Somogyi Néplap, 1975. november (31. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-06 / 261. szám
/ A kongresszusi határozatok szellemében Tanítóképző intézeti és főiskolai párttitkárok tapasztalatcse réje Ünnepség bakácsán »Tisztelt Titkár Elvtárs! Tisztelettel és szeretettel meghívom önt — vagy amennyiben nem ér rá, egyik munkatársát — a tanítóképző főiskolák és intézetek párttitkárainak a tapasztalatcseréjére. Találkozónk célja: a XI. kongresszus határozatai végrehajtásának egyeztetése munkaterületünkön. Ügy véljük, hogy feladataink egységes értelmezése elősegítheti az eredményesebb tanítóképzést. (Részlet a Kaposvári Tanítóképző Főiskola párttitkárának, Já- vorszki Andrásnak a meghívó leveléből.) — Az áj tanév kezdetén, amikor intézetünk főiskolai rangot kapott, határozta el a tanítóképző intézeti és a főiskolai párttitkárok csoportja, hogy tapasztalatcsere céljából Kaposváron találkozunk. A találkozó azért is időszerű, volt, mert több párttitkárt 1975. január 1-től választottak meg, mint például engemet is — impndta Jávorszki András. — A kongresszusi határozatok közül melyek kerültek előtérbe a találkozón? — A kongresszus több, korábbi határozatot erősített meg; ilyenek a káderpolitikai, az ifjúságpolitikai, a tudománypolitikai határozatok, és a közművelődési határozat is napirendre került. A politikai irányítás elvi és gyakorlati kérdéseit tekintettük át ezeken keresztül. — Vegyünk néhány példát. — A káderpolitikai határozat végrehajtásában újszerű feladatként jelentkezett, hogy a budapesti és kaposvári tanítók épzőt már főiskolává fejlesztették — a többit a jövő tanévben fogják —, s ezzel növekedtek a politikai feladatok is. Azt kell szem előtt tartanunk, hogyan szolgálhatjuk hatékonyabban a kommunista szakemberképzést a tanítóképzésben. Pcz. ifjúságpolitikai határozatok körébe tartozik, hogy erősödjenek a KISZ- szervezetek. S a megnövekedett feladatokat függetlenített KISZ-titkárok tudják csak elvégezni. Az intézetek többségében ezt a feladatot hallgató látja el, de a KISZ kb nem zárkózik el attól sem, hogy függetlenített KISZ-titkárok működjenek nálunk is. A KISZ-munka pártirányítását következetesebbé kell tennünk, és ugyanakkor fokozni kell a fiatalok önállóságát. A kaposvári találkozó során kétoldalú megállapodás született a kaposvári és a bajai tanítóképző között a fiatalok évi kétszeri találkozójáról. Ennek is örültünk. Ugyanakkor a bajaiak és a kaposváriak a jövőben — tervünk szerint — KISZ-építőtábort szerveznek j valamennyi képzős fiatal szá- ! mára. — Fontos, hogy az arra j érett hallgatókat már a fő-1 iskolán párttaggá neveljék. Mi a helyzet ezen a téren? — Egy helytelen statisztikai szemlélet »akadályozta«, hogy több hallgatót vegyenek föl a párttagok sorába, mert ők nem emelték a pártszervezet létszámát, hiszen tanulmányaik befejeztével elmentek. Ezután viszont nagyobb gondot fordíthatunk erre is. — Hallottam, sok szó esett arról is, hogy mit tekinthetnek pártmunkának, párt- megbizatásnak? — Minden párttag pártmunkát végez a maga munkaterületén, a párt politikáját szolgálja. de ennél több a párt- megbizatás. Főiskolánkon minden párttag személyre szóló pártfeladTtot kapott. Ezeket végrehajtásuk során ellenőrizni lehet, teljesítésüket ponto1 san lehet mérni. Vendége volt és előadója a kétnapos találkozónak Tóth István, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese. — Az én Véleményem erről a találkozóról nagyon jó — mondta. — Olyan kérdésekről esett szó, melyek nagyon segíthetik az elvtársak munkáját. Tapasztalatokból bőven meríthetnek. A tanácskozás előremutató volt: olyan célkitűzéseket is megfogalmaztak a részvevő párttitkárok, amelyek folyamatossá teszik közös tevékenységüket. Két év múlva Debrecenben találkoznak hasonló céllal, addig is rendszeresen kicserélik egymás fontos dokumentumait. Jövőre az agitációs- és propagandamunkát végző társadalmi munka» sok találkoznak. A szakszervezeti titkárok tapasztalatcseréjét is megszervezik. / — Miben látja az első tapasztalatcsere eredményét? — Bár előbb került volna erre sor! Nagyon hasznos volt. Az a véleményem, hogy társadalmi szükségletet elégített ki ez a találkozó, és rengeteget tanultunk egymástól. Noha csak két napig tartott, baráti-elvtársi kapcsolat alakult ki a párttitkárok között. H. B. Délszláv óvodát avattak Meglepődik az ember, ha t | Lakócsára ér. Ebben a Dráva j j menti faluban mindig változik | j valami. A községbeliek azon i I vannak, hogy a megszerzett új után minél előbb következzék a másik. Közös gyarapodás! Emlékszem, amikor az iskolát avattuk, a gépkocsik megszep- penten sorakoztak a tengelyakasztó sár szélén, tegnap pedig, amikor egy új létesítmény avatásához gyülekeztünk ismét, szépen befordulhattak már az .iskolaudvarra, mert a bekötőút is elkészült s odaállhat a busz az óvodához, az iskolához, a sportpályához, és a — még csak tervekben csírázó — művelődési házhoz. Mert annak az építése a 'következő nagy feladat. De ne vágjunk a dolgok elébe; ezekben a naj pókban a négy délszláv község büszkesége az a nemzetiségi óvoda, amelyet tegnap avattak, a Nagy Októberi Szocialista Forradalomra emlékezve. Már-már közmondásos Lakácsa, Szentborbás, Tótújfalu és Potony lakóinak lelkes őszi matőrfórum Két amatőrkiállítás volt egy időben Kaposváron. Dabóczi József neve és munkássága az ismertebb. Az ő lemezdomborításaival a Somogy megyei Tervező Vállalat klubjában találkozhatott az érdeklődő és szerepelt már a TIT kaposvári Fiatal Alkotók Fórumán is, ahol most Horváth János mutatta be grafikáit és pasztell- jeit. Az amtőrök nagy többsége ecsettel próbálkozik és vésővel, jóllehet nagy lehetőség kínálkozik az iparművészet terén is, például az ötvösségben. Érdemes erre figyelni, mert az a tapasztalat, hogy a képzőművészet terén sokan a művész- szé' válást tűzik ki célul — s eredménytelenül —, pedig megbecsült amatőrök is maradhatnának. Az iparművészet viszont csak olyan lehetőségeket tartogat számunkra, melyekkel talán könnyebben megbirkóznak. Hiszen olyan tárgyakat készíthetnek, amelyek művészien ötvözik az ügyességet és a fantáziát. Az ötvösség finom kezű, avatott mesterei szép tárgyakkal ajándékozhatnak meg bennünket. Dabóczi József ötvösként tevékenykedik, de nem nyert nála világos megfogalmazást e munkának valódi célja. Ismeri viszont azt az utat is, amely valódi eredményekhez vezet. Szépen cizellált lemezei, díszdobozai, ötvösremekek lehetnek. Sikerült megfelelő motívumkincsre is szert tennie — ezek részben a somogyi hímzésminták alapján születtek —, másrészt a modem plasztikából is merített, Henry Moore hatását is észrevehetjük alkotásain. Magam is tapasztaltam, hogy sokan vitatkoznak a nézők közül is Dabóczi József munkáinak művészi értékén. Bizonyára ők is segítenek neki abban, hogy az eddigieknél egyértelműbben fogalmazza meg célját, vagyis azt: hogy mi legyen a bronzlemezből. Horváth János sem ismeretlen az amatőrök táborában, különös egyéniségét megjegyezhettük korábban látott munkái révén. Mostani bemutatója — éppúgy, mint Dabóczié — ösz- szegezés. És Horváth János és Dabóczi József között — a műfaji eltérések ellenére is — van bizonyos hasonlóság: mindketten félúton tartanak. Aki tudja méltányolni az amatőr képzőművészetet, az tudja, hogy ez sem kevés. Horváth János grafikái sorával állít emléket a tiszta szerelemnek. Szinte nincs is más témája kiállításának, mint- ez az emberi kapcsolat. Egyszerre lebeg gyermeki és felnőtt érzések 'között; nemcsak tiszteli az egymást vállaló párokat, hanem félti is őket. Azoktól, akik kilesik az igazak álmát és ezzel próbálják hatalrríukban tartani a kiszolgáltatott szerelmeseket. De Horváth nem képes még erőnek erejével leküzdeni az árnyak sötét uralmát, inkább elszenvedi. S ez visszatetsző lehet a néző számára. Sokat merít Bergman sajátos vízióvilágából is — ez önmagában még nem lenne