Somogyi Néplap, 1975. december (31. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-24 / 301. szám

MINDENKINEK VÁLASZOLNAK Javaslatok a város érdekében A tanácstagi beszámolók után Befejeződtek a tanácstagi beszámolók Kaposváron. Az gén. További segítséget kért idén is körülbelül annyi vá­lasztópolgár ment el e fóru­mokra, mint tavaly. A mérleg ennek ellenére mégis kedve­zőbb, s ez a beszámolok han­gulatán, közéletiségén volt lemérhető. Lelkes beszámolókat hallot­tam a vitákról, a javaslatok­ról, a társadalmi munka fel­ajánlásáról. Azt hiszem, hogy a tapasztalatokat jól összege­zik azok a tanácstagok, akik­kel beszélgettem. Jordanics József, a Gárdo­nyi iskola igazgatója elmond­ta, hogy kétszázan voltak kíváncsiak a hat tanácstag számadására a Cserben. — Vizeli Istvánná tanács­tag ismertette a város, a vá­rosrész fejlődését. Szigeti Ist­ván országgyűlési képviselő is ott volt, s nagyon örültünk annak, hogy őszintén beszélt a gondokról, az előttünk álló feladatokról. ^ — Milyen új vonásai vol­tak e fórumnak? —- A szemlélet változott Most már nemcsak az érdekli az embereket, ami a háza előtt van, hanem a körzet, a város is. Ez a kitekintés el­sősorban a javaslatokban ér­ződött. Amikor a szolgáltató- ház építéséről, a város köz­lekedésének javításáról be­széltek, az egész megyeszék­hely érdekében szóltak. Ez persze nem jelenti, hogy a helyi problémákról megfeled­keztek. Szó esett a Kecel-hegy vízellátásának gondjáról, az Egyenesi út járda- és álprob­lémájáról is. A tanácstagok, a népfrontbizottság, a pártszer­vezet egyébként éppen most készítenek egy közös bead­ványt e városrész iskolájának bővítése ügyében. Vallató Gézáné, az élelmi­szer-kiskereskedelmi vállalat dekoratőre a Zrínyi iskolában Imegtartott beszámolón veit részt. — Nagyon meglepett, hogy a körzetem egyik választópol­gára megköszönte a játszótér kialakítását a Hegyi utca vé­a befejezesehez __ Az igazat m egvallva, nekem ebben nem volt szerepem. Szente János nyugdíjas felszólalása is meg­ragadott. Elmondta, hogy ér­dekli az egész város fejlődése; mivel van ideje, bejárja az egész várost, megnézi, hol mi épül. — Rossz tapasztalata is volt? — Az is... A Fácános ne­vű település lakói megint el­mondták' a gondjaikat. Nem én vagyok a tanácstagjuk, de bizony én is kellemetlenül éreztem magam, ugyanis a tanács nem sokat tett az ott élők érdekében. Nincs út, megfelelő világítás, a mentő se tud bemenni, a gyerekek sokszor bokáig érő vízben bandukolnak az iskolába. A tanítónő szerint hiába aján­lottak fel társadalmi munkát, nem tudtak előbbre lépni... A belvárosban mindig ke­vesebben mennek el a tanács­tagi beszámolókra. Dr. Szőke Pálné, az iparcikk-kiskereske­delmi vállalat személyzetise mégis tudott újat mondani. Eddig általában az átépítés gondjával küzdő Május 1. ut­ca 12. sz. ház lakói mentek el zömmel — az érdekeiket kép­viselni, most azonban más házakból, azután a Tanács­ház, az Irányi Dániel, az Ady Endre utcából is ott voltak. — Ez a beszámoló volt a legjobb véleményem szerint mind a megjelenést, mind az érdeklődést, a vitát tekintve. A tanácstag sokkal határo­zottabban ki tud állni a kör­zet érdekeiért, ha érzi, hogy a választópolgárok is támo­gatják. — Mi érdekelte a belvárosi lakókat? — Az Ady Endre utcaiakat aggasztja a légszennyeződés mértéke. Gondot pkoz, hogy a tilalmak miatt nehéz a tüze­lőt hazaszállíttatni. A tv-át- j átsző, a tervezett felüljáró megépítése iránt többen ér­deklődtek. Az utóbbitól függ ugyanis több ház bővítése. Egy , szakember társadalmi munkát is felajánlott. Vermes Vilmos, az 503. sz. Ipari Szakmunkásképző kollé­giumának igazgatója, elisme­réssel beszélt a donneriak szemléletváltozásáról. 