Somogyi Néplap, 1975. december (31. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-04 / 284. szám

összegező, útmutató kiadvány A tanácsok ifjúságpolitikája Somogybán A szakember kifogástalan tájékozottságával és a »benn­fentes« közvetlenségével írta a szerző A tanácsok ifjúság- politikája Somogybán című kiadvány fejezeteit. (Itt je­gyezzük meg, hogy a címadás­ban rövidségre törekedett a szerző', a dolgozat tartalmából nyilvánvalóan kitűnik, hogy nem önálló tanácsi ifjúságpo­litikáról ír, hanem arról, hogy a tanácsok miként valósítják meg a párt ifjúságpolitikáját.) Dr. Balázs Nándor kis híján egy évtizedet töltött el az if­júsági mozgalomban, s témá­jának sokoldalú megközelíté­se azt bizonyítja, hogy ez idő alatt igyekezett mindenre oda­figyelni. A vállalkozás felikészültsé­get, s nem kevésbé bátorságot igényelt. Kevés forrásmunka akadt, még senki sem gyűj­tötte csokorba a somogyi fia­talok érdekében tett erőfeszí­téseiket. A szakirodalom eddig adós maradt annak ismerte­tésével: mit tettek megyénk­ben az ifjúság gondjainak megoldásáért A kiadvány — helyesen — meghatározza az alapokat. Az ifjúságpolitika célja és tartalma az ifjúság kommunista nevelése — az ifjúságpolitikában a társadal­mi igények és lehetőségek, va­lamint az ifjúság törekvései­nek optimális egysége alakul ki. A társadalmi, politikai háttér megfestésével dr. Ba­lázs Nándor megkönnyíti a jogszabályok megértését A száraz paragrafusismer- tető helyett jól megválasztott somogyi példákkal fűszerezett fejezeteket lapozunk. A szer­ző egyetlen pillanatra sem fe­ledkezik meg témájáról, nem enged más területek »csábítá­sának«, így minden érdemle­geset megtudhattunk a taná­csok ifjúságpolitikai munká­járól. A tanácsok és a KTSZ-szer- vek, -szervezetek együttmű­ködése két jól elkülöníthető időszakra osztható. Az első 1957-től 1967-ig, a másik 1967- től 1971-ig, az ifjúsági törvény megjelenéséig tartott 1973 áprilisától minőségileg neme­sebb tartalmú és módszerű együttműködés bontakozott ki. Különös hangsúlyt kap az anyagban a párt 1970-es ifjú­ságpolitikai határozatának részletes ismertetésé, az 1971- ben elfogadott ifjúsági tör­vény főbb jellemzőinek és végrehajtási rendszerének be­mutatása. Néha még a közélet esemé­nyeit jól ismerő érdeklődő­nek is gondot okoz a külön­féle jogszabályok értelmezése, vagy a törvények szándéká­nak, irányának megértése. Dr. Balázs Nándor semmit sem bíz a véletlenre, bizonyítja, hogy a paragrafusokról lehet szólná »szájbarágós« és bürok­ratikus szóhasználat nélkül is. Nem volt könnyű dolga, azt igazolja az ifjúsági törvény végrehajtásáról szóló megyei tanácshatározat főbb jellem­zőiről s végrehajtásának né­hány tapasztalatáról szóló fe­jezet is. Ezeknek az oldalak­nak az olvasásánál különösen éreztük, milyen nagy szükség lenne más szervek ifjúság­politikád munkájának elemzé­sére is. ' A szerző ismerteti a tovább­lépés szervezeti, anyagi, tech­nikai és személyi biztosíté­kait. A kiadvány — melyet dr. Kassai János, a megyei ta­nács vb-titkára lektorált, s a Somogy megyei Tanács és a KISZ megyei bizottsága adott ki — gazdag bibliográfiát tar­talmaz, és időrendben közli a témával kapcsolatos jogsza­bályokat, az ifjúsági törvény miniszteri végrehajtási ren­deletéit, utasításait, a külön­féle állásfoglalásokat, továb­bá a megyei tanács és a vég­rehajtó bizottság ifjúságot érintő napirendjeit. A kiadvány legnagyobb erénye: a tanácsoknak segít egységes szemléletet kialakí­tani, s arra buzdít, hogy a fiatalokkal kapcsolatos min­dem intézkedés a helyesen ér­telmezett ifjúságpolitika je­gyéiben szülessen. P. D. Az üzemi és a népgazdasági érdek összhangja Beszélgetés a megyei igazgató főállatorvossal Almok, vágyak, tervek. Na­ponta születnek akkor is, ha a régiek még nem valósultak meg. Ahány ember, annyi vágy. Mindenki mást szeretne. Nem­csak az egyének terveznek, hanem a kisebb-nagyobb cso­portok, a vállalatok, az üze­mek, az országok is előkészí­tik a jövőt, azután számot adnak: mi lett valósággá, mi maradt csupán vágy. A két fiatalember csupán abban hasonlít, hogy mind­kettő Fecskét szív. No és ab­ban, hogy valaha kék munka­ruhájuk átvette az olaj szí­nét, szagát, mint ahogy te­nyerük apró ráncaiba is bele­itta magát ez a folyadék. Egy munkahelyen dolgoznak: a babócsai Határőr Termelőszö­vetkezet gépműhelyében sze­relők. A kérdés egy kicsit meglepi őket, és pillanatok alatt kiderül: aki nem készült a válaszra, annak bizony ne­héz összeszedni az »igen« és a »nem« feleleteket. Hiszen annyi minden volt az elmúlt tizenegy hónap alatt! Olyan, amire szívesen gondolnak, és olyan, amit bizony jobb elfe­lejteni. Kettőjük közül Lóján Ist­vánnak hozott többet ez az év. Igaz, ő többet is várt tő­le, mint Vukman Imre, a munkatársa. De ez így termé­szetes, mert Lóján István nős Somogy! Néplap Üzemi állatorvosi rendszer­ről 1952-től beszélhetünk So­mogybán: az állami gazdasá­gokban alkalmaztak először ebben a minőségben szakem­bert. A megye tsz-eiben 1967-től foglalkoztatnak üze­mi állatorvosokat; akkor egy, ez év első felében huszon­kettő dolgozott a közö6 gaz­daságokban. Volt időszak, amikor az állami gazdaságok­ban 24 állatorvos tevékenyke­dett, azóta ez a szám a felé­re csökkent. Köztudomású, hogy közben mennyit fejlő­dött az állattenyésztés, te­hát különösen az üzemi állat­orvosokra hárult fokozott fel­adat. Dr. Egyed Lajos megyei főállatorvossal, a megyei ál­lategészségügyi állomás veze­tőjével beszélgettünk arról, hány állatorvos dolgozik a ■megye mezőgazdasági üzemei­ben, hogyan függ össze mun­kájuk az állategészségügy je­lenlegi helyzetével és a ter­melési eredményekkel. — Minden állami gazda­ságnak és a termelőszövetke­zetek közül huszonkettőnek önálló üzemi állatorvosa van. Különösen az állami gazdasá­goknál volt tapasztalható a sűrű munkahelyváltoztatás, a balatonnagyberekiektől pél­dául 1968-tól a mai napig hét, a böhönyeiektől öt, az öreg­lakiaktól 1969 óta tíz állator­vos ment el. A termelőszövet­kezeteknél kedvezőbb a hely­zet, itt általában négy-öt év óta dolgozik ugyanaz a szak­ember. Végső soron a tsz-ek- nél az említett 22-es szám gyarapodást jelez, ugyanis az idén hárommal nőtt az üzemi állatorvosok 6záma a tavalyi­hoz képest. — Mi az oka a nagyarányú állásváltoztatásnak ? — Ahol gyakori a csere, ott általában nincsenek tisztázva a hatáskörök és a jogkörök. | 1 Ma már nem a szolgálati la­kás, nem is a fizetés jelenti a problémát, hanem inkább az, hogy helyenként gyökér- telennek érzik magukat az állatorvosok. Különösen ott és akkor keletkezik feszült­ség, ha az állatorvos a nép- gazdasági érdeket az üzemi érdek elé helyezi. Ha egy ál­latszállítmányt például érté­kesíteni akar a gazdaság, s ezt járvány megelőzése