hiba, ha éreznénk, hogy annak gyökerével kellene azonosulnia mondanivalója kifejezésére. De Horváth János nem találhat mondanivalót a filmrendező világában, mert az gyökeresen más — nemcsak egyénileg, hanem társadalmi eredőit tekintve is. A másik hibája, hogy sokszor zavarossá válik mondanivalója. Túlhalmozza »belső képeit«, amelyeket kivetíteni qsak a mostaninál összefoglal- tabban lehet. Amikor például egyszerűen beszél a tiszta szerelemről, képei megragadjak, a nézőnek élményt nyújtanak. Horányi Barna j beszélgetés egy rég hal- lőtt anekdota föleleve- nítésével kezdődött. Témája abba az időbe nyúlik vissza, amikor még Pécs és Kaposvár sok területen vetélkedett egymással. Többek között a két megye újságja is. Szembetűnő volt, hogy míg a mi megyénk lapja megközelítő pontossággal megjósolta a várható időt, addig a baranyaiak rendszerint kudarcot vallottak. Elküldték hát egy szemfüles újságírót, hogy nézzen utána: honnan származnak a jónak mondható prognózisok. Az egykori pécsi kolléga nem is vallott kudarcot: kipuhatolta, hogy van egy időjós Igáiban. Az ottani csizmadia. Tőle kapják a kaposváriak az időjárásjelzéseket. Fölkereste hát a mestert, és egy gyors cipőjavítás ürügyén szóba elegyedett vele. A pá- linkásbutykos is megtette hatását, és a mesternek — a harmadik »húzás« után — megeredt á nyelve. — Tudja, uram, én járatom a baranyai újságot is. Észrevettem, hogy azok a maflák legtöbbször rosszul jósolnak, így nekem nincs más tennivalóm, mint annak az ellenkezőjét megküldeni a somogyi újságnak... Eddig az anekdota. Igáiban járva most eljutottam a nyolcvankét éves Fias Mihályhoz, akiről a környéken mindenki tudja: megközeA • 1 • • 1 *r • r Az igaii ídojos lítő pontossággal megjósolja a várható időt. Nehezen járható, homokos út vezet az öreg, düledező házhoz. A körtefa alatti alacsony asztalhoz támaszkodva éppen reggelijét készült elfogyasztani Fias bácsi. Szívesen fogadott. ^ — Igaz-e, hogy Mihály bácsi időjóslással is foglalkozik? — Régen volt az, fiam. Mostanában csak nagyritkán. — Nem bíznak már az előrelátásában? — Ott van a televízió meg a rádió, azt nallgatják az emberek. Pedig én sem tévedtem többet, mint azok. Egyszer mondom a tsz-elnöknek: gyűjtéssé össze a lekaszált lucernát, mert csapadékos lesz az idő. Kinevetett. Azt válaszolta, a távjelzés száraz időt jósol. Hát olyan egyhetes eső jött, hogy minden elrothadt: — Hol tanulta ezt a »tudományt« ?_ — Az első világháborúban hat évig voltam fogságban Oroszországban. Rengeteg csillagászati könyvet olvastam. Tudja, az oroszok nagyon jó megfigyelők voltak, amit leírtak azokban a könyvekben, arról én is meggyőződtem. A nap színe, a . csillagok állása, az állatok viselkedése, de még a növények is árulkodnak. — Mondjon néhány példát! — Ha a nap élénk vörös le- menetelkor, az télen nagy hideget, nyáron viharos időt jelez. Aztán van tavasszal egy csillagkép, két kisebb és középen egy nagyobb csillag, ezek pontosan egyforma távolságra vannak egymástól. Északkeleten kelnek, délnyugaton nyugszanak. A fényük megmutatja, hogy tartós lesz-e a meleg idő. — És az állatok? — Mondok arra is példát. Ha á fecskék olyan alaesonyan röpködnek, hogy majd elérik a földet, akkor biztosan megváltozik az idő. — Meg tudná mondani, mi várható az év hátralévő részében? Botjával kelet felé bök. — Látja ott azt a nyárfát? A koronájánál megmaradtak a levelek, de alul mind lehullottak. Tudja, mit jelent ez? Hamarosan megjönnek a talaj menti fagyok. A január és a február pedig nagyon hideg lesz. Tavaly ilyenkor épp fordítva volt: akkor felül kopaszodott meg először. Enyhe is volt a telünk. — Hogyan él magányában egy mai »meteorológus«? — Minden este tizenegykor fekszem és reggel háromkor kelek. Sokat olvasok; csak az a baj, hogy kevés a könyv. Van olyan, amelyiket már ötször is elolvastam. — Milyen könyveket? Eltűnik a házban, majd kisvártatva jön vissza, hóna alatt az olvasmányaival. Nézem a címeket: Egri csillagok, Öt folyó országa. Ordasok között, Fekete ablakok. — Olvasnék többet is, csak már nem tudok elmenni a könyvtárig. — Van-e rádiója? — Nincs, de nem is kell. Villany sincs a házban, régen kikapcsolták. De azt mondta: megteszi a petróleum lámpa is. Régebben látott tévéműsort: szerinte olyan, mint régen a házi mozi. Rendszeresen olvas újságot. Búcsúzáskor megígértem, hogy a századik születésnapján fölkeresem. — Nem érem én azt meg. Tudja, úgy megváltozott az időjárás, hogy minél öregebb az ember, annál nehezebben tud hozzá alkalmazkodni. Régen ha tél volt, akkor hideg volt, ha nyár, akkor meleg. De ma? Nem emlékszem, hogy márciusban valaha is jég esett polna. Az idén ez is megtörtént. — Mihály bácsi szerint mi volt az oka? — Mindent azért én sem tudhatok. Jutási Róbert l szeíogása, amelynek hátterében az egyesült termelőszövetkezet segítőkászsége, meg a közös tanács vezetőinek lelkes ügybuzgalma a hajtóerő. Nagyrészt saját erőből, társadalmi munkából, ezenkívül megyei segítségből hozták létre a négy község legapróbb lakóinak — a nyiladozó értelmű, játékra termett apróságoknak — az új óvodát, mintegy másfél millió forintért, a szolgálati lakással együtt. Ennek a létesítménynek az avatása fonódott össze a Nagy Október ünnepével, ahogy erre megnyitójában Simora Vendel párttitkár is utalt. Ö köszöntötte a vendégeket, köztük Honfi Istvánt, a megyei párt- bizottság titkárát, a járás, meg a község párt- és állami vezetőit. Az ünnepi csapatgyűlés keretébe foglalt eseményen Honfi István tartott ünnepi beszédet. A megyei pártbizottság titkára szemléletesen bizonyította, hogy egy község eredményei — akár csepp a tengerben — hogyan* tükrözik felszabadult hazánk szép eredményeit, s hogy mindennek milyen kapcsolata van a Nagy Októberi Szocialista Forradalom által megteremtett új történelmi helyzettel, lehetőségekkel. — Mert régente sokan vetették a hatalmát kivívott proletariátus szemére,, hogy 'ellensége a~kultúrának; az azóta eltelt léi század viszont bebizonyította: a kultúra, a tudomány épp e társadalomban bontakoztathatja ki igazán nagyszerű lehetőségeit, válhat a fejlődés egyik motorjává — mondta Honfi István. Az általános iskola úttörői által előadott kedves ünnepség után a megyei pártbizottság titkára elvágta az óvoda elé kifeszített nemzetiszínű szalagot, s ezzel jelképesen megnyitotta a legújabb somogyi gyermek- intézményt. Ott sorakoztak az apróságok is, virággal a kézben, és rövid műsorral köszön- , tötték a felnőtteket. Három főhivatású dolgozó foglalkozik majd itt velük... A tetszetős bútorok és játékok között igen gyorsan otthonra lelt a harminckét kisgyerek; egy részük idevalósi csak — a többieket reggelente az iskolabusz hozza be a szomszédos községekből. Délszláv óvodát avattak, s ez azt jelenti — mondta Villányi Józsefné, az. óvónő —, hogy a magyar nyelv mellett már itt elsajátítják a horvát nyelvet is a kicsik; játékok, mondókák formájában. T. T. A rendelő „házhoz megy A vöröskeresztes autó Sörnyepusztán. »Sóhajtson mélyet!« A/hét öt napján három vöröskeresztes autó járja megyénket: a Kaposvári Tüdőgondozó Intézet kocsijai. A megye legtávolabbi, eldugott kis településeire is eljutnak gépeikkel az intézet munkatársai, lehetővé téve, hogy a kötelező tüdőszűrő vizsgálaton mindenki részt vegyen. Köké- nyesi Péter, az emyőfénykép- szolgálat csoportvezetője elmondta: hetente 1500—2000 ember jelenik meg a művelődési házakban, bolthelyiségekben — ahol éppen helyet tudnak szorítani gépeiknek —, högy részt vegyen a tüdőszűrésen. Az emberek már megszokták a mozgó rendelőt, s kivétel nélkül mindenki megjelenik. Az intézetben tavaly egy új vizsgálati módszert is kidolgoztak: a komplex szűrést, amelynek során más vizsgálatokat is elvégeznek. A kis községek lakói szívesen fogadják az intézet dolgozóit, hiszen az is az ő érdekükben történik, hogy a rendelő minden évben »házhoz megy«. Somogyi Néplap