'Akár­csak a Cserben, itt is tágabb horizonton mozogtak a javas­latok. — Szerintem nagyszerű az a fejlődés, amikor »az én há­zam, az én földem előtt« he­lyett úgy kezdik, hogy »a mi utcánk, az egész környék ér­deke«. Szinte elemi erővel tört fel az a kívánság, hogy a járda- és útépítés programja legyen kiemelt Kaposváron. Ehhez már itt felajánlottak társadalmi munkát. Ügy ’ ér­zem, hogy az utcabizalmi rendszer meghozta a gyümöl­csét, a tanácstagok gyorsab­ban tájékozódnák, az intézke­dés sem késik. A beszámolók megszervezé­sében most is nagy segítséget nyújtottak a körzeti népfront­bizottságok, az utca- és lakó­bizottságok. Novak Ferenc, a Hazafias Népfront városi tit­kára kiemelte, hogy a körzeti pártszervezetek — most elő­ször — ugyancsak részt vet­tek a mozgósításban. — Tapasztalataink szerint mindenhol kialakult a nyílt, őszinte, fórumjellegű beszél­getés. S ami különösen fon­tos, a közérdekű panaszok, javaslatok voltak túlsúlyban. örvendetes, hogy nagyon sok társadalmi munkát ajánlottak fel. Ezt semmiképpen sem hagyjuk kiaknázatlanul. Ki­emelném, hogy még a szent- jakabi cigányok is tettek ilyen javaslatot. Most sokan várják a vá­laszt a javaslatukra. Dr. Ba­logh János, a városi tanács vb-titkára elmondta, hogy már megkezdték az elhang-1 zottak feldolgozását. — Mindenki választ kap a javaslatára. A felajánlott tár­sadalmi munkára is számí­tunk, amikor az egész lakos­ság elé lépünk az 1976. évi társadalmi munka szervezé- sével, Lajos Géza fl hétköznapok tudománya Csaknem húsz és fél ezer i gépkocsi van magánszemé­lyek tulajdonában Somogy megyében, öt évvel ezelőtt két és fél ezer volt. (Hir.) Mint egy élő szervezet dol­gozik alattunk, kezünk, lá­bunk, szemünk és reflexeink által irányítva a gépkocsi. Rohan a könnyen elszabaduló erő. A jó vezető az, aki a pedálokon, műszereken ke­resztül kordában tudja tarta­ni ezt az erőt. A rossz vezető csak hiszi: szinkronban van kocsijával. Mindennapjaink tudomá­nya: autót vezetni. Valamikor a Balaton át- úszása országos esemény volt. Ma már csak apró hírek em­lítik, ha valaki átússza a La Manche-csatornát Anglia és Franciaország között. Elegáns hölgyek duruzsoltak a hősök­ről, akik kerékpárjukkal eL karikáztak a fél országon át. Ma már tizenéves gyerekek indulnak az Alföld egyik csücskébe, a Dunántúl másik végébe, s nem szól róluk a krónika. lís autót vezetni? Vajon most is úgy kell, mint ötven évvel ezelőtt? Ak­kor alig néhány személygép­kocsi húzott vastag porcsíkot maga után, s a falvak kutyái szűkülve rohantak el a félel­metes szörny elől. Gyér volt a forgalom az országutakon, a szekerek legföljebb a pad­kát foglalták el. Kaposváron — különösen csúcsidőben — egymást érik a személygépkocsik. Nagy koncentrálást kíván a vezetés. Nemcsak a magunk vezette járműre kell figyelnünk, ha­nem minden előttünk, mögöt­tünk haladóra és a szemben jövőre is. Tévedhet más is. Megdöbbentő a statisztikai adat: Magyarországon ma minden hatodik órában életét veszti valaki közúti baleset I következtében! Űj KRESZ- szabályok. ön