Somogyi Néplap, 1975. december (31. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-07 / 287. szám

Január 1-től

kékje,

a ion «jer haragja

h rasnkásRQk képviselője

Ha van mun- káskarrier, akkor az. övé mindenképpen az. Sok mindent adhat egy- gyár — 5 mindent itt kapott. Büszkén beszél erről, mert nagyon szereti az üzemet, a munkát.

— Míg kis- ! lánykoromban

1 kerültem a gyárba. Először betanított voltam.

— Már akkor is érdeklődött a közösség dolgai iránt?

Lapat Istvánná varrónő kicsit gondolkozik a válaszon.

— Mindig, érdekelt ami körülöttem törI-i z a lila félelmet sejtet,

J. a zöld hideget, a feke- „ te haialt: a kép pedig a háborgó tengert és alkotója lelkének háborúját. Nem látott, nem is láthatott soha tengert, évei a magas falakon belül, orvosságszagú szürkeségben, félhomályban morzsolódnak. A korlátok kíméletlenek, s számara már régen el- rekesztették a társadalomba vezető utat. A betegség eltorzította ítélőképességét, összezavarta gondolatait, szavait, elvette mozdulatai biztonságát. De a néha-néha besugárzó fény föltámasztja a képzeletét. Arra birja, hogy a vászon elé álljon.

A képek sorrendbe rakva a betegség állomásait mutatják. Itt meg emberek járnak, beszélnek, itt van a tavasz gó- lvahír-sárgája, ez a zöld a szivárvány csóvája, a kék meg az égbolt színe. De a következő festményen már csak egy ember néz velem szembe, csonka ágú, kiszáradt fák közül jön. Igaz, az egyik fán a haragoszöld inda makacsul kapaszkodik a törzsbe, körbefonja, az életet kiáltja. A harmadik képen nincs• senki, a táj elmosódott, a színek nem különböznek a kórtermek színeitől. Vége. Várhatunk a fényre?

Kétezer évvel ezelőtt Apolló papjai egy hegyoromról a Tirrén-tengerbe dobták az elmebeteget, de óriási madarakhoz kötözték, hogy késleltessék a zuhanást. A hatást, amelyet el akartak érni, ma sokknak hívják. A madarak szerepét az elmebetegek foglalkoztató intézetei töltik be. Megóvják a betegeket a gyors zuhanástól, vagy a haláltól.

Igen, a haláltól, mert a foglakoztatás, a munka sok beteg számára az élettel azonos. Az elmebetegségek a legtöbbször nem az egész személyiseget zúzzak szét, sok összetevő ép marad. Ha az orvosok, ápolók ezekre építhetnek, néha csodákra képesek. Nem félek a szótól: csoda. Az ember, aki néhány hónappal ezelőtt a folyosó sarkában a földre roskadva órákig maga elé meredt, s most ládákba rekeszeket rak vagy zacskót hajtogat, szamomra az életmentés jelképe.

Nem tudom, milyen összetevőket kell föltérképezni, hol kell kezdeni a tanítgatást: fogalmam sincs, hány ember mennyi erejébe telik, míg az embert munkapad mellé állíthatják. Az eredményt látom: egy embernek ismét értelmet kapott az élete.

Idekint. Meseország ez a falak között. Olyan, mint nekünk Tündérország. A festőnek, aki az elmeosztályon keveri a színeket, a vászonra álmodott patak azt jelenti, amit nekünk a gyémántkavicsokkal teli aranyfolyó. Az elérhetetlent, a bizonyosságot. hogy soha nem látja a patakot. De a képzelete birtokolja, s végül a saját maga jóvoltából, igyekezetéből gyönyörködhet a patakban.

Ez az öröm tölti el a csodamalom tervezőjét, a lányokat, asszonyokat, akiknek keze alól gyönyörű hímzések kerekednek ki. A munkaterápiát nem kell fölfedezni, megtették ezt már több ezer évvel ezelőtt.- Mégis, alig múlt el száz éve, hogy sok európai országban még bilincsbe verve élték le esztendeiket az elmebetegek, így nem tehettek kárt másokban, ezzel indokolták akkor a bilincset. A munkaterápia eredményeit a magyar olvasónak a legszebben Benedek István mesélte el az Arany - •ketrecben. Az eredményeknél is szebbek a törekvések — melyeknek teljes /megvalósulásuk még messze van. Benedek István betegei eltartották magukat és sokat közülük meggyógyított a munka. Senki pem állítja, hogy a munka mindenki számára az értelem visszanyerésével azonos.

