Somogyi Néplap, 1975. november (31. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-14 / 267. szám

Győri Imre látogatása Somogybán EBÉDIDŐ (Folytatás az 1. oldalról.) velúr és juhnappa meg ki tudná elsorolni még hányféle anyagból készített, kis szé­riákban gyártott gyermekru­hácskák, kamaszöltönyök, sza­badidős és egyéb felsőkabátok így mutatnak igazán — hasz­nálat közben bemutatva. Ilyenkor néhány percre a sza­lagon is leáll a munka; a kék köpenyes lányok-asszonyok odasereglenek az üzemcsar­nok előterébe, és ki tudja há­nyadszor, ismét szívesen gyö­nyörködnek a szövetkezet ter­mékeiben: a saját munkájuk­ban. Győri Imre részt veit a mű­velődési házban rendeze'tt pártnapon, amelyen a nagy­község több üzemének dolgo­zói előtt belpolitikai életünk és a nemzetközi helyzet idő­szerű kérdéseiről tartott tájé­koztatót. A Központi Bizottság titká­ra tegnap befejezte somőgyi látogatását. A legkisebbek divatbemutatója. A Volán utazási irodák vezetői Kaposváron Tervszerűbb együttműködés, tartalmasabb szabad idő A Volán utazási irodák ve- 1 zetői — mint arról korábban [ hírt adtunk — két napig Ka- j posváron tanácskoztak az el­múlt idegenforgalmi szezon­ról és a jövő év feladatairól. Az első irodákat 1968-ban létesítették hazánkban, s két évvel később már egy egész hálózatot épített ki a Volán Tröszt, melynek kereskedelmi főirodája irányította a mun­kát öt évvel ezelőtt. 1970. augusztus 1-én létrehozták a Volántouristot, amelynek egyik feladata az idegenforga- j lom szervezése lett. Ez csak áz egyik feladata, hisz taxi­parkkal rendelkezik, bérautó- szolgálatot is fenntart. A Vo­lán. Tröszt a Volántouristot bízta meg a bel- és külföldi keretszerződések megkötésé­vel, így — bármilyen furcsa J is kimondani — monopolhely- ! zetben van az utazási irodák- i kai szemben. I A húsipar túlteljesíti tervelőirányzatát Nem véletlen tehát, hogy a tanácskozáson mind több sző esett a Volántourist és az iro­dák .kapcsolatáról. A Volán­tourist a keretszerződések megkötésével befolyásolja az irodák munkáját. Csak egy példát kiragadva a felszólalá­sokból: a Volántourist által hirdetett utak a legdrágábbak a magyar idegenforgalmi vál­lalatok kínálatában, pedig az utazási irodák ügyfelei köze­pes vagy kis pénzű emberek. Az irodák — ez derült ki a tanácskozáson — nem vetély- társként akarnak szerepelni a hazai idegenforgalomban. Ter­veikben olyan szolgáltatások fejlesztése szerepel, amelyek­hez megfelelő eszközök is ren­delkezésre állnak. Vitathatat­lan előnyük az irodáknak a többi vállalattal szemben, hogy autóbuszparkkal rendel­keznek, a lehetőségek szerint azzal gazdálkodhatnak. Persze nem korlátlanul. Az idegen- forgalmi szezonban a felsza­baduló iskolabuszokat ugyan be lehet állítani a forgalom­ba, s ezek a csúcsidőkben se­gítik a társasutazások lebo­nyolítását. Már több fórumon is elhangzott: péntek estétől reggelig igen sok autóbusz vesztegel a vállalatoknál. Az utazási irodák fontos feladata lesz a jövőben, hogy ezeket az autóbuszokat forgalomba állít­sák. Főleg Somogybán, ahol a nyári időszakban sem lehet számítani az iskolabuszok fel­szabadulására, mert azokat a Balatonra kell irányítani. A hét végén »üresen« álló kocsi­kat a szabad idő hasznosabb kitöltésére, a megyén belüli kirándulásokra lehetne fel­használni. Az iskolai kirándulások egy időben tömegesen jelentkez­nek: az utazási irodák felada­ta ennek a megváltoztatása is. Bár hosszú évek óta »ostro­molják «az iskolákat, eddig még nem sikerült eredményt elérni. <■ A Volán utazási irodák ve­zetői