Somogyi Néplap, 1975. december (31. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-13 / 292. szám

NAPI NYOLC ORA K özvetlen szomszédsá-1 gunkban. nagy lakóhá­zat alapoznak. Ügy ! dolgoznak, mint hajdanán: ta­licskával és lapáttal. A korsza­kos változást egy elektromos meghajtású betonkeverő gép, a táskarádió és a heti szabad szombat jelzi. A munkával töltött idő napi 5—6 óra. »Te­heti, magyar állam fizeti« — mondták hajdanán a pazarló, főúri életmód láttán. S úgy látszik, a mondás főurak nél­kül is aktuális lehet. Hiszen megfizetik a szomszédos épít­kezésen a le nem dolgozott órákat is. Miből? Abból, ami mások szorgalma és jó mun­kája révén kerül a közös kasszába És ha a kasszában kevesebb van a szükségesnél? Az állam akkor is fizet. Hitel­ből. A hitelt persze kamatjai­val együtt vissza kell fizetni. A példálózás nem elvont; mostanában többet költ az or­szág, mint amennyire a meg­termelt javakból, a bevételek­ből futja. Az állami költségve­tés deficites. A világgazdasági veszteségeket gyakran mi ma gunk tetézzük. Hányán vannak betonozok és szerelők, techno­lógusok és szerkesztők, veze­tők és- beosztottak, akik az or­szágos átlaghoz igazodnak, vagy esetleg afölé is ügyeske­dik magukat, mint fogyasztók; a teljesítményekben — igye­kezetben és munkaszínvonal ban — pecEg a sereghajtók de­rékhadához tartoznak. »Ilyen nálsunk a fegyelem, a munkamorál!« — mondhatnánk a betonozás láttán, az iménti általánosítást követően. Gyak­ran valóban lehangolónak tartjuk a helyzetet. Olykor tiszteletreméltó önkritika is vegyülhet e borúlátó általáno­sításba, az állítás szánté | sokkal törekszünk megoldani meggyőzővé válik. Mégsem I igaz. Százezrek dolgoznak ke­ményen, némelykor már-már túlfeszített tempóban. A tex­til-, a ruházati iparban, a bá­nyákban, kohóknál, téglagyá­rakban, a futószalagok, a mű­szakilag szorosam normázható gépiek mellett. És mindenütt, ahol legalább elemi módon szervezik a munkát, személy­re szabják a feladatokat, meg­határozzák a teljesítménykö­vetelményeket. Ahol a vég­zett munkát fizetik, és nem az időt, a tétlenséget. L edolgozni, munkával tölteni a napi nyolc órát — ez ma már ele­mi követelmény. Hiszen nem vagyunk sokan. A tíz és fél milliós népességnek alig a fe­le a munkaképes korú lakos­ság. De annyira kevesen sem vagyunk, hogy természetes lenne ez a nagyfokú munka­erőhiány. Folytatva az okfej­tést: annyira gazdagok nem vagyunk, hogy megengedhet­nénk a pazarlást. De annyira szegények sem, hogy életűn két tartósan adósságra kéne alapozni. Feladataink nemcsak napjainkban, hanem hosszabb távon is lehetőségeinkhez sza­bottak. Vitathatatlanul a szellemi, az irányító munkával szembe­ni követélmények növekedtek leginkább. Hiszen alapvetően ettől függ a fizikai munka erőkifejtés-hatásfoka. A mun kaidő-kihasználás mértéke: az ösztönzés, a szervezettség szintje is, és a munka iránya, mélysége, eredményessége is. Jelenleg lényegesen több a munkahely, mint a munka­erő. Ennek ellenére új munka­helyek létesítésével, beruházá­/ó szakemberek lettek A szakoktató pedagógiája a növekvő feladatainkat, avagy jobban kihasználjuk a meglévőket? És azt készí- tünk-e velük s az egyre drá­guló nyersanyagokkal, ener­giával, ami a legjobb, a leg­korszerűbb, a legkeresettebb idehaza és külföldön ? Nem hatásos szónoki fordu­latok sugallják e kérdéseket, hanem napjaink égető felada­tai. S aligha lehet kitérni meg­válaszolásuk elől a vállalatok, a szövetkezetek terveinek ösz- szeállításakor, a helyi lehető­ségek, a belső tartalékok számbavételi időszakában. A meggyőző válaszoktól függ, hogy képesek vagyunk-e eddi­gi eredményeink stabilizálá­sára, életszínvonalunk további megalapozott emelésére. Ahhoz, hogy mindenütt el­készüljön a szervezett és taka­rékos munka, a hatékonyság fokozásának öt esztendőt át­fogó