Somogyi Néplap, 1975. november (31. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-05 / 260. szám

Új lakásépítési terület Fonyódon Tegnap délelőtt a Fonyód! Nagyközségi Közös Tanács végrehajtó bizottsága — töb­bek között — a nem tanácsi irányítás alá tartozó szervek-/ kel való együttműködés ed­digi tapasztalatait vitatta meg. A két éve kötött .megállapo­dásokban az ipar, a mező- gazdaság és a szolgáltatások fejlesztését, a munkaerő­gazdálkodással kapcsolatos . gondok megoldását, az ellátás javítását tűzték ki célul. A Balaton-part jellegéből adó­dik, hogy itt gond a téli mun­kalehetőség biztosítása. Első­sorban a női munkaerőt al­kalmazó és már - meglevő üze­mek fejlesztésével kívánják a foglalkoztatási gondokat csök­kenteni. A jelentés külön fejezetben foglalkozik a népesedés-, az ifjúság- és a nőpolitikái ha­tározatok végrehajtásával. Egyik nagy feladatuk a nagy­családosok és a fiatalok la­kásgondjainak könnyítése, megoldása. A községi . tanács- vb vállalta, hogy a lakásigé­nyek kielégítése érdekében 80 szövetkezeti lakás építésére alkalmas területet előkészít, s közreműködik a lakásszö­vetkezetek megszervezésében. A megállapodások alapján végzett együttes munka a községfejlesztésben hozta a legszebb eredményeket. Ezt bizonyítja,' hogy az előző évi 5-600 ezer forinttal szemben 1974-ben már több mint más­fél millió forint értékű tár­sadalmi munkát végeztek a nagyközségi közös tanácshoz tartozó települések vállalatai, intézményei és Fonyód lakos­sága. A közműfejlesztés — az utak és a járdák építése, a ' csapadékvíz-elvezető rend­szer elkészítése — még. a kö­vetkező időszak feladata. S ebben sokat segíthetnek a ta­nács irányítása alá nem tar­tozó, de Fonyódon működő vállalatok, intézriiényékí Politikai fórum a munkásszálláson Munkásszállás a Sió.partján. Ilyenkor este egyébként is nagy a sürgés-forgás az épü­letben, most azonban különö­sen sokan vannak itt. Hol az egyik, hol a másik munkás nyit be a földszinti nagyte­rembe, s kíváncsian nézegétik a könyveket az asztalokon és á polcokon. — A helsinki konferencia dokumentumai nincsenek meg? — kérdezte áz egyik munkás. A könyveket rendezgető kultúros, könyvtáros minden megjegyzésre, érdeklődő szóra figyel, hiszen az ő ötletük volt. hogy legyen itt, a siófoki munkásszálláson a politikai könyvnapok megyei megnyi­tója. A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat munkás- szállásán most siázhatvanan laknak, sok katona is. akik igen nagy segítséget adnak az építkezésekhez. Hargitai Gyu­la gondnok, párttitkár a könyvtáros, s dicséri is a kis- katonákat, hogy milyen ér­deklődőek, milyen sok könyvet olvasnak. — És a vállalat itt lakó dol­gozói? — Hát ők is, de sokszor a gyerekeknek viszik innen a kötelező olvasmányt. Dr. Szalai Imréné vállalati könyvtáros megmutatja a munkásszállás könyvtárát. Szép kis helyiség, sok könyv van a polcokon. — Most száznégy olvasójuk van az ittenieknek. Hamaro­san kapnak egy kölcsönzőasz­talt is. Régi ismerőssel találkozom. Molnár Ferenc művezetővel. A művelődési ház építkezésén dolgozik most. Együtt néztük meg a Kossuth Könyvkiadó gondozásában megjelent köny­veket. Már körbejártuk a ter­met, amikor széttárja a kezét: — Mégiscsak furcsa, hogy nincs egy könyv se Ipper Pál­tól, hiszen ő lesz az egyik vendég ma estei Már a megnyitó előtt érkeztek az érdeklődők a házi kiál­lításra. Kint a folyosón üveges szekrény áll, tele folyóiratok­kal, újságokkal. Rokonszenves fiatalember csatlakozik hoz­zánk; bemutatkozik: ő a fő­építésvezető. Pártvezetőségi tag is. — Olvassák a politikai iro­dalmat? — Természetesen, , elsősor­ban azokat, amelyeket az alap­szervezeten keresztül megka­punk. Most például a kong­resszusi anyagot — mondja Párkányi Csaba. Sokan kételkedtek - abban, hogy vajon sikerül-e a ren­dezvény. A hétfő esti megnyi­tó rácáfolt erre, hiszen min­den részvevő elégedetten tá­vozott. A munkásszállás lakói közül sokan ott voltak ('köz­tük a kiskatonák, sőt sokat kérdeztek is), aztán Siófok más vállalataitól, a' gimná­ziumból. Amikor Ipper Pál, a Magyar Rádió, és Telévíkiu Tanul az elnök, az elnökhelyettes... H belső szükséglet parancsa A GÖLLEI Béke Termelő- szövetkezetben körülbelül két hét kell ahhoz, hogy földbe kerüljön a kalászosok magja mind az 1110 hektáron, ezt megelőzően lehordják a cu­korrépát 200 hektárról és megközelítsék a befejezést az 550 hektár közös kukorica be­takarításában. A gabonának mintegy a 40 százalékát a ré­pa és a kukorica helyére ve­tik — ez is sürgeti a termé­nyek mielőbbi elszállítását a táblákról. Az őszi mélyszán­tás addig tart, amíg az idő engedi: a meglevő K—700-as mellé most egy újabb, ugyan­ilyen traktort várnak, s ha megjön — az eddigi három műszakban is dolgozott —, még szaporábban mehet ez a munka... Tennivalók a földeken — most és még egy ideig ez je­lenti a fő feladatot a mező- gazdasági üzemekben, így á göllei tsz-ben is. Ugyanakkor azonban sokan, megfáradva a napi tevés-vevésben, estén­ként azért gyűlnek össze, hogy1 új ismereteket szerezze­nek vagy fölfrissítsék a ré­git. Október második felé­ben kezdődött Göllén a párt­oktatás: több csoportban mintegy százharmincán jár­nak az előadásokra, a viták­ra (á tankönyv árát előlegez­te számukra a termelőszö­vetkezet). A szövetkezetnek több ösztöndíjasa is tanul különböző iskolák nappali ta­gozatain. Egv-egy fiatal szám­viteli főiskolára és agrártu­dományi egyetemre jár, há­rom mezőgazdasági szakkö­zépiskolába, egy-egy hallgató az erdész, a mezőgazdasági gépszerelő és a növényter­mesztő gépész szakmát tanul­ja. Felnőttoktatásban hárman vesznek részt, mindhárom tsz-tag szakközépiskolai le­Puska József. eredményeként / néhányan megszerezték, illetve meg­szerzik második szakmájukról a bizonyítványt. Folyamato­san történik a vezetők, a szak­emberek továbbképzése; nyolcán már túljutottak raj­ta. Elkészült a szövetkezetben a következő tervidőszakra szóló továbbképzési program: jövőre például tizenegyen vesznek részt továbbképzés­ben, tanfolyamon ... Puska József, a tsz elnök- helyettese egyike azoknak a gazdáknak a göllei szövetké­zéiben. akik szakközépiskolá­ban tanulnak. A napi munka mellett vállalta ezt a többle­tet. Hogy nem kényszerű fe­hérről - van szó,, ezt bizo­nyítják az elnökhelyettes szavai: — Mezőgazdasági szakkö­zépiskolában vagyok elsős. Minden héten csütörtökön van tanítás. A nagyobbik fiam harmadikos Kaposváron, a Munkácsy gimnáziumban, a _ . kisebbik most nyolcadikos, velezo tagozat hallgatója. J. Biztosan segítenének nekem a Szakmunkás-továbbképző* 1 tanulásban, de alig találko­zunk, s ha mégis, ki-ki a maga könyveit bújja .., Bel­ső szükséglet diktálja nálam, hogy* megszerezzem az érett­ségit. De még ha az érettségi nem is sikerülne, már maga. az a tény is sokat segít, hogy végigolvashatok sok könyvet, megtanulhatok eddig nem tu­dott dolgokat. S ha többet tud az ember. könnyebben szót érthet, vitatkozni is job­ban tud a szakmai kérdések­ről. Fuska „József igénye nem mai keletű. Több mint húsz éve már, hogy Göllén elvé­gezte a kétéves gazdasági is­kolát: már a szövetkezetben dolgozott, amikor letette a vizsgákat az általános hete­dik és nyolcadik osztályának anyagából. — Vannak dolgok, amiket csak fölfrissíteni kell. De a matematikánál már sok az új. ott nélkülözhetetlen a na­gyobb odafigyelés. December­ben lesznek az első beszámo­lók, készülök rájuk. Persze az időt nagyon be kell osztani, mert a gazdaságban sok a munka. .. A SZÖVETKEZET elnöke Keszthelyen továbbképzésen vesz részt, helyettesítése fe­lelősségteljes és összetett fel­adat. Aztán egész emberként kell irányítani az építőipari részlegét és elnökként a ház­táji bizottságot. Puska József, negyvenkét éves. Ügy érzi. ma még megbirkózhat mindezzel, a munka mellett a tanulással is. Ebben hisz több felnőtt — ugyancsak meglett fejjel a ta­nulást választó — szövetkezeti gazda is a göllei 'tsz-ben. S hogy így van, ennek a gaz­daság is hasznát látja, hiszen a munkájukhoz jobban értő emberek oldják meg a fel­adatokat — a földeken és az állattenyésztésben. Hcrnesz Ferenc munkatársa játékos közvéle­ménykutatást rendezett, a föl­nyújtott karok erdejéből lát­szott, hogy többségében fizikai munkások ültek a teremben. A kis fórum, amely először szerepelt a politikai könyvna­pok megnyitójának program­jában, nagyon jól sikerült. Az elnökségi asztal mögötti piros drapérián ott volt a könyvna­pok földgömbös plakátja. Ip­per Pál ezt kinevezte világ­térképnek, s a föltett kérdé­sekre úgy válaszolt, hogy ezen mutatta, magyarázta a világhelyzetet — nagyon szem­léletesen. Tóth János, a városi párt- bizottság első titkára így be­szélt a politikai könyvnapok- ról: — A politikai műveltség gyarapítása sajátos helyze­tünkből is fakad. Mindenhol szükséges a tisztánlátás, a vá­ros nagy idegenforgalma miatt itt még nagyobb szükség van rá. Ez az eseménysorozat újabb serkentést ad, hogy fejlesszük a politikai művelt­ségünket. , Dr. Horváth Sándor, a me­gyei pártbizottság propaganda- és művelődési osztályának ve­zetője: — Nagyon helyes, hogy a politikai könyvnapok megyei megnyitóját a Kossuth Könyv­kiadó a munkások közé hozta. Számukra ugyanis az is na­gyon fontos, hogy kik olvas­sák e műveket. A vállalat minden elismerést megérde­mel a rendezésben nyújtott se­gítségéért. Gyulavári Ta.más igazgató és Borovszky Vilmos, a pártbi­zottság titkára nagyon örült tannak, hogy jól sikerült a be­mutatkozás a munkásszállá­son. Ez a politikai könyvter- jesztásnek is lendületet adott. Erről ezt mondta Borovszky Vilmos: — Már régebben tervezzük, hogy szélesítjük a kört. A ka­posvári központban jó a könyv­terjesztés. Most .majd a tele­peken, a főépítésvezetősége­ken is megteremtjük a felté­teleit, hogy gyorsan, frissen kerüljenek a politikai müvek a munkások kezébe. Fajos Géza I Erőfeszítés |ó néhány indulatos megjegyzés, jogos bírálat és ösz­tönző »atyai arclegyintés« késztet arra, hogy megkí­séreljük áttekinteni egy termelési ágazat rövid »fej­lődéstörténetét«. Egyre azt hallom, hogy az országban baj van az állattenyésztéssel. »Csodapaloták« százait, állatte­nyésztő szaktelepek sorát építettük föl. és most nem hasz­náljuk ki megnövekedett lehetőségeinket. Pontosabban: a férőhelyek 18—20 százaléka üres; így azután gazdaságaink több tízezer szarvasmarhától, még több hízósertéstől »szaba­dítják meg« a népgazdaságot. Somogy sem kivétel. Mi a »benépesítés« 85 százalékáról beszélhetünk, de olyan — már- már katasztrofálisnak nevezhető — tapasztalat is van, mint a sávolyi vagy a tótújfalui, ahol 67, illetve 72 százaléknál tartanak. Rendkívül alacsony a tejhozam, s a hústermelés gazdaságosságával sem lehetünk elégedettek. Sötétnek lát­szik a kép? Ez a valóság. S ryert megfontoltan és gyorsan cselekedni kell, nem a magyarázkodás, hanem az okulás miatt egy kicsit vissza kell pillantanunk. Hogyan kezdődött? Törvényszerű, hogy 1938—69-ben el­érkezett a területi összevonás és a szakosítás időszaka a mezőgazdaságban, s az állatállomány összevonása sem ma­radhat el. Az állam áldozatot vállalt. Talán nagyobbat is, mint kellett volna. A szakosított telepek építési költségének 70 százalékát vállalta magára, s a 30 százaléknak egy részét saját erőből, a nagyobbat hitelből »biztosíthatták« a gazda­ságok. Magyarán: 100 forintból rendszerint TO-et kellett ad­niuk,’ így hát aligha voltak érdekeltek abban, hogy olcsó legyen a telep, és azt gazdaságosan működtessék. Somogy még így is nehéz helyzetben volt. A tsz-ek és az állami gazdaságok először 62 szarvasmarha- és sertés­telep építését vállalták, de a gazdaságok negyven százaléka visszalépett, mert nem volt pénze rá. Az országban és itthon is megkezdődött a program végrehajtása — nagyrészt tudo­mányos alap, tapasztalat, nagyüzemi szemlélet és sok más feltétel hiányában. A tervezők? 50—100 férőhelyes istállók­ban gondolkodtak. A fejlődés azonban kényszerítette őket; elméletileg jó megoldásokat »ötlöttek ki«, később meg is építették azokat — a gyakorlat próbája nélkül. Az állatte­nyésztő szakemberek többsége semmit sem tudott mondani a tervek’ láttán. Ha megépül, akkor majd véleményt nyil­vánítanak arról, hogy jó vagy rossz. Később — sajnálatos tény — az utóbbi mellett szavaztak. Nem voltak fölkészült építőink a negyven-ötven milliós beruházásokhoz. Csak; ta­pogatóztak a sötétben. S az állattenyésztő telepek technoló­giája? Azt tervezhették, ami akkoriban ismert és kapható volt idehaza. Hogv miért? Ne kutassuk az okot, úgysem ju­tunk el a » mélyrétegekig«. Az időálló épületekbe műszakilag alacsony színvonalú technológia került. Somogybán nincs példa rá, hogy valamelyik is bevált volna. Pedig az először fölépült 16 telepet tizenegyféle technológiával tervezték! [i következett ebből? Az 1972-ben befejezett telepek már akkor elavultak. 1973-ban megkezdhettük a re­konstrukciójukat. Irtózatos erőfeszítés. Tessék elkép­zelni, milyen áldozat az, amikor egy 50 milliós, új létesít­mény költségeihez legalább 10 milliót kell hozzátenni, hogy egyáltalán működhessen. A kísérletnek természetesen lét- jogosultsága van. De ekkora — országra, megyékre szóló méretekben? Hiába kutatnánk a felelősöket. A fejlesztési elképzelés jó, életrevaló, nélkülözhetetlen. Hadd tegyem hoz­zá: túlságosan megfizettük az árát. Egy megyei jelentés szerint a 27 tsz szakosított telepé­nek építésére a tervezett 472 millió helyett 585 millió forin­tot fordítottunk. A telepek az említett okok miatt csak órási többletköltséggel készülhettek el, azaz újabb 113 millióra volt szükség. Maradt-e pénzük a gazdaságoknak ahhoz, hogy állatokat vásároljanak? A szakosított telepeket csak a nagy­üzemekből, negatív környezetből tölthetik föl, vagy saját ál­lományuk szaporulatából. A források nem kiapadhatatlanok. De mennyi minden kellett volna még a korszerű nagy­üzemi állattenyésztés bevezetéséhez? Szakérlelem. A megyei irányítók talán fölkészültek az új helyzetre? Nem volt ide­jük rá. De nem voltak szakembereink sem. Ma már 1100-an dolgoznak — felsőfokú végzettséggel. Az állattenyésztő szak­emberek 70 százaléka harminc éven aluli. Biztató jövő. De lássuk be: ma még hátrány is. Tíz főállattenyésztő közül legalább hét — ahogy mondják — szemtelenül fiatal. A jár­tasabbak egv része belefáradt az értetlenségbe: nincs tü-el- me megbirkózni a szakmai, emberi baklövésekkel. Ez is a tényékhez tartozik. Négyezer literes tehenekre volna szük­ség — igaz. (Jelenleg 2200 liter a somogyi átlag!) Nincs egyetlen olyan gazdaság a megyében, amely a magas tejho­zamú állatok igényeit megfelelő takarmánnyal, gépesítéssel és szakértelemmel ki tudná elégíteni. Nem készültünk föl az állategészségügyi követelményekre sem. És még mindig nincs rangja megyénkben az állattenyésztésnek. Ahol félévenként cserélik a telepvezetőt, ott sohasem térül meg a befektetés. És ott sem. ahol elhanyagolják a kemény munkát, áldozatot vállaló állattenyésztők erkölcsi és anyagi megbecsülését. Az »oknyomozást« nem magyarázkodásnak szántam. So­mogy állattenyésztését is joggal éri helyi és országos bírálat. Türelmetlenségünket azonban fékezni kell. Nincs annyi ál­lat. ahány férőhely — valóban nem kaszáljuk ki a lehetősé­geket. Mint ahogy nem vált be — és egy percig sem mű­ködött úgy — a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Geor- gikon rendszerű sertéstelepe, ahogy díjat nyert a mezőgaz­dasági kiállításon! Tanulópénz, drága ár. Kiheverjük. Len­gyeltótiban szakértelemmel módosították ezt a tervet, ma ott van az egyik legjobb telepünk. Nagyberki. Barcs, Ka- rád szakvezetői még így is tudnak számottevő eredményt felmutatni. A sertéstelepekkel — és tenyésztéssel — nagy­jából kijutottunk a kátyúból, de a szarvasmarha-telepek rekonstrukciójával rosszabbul állunk. I an tennivaló, a bírálat jogos. A fejlesztési elképzelés, az ország érdeke sem vitatható. Az erőfeszítést azon­ban fokozni kell. Lassan nfegérnek hozzá a fel­tételek. Jávori Béla V Jókai kertésxgaxdtlsxaii jegyxetei Jókai Mórnak, a több mint | gam is megfogtam a csákány ] Ha mindjárt az elején gyógyf fél.száz romantikus regény nyelét és segítettem lónkat a hegényém hatalmas tárczánkint. egv ; dorgatóriumot: írójának 80 éve írott műve — j vágni, galagonyát irtani a a Kertészetgazdászati jegy- napszámosoknak — és amel- zetek — érdekes olvasmány, j lett írtam a -Kárpáti Zoltán« Legtöbb tanácsa ma is helyt- : regényemet. Kaptam is egy- álló, szakszerű. A természet j szer Török Jánostól, akinek a szeretete, a tapasztalat és a józan ész által sugallta megi állapítások sehol sem kerül­nek ellen tétbe' a tudományos kutatások újabb eredményei­vel. A Kertészetgazdászati jegy­zetek terjedelme mindössze 80 oldal. S ’ Jókai mégis büsz­kébb volt erre a 13 év ker­tészkedésének tapasztalatait 1 dekezésről ■ szóló részben is leszűrő írására, mint sok hí-1 megmutatkozik az író. »Ügy rés regényére. Erre utóinak j van a szőlő a filokszerával, következő mondatai: »... Ma- | mint az ember a tüdőbajjal. tás alá fogják, kiépül belőle; de ha már akkor viszik or­voshoz, amikor azok a látha; tatlan gyilkosok, a bacilusok, elpusztították a tüdejét, akkor már új tüdőt nem tud neki Pesti Naplójában jelent meg; csinálni áe a »vérsavó«, se a-meráni levegő« A Kertészgazdászati jegy­»Hallja az úr! vagy regényt j zetek korunk mezőgazdasági írjunk, vagy paszulyt öntöz- j könyvkiadásának egyik adós- zünk!,« Egy napon ugyanis az ságára. is figyelmeztet. Még­író elmulasztotta megküldeni pedig arra, hogy kevés a vi­az esedékes részt.. Még a »legszárazabb« szak­témáról a filokszera elleni vé­lágos stílusú, mindig példák­ra építő kertészed szakkönyv. Mert ami hasznos lehet egy; kertészeti főiskolásnak. »kí­nai ul« hangozhat egy szőlős­gazdának . .. Mindezen érde­mes elgeaadolk«*»!. B. *■'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents