Somogyi Néplap, 1975. december (31. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-29 / 303. szám

Jogkövetésre nevelés Minden munkahelyen megalakítható a társadalmi bíróság Á szocialista demokrácia fejlődése lehetővé teszi, hogy — 13 esztendő tapasztalatait hasznosítva — a korábban csak vállalatoknál működő társadalmi bíróságok intézmé­nye az eddiginél szélesebb ha­tókörűvé váljon: gyakorlatilag minden munkahelyen — hi­vatalban, intézménynél is — megalakítható társadalmi bí­róság 1976. január 1-től. Rö­viden szólva, a dolgozók vá­lasztott szervei a társadalmi bíróságok, amelyeknek (1962- ben bevezetett) működéséről új jogszabály jelent meg, mégpedig — a törvényekkel azonos értékű formában, ne­vezetesen — törvényerejű rendeletként. Ennek jóváha­gyása iá megtörtént az ország- gyűlés legutóbbi ülésszakán. Szakértőktől — az új tvr. előkészítésében is közreműkö­dött Igazságügyi Miniszté­riumban — kért tájékoztatást az MTI tudósítója a társadal­mi bíróságok szerepéről, fel­adatairól, működésük hogyan­járól. Elmondták: e munkahe­lyi testületeknek — a hatás­körükbe tartozó ügyek elbírá­lásával — az a feladatuk, hogy döntéseikkel neveljék a dolgozókat a szocialista együttélés szabályainak meg­tartására, a fegyelmezett mun­kára, a társadalmi tulajdon védelmére, és segítsék elő a szocialista demokrácia fej­lesztését. Az új jogszabály elválaszt­ja az állami igazságszolgálta­tás fórumrendszerétől a társa­dalmi bíróságokat, s ez utób­biakat bekapcsolja a munka­helyi demokrácia továbbfej­lesztésének rendszerébe. Nem teszi kötelezővé a tvr. a tár­sadalmi bíróság létrehozá­sát, hanem ennek eldöntését rábízza a dolgozó közösségek­re. Ugyanakkor a létrehozás lehetőségeit a jogszabály tá­gítja is, mert (a korábbi gyakorlattól eltérően) úgy rendelkezik, hogy társadalmi bíróság — az eddigi vállalati kereteken túlmenően — mű­ködhet minden állami válla­latnál, egyéb állami gazdál­kodó szervnél, intézménynél, hivatalnál, szövetkezetnél is. Az új rendelkezések szerint a szocialista brigádok is be­kapcsolódhatnak a társadalmi bíróságok munkájába. Le­hetőséget kapnak például ar­ra, hogy társadalmi bíróság megítélése alá tartozó ügyek­ben maguk járjanak el, illet­ve a társadalmi bírósági el­járást kezdeményezzék. E le­hetőségek is a munkahelyi demokrácia fokozott érvénye­sülését szolgálj álf. Milyen ügyekben járhat el a társadalmi bíróság? Min­denekelőtt a szocialista társa­dalmi együttélés szabályainak megsértése miatt, valamint a fegyelmi elbírálásra is alkal-' mas, a fegyelmi jogkör gya­korlója (például a vállalat igazgatója) által hozzá utalt ügyekben. A nyomozó ható­ság, az ügyész, a bíróság, il­letőleg a szabálysértési ható­ság csak akkor küldhet a tár­sadalmi bírósághoz ügyet, ha az elbírálás alá kerülő ma­gatartás nem ' bűncselekmény' vagy nem szabálysértés, vi­szont a társadalmi nevelés indokoltnak látszik. Társadalmi bírósági eljárást a vállalatnál működő társa­dalmi szervezetek, a vállalat igazgatója, a szövetkezet ve­zetősége és a fegyelmi jogkör gyakorlója mellett a vállalat dolgozói is indítványozhatnak. Három —r választott — tagja van az eljáró társadalmi bí­róságnak. Határozatában a társadalmi bíróság figyelmez­tetést, dorgálást vagy megro­vást mondhat ki; ugyanakkor felhívhatja a társadalmi bí­róság a tárgyalt ügyben ta­pasztalt rendellenesség meg­szüntetésére az illetékes sze­mély figyelmét; továbbá, ha alkoholista ügyében jár el, akkor kezdeményezheti köte­lező