Somogyi Néplap, 1975. december (31. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-13 / 292. szám
Befejeződött a vita a magyar szakszervezetek XXIII. kongresszusán (Totytatás az 1. oldalról) Csákvári Erzsébet, a rv. kerületi szakorvosi rendelőintézet fogászati-röntgen asz- szisztense, az egészségügyben dolgozó mintegy 60 ezer fiatal helyzetével, az ifjúságpolitikai határozat megvalósításával foglalkozott. Dr. Grétsy László, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- tudományi Intézetének osztályvezetője, Tóth Márton, a Kőhányai Textilművek géplakatosa kapott szót. A vita — a küldöttek egyetértésével ezután lezárult. Az elnök bejelentette, hogy a kongresszuson a külföldi vendégeken kívül 121-en jelentkeztek felszólalásra, közülük 84-en kaptak szót. Felkérte a többieket, hogy hozzászólásukat nyújtsák be írásban, azok ugyanúgy jegyőkönyvbe kerülnek, mint a szóban elhangzottak. 50 észrevétel, javaslat Ezután az elnök fölkérte Herczeg Károlyt, a SZOT titkárát, a határozatszövegező bizottság elnökét, hogy terjessze elő a bizottság jelentését. Herczeg Károly tájékoztatta a kongresszust arról, hogy a bizottsághoz több mint ötven észrevétel és javaslat érkezett. A bizottság minden egyes javaslatot megvizsgált és azokat, amelyeket a kongresszusnak elfogadásra javasolt, írásban eljuttatta a küldötteknek. Gál László, a SZOT titkára, az alapszabály szövegező bizottság elnöke beszámolt arról, hogy megbízásának megfelelően ez a testület összegyűjtötte és részletesen megvitatta a kongresszuson felvetett módosító javaslatokat. Összesen 17 javaslat szólt — öt témakörben — az alapszabály-tervezet kiegészítéséről. Többen az alapszervezet fogalmának és a vezető szervek hatáskörének részletesebb, pontosabb meghatározását kérte. Elfogadásra ajánlják a Vasas Szakszervezetnek azt a javaslatát, hogy a szakszervezeti szervek melletti szám- vizsgáló bizottságok tartalmasabb munkájának kialakítása érdekében a felsőbb szervek nyújtsanak megfelelő támogatást, segítséget. Több szakszervezet indítványozta, hogy a szakszervezeti tagdíjat a bérlistán vonják le. A szövegező bizottság tájékoztatásul közölte, hogy a SZOT titkárság határozata szerint többszáz alapszervezetnél ilyen kísérleteket folytatnak. A bizottság azt kérte: a kongresszus hatalmazza fel a szaktanácsot, hogy e tapasztalatok alapján hozzon megfelelő döntést nagy körültekintéssel, az előnyök és hátrányok egybevetésének alapjánEzután az elnök felkérte Gáspár Sándort, a SZOT főtitkárát vitazáró beszédének elmondására. Gáspár Sándor vitazáró beszéde Ä magyar szakszervezetek XXIII. kongresszusa befejezéséhez közeledik. A kongresz- Kzus vitájában 84-en mondtak véleményt a szakszervezetek elmúlt években végzett munkájáról és a következő évek tennivalóiról. A hozzászólók sokoldalúan elemezték népgazdaságunk mai gondjait és további teendőit. Ezek mögött — kimondhatatlanul is — meghúzódik az a kérdés, hogy valójában milyen is a mi helyzetünk. A küldött elvtársak előtt ismeretesek azok az irányelvek, amelyeket pártunk Központi Bizottsága a készülő ötéves terv alapjául elfogadott. Meggyőződéssel mondjuk; az ötéves terv célkitűzései reálisak és lelkesí- tőek, mert biztosítják népgazdaságunk s ezzel együtt élet- színvonalunk további fejlődését. Üj ötéves tervünk megadja a keretet, felrajzolja azt a továbbra is felfelé ívelő »-pályát«, amelyen