vé­gett leállíttat ja az állatorvos, neheztel az üzem vezetősége, jóllehet az orvos ezúttal is a népgazdasági érdeket .tartja szem előtt. — Hallottunk olyan esetről, amikor az állatorvos által fel­írt gyógyszert — takarékos­ságra való hivatkozással — nem vásárolta meg a tsz. — Előfordult ilyesmi is. Később ugyan mégis csak megvették, de lehet, hogy a késlekedésnek káros követ­kezménye lett. Szóval ilyen­kor, amikor a javaslatnak, az intézkedésnek nincs foganat­ja, rém csak a sikerélmény marad el, hanem a munkája akadályozását látja az állat­orvos, s fontolóra veszi, ér­demes-e maradnia. — Hogyan tart kapcsolatot az állomás az üzemi állator­vosokkal és hogyan segíti a munkájukat? — Az üzemiek éppen úgy, mint a körállatorvosok, rend­szeres tanácsadásban, tovább­képzésben, útbaigazításban ré­szesülnek. Az üzemi állator­vosok fölött a szakmai fel­ügyeletet az állomás a járási főállatorvosokon keresztül gyakorolja. Nyolc szakállator­vos dolgozik az állomáson, ők is végeznek az egész megyé­re kiterjedő ellenőrzést és szakmai tanácsadást. Az ál­latorvosnak ott kell dolgoznia, j ahol az állat van — tehát zömmel a nagyüzemekben, ki­sebb részben a kisüzemben, a háztájiban. Különösen az egyesülés folytán alaposan megnövekedett termelőszö­vetkezetekben támogatjuk az alkalmazásukat. — A gazdaságok állategész­ségügyi helyzetét tükröző sta- tisztitkákból kitűnik, hol ho­gyan dolgozik az állatorvos. Mi a tapasztalat ezen a téren? — Nyolc szakosított és ki­lenc nagyobb sertéstelepen vizsgáltuk az elmúlt három év tükrében, milyen az elhullás] arány. Ezeket a telepeket üzemi állatorvos látja el. ösz- szehasonlítást végeztünk o'yan telepekkel, ahol körál­latorvosra hárul ez a tenni­való. Eltérést úgyszólván sem­mit sem észleltünk, vagyis egyrészt bebizonyosodott az, hogy az állatorvos, legyen az üzemi vagy körállatorvos, ha­szonnal kamatoztathatja tu­dását, másrészt a tapasztala­tok arról győztek meg ben­nünket, hogy a rekonstrukció hatása nagyon jól érvényesül: örvendetesen, csökkenti a ma­lacelhullást. Ahol elfogadják az üzemi állatorvos javasla­tait, ott az eredmények kü­lönösen szembetűnőek. A marcali tsz-ben például a je­lenlegi üzemi állatorvos elér­te, hogy a 20 százalék feletti borjúelhullás 5 százalékra csökkenjen. A szövetkezet ve­zetősége hallgatott a tanácsai­ra, nemcsak a tartásra és a ta­karmányozásra, hanem a ter­melésre vonatkozóan is. Itt és még sok helyen egyeztet­ték az üzemi érdeket a nép- gazdasági érdekkel, s hogy ezt elérték, mindenki jól járt — mondta a beszélgetés befeje­zéseként a megyei igazgató főállatorvos. H. F. Ne új kódexet — önkontrollt! ember, és két kisgyermek ap­ja. Tavaly még albérletben la­kott a család. Rengeteg terv született arról, mit tesznek majd az idén, hogy jobb kö­rülmények között éljenek, sa­ját otthonuk legyen. — Vettünk egy házat. Erre gyűjtöttünk, ezért dolgoztunk. Most végre sikerült. A gaz­daság is segített, pénzt adott a vásárláshoz. Ha csupán ma­gunkra vagyunk utalva, bi­zony kévésre megyünk. Persze a ház önmagában kevés, ha üresen áll. Be is kellett rendezni, otthonossá tenni. — Berendeztük, sőt a gázt is bevezettük. Ez is elég sok­ba került. Rengeteget kellett dolgozni érte. Amikor kom- bájnoztam, jóval többet ke­restem és jutott a gázra is. A következőben fürdőszobát építünk, vizet vezietünk be. A tanulás is a tervek