gyógykezelés elrendelé­sét is. \ Kaposvár a képzőművészetért / As országjáró — Szeretek mindenbe be­lekapni, min­dent kipróbál­ni egyszer. Az ÁFOR ka­posvári tele­pén kazánfű­tő. A lépcső alatti asztalon spirálfüzet, mellette szám­tankönyv. Ba­lázs bácsi hat­vannyolc evés fejjel a nyolca­dik osztag padjaiban tanuL Mondják, ő a legjobb tanuló, bár ez ellen tiltakozik. Ilyenkor télen tizenkét-ti- zennégy órát is dolgozik. Nyá­ron hónapokat tesz ki a sza­badságai Sokszór hajnali egy órakor kel, hogy a bitument szállító autókkal elutazzon az ország valamelyik részébe. Olyankor késő éjszaka tér haza a kocsikkal. Szerinte megéri. Mindig újat és újat lát az ember, még az is, aki fölött már eljárt 68 esztendő. — Jártam Sopronban. Kő­szegen, Kecskeméten, Szege­den, Visegrádon és Veszprém­ben. Van egy kis Simsonom. Nyáron, ha hazamegyek az Alföldre, föladom a vasúton, és Félegyházától azzal utazom tovább. — Bejárta az országot, majd minden vidékét. Melyik részt szereti a legjobban? v— A Dunántúlt. Itt egészen mások az emberek, mint az Hatvannyolc éves, deres fe­jű, vékonyka öregember. A Csöngrád megyei Tömörkény­ben született 1907-ben. Széli Balázsnak hívják, de minden­ki Balázs bácsinak szólítja. Harminckét esztendeje ke­rült Somogyba. — Gépész voltam a gazda­ságban. A főgépészünk So- mogyvárról jött, ő hívott a Dunántúlra. Azt mondta, itt még a méheirpből is megélek. Sokáig Csombárdon lakott. 1967-ben költözött be a vá­rosba. Volt gépész, méhész, maszek lakatos egy aprócska műhellyel, traktoros és ki tudja, még mi minden. — Papp Gyula, az éjjeli­őrünk a legjobb. Ö sok újsá­got járat. Igaz, sokat tanulok, de nem vagyok a legjobb. Utazó ember. Nemrégiben jött haza Jugoszláviából. IBUSZ társasutazáson vett részt. — Kíváncsi voltgm, milyen a tenger. Sokat olvastam ró­la, de a határokon túl még nem jártam. . Amikor fiatal voltam, se pénzem, se módom nem volt arra, hogy utazzam. Szeretnék valamit pótolni ab­i bői, amit elmulasztottam. Alföldön. — Egyedül él? — Nem, a feleségemmel, ö hatvannégy éves. A könyvtár­ban dolgozik, ő hordja haza nekem a könyveket. Szeretek olvasni, útleírásokat, történel­mi könyveket, no meg a Gár­donyi- regényeket. — Gyerekek? — Nincsenek, magunk va­gyunk. Hiányoznak, öreg­szünk. Jó volna, ha holnap lenne valaki az ember mellett. Igaz, ma nem olyan rossz öregnek lenni, mint régen volt. Nagy' Jenő Szobrok a városnak — Új képeslapok, leporellók Ez év második felében szá­mos intézkedés született a Kaposvári Városi Tanácson képzőművészeti életünk tar­talékainak a kibontakoztatá­sáért. A cél az volt, mondta Balajcza János tanácselnök-he­lyettes, hogy felkészüljenek az 1976. évi végrehajtó bizottsági ülésre, amely napirendre tűzi a Kaposváron élő képzőművé­szek helyzetét, tevékenységét, Kástu, kódisállás a szereken A fenyőben gazdag öreéget — amelyet sokan »gyantaor­szágnak« neveznek — bekap­csolták az ország idegenfor­galmi vérkeringésébe. E 18 községből álló nyugat-magyar­országi ősi határőrvidéket ke­vesen ismerik, pedig érdemes fölkeresni táji szépségeiért, néprajzáért. Az Őrség hazánk egyetlen olyan tájegysége, amelyben a lakosság a honfoglalás óta fo­lyamatosan egy helyben él. Ezért sajátos zárt néprajzi, népi építészeti egységgé ková- csolódott. A hajdani őrállók — akik évszázadokon át ki­váltságokat élveztek — a dombtetőkön kiirtották az er­dőt, a helyére házat építettek kerttel, udvarral, szántóföld­del. így alakult ki a különös faluforma, a