ezúttal Kaposváron ta­lálkoztak, a megyével is meg­ismerkedhettek. Itt visszavár­ják őket és az általuk szerve­zett csoportokat. N. J. Az elöregedett vízaknák cse-j réje folyik az Ady Endre ut­cában. A Latinca Tsz, a Víz- j és Csatornamű Vállalat és a Közúti Építő Vállalat dolgozói illesztik helyükre a vasgyű­rűt. A csákányok, az aszfalt-1 törő már visszakerültek a te- i her autóra. Kisebb forgalmú | utcába igyekeznek, ott akar- j nak ebédelni. :— Növesztett szolannát hoz­tam paprikával — mutatja aktatáskáját a somogyszili Bognár József. — Nálunk este főz az asszony, valamennyien akkor eszünk főtt ételt. A mellékutcában kőre, ke­rítésalapra telepednek. Ki vá­szonszalvétát, ki zizegő papírt terít a térdére; megszokott mozdulattal veszik kézbe a szalonnát, kenyeret, paprikát, és komótosan falatozik. Kom- lerecz József bolti szalámit karika z. — Mi már csak ilyen ön­ellátók vagyunk — jegyzi meg. A nagy roham fél egykor indul a közös Irodaház föld­szintjén, arpikor kinyitják az étterem ajtaját. A Sütőipari Vállalat és a Mosonmagyaró­vári Mezőgazdasági Gépgyár Kaposvári Gyárának dolgozói egy helyen étkeznek. Hárma­sával, négyesével jönnek az irodaiak. Az olajos ruhás »va­sasok« kettesével, de inkább egyedül. Csuma Ferenc gépgyári cso­portvezető is egyedül érkezik. — Tizenhármán dolgoznak a csoportomban, de ők inkább »tarisznyáznak«. Az én fele­ségem dolgozik, ezért mindig előfizetek a gyári kosztra. A szerszámüzemből Dóra Gyula, a lakatosok közül Bencs János áll a kígyózó sor végére. Viccelődnek a csirke^ paprikásról. Az a vélemé­nyük, hogy a befizetett hat- ötvenért elfogadható az enni­való. Péket hiába keresek. Egy asztalnál két adminisztrátor- nő és két tmk-s. Bárdosi Ka~ roly a feleségével, Erdélyi Jánosáé és László Szilárd, — Lehetne változatosabb a koszt, meg aztán boszanko- dunk, amikor a beígért szil­vásgombóc helyett dióstésztát kapunk. Erdélyiné férje pék. ő mondja: többnyire éjszaka dolgozik vagy késő délután. Ezért a férjének is az anyós főz. gyári koszt jobban ízlik, mint j az intézeti, de sokat emlegti | azt az időt, amikor még a í húskombináttól szállították az | ebédet. . — Viszont a cseri vendéglő ] kosztjánál jobb ez — ismerik el egyöntetűen. Bíró Györgyné, a konyha vezetője forró vízbe állított [ alumínium fazekakból adagol- j ja a csirkét és a kétféle köre- I tét. Ideges, ingerült a hangú- j lat a tálalóban. — Nem könnyű egész nap j talpon lenni. Azután öt he- | lyett csak négyen vagyunk. | Most kevesebben ebédelnek, j mert a múlt heti ünnep miatt I sokan nem rendeltek. Látná, j amikor kétszázharminc ada­got kell kiad,ni. A SÁÉV konyhájáról hordjuk az ebé­det. Nagyon nehéz naponta kibuszozni a telepre, hogy ki­mérjem az adagokat. Tízkor indulok innen, ott kimérek, és jövök vissza. Előfordul, hogy éppen csak ajtónyitásra érek az ebédlőbe. Bőzsöny Mária még elkese­redettebb arccal tesz-vesz. ö meríti a levest a tálakba, majd a tízliteres kannát cipe­li a mosogatóba, kenyeret vág. Szalad evőeszközöket töröl- j getni, mert a kés is elfogyott, j Stencilezett az étrend, két menü szerepel rajta. Ezt vi­szik körbe az adminisztráto­rok az előfizetés napján. i — Gondunk van rá, hogy ne legyen elégedetlenség — mondja Biczó József szb-ttt- kár. — Amikor a húskombi­nát konyhája már nem vál­lalta a mi étkeztetésünket, akkor a cseri vendéglőből ho­zattuk az ebédet. Az egyik brigád beírta a panaszkönyv­be, hogy »a kaja ara egy fo­rinttal, a minősége viszont néggyel romlott.