Somogyi Néplap, 1975. december (31. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-02 / 282. szám

I Ünnepi megemlékezés a városházán (Folytatás az 1. oldalról) j Minden évben a város fel­szabadulásának évfordulója — A felszabadulás minden alkalmából adják át az em- sikerünk, boldog, új életünk lékplakettokat azoknak, akik forrása. A jelen levők és a i kiemelkedő társadalmi tev<j- város lakosságának többsége kenységükkel ezt kiérdemel- visszaemlékezik még 1944-re. ték. Dr. Balogh János vb-tit- j amikor Kaposvár felszabad!- kár bejelentette, hogy a vég- j fásáért, a megye és az ország j rehajtó bizottság hét munka- felszabadításáért harcoltak a | közösségnek, köztük három szovjet nép hős fiai. Ebben a í szocialista brigádnak, két harcban, amely a felszabadu- jfISZ-szervezetnek, egy kollé- lásunkért. boldogabb életűn- ! giumi közösségnek és egy | kért folyt, a Vörös Hadsereg ,l körzeti népfrontbizottságnak, I Rostás Károly nyugdíjas tanácselnök átveszi a díszpolgári oklevelet. katonái közül sokan az életü­ket áldozták. Városunk lakos­sága kegyelettel meghajlik a hősök előtt; emléküket örök­ké megőrizzük. Soha sem fe­ledjük, hogy harcuk, véráldo­zatuk nyitotta meg .előttünk a haladás, a boldogabb jövő, a szocializmus felépítésének út­ját.' továbbá kilenc személynek adományozta a Társadalmi munkáért kitüntető emlékpla- kettet. Kovács Ferenc tanács­elnök adta át a kitüntetést az 503. számú Szakmunkásképző Intézet kollégiumának, a to- pona.ri városrész körzeti nép- f iont bizottságának:, a SAÉV KISZ-bizottságának, a költ­ségvetési üzem KlSZ-szerve- zetének. a húskombinát Párt- kongresszus brigádjának, a Tejipari Vállalat II. Rákóczi Ferenc brigádjának, az ingat­lankezelő vállalat Lenin bri­gádjának, illetve Bencze Jó­zsefnek, az OTP megyei igaz­gatójának, a Kapo6 Termé­szetbarát Sportkör elnökének. Caál Adómnak, a villamossá­gi gyár Leonov tmk-brigádja vezetőjének. Haffner László­nak. az elektroncsőgyár KISZ- bizottsága titkárának, Körösi Jánosnak, a II. Rákóczi Fe­renc iskola igazgatóhelyette­sének. a tüskevári körzeti nép­frontbizottság titkárának. Mé­száros J ánosnénak, a Vörös- kereszt városi titkárának, Sze­rencsés Vendelnének, a ruha­gyár Zrínyi Ilona brigádja ve­zetőjének. Széki Tibornak, a textilművek főmechaníkusá- nak, Tóth Istvánnak, a SÉÁV művezetőjének és Virányi Zoltánnak, a DÉDÁSZ műsza­ki technikusának. Dr. Balogh János bejelen­tette, hogy a végrehajtó bi­zottság a Kaposvár város díszpolgára kitüntető címet Rostás Károly nyugdíjas .ta­nácselnöknek adományozta a szülővárosa egyetemes fejlő­dését kimagasló eredménnyel szolgáló több évtizedes mun­kásságáért. A kitüntetettek nevében Rostás Károly mondott köszö­netét, azoknak a nevében — mint kiemelte —, akiket a közösségért végzett tevékeny­ségre a munka öröme hajt és sarkall. Csapó Sándor a vá­rosi pártbizottság nevében gratulált minden kitüntetett- ] nek. Az ünnepi műsorban a Ba- I rokk Kamaraegyüttes, a Tán- j csics ■ gimnázium diákszínpada, a kaposvári fúvószenekar, a' Tóth I -ajós iskola énekkara lépett föl — nagy sikerrel. Az ünnepség az Interhácionáléva! fejeződött be. L. G. Búcsú a hidaktól--- Ugorjon át Csurgó­ra, nézze meg, miért késik a beton! Beteg talán a gépke­zelő? Már itt kéne lennie! — kiáltja az egyik fiatal mun­kásnak, s csak ezután jön le a félkész hídról. A deszkából és kátránypapírból készített bódéba, a melegedőjükbe tes- sókeL A falon körben akta- tásikák, kabátok lógnak. A szögön kislálbos, fehér, zo­máncozott bögre. A helyiség közepén dobkályhában ‘duru­zsol a tűz, rajta piros fazék: a hídépítők teája forr benne. A mennyezet gerendájáról fö­léje lóg a merítő kanál. Schei­ber Jenő utána nyúl, s egy pohárra valót merít a gőzölgő italból. Decemberben jólesik a meggémberedett ujjaknak a forró poharat ölelni. Hörpöl- jük a teát. míg a keeskelábú asztal mellett beszélgetünk. — Inkén a kanyarban a szűk híd mindig gondot oko­zott. Még ebben az évben át­adjuk az új, széles vasbeton hidat. Nekem ez lesz az utol­só.. . A hatvanadik. Két éve már nyugdíjban lennék, de itt tartott életem legnagyobb munkája, az ötvöskónyi felül­járó építése. Tudja, ez szá­momra a fahidak és a sok, kisebb-nagyobb vasbeton híd után olyasmit jelentett, mint amikor egy kőműves a sok családi ház után valami óriá­si középület építéséhez jut. Aztán az elkészült, s gondol­tam, legyen már kerek a szám, legyen meg a hatvana­dik, hát maradtam. A gyalulatlan asztallapra amatőr fényképek kerülnek. A hatvankét éves ember em­léked. Egy-egy öreg híd rob­bantásáról, az átvevő bizott­ság kiszállásáról és a szere­tett Kocsis-brigádról, ame­lyikkel hosszú ideig együtt dolgozott. A képen mind egy helyre, a karcsún emelkedő felüljáróra mutatnak moso­lyogva. Utánuk, a »bedolgo­zott-" embereik után bánkódik most is a mester. — Üjakat kaptam, tizen­négy embert. Igyekvők, jóra- valóak, de mire a megszokott földmunka helyett megtanul­ták a zsaluzást... Kocsisék mindent értettek már, csak­hogy más. számukra köze­lebb területre irányították őket. Ezek a képek az én em­lékeim. Meg aztán, hadd lássa az asszony: mit csinálok én, miért vagyok távol örökké. Meg a két technikus fiam is tudja, mit csinál az apjuk. Büzskélkedik a hídépítő mester: autójuk is van. ün­nepnapokon kirándulnak, s együtt nézik meg. amit ő épí­tett. Van hova elmenni. Rí- nyaúj népen, Fenékpusztán. Nagyatádon, Somnagy bé­rén y ben, Görgetegen, Újudva­ron, amerre csak mennek, mindenütt látni olyan hidat, amely őrzi a családfő verej­tékét, gondolatát, veszekedé­sét, jó vagy rossz kedvét. — Hogyan lettem hídépítő? Kontárkodtam, kőművesked- tem, míg 1947-ben Magyar- szerdahelyen megépítettük az első faludat. Aztán bekötő utakat, átereszeket csináltunk. Ügynevezett minimum—ma­ximum kőművesvizsgát tet­tem, aztán szinte észre sem vettük, egymás után épültek kezünk munkájával a vasbe­ton hidak. Az első a Principá- lis-híd volt, a zalaegerszegi úton. A kezdet kezdetén vas­szerelő, zsaluzó ács helyett is dolgoztam. Most már van erre külön szakember, és da­ru, meg minden. Arra vagyok !a legbüszkébb, hogy minder j hidunkat első osztályúként , vettek át. Az is milyen öröm | volt, hogy a május 1-i felvo- ! nuláson az általunk épített ; rinyaújnépi híd makettjét vit- j' ték a menetben ... A Kaposvári Közúti Épí- I tő Vállalat vezetői már meg- ! keresték: ha lehet, ne menjen j még májusban se nyugdíjba, i Kaposváron felüljáró kell. még azt csinálja végig! A mester tétovázik. Még a hábo- I iáiból a hátában van egy szi- I Iánk, amit azóta sem tudott kioperáltatni. Gombos Jolán Negyedszázada A tiszta égboltért A laktanya előtti téren áll­ványokra szerelt gépmadár. Ezüstös, karcsú teste úgy fe­szül