Somogyi Néplap, 1975. december (31. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-25 / 302. szám

c?' K w' ‘v;> 1 >­— * 1975. december 25., csütörtök Ära: 1,20 forint Kellemes karácsonyi! Karácsonyi remény Van valami jelképes abban, hogy az okmányt, amely a lassan befejeződő esztendő legbiztatóbb európai fejlemé­nyét, a földrész »házirendjét-« foglalja írásba, Helsinkiben világoszöld bőrbe, a béke reménységének színébe kötötték. Itt van a karácsonyfánk alatt, mint 1975. ajándéka, mint útravaló. De ajándék-e igazán? Kivívott ajándék, vívmány; Erők vívmánya, embereké, akiknek mindig is akarata s elvi cél­ja volt a tartós béke. S akik ezt olyan erőktől vívták ki, amelyeknek akarata s elvi célja más volt, de gyakorlati célnak most cl kellett fogadniuk. Ne is tekintsünk hátrább ezúttal, elég csak erre a most búcsúzkodó európai esztendőre pillantanunk. Ne tévesszen meg senkit, ha Portugáliában még buktatók, viszontagságok várhatók éppúgy, mint Spanyolországban, ahol negyven évi fasizmus után szintén nem lesz könnyű s egyszerű a feltápászkodás. Azt kell látnunk, ami lényeges: az Ibériai­félsziget, Európa teljes Dél-Nyugata szabadulóban van vég­re a negyven évig mozdíthatatlannak látszott ólomfedél alól. Az már nem kerül vissza reá. A fasizmus utóvédhar­cai lehetnek még dühödtek, vadak, Portugáliában nekies­hetnek a forradalom eredményeinek, Spanyolországban elő- vehetik a naftalinból az ott negyvennégy éve leszerepelt Bourbon-dinasztiát. A fasizmus utolsó európai erődjei van­nak pusztulóban. Nyugat-Németországban az adenaueri korszakot mindmáig hiába próbálják restaurálni Straussék, ha megfeszülnek is: Angliában a konzervatívok hasztalan sírják vissza többségüket. Olaszország haladó erői tartomá­nyi székhelyeken, megyeházákon, városházákon hovatovább már a fél országot kormányozzák. Görögországban bukott diktátorok állnak bíróság előtt. Európa horizontja szüntelenül világosodik. Meg Ázsiáé s Afrikáé is. És hogy Amerika mindehhez hogyan alkalmazkodik — már kinyúlik abból az európai keretből, amelybe e sorok illeszkednek. Igaz, a gyarmati sorból egyre-másra demokratikus és népi államok együtte­sévé alakuló Afrikában ott van még a fajüldöző Dél-Afri- ka és Rhodesia. Igaz, a szabad Vietnam és a súlyos száza­dok örökségéből bontakozó India mellett ott van Ázsiában az ésszel felérhetetlen kínai maóizmus. Igaz. Latin-Ameri- kában a szocialista Kuba, a progresszív hagyományú Mexi­kó és társai mellett ott vannak Chile és a többi makacs katonai diktatúrák. S ott van, közel Európához, a parázs alatt izzó Közel-Kelet. Már szabad szemmel látható: meg­indult geológiai rétegeket, sok százados uralmi állapot világméretű felszámolási folyamatát mutatja az összkép. S itt, a fókuszban. Európánkban már jóval többet is. Á fasiz­musok eltakarodnak, a népek kivívják maguknak, amire rég megértek. Anatole France úgy mondta, hogy az am­nesztiát. Mi Petőfivel mondjuk, hogy »hatalmas kezdesz végre lenni, nép«. S mit kíván a nép, minél hatalmasabb, annál pa.ra.n- csolóbban? Legelőször is, mindenekelőtt s minimálisan bé-. két. Ázt. amit Helsinkiben okiratba foglaltak, a remény színébe kötöttek az idén. S amióta világ a világ, valamennyi régi rend őrzői, él­vezői s nosztalgikusai vajon mivel próbálták mindig, pró­bálják ma is lejáratni a béke kivívásának s vele együtt magának a békének az ügyét? A béke ügyét azzal, hogy a béke csak a haladás, sőt a forradalom céljainak kedvez, mivel e célok eléréséhez békére van szükségünk. A béke kivívásának ügyét meg azzal, hogy akik érte küzdenek, en­nélfogva csak politikai célszerűségből teszik. Az emberiség haladásának csakugyan békére van szük­sége; ügye — legyen igazuk azoknak, akik ezt ily dühös malíciával emlegetik — kétségkívül legszebben a béke klí­májában »tenyész«. S hogy a békéért tehát csak politikai célszerűségből fáradozunk? Hát hogyne, abból is, de ennek a politikai célszerűségnek van egy döntő, van egy uralko­dó eleme, ami minden más politikai célszerűségtől megkü­lönbözteti. Az. hogy a legmagasabb morállal, örök erkölcsi- séggel, minden idők minden százszorszent tanításával, ma­gával az emberség