is így kezdte! | Vezess óvatosan! Jutalmak a több százezer kilométer bal­esetmentes vezetésért — s mégis csikorognak a gumik, koccannak a gépkocsik. Vezetni: idegmunka. Érezni a súlyt és a felelősséget, az út síkosságát, a kormány hú­zását, a faroló kocsi alatto­mosságát, a köd veszélyeit, a szembe jövő kocsi sebességét — mindez egy ember vállán. A vezetés tudomány? Talán erősnek hat a megfogalmazás, s elég lenne ennyit mondani: mesterségbeli tudás. Csakhogy meg kell említeni például a matematikát, a távolságok ki­számításának tudományát. A fizikát, a surlódó mozgás tör­vényeit, az erő és a munka egységeit. A kémiát, a robba­nások, égéstermékek vizsgáló­ját S nem utolsósorban a biológiát: a gépkocsit vezető embert, pszichikai és fizikai állapotának a meghatározását segítő tudományt. Persze, nagyon kevesen gondolnak erre vezetés köz­ben. S nem is kell. Ha jó az autó és jó a vezető, képletek ismerete nélkül is tudja, mi­lyen sebességgel mehet ólmos esőben az országúton. Nem kell hozzá papír és ceruza, ha ki akarja számítani, hogy óránként 70 kilométeres se­besség mellett mennyire kell elmaradnia az előtte haladó­tól. Ráadásul ezt a közleke­dési szabályok is meghatároz­zák. A KRESZ különben is korlátok közé szorítja a ló­erőket. És mégis: milyen sokszor szirénázik a rendőrség hely­színelő csoportjának kocsija vagy a mentőautó. Milyen gyakori cím az újságokban: A hétvége baleseti krónikája. Milyen sok munkájuk van az autókarosszéria lakatosoknak. Hányszor látjuk napokig az utakon szilánkokra tört szél­védők maradványait. A gépkocsik száma pedig nő. öt évvel ezelőtt a megyé­ben hét és fél ezer volt, 1975 végén 13 ezerrel több. Az utak szélessége viszont a régi. Gondoljunk csak bele: a jár­dán sétálni nagyon könnyű. De a kötéltáncos mutatványa már tudomány. Ám jól tudja: nagyon óvatosan kell lépeget­nie, mert különben baj lehet. És meg sem próbál ugrálni össze-vissza, vagy rohangálni a vékony dróton. A lehetősé­gekhez igazodik. Én ismerek nagyon öreg kötéltánco6t is... Mészáros Attila Ne csak Örömmel láttam a játékbolt karácsonyi kirakatában, hogy egyre kevesebb a régebben túlsúlyban árusított ágyú, tank, pisztoly, puska. Az ipar bőven gyártotta, a szülők örömmel vásárolták mondván, hogy ez kell a gyerekeknek... Miután a sajtóban egyre több cikk jelenik meg ezekről a nem éppen hasznos játé­kokról, és miután a kereske­delem egyre kevesebbet ad el, s a hintalovak, építőkockák mellett egyre kevesebb a har­ci eszköz, úgy látszik, a gyer­mekek nem is igénylik any- nyira ... Lehet, hogy ^ fiúk­nak mégsem létszükséglet a fegyver? Csak a szülők meg a kereskedelem erőltették? Hogy a gyereknek ösztöne-e a »fegyverkezés«, a harci já­ték, azon a pszichológusok, pedagógusok is vitatkoznak. Igaz, hogy amikor nem volt puska, akkor a fából, elhasz­nált söprűnyélből készült fegyver is megtette. »Állj, vagy lövök!