Somogyi Néplap, 1975. december (31. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-12 / 291. szám
Még csak egy maradt el A vesztes a város As Országos Filharmónia kilenc helyen tart hangversenysorozatot a megyében. Az egyiket Nagyatádon, ahol tegnapelőtt lett volna az első előadás. A koncert azonban elmaradt. — Mit mondanak az érdekeltek? hu dán Imre, a művelődési ház igazgatója: — Mi két előadást szerettünk volna, minden alkalommal. Egyet az általános iskolásoknak, egyet a középiskolásoknak. Tavaly így is kezdődött, de év közben ezt a két előadást összevonták. Az idén kértük, hogy az előző évekhez hasonlóan, az életkori sajátosságokat is figyelembe véve, tartsanak ismét két előadást. A Filharmónia azonban elzárkózott a kérés elől, attól félt, hogy ha két előadás van, két fél ház előtt kell játszaniuk a művészeknek. Mi viszont azt mondtuk, hogy mindenképpen idehozunk egy-egy előadásra körülbelül 300—350 gyereket. Ez pedig már csaknem telt ház. Ha egy »hangversenyre való» közönség gyűlik össze, akkor az a négyszáz főnyi közönség csupán | középiskolásokból és általános iskolásokból áll. Kimaradtak a szakmunkásképző tanulói. Pedig nekik is szükségük van a hangversenyre. Merényi György, a kaposvári zeneiskola igazgatója, a Filharmónia somogyi megbízottja. — A Filharmónia valóban egy hangversenyt akart Nagyatádra vinni. Ennek oka volt az is, hogy tavaly a két hangversenyt össze kellett vonni. Ebben nem tudtunk a nagyatádiakkal megegyezni. Amikor kezdetben ez a probléma fölmerült, akkor még annyi gyerekről volt szó, amannyi egy előadáson a nagyteremben elfér. Az egyéhként nem lehet kifogás, hogy életkori sajátosságok miatt nem lehet egy terembe ültetni általános és középiskolást, Vivaldi Négy évszaka mindenki számára ugyanaz. Az első tárgyalások idején még nem volt szó a szakmunkásképzőről. Ha a nagyatádiak bejelentik az igényüket, bizonyára meglesz a két hangverseny. Ehelyett azonban az történt, hogy a járási művelődésügyi osztályon, összehívták az értekezletet. A Filharmónia azt írta a levelében, hogy megbízhatatlan körülmények között nem tudja vállalni a hangversenyeket. A művelődésügyi osztály közölte az érdekeltekkel — a zeneiskolával, a szervezőkkel, a művelődési ház igazgatójával —: levélben keresi meg a Filharmóniát, hogy végre eldőljön a hangversenyek sorsa. A levél azonban nem ment el. Maradt a Filharmónia levelének utolsó sora: nem tudjuk vállalni. Ha tudták volna, hogy még »rászerveznek« a hangversenyre, bizonyára nem zárkóznak el a kérés elől. Ha az első előadás elmaradt is, a nagyatádiak remélik, hogy a többi nem marad el. Simon Márta Mit csinálnak a cigánygyerekek ? Vita a moziban Hasznos, tapasztalatokban bővelkedő rendezvényt tartottak tegnap a kaposvári Szabad Ifjúság moziban. Az Oberhäusern fesztivál díjnyertes magyar filmjét vetítették. A kétrészes film címe: Mit csinálnak a cigánygyerekek? Ez a dokumentumfilm a fejlődés nyomvonalán halad, elvezeti a nézőt a putrik belsejébe, és bemutatja az új házak villanyfényeit. Igen következetes, céltudatos, valóságfeltáró alkotás, amely nem kerüli meg az ellentmondásokat sem, sőt bemutatja azokat még olyan áron is, hogy a végleges megoldást nem tudjuk. Éppen ebben érezzük a film nagy erényét, hogy vitatható és megvitatandó dolgokhoz vezeti a nézőt. Világosan vetődik fel a cigány osztályok létesítésének szükségessége! Látszatra előrelépés ez, valójában azonban a további elkülönülések melegágya. Hasonló az úgynevezett cs-lakások telepítésének gondja — többnyire a falvak végén állnak. — Igaz. hogy az út a vályogputrik világából kifelé vezet, de mégis mintha vargabetűt tenne: hiszen a faluvégeken újra csak egy telep keletkezik. S milyen körültekintőek a film készítői! Bemutatják, hogy nemcsak a falubeliek ellenkefiz udvariasság máris szembetűnő Hivatásos gépjárművezetők az új KRESZ-ről Alig három hét múlva több változás lép életbe a közúti