kö­zött szerepeli Lóján István szakmunkás, és szívesen sze­rezne technikusi képesítést. Az idén azonban erre nem volt lehetősége. Sok volt a munka, a gond, nem maradt idő a tanulásra. Vukman Imre nem zár ilyen mozgalmas évet. Neki csupán egy terve volt, amely továbbra is terv marad: a há­zasság. — Egyelőre csak a pénzt gyűjtögetem. A szüleimnél la­kom, én még nem gondolok házvételre. Mindig félrerakok egy kis pénzt, hogy ha mégis házasságra adnám a fejemet, ne 'kelljen üres zsebbel in­dulni. Az ember állandóan tervez. Naponta születnek elhatározá­sok, melyek egy része gyor­san megvalósul, a többi ta­lán soha. A reggel mindig va­lami újat hoz, azt várjuk tő­le, hogy segítsen megvalósíta­ni terveinket D. T. Az illemtankönyv — bár létezik új kiadásban is — ma mér nem túl keresett ol­vasmány. Esetleg a kultúrhis- torikusok veszik elő, vagy a fiatalok, hogy jókat nevesse­nek rajta. Az illem javarészt még a régi. A hagyományok vajmi keveset változtak, sok szabálynak csak a forma a lé­nyege, a tartalma elveszett, szükségtelen, vagy épp neve­tésre ingerlő. Az illemszabályokat nemta- i nulják a fiatalok, csak halla­nak róluk. Sokszor érthetetlen előttük, mire is szolgál egy- egy mozdulat, nyelvi formu­la. .. Az eredeti tartalmát elvesz­tett, de évszázados, esetleg évezredes szokások közül ter­Növényvédelmi tájékoztató A növényvédő gépekről Most van az ideje a nö­vényvédő gépek év végi se­lejtezésének. Vizsgáljuk fe­lül, melyek az elavultak, és ezeket selejtezzük ki. Még a merev szárnyú repülőgépek, illetve a helikopterek egyre nagyobb térhódítása' mellett is indokolt a földi, nagyüze­mi gépek üzemeltetése olyan helyeken, ahol légi növényvé­dő gépekkel nem oldható meg ez a feladat. Vegyük figye­lembe, hogy az ötévesnél idő­sebb növényvédő gépek javí­tási költsége ugrásszerűen nő, és a régebbi típusokhoz alkat­részt is nehéz vagy egyáltalán nem lehet szerezni. Itt első­sorban a Rapidtox H., a füg­gesztett és vontatott Rapidtox Super gépekre gondolunk: ezek lecserélése Kertitox és Novor gépekkel oldható meg. Időszerű a házikertekben használatos növényvédő kis­gépek karbantartása. Tapasz­talható tavasszal, illetve már a tél végén is, hogy az ősszel még jó gép beszorult, rozs­dás, elmaródott. Ennek az az oka, hogy a használat után nem, vagy nem elég jól mos­tuk ki a tartályt, a szelepeket, a szórófejeket, a csöveket, a dugattyút, a membránt stb. Ezt végezzük el most: először enyhén lúgos, majd bő, tiszta vízzel mossuk át az egész gé­pet. Ellenőrizzük a folyadék­szállító részeket (dugattyú, membrán), s ha szükséges, cseréljük ki ezeket teljesén. A bőrtömítéseket zsírozzuk níeg, az olajat a (Spray—Mee és D—2) dugattyús hátigépeiméi cseréljük le. A szűrőket ve­gyük ki és úgy mossuk meg, mert azokat a visszamaradt vegyszer teljesen elmarhatja. A régi, Kis Bálint típusú magas nyomású hátigépeket a korrózióból eredő robbanás- veszély miatt legjobb, ha ki­selejtezzük. Tárolásnál a csö­veket úgy helyezzük el, hogy tavaszig ne törjenek meg, te­hát ezeket legjobb lazán ló­gatva tárolni. Szerezzük be a legfontosabb pótalkatrésze­ket (szelepek, tömítések, szó­rófejek stb.),mivel biztos ter­més elképzelhetetlen üzem­képes növényvédő gép nélkül. mészetesen hiba lenne elvetni mindannyit. A kézfogás az egyik legősibb etiketthez kö­tött dolog. Valaha azt jelezték vele: nincs nálam tőr, ezért | is nyújtották kinyitott kezü­ket egymás felé. I. István ud­varában újdonság volt, és ha a lovag kellemkedni akart, hát kezet nyújtott, így tett ta­núságot arról, hogy ismeri az új módit. Akkor csak a fér­fiak fogtak kezet. Ma már na­gyon valál'.