« kiáltással ro­Boldogságkeresők Hazánkban ma negyvenezer gyerekről az állam gondosko­dik. Számuk a megyében ezer- hatszázra tehető. Intézeti gye­rekek, utógondozottak, neve­lési segélyezettek és állami gondozottak. Az ezerhatszáz somogyi gyerek negyvennyolc százaléka nevelőszülőknél van. Gyereksorsokat kerestünk. Nem a nevek, a sorsok érde­kesek. A kis „lázadó"’ Imre tizenegy éves, őszinte tekintetű cigánygyerek. Vi­dékről jár be a megyeszék­hely általános iskolájába. Reg­gel hétkor jön az autóbusza, délután kettőkor megy haza a falujába. Ötödik osztályos, az első osztály^ ismételte. — Heten vagyunk testvérek. Egy nagy házban lakunk. Van benne konyha és három szo­ba. Apám elvált az anyámtól, már hét esztendeje. Találkoztál vele azóta? — A legtöbbször itt a vá­radban. Mindig részeg, a fe­lesége is. Nem gondolkodik a vála­szokon, bár lassan beszél, minden mondatot szétválaszt­va a másiktól. Mesél a barát­járól, aki most kórháziban van, mert az apa sörösüveggel be­törte a fejét. Mesél az anyjá­ról, elkerülve az édesanyám kifejezést: — Anyám tizenkettedikén megkapja a fizetést, otthon verekszik és pöröl, mert min­dig iszik... »Nem bírom tovább, el aka­rok menni hazulról...« — jelentette ki egy hónappal ez­előtt osztályfőnökének. Tizen­egy éves fejjel választotta az intézeti életet, mert mindegy, hogy milyen lesz az; bizo­nyos, hogy jobb az otthoni­nál. Otthon még nem mondta meg a tervét, fél. De ha meg­lesz a papír... — Ha megmondom nekik, biztosan megvernek, de utol­jára vernek majd. Babát kaptam anyukámtól Kati tizenhat éves. A kar­tonján ez szerepel: debilis, azaz szellemi fogyatékos. Bu­dapesten tanult, onnan került Kaposvárra. Az igazgató így emlékszik vissza: — Szeptemberi vasárnap volt, akkor már hullott a dió hátul az udvarban. Ügyeletes voltam, s tanúja annak, ami­kor az édesanyjával találko­zott. Itt a szobában, álltak mind a ketten... Mondtam az anyának, itt a kislánya. Az a fejét rázta és hátralépett. A tizenhat éves kislány sír­va mondta: — Én vagyok, édesanyám..: Az anya hosszú ideig nem kereste, tudott róla, mégsem akarta látni. A városban la­kik ő is. Szeptember óta Kati kétszer volt otthon. Mikulás­ra — a kezeivel mutatta — nagy hajas babát kapott édes­anyjától. Egy-két év múlva kikerül az intézetből. Hogy mihez akar kezdeni? — Otthon akarok dolgozni, törölgetni, mosogatni, takarí­tani. A tizenhat éves gyerek bol­dogságot keres. Találkozott az édesanyjával, hosszú eszten­dők után először. Nehéz ma­gyarázatot találni arra, miért csak most kereste meg az anya. A kislány boldogságra talált: testvérére és édesany­jára. Néki mindegy, hogy miért csak most takaríthat majd, játszhat, mosogathat otthon. Testvérek között Laci igazi nagy fiú már. Tizennégy éves, most nyolca­dikos. Szakközépiskolába ké­szül. Mondják róla, jó fejű. Amikor leültünk beszélgetni, nehezen lendült bele. Az apu­kát és anyukát neki a nevelő­szülők jelentik. Tíz éve él ebben a környezetben. Tíz év alatt a család tagja lett. — Megkeresett az »édes­anyám«. Igen, itt volt. Nem is ismert meg. Azt hazudta, sok levelet írt, s nekem nem ad­ták oda a jievéLőszüleim. Csak akkor hagyott föl ezzel, ami­kor megtudta, hogy ismerem a múltját. Műegyetemi műszerek a világűrben Négyéves volt, amikor egy éjjel bevitték az őrsaóbára. Sokáig betegeskedett, ma is küszködik akkori betegségé­vel. A Budapesti Műszaki Egye­tem mikrohullámú tanszéke öt éve vesz részt a**" szocialista országok Interkozmosz prog­ramjában. Most egy műhold energiaelosztó egységét készí­tik, amely feszültséggel látja el a fedélzeti műszereket. A műholdat 1976-ban bocsátják fel. Az űrkutatással foglalkozó csoport készíti annak a tv­hangáltak az utcán, a házak között. A mostani tapasztala­tok azonban azt bizonyítják, hogy ^gyre kevesebb1 a »harci forma«, talán azért is, mert nem adunk a gyerek kezébe