Somogyi Néplap, 1975. november (31. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-26 / 277. szám
Az egységes művelődésért | A ZENE NAPJA nemrégiben egy értekezleten. említette valaki, hogy integrációban az egészségügy megelőzte a művelődést. S valóban így van: ez utóbbin is nem egy terület kapcsán esik szó már az együttműködés, a közös irányítás dolgáról. Tegnap a megyei könyvtárban Szente Ferenc, a Könyvtártudományi és Módszertani Központ osztályvezetője e témáról tartott előadást Somogy főhivatású könyvtárosainak. Mivel az együttműködésben még csak az előkészítésnél, még pontosabban: az útkeresésnél tartanak, az előadás valamennyi részletére nem térünk ki. Arról viszont érdemes szólni, hogy helyi, megyei és országos szervek egyre több intézménytípusnál ismerték fel az integráció szükségességét. Egy területet ragadjunk ki csupán, azt, amelyiknek terv- modelljét alsó fokú település- központokra dolgozta ki a Népművelési Intézet, az Országos Pedagógiai Intézet meg a Könyvtártudományi fes Módszertani Központ. Természetesen korántsem valamiféle végleges, egyszer s mindenkorra elfogadott elképzelésről van szó, hiszen igen sok szinten tárgyalnak még róla. Anélkül, hogy kisebbítenénk a Az integráció távlatai tervet, az ilyen modellel is úgy vagyunk, mint a ruhadivattal: a jó alakú, csinos ma- nekenen egészen másként mutat egy modern fazonú ruha, mint a kilencven kilós asszonyságon. Tehát hogy viselni lehessen, néha nem kevés átalakításra van szükség. Ettől a modell még nagyszerű marad, és elfogadható lehet a mindennapi megjelenés is. Le kell győzni tehát az ellenérzéseket, amellyel még többen is fogadják a közös igazgatású, egységes irányítású iskola és közművelődési intézmény tervét. Igaz ugyan, hogy több évszázados és néhány évtizedes, néha mereven elváló, nem egyszer egymás ellenében is működő intézménytípusok »-összeházasításáról-“ van szó, az élet azonban — a hatékonyabb művelődés, a koncentráltabb gazdálkodás — sürgetően veti föl az integrált működést. Többen is megfogalmazták a tegnapi értekezleten: nem tipikusan hazai jeleatség ez. Sajátos viszonyaink azonban mindenképpen megszabják, hogy milyen mintákat vegyünk — vagy vehetünk — át külföldről, avagy dolgozunk ki »honi viseletre«. Egy bizonyos, nem véletlenül esik olyan sok szó arról, hogy az iskolák vállaljanak nagyobb részt a közművelődésből. És fordítva: a közművelődési intézmények is tekintsék feladatuknak a közoktatás segítését, különös tekintettel a felnőttoktatásra. Hogy az alsó fokú településeken egy irányítás alá kerüljön a közművelődés és közoktatás, nem új gondolat Somogybán. A kezdeti törekvések azonban — mi tagadás — nem jártak sikerrel. Ez viszont nem azt jelenti, hogy egyszersmind kivihetetlen is mindez. Sokszor elhangzott tegnap a lelkesedés szó. önmagában ezzel természetesen nem oldható meg országos szinten a kérdés. De enélkül is kivihetetlen! Az volna tehát a célszerű, ha az előkészítés időszakában az illetékesek nem az akadályozó tényezőket emlegetnék váltig, hanem a nehézségekkel számolva mégis a megvalósítás lehetőségein töprengenének. Végül is nem a tervmodell ilyen vagy amolyan részlet- kérdése a döntő, hanem a pedagógusokból és a népművelőkből álló értelmiségiek közösségének az eddiginél hatékonyabb, egymás munkáját jobban becsülő összefogása. T. T. A 100. kötet Magyarok »Nagy dolog az éhség. Aki [ nem volt benne, el sem gon- J dolbatja« — e Sántha Fe- j renc-i mondatok adnak kulcsot a Magvető Könyvkiadó Üj Termés sorozatának 100. kötetéhez, amelyet Balázs József írt. Jó regény az első könyves író Magyarok című műve. A szerzőnek nevét sem hallottuk az idén januárig, akkor azonban a Forrásban megjelent Kovortos című kis» , regénye, s erre fölfigyelt az irodalomkritika. Mitől lesz jó egy mű? Azt hiszem attól, hogy írója »vérrel« írja. »Bovaryné én vagyok!