Csakhogy n munka megváltoztatja a betegek mindennapjait.

I

n zek a napok megérettek [j a változásokra, persze -idekint« erről keveset tudnak. Még ha kiváló is az orvosi ellátás, példás is a rend meg a tisztaság, a tétlenség mindent összerombol. Várni a reggelit, várni az ebédet, várni a vacsorát, az elborult elméjű embernek is iszonyú, ha ennyiből áll a nap.

Az elmebetegek többsége

i

képes a munkára, s ez a csodaszer, ez az igazi gyógyszer. Az alkotás öröme talán az egyedüli, melyet nem vett el a kór. Hallottam orvosokat fölkiáltani: miért nem értik olyan sokan, hogy az elmeosztály ápoltja épp olyan beteg, mint a másik osztályon j fekvő? Miért kell bizonyítani,

I hogy az elmebetegnek is | emberi környezetre van szüksége? Miért kételkednek, hogy ezt az emberséget sokszor éppen a munka nyújtja a be- ■ tegnek?

tént. Odafigyeltem rá, sőt beleszóltam. A művezetőm is észrevette, hogy egy kicsit tevékenyebb vagyok. Egyszer azt mondta: jó lenne, ha nálunk is megalakulna a brigád, összeszedtem azokat a dolgozókat, akiket érdemesnek tartottam ... A végén engem választottak meg brigádvezetőnek.

A Petőfi Sándor kétszeres szocialista brigád ma már ismert és elismert a Kaposvári Ruhagyárban.

— Azt mondták, hogy minden fórumon képviseli a társait.

— A termelési tanácskozáson, a szakszervezeti ülésen vagy bárhol szólok, ha kell. A társaim a szalagon mindig megkérnek: neked nagy a

szád, mondd el a véleményedet.

— S érdemes?

— Persze. Sok mindent meg lehet így oldani. Meghallgatják a javaslatunkat, s ha úgy érzik, hogy igaza van az em- embernek, akkor tesznek is.

Sok mindennek bátran nekivágott az utóbbi időben. Az idén befejezte a kétéves szakmai tanulást. A szakmunkás- oklevél megszerzése után a ruhaipari szakközépiskolában kezdett tanulni. Csöppet sem

két helyen felszólalt. Megválasztották a ruhaipari központi vezetőség tagjának, s a szakszervezeti kongresszus küldöttének is. S tegyük mindehhez hozzá, hogy az idén lett a párt tagja a gyárban.

— Mit szólt a férje a sok megbízatáshoz ?

— ö géplakatos a villamossági gyárban. Eleinte kicsit csodálkozott rajta. A napokban a toponári városrészben jártunk — a férjem odavaló —, s jólesett neki, amikor mondták az ismerősök: olvastuk a újságban, hogy küldött lesz a feleséged.

— Es a munkatársak?

— Megígérték, hogy figyelnek a televízióban.

A megyei küldöttértekezleten hallottam a felszólalását. Szenvedélyesen elemezte: mi

gátolja, hogy a nők, vezető beosztásba kerüljenek. A kongresszuson a ruhaipari dolgozók helyzetével foglalkozott. Kíváncsi voltam, hogy szót kér-e a szakszervezetek kongresszusán.

— Szeretném, ha elmondhatnám a gondolataimat, az érzéseimet. Arról, hogy én hivatásnak érzem a munkámat. Ha nem szeretném, akkor nem dolgoznék hét éve a ruhagyár-* ban. Munka közben sokszor

Ezekben a hetekben országos vita gyűrűzik egy elmebetegek ápolására létrehozott intézmény hibáiról. A vita felhívja rá a figyelmet, hogy még nem sikerült megoldani az elmebetegek elhelyezésének, gyógyításának sok gondját, Hogy máris előre lehetne lepni viszonylag kevés pénzzel vagy néha még anélkül is. Például munkaterápiával, azzal, hogy a beteg szerszámot, anyagot kap a kezébe és szakemberek irányítják, megtanítják egy-egy mesterségre.

