A pénz nem számít, vagy legalábbis nem elsődleges. Közbeszólt azonban a hirdetés. Nagyvállalat keres egy fő portást — olvasta. Két álló napig gondolkodott, miit csináljon. Aztán bement a hirdetőbe. Amikor megkapta az üzem válaszlevelét, kiderült, hogy a munkahely közel is van a lakhelyéhez. Másnap, amikor végzett a kézbesítéssel, egyenesen az üzembe ment. A munkaügyön felvilágosították, hogy nem egy fő portásról, hanem egy föportásról van szó. Már majdnem visz- szarettent. de a tisztviselő marasztalta: legalább a feltételeket hallgassa meg. Ruhát kaphat, sapkát, igaza portás-külsőben kellene végeznie a munkát. Fő tennivalója az adminisztráció lenne. Egy műszakban, 6-tól 4-ig, és minden második szombat szabad. Ekkor egy kicsit megint szívta a fogát, hozzá volt szokva, hogy legkésőbb délben otthon lehetett. Eaerötszázötvenet mondott a tisztviselő, plusz textil- utalványt. S ez már szeget ijtött a fejében. Megegyeztek, hogy hétfőn bemegy es végleges választ ad. Megtárgyalta a feleségével. Alaposan, minden körülményt mérlegelt. Hétfőn bement, és azt mondta: rendben van. A tisztviselő megmondta, mit kell tenni: mondjon fel, és gépeltett egy igazolást, miszerint erkölcsi bizonyítvány szükséges munkaköre betöltéséhez. Hódi T. Iózsef Félelem Ott azt mondták, 60 nation belül közvetlenül a vállalatnak megküldik a bizonyt! ványt. A feleségével tovább latolgatta: hogy lesz. mint lesz. Aznap korán lefeküdtek, mert az óra is korán csörgött minden reggel. Éjjel arra ébredt, hogy valami miatt fél. Először nem is volt vele tisztában, ébren van-e teljesen. Aztán rádöbbent, hogy mi okozza a félelmét: eszébe jutott a fa- lopás. 1946 februárja volt, akkor született az első gyerek, a Géza. Nem volt tűzifa, pénzért se. Akkor a sógorával, Lajossal elhatározták, hogy szereznek a föld alól Is, mert nem fázhat agyon az asszony meg a gyerek. Vették hát a fűrészt, menték az ártérre .,. Mire kivágták a füzet, ott volt a gátőr: megvárta. míg kidől a fa. Kérte a fűrészt, »tárgyi bizonyítéknak". Príma, vadonatúj fűrész volt. -Nem tudják, hogy ez árvízveszélyt okoz?« Hiába mondták, mi van, a fűrészt | oda kellett adni s a fát otthagyni ... Mire idézést kaptak. eltelt maid egy év. Nemcsak ők jelentek meg aznapra, hanem még vagy harmincán, akik akkoriban ilyen csip-csup ügybe keveredtek. Három hónapot kapott ő is meg a Lajos is, felfüggesztve... Se előtte, se utána nem volt vele semmi hiba. De most: erkölcsi bizonyítvány! Biztosan nyoma van a felit; ggesztettnek. És akkor fuccs a főportásságnak! Nem bírt elaludni. IViocorgására fölébredt az asszony is. — Mi van veled? Végül elmondta. Rengeteg éve történt, de akkor is. A fene egye meg! Emiatt vége az egésznek. És ha még csak ez volna! De el kell .viselnie a szégyent is, amikor a munkaügy megkapja a bizonyítványt. »Három hónap? Mit csinált? És bizalmi állást akar betölteni?" Leég a bőr a képéről. Be kell menni és megmondani, hogy az egész egy kényszerhelyzet volt: nem hagyhatta a feleségét meg a gyereket! De ha nincs nyoma? Ha pont ő hívja föl a figyelmet? Ha nem szól és a papíron ott lesz a büntetés, akkor meg azért lesz baj, hogy elíhall gáttá. Még tán most is a nyakába sóznak valamit, hatóság felre