Somogyi Néplap, 1975. november (31. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-11 / 264. szám
Hiányzó kapcsolatok Az epizód sokat tükröz a jelenlegi helyzetből. Egy érte- . kezleten bemutattak egymásnak két férfit. Az egyik párttitkár, a másik népfronttitkár ugyanabban a körzetben. A kézfögás az együttműködés nyitányát is jelentette. Sokan még ma is úgy emlegetik a kaposvári körzeti pártszervezeteket, hogy azok »■nyugdíjas« szervezetek. Pedig ez semmilyen szempontból sem igaz, akár az összetételüket, akár a környezetükben rájuk háruló feladatokat nézzük. — Mindig tiltakozunk az ellen, hogy igy nevezzenek bennünket — mondja Endrédi Lajos, a kaposvári 2. sz. körzeti pártszervezet titkára. — Mi úgy fogjuk fel, hogy a pártmunkából sohasem megy nyugdíjba az ember. Véleményünk szerint nagy a felelősségük az üzemeknek is. Sokat lendíthetnének a körzetek pártmunkáján, ha megfelelően fölkészítenék a nyugdíjba készülő párttagokat, elmondanák, hogy milyen megbízatásokat vállalhatnak az egészségi állapotuknak megfelelően. Statisztikákkal támasztja alá, hogy a »nyugdíjas« jelző a 2. sz. pártszervezetre sem illik, hiszen az ötvennyolc tag közül harmincnyolc nyugdíjas. Az ő területük az Ady Endre, a Május 1. utca egy része, a Bajcsy-Zsilinszky, az Április 4., a Kanizsai utca. Néhány intézmény, munkahely — ott nincs pártszervezet — kommunistái is hozzájuk tartoznak. így többek között hat szövetkezeti tag, a KIOSZ nyolc dolgozója. A pártmunka színvonalának emelése végett most éppen azt tervezik, hogy pártcsoportot alakítanak a KlOSZ-nál és a háziipari szövetkezetben. Ez a helyi döntések előkészítése szempontjából is nagyon fontos. Ezen a két helyen megkezdődött a pártoktatás, a szövetkezetben most először szerveztek tanfolyamot. A körzeti alap6zervezetre nagy feladatok hárulnak a | lakóterületen. Például segíteniük kell a várospolitikai feladatok kialakítását és megoldását. Éppen ehhez nagyon fontos a jó kapcsolat és együttműködés a népfrontbizottsággal, a Vöröskereszttel, a tanácstagokkal, az utca- és lakóbizotteágokkal. Ebben még nem léptek előre annyit, mint a mai követelmények szerint kellene. S ez jellemzi a többi körzeti pártszervezet munkáját is. Erről beszélgettünk a párttitkárral és helyettesével, Szikom Istvánnéval. Kapcsolat eddig is volt közöttük és a tömegszervezetek között, ám az eddigi esetlegességet kell megszüntetni, s helyébe a rendszeres, kiváltképp tartalmi együttműködést állítani. — Egész bizonyos, hogy léphettünk volna előbbre. Mi is mulasztottunk, de a népfrontbizottság is kereshette volna a kapcsolatot. Így valóban nem lehetett szó pártirányításról, a körzetünkben lévő munka összehangolásáról. A pártvezetőség egyik tagja egyben tanácstag, rajta keresztül a többi tanácstaggal is tartottuk a kapcsolatot. A városi tanácscsal azonban hivatalosan már nem. Közös hiba ez, ők se kerestek minket, mi se őket. ■így azután hiányosak az ismereteink. Noha a tanácsülések nyilvánosak, mégse tudunk elmenni, hiszen nem ismerjük az időpontot, a témát. Sokszor beszélgettünk arról, milyen jó lenne, ha a párt- szervezet állást foglalna egy- egy döntés előtt, segíthetne a társadalmi munka szervezésében. Régebben például megkerestek bennünket az óvodai, bölcsődei felvételek ügyében, de már ez is elmaradt. — Az a baj, hogy a tanács nem is igényli, hogy elmenjen az alapszervezet képviselője. A kialakult gyakorlat hiányzik