ínű, hogy nem es­nek »gyilokkal« egymásnak az emberek, a szokás azonban nem vesztette el egészen az eredeti jelentését. A kéznyúj­tás ma is a bizalom vagy a barátság egyik jele. Gondol­junk csak arra, ha valaki gyűlöli a másikat, úgy is ki­fejezi ezt, hogy nem hajlandó parolázni. Lassan ez a szokás is sor­vad. Barátságos hátbavágás, bokszolás vagy más jelzés is megteszi helyette. A válilvere- getésnek is van régi alapja. Az már a helyzettől függ, hogy valaki barátságos köze­ledésnek, vagy dorgálásnak, esetleg lekicsinylésnek szán- ja-e. Nos, egymás üdvözlése a szavakon kivü-1 még jó néhány jelzéssel történik, ezeket a je­leket nem törlik el az új szo­kások, legföljebb átváltoztat­ják. A legfontosabb, legem­beribb szabályokról van szó. Néhány hasonlóan régi for­ma azonban ma már inkább elbizonytalanítja, mintsem segítené az embert. A párból a férfi, két férfi esetében az alacsonyabb rangú vagy a fiatalabb lépett be először a fogadóba. Egyszerűen azért, hogy az ő fejéhez vágják a baltát, vagy őt kaszabolja ösz- sze egy izgága bajvívó. Ma már kevés a baltázó kocsma. Az úgynevezett előkelő he­lyeknél elbizonytalanodnak az emberek. Átalakul a szokás, itt is a hölgy megy . előre... Vagy nem? És mulatságosan toporgó, tétovázó társaságok alakulnak ki az étterem, a bár ajtaja előtt. Hát ilyen csalfa dolog az illem. Csak a legegyszerűbb példákat »citáltam« ide, de so­rolhatnám tovább a szokások és az élet közti ellentéteket. Így azután nem csoda, hogy a fiatalok néha »elvetik a suly­kot«. Értelmetlen hókuszpókusz­nak érzik a szabályokat, és igazuk van. Fölrúgják őket, még mindig igazuk van egy kicsit. Nem tudnak helyette mást kitalálni? Évszázadok alatt sikerült csak kialakítani a viselkedés formáit, miért várjuk tőlük, hogy egy-két évtized elteltével megalkossák az újat? Amikor »ml« elmu­lasztottuk a régit fejleszteni. Le a vadhajtásokkal! Ez a jelszó. Jó is. De ki oltja be a nemes szemmel a vad alapot? Valaha a különcöt tisztel­ték vagy irigyelték, mert volt bátorsága elvetni az értékte­lent. Ma a különcöt kinevetik, mert már annyi a különc. És a különcök megalkották a ma­guk etikettjét, amely éppen olyan elavult, mint az erede­ti. Nem megoldás, hanem mel­lékvágány. Ez tehát kudarcba fulladt. Nem a »botrány« a meggyökeresedett, esetleg kis­polgári merevség »megváltó­ja«. Akkor hát mi? A legtöbben a természetes viselkedésre esküsznek. Gya­níthatóan nekik van igazuk. De azt ki dönti él, hogy med­dig természetes valami, és mikor nem a többiek elé va­ló, ami természetes ugyan, de azért mégis ... Azt hisfem, nincs szükség különösebb szabályzók megal­kotására, új kódexekre, meg­merevített viselkedésformák­ra. A nevelésnek legyen egy célja: hitesse el, hogy meg kell becsülni egymást, tisztelet jár embertársainknak. Ha si­kerül ebből mind többet va­lóra váltam, akkor kialakul mindenkiben az az önkontroll, amelynek határain belül azt hiszem mindent el tudunk majd fogadni, mint illendőt, »etikettszerűt«, mert termé­szetes megnyilvánulás, és mert segíti két vagy több em­ber közeledését. Lutbár Péter

Next

/
Thumbnails
Contents