« Igazuk volt. Nincs egy hónapja, hogy a Kaposvári Ruhagyár hatszáz adagos konyhája elkészült. — Több mint húsz éve dol­gozunk itt a férjemmel, két műszakban — mondja Kon­dorost Pálné. — Örökös gond volt: hova rohanjak vásárol­ni, futja-e az időmből a fő­zésre. Most délelőttös vagyok, hamarosan indulhatok haza, és viszem a változatos ebédet a családnak: gulyásleves, töl­tött paprikát, vesevelőt. És mindezt harmincöt forintért. Egymással szemben két könyvelő — Pápai Károlyné és Antal Lászlóné — ízlelge­ti a túrós csuszát — Látta volna, régebben hogyan étkeztünk. Ebédidőben minden íróasztalra fölkerültek a kislábosok. Otthonról hoz­tunk rezsót, azon melegítet­tük a vasárnapi maradékot. Vagy pedig megindult a ván­dorlás a tejboltba, a büfébe. És tudja, nemcsak a főtt étel­nek örülünk, hanem a kul­turált, szép környezetnek is, ahol azt elfogyaszthatjuk. Gombos Jolán :i I •1 ií 1 111 ÉM László Szilárd nemrégiben végzett szakmunkás. Neki a A ruhagyár szép. új ebédlőjében az önkiszolgáló pultnál tíz­féle ételből választhatnak a dolgozók. Megvalósultak a tervidőszak húsipari fejlesztései, 6Őt az állatforgalmi és húsipari vál­lalatok a negyedik ötéves tér-/ előirányzatát túl is teljesítik. Az elmúlt öt évben az or­szág húsellátása nagyot ja­vult. Fokozódott a termelői kínálat — a sertésfelvásárlás a tervezettet több mint egyne­gyedével haladta meg —. és meggyorsult az ipar technika: fejlődése is. A vágóhidak az előirány­zottnál mintegy öt millióval több, összesen 25,6 millió ser­tést vágtak le. A csarnokokba hússzékekbe az előirányzottnál több marhahús is került. A belkereskedelem a tervezettnél 4 százalékkal több húskészít­ményt vett át. öt év alatt ösz- szesen 1,25 millió tonnát. Csaknem egynegyedével nö­velték a gyulai és az egyéb szárazkolbász gyártását. Az elmúlt öt évben — a harmadik ötéves tervhez ké­pest — ötszörié többet fordí­tottak fejlesztésre, beruházás­ra. Például csak idén kétszer akkora értékű műszaki fej­lesztést valósítottak meg. mint 1966—70 között összesen. Ti­zenhárom vállalatnál fejező­dött be rekonstrukció. Mis­kolcon új húskombinát épült A beruházások nyomán az ipar 2,5 millió sertéssel növel­te vágási kapacitását. Az ötödik ötéves tervben az eddiginél is nagyobb felada­tai lesznek a húsipari ágazat­nak . A tovább növekvő felvá­sárlás zavartalan fogadására fejlesztik a technológiát és növelik a vágókapacitást. Űjabb beruházásokra kerül sor; Szegeden bővítik a sza­lámigyárat. Gyulán már épül az új húskombinát. Űj léte­sítmény lesz a szekszárdi és a bajai húskombinát is. Vallomás a boldogságról Életútjáról beszélt Hoff­mann József, a Mezőgép Vál­lalat siófoki 4-es számú gyár­egységének művezetője. El­mondja, hogyan került Békés­ből Budapestre műszerészta- noncnak. majd onnan Somogy ' egyik kis községébe, Ladra. í Szemében öröm tükröződik. — Olyan sok boldogság ért i az utóbbi napokban. Novera- j bér 6-án vettem át a Paria- j mentben Losonczi Páltól a j Munka Érdemrend ezüst fo- j kozata kitüntetést. előtte I megkaptam a vállalatomnál a ‘ Mezőgazdaság kiváló dolgozó- I ia kitüntetést. A napokban ünneplem negyedszázados | párttagságom jubileumát. Amikor mindezeken túl vol­tam, akkor született meg a kisunokám. Zsuzsika. Ugye, megérti az örömömet... ? Ott voltam 1949-ben a ladi j gépállomás megalakításánál. Traktorosként kezdtem, vol­tam szerelő is. Elvégeztem Ba- i ján egy gépésztanfolyamot, in­nen kerültem főgépésznek a karádi gépállomásra. Egy ideig dolgoztam Kaposváron ott végeztem el esti tanfolya­mon a gépipari technikumot s így kerültem jelenlegi mun­kahelyemre. Ennél