vezetéséért. Kiverte a veritek. Az asszony hüppögött mellette, a hangja elcsuklott, amikor azt nyögdécselte: látod. látod, minek kellett? árom napig bírta. Aztán bement a munkaügyre. Amikor a tisztviselő hellyel kínálta, nem fogadta el. Arra gondolt: mindjárt úgyis ki kell innen kotródnia. Állva elmondta egyszuszra, mi volt. S. hozzátette: — Lesz ami lesz: ugye, nem indítanak eljárást? A. tisztviselő erőszakkal nyomta le a székbe. Vagy tíz percig nyugtatta, kért neki egy kávét is, csak amikor látta, hogy úgy-ahogy megnyugodott, akkor engedte el... Parinszkv Géza csak két hét óta portás. Annak a a munkaügyi tisztviselőnek pedig olyan feszesen tiszteleg, mint annak idején Bon századosnak, a parancsnokának. H Operett — felsőfokon Cirkuszhercegnő A cselekmény hol nekilódul, hol pihen egy kicsit. A kerete azonban statiku.sságában is mozgalmas mindig. A díszletről van itt szó — formabontó módon evvel kezdjük értékelésünket a Csiky Gergely Színház legújabb bemutatójáról, Kálmán Imre Cirkushercegnő című operettének előadásáról. Gáspár András díszlettervező pompás színpadképei hangulatot teremtenek, valóságos varázslatot űz a nézővel, s csak azért emeljük ki a középső felvonás palotabelsőjét, mert itt a díszlet színeváltozása is végbemegy valószínűleg minden előadáson az ámulás csöndjét teremtve meg. Nincs szándékomban bővebben elárulni, miről van szó, hadd legyen a további előadásokon is teljes a meglepetés! Azt azonban szívesen hangsúlyozom még egyszer: Gáspár András »csodál tesz«. Folytassuk a jelmezekkel! Operetfszínességűek, meleget árasztanak, hangulatot teremtenek. Csővári Lenke fantáziájáról általuk alkothattunk fogalmat magunknak. És most lépjünk tovább. A Cigányprímás, a Csárdáskirálynő, a Marica grófnő, a Montm-art'-c-i ibolya, a Bajadér, és sok más nagyoperett siófoki származású szerzője — a műfaj komponistáinak talán legjelesebbike — dallamgazdag. áradó életkedvű muzsikát »nyújt át" a Cirkuszhercegnőben is. Lazította s ugyanakkor változatosabbá tette a hagyományos bécsi operettet; nagy nemzeközi sikersorozatának ez az egyik magyarázata. A világ sok táján játsszák a műfaj klasszikusainak számító alkotásait. A Szovjetunióban film is készült a Cirkuszhercegnőből. Nem áll szándékomban az operett szövegét mint anyagot boncolgatni. A humor e forrásáról csak annyit: a poénok különböző minőségűek. S ez természetes. Az viszont már a színházi teremtőmunka ».dicséret rovatába« írandó, hogy a humor ott a legmarkánsabb, a legmélyebb, ahol bátran »beKiss Jenő és Dánffy Sándor. lenyúltak" az eredeti szövegbe. Aktualizáltak, kikacsintottak — mintegy já tszótársul kérve bennünket. Így született meg helyenként az, amit magamban — önkényes szóösszevonással — opersziflázsnak neveztem, Időnként megmutatták az operett fonákját is, alapozva a néző szellemi nagykorúságára. Az eredmény ismeretében bízvást mondhatom: sikerrel. Léner Péter a mű vendég rendezője — ha szabad így fogalmaznom — kitett magiért. Olyan gazdag eszköztárról győződhettünk itt meg, amely eleve biztosítéka az1 előadások hosszú sorának. Ha csak azt „Hajtson a csordás hét ágra!"' Énekelte Főszög, Alszög ... de régi tárgyakat, eszközöket is. A mai gyerekek közül már