Somogyi Néplap, 1975. november (31. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-04 / 259. szám
Megtartó kis közösségek A szovjet kultúra napjai Kukoricafosztás, keodertilolás múltán Jól tudom én, hogy az a hajdani téli alkalom, amikor több porta háznépe összegyűlt, nemcsak a pihenés időszaka volt, hanem a kényszeré is, mivel a gazdaság nem adott munkát. A fázós összehúzódásé testi, lelki értelemben. S mégis: amikor kint havat kavart a szél, bent világolt az együvé tartozás lámpása. Ez pedig olyan lámpás, melynek nemcsak világa, de melegsége is vari. Közös emlékek idézése volt a tollfosztás, nemcsak munkálkodás. Az volt a »szüjés« is. (A szövést emlegetik még ma is így nem egy somogyi faluban.) És az volt a kora őszi kukoricafosztás. Alkalom az együttlétre. Csakhamar felszámyalt a rhese, riogatott a hiedelem. »Abrincsőn, ugye átbújtatták háromszor azt a kiskutyát, no aztán, mikor iperedett, olyanná vált, hogy nem volt, aki lelője. Mert ugye, nem fogta a golyó. Nem biza! Csak az a patkódarab, amelyiknek hét lyuka volt __« É s ezek az esték voltak alkalmasak arra is, hogy más, általuk nem élt világgal ismerkedjenek. Én a gyerekkoromból csak kukoricafosz- tásra, tollfosztásra emlékszem. Nem voltunk sem földművesek, sem iparosok. Jobban mondva, mindkettőből valamennyire. A tollfosztáskór néha előkerült egy-egy könyv ! is. Olyankor aztán valaki | hangosan olvasott, a többi j figyelte, néha kommentálta a hallottakat. Mire a több estét igénybe vevő munka véget ért, addigra egy-egy könyvben is eljutottak a »-Vége« szóig. Jól tudom én, hogy nem voltak ezek igazi értékek. A »Gyere kicsim, gyere'.-«, a »Lidi« szintű olvasmányok. De végtére is ezek tanítottak meg a könyv sze- retetére, s így mégis volt hasznuk. Nem jár már a ludvérc, a tüzes ember, a garabonciás az j eszünkben. Csövesen, megtisz- j títva kapják a kukoricát a | falusiak a szövetkezettől. A tollfosztás is elmarad a leg- j több helyen. Nem ezt sajná- [ lom. Nem is a kézi fonás, j szövés nehéz mesterségét. Azt sem, hogy a gyönyörű ívű, hármaságú favellák eltűntek a paraszti portákról. A kezes, csillogó-villogó eke. A tüskés borona nem hiányzik, legfeljebb látványként, mint a többi, egyszerűségében szép j munkaesztköz vagy edény. J Az alkalmat sajnálom csak! j Az apró közösségek lángjait. [ Az együttlétet. A közös es- j téket. Ez volt a szórakozás, a nevelés, a tapasztalatcsere ideje. »-Van ma szórakozás, példának okáért ott a televízió« — mondják sokan, sokszor. Nagy »segítőtárs« a televízió, ez így igaz. De az is: az emberek húzódoznak 1 egymáshoz menni. Otthon- I ülőbbek lettek. Akik a mun- j kában nem találkoznak, nincs j hol megbeszélniük közös dol- j gaikat. Néhány évvel ezelőtt — J úgy ítélem — más okok mel- I lett emiatt is kezdtek oly sietséggel pávaköröket szervezni. Nemcsak a népdalkincs megóvása, közkinccsé. tétele céljából. Hogy alkalmat teremtsenek az együttlétre, a közös estékre. Ám a legtöbb helyen nem jól éltek a le- | hetőséggel. Egy-egy amatőr I szemle, fellépési alkalom előtt j jártak csak össze énekelgetni az emberek. S bár a közös éneklés összefűző, hatalmas élmény, az élőbeszéd, a gondolatok kicserélése, a csillanó humor szerepkörét át nem veheti soha. Elidegenedés falun? Ne fogalmazzuk így. Ám kétségtelen, hogy az egyszeri-kétszeri tsz-közgyűlések — főként, ha nem a központi faluról van szó — nem elegendők arra, hogy együtt j érezzék magukat az emberek. | Minden alkalmat meg kell i ragadni a falusi vezetőknek, I népművelőknek. Öregek napját, szüretet, farsangot — mindent —, hogy közösségnek érezhessék magukat a lakosok. Olyannak, amely éltet, megtart, s a »nem vagyok egyedül« melegítő érzetét biztosítja. Leskó László Lesz tájház Buzsákon y Újabb üdülőhelyi klubok épülnek Uj filmek, ismeri művészek Tegnap kezdődött el ha- I zánkban a szovjet kultúra j napjainak rendezvénysorozata, különböző művészeti ágakban változatos műsorok, kiállítások, találkozók mutatják be a Szovjetunió kultúráját. Ezúttal két olyan filmre hívjuk fel a figyelmet, amellyel már a héten a kaposvári mozikban találkozhatnak a nézők: új alkotások, közismert művészek ... A Vörös Csillag moziban vetítik a hét második felében A hazáért harcoltak című filmet, amely Mihail Solohov regényéből készült, A forgató- könyvet maga az író írta, a rendezővel, Szergej Bondar- csukkal közösen, aki egyébként egyik főszereplője is a filmnek. A hazáért harcoltak. »Bár gyenge vagyok, süket, és beszélni is alig tudok, de képtelen arra, hogy a kórházban maradjak« — mondja a sebesült frontharcos, az agro- nómus, és indul vissza a harcba. 1942 nyarán kezdődik a film, a helytállás nehéz időszakában. Különböző típusú, foglalkozású emberek kitartásának. győzelembe vetett hitének története ez. A főszereplők között látjuk á nemrég elhunyt nagy színészt és írót, Vaszilij Suksint is. Lopahin bányász életre keltése a tehetséges művész utolsó nagy alakítása; a befejező jelenetek forgatása közben hunyt el. Felhívjuk a figyelmet a film operatőrére, Vagyim Juszov- ra, akinek képeivel — tehetségével — az Andrej Rubljov, vagy a Solaris című filmekben találkozhatott a néző. A Szabad Ifjúságban ugyancsak kétrészes új szovjet filmet tűznek műsorra, a címe: Font szárnyak nélkül. A főFront szárnyak nélkül. szonyok között éppen az ellenség hátába kerülnek. Az izgalmas történet arról szól, hogy a reguláris kötelékben harcoló vöröskatonákból miként lesz partizáncsapat, s az osztag hogyan kapcsolódik be — nagy áldozatok árán — ismét a honvédő háborúba... T. T. Ha az időjárás nem kedvezett is, az idei idegenforgalmi szezon minden eddiginél jobban sikerült a megyében — állapította jpeg dr. Fodor János, a Siotour igazgatója. Amit a számok mutatnak A múlt évhez viszonyítva tizenkét százalékkal nőtt a vendégéjszakák száma — — 2 026 000 volt —, míg a j vendégeké 5,9 százalékkal. Ez azt jelenti, hogy egy-egy vendég hosszabb ideig tartózkodott megyénkben, mint tavaly. A szocialista országokból tizenhét, a nyugati országokból tizenöt, az ország más részeiből 8,7 százalékkal látogattak többen megyénkbe, mint egy évvel korábban. , A szocialista országok turistái közül az NDK-ból és Csehszlovákiából jöttek a legtöbben, ez már hosszú évek óta így van. Az idén először fordult elő, hogy az NDK-be- liek vendégnapjainak a száma meghaladta a csehszlovákokét. A nyugati országokból az osztrákok, a hollandok, a nyugatnémetek és a svájciak közül látogattak legtöbben Somogyba és a Balaton-partra. Az új szezonra készülnek A Balaton-parti kempingek júniusban, júliusban és augusztusban zsúfoltak, bár ezen már az idén is igyekeztek segíteni a szemesi táborhely bővítésével. Balatonberényben a tavasz- szal új irodát nyitnak, s megfelelő feltételeket teremtenek az ottani nyaraláshoz. A Siotour célja ezzel, hogy mindjobban széthúzzák az egyes nyaralóhelyekre összpontosult idegenforgalmat. A balatonföldvári üdülőhelyi klub megnyitása — a tapasztalatok bizonyítják — ' szerencsés volt. Az Országos Idegenforgalmi Tanács három újabb üdülőhelyi klub megnyitását támogatja, közöttük egy 1977-re készül el az Aranyparton. Nem marad árván Belső-Somogy Legalábbis ezt ígéri a hivatal. Fejlesztési terveiben mind többet szerepel azoknak a helységeknek a neve, amelyek Belső-Somogyban találhatók. A marcali új iroda már épül, a barcsi a következő öt évben készül el. Igáiban újabb »mini motelt« állítanak fel. Csokonyavisontán — bár szeretnének — a helyi viszonyok miatt nem tudnak bekapcsolódni az idegen- forgalomba. Kaposváron szintén hasonló gondjaik vannak. A megyeszékhelyi iroda helyett új kellene, csakhogy nem kapnak helyiséget. Lesz Buzsákon tájház — mondta az igazgató egy korábban megjelent írásunkra válaszolva. Szocialista szerződést kötöttek a község vezetőivel. A Siotour egy egész falusi portát vásárol meg, ahol muzeológusok közreműködésével a buzsáki népművészet múltját és jelenét mutatják be a vendégeknek. A melléképületek helyreállításával a tájház a megye egyik idegenforgalmi érdekességének ígérkezik. A tanáccsal történt megállapodás Szerint újból megalakítják a buzsáki néptáncegyüttest, amely folklórműsorokat mutat majd be a turistáknak. A tájházat 1977 tavaszán avatják. Nagy Jenő szereplő Vjacseszlav Tyiho- nov, aki A hazáért harcoltak című filmben ugyancsak főszerepet játszik. Ez a film Sz. k. Cvigun Visszatérünk című dokumentumregényéből készült, Igor Gosztyev rendezte. A második világháború válságos idejében Mlinszkij őrnagy alegységének maradékait bekeríti az előretörő fasiszta hadsereg. A hősök a megadás helyett a kitörést választják. A nehéz, kiszámíthatatlan viTersánszky J. Jenő havasi selyemfiú III Bogya Gazsi valóban közeledett is már, csak előbb valami verekedő szerszám után nézett szét, nyilván a surrogó furkóssal tett tapasztalatai miatt. És közben odakiáltotta a pakulárnak: — A botoddal vagy te nagy legény! Míg a kezembe nem kerítem. Akkor... jaj neked! — A botommal? — mutatta körül fütykösét a pakulár. — Ez nem kell nekem. Cak benn a pincében nem akartam bajt. Gyere csak mostan, várlak. Ezzel a paíkulár lehajította botját a fal .tövébe, s puszta öklével várta Bogya Gazsit. A száját kellett eltátania mindenkinek, hogy vajon mit akár ez a kis hörcsög, hogy. így ugrál ekkora mackóval szemben. Hát ez rögtön rá kitűnt. Amint Bogya Gazsi nekirontott a pakulárnak, ez bevárta őt kéznyújtásnyira. Akkor aztán a körülállók csak azt látták, hogy a nagy ember, mintha nem maga jószántából forognék meg egyszerre maga körül, s lábai egymásba bot- lanak, és egyszerre, amilyen hosszú, olyat zuhan hanyatt a járdán, a kis paikulárral a nyakában. De a kas pakulár a földön rögtön levált Bogya Gazsiról, és már talpon is voit, mire az tápászkodott volna. Talpon volt, s mint ahogy a szőlőt tapossák, úgy táncolt végig Bogya Gazsin, meggázolva torkát, mellét, gyomrát, s végül belerúgott, hogy föl- hemperedett. Ám ami ott hemperedett el a pakulár bocskoraitól, az már nem Bogya Gazsi volt, csak egy nyögő, nyöszörgő, tehetetlen hústömeg. Másfél percet sem tartott'az egész. A pakulár ott hányta már vissza hátára táskáját, és kissé sápadtan éS feketén lobogó szemekkel, de arcán a diadal kifejezése nélkül hajolt le botjáért a fal tövébe. — Hallottátok, megmondtam, ő kereste magának. Ennyit szólt csupán. Aztán mintha valakit keresett volna a tömegben, akivel dolgára menjen. Azt meg is lelte, egy öreg hasonmása személyében. De akkor már csődület volt a pakulár körül. És egy másik eleven, zajgó emberkarika Bogya Gazsi dögé körül. A pakulár hátánál pedig Krizsánné hangja rikácsolta tói a lármát. A vénasszony yalósággal, ki volt kelve magából, amint kosarával egyik, másik kezében hárászkendőjét lengetve hadonászott: — Igen! Ügy volt. Én vagyok a tanúja, hogy az a nagy gazember kötött bele. Ez a kicsi békén ült!... Jól tetted kis ember, akárki vagy, hogy megcsúfoltad ezt a nagy barmot. Megszolgálta. Sok ártatlan emberért kapott mostan! Eközben a tömeg egyszerre csak egy kakastollas csákó és két eujtásos dolmány előtt vált szét. A két hajdú, a csendőr a tettest kereste. Azt hamar meg is lelte. A pakulárnak esze ágában sem volt megszökni. Épp lassú indulóban volt öreg társával. És a csendőr megjelenésére sem árult el különösebb izgalmat: — “Je voltál, aki leütötted ezt? — kérdezte a csendőr tőle, maga is látható respektus- sal véve szemügyre a kis embert — Én! — felelt röviden a pakulár. — Na, jössz velünk — mondta a csendőr. — Hát megyek — felelt a pakulár. & csak öreg társát kérte, hogy feleljen meg érte a gazdájuknál, és a kutyájának adjon habarékot, mert a reggeltől nem evett De ha a pakulár nem vette szívére befogatását, megtették helyette mások. Egyszerre ötféléi is estek magyarázatokkal a csendőrre, hogy Bogya Gazsi már előbb kiszalaj tóttá a pincét, s csak megérdemelt lakolását vette. Mindenki közül azonban kivált buzgalmával Krizsánné. A vénasszony berzenkedve pockolta magát egyenest a csendőr útjába, és csaknem orrának ment ökleivel, amint a pakulár teljes ártatlanságát bizonygatta. A csendőrnek valósággal meg kellett kérlelnie, hogy belássa, hogy ő csak kötelességét teljesíti, mikor a pakulárt bekíséri: — Na hát, akkor én is odamegyek! — kiabált Krizsán- mé. — Odamegyek, mert én láttam elejétől az egészet, és azt meg kell tudnia a rendőr- kapitány úrnak, hogy ez a kis ember ártatlan! Akkor nincs igazság, ha ennek a haja szála meggörbül a törvényben! (Folytatjuk) Életveszélyes hórukk Nincs véletlen baleset 56 millió munkásvédelemre Az,első háromnegyed évben a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság 5500 dolgozója közül 161-et ért baleset. Az egy év előtti szám 150 volt. A munkavédelmi helyzet azonban az emelkedés ellenére sem romlott. Az idén ugyanis 264- gyel kevesebb volt a balesetek miatt kiesett munkanap, amiből arra következtethetünk: az esetek többségében nem voit súlyos a sérülés. A 161 baleset azonban figyelmeztet, sok még a tennivaló. A legfrissebb jelentésekből és értékelésekből kiderül: az utóbbi két-három hónap során sok minden megváltozott a gazdaság munkavédelmi tevékenységében. Szigorúbb lett az ellenőrzés, következetesebb a felelősségre vonás. Például a barcsi fűrészüzemnél, valamint a kardosfai, segesdi és igaii erdészeteknél (ezen a négy helyen nőtt a balesetek száma) rendkívüli biztonságtechnikai vizsgát kellett tenniük a dolgozóknak. Jó fölkészülésük abban is látszik, hogy mindössze öten nem feleltek meg a vizsgán. Elgondolkoztató, hogy az elégtelenül és gyengén szerepeitek többsége műszaki vezető. Több tanulságot rejt a legutóbbi — a barcsi fűrészüzemben történt — súlyos baleset. A most ujjcsonkulást okozó műveletet az illető nyolc év óta minden egyes rönk beemelésénél elvégezte... Egy ide kapcsolódó tapasztalat szerint a legtöbb baleset a több év óta ugyanazt a műveletet végzőkkel történik, akik — mert úgy érzik, minden mozdulat »a kisujjukban van« — vétenek az óvatosság legelemibb szabályai ellen is. Szerintük a különféle védőfelszerelések használata csak a »kezdőknek« szükséges. Sok esetben a felelőtlen művezetők szemet hunynak a szabálytalanságok fölött. Ha azután megtörténik a baj. ők mondják először: »véletlen volt«. A Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságnál az utolsó három hónapban hatan kaptak fegyelmit, mert eltűrték az ilyen életveszélyes lazítást. Megszigorították a balesetek kivizsgálását is: a véletlent ma már nem fogadják el baleseti okként. Csakúgy, mint az olyan vizsgálatot, amelyik tízperces »szemle« után kizárólag a dolgozót teszi felelőssé. A legtöbb baleset évek óta a szállításnál és a rakodásnál történik. Jó néhány gépük még ma sincs daruval fölsze- j reive, így a rakodás egyetlen módja a »hórukk«. A napokban elkészült terv szerint 25 milliót fordítanak 1980-ig a szállítás-rakodás, valamint a veszélyes munkafolyamatok gépesítésére. A gazdaságban sehol sem hiányoznak a szükséges védőberendezések, csak sok már nem felel meg a követelményeknek. Ezek korszerűsítésére 3,5 milliót költenek majd. »Munkakultúra« címszó alatt szerepelnek — egyebek közt — a szociális létesítmények. Jövőre például kétmilliót fordítanak melegedők építésére és lakókocsik vásárlá- sára. A korszerű berendezések okozta ártalmak közül egyik a vibráció. A gazdaságnál megvizsgált 231 dolgozóból 220-at csak egy-három órás munkaidőben engedtek dolgozni. Különösen a fűrészüzemekben gyakori a zajártalom. (A szűrővizsgálaton megjelent 190 dolgozóból 59-nél állapítottak meg halláskárosodást.) Mindezek csökkentése csakúgy helyet kapott a munkavédelmi tervben, mint a levegő tisztasága vagy a színdinamika. Részletesen foglalkozik a terv a munkavédelmi oktatás és propaganda föladataival is. A következő öt évben ösz- szesen 56 és fél millió forintot költenek dolgozóik egészségének védelmére a Somogyi Erdő- és Fafeldologzó Gazdaságnál. A szemlélet megváltozása, valamint a ráfordított munka és pénz aligha marad eredmény nélkül'. Bíró Ferenc Somogyi Néplap] 5 t