belül mindenkinek felelősséggel kell ellátnia feladatát. Ha ezt figyelembe vesszük, akkor azt hiszem, nem kell külön válaszolnunk arra a kérdésre, hogy »milyen a helyzetünk«? Mert ilyen nagy feladatokat — minden gondja ellenére — csak olyan társadalom tud maga elé tűzni, amelynek megvan az ereje, képessége és elszántsága ahhoz, hogy ezeket a célokat megvalósítsa. Gondjaink a köré tömörülnek, hogy az ismert okok miatt a nemzeti jövedelmet teljes mértékben nem használhatjuk fel felhalmozásra és fogyasztásra. Ügy vagyunk ezzel, mint egy olyan család, amely jövedelmét nem tudja teljes egészében elkölteni, mert egyideig annak jelentős részét adósságának törlesztésére kell fordítani. Ez gondot jelent, de szorgalmas munka és jó gazdálkodás esetén ettől még nem rendül meg a család helyzete. így van ez nemcsak a családok életében, hanem a népgazdaság esetében is. Mély meggyőződésünk, hogy azokat a célokat, amelyeket za ötödik- ötéves terv tartalmaz, meg lehet és meg is fogjuk valósítani. Fel lehet és fel is fogjuk számolni azokat a rendellenességeket is, amelyeket most is sokan szóvá tettek. A vita során szóba kerültek az árkérdések is. Akik ismerik a szakszervezetek eddigi tevékenységét, jól tudják hogy sohasem örültünk, ha áremelésre került sor. Népgazdaságunk jelenlegi helyzete azonban szükségessé teszi, hogy megosszuk a terheket az állam és a lakosság között. A jelenlegi helyzetben a szakszervezetek is úgy ítélik meg, hogv más lehetőség nincs. Ezért egvetértünk a kormány intézkedéseivel. Egyetértünk azért is, mert az áremelkedések ellenére tovább nő az életszínvonal, lehetőség van a reálbérek és a reáljövedelmek további növelésére. Ugyanakkor azonban azt is hangsúlyozni kell. hogy a szakszervezetek elvárják a kormánytól az árak hatékony ellenőrzését. Még következetesebben biztosítani kell, hogy az árak ne lépjék túl a tervezett mértéket. Abban viszont a szakszervezeteikre is jelentős feladatok hárulnak, hogy amit növekvő bér, jövedelem vagy más intézkedés formájában eloszthatunk, azt szocialista elveinknek megfelelően tegyük. Valamennyi életszínvonal-politikai intézkedés következetesebben tükrözze politikánkat, szocialista elveinket. Ami a munkaerőhelyzetet illeti, mindenki helyeselte, hogy határozott intézkedések szülessenek. Jogos ez a kívánság, de nagyon körültekintően és emberségesen kell végrehajtani, nem korlátozva a Munka Törvénykönyvében a szabad munkavállalásra biztosított jogokat. Rendet kell teremteni a munkafegyelem terén és a szakszervezetek ehhez segítséget nyújtanak. A munkafegyelem azonban nemcsak azt jelenti, hogy időben kezdjék el és időben fejezzék be a munkát. Azt is jelenti, hogy a munkaidőt hatékonyan kell kidolgozni, és olyan minőségű munkát kell végezni, amire nem lehet panasz, legyen az lakásépítés, lakáskarbantartás. textiláru, vagy lakossági ügyek intézése, beteg-ellátás, vagy bármi más. Sokan tették szóvá, és fejtették ki véleményüket, hogy nekünk a szakszervezeteknek miként lehetne még többet tenni, hogyan leheoe még jobban betölteni hivatásunkat. Sokan megfogalmazták, hogy milyen módon tudjuk a magunk sajátos eszközeivel mind jobban szolgálni a munkásosztály, a szocializmus ügyét. Az alapszervezeti választásokon, a küldöttértekezleteken, a szakszervezeti kongresszusokon és most ezen az öt napon át, ennek minden alapvető kérdése szóba került. Általában is, elvileg is, konkrétan is. A felszólalásokban így vagy úgy, de mindig megfogalmazódott az a gondolat, hogy növekszik a dolgozók érdeklődése, igénye a szakszervezetek tevékenysége iránt. Ez így igaz. De látnunk kell azt is. hogy emögött tulajdonképpen a dolgozóknak nagy társadalmi céljaink megvalósítása, pártunk politikájának még tökéletesebb végrehajtása iránti igénye húzódik meg. A szakszervezetektől joggal várják, hogy ennek érdekében még többet tegyenek, még jobban segítsék a szocializmus építésének bonyolult munkáját. Nem szabad úgy foglalkozni a termelés segítésével, hogy közben elfeledkezünk a munkakörülményekről, a dolgozók szociális helyzetének javításáról, erkölcsi és anyagi ösztönzéséről, művelődési feltételeinek javításáról, arról, hogy olyan légkört teremtsünk, amelyben a jól dolgozó és tanuló munkás kollektíva megbecsült alakja. A szakszervezetek tennivalói üzemi, megyei és ágazati szinten egyaránt világosak. Megfogalmazódtak az alap- szervezeti választásokon, az ágazati kongresszusokon és a megyei küldöttértekezleteken. Most az az időszak következik, amikor már nem elemezni és tervezni, hanem cselekedni kell. A végrehajtás időszaka következik. Valamennyien felelősséggel tartozunk azért, hogy a kongresszusi számve- j test dolgos hétköznapok kö- ! vessék. Mi ne nyugodjunk meg az [ eddig elért fejlődéssel. Mi »ne szokjuk meg« azt, amit a szocialista rendszer már tud adni. A szocialista rendszer többre képes ennél, és többet is tűzött maga elé mint, amennyi ma van. Munkánktól függően ma többet ad, mint tegnap, de holnap többet fog adni, mint ma, ha megdolgozunk érte. Kongresszusunkat megtisztelték . megjelenésükkel 54 testvéri szakszervezet küldöttségei és fel is szólaltak, üdvözöltek bennünket, további sikereket kívántak munkánkhoz. Őszinte szívvel köszönjük a meleg, baráti szavakat, köszönjük, hogy eljöttek a kongresszusunkra, és ezzel is bizonyították szolidaritásukat, baráti érzéseiket. Szeretnénk ismét biztosítani barátainkat, elvtársainkat, hogy a magyar szakszervezetek, a magyar szervezett dolgozók továbbra is mindent megtesznek a nemzetközi munkásosztály, a dolgozók érdekében, hogy minél hatékonyabban, egységben tudjunk fellépni a dolgozók szebb, jobb életéért, a haladásért, az emberiség nagy álma, a tartós béke megvalósításáért. Tudjuk, hogy legtöbbet azzal tehetünk e célok eléréséért, hogy minél nagyobb eredményt érünk el a szocialista építés frontján. Mert az egységért, a haladásért vívott harc, a béke biztosítása nem önmagától jön. Ha mindenütt erős lesz a munkásmozgalom, a szakszervezeti mozgalom, akkor szavának még nagyobb súlya lesz, az elért eredmények még vonzóbbak lesznek a világ minden dolgozója számára. Nagyon megtisztelő volt számunkra, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében Ká- 1 dár János elvtárs üdvözölte a ! magyar szakszervezetek kong- j resszusát, a szervezett dolgo- [ zók 4 milliód táborát. Szá- : munkra mindig alapvető fon- I tosságú volt a párt vélemé- I nye, eszmei, politikai útmutatása, biztatása, elismerése. Köszönjük a Központi Bizottságnak Biszku Béla elvtárs által elmondott bizalmat és biztatást kifejező szavait a szak- szervezetek eddigi és jövőbeni tevékenységéhez. Mély egyetértéssel fogadtuk Lázár György elvtársnak, a kormány elnökének felszólalását. amelyben kifejtette a kormány tervét, szándékait, és azt, hogy közös céljaink valóra váltásáért szorosan kíván együttműködni a kormánnyal a jövőben is. Ezeknek a gondolatoknak *a jegyében fejezem be a választ a hozzászólásokra. Azt hiszem, a küldött elvtársak egyetértenek azzal, hogy nem válaszolok külön-külön minden egyes felszólalásra, de úgy érzem, hogy a megválasztandó új vezetőségnek, az egész szakszervezeti mozgalomnak, nagyon gondosan kell tanulmányoznia a kongresszus írásos és szóbeli dokumentumait, a vitát, mindenegyes, javaslatot, véleményt. Gáspár Sándor nagy tapssal fogadott vitazáró összefoglalója után a kongresszus elnöke bejelentette, hogy a számvizsgáló bizottság egyetért a munkáját érintő felszólalásokkal, így nem tartja szükségesnek, hogy még külön válaszoljon az észrevételekre. A kongresszus részvevői egyhangúlag elfogadták a SZOT és a számvizsgáló bi- zőttság írásé« beszámolóját, a szóbeli kiegészítést, valamint Gáspár Sándor összefoglalóját. Az előterjesztett határozati javaslatot a módosításokkal együtt egyhangú szavazással határozattá emelték és elfogadták a módosításokkal együtt a magyar szakszervezetek új alapszabályát. Az elnök ezután bejelentette, hogy a SZOT és a szám- vizsgáló bizottság mandátuma lejárt. A kongresszus szombaton az utolsó napirendi ponttal, a SZOT és a 'számvizsgáló bizottság megválasztásával foly- i tatja munkáját. A magyar szakszervezetek XXIII. kongresszusának határozata öt fejezetben ismerteti a kongresszus állásfoglalását a szakszervezetek munkájáról és további feladatairól. A határozat fejezetei: T. A szakszervezetek helye, szerepe, alapvető feladatai a fejlett szocialista társadalom felépítésében. II. A szakszervezetek feladata a gazdasági építőmunkában, a szociálpolitikában, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek alakításában. III. A szakszervezetek nevelőmunkájának fejlesztése, a tagság színvonalasabb politikai, szakmai, erkölcsi és kulturális nevelése. TV. A szakszervezeti demokrácia elmélyítése, a ve- zetp testületek és a tagság kapcsolatának erősítése. V. A magyar szákszervezetek nemzetközi tevékenységének továbbfejlesztése. Bevezetőben a határozat leszögezi, hogy a kongresszus elfogadta a Szakszervezetek Országos Tanácsának a szak- szervezetek elmúlt négy évi tevékenységéről szóló beszámolóját, a számvizsgáló bizottság jelentését, és jóváhagyta a magyar szakszervezetek alapszabálya módosítására vonatkozó előterjesztést. A határozat utal az MSZMP XI. kongresszusán elfogadott dokumentumokra is, s hangsúlyozza, hogy az azokban foglaltakkal a magyar szakszervezetek teljes mértékben egyetértenek, s megvalósításukban cselekvőén részt kívánnak venni. A szakszervezetek az egész magyar nép további fölemelkedése programjának tekinti a fejlett szocialista társadalom felépítését, amelyet a párt XI. kongresz- szusa célként kitűzött, ezért teljes erejével segíti e cél elérését. A határozat megállapítja: a szakszervezetektől a munkás- osztály ügyének, eszméinek szolgálata azt igényli, hogy egész erejükkel segítsék a szocialista társadalom felépítését. Hivatásukat csak a párt eszmei és politikai irányításával képesek betölteni. B szakszervezetek XXIII. kongresszusának határozata A proletárdiktatúra államát és a szakszervezeteket azonos elvek és osztálycélok vezérlik. Más-más eszközökkel és módszerekkel, de egyaránt a munkásosztályt, az egész dolgozó népet szolgálják. A szakszervezetek minden erejükkel segítik a munkásfiatalom, a munkásállam politikai, gazdasági erősítését Ugyanakkor követelményeket támasztanak az államapparátus munkája iránt és társadalmi ellenőrzést gyakorolnak működése fölött. A kongresszus szükségesnek tartja, hogy az állami szervekben erősödjék tovább az a meggyőződés és gyakorlat, hogy a közös ügy érdekében elengedhetetlen a sokoldalú együttműködés a szakszervezetekkel. Ennek feltétele, hogy minden állami és gazdasági vezető ismerje még jobban a szakszervezetek törvényes jogait és ezek megtartása a szocialista gazdasági vezetés politikai és jogi kötelességévé váljék. A Minisztertanáccsal, a minisztériumokkal, főhatóságokkal korábban kialakult szervezeti és társadalmi kapcsolat fejlődött, de ma már kevésnek bizonyul. Olyan új formák, módszerek szükségesek, amelyek hatékonyabbá teszik a szaikszervezetek részvételét az előkészítésben, a döntésekben. A kongresszus úgy véli, hogy a Minisztertanácsnak és a SZOT-nak közösen ki kellene dolgoznia a magasabb igényeknek megfelelő kapcsolatok rendszerét. A kongresszusi határozat ezután hangsúlyozza, hogy az ország fejlődésének, az életszínvonal emelésének a termelés az alapja. A feladatok eredményes elvégzésének kulcskérdése a munkafegyelem további szilárdítása. Ez megköveteli a munka korszerű szervezését a vezetés részéről, és a technológiai, valamint a minőségi és mennyiségi követelmények betartását a beosztottak részéről. A szakszervezetek érdekképviseleti es érdekvédelmi tevékenységükben az össztársadalmi’ érdek elsőbbségéből indulnak ki. Az érdekellentétek feloldása csak ennek alapján lehetséges. Ugyanakkor a társadalmi érdek helye,? érvényesülése megköveteli a vállalati, csoport- és egyéni érdekek figyelembe vételét. A szakszervezeteknek határozottan védeniük kell tagságuk, a bérből és fizetésből élő dolgozók érdekeit. Legnagyobb figyelmet a munkások érdekeinek képviseletére és védelmére kell fordítaniuk. A továbbiakban a határozat hangsúlyozza, hogy a fejlett szocialista társadalom felépítésének szakaszában a tömegek aktivitásának, a szocialista demokráciának, a munkahelyi, üzemi demokráciának a jelentősége tovább növekszik. Az üzemi demokrácia következetes érvényesítésének felelősei az üzemi pártszervezetek, legfőbb támaszaik pedig a munkahelyi, üzemi demokrácia képviseleti szervei, a szakszervezetek. A szakszervezetek egyetértenek az V. ötéves tervben foglalt célokkal, azokat reálisnak tartják. A terv végrehajtására a szakszervezetek mozgósítják tagságukat, valamennyi dolgozót. Helyeslik, hogy az ötéves tervben legfőbb gazdaságpolitikai célunk a társadalmi termelés hatékonyságának erőteljes növelése. A kongresszus szükségesnek tartja a munkaerő-gazdálkodás eddiginél szigorúbb állami ellenőrzését. Csak ott engedélyezzenek beruházást, ahol biztosítva van a munkaerő is. Átcsoportosítást mindenütt lehetővé kell tenni, hogy megfelelő munkaerő legyen ott, ahol a rendelkezésre álló termelési kapacitásnak a működése a népgazdaság szempontjából döntő. Hatékony intézkedést kell hozni az adminisztratív létszám növekedésének megakadályozására. A határozat hangsúlyozza az összehangolt erkölcsi és anyagi ösztönzés nagy jelentőségét. Ezután tótért arra, hogy a szakszervezetek a munkásosztály példamutató erkölcsi magatartásaként értékelik a társadalmi felajánlásokat, a kommunista szombatokat, a társadalmi munka különböző formáit, a nemzetközi munkásszolidaritásból fakadó akciókat. Nem helyeslik azonban, és fellépnek az ellen, ha a gazdasági vezetés hanyagságából vagy tehetetlenségéből fakadó elmaradásokat »társadalmi munka« címén, a törvényeket megsértve, ingyenes munkával akarják pótolni. A kongresszus hangsúlyozza: az életszínvonal emelkedésére vonatkozó terveink * megvalósításának feltétele, hogy a fogyasztói árszínvonal az V. ötéves tervnek megfelelően alakuljon. Az államnak az eddiginél is szigorúbb árellenőr- zássel, a szakszervezeteknek a társadalmi ellenőrzés eszközeivel kell biztosítaniuk a tervezett árszínvonal megvalósítását. A szakszervezetek alapvető társadalompolitikai ügynek tekintik a lakáshelyzet javítását, tovább növelve a nagy- családosok, a nagyüzemi munkások előnyeit a lakáshoz, juttatásnál A kongresszus megítélése szerint a társadalom gazdasági fejlődésével lépést kell tartania az üdültetés rendszerének is. Különös gonddal kell foglalkozni a családos üdülés kiterjesztésével, valamint a gyógy-, a gyermek- és az ifjúsági üdültetés fejlesztésével. A határozat kiemeli, hogy a szakszervezetek nevelő munkájukban a marxizmus— leninizmust, a szocialista világnézetet tartják tevékenységük alapjának. Szükséges, hogy erősödjék a szakszervezeti vezető testületek, tisztség- viselők és aktivisták felelőssége a nevelőmunkáért. A felnőttoktatásban segítsék, hogy az általános iskolai végzettséget mindenki megszerezze, továbbá a középiskolai végzettség megszerzéséhez szükséges feltételek megteremtését. Társadalmi ösztönzéssel, tanulmányi segéllyel, ösztöndíjjal, szakkörök szervezésével és más módon is támogassák a fizikai dolgozók gyermekeinek továbbtanulását, a munkásfiatalok egyetemi, főiskolai képzését. A kulturális intézményhálózatot az eddigieknél jobban g munkahelyi közművelődés szolgálatába kell állítani. A szakszervezeti demokrácia bővítésével foglalkozva a kongresszus felhívta a vezető | szerveket, hogy támaszkodjanak a szakszervezeti tagság véleményére minden lényeges döntés és álláspont kialakítása előtt. El kell érni, hogy a taggyűlések, csoportértekezletek, bizalmi tanácskozások rendszeresek legyenek, és mint az alapszervezetek demokratikus fórumai töltsék be szerepüket. Rendszeressé kell tenni a bizalmiak és bizalmi küldöttek tanácskozását. A bizalmiak tanácskozásának joga, hogy javaslatot tegyen napirendre, témák tárgyalására, a törvényesség betartásával kapcsolatos ügyekre, a vezető szervek éves munkatervére. A határozat felhívja a választott szakszervezeti vezető testületeket: biztosítsák, hogy a központi irányítás és a szakszervezeti demokrácia egységesen érvényesüljön munkájukban. A kongresszusi határozat hangsúlyozza: a magyar szak- szervezetek a nemzetközi munkásosztály közös érdekei alapján támogatói és cselekvő részesei annak a harcnak, amelyet a munkások szerte a világon az imperializmus, a kizsákmányolás ellen, a társadalmi haladásért, a szocializmusért, a jobb élet- és munkakörülményekért, a demokratikus és szakszervezeti szabadságjogokért, a függetlenségért, a biztonságért és a békéért vívnak. A határozat végül leszögezi, hogy a magyar szakszervezetek magukénak vallják a Szakszervezeti Világszövetség céljait, 6 mint az SZVSZ politikája kialakításának tevékeny részesei, minden erejükkel segítik e politika végrehajtását