nagyon kevesen tudnák megmondani, mi is a blinckézés, a csülközés vagy a sudarazás; hogyan játszották a kislányok a Hoppon maradt vőlegényt vagy a Most viszik Uborkáné lányát című körjátékot. Még a falusi gyerekek szórakozásai közül is elmaradtak ezek a kedves, régi népi játékok. Kiszorította őket a boltban kapható kisautó, a villanyvonat... A megyében talán a lábodi gyerekek ismernek legtöbbet a régi falusi kiszámolókból, körjátékokból, a sétálós, ug- xálós, forgolódó kiszorítás játékából. Ájn ók sem volnának ilyen tudói mindezeknek, ha tanárnőjük, Mike Györgyi nem vette volna észre: sür- [ gősen Ö6sze kell gyűjteni (az öregekkel elmondatni, eljátszatni), ha azt akarják, hogy j a régi lábodi rigmusok, csőI , portos gyermek- és felnőttjátékok fennmaradjanak. A tanárnő tíz év óta vezeti az iskolai honismereti szakkört, amelynek tagjai ugyan cserélődnek — ahogy kikerülnek 'az iskolából —, de egymásnak átadják a gyűjtés szeretetét, a hagyományok ápolását. Mindent gyűjtenek, ami lábodi. Fazekakat és kö- J csögöket is, de elsősorban, a hagyományokat. Ahogy a tanárnő mondja: a szellemi néprajzot. Mike Györgyi szinte mindent földolgozott már — tizenhárom tanulmányában — Lábod múltjából. Igaz, sok mindenre maga is- emlékezik; tudja, hogy kikhez kell fordulni, ha adatokat akar szerezni. Ö maga is lábodi születésű; édesapja is itt tanított negyven éven át. A megyei könyvtárban ott sorakoznak a lábodi múltról szóló, bekötött tanulmányok. Leírta a szántás-vetés, aratás és oséplés mozzanatait is — az eszközök, a munkalolya- matok régi nevével —, földolgozta a szokásokat, a jeles napokhoz fűződő eseményeket, a lábodi személynevek kialakulását. Irt a régi népi táplálkozásról, a babonáról, a falucsúíolókról ... A gyerekekkel együtt gyűjtött, népi játékok hagyományát is föl- ] elevenítette a községben. — Honnan sikerült összegyűjteni ezeket a játékokat? ■ Legtöbbjére a mai öregek i közül még sokat emlékeznek, j aztán volt olyan, amire még én is emlékszem, hogy gye-1 rekkoromban láttam, hallót-! tam. — Hogy tetszenek ezek a mai gyerekeknek? , . — Nagyon örülnek az »új« játékoknak, és szívesen játsz- szák őket. Amikor az úttörőházunkat avattuk, kivittük őket a zöldbe; ott mindenki énekelt, mondókét mondott, lityázott, apacsozott... A tanárnő, a ’játék módja szerint tizennyolc csoportba osztotta a gyűjtött anyagot — aszerint, hogy milyen mozdulatokat végeznek a gyerekek (ugrálnak, futnak, kiolvasót mondanak e közben vagy zálogot adnak). Minden csoportban van vagy tíz-tizenkét játék, s ezekhez mondóka vagy dal szolgál kíséretül. Érdekes, hogy kezdetben ezeket, a felnőttek is játszottak. Például volt egy játék, amikor körberakták a székeket és énekelve járták körbe a fiatal fiuk, lányok. Csakhogy egy székkel kevesebb volt, mint ahányan játszották, s így amikor adott jelre leültek, egynek nem jutott szék. Ö kiesett a játékból. Végül az győzött, aki utoljára is székhez jutott. Ezt régente Lábo- don vasárnaponként a kocsmában játszották. Együtt játszotta, énekelte Föszög, Alszög, Hosszúfalu — ezek Lábod különböző részei. Érdekes — jegyzi meg tanulmányában Mike Györgyi —, hogy voltak olyan játékok, amelyeket csak a falu bizonyos részén