és emberiség ügyével esik egybe. Mint mindig minden progresszív minden forradalmi ügy. Ma már az emberi nem puszta fennmaradásának legelemibb ügyével is. A baloldal tehát mindig a béke, a jobboldal mindig a háború híve, mindenkor és mindenütt, végesvé­gig a világtörténeten. Hogy I/enin 1917-ben békedekrétummal kezdte, azzal fordult a világhoz, ennek az ősi. természetszerű törekvés­nek elemi logikája volt. Mutasson a világtörténelemben bárki forradalmi államot, amely külországok ellen támadó háborút indított. A nagy francia forradalomnak, sőt a be­lőle sarjadt, bár a forradalmat eltorzító napóleoni csá­szárságnak is valamennyi háborúja eredetileg védelmi há­ború volt: az európai fejedelmek koalíciója huszonöt évig egyik háborút a másik után indította ellene, Waterlooig s a régi, bourboni rend helyreállításáig meg nem nyugodott. Persze hiába, harminchárom év múlva az 1848-i robbanás dobta le Európáról a szentszövetségi vasfedőt. Külső inter­vencióra feleltek 1917 után az orosz fegyverek, külsőre 1919-ben a magyarok, külsőre 1936—39-ben a spanyolok. A világtörténet teljes példatárat felsoroljuk-e? Más kérdés, hogy végső soron mindig a támadó gonosz volt az, aki ráfizetett. Az első világháború a hadat üzenő három császárságot döntötte meg, az osztrákot, a németet, a törököt, s belepusztult még egy negyedik monarchia, az orosz is. A második világháborút öngyilkosként vagy akasz­tói án végezte, aki kezdte. Az első világháború végén szü­letett a világtörténet első szocialista állama, a másik után a többi. , ... Elhal máris, egyre több helyütt, az oleso gúnyolódás, hogy a forradalmárok »micsoda békeapostolok«. Hiszen azok voltak mindig. A forradalom színe a vörös, az volt mindig is. A reményé a zöld, az volt mindig is. Most, karácsonykor látszik meg legjobban, éppen a» idén, mennyire illik egymáshoz — mennyire csakis egymás- hoz illik — ez a kettő. Mint zászlónkon te. 9 Kádár János hazaérkezett Kubából Szerdán hazaérkezett Kubá­ból a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának küldöttsége, amely részt vett a Kubai Kommu­nista Párt december 17—22. között tartott I. kongresszu­sán. A küldöttséget Kádár Já­nos, az MSZMP KB első tit­kára vezette, akit útjára el­kísért felesége. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Biszku Béla, Né­meth Károly, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagjai, a KB titkárai, Gyenes András, Győri Imre, a KB titkárai, dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Bru- tyó János, a Központi Ellen­őrző Bizottság elnöke, Benkei András belügyminiszter, Púja Frigyes külügyminiszter, a Minden második somogyi egészséges ivóvizet fogyaszt Egészséges ivóvizet kapott karácsonyi ajándékként Ka- posújlak. A település törpe vízmüvének átadásával befe­jeződött Somogybán a negye­dik ötéves terv vízműfejlesz­tési programja. A régi kutakat negyvennégy községben váltotta fel a víz­csap-: tizenkettővel több te­lepülésen fektették le a veze­téket, mint amennyivel a ne­gyedik ötéves terv számolt. A jó szervezésnek és a megyei tanács megkülönböztetett anyagi támogatásának köszön­hető, hogy jelentősen előre­lépett Somogy a lakosság ivó­vízellátásának javításában. A megye első vízmüvét 1895-ben építették. Ez csupán Kaposvár egyes területeinek ellátását biztosította. 1960-ig a megye lakóinak csak 15 szá­zaléka fogyaszthatott egészsé­ges ivóvizet. Az ellátással kapcsolatos beruházásokra ezt követően nagyobb gondot for­dítottak: a városi asodó tele­püléseken fúrtak elsősorban kutakat, s fektették le a cső­vezetéket. Az erőfeszítések eredményeként a harmadik ötéves terv végén már a me­gye lakóinak 33 százalékát látták el a törpe víziművek. A negyedik ötéves terv időszaka alatt ütemgyorsító programot készített a megyei tanács vég­rehajtó bizottsága. Az 1971- ben született döntés hatására gyorsult az építkezés üteme, s több olyan településen is hozzáláttak a kutak fúrásához, ahol ezt csak későbbre ter­vezték. A vízellátás programja — jelentőségét tekintve — közel áll a falu villamosításához. Ma hatvannál több törpe víz­mű dolgozik a megyében, s egy részük több település la­kóit. is kiszolgálja. E törpe vízművek révén csaknem minden második somogyi em­ber egészséges ivóvizet fo­gyaszt a békét szolgálják Kurt Waldheim', az ENSZ főtitkára, a TASZSZ tudósító­jának adott nyilatkozatában kijelentette: »A béke az az életbevágó cél, melynek meg­valósítására törekszik egész tevékenységével az Egyesült Nemzetek Szervezete.