stratégiája, határozott ve­zetői elképzelések szükségesek. De nem kevésbé fontos, hogy ezeket kiegészítse, ellenőrizze és gazdagítsa a dolgozók min­dennapi tapasztalata, bölcses­sége. Hogy már a tervezés so­rán felszínre kerüljön minden képzelőerő és alkotó energia, s létrejöjjön a közös, céltuda­tos cselekvéshez, a hatékony végrehajtáshoz nélkülözhetet­len ismeret és elkötelezettség. A demokratikus vitákkal, a közös gondolkodással előrelátóbb, mélyreha­tóbb, reálisabb lehet a belső tartalékok feltárásának a ha­diterve, egyben szemléletet formálhatunk, végrehajtást szervezhetünk & vállalatoknál, a szövetkezeteknél. K. J. Tiszta időben látszik a Mecsek Festői környezetben áll a j petróleumlámpa ég. Csaknem visnyeszéplaki bolt, melyet a j minden családban van rádió, kadarkúti áfész üzemeltet. | körülbelül 20 televízió műkö­Rend és tisztaság van az üz­letben. A szétszórt település a zselici dombok ölén fekszik; 45 család, főleg idősebb embe­rek laknak itt. Hozzá tartozik Kisdenna, öreghegy. Itt húzó­dik Somogy és Baranya kö­zött a határ. A dombról, ahol a bolt áll, el lehet látni Ka- darkútig. Tiszta időben, látni lehet a Mecsek nyúlványait is. Köves út nem vezet Visnye- széplakra. Lipótfa, Bőszénfa felől, vagy Hedrehely-Visnye irányából lehet megközelíteni. Az etnberek mégis ragaszkod­nak ehhez a kieső település­hez. A lakosoknak az erdő és a termelőszövetkezet ad ke­nyeret. ' 1970-ben kaptak villanyt, néhány házban azonban még A megyei Kórház fölvesz közgazdasági technikumot végzett gépkönyvei ASCOTA gépre. Fizetés meg­egyezés szerint. Jelentkezni lehet a kórház pénzügyi osztályvezetőjénél. (12493) dik, és mintegy 80 újságból olvassák a nagyvilág híreit. A megyei lapot 30 család fizeti elő. A postás naponta járja ezt a vidéket. Találkoztam is­kolás gyerekekkel. Mindössze hatan járnak innen az öt ki­lométerre levő pia csér-visnyei általános iskolába. Nagyon várják már, hogy a kadarkúti kollégium elkészüljön, és megszűnjön a napi tíz kilo­méteres gyaloglás az iskolába.. A lakók ügyes-bajos dolgait a hedrehelyi tanács intézi. A szövetkezeti bolt amolyan központ a településen; itt ta­lálkoznak, s váltanak szót a világ dolgairól. Az erdészeti munkások innen indulnak na­ponta fát ültetni, fát kiter­melni. Itt van az egyetlen te­lefon, amelynek segítségével az orvost, a mentőket lehet hívni, ha baj van. Gyakran előfordul, hogy a boltvezetőt éjjel is felzörgetik, ha a szük- j ség úgy kívánja. Nem mesz- ' sze van a bolttól Pali betyár sírja. Életéről érdekes törté­neteket adnak szájról szájra. Errői a betyárról egyszer -a televízió is megemlékezett. A sírját ma is rendben tartják. A jelenlegi boltvezető, Petes Jánosné erdészeti dolgozó volt. Nem könnyű a munkája, ha I az embereket a mindennapi élethez szükséges árukkal jól akarja ellátni. A nagykeres­kedelmi vállalatok gépkocsija Visnyéig megy el, onnan Ba­has József tsz-kocsis szekéren viszi hetenként többször az élelmiszert és más árut a tele­pülés boltjába. 130 ezer fo­rint értékű a bolt árukészlete, a forgalom havonta eléri 70—100 ezer forintot, újabb »szenzáció« Visnyeszép- lakon, hogy az itteni csend, nyugalom és jó levegő miatt egy budapesti család költöz­ködik a településre. Azt, hogy a köszörülés na­gyon fontos, szaktudást igénylő szak­ma, a forgá­csolás legké­nyesebb része, szinte csak a szakmabeliek tudják. Ta­lán ez is hoz­zájárul ahhoz, hogy a pálya- választáskor a jelentkezési lápra nagyon kevesen írják, hogy köszörű­sök szeretné­nek lenjii. Akik gépi forgácsolók lesznek, és megtanulják a mesterségnek ezt a nagyon szép részét, azoknak egy része is úgy in­dul, hogy tulajdonképpen, autószerelő szeretett volna lenni. Csak nem vették föl. Horváth István szakoktató­nak hétéves gyakorlata alatt volt néhány ilyen tanulója. Ott kezdődött a szakmai okta­tás, hogy ezeket a gyerekeket meg kellett nyerni. Horváth István fiatal em­ber, maga is forgácsoló. Szak­mája mellett érettségizett, majd megszerezte a műszaki oktatói oklevelet. Szakmunkás és tanár egy személyben. Hét év alatt körülbelül ezer szak­munkástanuló kezébe adott szerszámot, segítette megis­merni a gép>eket. Az iskolában azt mondják, hogy az első három hónap a kritikus időszak a szakmára nevelésben. Ha szeptembertől I decemberig megszeretik a ta­nulók a szakmát, akkor már I nem lesz nagy baj. Horváth István azt mondja, hogy a Mostanában sokat beszélünk a munkára nevelésről, annak megszerettetéséről, a fizikai munka becsületéről. Ezt ho­gyan tudja elérni tanítványai­nál? — Én nem tapasztalom nö­vendékeimnél, hogy kerülnék a munkát. Ha értelmét lát­ják, ha tudják, mit miért csi­nálnak, célt látnak egy-egy darab elkészítésekor, akkor nagyon tudnak és akarnak dolgozni. Bár az is igaz, hogy az iskolán kívüli, gyakran na­gyon furcsa, nyegle vélemé­nyek őket is megfertőzik. De azért vagyunk, hogy ne ezek a hatások érvényesüljenek. Itt is a személyes p>élda a mód­szer. Hiába mondok bármit: ha nem azt látják rajtam, nem úgy dolgozom, semmit sem ér. A kap>osvári 503-as szak­munkásképző intézet tanmű­helye egy óriási csarnok, ahol a különböző vasipari szakmák jövendő szakmunkásai készül­nek hivatásukra. Egy kisebb teremben állnak a forgácsolók speciális gépei. Sokan vissza­térnek ide a végzettek közül elmondani, hol vannak, mit csinálnak. Eljönnek a szak­oktatóhoz — a mesterhez —, hogy bizonyítsák, nem ment kárba az igyekezet, jó szak­emberek lettek. Horváth Ist­ván szerint ez a legnagyobb öröm és elismerés, amit egy oktató kaphat, ö is örömmel tér vissza a cukorgyárba, szí­vesen emlegeti azokat az idős mestereket, akiktől a szakma alapfogásait, majd minden csínját-bínját és szeretetét ta­nulta. S. M. személyes sabb. példa a legfonto­— Ha a gyerek látja, érzi, a ] hogy én szeretem a mestersé- . . ] get, akkor ez mindennél töb­eg~ | bet jelent. Nem kell prédikál- j ni. hanem a tanulók is átve­szik a szakma szeretetét. A szakoktató tulajdonképpen olyan, mint az első osztályos­nak az első tanítója. Egy életre meghatározza a jelie­mét, a munkához való hozzá- Dévai Zoltán állását. Moldova György új könyvéről A túlélő fiú balladája Az alma materoknak a ha- | dova György egy ilyen gimná- gyományai közé tartozik a! zium indulóját választotta új konvencionális diáksapka, a j regénye címéül ; A Szent Imre diákdal, azoknak a közös él­ményeknek a gyűjteménye, amelyeket a nemzedékek ugyanúgy élnek át évtizedek alatt, s melyeknek a forrása az igazgató közmondásos szi­gora, néhány tanár szállóigé­vé váló kiszólása. Sokáig le­hetne folytatni a közös jel­lemzők sorát, melyek a régi gimnáziumok diók csapatát megkülönböztették egymás­tól. Igen sok esetben a társa­dalmi ranglétra fokainak meg­felelő 'különbségtétel is hagyo­induló. Az. arisztokratizmusá­ra, hagyományaira féltéke­nyen büszke gimnázium, aho­va nemcsak a tehetősek, ha­nem még rajtuk kívül az ér­telmi képességekben sem hal­vány tehetősek járhattak, gyorsan zártá be kapuit a zsidótörvény szellemében a nem »árja« diákok előtt. Kő- hidai Márton asztalosmester | fia előtt is becsukódott az aj­tó, jóllehet biztos kézzel és nagy szorgalommal nyitogatta a tudás kapuit. Erről az értelmes, tudásvá­gyó, nyílt yásszel eszmélkedő fiúról szól Moldova György regénye. A fővárosi utcán manyossá érett: az is meg- [ mindenütt elkíséri a fasizáló­különböztető jegy volt, hogy kik járhattak a nevezetes al­ma materba és kill nem. Mól­Fúcánole rollerben A voller nem más, mint egy dróthálóval körülvett, tetővel ellátott röpde, ahol a galam­bászok, díszmadártenyésztők kedvenceiket tartják. Így — bezárva ugyan — a szabadban vannak, nem szökhetnek meg. Ha megszöknének, hamaro­san el is pusztulnának. A Gorkij utcai ház udvarán ta­lálható madarak ugyanis ha­zánk erdeiben, cserjéseiben nem találnák meg életfeltéte­leiket. Nálunk az emberre vannak utalva. Legtöbbjük eredeti hazája Tibet, Kína. Európában csak a röpdék dí­szei; szépségük és a velük va­ló foglalkozás szerez örömet az embernek. Könnyű Elek udvarában öt fácánfajta lakja a voliereket: ezüst-, arany-, gyémánt-, király- és nyerges­fácán. És van itt egy hibrid is, amelynek anyja ezüstfá­cán volt, apja pedig közönsé­ges vadászfácán. A tulajdonos rokkantnyug­díjas, akinek kellemes időtöl­tés bíbelődni a madarakkal, ápolni, óvni őket, bajlódni a kicsinyekkel, és nem utolsó­sorban gyönyörködni bennük. A legértékesebbek a nyer­gesfácánok. Ebből nemrég ke­rült hozzá egy pár. A fel­nőtt madár értékét meghatá­rozni nehéz, Könnyű Elek Gyakorlott SZÁMLÁZÓT azonnali belépéssel FÖLVESZÜNK. Fizetés: megállapodás szerint. Gázkedvezményt biztosítunk. KÖGÁZ Kaposvári Üzeme, Kaposvár, Mező Imre u. (492044) Raktári szakmunkást és gépkocsira árukísérőket fölveszünk Jelentkezni lehet a TITAN Kereskedelmi Vállalat Somogy megyei Kirendeltségén: Kaposvár, Zalka Máté u. 1«. (475050) Egy Ilyen aranyfácánkakas legalább ezer forintot ér. kétezer forintért vette őket csibekorukban. Ez a fajta ná­lunk kevés tenyésztőnél ta­lálható meg. Néhány eszten­deje csupán 5—6 példány volt Magyarországon. Azóta szá­muk gyarapodott, de még mindig ritka állatok. A leg­szebb az aranyfácán, ám szép­ségsorrendet nehéz lenne fel­állítani, hiszen valamennyi gyönyörű. A tulajdonos régi madarász. Még apjától örökölte ezt a hobbyt. Voltak galambjai, pa­pagájai, most már öt éve a fácánoknak szenteli idejét. A legtöbb munka tavasszal és nyáron van. Ilyenkor kezdő­dik a tojásrakás. Törpetyú­kok keltik ki a fácáncsibéket, melyek háromhetes korukig, a kitollasodásig infralámpa alatt nevelkednek. Ekkor már ellenállóbbak, ki lehet tenni őket a röpdébe. Sok elpusztul fölnevelés közben, ezért külö­nös gondosságot igényel a kis madarakkal való foglalkozás. Ez a hobby rendkívül költ­séges. A madarak tápláléka a baromfitápon kívül tojás, túró, főtt hús; nagy a fehérje­igényük. — A nyugdíjam bizony nem lenne elég, hogy ilyen mada­rakat tartsak. Az eladott fia­tal állatokért kapott pénzből »tartom el« őket. Szép, hasznos időtöltést ta­lált Könnyű Elek. Ezek a ma­darak teszik színessé napjait. D. T. dó társadalom tilalomfáinak árnyéka. És éppen kirekesz­tettségében, apátián magányá­ban — apját ugyanis behívják munkaszolgálatra — keresi mohó érzékekkel az értelmes, eligazító fényeket. Moldova e fiú sorsán, sze­mélyiségén keresztül vezeti olvasóját a második világhá­ború fővárosi hátországának végnapjaiba, a sorsvert embe­rek közösségeibe, a túlélni vá­gyók hol reményvesztett, hol reménykedő 7 csapatába. És minduntalan felizzik a faji gyűlölettől, a nyilas eszmék­től táplált valóságos kohó: a megalázottság és a meggyalá- zottság tüze ben valóságosan is elégnek az áldozatok. Élesre, tisztára rajzolódik a portré, s minden olyan rész­let, pillanat, mely a törvé­nyektől, szögesdróttól, gettó­palánktól körülzárt világban meghatározza a fiú sorsát. Vi­tathatatlan, hogy a rokonszen­vesen egyszerű, tárgyilagos írói ábrázolás révén történel­mi értékű és erejű alkotással találkozunk. A tárgyilagosság pedig korántsem jelent szenv- telenséget: a krónikás egysze­rűség megrázó sorsfordulóhoz, a történelmi vajúdás krízisé­hez vezet bennünket. A re­gény egy új társadalom szü­letésének pillanatainál fejező­dik be. A régi alma mater- ban, ahonnan egykor kitiltot­ták a tudásra vágyó fiút, a betört ablakok és a romok kö­zött már szélesre tárták a ka­put, és visszagondolva a Szent Imre indulóra, szinte hallja az olvasó, hogy az új dalok miként visszhangoznak a régi termekben. T, T.

Next

/
Thumbnails
Contents