A kaposvári megyei kórház KISZ-klub,iában a Fodor József aiapszer- vezet kiállítást rendezett az elmebetegek munkáiból. Ott láttam a tenger hullamait fé- i lelmetes erővel felidéző fest- 1 ményt is. Amíg a kiállítást néztem, úgy éreztem, a betegek beavatnak a vágyaikba, s elvezetnek a maguk világába, j Hogy milyen az a világ? Megítélni szándék kérdésé. A szépen megrajzolt, kifestett I pálmafák nekem nem idétlen fantazmagóriát jelentenek — vágy ez a napsütésért. Kiben nem él ?

Van ott csodamalom; tervezője hónapokig rajzolta, vág- j ta, festette. Használni soha nem * lehet, természetesen. Embere válogatja: akad, aki harsányan neveti ezA az »őrültséget«, más azt látja: ez a beteg hosszú ideig abban a tudatban — vagy hogy nevezzem? — dolgozott, hogy találmányával segít a »kintieken«.

A kérdéseknél sokkal szelí- debb a kórházi kiállítás. Mondhatnám: az egész egy

csöndes kérés. Lehetőséget, anyagot, munkaeszközt szeretnének, hogy elviselhetőbbé alakítsák a maguk világát.

Segítség nélkül semmire se mennek.

Pintér Dezső

könnyű a dolga, hiszen már van egy három és fél éves kisfia, s most várja a következő kisbabát.

Az idén megválasztották a vállalati szakszervezeti tanács tagjának; ott volt a megyei küldöttértekezleten, a Ruhaipari Dolgozók Szakszervezetének a kongresszusán. Mind a

gondolkoztam azon, hogy csak azért dolgozom-e jobban, mert több pénz kapok. Rájöttem, hogy nem. Nekem az is örömet szerez: aki majd megveszi a ruhát, s örül, hogy szép és jó. Ha szót kapok, elsősorban a munkásnők érzéseit fogalmazom meg.

L.G.

Pásztorok ostorai

A megyei KISZ-klubok módszertani vásárán a csodálkozástól némán álltunk jó ideig egy sor régi. bőrből készült olyan eszköz előtt, amely a régi pásztorvilágot idézte. Ott láttuk Szabó László munkáit is. Otthonában, Balaton- szabadiban kerestük föl.

Kis műhelyében találtunk rá, szerszámai és készülőiéiben levő munkái között. Mint kiderült, itt érzi magát a legjobban. amikor napi munkája után — állatgondozó az állami gazdaságban — keze alatt »életre kelnek« azok a csodálatos ostorok és tarisznyák, amelyek valaha egy fontos foglalkozás megszokott, nélkülözhetetlen eszközei voltak.

— Az os torfon ásnak harminchárom változata volt. Az ostorok nemcsak fonásukban, hanem alakjukban, méreteikben és »öltöztetésükben« is eltérnek egymástól.

(Mint megtudtuk, az utóbbi a nyél díszícését jelenti. A pásztorembernek ez a legfontosabb munkaeszköze hajdan, alkalomadtán fegyverként is szolgált.)

Kanász-, csikós-, gulyás, te- henesostor pattogására és suhintására tömörültek egy csoportba az állatok. Mai kifejezésekben gondolkodva szinte azt mondhatnánk, hogy az ostor kivitele — főként fonása és még inkább az »öltöztető se« — státuszszimbóhim volt.

— Nagyapámtól hallottam, hogy még a múlt század elején betyárok, szegénylegények, pásztorok kis csoportja egy kártvázgató úri társaságon rajtaütött. Álmélkodva figyelték a harminchárom féle kártyalapot, és a hagyomány szerint ez indította őket arra, hogy akkor nekik harmincháromféle ostorfonásuk bizonyít sa leleményességüket. (Ös; dac? A szembenállás egyik érdekes motívuma? — Ezt talán csak a néplélektan ismerői tudnák eldönteni. De akadémikus töprengéseknél ékes- s'zólóbban beszélnek az ostorok.) Szabó László ismeri és készíti is valamennyi változatát.

A pusztai ember is társas életet élt. Neki is voltak kapcsolatai és konfliktusai. Ilyen

érdekes és nem ritkán csaknem véres tragédiával végződő esemény voít a pááztorem- ber életében az ostorparbaj. Vendéglátónknak erről is vannak személyes emlékei. Talán tizenhárom éves lehetett. amikor ez történt: ba rátja — vele egykorjú —, szintén bo.itárlegénvke, a kamasszá váló gyermek kihívó gőgjével mondta:

— Én hosszabb ostort csinálok. mint te; olyat, hogy nem vágod ki.

— Kivágom! — hangzott s magabiztos válasz.

— Holnap délben a »dél lön«!

Másnap dél felé aztán a?" kát tűzködtek a földbe, derék- magasságban. Ez nehezítette a játékot, és ettől lett a játék virtus. Tapasztalt pásztornak sem sikerült mindig a hosszú ostorral úgy körbe ka- nyarítani. hogy a vége ne érje el a gallyakat.

— A harmadik-negyedik ütésnél az ostorom végétő! megrezdült az egyik ágacska Ezért aztán párbajra került soc.

Új vagyonbiztosítási rendszer a vállalatoknál

Január 1-től. az ötödik öt éves terv kezdetével több új biztosítási formát vezet be az Állami Biztosító. Az egyik legjelentősebbről, a mezőgazdasági nagyüzemek vagyonbiztosítási rendszeréről korábban már beszámoltunk, most az állami vállalatok részére bevezetésre kerülő vagyonbiztosítási rendszerről érdek; lődtünk dr. Rábai Istvántól, az Állami Biztosító Somogy megyei Igazgatóságának vezetőjétől.

— Mi tette indokolttá az állatni vállalatok új vagyonbiztosítási rendszerének bevezetését?

— Az 1968. április 1-én bevezetett vállalati tűzbiztosítás, a vállalatok igényei, a gyors ütemű műszaki és gazdasági fejlődés, a biztosításra is kiható közgazdasági tényezők szükségessé tették, hogy január elsejével új biztosítási módozatot vezessünk be, állami vállalatok vagyonbiztosítása elnevezéssel. Ezt a módozatot az állami vállalatok, az egyéb állami gazdáklodó szervek. a társadalmi szervezetek vállalatai, a gazdasági társulások és az egyesülések köthetik. A költségvetési szervek, a pénzügyminisztériumi utasítás szerint, a felügyeletet ellátó minisztérium véleményezése után köthetnek vállalati vagyonbiztosítást.

— Mt az új ebben a biztosítási módozatban?

— A már vállalt veszélyek kockázati körét bővíti, és újakat is tartalmaz. Ezután a hőtechnikai és elektromos berendezésekben okozott tűzkárokat, a vákuumhatás okozta robbanásokat, a villámcsapásból következő tűlföszültségi károkat, az állóeszközökben, elektromos berendezésekben

! csőtörések okozta rombolási, elázási károkat is megtérítjük. Üj veszélynemek az ár- és belvízkárok, a felhőszakadás. a földrengés, a földcsuszamlás. a föld- és kőomlás, az üregbeomlas okozta károk és a technológiai csővezetékek törése következtében bekövetkezett rombolási, s-zeny- nvezési és deformációs károk. Üj kockázat a harmadik személynek okozott károk megtérítése, valamint meghatározott esetekben a környezet- szennyezéssel okozott károk megtérítése is. Lényeges változás a kártérítés rendszerében is lesz: ezentúl a megsemmisült állóeszközöket a korábbi nettó érték helyett bruttó értékben, a helyreállítást javítási értékben, a készleteket pedig beszerzési, illetve újraelőállítási értékben téríti meg a biztosító.

— A díjtételekbe!} milyen változás várható?

— Átlagosan nem emelkednek, de az eddigieknél differenciáltabbak lesznek. Ezt az 1974. évi új állami tűzrendészed szabályzat, a szakmai szempontok, a technológiák veszélyességi fokai indokolják. A biztosítási forma korszerűsödik, a vállalatok azonban a biztosítási díjat továbbra is a költségekből fizetik. Reméljük, hogy az új konstrukció bevezetésével a nagy vagyonnal rendelkező vállalatok biztosítási igényeit ki tudjuk elégíteni és a 40 százalékos, biztosított vagyonérték emelkedni fog.

— Érvényben marad e a régi vállalati vagyonbiztosítás is?