játszottak. A csülközésre — amely nagy teret. kívánt, mivel hosszú botot kellett elhajítani — a község Hosszúfalu nevű része volt a legalkalmasabb. Olyanok is vannak e játékok között, amelyeket csak húsvét másnapján játszotak, vagy tavasszal, vagy csak őszszel. Később valamennyiből gyerekek szórakozása lett. Külön érdekesség a szövegek, mondókák ritmusa, dallama. Ha figyelmesen hallgatjuk őket, rájövünk: a mai. igazán jó gyerekversek ezeknek a ritmusára készültek. — Szellemi néprajzot gyűjtünk ... Ilyen az Egyedem, begyedem tengertánc vagy a Dombon törik a diót... Ide sorolhatnánk a mai ügyességi csoportos játék ősét is, amely úgy kezdődött, hogy valamelyik gyerek elkiáltotta magát; Hajtson a csordás két ágra! A legkisebbek Süti-süti pogácsát ... mondókájától az erőt és ügyességet kívánó su- darazásig nagyon sok fajtája van a népi játékoknak. Mike Györgyi gyűjtésében, földolgozásában most együtt van mind. A lábodi iskola úttörő- csapatának tagjai már fölhasználták ezeket a foglalkozásaikon is. Reméljük, találkozunk velük másutt is. Érdemes volna a gyűjteményt kiadni, hogy minél . több gyerekhez eljusson. Simon Márta mondhatnánk el a munkájáról és munkája eredményéről, hogy jó ízléssel oldotta meg, s ez gyümölcsözi! volt, nem dicsérnénk, mert hiszen ennek tulajdonképpen természetesnek kell lennie. Ma operettet csak így lehet és szabad rendezni, s akkor — a primadonna szavait idézem — a »műfajarisztokrata« kritika i* méltányos lesz. Pálfy Alice huszonöt évnyi — hatvannyolc — primadonna szereppel a háta mögött ismét tündöklő. Hangja szárnyal: eleganciája, játéka rangot ad az előadásnak. Rózsa Tibor, a titokzatos Mister X szerepében azonos értékű teljesí tmsn-yt nyújt. Duettjei az énekes- teljesítmények fölé emelkednek. Az állandó fogalomzavarban szenvedő Vladimir nagyherceget Dánffy Sándor alakítja. Soha kellemesebb, sze- retnivalóbb intrikust nem láttam még színpadon! Egyike azoknak, akik a ma paródiamorzsáit hintik közénk. Ebben a régimódi dolce vitában buzgó forrása van humorának, akárcsak idegzsábás adjuntán- sának. Sós l.ászlónak, A fiatalság báján túl eredendő termé- szetességük’-el, összehangoltságukkal derűs perceket szerez két kulcsfigura: Réti Erika és Kiss Jenő. Az előbbinek alkalma nyílik egv szerepen belül kettő eljátszására; remekül oldja meg az »elváltozást". Jómagam a második felvonás után azt hittem: már nem lehet mit hozzátenni a sikerhez. Komlós István nagyon lúdtal- pas és kicsit szenilis fizetőpincére azonban tovább fokozta jóérzésünket. Mestere a műfajnak — olyan komikus, aki a kis viccből is nagyot teremt. Szívesen láttuk, hallgattuk Fontos Magdát, Szegő Zsuzsannát, Papp Istvánt, Radics Gyulát, Balogh Tamást, Simon Zoltánt és a többieket. Nem lehetett nem felfigyelni egymondatos »szerepét« a szó szoros értelmében alakító Csákányi Eszterre. »Együtt van« a tánckar. fergeteges iramban. Széky József koreográfus munkáját ha grafikon ábrázolná: az alsó sarokból induló, de a felső sarokba futó vonalat kapnánk. Somoss István vezényletével a muzsika teljes szépségében áradt. Leskó László Székely Dezső BŐS í G Ha pacsirtaszád enni kér, terített asztal tenyerem rajta a könny, a só, a vér: a minder szer ele*".