a gyáregy­ségnél a forgácsolónak vagyok a művezetője. Ennek az üzemrésznek a munkájától nagyon sok függ Fontos, hogy az ott készülő I Alkatrészek kifogástalan mi- [ nŐ6égűek legyenek, kellő idő- | ben megkapja a többi üzem, j hogy a hazai és a külföldi i gazdaságok számára időben és jó minőségben elkészüljenek s gépek, alkatrészek. Foki László, a gyáregység igazgatója így beszél a műve­zetőről : — Csaknem negyedszázada ismerem. Egyforma beosztás­ban dolgoztunk: ő a karádi. é pedig a kiüti gépállomáson voltam főgépész. Amióta ná­lunk dolgozik művezetőként, ezt a munkáját ugyanúgy lel­kiismeretesen látja el. Gyár­egységünk pártszervezetének titkára is. Van tekintélye, az emberek szeretik, hallgatnak a szavára. Hoffmann József párttit­kárként sokat tett a kommu­nisták, a szocialista brigádok I összefogásáért, a termelés nö­veléséért. A gyáregység nyolc j szocialista , brigádja segíti ,c többi brigádot, valamennyi üzemrész munkáját. J Munkatársai vele együtt I örültek kitüntetéseinek, s ami- I kor köszöntötték, az unokáról , sem feledkeztek meg. Egy kicsit zavartan kér el- ! nézést, hogy kevés ideje van csak a beszélgetésre: — Unokámat, Zsuzsikát most viszik haza a kórház­ból ... Engedélyt kértem, hogy hazaszaladhassák megnézni. Azután visszajövök, folytatom a munkámat. Nagyon sok a feladatunk, ha sikerrel kíván­juk befejezni az évet. Sz. L. Ahonnan az óriás sertés származik Törzstenyészet Nagybajomban Az idei mezőgazdasági kiál­lításon egy ötmázsásnál nehe­zebb, hatéves tenyészkan von­zotta a legtöbb látogatót. Faj­tájára nézve angol nagy fehér hússertés, mely a nagybajomi Lenin Termelőszövetkezet ser­téstelepéről került Budapestre. Ott véget is ért pályafutása: a kiállítás után szalámi lett be­lőle. A sertéstelep koca- és kan- süldő tény észcsoport ja elisme­rést aratott a szakemberek kö­rében. Ezüstérmet kapott értük a gazdaság. Korábban aranyat is szereztek állataikkal. A telep irodájának falán térkép, rajta megjelölve azok a helyek, ahova Nagybajomból tenyészsertéseket szállítottak. Az itteni tenyészet ugyanis 1970-ben törzstenyészet címet kapott. Azóta egyre nagyobb a kereslet a nagybajomi sertések iránt. Az idén már 300 állatot értékesítettek. A telep nem nevezhető mo­dernnek, az állatok nem beton­épületekben, légkondicionált helyiségekben nevelkednek. Régi sertésistállókban, 'kifu­tókkal. ahol lehetőségük van a sertéseknek a mozgásra, arra. hogy a betegségekkel szemben ellenállókká, edzettekké válja­nak. A megfelelő környezetnek köszönhető, hogy fertőző be­tegség az elmúlt években nem tizedelte meg az állományt, | A telepen bevezették a kan­süldők saját teljesítményvizs­gálatát, melynek során arra kapnak választ, hogy 160 na­pos korig milyen az állat ta­karmányértékesítése, súlygya­rapodása, milyenek a terme­léssel kapcsolatos tulajdonsá­gai. Többek között ultrahan­gos készülékkel a hátszalonna vastagságát is megmérik. Csak a minden . követelménynek megfelelő állatokat értékesítik tenyészkanként. A többit a szövetkezet másik telepén hiz­lalják, és vágóállatként adják el. Jelenleg 120 koca és öt te­nyészkan a törzsállomány. A telep évi bevétele több mint kétmillió forint. Az állomány szaporasági mutatói is megfe­lelőek. Állategészségügyi szem­pontból pedig azzal dicseked­hetnek a telep gazdái, hogy sertésállományuk brucellától és leptospirától — a két gya­kori sertésbetegségtől ,— men­tes. Jövőre szeretnék elérni, hogy az Aujeszkij-féle beteg­ség se fordulhasson elő a tele­pen. Somogyi Néplap

Next

/
Thumbnails
Contents