— 1976. január 1-től a régi

módozatú tűzbiztosítás már nem köthető meg.

— Megyénkben hogyan valósul meg az új biztosítási rendszer elterjesztése?

— A vállalatok- döntő többségének régi rendszerű vagyonbiztosítása van; őket levélben keressük meg. s nyilatkozatuk alapján igénybe- vehetik — a részükre kedvezőbb — új biztosítást. Azoikat a vállalatokat, amelyek még nem rendelkeznek vagyonbiztosítással, személyesen keressük meg.

N. J.

Szentenciák

December az év utolsó hónapja, neve azonban latinul tizediket jelent, mivel a római naptáiTeform előtt még két hónap követte. A hónap magyar elnevezései: bak hava. karácsony hava, télelő.

Decemberben 22-:g a nap kelte és napnyugta közötti idő 19 perccel csökken. Egész évben 22-én .a legrövidebb a nappal. Ettől kezdve a hónap — és egyben az év — végéig 3 perccel hosszablxxlik. Elsején hajnaltól szürkületig Sóra 46 perc telik el, Szilveszter napján pedig pontosan nyolc és fél óra.

Elsején kezdődik a meteoroA karok megfeszültek, a szemek egymásba fúródtak, és a harmadik csapásra ki is rántotta vető v társa kézéből az ostort. Győzött.

De nem a véletlen szerencse folytán, hanem azért, mert nagyapjától, és a többi idősebbtől megtanulta az prtor — ahogy ők mondták: a kan- csika — kezelésének minden fortélyát. Nemcsak azt. hogy az állatokat hogyan kell terelni vele, hanem azt is. hogy amikor a pusztai nézeteltérések tisztázása során ostort kell fogni, hogyan használja azt. Alighanem akkor alakult ki benne ennek az ősi mesterségnek az áhitatos tisztelete és szeretete.

Műhelvében szétnézve né hány olyan szerszámot is láttunk, amelvet a szíjgyártó vagy a bőrdíszműves használ. Számos olyan eszköz is szűk séges sokrétű munkájához, melyet úgy örökölt, vagy egy- egy ügyes, tapasztalt kovácscsal készíttetett.

Sóik mindent rejteget még Szabó László műhelye. Gazdag tudását és tapasztalatát fiának adja át.

Czár Tamás és Tulák András

decemberről

lógiai tél. a csillagászati telet viszont 22-től, a téli nan fordulótól számítják. Az előbbi számítás szerint a tél február végéig tart. a csillágászoknál ezzel szemben a tavaszi napéjegyenlőség napjáig, március 21-ig. A tél folvamán a napi átlaghőmérséklet a fagypont körül van, persze csak akkor, ha a tél nem különlegesen enyhe vagy kemény ...

A napfény tartam átlaga napi 1—3 órát tesz ki.

December időjárása a százéves) naptár »jóslata« alapján így alakulhat: a hónap kezdetén havazások, utána változó, csak 13-tól 16-ig enyhül. 17-től

19-ig igen kellemes. 21—22: borús, 23-tól 27-ig havazás, végül nagy hideg. Az atlanti partvidéki időjárásunkat erősen befolyásoló ciklonjait figyelte meg annak idején Her- sehcl csillagász. Szerinte a hó eleién viharos havazások, 20 —23 között viharok, 23—31 között hideg, derült napok várhatók.

A decemberi nanok komi 13-ához, Luca napiéhoz néni hiedelmek karrsolódtak. Ezen a napon kezdték egyberóni a babonás emberek — az ország több vidékén — a Luca székét. amely hét vagy kilenc fajta fából készült, méghozzá 13 napon át. mert csak karácsonyra volt szabad elkészülnie. (Ezért mondják: T assan készül, mint a Luca széke. A székre aztán az éjféli misén kel’ett fölállni, s akkor a széken álló meglátta jövendőiét. meg azt is, hogy a jelenlevők közül ki a boszo»kánv.

A magvar nép reguláiból: december 31-én. szilveszter éjszakáján ha eső esik, reggel pedig a nap fénylik, nem lesz reménység a termésben. De ha éjszakája és napja :é- szen egyenlő, akkor azt mondhatjuk :

Szilveszter végezte

jól nekünk az időt,

Várhatunk ezután

boldóg új esztendőt.

/