a magasba, mintha nyom­ban a levegőbe emelkedne. Jelképnek maradt itt. Knoll Gyula — nyugállo­mányban levő repülőtiszt — áll mellettem. A gépmadár testére festett évszám jelzi: éppen huszonöt esztendeje, hogy létrejött ez az egység. — Nekem ennél többet je­lent. E gép emlékeztet arra, hogy mindkét hajtóműve le­állt Veszprém fölött, s bizoiiy hosszú ólaknak éreztem azo­kat a perceket, amíg végül biztonságosan földet érhettem vele.' .. Ezenkívül- még -hat kény­szerleszállása volt Knöli * •» * •' tP Gyulának. Vörös Csillag Ér­demrend, Kiváló Szolgálatért | Érdemrend s még több magas I kormánykitüntetése bizonyít­ja, hogyan töltötte el a most 25 éves fennállását ünneplő egységnél leszolg,ált két évti­zedet. — Emlékezni, ünnepelni gyűltünk össze — köszöntötte | Stand Jakab, a pártbizottság | titkára az elnökségben helyet | foglalókat: Stock János vezér- | őrnagyot, dr. Túri Imrét, a megyei pártbizottság osztály­vezetőjét, Dombóvári Lászlót, a Kaposvári Járási Pártbi­zottság első titkárát és a Pamutfonó-ipari Vállalat Ka­posvári Gyárának, a felettes parancsnokságoknak, s a test­véri egységeknek a képvise­lőit. Azután Bada Gyula pa­rancsnok beszélt a megtett f útról. Arról, hogy milyen ne- | héz körülmények között kezd- i ték meg 1950-ben feladatuk | ellátását, s milyen technika ; állt akkor és áll ma rendel- i kezésükre. Meghatottan hall- j gatták szavait az első pa­rancsnokok, köztük Pápai I1Gyula, Varga József, s azok. akik negyedszázaddal ezelőtt az első harckészd.Itségi. szolgái j latot ellátták, s azóta a leg­többét repüllek: Kegyelettel, egyperces néma j felállással emlékeztek azokra a társaikra, akik hivatásuk teljesítése közben életüket ál- I dozták. 1 Eddig huszonketten kapták rrjeg a Vörös Csillag Érdem­rendet. harmincnál többen a I Kiváló Szolgálatért Érdemren- j det ennél az egységnél. Óvodások, úttörők énekel­tek, szavaltak. A hazaszere­tetről, a hazáról, a katonák- 1 ról, ákik mindennap — gyak­ran életük kockáztatásával — látják el feladatukat. Édes­apjukat köszöntötték, akik élethivatásul választották ezt a nehéz szolgálatot. Dr. Túri Imre a megyei pártbizottság elismerését, üd­vözletét tolmácsolva arra kér­te a jubiláló egységet, hogy a jövőben is pártunk honvé­delmi politikájának szellemé­ben tevékenykedjenek. A fegyverbarátok 'üdvözletét, jó­kívánságait J. P. Zavezjonov alezredes, a hazánkban ideig­lenesen állomásozó szovjet déli hadsereg csoport pilótája tolmácsolta.» Szöllősi Éva KISZ-titkár a csapatzászlót adományozó Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyára dol­gozóinak, fiataljainak üdvözle­tét adta át. Metzger István főhadnagy — éppen akkor született, amikor az egység megalakult — fiatal társai ne- I vében arra tett ígéretet: kö- | vetik elődeik példáját. Makk László repülő egyike a Vörös Csil­lag Érdem­renddel kitün­tetetteknek. Aran3rkoszorús első osztályú pilóta. A fiatal pilóták neve­lésében elévül­hetetlen érde­meket szerzett. — Huszonöt esztendeje ép­pen, hogy tiszti iskolára men­tem. Felavatásom óta 2600 órát töltöttem a levegőben, több mint 2000-et a legkorsze­rűbb gépekkel, köztük azzal is, amelyik most ott áll a lak­- tanya bejáratánál örök em­lékként. Ennél a gépnél gyülekeztek az ünnepség befejezéseként a jubiláló egység katonái és a vendégek. Stock' János vezér­őrnagy ünnepélyesen felavat­ta äz emlékművet, s átadta a parancsnoknak, az egység katonáinak. — Ez a jelkép emlékeztesse — kérte — az itt szolgálókat néphadseregünk fejlődésére, s arra, hogy pártunk honvé­delmi politikájának megvaló­sítása, a tiszta égbolt megőr­zése mindenkitől fegyelme­zett, pontos munkát követel. Szalai László Aggódás a dolgozókért Minden olyan tevékenység­nek, melyet a munkavédelem körébe lehet sorolni, ez a mottója: aggódás az emberért! Hatalmas és nagy erejű gé­pek, korszerű, de egyben ve­szélyforrásokat is magukban hordozó berendezések, gyors forgasd kerekek ék feszítő energiák mellett áll ott az em­ber, hogy termeljen és alkos­son. Ám arra is vigyáznia kell, hogy mindaz az energia, amelyik már gombnyomással szabadítható fel, csak hasz­not hozzon és ne kárt. Első­sorban az emberre és környe­zetére legyen veszélytelen, a termelés pedig folyamatos maradjon. A fölismerés természetesen nem új, ám körülményeink csak az utóbbi években értek meg arra, hogy lehetőségein­ket és céljainkat szorosabb párhuzamba állítsuk egymás­sal. Ezért válhatott szélesebb J körűvé, alaposabbá a munka- ! védelem, ezért van az is, hogy j a készülő új kollektív szerző- | eléseknek már szerves részük lesz a munkavédelmi intézke­déseket tartalmazó melléklet. Hogy most már nemcsak tervezzük a védelmet, hanem azt minősítjük is: hogyan csi­nálják. milyen eredménnyel, 1 megfelelő-e az erre a célra kialakított szervezet — ez a fejlődés bizonyítéka. A munkavédelmi minősíté­sek rendszerét Somogybán csak az elmúlt években ve­zették be. Elsősorban a mun­kavédelmi szervezet kiépíté­sét, irányítását és működését vizsgálják, de értékelik az ez­zel összefüggő tervezési, okta­tási, nevelesi és ellenőrzési tevékenységet is." Mindennek összehangolásá­ról az SZMT munkavédelmi osztálya gondoskodik. A téma fontosságát aláhúzza. hogy munkájuk elvégzésében a munkahelyi pártszervezetek és szakszervezeti bizottságok se­gítő közreműködésére is tá­maszkodhattak. Hogy lehet-e a munkavéde­lemről személyesen vitatkozni, ma már fölösleges kérdés. Az ellenőrzésekről előre értesítik az érintetteket, s néha 10—15 felelős ember vitatja meg: hogyan tovább? A »szenvedé­lyes vita« kifejezést különösen abban az esetben használhat­juk fenntartás nélkül, amikor — akár egy gazdálkodó egy­ségnél, akár a szakszervezeti szervnél — a munkavédelem­mel kapcsolatos állapotokat ellenőrzik, és azt nem tartják megfelelőnek. Es ez termé­szetes is, hiszen például a munkahelyi szakszervezeti szerveknek igen nagy szere­pük van a munkavédelem fejlesztésénél: elsősorban az egyetértési, ellenőrzési és ki­fogásolási jogon keresztül. Az elmúlt években nehéz­séggel járt a felügyeleti szer­vek munkavédelmi tevékeny­ségének ellenőrzése. Éppen ott, ahol példát kellene mu­tatni a minősítést végzőkkel való együttműködésben. A megyei tanács egészségügyi osztályán például még mindig nem sikerült elérni, hogy ha­tékonyabb legyen ez a tevé­kenység. Gyakran irreális a vállalati, az intézményi veze­tők munkavédelemmel kap­csolatos irányító tevékenysé­gének, a biztonságtechnikai, szociális és egészségügyi álla­potoknak az értelmezése: »nem lehet megfogni". Pedig a minősítések mái- ed­dig is jól szolgálták azt a célt, hogy a munkavédelmi fel­adatok ellátása a gazdálkodás, a vezetés és az irányítás ré­szévé váljon. M A.

Next

/
Thumbnails
Contents