elsősorban a városban — egészíti ki Szikoráné, amit a titkár elsorolt. Szóba került, hogy nem ismerik eléggé azokat a határozatokat, melyeket a városi népfrontbizottság, a tanács elfogad. Ez szintén nehezíti a munkát. Jó volna, ha például a tanács vezetői tájékoztatókat tartanának a körzeti párt- szervezetekben. Különösen hiányzik a pontosan körülírt hatáskör, az például, hogy a pártszervezet véleményt mondjon bizonyos tisztségviselők alkalmasságáról, a megválasztásuk előtt. — Ez mindenképpen növelné a körzeti pártszervezet tekintélyét: Ha mi is állást foglalhatnánk abban, hogy ki a legmegfelelőbb teszem azt népfronttitkámak, tanácstagnak, jobban a terület gazdájának erezhetnénk magunkat. Szeretnénk, ha a városi párt- bizottság több meghatározott feladatot adna a körzeti párt- szervezeteknek. Persze figyelembe véve azt, hogy a tagok egy része — tizenegyen hatvan, nyolcán hetven éven fe- lüliek — az, egészségi állapotának megfelelően tud bekapcsolódni a munkába. Az alapszervezet sok mindent tervez a jövőben, hogy szorosabbra fűzze kapcsolatát a tömegszervezetekkel és -mozgalmakkal. Nélkülük ugyanis nem tudja megsokszorozni erejét a területén. Lajos Géza i A patak völgyéből a vízhálózatba A somogyi műszaki hónap megnyitóján 11 díjat adtak ki a megye mérnökei és közgazdászai által benyújtott pályázatokra. Hárman kaptak első díjat, köztük dr. Gulyás István geológus. — A pályázat témája már évek óta foglalkoztatott. Hogyan lehet Külső-Somogy vízben szegény területein kedvezőbb víznyerésre alkalmas területeket föltárni? A szakirodalomban úgy tartották számon, hogy a legbővebb vizű kutakat mindig a nagyobb patakok, folyócskák mellett érdemes keresni. En azonban a külső-9omogvi táj különböző tektonikus és alaktani jellemzői alapján arra az elméleti föltevésre jutottam, hogy kutat fúrni, vizet a felszim-e hozni nem a folyók völgyében, ' hanem a Kapos, a Surján- és az északi irányból érkező kisebb patakok völgyeinek találkozásánál érdemes. Ez az elméleti fölismerés volt az alapja, hogy fokozottabban kezdtem figyelni a fúrási adatokat, gyűjtöttem, rendszereztem azokat. Jóval több mint 200 artézi kút fúrásának adatait dolgoztam föl. S a gyakorlat igazolta föltevésemet. A legjobb példa erre a sán- tosi vízmű, amelynek bővizű kútjai a Kapos, a Surján- és az Orczi-patak deltájában lettesül tek. — Mi a kutatásainak gyakorlati jelentősége? Több lesz a víz a kutakban? — Ezt nem mondanám. Inkább ügy fogalmaznék: nagyobb biztonsággal lehet fúrni, s az eddigieknél- több helyen. A geológus munkájának azonban csak az egyik — semmiképpen sem elhanyagolható — része a kitűnő elméleti fölkészültséggel megfogalmazott és az erre alapozott gyakorlati kutatás. Ahhoz, hogy ebből kiemelkedően értékes szellemi termék, töke váljék, elengedhetetlenül szükséges az újat, jobbat akarás szenvedélye, s az a társadalmi mikrokörnyezet, amely állandóan friss gondolatok születésére serkent. — Tizennégy éve dolgozom, két munkahelyem volt eddig Az első éveket a Vízkutató és Fúró Vállalatnál töltöttem, megismerve ennek a munkának a részleteit, a nélkülözhetetlen aprómunkát. Az egyetemen kapott alapismeretek itt egészülnek ki olyan, a vízkutatásban fontos, apró gyakorlati dolgokkal, amelyek nélkül az elmélyültség, a sok kis részadat magasabb szintre emelése nem lett volna lehetséges. . — Nem veszett el a részletekben? — Kétségkívül ez a veszély is fenyegetett. A mindennapi aprómunka is teljes embert kívánt, s egy idő után úgy éreztem, ehhez nem feltétlen szükséges, hogy nagyobb terveket dédelgető geológus legyen valaki. Más a kutatófúrások, a víz felszínre hozásának megszervezése, az üzemi geológusszolgálat, és megint más a kész adatokkal való elmélyült munka. Ezért is jöttem át később a tervező vállalathoz. — És itt? — Talajmechanikával foglalkozom. S az már a kedvtől, a szívós akarattól és a szenvedélyes érdeklődéstől függ. hogy az ember tud-e időt szakítani a geológus kutatómunkára is. Kétségkívül érde1 kés a helyzetem. A talaj- mechanikai vizsgálatok során is sok hasznos tapasztalatot szereztem, mégis változatlanul az érdekel legjobban, hogy itt olvasható ki a földkéreg változásaiból és a kutatófúrások eredményeiből. Erre megy el a szabad időm. — Nem neheztelnek ezért a vállalatánál ? — Nem. Nagyon jó a légkör nálunk. A legteljesebb mértékben támogatják mindenkinek a továbbtanul?«’, önképzési — kutatói — szándékát. Például, ha szakmai előadások, viták vannak a fővárosban. az utazáshoz a vállalatvezetőség hajlandó még kocsit is biztosítani. A sok új tudnivaló, szakmai ismeret nem kamatozik azonnal, de kevésbé látványosan, hosz- szabb távon jobban, mintsem gondolnánk. S az ilyen légkörben egyenesen örülnek, na többet csinálok, mint azt munkaköröm alapján kérhetnék tőlem. — Milyen tervei vannak a pályázat megnyerése után? — Már javában dolgozom a megye vázföldrajzának összeállításán. Igaz, a munkának csak a kisebbik, de mindenképpen a nehezebbik fele van kész. A többi, úgy érzetn, könnyebb lesz. Gulyás István geológus na- 1 pi munkája mellett doktori | disszertációt írt. — Miről szól? — Amiről a pályamunkám. Cs. T. MAI KOMMENTÁRUNK Ne álljon a gép! Ha egy-egy erőgép hosz- szabb-rövidebb ideig tétlenül áll a mezőgazdasági nagyüzemben, annak okát többnyire alkatrész- vagy üzem- anyaghiánnyal magyarázzák még ma is. Pedig valójában nem ez az igazi ok, hanem hogy ni ncs mindenütt elég képzett gépkezelő. őszintén szólva zavarólag hat, hogy únos-untalan mondani kell és az odafigyelés reményében le kell írni: használják ki jobban erőgépeiket a gazdaságok, s e célból alkalmazzák a nyújtott és a két műszakot, amíg az időjárás, a termőhelyi adottság erre módot ad. A nagy teljesítményű gép csak akkor lehet igazán nagy teljesítményű, ha gondoskodnak róla, hogy »képességét« valóban bizonyíthassa. Néhány évvel ezelőtti tapasztalat: az NDK-ban gyártott gabonakombájn néhány termelőszövetkezetben nem bizonyíthatta igazán, mire képes, mert nem volt elegendő szállító jármű a kombájn által betakarított termés folyamatos elhordásához. Megtelt a tartály, de várni kellett az ürítéssel, mert a pótkocsis vontató vagy a tehergépkocsi még úton volt vagy a magtárban rakodott. Ez technikai probléma volt, amely idővel megoldódott. Most viszont egy sok munkára képes, üzembiztos traktor reggel nyolckor kezdi a munkát és este hétkor befejezi — csak azért, mert nincs senki, alii a nappal dolgozó traktoros helyett felüljön a gépre és éjszaka szántson, vessen. Ezek a gépek olykor egy milliónál is többe kerülnek, s ha tétlenül állnak, nemhogy hasznot hoznának, hanem ráfizetést jelentenek az adott gazdaságnak. Nehezen érthető, hogy ez egyáltalán problémává válhatott. Folyik ugyanis szervezett — nappali tagozatos — mezö- gazdaságigépkezelö-képzcs a megyében, s a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályának is napokon keresztül hirdetése jelent meg lapunkban, hogy jelentkezzenek traktorvezető-képzésre. Tehát lehetne a gazdaságokban képzett traktoros elég, ha erre egyértelmű törekvés mutatkozna. Nem elegendő ma már, hogy ahány gépe, annyi gépkezelője legyen az üzemnek, hiszen ilyenkor még az egyműszakos munka is akadozik, ha a traktoros kiveszi a szabadságát vagy megbetegszik, nem is beszélve a több műszakos üzemelésről. Ott, ahol van »személyi tartalék«, könnyebben boldogulnak. Van olyan termelőszövetkezet, amelyik ilyenkor támaszkodik a korábban traktorosként dolgozó, de azóta más munkakörbe került emberekre. Éjszaka dolgozik a kombájn, kell a traktoros vontató a szemszállításhoz, tehát megkérik a traktorvezetéshez értő sertésgondozót, hogy segítsen a tennivalóban. Ahol nincs ilyen »tartalék« ott törvényszerűen késnek a munkák, sohasem tart elég hosszú ideig a kedvező időjárás... Megoldásra várnak ezek a gondok. S itt, ebben az esetben az idő múlása, a tétlen várakozás nem orvosolja, inkább súlyosbítja a bajt. Ennék kellene elejét venni mielőbb — úgy, hogy több gépkezelővel rendelkezzenek mezőgazdasági nagyüzemeink, a rendszeres és folyamatos képzés, illetve képeztetés révén. H. F. Szenvedélyes tanítómesterek Burgonya, zöldség télire Kaposváron, a MÉK tárolótelepére egymás után érkéz-1 nek a terménnyel rakott szállítójárművek. A nagyhalmos burgonyatároló már csaknem megtelt: eddig 117 vagon De- sirée, Hesy és Ostora fajtájú burgonyát hordtak be. A két óriási terembe 70—70 vagon termény fér. A burgonyát a beérkezéskor átválogatják, majd a szárító, a párásító hűtés után plusz 3—4 fokos hőmérsékleten tárolják. Mielőtt elszállítják az üzletekbe, újra válogatják. és csak az osztályozott, megfelelő minőségű burgonya kerülhet a fogyasztókhoz. A tárház melletti szabad téren vöröshagymát, sárgarépát, petrezselyemgyökeret, zellert, káposztát, tormát, fekete retket is tesznek el télre. Ezeket ládakazlakban helyezik el. A ládahegyeket azután bálaszalmával óvják, ha pedig a hőmérséklet a fagypont alá süllyed, még fóliatakarót is borítanak rá. A petrezselyemgyökeret, valamint a tormát hagyományos módon vermelik.- I ^ — Az egész életünk harc volt. Hétrét görnyedve dolgoztunk a pult mellett, a fel- szabadulás egyenesítette ki a gerincet. Persze ez nem jelenti azt, hogy ma már bárki rrfegfeledkezhet az udvariasságról, ez most elsőrendű követelmény — magyarázza szenvedélyesen Tóth Lajos veterán. — Tizenhat éves koromban léptem be a szakszervezetbe, most már ötvenhárom éve vagyok tag. Valamikor az volt a gondunk, hogy hova helyezzük el a kereskedelmi dolgozókat. Ma? Azon fő a fejünk, hogy kit tegyünk a boltokba. El se tudtuk képzelni. hogy egyszer ilyen üzletek lesznék a városban. — Hát ezt 6enki se! — jegyzi meg Vései Vendel. 0 a legrégebbi szakszervezeti tag, 1919 áll a tagkönyvében. Ősz hajú, de ma is szenvedélyes emberek ülték körül az asztalt tegnap az SZMT székhazában. Hetvenötödik évfordulóját ünnepeli a KPVDSZ, s szerte az országban megemlékeznek azokról, akik már a felszabadulás előtt is tagjai voltak a szakszervezetnek. A nagyon szép em- lékplakettet kilencen kapták meg Somogybán. , mm *>■■» > r- i. — A tanítómestereim előtt állok, ők ismertettek meg a szakszervezeti mozgalommal mondja elismeréssel dr. Nagy Gyula, a KPVDSZ központi vezetőségének tagja. S ez nem puszta udvariasság volt, hiszen őt is a jelenlevők egyike indította el a mozgalomban. Ma is gyakori téma a régi kereskedők szakmai ismerete, legendás udvariassága. Kevesebb szó esik azonban a harcaikról, melyeket a munkáért, a béremelésért, a vasárnapi zárva tartásért vívtál^. — Mi elmentünk a boltosokhoz, s megkértük őket, írják alá, hogy vasárnap nem nyitnak ki. Volt, aki megtartotta, volt, aki nem. No mi aztán még azt is megcsináltuk, hogy a roló alatt kátrányt öntöttünk be, s mire kinyitottak, minden áru átvette a szagát, vagy ólmot dugtunk a zárba, hogy ne tudjanak kinyitni vasárnap — emlékezik vissza Tóth Lajo6, aki alelnöke volt a szakszervezetnek. Jávori Béla nyugdíjas 1922 óta tagja a szakszervezetnek, ő volt a titkár is, elnök is. — A szervezett dolgozók vasárnap korábban keltek, mert ellenőrizték: ki nyit ki, Gyorsított olaj kályha-csere *♦ vt'M i V‘ ?T**4 S'wvT* A gazdaságosabb, takarékosabb háztartási tüzelőolajfelhasználás érdekében a Mechanikai Művek új kezdeményezéssel gyorsítja a közü- letek és >a lakosság olajkály- ha-cseréjét. A régi kályhák cseréjét eddig a MÉH-en keresztül kellett lebonyolítani. A csere- kályha-utalványt igénylőknek maguknak kellett a kijelölt átvevő MÉH-telepre szállítaniuk a készüléket, majd — a csereutalvány ellenében — hazavinniök a kijelölt szaküzletből az újat. Az országban mindössze 120 MÉH-telep vette át az elavult olajkály- hákat, s így sok vidéki fogyasztó csak máshol vehette meg az új típust, mint ahol leadhatta a régit. A sok utánjárás miatt a legtöbben inkább a meglevő elavult kályhát használják. A Mechanikai Művek, amely folyamatosan végez karbantartást is több ezer közületi felhasználónál, felmérte hogy a rendszeresen karbantartott készülékek 75 százaléka rendkívül gazdaságtalan. A vállalat ezért ezentúl a közületek részére országosan, a lakosság részére pedig egyelőre o fővárosban és Pest megyében) — a tervek szerint jövőre már másutt is — díjmentesen megszervezi az olajkályha- cserét. ki tart zárva. Ma a termelésért folyik a harc. Kollektív szerződés? 1919-ben a boltoslegények sztrájkba léptek a kollektív szerződésért. Akkor nehezebb volt a szakszervezeti tagnak, a tisztségviselőnek, hiszen precízebb, jobb munkát kellett végezni, mert a főnök is rossz szemmel nézte a tevékenységünket. Munkásotthon, a Somogy megyei Munkások Fogyasztási Szövetkezete. Egyikről a másikra terelődik a szó. — Sok jótékony célú bált rendeztünk régen. A munkás- otthon első kétezer tégláját is mi »táncoltuk össze«. Most kongresszusra készül a KPVDSZ, régen ezt országos küldöttközgyűlésnek hívták. A helyi szakszervezet választotta meg a küldötteket — mondja Jávori Béla. — Én is részt vettem egyszer1 Budapesten, egyszer Győrben. Akkor még saját költségünkön mentünk, örültünk, ha ott kinyithattuk a szánkat, s el-. i mondhattuk, mi a gondunk... A KPVDSZ-nek ma több I mint tizennégyezer tagja van j a megyében. Kaposváron a I Munkás Fogyasztási Szövetke- j zet működése idjén volt a' I legnagyobb a szakszervezeti tagok száma. — A tőkések egyik napról a másikra megfojtották a szövetkezetét 1926-ban. S akkor a százkét szakszervezeti tag harminchétre csökkent — mondja Tóth Lajos. — Nem tetszett, hogy a cégtáblán fehér alapon piros betűk hirdették a nevét! Egy szakszervezet ünnepel. Azok, akik átélték, alakították a történetét, véleményükkel, munkájukkal, ma is kiveszik a részüket a harcokból. S ezért tekintik őket tanító- mestereknek. L. G.
