Somogyi Néplap, 1975. november (31. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-27 / 278. szám
Tisztelem a munkát »Amit a kötelességetek elvégezni, azért nem jár, és ne is várjatok elismerést.« Az apa ezzel a mondattal bocsátotta útra gyermekeit. S ők valamennyien megfogadták szavait. Ez á mondat túlélte az apát, túl fogja élni a gyermekeket, az unokákat, örök érvényű mondás. Dr. Erőss István nyugalmazott járási fő- állatorvos soha nem feledkezett meg erről, bármilyen, sok év is múlt el. ö is apa lett, sőt nagyapa. Negyvenöt esztendőt töltött munkával. 1930- ban már Csurgón dolgozott körállatorvosként, egészen 1935-ig, utána az Alföldön, Nagyiétán volt két évig járási állatorvos, majd Nagyatádra került. Ott telepedett le végleg. Tősgyökeres somogyi; 1777- ben került Iharosberénybe a család. Ott volt orvos az édesapja, ott orvos most a bátyja. — tisztelem a munkát, nem tudok meglenni nélküle — mondja a nyugalmazott főállatorvos. — Ügy érzem, egész életemben egyszerű ember voltam; csupán azt tettem, amit a lelkiismeretem diktált. És azt teszem ezután is. Dolgozni akarok, mert a tétlenség bűn. Hetvenévesen sem vágyik pihenésre. A szeme most is fiatalosan csillog, most is tervez, és mint mondja: nem fáradt el a test sem. Pedig az állatorvos munkája nem éppen pihentető. — A legnehezebb a felszabadulás utáni időszak volt — meséli. — Sárban, gyalog, hátizsákkal járni a vidéket, s eljutni mindenhová, ahol szükség volt az állatorvosra. Én szinte irtózom az íróasztaltól, pedig gyakran a papírhegyekhez kellett ülnöm, készíteni a kimutatásokat. Vagy a hivatalokat járni, és harcolni azért, hogy az embereink jobb körülmények között dolgozhassanak. Ez volt számomra igazán fárasztó. A szekrényben kitüntetések: a Munka Érdemérem, a Munka Érdemrend ezüst fokozata, A mezőgazdaság kiváló dolgozója kitüntetés, és a legutóbbi; a Marek József Emlékérem. Ezt az idén első ízben ítélték oda öt állatorvosnak. — A Marek-emlékérem különösen kedves, hiszen Marek József a tanárom volt. JNTem- csak szakmai szempontból tanultam tőle sokat, hanem emberségből, becsületességből is példát mutatott. És ez volt a legtöbb, amit tanár adhat a diáknak. A környéken nincs olyan ház, ahova dr. Erőss István ne jutott"Volna el. Alig akad ember, aki nem ismeri. — A legnagyobb, kitüntetés az egyszerű emberek tisztelete. Az az érzés, hogy szeretnek. Amikor kint, a szabadban dolgoztunk, s a hidegben elgémberedtek az ujjaim, az egyik férfi bundát hozott, s a vállamra terítette. Akkor éreztem igazán, hogy szeretnek. Ahhoz, hogy valaki jő állatorvos lehessen, jó megfigyelőképesség kell, és az, hogy ne csak lássa a jelenségeket, hanem megtalálja az összefüggéseket is. Egy éve üzemi állatorvosként dolgozik a Lábodi Állami Gazdaság apróvadtelepén. Új feladat ez számára, és ő hetvenévesen is nekiállt, hogy megbirkózzon vele. — Tanulnom kell újra. Persze így, negyvenöt éves tapasztalattal azért könnyebb. >. Amíg dolgozott, közeli kapcsolata volt a fiatalokkal. Kitűnő szakemberek nőttek föl mellette. Ma már ez a kapcsolat meglazult egy kicsit, nem kérik olyan gyakran a tanácsait. — A generációváltás minden területen új elméleteket hoz. Azt hiszem, én egy kicsit régimódi vagyok, de megértem, hogy a fiatalok mást akarnak, illetve máshogy akarják ugyanazt. Mert a cél nem változik, csupán a módszerek, az eszközök lettek mások. — Nem hiányzi'k-e a hivatal, a kollégák közelsége? — Egyetlen dolog hiányzik csak: az, hogy már nincs olyan közeli kapcsolatom az emberekkel. — Mi jelenti a kikapcsolódást, a szórakozást? — Nekem a munka. Ha itthon vagyok, akkor a kertben dolgozgatok a gyümölcsfák között... No és az unokák! Hét unokám van. Néha fölmegyünk a fővárosba a gyerekekhez, két napnál tovább azonban nem bírom. Nekem halálom a város. Évei munkával teltek el, és így telnek továbbra is. Igaz, most már nyugodtabbak a nappalok; megszűnt a rohanás, csak a csendes, mindennapi munka maradt. Az, ami mindent jelent, ami frisseséget ad az embernek, ami nem fárasztó, inkább új tettekre sarkall. És segít terveket szőni — változatossá téve a nyugdíjas éveket. Dán Tibor KON TR A SZTOK Tersánszky J. Jenő I a mm 1 havasi selyemfiú II A fényképész csakugyan bejött a hívásra, szentül meggyőződve, hogy az új fivérről való hiedelmei valóak, s bátyjaS is abban óignak-móg- nak. Volt alkalma aztán két kézzel esni nagy bozomtjának megrökönyödésében a még cifrább hírre. Azzal a derék három Rri- zsán fivér közt megkezdődött a tárgyalás az ellenintézkedésekről. Odalyukadtak bennök, hogy onnan mindjárt testületileg elmennék anyjofchoz, és ha lehet, szép szóval és megszégyenítéssel beszélik le ocs- mány szándékairól* Ä fényképész kötötte ki külön is, hogy őt hagyják beszélni, és semmi körülmények közt nem kezdi a másik kettő az ordibáláson. Ha semmire sem mennek, akkor az ügyvéddel is elvégzi maga.*' Elindultak tehát. A vénasszony kevéssel azelőtt hajtott be a rétről a szénával. Benn volt egyedül a házban, a paikulár még a lovakat itatta az istállóban, hogy az utolsó fordulóra készítse őket, kisvártatva vissza a rétre. Így toppant Krizsánnéra bárom fia, élükön kedvencével, a fényképésszel. A vénasszony nem kis szemeket áteresztett láttukra, és meglehetős zavarba is jött. De igyekezett leplezni. Sejteni sejtette, miről lehet szó, már abból, hogy a két nagyobb együtt jön a kisebbel, — Adjon Isten! — fogadta illedelmes üdvözletüket. — A fényképész olyan tartásba vágta magát, mint mikor előkelőbb rendelőknek áll szolgálatúikra a műteremben. Mögötte pedig két bátyja, kétféléi, zordonan, ostoraikat padlóra eresztve, akár a Zsu- zsánnás karácsonyi játékban rí arkangyalok, lefordított pallosukkal. A fényképész reszkefceg saa\ vaílatára a vén asszony kissé elvörösödött, de különben egy vonása sem rángott meg arcán, mikor így válaszolt: — Igaz. Ügy igaz minden, ahogy hallattátok, ha már hallottátok. Látom, a posta jól jár a házamtól. De amit te mondasz, fiam, hogy szégyellnetek kell magatokat, hogy egy mokányhoz és egy nyálashoz akarok menni vén fejemmel, azt már nem tudom, minek kellene nektek szégyelleni? Mondjátok meg inkább, hogy szégyellitek a kis jószágaimat, amit utánam vártok, hogy kirántja alólatok a mokány. Hát én erre azt mondom nektek. Ti is tudjátok, hogy amim van, azt ezzel a két kézzel szereztem. Az apátokról való részt kiadtam nektek. Nem azért megyek férjhez mert ki akarlak semmizni benneteket a vagyonkámból, hanem azért, mert amilyen jó gyerekeim voltatok eddig mind, hát felőletek úgy vagyok, akár az égből estem volna. Nincs senkim, és öreg vagyok. Húzódjak meg tán nálatok vala- melyiteknél, hogy vagy engem, vagy egymást rontsátok meg a hagyatékom miatt? No, ugyebár! Hát amilyen a mosdó, olyan a törülköző. Ti sem érdemelték ikíméletet tőlem, Huszonnégy kaposvári vár a „behívóra* Elvonókúra a kijózanítóban Minden elvesztegetett nap kárt okoz — Semmi hír az alkoholellenes társadalmi bizottságról Egy alig két héttel ezelőtt megjelent cikkünk mottója ez volt: Somogyból rendkívül kevés megrögzött alkoholistát küldtek a nagyfai Munkaterápiás Alkoholelvonó Intézetbe. A hét ügy minden eddiginél határozottabban fölhívta rá a figyelmet, hogy a megyében tűrhetetlenül kevés az alkoholellenes munka. Néhány napja dr. Varjú Irén, a Kaposvári Városi Tanács egészségügyi osztályának vezetője és dr. Kopa János, a megyei kórház ideg- és elmeosztályának főorvosa annak a lehetőségeit vizsgálta, hogyan lehetne az eddigieknél jobban kihasználni a kaposvári kijózanítót. Ezt öt évvel ezelőtt a városi tanács anyagi támogatásával és a kórház munkabrigádjainak segítségével az ideg- és elmeosztály alatt, az alagsorban hozták létre. A kijózanító este kilenctől reggel kilencig ápolja mámoros »betegeit-«, a helyiségek nappal kihasználatlanok. (Éjszaka is, mert két-három részegnél többet nemigen szállítanak a tizenkét ágyas részlegbe.) Ugyanakkor az alkoholelvonó kezelést az osztálynak a férfiaknak fönntartott zárt részlegben kellett vállalnia. Az eredményeknek több gátja is van, elsősorban a környezet, amely ellenérzéseket kelt az elvonókúrára küldöttekben. Az osztály egy időben legföl-1 jebb három-négy alkoholista néhány hetes kezelését vállalhatta, s a lemaradás egyre nagyobb lett. (Az egész megyéből erre a néhány ágyra küldik az elvonókúrára kötelezetteket és az »önkénteseket«!): Ezekkel a betegekkel na- \ pi két órában egyetlen szakorvos foglalkozik, aki úgy segíthet, hogy a kötelező két órát lényegesen megnöveli. Csakhogy az ideg- és elmeosztály munkája is állandóan növekszik. s az osztály mindösz- sze nyolc orvossal — közülük négy a szakorvos — rendelkezik. Kísérleteznek az alkoholisták járóbeteg-ellátásával is. Az illető kap egy kezelést, néhány gyógyszert, és fölszólítják, hogy ellenőrzésre térjen vissza az osztályra. Kell-e mondanom, hogy tízből hetet nem látnak újra...? Igaz, ilyenkor értesíteni kellene a tanácsot és mps szerveket is, de az elvonókúra ügyeivel az egyetlen főállású adminisztrátor nem birkózhat meg. Ilyen körülmények között előrelépni nem, lehet, de még a jelenlegi helyzetet sem szabad tartani, hiszen az ideg- és elmeosztálynak igen súlyosak a feladatai. Ezért a városi fő- orvosasszony és az osztályvezető főorvos úgy döntött, hogy a megyei tanács egészségügyi osztályának vezetőjéhez fordulnak segítségért. Az ideges elmeosztály a kijózanító helyiségeiben folytatja az el- vonőkúrások gyógyítását, ha az osztály kap három ápolói státuszt. így a kijózanítóban rAost dolgozó két ápolóval együtt nappal is elegen felügyelhetnének a betegekre. Az alagsori részlegben néhány ágyat még el lehetne helyezni, s egy párat fönn tudnának tartani a kijózanítóba vitt éjszakai »vendégek« számára. Végre itt a lehetőség, hogy ne csak két-három hétig, hanem ha kell, hosszabb ideig — akár fél évig is — benn tartsák az eredményes, kezelés kedvéért az elvonókúrás betegeket. Dr. Gergely Ilona adjunktus tájékoztatása szerint erre eddig egyáltalán nem gondolhattak, mert a zsúfoltság minden elképzelést keresztülhúzott. Dr. Mezey Zsuzsanna, a városi tanács egészségügyi osztályának csoportvezető' főorvosa plmond ta. hogy csupán Kaposváron huszonnégyen várnak az elvonó »behívójára«. S ennél mennyivel többen vannak a megyében!) Dr. Varga Levente, a megyei tanács egészségügyi osztályának vezetője kedvező elbírálást ígért, magyarul: meglesz a három ápolói státusz. Az osztály vizsgálja, hogyan lehetne munkába állítani egy gondozónőt is, aki — egy 1972- es egészségügyi miniszteri rendelet értelmében — rendszeresen figyelemmel kísérné a kúráról elbocsátottakat. Minden elvesztegetett nap kárt okoz; az alkoholelvonó kúrára kötelezettek állandó veszélyt jelentenek a családjuknak, a környezetüknek. Ezért a hivatalos intézkedés után dr. Kopa János főorvos rögtön be akarja rendezni az új elvonót. (Néhány apróbb javításra szükség lesz, először a szellőztetést kell megoldani.) őrömmel adtunk számot erről a biztató előrelépésről, amely hosszú évek óta az első a megye alkoholellenes munkájában. Változatlanul nem tudjuk viszont, mi lesz a sorsa a megyei alkoholellenes társadalmi bizottságnak. Összeül-e valaha? Tagjai hajlandók-e vállalni a feladatokból vagy — tisztelet a kivételnek — az eddigiekhez hasonlóan semmibe veszik az alkoholellenes munkát? Nem ártana egy tanácsi vizsgálat, amely földerítené az eddigi kudarcok okait és egyben segítené is megfogalmazni a megyei alkoholellenes társadalmi bizottság legsürgetőbb teendőit. Az utóbbiak megjelölésével lesz a legkevesebb gond, hiszen lép te n- nyomon ezekbe botlunk. Pintér Dezső Gyógy növény term elő szakcsoport alakul Hársfavirág, mogyorólevél, orbáncfű (Tudósítónktól.) A böhönyei áféez a Herbá- riával kötött megállapodása szerint foglalkozik gyógynövényekkel. Megbízottja, Ka- lapáti Ferenc, már nyolcadik éve vásárolja a környéken termett gyógyfüveket. Az idén 450 ezer forint értékű vadon termő gyógynövényt vett meg a gyűjtőktől. A szezonban, amely nyolc hónapig tart általában, éj jel-nappal folyik a munka a felvásárló helyen. 1975-ben 62 féle vadon termő és orvosságot rejtő növényt vásárolt fel, köztük például a kerek repkényfüvet, vadár- vácskafüvet, kamillavirágot, bodza virágot, kőhárslevelet, vasfüvet, orbáncfüvet. Az idén a legtöbb gyógyító füvet Burka István, Földi Tibor és a Horváth család hozta Sző- kedencsről, szintén kiemelkedő munkát végzett egy másik Horváth család Mesztegnyőn. A vadon termő gyógynövények mellett kísérletképpen négy család három holdon ‘‘ megpróbálkozott bazsalikom termelésével. Nagyszerűen bevált, összesen 7« ezer forintot kaptak érte. Sokim felfigyeltek erne a termelési eredményre. A Herbáriámale a jövő évben nagy szüksége lesz majoránnára és bazsalikomra, mindkét termelt gyógynövényt exportálják. A felvásárló eddig 28 termelőt nyert meg a cél érdekében, ők e két növény termelésére 14—15 holdon vállalkoztak. Megértek egy gyógynövénytermelő szakcsoport létrehozásának előfeltételei, melyet a szövetkezet az év folyamán kíván megszervezni.-----------------------------------------------------------------------------j--------------------------------------N övényvédelmi tájékoztató Terjed a gabonalisztharmat ahogy viselkedtetek. Félni nem félek sem tőletek, sem a világ szájátóL Menjetek hát Isten hírével, és ha nem a vagyonkámért áskálódtok rám, akkor ne törődjetek velem, mit csinálok. A pakulárnak odahátul az istállóban úgy tetszett egyszerre, nagy ordítozást s a vénasszony visítását hallja a házból. Sót, úgy tetszett, a saját nevét hallja segélyért. De mire az első udvar kerítéséig ért, hát csak a két han- dabandázó szekeres Krizsán hátát látta, amint távoznak a kapun. így egy kevés rebbe- net s komor töprengés után a paikulár ment tovább. Ne ártsa bele magát szükségtelen a viszályba, ha már vége lett. Ment befogni a rétre, mintha még értesülni sem kívánt volna, mi történt a háznál. A családi értekezés csakugyan a szokott módon végződött odabenn. A szekeres Krizsánok ostornyéllel s ököllel rontottak anyjukra. De a vénasszony, jó előre élve a gyanúval, néhány ostorsuhin-1 tás árán ki tudott menekülni fiad keze közül, s magára zárva az első szoba ajtaját, megint a puska segélyéhez folyamodott. (Folytatjuk) Kedvez a gabonalisztharmat korai elterjedésének, ha a fer- tőzöttség már a nyár végén, az árvakelésen kialakul. A betegség a fertőzött gócokból fokozatosan az új vetésekre is átterjedhet. Az idén az augusztusi csapadékos időjárás hatására szokatlanul sole árvakelés volt, és az őszi gabonavetéseken mind többször tapasztalható a 'kórokozó megjelenése, sőt helyenként máris erős fertőzések alakultak ki. A jelenlegi fertőzöttség megyénkben meghaladja a korábbi évekét, és a gabonaállományra számottevő veszélyt jelent. Nemcsak a búzát, hanem elsősorban a korai vetésű árpát is megtámadta. A kórokozó aszkospórái őszszel fertőzik a gombát, ilyenkor a leveleken apró penészcsomók képződnek. A betegség csak tavasszal fejlődik ki — az őszi gabonán áttelelt fpr- 1 tőzési forrásokból kiindulva. A jelenlegi fertőzöttség gyorsan kialakuló járvánnyal fenyeget, ez pedig termésveszteség forrása lehet. Föl kell készülni tehát a fertőzöttség kora tavaszi ellenőrzésére és a szükség szerinti védekezésre (Topsin-Metíl 70 WP 0,8—1,2 kg/ha, vagy a Fundazol 50 WP + Dithame M—45 0,6+2,5 kg/ ha dózisával, először a tavaszi gyomirtásokkal együtt, másodszor a kikalászolás kezdetén). A javasolt szerkombináció kellő védelmet nyújt egyben a szártőbetegségek ellen is. Jelenleg legerősebb a fertőzés a mély fekvésű, párásabb területeken, a védekezés szükségességének elbírálása ezért ezeken a helyeken különösen fontos. A korai erős fertőzöttség, illetve járvány kialakulása itt a kezdeti fejlődést is gátolhatja. A fertőzöttség ellenőrzése mindenütt szükséges, mert a kórokozó fokozott föllépése másutt is varható. t
