Somogyi Néplap, 1975. december (31. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-17 / 295. szám
Új terv — új szabályozók Nyereségadózás és alapképzés Az 1976, január elsején életbe lépő új szabályozók jelentős része csökkenti — átlagosan mintegy 35 százalékkal — a vállalati nyereséget. A jelenlegi tervidőszakban évről évre módosult a tiszta jövedelem költségvetés és 'vállalatok közötti megoszlásának aránya, a központosított jövedelemhányad 75 százalékról kb. 65. százalékra csökkent, s ez is hozzájárult a költségvetés hiányának növekedéséhez. Kétségtelen, hogy a nyereség színvonalának, tömegének mérséklése, a tiszta jövedelem nagyobb mértékű centraliz^-á" sa javítja a költségvetés pozícióját és a gazdaság belső egyensúlyi helyzetét. Mégsem ez a szabályozók módosításának a lényege, fik a cél ugyanis egyéb módon — példának okáért csupán a nyereségadó növelésével — is elérhető. A gazdasági növekedés szinte egyetlen forrása a társadalmi termelés és hatékonyságának fokozása, ami vállalati szinten a gazdálkodás javuló hatékonyságával — az élőmunka termelékenységének növelésével, az eszközök és az anyagok jobb hasznosításával — biztosítható. A szabályozó módosítások ezeket a hatékonysági követelményeket «-mondják el« a vállalatoknak. Példának okáért: az ésszerű munkaerő-gazdálkodást segíti — a bérszabályozás mellett — a bér járulék- költségek — SZTK-járulék és illetményadó — növekedése. Ugyanezt a célt. az ésszerűen takarékos gazdálkodást kívánja előmozdítani az . anyagok tekintetében a termelői árrendezés, amely csökkenti a belső és a külkereskedelmi árak közötti különbséget, és a termelési célú import dotációját. Az említett módosítások hatására a termelés és a gazdálkodás hatékonyságának javítása lesz a »gazdasági növekedés«, a vállalat boldogulásának egyetlen forrása, lehe- ; tősége. A változások érzékeltetése ! érdekében kockáztatjuk meg j azt az állítást, hogy az új j szabályozó rendszer »nyere- I ségcentrikus«, mégpedig ab- I ban az értelemben,* hogy min- I den nyereséggel összefüggő I szabályozást újrafogalmazott. Mert nemcsak a nyereség szintje változik, csökken az I 1975. évihez képest, hanem a | nyereség adózása, vállalati alapok közötti felosztása, sőt .* az alapok felhasználása is. Megszűnik a nyereség — eszköz-bérarány szerinti — i köteles» kettéosztása, annak helyébe a fizetések és az alapképzés kötelező sorrendje lép. Elsőként a változatlan mértékű községi-városi hozzájárulást kell kifizetni, levonni a bruttó nyereségből, továbbá — ha van ilyen — a nagyberuházásokhoz kapott állami kölcsön és a fejlesztési alap juttatás esedékes részletét, járadékát. Ezután következik az általános nyereségadózás. Két dologra utalunk ezzel kapcsolatban: mindeddig a költségvetés és a vállalatok j kb. 67:33 százalékos arányban ! osztozkodtak a nyereségen; j 1976-tól tehát nemcsak a nyereség tömege, hanem általam« | adója is alacsonyabb. Ennek a későbbiek során lesz gya- | korlati jelentősége: a nyereség növekményének nagyobb hányada marad a vállalatoknál, mint a korábbi és a jelenlegi nyereségadózási szisztémában. Az adózást követő eljárást tömören foglaljuk össze: a vállalatnál maradó nyereség 15 százalékát a tartalékalapba kell helyezni, ezután az előírt fizetési, képzési sorrend tiszteletben tartásával dönthet a vállalat, mennyi nyereséget fordít fejlesztési, illetve részesedési alapképzésre. A vállalatok csak bizonyos mozgástéren belül dönthetnek szaJövőre Tábori készül az R — S-ös számítógép Alkatrész és késztermék Változatlan marad a vállalat, egy éve mégis új cégtábla került a Videoton tahi gyáregységének falára. A tv-alkat- részek gyártását december végén teljesen megszüntették itt, s januártól valamennyi munkás a számítógépekhez készít aíkatrészeket és részegységeket Egy program hatása A tabi üzemet a televízió- gyártól a Videoton Számítás- technikai Gyára vette át. Ez minőségi Változást jelentett a fiatal tabi üzem életében. Az elsőt, de korántsem az utolsót. A Videoton 1969-ben létesített telepet Tabon. Az első gépeket a megszűnt járási tanács épületében állították fél. A televíziókészülékhez gyártottak itt nem túl bonyolult alkatrészeket. Az első munkások nemcsak a forrasztópákával ismerkedtek az irodákból átalakított műhelyekben, hanem egy nagyvállalat pontos termelése parancsolta renddel is. Akkor tervek készültek arra, hogy — a környék munkaerőfeleslegének lekötésére — miként fejlesztik tovább Tabon a tv-alkatnészek gyártását. Az igazi változást azonban nem e tervek megvalósulása, hanem egy kormányprogram hozta. A KGST-országok egységes számítógéprendszerének kialakításában jelentős , feladatot kapott a Videoton. A számítástechnikai gyárnak olyan bázisra volt szüksége, ahol megoldódik az alkatrész- gyártás. A választás Tabra esett. Ezt az új feladatot figyelembe véve építették föl a nagyközség szélén az új gyáregységet. A pasztellszínű falak között a fiatal munkásgárda ma nyomtatott áramköröket szerel, memóriaegységeket készít (ebben az évben több mint ezret adtak át jó minőségben), tápegységeket és mechanikai alkatrészeket gyárt. Nehéz iskola volt Bonyolult, nagy figyelmet, jó szemet és pontosságot igénylő munka ez. Az első szerelők Székesfehérváron hónapokig tanulták a szakmai fogásokat. Visszatérve azután társaiknak magyarázták, mutatták azt, amit megtanultak. Nehéz volt. Az iskolapdból kikerült fiatal lányok e magas műszaki színvonalat képviselő gyártmányokat hírből is alig ismerték. Egy év alatt viszont bizonyította a fiatal munkásgárda: jól, pontosan dolgozik. A hibaszázalék a megengedett tűrési hajtár alatt maradt Az első feladatokat tehát sikerrel oldotta meg az üzem. Ez tette lehetővé, liogy az új gyáregység falai között újabb minőségi változásra készüljenek föl. A jövő év első felében az eddiginél is bonyolultabb munkát bíznak rájuk. A Videoton kooperációs megállapodást kötött a svéd Saab- céggel, ennek alapján Tabon készítik majd az R—5 elnevezésű kis számitógépeket. Ezek a mindössze bőrönd nagyságú berendezések képesek egy kisebb szervezet — például egy OTP-fiók vagy egy takarék- pénztár — ügyvitellel kapcsolatos adatfeldolgozását elvégezni. Fiatalos lendület — A nagyobb feladatra jó ideje készült már a gyáregység — mondta Mohos József igazgató. — Szeptember óta j j jfelentősen sikerült növelni i j műszaki gárdánkat: több fia- j : tál mérnök és üzemmérnök került a gyáregységhez. A régi műszaki gárda pedig az elmúlt évek alatt olyan gyakorlatra. tett szert, hogy a nagyobb feladatot is képes lesz megoldani. A mostani műszerészek még másutt tanulták a szakmát. Jövőre viszont végeznek az első fiatalok, akik már a Videoton tanműhelyében ismerték meg a korszerű technikát A gyárban ma 24 év az átlagéletkor, s reggel munkakezdéskor 510 ember lép be a kapun. Öt évvel ezelőtt nagy részük még csak kívülről látott üzemet. Ma biztos kézzel nyúlnak mikroszkóp alatt a mákszemnyi gyűrűkhöz, s hibátlanul szerelnek bonyolult nyomtatott áramköröket Tabon, a dombok ölén nemcsak új üzem nőtt ki a földből, hanem korszerű technika is meghonosodott, s kialakult egy lelkes, fiatal munkásgárda. Dr. K. I. badon. mert a fejlesztési alap- j képzésnek van bizonyos köte- | lező minimuma is. amelynek 1 fedeznie kell az állammal, a j bankokkal és a más vállala- ! tokkal kapcsolatos fizetési kötelezettségeket. Lényeges körülmény, hogy a fejlesztési alapképzést már nem terheli további adó, ezzel szemben a részesedési alapképzés után — ha túllépi a bérköltség 2 százalékát — progresszív adó — a bérfejlesztési befizetés — következik, de ez már a részesedési alapot terheli. Mi lesz a végeredmény? Nyilvánvaló: ha növekszik a tiszta jövedelmek — egyebek között a nyereség — központosított hányada, akkor a vállalatoknál maradó — fejlesztésre és a személyi jövedelem növelésére ténylegesen felhasználható — összegnek csökkennie kell. Ha nem így lenne, aligha tudnánk biztosítani a felhalmozás és a fogyasztás népgazdasági tervvel összhangban történő és az eddigieknél mérsékeltebb növekedését. A vállalatok valószínűleg annak alapján ítélik majd | meg a módosításokat, meny- J nyiben könnyítik, illetve ne- J hezítik az új szabályozók gaz- I dálkodásuk feltételeit. Nos, általában nem könnyítik, hanem szigorítják. Ennek ellenére sem mellőzhetjük az új szabályozás — vállalati nézőpontból is — előnyös vonásainak kiemelését. A fizetések és az alapképzés, valamint a felhasználás kötelező sorrend- I je minden, bizonnyal megakadályozza — a mindeddig elég | gyakori — túlköltekezést és eladósodást, kiküszöböli az egyedi beavatkozások szükségességét. A fejlesztési és részesedési. alap közötti megosztás kiiktatása aához mindenesetre elegendő, hogy a nyereséghullámzás személyi jövedelmekre gyakorolt káros hatását semlegesítsék. Valószínűsíthető az a hatás is, hogy a vállalatok közötti bérszínvonal-szóródás mérsékel- I tebb lesz A biztonságot és ru- I galmasságot szolgálja a tarta- I lékalap-képzés első helyre tör- | ténő sorolása, felhasználási j lehetőségeinek kitágítása. I Problematikus helyzetben abból egészíthető ki a nyereség, dinamikus exportnövekedés esetén a forgóalap, emellett a tartalékalapba átmenetileg is elhelyezhető — s bármikor igénybe vehető — a nyereség alapképzésre fel nem használt része. G. I. (Folytatjuk.) Ajándékcsomag, műsoros köszöntő Az öregeket ünnepelték Nagybajomban A művelődési ház előtermé- ben hatalmas, megterített asztalok. A klub is étteremmé alakult. Egyre-másra nyílik az ajtó. Fekete ruhába, ünnep- lőba öltözött bácsik és nénik érkeznek. Van, aki bottal segít a fáradt lábnak. Mások fürgén, fiatalosan jönnek, mintha az elmúlt hatvan év nem is lenne igaz. Csaknem négyszáz meghívót hordott szét a postás nemrég Nagybajomban. A Lenin Termelőszövetkezet hívta meg egy kis beszélgetésre, ebédre azokat a tsz-tagokat a művelődési házba, akik már elkerülték a nyugdíjkorhatárt. Több olyan alapító tag foglalt helyet a széksorokban, aki most már a megérdemelt pihenését tölti. Részt vettek abban a munkában, mellyel megalapozták a mostani eredményeket. De jó néhányan még mindig dolgoznak. Csupán néhány adat, melyet Horváth László, a szövetkezet elnöke említett köszöntőjében, amikpr a tsz gazdasági és pártvezetősége, valamint a nő- | bizottság nevében köszöntötte I a nyugdíjasokat. A 776 tsz- j tagból 534 nyugdíjas és járadékos. A nyugdíjasok eddig | 9200 munkanapot dolgoztak, részükre a gazdaság 650 ezer forint munkabért fizetett ki. Ezek a számok világosan tükrözik, hogy a termelőszövetkezetnek szüksége van az idős. de 'dolgozni tudó. tagjaira. Nemcsak a munkájukat, hanem élettapasztalatukat is hasznosítják. A helyi általános iskola tanulói műsorral kedveskedtek az idős embereknek, a gazda| ság pedig egy kis ajándékcsomaggal lepte meg őket. A légkör családias volt, az ebédnél ismerősök, barátok ül- j tek egymás mellett. Megelevenedtek az emlékek, fölidézték í a kezdést, az utat,' amelyet együtt tettek meg. I D. T. VAN MIT TENNI M égy üzem négy munkása ült az aszta! körül. Legutóbb a fegyelem, a belső szervezés és együttműködés, a gépek — és a szellemi erő — kihasználása, a mű- _ szaki fejlesztés foglalkoztatta őket. Igaz. egyikük tájékozatlanságból hibát is vétett. Azóta kiderült: a hétpéldányos áruszámlázást nem a bürokrácia követelte meg a húskombinátban, hanem a gépi adatfeldolgozás. Ez a tévedés azonban semmit sem von le észrevételeik értékéből. >1 gazda szemével néztek körül, s ha valamiről még nem tudnak, az nem okvetlenül az ö hibájuk ... A múltkor azonban adós maradtam a munkások helyzetéről, a vándorlásról, az üzemek tartalékaiból alkotott véleményükkel. »Mindenki a vezetőket teszi felelőssé azért, mert elmennek a jó szakemberek. Célravezetőbb volna fölfedni a nép- vándorlás igazi okát.- És elmondták a tapasztalataikat. »Mindenki látja, hogy az emberek már ötven fillérrel nagyobb órabérért is továbbállnak. A munkahelyhez kötődés szép volna, de ha egyszer a kócerá.iban többet kereshetnek, mint a korszerű üzemekben... Volt nálunk egy kitűnő villany- szerelő, kiLancforintos órabérért dolgozott. Azután elment az egyik tsz-be — tizennégy forintért.. .« »Jó légkört, megfelelő szociális körülményeket, kulturális lehetőségeket kell teremteni ahhoz, hogy jól érezzék magukat a munkások; akkor ott maradnak, s egy életre elkötelezik magukat a gyárnak. Szerintem viszont ezek együttvéve sem pótolják a pénzt. Pedig micsoda zuhanyozóink vannak...!« »Nálunk meg padlófűtés, nagyszerű öltöző, hideg-meleg víz, könyvtár és klub várja őket.« Mégis elmennek, s a vezető tehetetlen. Rendszerint rosszabb körülmények közé kerül a vándor, de többet keres. Nem a munkások körében tapasztaltuk először, hogy a több pénz gyakran igénytelenséghez vezet. Lemond a központi fűtésről, a fürdőről, a világos, levegős munkahelyről, az étteremről, ha két-három forinttal több az órabér. De miért ott több. ahol nem tudnak jó feltételeket teremteni: miért ott keresnek többet a szakemberek, ahol kevésbé szervezett a termelés, ahol gépesítésről alig beszélhetünk, ahol alacsony a termelékenység? »Hogy van az, hogy mi a VBKM-ben nem lépjük túl az ötéves szakmunkás engedélyezett órabérét, a MEZŐGÉP meg jóval többért elviheti tőlünk? Mindenki másképp értelmezheti a törvényt?« Egyre heyeseöb lett a vita, s kiderült: végső szükségükben egymástól is »lopkodták« az embereket. A villamossági gyárban azonban jobb megoldást is találtak. 1974-ben 470 millió Tvolt a-termelési érték, 1975- ben pedig — 130-as létszámhiánnyal — 520 millió. Jobban szervezték a munkát. Hogy a törzsgárda megbecsülésével még többet kellene törődni? »1961-ben húszán szabadultunk, föl a szakmában, közülünk már csak egyedül vagyok a húskombinátban. Egy tizenkilenc éves gyerek legfeljebb öt forinttal kap kevesebb órabért, mint én. Tudom, előfordulhat, hogy eléri a teljesítményemet. Mégis érdemes volna meggondolni, hogy a törzsgárda megbecsüléséhez elég-e a jelvény meg a vele járó pénz?« a másik munkás így látta: »Ha egy törzsgárdatag tíz- tizenöt év után elmegy az üzfemből, akkor — mondhat bárki amit akar — ott nincsenek megbecsülve a szakmunkások. Mégiscsak a legjobbaknak kellene a1 legtöbbet keresniük, és azokban az üzemekben, ahol a legszervezettebb, a legtermelékenyebb a munka. Másképp hogyan várhatjuk, hagy ezeken a helyeken dolgozzanak a legjobb szakemberek« ? Kutattam a tartalékokat. Partnereim felelősséggel nyilatkoztak. Nagy József, villamossági gyár: »Baj van a munkaidő kihasználásával; a nyolc órából valójában hat az igazi munkaidő. Az új évben legalább a 7 óra 20-at kellene elérni. Kettőre akarjuk növelni a műszakok számát is. És hallatlanul nagy tartalék van abban, hogy egyenletessé tegyék az anyagellátást. A munkások sokszor 12—13 nafng készülgetnek elő a vezérlőgyártásra, mert késik az anyag. Még kell követelni a termelési, az anyag- és áruforgalmi főosztály, a meó jobb együttműködését. Ha meg a takarékosságról van szó, nem kell ördöngösségre gondolni. A villanyszerelők' két kapcsolót szereltek föl (most négy működik kettő helyett, s csak akkor ég a villany, ha kell), és ezzel 430 000 forintot takai-ítottunk meg. De ugyanakkor »bedöglött« 210 000 forint értékű festék, mert oz anyagbeszerző felületes volt, lejárt anyagot hozott. Ezután vegyészmérnököt foglalkoztatunk, megéri.« Marosi János, Volán: »Az üzemanyag-takarékosság nálunk országosan is kiemelkedő eredményt hozott. Hozzájárult ehhez o gépkocsik rendszeres diagnosztikai vizsgálata is. Van egy jó módszerünk, másoknak is ajánlom: a műszaki főosztályra hetenként fölhívják a melóst; megkérdezik tőle, hogy hol van a baj, mit tapasztalt. És a főmérnök a következő héten beszámol arról, hogy milyen megoldást talált. Az anyaghiány nálunk is sok gondot okoz. Lehetne javítani a szervezésen; és az újítómozgalom javítása is sokat hozhat.« Huszár Gyula, elektroncsőgyár: »Nálunk intézkedtek már a munkaidő jobb kihasználása érdekében. De vannak tartalékaink. Megvizsgálnám például, hogy mi az oka a 7—8 százalékos selejtnek? Tarthatatlan állapot. A tmk-sok éppen hogy ki tudják javítani a váratlanul meghibásodott gépeket. Tervszerű megelőző karbantartásról szó sincs.« Németh György, húskombinát: »Szigorítani kell a munkafegyelmet, leginkább ott, ahol nem szalagszerű a termelés. Nagyobb figyelmet fordítanék a törzsgárda megbecsülésére, s arra, hogy ne mindig a középvezetőkön csattanjon az ostor. Nézzék meg azt is, hogy a felsőbb, vezetők adlak-e elég segítséget munkájuk ellátásához. És hát meg kellene vizsgálni az adminisztratív létszámot is, mert állítom: túl sokan vannak. A rendteremtést azonban nem az üzemben kell kezdeni.« . > : a mukások nem szokták tovább dobni a labdát. Mégis sokszor elmondták: amíg az iparágat irányító szerveknél nem szűnnék meg a lazaságok, amíg a központok gazdasági vezetői nem . látják az üzemet, amíg csak tőlük várják a rendet és a fegyelmet, addig nehéz lesz kiaknázni a tartalékokat. Jávori Béla Mintaterület lesz a Tudományos körökben és il- | letékes hivatalos fórumokon j az utóbbi időben állandó té- | ma lett a Kis-Balaton jövője. Vissza kell állítani a Kis-Ba- laton eredeti szerepkörét — ebben a kérdésben egyetértettek a szakemberek. Az Országos Természetvédelmi Hivatal a közelmúltban elkészítette tervét, mely az 1400 hektárra vonatkozó védettsé- j get 8000 hektárra terjeszti ki. i Így a berek nagy része táj- j védelmi körzetté válna. A terv arra irányul, hogy , megmaradjon a táj jellegzeKis-Ba!aíon les képe. valamennyi természeti értéke, érintetlen legyen a vízfelület, a mocsár, a nádas, a hozzá csatlakozó erdőkkel, rétekkel és fennmaradjanak a jellegzetes növényi I társulások, az ott élő állatok. A Kis-Balatont környezet- | védelmi mintaterületté kívánják fejleszteni, mely alapvető szerepet kap a Balaton vízminőségének védelmében.