« Waldheim pozitívan érté­kelte az ENSZ-közgyűlés * 30. ülésszakának^ eredményeit, hangsúlyozva; hogy az ülés­szak kedvező nemzetközi lég­körben végezte munkáját. A főtitkár kifejezte azt a remé­nyét, hogy az ülésszakon elfo­gadott fontos határozatok szolgálni fogják a békét, amely elérhető a nemzetközi együttműködés és a népek közötti kölcsönös megértés megerősítése révén. A továbbiakban megjegyez­te, hogy az ülésszak napirend­jén több mint 120 kérdés sze­repelt, az elsőrendű figyelmet azonban a leszerelés problé­máinak szentelte a közgyűlés. »A leszerelés — mondotta Waldheim — volt a központi (Folytatás a 2. oldalon) Határozatot hozott a Minisztertanács az V. ötéves terv végrehajtására A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: a Miniszterta­nács szerdán ülést tartott. Havasi Ferenc, a Miniszter- tanács elnökhelyettese tájé­koztatta a kormányt a ma­gyar—román gazdasági együtt­működési vegyes kormánybi­zottság december 5—6-án Bu­karestben tartott elnöki talál­kozójáról. A kormány jóvá­hagyólag tudomásul vette a jelentést, és intézkedett a tár­gyalásokból adódó feladatok végrehajtására. A Minisztertanács megtár® gyalta és jóváhagyólag tudo­másul vette a magyar—bolgár gazdasági és műszaki-tudo- i mán vök - együttműködési bi­zottság elnökeinek december 15—16-i szófiai találkozójáról szóló jelentést és a tárgyalá­sok során elfogadott intézke­dési javaslatokat. A Minisztertanács f megtár­gyalta és jóváhagyólag tudo­másul vette a külügyminisz­ter beszámolóját a Bolgár Népköztársaság, a ‘ Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztár­saság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió külügyminisztereinek decem­ber 15—16-án Moszkvában folytatott tanácskozásáról. BEFAGYOTT A BALATON Totó: Gyertyás László Az Országos Tervhivatal el­nökének javaslatára a kor­mány határozatot hozott a népgazdaság V. ötéves tervé­ről szóló törvény végrehajtá­sára. A Minisztertanács elfogadta laz Országos Tervhivatal el­nökének előterjesztését az 1976. évi népgazdasági terv végrehajtásával kapcsolatos feladatokról. A pénzügyminiszter előter­jesztése' alapján a kormány határozatot fogadott el az 1976. évi állami költségvetés­ről és a tanácsok 1976—1980. évi pénzügyi tervéről szóló törvény végrehajtására. A Szakszervezetek Országos Tanácsa, a munkaügyi és az egészségügyi miniszter javas­latot tett a nyugellátások és egyéb ellátások évenkénti rendszeres emeléséről szóló rendelkezések módosítására. A kormány az előterjesztést elfogadta és úgy határozott, hogy 1976. január elsejétől a nyugellátások és egyéb ellátá­sok évenkénti emelésének összege havi ötven forintnál nem lehet kevesebb. Ezzel egyidejűleg emelkedik a nyugdíjak házastársi pótlék­kal kiegészíthető, valamint a saját, jogú és az. özvegyi nyug­díj együttes határösszege. A kormány megtárgyalta és elfogadta a munkaügyi mi­niszter jelentését a gyermek- gondozási segélyezés tapaszta­latairól. A Minisztertanács megtár­gyalta és elfogadta a saját, valamint a bizottságai, továb­bá a Központi Népi Ellenőr­zési Bizottság 1976. első félévi munkatervét. A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt. (MTI) Központi Bizottság tagjai, és Rödönyi Károly közlekedés- és postaügyi miniszter fogad­ta. Jelen volt Carlos J. Perez, a Kubai Köztársaság buda­pesti nagykövetségének ideig­lenes ügyvivője. Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Kubai Kommunista Párt első kongresszusán részt vett ma­gyar pártküldöttség vezetője és felesége, kedden délután (magyar idő szerint éjfél után) indult haza Kubából. 'A dele­gáció tagjai: Katona Imre, a Budapesti Pártbizottság első titkára. Katona István, a Nép- szabadság főszerkesztője, a KB tagjai, Dr. Berecz János, a (Folytatás a 2. oldalon) Az ENSZ határozatai

Next

/
Thumbnails
Contents