unos-untalan ilyen játékot. Emlékszünk még rá, hogy nemcsak játékfegyverrel lehe­tett balesetet okozni. Keres­kedésekben, trafikokban gar­madával árulták a tiki-taki nevezetű bárgyú játékot, mely nem egy gyereknek okozott súlyos sziemsérülést. Mi adtuk a kezébe... A szülők, peda­gógusok felelőssége igen nagy. Ehhez szorosan társul a tö­megtájékoztatás. Mert amíg az egyik oldalon gondolkodta­tó játékkockával, építőszek- rénnyel helyettesítjük az ágyút, addig a másik oldalon, a televízióban, a mohiban el­árasztják a gyereket az ag­resszivitást kiváltó élmények.* A gyerek ezeket látja, hallja — ezért játssza. A gyerek, a kamasz mindig kamerának és az ún. kiegészí­tő egységének a modelljét is, amellyel az űrből érkező ké­pek minőségét lehet javítani. Egy olyan rádióállomás is lé­tesült a tanszéken, amellyel a műholdak telemetrikus adó­sait figyelve ellenőrizhetik a fedélzeti műszerek állapotát. Képünkön: Készül a műhol­dak tv-kamerájának modellje. is kereste az izgalmat, a ro­mantikát, a kalandot. A Coo- per-könyvek népszerűsége most sem hanyatlik — de he­lyette vagy mellette nagyon gyakran kegyetlenséget, dur­vaságot kap. És maga is ag­resszív lesz. Egy nem egészen kétéves kisfiú például már azzal ijesztgeti a szüleit, hogy »lelőlek, lelőlek...« Nem is látott még puskát — játék- puskát sem —, a mozdulat, amelyet valahol valakitől mgtanult, kísértetiesen hason­lított az igazihoz. Mi hát az igazság? Kárhoz­tassuk a' játékpuskát, tankot, mert az tehet róla, hogy a gyerekek erőszakosabbak? Biztosan hozzájárult ezeknek az eszközöknek a dömpingje is, hogy kialakuljon az ilyen­fajta magatartás. De nélkülük is terjed. Tőlünk tanulja a gyerek, a tv-bői, a rádióból. És ehhez nem feltétlenül szükséges a játókágyú. Simon Márta — Sokat voltam kirándulni, szeretem a földrajzot. Az egyik legkedvesebb tantár­gyam. A háziban, az osztályban alig van valaki, aki tudná: Laci nevelőszülőknél éL — Hazahívott »édesanyám«, de nem megyek. Ha nem kel-' lettem neki tíz évig, csak úgy eldobott, akkor mit akar tő­lem? Mindkiét testvére idősebb nála, Laci a család kedvence. Apukájával jön ki a legjob- 1 ban, azzal mindent meg le­het beszélni — mondja. A »bátyusok« horgászni viszik, hobbyjuk is közös. Laci raj­zolja a képeket, a kisebb »bátyja« égeti ki. Most a ro­konságnak készítik az ajándé­kokat, hisz Laci is kap min­denkitől, a »nagymamától«, »sógornőjétől«, hisz teljes ér­tékű tagja a családnak. Hazánkban ma negyvenezer gyerekről az állam gondosko­dik. Nagy Jenő Az új magyar zene seregszemléje A Magyar Rádió zenei fő­osztálya a közönség, valamint a kritikusok 1975. évi díjáért megrendezd az új magyar ze­ne seregszemléjét. A január 1-től 16-ig tartó müsorsoroza- ton azok a zenekari, kamara­zene- és kórusművek hangza­nak el, amelyeket ebben az évben hallhatott a közönség. A komoly zenei seregszem­lén 29 szerző 49 műve szólal meg: a csaknem hétórányi ze­nét nyolc adásban sugározzák. Az eredményhirdetés, a kö­zönség és a kritikusok díjá­nak átadása január 27-én lesz, amikor a díjnyertes művet, illetve műveket ismételten su­gározni fogják. A közönség 12 000 forintos díjának oda­ítélését a társadalom több ré­tegét képviselő, zeneszeretők­ből álló zsűri végzi, a kritiku­sok a másik 12 000 forintos díj odaítéléséről döntenek. a játékágyút okoljuk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents