Somogyi Néplap, 1975. december (31. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-09 / 288. szám

I Megkezdődön a szakszervezetek XXIII. kongresszusa (Folytatás a 2. oldalról) sabb az emberben rejlő képes­ségek, lehetőségek kiteljesedé­se. Ennek érdekében még job­ban ki kell bontakoztatni a szocialista munkaverseny em­berformáló, nevelő erejét. Váljék eszményképpé a jól dolgozó, a szakmailag, politi­kailag jól képzett, művelt em­ber. Arra kell ösztönöznünk a brigádokat és a brigádtagokat, hogy önmaguk tegnapi és mai eredményeivel is keljenek versenyre. A szocialista munkaver­senyt, a brigádmozgalmat to­vább kell fejleszteni. A párt- szervezetek, szakszervezetek, gazdasági vezetők segítsék a munkaversenyt, a szocialista brigádmozgalom minőségi elő- relendítését. A szocialista bri­gádmozgalom céljaink eléré­sének nemcsak gazdasági, de társadalmi és politikai bázisa is. A dolgozók aktivitásának feltételei közé tartozik álta­lában a munka, különösen a fizikai munka fokozottabb megbecsülése. Rendet kell te­hát teremteni. Helyre kell ál­lítani a munka becsületét mindenütt, ahol erre szükség, yan. Érvényt kell szerezni annak az eívnek, hogy a mi társadalmunkban csak az bol­dogulhat, aki tisztességesen és becsületesen dolgozik. A mi társadalmiunk a munka i társadalma, és mindenütt gon­doskodni kell arról, hogy ez ne csak jelszó legyen. A szakszervezetek tömeg­ereje segíthet abban, hogy a munkát, a becsületesen dől-1 gozó munkásembert az őt megillető rangra emeljük. A szocialista demokrácia fejlesztése A szocialista demokrácia j fejlesztésében az üzemi, a j munkahelyi demokrácia tar- I taimára kell a fő figyelmet [ fordítani — mondotta Gáspár J Sándor. — Ez fejezi ki ezer- { színűén a dolgozók aktivitá­sát, mindennapos részvételü­ket a hatalomban. Ez segíti hozzá a dolgozó embert ahhoz, hogy magáénak érezze a szo­cialista tulajdont. A munkahelyi demokrácia tartalmának megértésében azonban még nem sikerült j elérni a döntő fordulatot. Most érkezett el az ideje an j nak, hogy a munkahelyeken az irányítást tovább erősítsük, gazdagítsuk a közvetlen de­mokrácia széles körű alkal­mazásával. Támogatni kell az új for- í mai kezdeményezéseket is, de ; meg kell akadályozni, hogy | csak a formákkal kísérletez­zenek. Az üzemi demokrácia j elmélyítése elsősorban nem a j fórumok számának a növelé­sét, hanem a hatékonyság, a tartalom javítását igényli, j Csakis azoknak az új fóru­moknak a meghonosítását tá- j mogatjuk, amelyek valóban a | munkások közvetlenebb be | vonását szolgálják a munka- j helyek ügyeinek intézésébe, j A demokrácia és a fegye­lem nem egymást kizáró, ha­nem egymást kölcsönösen fel­tételező fogalmak. Ahol a szocialista demokrácia erősö­dik, ott a fegyelem is javul. — Ismételten hangsúlyozni kell, hogy az üzemi demokrá­ciának nemcsak egy-egy fó­rumon, nemcsak egy-egy al­kalommal, hanem a vezetés és a dolgozók mindennap; kapcsolatában kell érvénye­sülnie. Magától értetődően kell figyelni a dolgozók véle­ményére. Közös gondolkodás­ra van szükség. Arra kell tö­rekedni, hogy a vezetés el­gondolásait a dolgozók ta­pasztalatai egészítsék ki. Az így született elhatározásokat azután fegyelmezetten, kell végrehajtani. A szocialista demokratiz­musnak át kell hatnia a dol­gozók ügyeinek intézését is. Sem az üzemek, sem a taná­csok és más hatóságok ügy­intézése nem halad még kel­lőképpen abba az irányba, hogy a dolgozók problémáit