szer, az egy-egy dombtetőn álló házcsoport. Hajdan vérrokonok laktak egyet-egyet. A szerek kö­zött mezők, rétek, tölgyek, er- dőcskék találhatók. Azóta is így építkeztek ezen a tájon, egészen a legutóbbi időkig. Mert ma már az utcás tele­pülésformát választják in­kább. Öriszentpéter, a vidék »székvárosa« 8 szeriből áll a Zala-patak két partján: Al­szer, Baksaszer, Galambszer, Piharcszer, Kovácsszer, Kese­rűszer, Siskaszer, Templom­szer. Szalafő 7 halmon épült, így 7-szeres. Közülük Pityer­szer a legismertebb, amely a legjobban konzerválta az it­teni életmódot, s élő szabad­téri múzeumként mutatják be az érdeklődőknek. Itt látható népi építészetünk egyik reme­ke, a. kástu, a fából épült emeletes kamra, gabona- és más terménytároló. A faépítkezés igen elterjedt:, az alapanyagot a hatalmas er­dőségek kínálják. Az úgyne­vezett kerített ház a vadak és á betörők ellen nyújtott vé­delmet. A módos házak tor­nácának szerény helyi válto­zata a »kódisállás«, a háznak konyhája, illetve pitvara előtt. illetve megtárgyalják a megye- székhely gazdagítását további köztéri szobrokkal. A lektorátus sürgeti a Ka­posvárra jutó szobrok elké­szítését, hogy 1977-ig azok ta­lapzatukra kerüljenek. Vár­hatjuk a Csokonai-szobrot, melyet a Dorottya-ház előtt állítanak fel. Bors István két alkotásának köztérre helyezése is e feladatok közül való. A továbbiakban elsősorban olyan köztéri szobrok elkészí­tésére van igény, melyeket ott állíthatnak föl, ahol Sok ér­deklődő megfordul, ezért ki­emelten gondoskodnak az új lakótelepekről. Mint ismeretes, az ősszel életveszélyessé vált a Kép­csarnok Vállalat kaposvári Vaszarv-terme. Az épület helyreállítása 1976 nyarára befejeződik. Volt idő, amikor arról ál­modoztak, hogy Kaposváron művésztelepet hoznak létre. A Képzőművészeti Alappal foly­tatott mostani tárgyalás ennél reálisabb volt. A meglevő le­hetőségeket vették figyelembe akkor, amikor úgy határoztak, hogy az itt élő képzőművészek helyzetét kell elsősorban javí­tani. A Bartók Béla utcában és a Géza utcában 1977-ben fejeződik be három műterem építése; Honty Márta, Leitner Sándor és Szekeres Emil fog itt dolgozni. A környék ren­dezése során arra is figye­lemmel lesznek, hogy bármi­kor épülhessen itt újabb mű­terem. Három másik műtermet Megszólalt a citera Klub nyugdíjasoknak HÍRE ÉS RANGJA VAN a tahi nyugdíjasklubnak. Alki már tartott náluk előadást, örömmel vállalta a következőt is, mert olyan nagy volt az érdeklődés. Előfordult, hogy a klubvezető kénytelen volt ki­. menteni az előadót, mert már közösen hasznaihatnak a fes- | mmt négy órája beszél­tok, a szobrászok, és itt kap- az örgektoel, holott fon­nak otthont a képzőművészeti szakkörök is. Kis galéria épül, ahol kiállításon mutathatják be új alkotásaikat a műter­mek lakói. Régi gondjuk a megyei * képzőművésieknek, hogy sehol nem tudnak össze­jöveteleket tartani. Ezen is változtatnak: ■ a Dormer ben klub épül. A Képzőművészeti Alap nemcsak a műtermek építésé­hez járul hozzá, hanem segít abban is, hogv mielőbb meg­felelő képeslapok, leporellók készüljenek Kaposvárról. H. B. tos program szólította más­hova. 1 Bolevácz József, a járási könyvtár igazgatója vezeti nagy szeretettel a klubot. Hi­vatali szobájában • citerát lát­tam a szekrény tetején. Ami­kor elindította az asztalén lévő mognót, s citeraszó, vi­dám énekszó hallatszott a hangszóróból, már nem volt kétséges, hogy valami készül. — Ugye szép!? Ezek a fér­fiak harminc-negyven • évvel ezelőtt már játszottak, azután elfelejtették. Most fölevelení­tették a tudásukat a klubfog­lalkozásokon. Az a tervünk, hogy a művészeti szemlére is benevezünk. — S az énekesek? — Most szervezzük az ének­kart. Tizenöten jelentkeztek eddig. Programokat tesz elém. Eb­ből kitűnik, hogy havonta' három-négy foglalkozást tar­tanak, a TIT-előadásoktól kezdve ’ a helytörténeti an­kétig sok minden volt. Elő­adás hangzott el például az egészséges életmódról, az idő­södő szervezet betegségeiről, a szívinfarktusról és .megelőzé­séről, azután a családjogi tör­vényekről. A TIT titkára ang­liai útibeszámolót tartott, Gordon Zsuzsa önálló műso­rával szerepelt. Ugyanilyen gazdag voR a program az év első felében is; a nyugdíjasok Ki mit tud?-ja igen jól síke­M inden egyes kutya­egyénnek megvan a maga sajátos jelleme és egyénisége. Ezt mindaddigr nem hittem el, amíg szert nem tettem egy zömök és konok kis spánielre, amely Asztra névre hallgat. A ku­tyást egy barátomtól Icaptam, azzal a megjegyzéssel', hogy igen előkelő származású, mind a négy nagyszülője spaniel volt, tehát még a nürnbergi törvények szerint is kutyának számítana. Aszt­ra igen helyes, eleven jó­szág, rozsdaszínű szőre kefé­lés nélkül is ragyog, két hosszú füle roppant mulat­ságos, mert egész természe­tes módon hordja őket, nem vesz tudomást komikus vol­tukról, mint minden igazi humorista. j Néhány hét leforgása alatt Asztra simán és észrevétle­nül polgárjogot nyert szűk körű családunkban, ami nem könnyű dolog, .ugyanis em­berek és állatok jellemét il­letőleg meglehetősen váloga­tósak vagyunk. De Asztra olyan ember, aki éppen a mi ízlésünk szerint való. Nincs benne semmi rafinéria, sem­mi komplikáció, önzése kris­tálytiszta és átlátszó, mint egy hegyi tó. Rendkívüli, őszinte odaadással él. Tudja, hogy az egész világ körülötte forog, és ezt egy pillanatig sem igyekszik eltitkolni. Leplezetlen sóvárgással kísér minden falatot, amit a szánk­hoz viszünk; szeméből nyíl­Öncélú kutya tan kiolvasható, hogy fölös­legesnek tart minden hara­pást, amely nem az ő bendő- jébe juttatja az ételt. Ha eszik — ami elég gyakran előfordul — harsogva harap és csámcsogva nyel. Ha vac­kán kéjesen végignyúlva al- • szik, -úgy szuszog, nyög, só­hajt és hortyog, mintha há­rom ember aludna a szobá­ban, Ha nem eszik, és nem alszik, két étkezés között já­tékkal üti el az időt. Ezekbe a játékokba kíméletlen he­vességgel belekényszerit min­den élőlényt, akit a közelé­ben talál. A visszautasítás nem kedvetleníti el. Egész jól éldegéltünk Aszt- rával, míg egy szép napon meg nem látogatott bennün­ket Géza. Ez a barátunk; az . a bizonyos halálosan unal­mas barát, aki bizonyos idő­közökben kötelességének ér­zi, hogy meglátogassa az em­bert. Precíz és komoly férfiú ez a Géza, száraz és szigo­rú, mint egy tanrend. Kicsit félünk is tőle. Barátunk komoran szem­ügyre vette a kutyát, majd ' pattintgatni kezdett az ujjá- val: — Szolgálj! — mondta pa­rancsolván. mire Asztra rá­ült « cipőjére, és vidáman kacsingatott rá. Géza még pattintott néhányat, majd mást gondolt, eldobott egy papírgombolyagot és rászólt a kutyára: — Hozd vissza! Asztra két lábra állt, és szorgalmasan nyalogatni kezdte Géza parancsolóan kinyújtott ujját. ■ Barátunk szemrehányóan mondta: — Ez a kutya buta. Nem tud ez semmit? — Azt hiszem, hogy sem­mit sem tud. Nem is tanítot­tuk eddig semmire. Ez csak kutya... De hát mit kellene tudnia? — Sok mindent, őrzi leg­alább a házat? Ugat, ha ide­gen közeledik? — Nem nagyon. Szokott ugyan ugatni, de nem akkor, ha jön valaki. Az az érzé­sem, ha egy betörő idejönne, addig nyalogatná a kezét, míg az utolsó ruhadarabot is ki nem rámölta a szekrény­ből. Géza szomorúan összerán­colta a homlokát. — Ez egy öncélú kutya — mondta kedvetlenül, majd formás kiselőadás keretében emlékezett meg a háziállatok hasznosságáról. Nemsokára el is ment. Én egy darabig elkísértem, mert valamit vá­sárolnom kellett. Apiikor visszajöttem, Asztra a meg­szokott őrjöngő örömmé^ fo­gadott, mintha a halaiból tértem volna vissza. Addig táncolt körülöttem vinnyog­va és szűkölve, míg a fárad­ságtól félholtan össze nem rogyott. Én azonban szomo­rúan néztem rá, — öncélú kutya vagy — mondtam neki szemrehá­nyóan. Majd rászóltam: — Szolgálj! Asztra rám se hederített. Dühös lettem, és nyakon teremtettem. Ezt ő egy nagy­szerű játék kezdetének vette és vidáman ugrándozni kez­dett. Láttam, hogy nem megyek vele semmire. Lefeküdtem a díványra. Csakhamar mellém tehénkedett, fejét a vattám­ra fektette, s jéghideg orrát elhelyezte a fülem mögött. — Hiába főzöl — szóltam rá. — Öncélú kutya vagy, megmondta Géza bácsi. Igaz, hogy szeretsz engem, de hát Géza bácsi szerint ennek bi­zony nincs semmi, de semmi haszna a világon. Én azt hi­szem, az lesz á legjobb, ha csinálok egy kis szánkót, té­ged belefoglak. Géza bácsit beleültetjük a szánkóba, és te húzni fogod. Mit szólsz hozzá? Asztra nem felelt. Talán azért, mert nem értette meg­jegyzésem mély iróniáját, ta­lán azért, mert közben el­aludt. Gádor Béla rült. A népszokásokat, hagyo­mányokat elevenítették föl, mutatták be. Huszonnégy tagú társadal­mi vezetőséget választottak a klub közgyűlésién; sok megbí­zatást adtak a társaiknak. S ezek nem névleges tisztségek, mindenki nagyon komolyan veszi a munkáját, s igyekszik hozájárulni, hogy a közös szó­rakozás, művelődés még érde­kesebb legyen. .Általában a TIT tematikájának alapján választják ki az érdeklődé­süknek, igényeinek megfelelő előadásokat, ezt egészítik ki egyéb klubprogramokkal. Olyanokkal, mint legutóbb a házi megemlékezés volt az októberi forradalomra. — Nyolcvankét nyugdíjas tagja a klubnak. A legidő­sebb nyolcvankét éves, s olyanok is vannak, akik mfost mentek nyugdíjba. Foglalko­zás szerint az orvostól a tsz- tagig mindenki megtalálható. Aki magányos — . ilyen sok van —, különösen ragaszko­dik ehhez a nagy családhoz. A klubigazolványnak/ nagy a becsülete. A rendezvények általában jól sikerülnek, az öregek nap­ja azonban különösen nagy örömet szerzett a tagoknak. A kiss úttörőt, aki szavalt, föl kellett tenni az asztalra, hogy mindenki lássa és hallja. A helytörténeti foglalkozások jó alkalmat teremtenek arra, hogy kiegészítsék az írott em­lékeket a saját visszaemléke­zéseikkel. — A múltkori ankéton — mondja Bolevácz József — sok olyan is szóba került, ami megcáfolt eddigi bizonytalan adatokat. Például Tab felsza­badulásának az időpontját si­került rögzíteni. Itt nem a napról, hanem az óráról volt szó. Délután kezdtük a beszél­getést, a késő estébe nyúlt a vége. AZ EGYIK TANÄRNÖ a múltkor megállította a klub­vezetőt az utcán, s »elpana­szolta«, hogy az édesanyja csütörtökön sohasem vállalja el a gyerek őrzését, mert ak­kor nyugdíjasklub van. Egy hete tartotta a nyugdí- jasklub az idei utolsó foglal­kozását. Karácsonyi ünnepé­lyen búcsúztak el a tagok. Lajos Géza Somogyi Néplap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents