Somogyi Néplap, 1975. november (31. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-16 / 269. szám

Tízemeletes házak, korszerű üzletek Megújul Siófok Tárosközpontja Gépjavítás Mikében i Nemrég elfogadták Siófok varosközpontjának rekonst­rukciós tervét az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium­ban. A várt« központi mag­járól van szó, arról a terület­ről, amelyet északról a vas­út, nyugatról a Sió-csatorna, délről a Tanácsház utca ha­tárol, keletről pedig a Széche­nyi utca zár le. Ez a rész a város legértékesebb területe. A következő években megin­duló rekonstrukciós munkák során e terület városiasabb lesz. Az itteni lakóházak, in­tézmények hálózata a siófo- kiaik jobb ellátását, a hatal­mas méretű nyári idegenfor­galom, korszerűbb, zökkenő nélküli lebonyolítását teszi le­hetővé. — Mi jellemzi a jóváha­gyott rekonstrukciós tervet? — kérdeztük dr. Németh Ist­vántól, a városi tanács elnök- helyettesétől. — Bizonyos mértékig kény­szer rekonstrukciós terv a mienk. Nemcsak azért, mert a város központi intézményei évek óta a végsőkig meg vol­tak terhelve, s a jelenlegi kö­rülmények között csak nagy nehézségek árán tudták tel­jesíteni feladataikat. Elfogy­tak az új, olcsón beépíthető területek. Lakásépítéshez, köz- intézmények, szolgáltatási lé­tesítmények emeléséhez a vá­ros magas fokúan közműve­sített központjában a legjob­bak a feltételek. Ezért mon­dom, hogy a rekonstrukció gyors és eredményes megva­lósítására a kényszerűség szo­rított bennünket. — Melyek a terv főbb jel­lemzői? — Az általános rendezési tervre épüL Korábbán már több tanulmány készült. Ezekben több oldalról jól megvilágították, kidolgozták az egyes részletkérdéseket. A pauszpapírra fektetett elkép­zelések gazdaságosan megva­lósíthatók, előírásai figyelem­be veszik az eddigi adottsá­gokat, meghagyják a . főbb közlekedési utakat, jól üte­mezhető a létesítmények épí­| tése. s az intézményhálózat | kialakításánál a lakosság igé- 1 nyein túl az idegenforgalomét is figyelembe veszik. Az álta­lános tervvel összhangban 100 ezer lakossal számol e terv. A rekonstrukciós terv leg- I alább 10—15 év alatt való­sul meg teljesen. A város­magban levő új és használ­ható épületek megmaradnak, s harmonikusan beépülnek majd a kialakítandó újak kö­zé. Marad a katolikus temp­lom és bővül a körülötte le­vő park. Meg kell maradnia ■ a siófoki városképből ma már 1 elmaradhatatlan víztoronynak I | is. A városrendezők számol- | | nak a vasúti pályaudvarral, a i tanács- és pártszékházzal, a t ] posta, a Magyar Nemzeti { Bank épületével, a Kőolajve- J zeték Vállalat, . a regionális j vízmű, az idegenforgalmi hi­vatal es a GOV irodaházai­val, a Beszédes József Múze­ummal, a tómbfütöművel és néhány lakóházzal is. Már épül a járási és városi rend­őrkapitányság. a művelődési ház. Ezenkívül bővíteni fog­ják a postát, a Sió Áruhazat és a két irodaházat. Milyen új létesítményeket emelnek a következő tervidő­szak során a városban? Elő­ször is az itt felépítendő 300 lakást említjük. Öt, egyenként tízemeletes házat építenek a tömbfűtőmű körül a Sió ut­ca keleti oldalán. A tervek r kívül a bank, az Állami Biz í tosító, a különböző utazási irodák is építenek irodaháza kát a városközpontban. — Mi valósul meg ebből 1980-ig? — Mindenekelőtt a lakások és az önkiszolgáló étterem. Megkezdjük a bevásárlóköz­pont területének előkészíté­sét. A tanácsháztól északra levő, már előkészített terüle­ten nagy parkoló és zöld te­rület létesül, felépül a bíró­ság székháza, és elkészül a Patyolat-szalon. — Siófokon évek óta egy­re nehezebb a közlekedés. Várható-e fordulat a követ­kező öt évben? — Hogy fordulat lesz-e, azt nem tudom. Mindenesetre megépül a második Sió-híd, kétszer két nyomsávossá épí­tik át a Tanácsház utcát, s határozat van az M 7-esröl leágazó szakasz elkészítésére is. 1980-ig a rekonstrukciós terv mintegy ötödrészét meg­valósítjuk. Cs. T. Még javában folynak az őszi munkák a földeken, de már megkezdték a munka- és erő­gépek javítását, felkészítését a tavaszi munkákra a mikei Rákóczi Termelőszövetkezetben. A gépjavításra ebben az évben egymillió-kétszázezer forintot fordítanak. Fiatalok a DÉLVIEP-nél Létezik-e a „ Közelebb a világhoz szerint ebből háromba mar 1980- ig beköltözhetnek a la­kók, további kettőt pedig 1981- ben adnak át. E három­száz lakással a városközpont területén be is fejeződik a lakásépítés. Jóval nagyobb feladat lesz a megfelelő ellátás, s az igaz­gatást szolgáló létesítmények elhelyezése. A 10—15 évre szó­ló tervben szerepel egyebek között egy 1500 négyzetméter alapterületű önkiszolgáló ét­terem, egy 6000 négyzetméte­res bevásárlóközpont össze­sen 24,5 ezer négyzetméter alapterületen létesülnek majd szolgáltatási, kereskedelmi, vendéglátás és szórakoztatás céljára szolgáló létesítmények, szálloda és mozi is épül. Ezen­A címben föltett kérdésre, nehéz választ adni. A »Felleg­vár-«, azaz a Dél-dunántúli Vízügyi és Közműépítő Vál­lalat kaposvári központi iro­dájának ifjúsági klubja léte­zik is, meg nem is. . . A tör­ténet 1974 márciusában in­dult el szövevényes útjára. A vállalat fiataljai megkapták a tanácsterem melletti helyisé­get az épület ötödik emele­tén. A vállalati pénzből vásá­rolt és a részben saját maguk által készített bútorokkal, tér­elválasztó elemekkel- rendez­ték be. Ekkor kérték a műkö­dési engedélyt. Szabályosan kitöltötték a hivatalos irato­kat, s eljuttatták az illetéke­sekhez. Válasz nem érkezett azóta sem. A fiatalok körében úgy hírlik, eltűntek a papí­rok __ N emrégiben a városi klub­tanács egyik tagja látogatta meg őket. Űj papírokat is kaptak , újból kitölthetik az íveket. Mi sem egyszerűbb ennél. Vagy talán lett volna Eseményekben gazdag, a szo­kásosnál egy nappal hosszabb munkás hetet zárunk. Az ün­nepek után mándha újult erő­vel pezsdült volna meg egész közéletünk. Szavakban és tet­tekben mindenütt megnyilvá­nul: rohamosan közeledik az év vége, amely egyben a ne­gyedik ötéves terv befejezését is jelenti. Minden képességet, erőt arra kell fordítani most, hogy a visszalevő hetekben el­érjük kitűzött céljainkat. A megye üzemeiben, gyárai­ban intézkedéseket tettek an­nak érdekében, hogy a hátra­levő hat hétben az eddiginél még hatékonyabb munka szol­gálja a tervek teljesítését. A. kaposvári MEZŐGÉP Vállalat pártvezetősége eszmecserét folytatott valamennyi propa- gindistával és művezetővel. Azt vitatták meg, hogy miként lehetne gyorsítani a terme­lést, a kész termékek kibo­csátását úgy, hogy közben a képzés, az oktatás so marad-' jón eL Ne legyen hajrá és túl­óra, használják ki a munka­időt. Máskor is, most azonban különösen fokozott jelentősége van a szakmák, a részlegek közötti zökkenő nélküli együttműködésnek, hiszen ha a termelés gépezetében egy fo­gaskerék akadozik, nehezen helyrehozható zavart ókoz az egész munkában. Az elektron­csőgyár szocialista brigádjai a héten ezért indítottak egy új mozgalmat; pótvállalásokat tettek, hogy az egymást ki­szolgáló üzemrészek folyama­tosan termeiheaaenek. Az írás­ban rögzített vállalások telje­sítését naponta értékelik, han- gosbemondón tájékoztatják a közösségeket, ki hogyan, tett eleget ígéreténeit. A közelgő év vége egyben a számvetések, a jövőre való körültekintő, gondos előkészü­let időszaka is. Értékelni, mér­ni kell a végzett munkát, ele­mezni a tanulságokat, hogy holnap hasznosíthassuk a ta­pasztalatokat. A Kaposvári Ruhagyárban e héten elkészí­tették a kollektív szerződés végrehajtásáról szóló beszá­molótervezetet, melyet majd a közeljövőben vitatnak meg a dolgozókkal. A siófoki járási párt-végrehajtóbizottság csü­törtökön elemezte a megye egyik legnagyobb — mintegy háromszázmilliós termelési ér­téket előállító — gazdaságá­nak, a Balatonboglári Állami Gazdaságnak a helyzetét, mun­káját. Mérlegelték az idei kedvezőtlen időjárásból faka­dó gondokat, s a gazdaság vezetőivel közösen állást fog­laltak abban, hogy milyen fel­adatokat kell elvégezni a to­vábbi eredményes, hatékony gazdálkodás érdekében. A mezőgazdaságban a hét legkiemelkedőbb eseménye, hogy termelőszövetkezeteink, állami gazdaságaink a terve­zett területen befejezték a ke­nyérgabona vetését. Hozzá kell azonban tenni, hogv amennyire örülünk ennek a ténynek, legalább annyira pironkodhatunk, amiért csak most jutottak túl ezen a dön­tő fontosságú őszi feladaton. Az okokat őszinte önkritiká­val elemezni kell — elsősor­ban a gazdaságokban —, le­vonva a következtetéseket. A jövőben ne forduljon elő, hogy az országos értékelések hete­ken keresztül a lemaradok közé sorolják Somogy megyét! Természetesen a vebés befeje­zése, az itt felszabaduló mun­kaeszközök most lehetőséget teremtenék arra, hogy a még visszalevő betakarítási mun­kák, az őszi mélyszántás üi lendületet vegyenek, meg­gyorsuljanak. Somogy társadalmi, gazda­sági helyzetének értékelése, a feladatokról való eszmecsere volt a fő célja annak a láto­gatásnak, melyet Győri Imre, a Központi Bizottság titkára tett megyénkben. E héten volt a nyitánya a januárig tartó pályaválasztási heteknek. A szakmák tárlatai­val kezdődött ez a fontos tár­sadalompolitikai eseményso­rozat, amelynek az a fő cél­ja, hogy segítse az eligazodást, megkönnyítse a fiatalok fele­lősségteljes pályaválasztását. Hosszan lehetne sorolni az egy nappal hosszabb munka­hét megyei eseményeit. A kró­nikás befejezésül hadd emlé­kezzen meg arról, hogy a sze­rencsét várók figyelme ezen a héten néhány percre egy somogyi nagyközségre, Böhö- nyére irányult: itt sorsolták a lottó nyerőszámait. Mint ki­derült. nem olyan számokat húztak ki, hogy bárkinek ötös találata lett volna. Vörös Márta más megoldás is? Mondjuk: meg lehett volna keresni azo­kat az elkevert, régi papíro­kat? Engedély nincs, tehát a klub nem létezik. Azaz mégis létezik: az ötödik emeleti szo­ba továbbra is a klub nevet viseli, mi több, még azt is elviseli, hogy klubfoglalkozá­sokat tartsanak benne kéthe­tenként. A klubvezető most végzi a tanfolyamot, a tagság pedig szervezgeti a közösségi életet. Ottjártamkor egy papírlapot is a kezembe adtak: az idei programot. Csak ízelítőnek néhány pont belőle: vetélke­dők, előadások, kirándulások és színházlátogatások. Persze gond akad még bőven. Pél­dául az, hogy egy-egy fog­lalkozáson csupán tizenöten vesznek részt, pedig jóval többen vannak harminc éven aluliak. Egyikük úgy fogal­mazott, minden jó lenne, ha az érdektelenséget le lehetne győzni. Mert igaz ugyan, hogy a fiatalok legnagyobb része tanul vagy a város környéké­ről »ingázik« naponta, de né­hányszor ők is benézhetnének a klubba, hiszen annak léte­zéséről mindenki tud, a ve­zetők minden fórumot, válla­lati újságot, faliújságot ki­használnak propagandájuk­hoz. A fiatalok elmondták azt is, hogy a kis közösség ala­kulásakor megkerestek min­den érintettet, de az ered­mény csak annyi maradt, hogy az alapítótagok mentek el a foglalkozásra. A vállalat minden támoga­tást megad a klubnak. Nem­csak helyiséget, hanem éven­te kilencezer forintot is a klub fenntartásához. A válla­latukról jót mondhatnak, de mindezt már nem mondhat­ják el a városi klubélet veze­tőiről. Némi túlzás akad sza­vaikban, egy dzonban bizo­nyos: több támogatásra, ta­nácsra várnak az eddigieknél. Persze ez kétoldalú dolog, a tanácsokért menni is kell, nemcsak várni azokra. Működik egy ifjúsági klub I a városban, a jó szándék, a tenni akarás vezeti őket. Jó lenne odafigyelni rájuk __ N . J. A SZÉPSÉGÜKÖN KÍVÜL a hasznosságukat is dicsérem a lehullott sárga faleveleknek. Ahol sok van belőlük, ott nem süllyedek a sárba. De hopp, a cipőm lemaradt. Lipótfán szálltam le a vonatról, gumi­csizmás útitársaim nyomában a faluba igyekszem. A vonat­tal érkezők közül egy ember marad mellettem: Kovács Elek, a bárdudvamoki tanácstitkár. — Már csak addig kell el­jutnunk — bök vigasztalóan a következő villanypózna felé —, ott kezdődik az új út. Nagy­atád felöl már Ö6sze vagyunk kötve az ország bármely vidé- kéveL — És sorolja: ha meg­lesz az átadás, gépkocsival kapják az itt élő emberek a kenyeret. Most dél körííl lovas kocsi viszi a boltba. Azt is ter­vezik, hogy jövőre már a kor­szerűbb bárdibükki iskolába viszik a gyerekeket: ott szak­tanárok tanítanak. Teherautó közeledik: tetején vasvázon furnérlemez. Ebben az utazó bódéban érkeznek az útépítők. Egymás után ugranak le a magasból, s bizonygatják, hogy nagyon jó ez a bódé, hi­szen villannyal, melegedővel, s még csengővel is fölszerelték. — A régebbi ponyvás autó­hoz képest pompás utazás esik benne. Az persze igaz, hogy a buszhoz viszonyítva kezdetle­ges — jegyzi meg Király János helyettes építésvezető. Tőle tu­dom meg azt is, hogy ezen a napon ötven munkás érkezik padkakészítésre. Az eső és a hideg fedél alá zavarja az embereket. Farkas Istvánnal és húsz év körüli fiával, meg Nezdei József tsz- traktorossal az italboltban ta­lálkozom. Mindhárman bá­nyaiak. — Hozzánk még a tank sem tudott bejönni ilyen időben — magyarázza az apa. — Ősztől tavaszig be voltunk zárva. Ha tüzelőt, terményt akartunk szállítani, ki kellett lesni az al­kalmas, száraz időt. A mentő Bőszénfa felé, ötven kilométert kerülve közelíthette meg a fa­Együtt működési megállapodás a TÓT és a palesztin parasztszövetség között Együttműködési megálla-1 mint a Palesztin Általa podást írt alá szombaton Mo haros József, a Termelőszö­vetkezetek Órszágos Tanácsá­nak elnökhelyettese és Sadif Khalifa, a Palesztin Általános Paraszt Szövetség hazánkban tartózkodó elnöke. A palesztin küldöttség egy­hetes magyarországi látogatá­sa során megbeszélést folyta­tott a palesztin és a magyar parasztság helyzetéről, vala­Paraszt Szövetség és a TOT közötti jövőbeni kapcsolatok­ról. A TOT a nemzetközi fó­rumokon segítséget ad majd a palesztin nép harcához. A küldöttséget fogadta dr. Soós Gábor MÉM államtitkár, és Harmati Sándor, a Magyar Szolidaritási Bizottság elnöke. A küldöttség «zombaton el­utazott hazánkból. lut. Még jó, hogy olyan edzet­tek vagyunk. A fiatalok gondjáról Farkas Tibor szól: — A lányok a ruhagyár ka­darkúti részlegébe járnak. Hat­ra mennek dolgozni, öt óra­kor, még sötétben indulnak a vonathoz. Mire följutnak rá, siralmasan néznek ki. Két pár lábbelit használtunk valameny- nyien. A vonaton cseréltük, mert szégyelltük a sárosát. So­kan nem hitték, hogy lesz utunk. Két-három év alatt fe­lére csökkent a falu lakóinak száma. Most, hogy hamarosan egészen elkészül, már kezdik megvásárolni az üres házakat. Arról beszélnek, hogy szeret- ] nének buszjáratot. Nezdei József lánya tanács­tag: sokat verekedett az űtért. Az öreg ezt mondja: — Tudjuk, nem olcsó mulat­ság, de ha maradt a közűtépítő vállalatnak egy kis pénze, na­gyon jó lenne megcsinálni az utat, mert bizony Bánya köze­péig tart csak. Most már em­lék csupán, hogy a gyerekeket a hátamon hordtam az iskolá­ba. Ami igaz, az igaz, a hu­szonnégy óra hatvanadik per­cében teljesült a több évtize­des álmunk. A tanácstitkár és az építés­vezető-helyettes megmutatja az utat. Közben kiderül, hogy a tanácstitkár évente egy erős bakancsot szaggatott el a régi úton, s nemegyszer szálrázó- dott a motorja is. — 1956 óta vagyok tanácstit­kár, de olyan rossz utat, mint amilyen itt volt, sehol sem lát­tam. TALÁLKOZTAM Simon Je­nő postással, aki tizenhárom éve tapossa az istentelen uta­kat óriás gumicsizmájában. Annak- örül, hogy ezután már ■kerékpáron járhat, s abban re­ménykedik, hogy a tizenhat nyúltenyésztőhöz ezután eljut a kadarkúti áfész járműve. — Akkor rpajd nem kell ne­künk ötvenkilónyi táp árát fu­varra költenünk. — Zsibvásárnak látszik a boltom, mert a göngyöleg el­szállítása mindig gond — men­tegetőzik Czanka Sándorné bá­nyai boltos, de rögtön hozzá­teszi, hogy már nem sokáig, hiszen ... Még egy Czankát találok, de őt már lipótfai házában kere­sem föl: Czanka Lajos bácsit, aki régi tanácstag. Ó is örül, hogy a sok panasz meghallga­tásra talált: — Vágy tízháznyi távolság van a jó üt vége és az állomás között. Nagyon szeretnénk, ha azt a kis darabot is megcsinál­nák ... Gombos Jolán

Next

/
Thumbnails
Contents