társadalmi rendszerünkhöz méltóan kezeljék, s a fő cél a gyors, egyszerű megoldás ke­resése legyen. Sok hivatalnok az állampolgárok fölött álló- nak képzeli magát, amit a munkások, a dolgozók joggal és okkal tesznek szóvá. A SZOT főtitkára ezután az életszínvonal-politikáról be­szélt. Elmondotta, hogy a szakszervezetek mindig nagy figyelemmel foglalkoztak az életszínvonal alakulásával, és ez a továbbiakban is nagyon fontos feladatuk lesz. Az életszínvonal alakulása — Az életszínvonal fejlő­dése az elmúlt évtizedekben rendszeres volt — mondotta —, de a fejlődés módjai, útjai és főleg az ütem időről időre változott. Hiszen az életszín­vonal alakulása mindenkor a gazdasági helyzetnek, gazda­sági feladataink sikeres vég­rehajtásának a függvénye. — A mostani időszak jel­lemzője — hangsúlyozta’ Gás­pár Sándor — a rendszeres bérfejlesztés, a rövidebb mun­kaidő, a társadalmi juttatások növekvő színvonala, a ter­melői és a fogyasztói árak egy részének bizonyos, összességé­ben előre meghatározott arányban történő emelkedése. Ez? az áremelés a mostani helyzetben szükségszerű, de beleilleszkedik az életszínvo­nal-politikába, hiszen ennek megfelelően alakulnak a reál­bérek. Tisztelt elvtársák! A szakszervezetek támogat­ják a kormány életszínvo­nal-politikáját, egyetértenek azzal. Arra törekszenek, hogy az életszínvonal emelését szol­gáló eszközök jobb felhaszná­lásával szocialista elosztási el­veink a korábbinál is árnyal­tabban, hatékonyabban érvé­nyesüljenek. Ebben látjuk az életszínvonal emelésének bel­ső tartalékait. A dolgozók megértik, hogy a reálbérek, a reáljövedelem alakulása döntő mértékben a gazdasági helyzettől függ — emelte ki. — Mindent meg is tesznek azért, hogy a gazda­sági feltételek jobbak legye­nek. — Elemi fontosságú — mondotta ezután —. hogy a rendelkezésre álló bér- és jö­vedelemfejlesztési összegeket a lehető legmegfontoltabban használjuk fel. Hogy ez így legyen, abban nagy szerepük van. a szak- szervezeteknek. Minden mun­kahelyen ott vannak, szavukat hallatják. Ök is felelősek azért, hogy mi történik az el­osztásban, a legkisebb munka­helytől egészen az országos döntésekig. — Tökéletesítenünk kell a jövedelemelosztás módszereit. Minél jobban meg kell valósí­tanunk a szocialista elosztás elvét. Tömegméretekben az alapigényeket kielégítettük, de még jórészt előttünk áll, hogy megfelelően differenciáljuk a jövedelmeket. Az kapjon töb­bet a társadalomtól, aki való­ban többet is ad a társada­lomnak. Ehhez a feltételek ma már megértek. — Véget kell vetnünk an­nak — mondotta —, hogy ugyanazt a munkát más-más szakmában vagy iparágban másként díjazzák. Ez a mun­kaerő-csábítás egyik fő lehe­tőségét teremti meg. A vég­zett munka mennyisége és mi­nősége legyen az egyetlen ér­tékmérő!^ Ennek az elvnek a nők és a fiatalok bérezésében is érvényesülnie kell. Tovább­ra is mindent meg kell ten­nünk az előítéletekből szár­mazó béregyenlőtlenségek megszüntetéséért. Ma az indokoltnál nagyobb eltérések vannak az üzemek, ágazatok között. Az üzemek között van különbség a vál­lalati munka hatékonysága, még inkább népgazdasági fon­tosság szempontjából. Ez a keresetekben és a jövedelmek­ben is visszatükröződik. Ma azonban ezek az eltérések még nem ott jelentkeznek, ahol a népgazdaság számára szükséges volna. Ezért helye­seljük és támogatjuk, hogy a népgazdaságilag jelentősebb létesítményeknél, vállalatok­nál a keresetek és a személyi jövedelmek az átlagosnál job­ban emelkedjenek, ugyanezt a teljesítményt jobban fizessék meg. Állandó 'figyelmet kell for^ dítani a nagyüzemekben dol­gozók bérének és jövedelmé­nek alakulására. Az egész társadalomnak alap ve :;5 érde­ke, hogy az ipari, különösen a nagyipari munkásság életszín­vonala kielégítően alakuljon. Az életszínvonal alakulásá­nak fontos tényezői a fogyasz­tói árak. A szakszervezetek ezért szükségesnek tartják, hogy az áremelkedések ne ha­ladják meg a tervekben szám­ba vett mértéket, mert ez ne­hezítené reálbérnövekedési elő­irányzataink elérését. Szüksé­ges tehát, hogy az állami és a szakszervezeti szervek az ed­diginél szigorúbban ellenőriz­zék az árszínvonalat, egyes cikkek árának változását. A törvények megsértői ellen szi­gorúan lépjenek fel, ez össz­társadalmi érdek is. Ezután a SZOT főtitkára a lakáshelyzetről és lakáselosz­tásról, az ezzel kapcsolatos szakszervezeti feladatokról szólt. Utána a nyugdíjasok helyzetével, a szocialista bri­gádok segítségével foglalko­zott. Túl a kezdet nehézségein — Az eredményeknek örü­lünk. Büszkék vagyunk rá­juk. De mindez még nem a szocializmus. A szocializmus több az anyagiaknál. Az anya­gi igényeket a kapitalizmus is ki tudja elégíteni, ha nem is mindenkinek, nem is teljesen és sohasem végleges módon. — A három évtizeddel ez­előtti , állapotokra, országunk, népünk felszabadulás előtti helyzetére gondolva jogos büszkeséggel tölthet el ben­nünket, hogy már túl vagyunk az elemi anyagi szükségletek kielégítésén — hangsúlyozta a SZOT főtitkára. De mint a •továbbiakban kiemelte —: Azt akarjuk, hogy korszerű és mo­dern legyen a gondolkodás- mód, a magatartás is. Azt akarjuk, hogy mindenki tisz­tában legyen jogaival, de ez párosuljon ugyanilyen fokon a kötelességérzettel, a művelt­ség, a magatartás, a művelő­dés még magasabb igényével. E tekintetben régen túlju­tottunk a kezdet nehézségein. Az MSZMP programnyilat­kozata megfogalmazta a kommunista társadalmi ön- kormányzat gondolatát. Meg­győződésünk, hogy nagy fel­adat ez, amelynek megvalósí­tásához a feltételek már érle­lődnek. — Az igazság mindig konk­rét, nem . a beosztáshoz kötő­dik. Jól tudjuk, hogy ma mé£ ez nem mindenütt van így. De nem szabad tűrnünk, hogy bárkit is méltánytalanul sé­relem érjen. A dolgozókért — a dolgozókkal együtt A fejlett szocialista társa­dalom építése elsősorban gaz­dasági lehetőségeinktől függ. De nem kis mértékben attól is, hogyan erősödik a mun­kahelyi demokrácia, a 'szocia­lista tudat, milyen mértékben válik általánossá a szociaiista értékrend, s mindez társadal­munk szocialista arculatában hogyan kristályosodik ki. A mi rendszerünkben nemcsak az írott törvények erejével, hanem sokkal inkább a társa­dalom íratlan szabályaival akarjuk mindennapi gyakor­lattá fejleszteni azt, hogy a dolgozókról nélkülük nem le­het dönteni. Alapelvünk, hogy a munkásokkal, a dolgozókkal együtt döntsünk, mindany- nyiunk sorsáról. A fejlett szocialista társada­lom építése a szakszervezetek­től is többet követel. A mi politikánk gyakorla­tában egyértelmű a szakszer­vezetek helye és szerepe, nö­vekvő társadalmi súlya és ön­állósága. A szakszervezeti mozgalom munkájának továbbfejleszté­séhez bizonyos belső feltéte­leket is javítani kell —mon­dotta. — Erőteljesebben, kell érvényesítenünk a szakszer­vezetek tevékenységében a társadalmi munkát. Ennek megfelelően lényegesen meg akarjuk javítani a szakszer- vezeti bizalmiak tevékenysé­gét. Vissza akarjuk adni a bi­zalmiaknak az egyetértési jo­got. amely néhány évvel ez­előtt megszűnt. Ki akarjuk alakítani — főleg a nagyüze­mekben — az önálló, még bátrabb és tartalmasabb alap­szervezeti munkát. Növelni akarjuk az ágazati szakszer­vezetek hatáskörét, felelőssé­gét. gazdagítani akarjuk mun­kájuk tartalmát. Az egész szakszervezeti mozgalomban árnyaltabb érdekegyeztető é.s nevelő munkára, egyszerűbb, | de tartalmasabb, sokrétűbb irányításra lesz szükség. Kedves elvtársak! A magyar szakszervezetek mélyen átérzik felelősségüket a magyar munkásosztály, a magyar dolgozók iránt, a szo­cializmus megvalósításáért. Ugyanilyen felelősségtudat hatja át a nemzetközi mun­kásosztály egyetemes érdekei­hez fűződő szolidaritásunkat. Tiszteletünk és megbecsü­lésünk megbonthatatlan szá­lai fűznek bennünket a har­cokban megedzett szovjet szakszervezetekhez, valamint a többi szocialista országban tevékenykedő testvérszerve­zeteinkhez. Mivel céljaink azonosak, tapasztalataink ki­meríthetetlen együttműködé­si lehetőséget biztosítanak a szocializmus építésének szol­gálatában. Szakszervezeti mozgalmun­kat az internacionalizmus ve­zérli a világ munkásainak, dolgozóinak kontinentális és világméretű harcaiban, a ha­ladásért, a jobb életért. A munkásszolidaritás régi ha­gyományait tovább ápolva, szorosan azok mellett vol­tunk, vagyunk és leszünk, akik szabadságukért, függet­lenségükért, jogaikért, a tár­sadalmi haladásért, és min­dennapi 'életük jobbá és szeb­bé tételéért küzdenek. Valóra váltjuk lelkesítő terveinket A SZOT főtitkára beszédét azzal fejezte be, hogy van fel­adatunk bőven, de nemcsak a feladatok mennyisége nő: na­gyobb az igény munkánk mi­nősége iránt is. — Ez a sok feladat — mint mondotta —, ez a növekvő igény, megtisz­telő számunkra. Megtisztelő mindazok számára, akik a munkásosztály ügyét kívánják szolgálni, akik a szocialista rendszerért szívükkel és lelki- ismeretükkel mind többet kí­vánnak tenni. Felszólalások, szóbeli kiegészítés Gáspár Sándor nagy tapssal fogadott beszéde után a kong­resszus Méhes Lajosnak, a Vasas Szakszervezet főtitká­rának elnökletével folytatta munkáját. Somogyi Miklós, a számvizsgáló bizottság elnöke fűzött szóbeli kiegészítést a bizottság írásos jelentéséhez. Ezután Gál László SZOT- titkár, az alapszabály-szövege­ző bizottság elnöke, indoklást terjesztett elő a magyar szak- szervezetek alapszabályának módosított tervezetéről. Gál László beszéde után az elnök bejelentette, hogy a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága le­velet küldött a magyar szak- szervezetek XXIII. kongresz- szusának, majd felolvasta a levelet, amelyet Kádár János írt alá. A tanácskozás részvevői nagy tapssal fogadták a párt Központi Bizottságának leve­lét, amelyet a kongresszus va­lamennyi részvevője nevében a kongresszus elnöke megkö­szönt. A vitában felszólalt Veszp­rémi István, a Tatabányai Szénbánya Vállalat frontmes­tere, a Szocialista Munka Hő­se. Ezután Eleftherias Fantis, a Szakszervezeti Világszövet­ség1 titkára az SZVSZ üdvöz­letét tolrriácsolta a kongresz- szusnak. Elmondotta: az SZVSZ nagyra értékeli a ma­gyar szakszervezeti mozgalom eredményeit. Vaszilij Iljics Prohorov, a Szovjet Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsának titkára üd­vözlő beszédében rámutatott, hogy a szovjet népet örömmel tölti el a Magyar Népköztár­saság népgazdaságának fejlő­dése. Utána Harry Tisch, az FDGB (Szabad Német Szak- szervezeti Szövetség) elnöke mondott üdvözlő beszédet, Heinz O. Vetter, az NSZK- beli Német Szakszervezeti Szövetség (DGB) elnöke is felszólalt. Ezzel a kongresszus első napi tanácskozása véget ért. Az elnök bejelentette, hogy a szakszervezetek kongresszusa kedd reggel fél 9-kor folytat­ja munkáját. flz MSZMP Központi Bizottságának levele a szakszervezetek XXIII. kongresszusának A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK XXIII. KONGRESSZUSÁNAK ELNÖKSÉGÉHEZ, Budapest. Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak, elvtársnők! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága szívből köszönti a magyar szakszervezetek XXIII. kong­resszusát, a kongresszus küldötteit, személyükben a négy­millió dolgozót tömörítő magyar szakszervezeteiket, az ipái-, a mezőgazdaság, a közlekedés, a kereskedelem, az egészségügy, a kultúra, az oktatás, a közigazgatás, vala­mint a szolgáltatás szervezett dolgozóit. Kedves elvtársak! A magyar nép az elmúlt években nagy eredményeket ért el a szocialista társadalom építésében, a dolgozók élet- színvonalának emelésében idehaza, a nemzetközi életben pedig hozzájárult a béke védelméhez és megszilárdításá­hoz, a társadalmi haladás ügyéhez. Népünk nagy vívmá­nyainak létrejöttében, a nemzetközi síkon kifejtett erőfe­szítéseiben méltó szerepük volt a magyar szakszervezetek­nek, amelyeken híven legjobb hagyományaikhoz, a mun­káshatalom támaszaiként jól betöltötték hivatásukat. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága köszönetét és elismerését fejezi ki a szakszervezeti mozga­lomban tevékenykedő bizalmiak, üzemi, vállalati szakszer­vezeti bizottsági tagok, területi és országos szervezetekben dolgozó tisztségviselők, minden aktivista áldozatos, felelős­ségteljes munkájáért, amelyet szocialista hazánk építésé­ben, a szakszervezeti tagok érdekében fejtenek ki. Kedves elvtársak! A magyar szakszervezetek XXIII. kongresszusa ha­zánk nagy je’entőségű társadalmi eseménye. Tanácskozá­suk fontosságát növeli, hogy társadalmunk vezető ereje, a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa ez év tavaszán megerősítette a párt fő politikai irányvonalát, kijelölte a legközelebbi feladatokat, az új programnyilat­kozatában meghatározta a fejlett szocialista társadalom építésének azokat a tennivalóit, amelyek végrehajtásával hazánk közelebb jut a végső célhoz: a kommunista társa­dalom megteremtéséhez. A Hazafias Népfront felhívását követve népünk a választásokon szavazataival is hitet tett e program mellett és hozzá is látott megvalósításához. A népünk további felemelkedését, a haza felvirág­zását szolgáló nagy program megvalósítására az ország, a nemzet minden alkotó erejét össze kell fogni. A munká­ban a párt számít minden társadalmi és tömegszervezet­re. mozgalomra, mindenekelőtt a munkásosztály, a dolgo­zók legszélesebb tömegszervezetére, a szakszervezetekre. Az ország erejét most a gazdasági feladatok megol­dására összpontosítjuk. A Központi Bizottság értékelve a végzett munka eredményeit és tapasztalatait, gazdaságunk helyzetét, széles körűen megvitatta és jóváhagyta az 1976 —80-as évekre szóló új, V. ötéves népgazdasági terv, s az 1976-os népgazdasági terv irányelveit. A feladatok nem csekélyek, a számunkra kedvezőtle­nül alakult nemzetközi gazdasági feltételek közepette is biztosítanunk kell népgazdaságunk további dinamikus fej­lődését és a lakosság életkörülményeinek szolid, de meg­alapozott javítását. Pártunk továbbra is megkülönbözte­tett figyelmet fordít a nagyüzemi munkásság életkörül­ményeire, és a munkásosztály és a dolgozók cselekvő tá­mogatására építve mindent megtesz, hogy tovább javuljon valamennyi társadalmi réteg életszínvonala, szociális és kulturális ellátása. Tovább kívánjuk bővíteni a társadal­mi gondoskodást a nagycsaládosokról, a nőkről, a fiata­lokról és a nyugdíjasokról; változatlanul kiemelt feladat a lakáshelyzet javítása. Népgazdasági terveink nagy1 és lelkesítő célokat tar­talmaznak, biztató jövőt tárnak fel. Az új. V. ötéves terv és az 1976. évi terv harci program a szocializmus minden híve számára. A szakszervezetek sokat tehetnek azért, hoigy minden munkahelyen növekedjék a tervszerűség, jobban kihasználják a munkaidőt, takarékoskodjanak anyaggal és energiával, az üzem- és munkaszervezés ja­vítása folyamatos legyen, a munkanormák mindig meg­feleljenek a növekvő követelményeknek, a bérezés is a jobb. hatékonyabb munkára ösztönözzön. A szakszerveze­tek mozgósítsák a doLgozó milliókat, fáradhatatlanul szer­vezzék és segítsék a szocialista munkaversenyt és munka­mozgalmakat, a szocialista brigádok példamutató tevé­kenységét a népgazdasági feladatok megoldására. A fejlett szocialista társadalom építése jelentős fel­adatokat állít a szakszervezetek elé a dolgozók szocialista nevelésében. A szakszervezeti nevelőmunkában kapjon nagyobb szerepet a munkára nevelés, a kiváló dolgozók népszerűsítése, a jó tapasztalatok elterjesztése. Nevelő- munkájukkal alapozzák meg és segítsék elő a dolgozók szakmai ismeretének bővítését, a munkásöntudat, a mun­kásszolidaritás, a közösségi szellem, a szocialista emberi .méltóság és erkölcs megszilárdítását és szélesedését. Te­gyenek többet a szocialista bérezés érvényesítéséért, a szorgalmas, jól dolgozó munkás társadalmi, anvági és er­kölcsi megbecsülése érdekében. Segítsék elő, hogy mielőbb megvalósuljon egész társadalmunkban a szocialista bri­gádok jelszava: »Szocialista módon dolgozni, tanúlni, élni!« Kedves elvtársak! A szakszervezetek munkája és harca segített a mun­káshatalom kivívásában, a szocializmus alapjainak lera­kásában, és ma segít a fejlett szocialista társadalom épí­tésében. A követelmények növekednek; a szakszervezetek íViunkájának továbbfejlesztéséhez a feltételek hazánkban biztosítottak. A mozgalom célkitűzéseinek valóra váltása igényli, hogy emeljék a szakszervezeti munka színvonalát, javítsák munkamódszereiket, tökéletesítsék szervezetüket és jobban éljenek az üzemi demokrácia adta lehetőségeik­kel. Mindezzel érjék el, hogy a szakszervezetekben egyre több munkás és dolgozó szerezzen mozgalmi tapasztalato­kat, vezetési ismereteket, hogy a szakszervezeti mozgalom a lenini gondolatnak megfelelően »a gazdálkodás, a veze­tés, a kommunizmus iskolájává« váljon. A Magyar Szocialista Munkáspárt biztos abban, hogy a szakszervezetek, amelyekre mindig számíthatott, a jö­vőben is eleget tesznek feladataiknak. Központi Bizottsá­gunk eredményes munkát, sikert kíván a kongresszusnak. Meggyőződésünk, hogy a magyar szakszervezetek XXIII. kongresszusa szocialista céljainknak megfelelő határozato­kat hoz és a "szervezett dolgozók, a párttagok és párton- kívüliek együttes munkával azokat megvalósítják. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága megbízáséból Í.ADÁR JÁNOS •lső titkár

Next

/
Thumbnails
Contents