közlekedésben. Az új KRESZ október óta szinte mindennapi téma a sajtóban, a rádióban, a televízióban. Somogybán nincs olyan nap, hogy húsz-harminc tanfolyam, konzultáció, önkéntes vagy hivatásos! vizsga keretében ne foglalkoznának ezrek az új közlekedési szabályokkal. A KRESZ-tanfolyamokon részt vevő járművezetők nagy száma azt jelzi, hogy alapos a készülődés. Aki manapság volán mellett ülve vesz részt a közúti közlekedésben, az már érzi, hogy közeleg az új... Szakmabelieket kérdeztünk meg ezzel kapcsolatban. Suri Sándor, a Volán 13. sz. Vállalat igazgatója úgy mondta, hogy a gépkocsivezetők soha sem foglalkoztak annyit a közlekedés elméleti részével, mint mostanában. Bizonyos, hogy ez segít javítani a sokat emlegetett közlekedési morált. 90 százalékuk már túl van a kötelező vizsgán, méghozzá — néhány kivételtől eltekintve — sikerrel. — Időszerű volt korszerűsíteni a szabályokat — mondta Bornemissza Lajos, aki autó- buszvezetőként Európa számos országútján, sok külföldi kis- és nagyvárosban járt. — Közelebb kerülünk egymáshoz a külföldiekkel, ez az itthoniaknak, s a hozzánk érkező autósoknak egyaránt jó. Az udvariassági szabály nekünk, buszosoknak kedvez. Hogy másoknak nem teher, azt máris tapasztaljuk. Korábban a reggeli csúcsforgalomban olykor művészet volt például a Tóth Lajos utcából a Május 1. utcába hajtani. Az utóbbi hetekből tucatnyi példát tudnék felhozni, amikor a védett úton haladó kocsi udvariasan megadta a kikanyarodási lehetőséget az autóbusznak vagy az ott várakozó kocsiknak. A szintén buszos Kovács Sándor megerősítette a szocialista brigádvezető Bornemissza Lajos szavait. Azonban megjegyezte: az új szabályt, mely szerint lakott területen a megállóból kiinduló autóbusznak előnye van, még nem veszik figyelembe, pedig gyakorolhatnák ... Kovács László gépkocsivezető a magánautósokat dicséri. — Akiknek kocsiján ott van a sikeres vizsgát jelző kék embléma, azok szinte kivétel nélkül mind udvariasabbak, mint korábban voltak — mondja. Homyák Imre kis teherkocsit vezet. Véleménye szerint mind kevesebbszer látni azt, hogy az országutakon száguldoznak, előzgetnek a teherjárművek. A követési távolságok is általában akkorák, amekkorát előír az új KRESZ, mely a jelekből ítélve máris él... K. S. zéséről van itt szó. hanem a cs-lakások »blokkosítását« a gazdaságos építés is indokolta. Legalábbis rövid távon. A logikus, a fejlődés tendenciáit, az ellentmondások forrásait jól felmutató alkotói szándékhoz magas színvonalú kifejezésmód társult. Művészi fotós- és operatőri munkát, a belső arányokat jól megteremtő szerkesztést, és világos, nagyszerűen követhető filmépítést láthattunk. Ez a film alkalmas arra, hogy ne csak indulatokat, hanem gondolatokat is ébresz- szen, véleményeket fakasszon, szemléletet formáljon. Ezt tanúsította tegnap a vita is a moziban. Balogh Lászlónak, a megyei tanács osztályvezetőjének bevezető előadását tanácselnökök, a megye cigánylakosságának képviselői, népfrontvezetők, szövetkezeti és más gazdasági vezetők is hallgatták. Több ponton összecsaptak a vélemények, szemléletben és egyes részletkérdések, gazdasági dolgok megítélésében is. Kiderült, hogy tanácsi vezetőink többsége — igen helyesen — csak átmeneti megoldást lát abban, hogy külön cigánycsoportot hozzanak létre. Ez csak addig jó, amíg nyelvi hátrányaikat leküzdik, utána mindenképpen a többi gyermek közösségébe kívánkoznak, hogy a hátrányos megkülönböztetés mielőbb eltűnjön. Részt vett a vetítésen ifjú Schiffer Pál rendező, aki nemcsak tapasztalatait mondta el, hanem beszélt terveiről is. Hamarosan láthatjuk majd az új filmet, mely a cigányok munkába állásáról szól. T. T. Kaposváron mintaboltot nyitott a győri Richards Finomposztógyár nyitott tegnap tői tudtuk meg, hogy a gyár évente nyolcmillió négyzetméter fésűsszövetet, nőj és férfi-, valamint kabátszövetet és jersey-t készít. A ' legkorszerűbb technológia lehetővé teszi, hogy a világpiacon is versenyképes legyen az áru. Ebben az évben például — négymillió dollár értékben — csaknem 2 millió négyzetméter alapanyagot szállítottak exportra. Mintaboltot Kaposváron, az Ady Endre ut cában a győri Richards Finomposztógyár. A termékeiről Európa-szerte híres nagyvállalatnak ez a kilencedik üzlete. A száz négyzetméter alap- területű bolt kétmillió forint értékű áruval várja a vevőket. A szövetek, jersey anyagok egy része — éppen mert közvetlenül a gyárból érkezik — 6—8 százalékkal olcsóbb, mint a kiskereskedelmi üzletekben. A gyár mintaboltjai évente 50 millió forint forgalmat bonyolítanak le. Ez az egymil- liárd forint értékű termeléshez képest nem jelentős. Sej László vezérigazgató-helyettesA gyár mintaboltjában saját termékeit árusítja. Vevők kérdezték: ez azt jelenti, hogy ugyanazokat a cikkeket találja a vásárló a mintaboltban, mint az üzletekben? A vezérigazgató-helyettes elmondta: éppen a győri gyár nagy kapacitása a biztosíték arra, hogy mindig korszerű terméket talál üzletünkben, a vevő. A megnyitásra maguk választották ki — a fogyasztói igények ismerete nélkül •— az árut. Ha megismerik a kaposvári vevők igényeit, akkor olyan termékeket küldenek a megyeszékhelyre. Ha a csíkos anyag itt keresettebb lesz, mint a kockás, akkor abból szállítanak többet. A boltot arra is fel akarják használni, hogy megismertessék vásárlóikkal az új termékeket. Mód van arra, hogy már az első vég szövetekből — melyeket a kereskedelem csak azután mutat be — küldjenek a boltba. Telefon a tanácsra Az öreg néni régebben Kaposváron lakott. Nagy háza volt, háztartási alkalmazottja, és akkor még a férje is élt. Amikor megszólították, cím is járt a neve elé — nagyságos. özvegy dr. Ráb Lajosné, a néhai törvényszéki bíró felesége 82 éves. Szánandóbb embert keveset találnék. Me- zőcsokonyán él. A kis házban nyomorúságos kép fogad, öreg, csúnya — valaha a polgári ízlésnek megfelelő — bútorok a talpalatnyi helyen, közöttük csibék bóklásznak. — Látja, így élek — mosolyog az öreg asszony. Közben arrébb hessenti az egyik állatot. — Megfagynának odakint. Ezek az én kis társaim. — Nagy szeretettel beszél róluk. Próbálom megérteni. Régen egy porszemet sem Rádióműsorok a vakációzóknak 95 Amíg a csengő megszólal 99 A téli ünnepekre, a vakációra sok meglepetést tartogat fiatal hallgatóinak a Magyar Rádió. Erre az időszakra számos hangjátékot tűztek műsorra. Például a közelmúltban lezajlott gyermekrádió- és me- sejátókpályázat díjazottjai közül több ebben a periódusban jut a nagy nyilvánosság elé. »Minden egér szereti a sajtot« címmel hallhatjuk Urbán Gyula első díjas darabját, ugyancsak karácsonykor hangzik el Csukás István »Utazás a szempillám mögött« című, második díjas mesejátéka a költészetről. Lázár Ervin rádiójátéka, amelynek »Gyere haza, Mik- ka-Makka/« a címe, ugyancsak második díjat nyert a rádiós pályázaton. A történet kezdetén mindenki vidáman él, egészen addig, amíg einem jut hozzájuk a »rémhír«: nagyon elszaporodtak a pomogá- csak... — ezzel a címmel jelentkezik ■ A Húszas stúdió »Milyen műsor a gyerekeknek decem- színű a kékmadár? címmel ar- ber 24-én délután a Kossuth ról faggatja a meghívottakat, adón. Itt az egyik riport a karácsonyi szokásokat eleveníti föl, s egy kis rádiójáték is elhangzik: »A pingvin karácsonya« címmel. A Táskarádió december 21- én az év »ifjúsági hőseit« invitálja mikrofonja elé, a diákolimpia győztesét, a világbajnok sportolót, az életmentő esztergályost, a szántóverseny győztesét stb. A »mini portrékban« megismerkedhetünk a vendégekkel, akik karácsonyi ajándékul verset, prózát, zenét, paródiát vagy valamilyen más produkciót kérhetnek. December 22-én lesz hallható Alekszandr Salimov »A halhatatlanság ára» című regényének rádióváltozata. A játék főhőse egy fiatal, haladó gondolkodású csillagász, aki szembeszáll az önmagukat halhatatlanná tévő maradiak »Amig a csengő megszólal« táborával. milyennek is képzelik a boldogságot. Operaparádé címmel kilenc általános iskola egy- egy versenyzője vizsgázik a rádió 6-os stúdiójában az operák világában szerzett jártasságából. A személyesen megjelenő operaénekesekkel interjút is készítenek a versenyzők. Tarbay Ede »Meleghozó-« című rádió játéka — január 1- én — három manótestvérről szól. A meglehetősen lusta manók éjeiébe az hoz izgalmat, hogy találkoznak a hétfejű sárkánnyal... »Csak egy kis gondolkodás — csak egy kis kémia« címmel a korábban meghirdetett pályázat már jutalmazott nyolc legjobb részvevője áll a mikrofonok elé a 14-es stúdióban. ök a mindennapos kémia ismeretén túl kultúrtörténetből, kémiatörténetből és kísérletmagyarázatból vizsgáznak. tűrt meg. Ügy hallottam: szigorú, kemény asszony volt. A néni mesél. Ritkán jöhet hozzá valaki. Csak beszél, mindenről, ami eszébe jut. Egyszer beszélgethet, boldog. Adókedvezményért jött be a szerkesztőségbe. Teljesen kifulladva, elgyötörtén. Mező- csokonyától Kaposvárig, mintha a világ végére indult volna. Adjanak kedvezményt, mert tüzelőt is kell venni. Megfagy. A házba, mint a vízcsapból, úgy csurog be a víz eső idején. Akkor ígértem, hogy meglátogatom. Most is ezt mondja, színezi, kesereg, mosolyog ... A néni vergődő, társtalan ember. Segítenünk kell rajta. — Ha valaki elvinne, vagy egy otthon ... — csak egy félmondat a jövő. — Megpróbálunk segíteni, talán ... — Nem is annyira én -— folytatja az előzőket. A beszéd elejének csak a zsongását hallottam, most nem értem. Lassan valami öreges, komoly bölcsesség foszlik ki a szavai közül. Meglepődöm, a néni mindennap elolvassa az újságot. Idéz, írásokra emlékszik. — Tudja, maguk arra valók, hogy tanítsák a népet. Csak nehogy elfelejtsék. Eddig jól tanították. Olvasom, látom. Maguknak nagyon bölcseknek kell lenniük. Nehogy elromoljanak, ne hagyják magukat. Talán a legfontosabb, amit csinálnak. Az újságíró az igazság embere. — Miért tetszik ezt mondaná ? — kérdeztem megilletőd- ve. — Nem hízelegni akarok. Nekem már majdnem mindegy, hogy segít-e vagy nem. De higgye el, nem vagyok olyan buta öregasszony. Sok, nagyon sok jó van ebben az űj rendben. Neki harminc éve új rend az új. Nekünk már természetes. Az űj rend ... A kommunisták ... A boltban mpst is »ugyanazt« árulják, csak régen a tulajdonos, most meg valamelyik állami vállalat. Homályosan emlékszem egy másik öreg nénire, távoli rokonom volt, fekete kendős parasztasszony. Neki ennyi volt az új rend. A többit nem értette. Nem volt ideje rá, hogy megértse. Még gyerek voltam, amikor meghalt. A néni közben beszél az új rendről. Az elkapott szavakból értem: többé-kevésbé pontos társadalmi képet rajzol a máról. És arról, amit mi úgy mondunk: ellentmondás, amely megszűnik. Nehéz elbúcsúzni. A néni még beszélne. Talán hónapokig (csak a csibéivel találkozik. Társ kellene neki. Néhány hasonló korú néni. Egy ideig ömlene belőle a szó. Azután már másokat is meghallgatna. Egy otthonban, valahol ... A járási hivatalban, Kaposváron a szociális gondozónő azt bizonygatta nekem, hogy dr. Ráb Lajosné összeférhetetlen. Senki sem tud a kedvére tenni. Menthetetlen. És nem értette, hogy ezek a dolgok engem csak másodsorban érdekelnek. Elhiszem, és a jelekből látom is, a néni »nehéz eset«. De kell segíteni rajta. Közben egy telefon a tanácsra: Rábné meg fogja kapni az adókedvezményt. Nem hajlandó bemenni a szociális otthonba. Ez is egy vádpont. Nekem már azt mondta, bemenne. Lehet, hogy egy hét múlva újra azt mondja: nem. Kényszeríteni csak akkor lehet, ha elmebeteg. Ha levetkőzve rohangál, ha ön- és közveszélyes... Az, hogy megfagyhat télen, hogy lassan már önmagát sem képes ellátni, nem elég. Az életveszély — mert így is mondhatjuk — még mindig nem elég. A rendelet így mondja. A kényszer és a rábeszélés sokféle lehet. Mintha a lehetetlent még könnyebb volna megtalálni, mint a lehetségest. Luthár Péter