« — mondta a fáma szerint Flaubert. S Németh László is tett ehhez hasonló kijelentést egyik regényének nőalakjával kapcsolatban. Vagyis: akkor lesz tiszta és igaz egy könyv, ha írója azonosul hőseivel. Följ egyezték: Tolsztoj könnyezett, ha regényének szereplői bajba kerültek. Az írás asszimiláció. A valóság megszűrése, beépítése a műbe. Balázs József föld nélküli, szolgaéletmódban tengődő emberekről írta könyvét. Dúl a második világháború, amikor engednek a csábításnak: Németországba mennek szolgálni, úri magánbirtokra. Egy cselédi évük története a regény. Története? Hiszen alig * történik velük valami! S éppen ebben rejlik Balázs írói ereje: ezt a »semmit« teszi izgalmassá. A mindennapok egyhangúságában mutatja föl az önmagával és körülményeivel küszködd embert. A honvággyal vertet, a munkából ki nem látót. »Ökölbe« szorul a szív; Balázs társadalmi és szellemi nyomorba tiport hősei nem tudják, milyen tenger partjaihoz viszi el őket a véletlen. Nem tudják, mit jelent az a szó: »Párizs«. És amikor ott járnak, egyikük majdnem emiatt lesz az intéző gyilkosává, mert az azt ígérte neki: Párizsban kerékpárt vehet az otthon maradt sógornak. És vasárnap nincsenek nyitva az üzletek! A másiknak Párizs csak templomot jelenti: ott imádkozna naphosszat, a birtokon ugyanis nincs témplom. »Hárommillió koldus országából« érkeztek. Nemzethalállal álmodik az egyik. Csoda? Néhány ládá- nyi burgonya miatt ölnének. És nem ők a vétkesek ebben! A kis ház, az otthon veendő egy-két hold lebeg valameny- nyiük szeme előtt; ezért hajtják magukat. Ott viharzik körülöttük a történelem, s alig veszik észre örvényeit. Balázs Józsefnek azonban van írói ereje ahhoz, hogy észrevétes- se: bennük van a csíra, amely megfelelő táptalajon szárba szökken majd. Egy új társadalmi rendben, emberhez méltó hazában. Balázs Józsefnek közvetlen élménye — csak harmincegy éves — nem lehetett regénye témájáról, arról az alaphely- zetről, amelyet megírt. (És elsőnek írt meg!) Az, hogy tehetségéről állított ki bizonyítványt — a j^len esetben jellemzésnek, értékítéletnek kevés. A jelentős magyar regények »-hét szűk esztendejének« idejét éljük. Érdekes, odafigyelésre méltó regények persze születtek. Balázs könyve több ennél. Szellemi rokonai, »tanítói« között minden bizonnyal ott van Móricz Zsigmond és Sántha Ferenc. Az azonos nemzedékből egyetlen »testvére« Ürdögh Szilveszter. Olvasói bizalommal várjuk újabb műveit. l. l. Bach és a fiatalok Hétfő a zene napja volt, bár ezen az estén irodalmi élményeket is gyűjthetett a szép, emberi gondoláitokra, hangulatokra szomjas közönség. A megye székhelyén magas színvonalú koncert nyitotta meg a kaposvári zenei esték hagyományos hangversenysorozatát. Javarészt közép- és főiskolás fiatalok adtak randevút a zene óriásának, Johann Sebastian Bachnak, s ő égy kitűnő együttes tolmácsolásában — az értő válogatás nyomán — szinte életművének keresztmetszetét nyújtotta át. Ott ültek a nézőtéren Kaposvár muzsikusai is, akik ezen a napon fűtet- Len autóbuszon, a jelenkor »ekhós szekerén« járták a megyét; hangversenyt adtak Fonyódon és Marcaliban, ugyancsak fiataloknak. Az utolsó pillanatban értek haza, hogy ők is kapjanak, ne csak adjanak élményeket, ösztönzést a zene világából. Bach és a fiatalok találkozását egy — világot járt és világhírű — együttes, a Liszt Ferenc Kamarazenekar »szervezte meg«; őket hallhattuk ámulattal, ahogy föltárták a zeneszerző legbelsőbb világát. Míg Varga Ferenc, a Magyar Rádió zenei osztályának munkatársa fölkészítette ifjú hallgatóit Bach befogadására, addig szemügyre vehettük a kamarazenekar tagjait. Csupa fiatal, képzett és megszállott muzsikus, akik hamarosan bebizonyították : külön-külön és együtt is a hangszerek művészei. A III. Brandenburgi verseny úgy szólalt meg az egyetlen »nagy öreg«, a kiváló zenepedagógus, Sándor Frigyes intésére, ahogy csak művészek alkotta zenekar képes stílusban, hangzásban, ritmusban is átélni, és továbbadni a »csodát«. A két tételes versenymű Bach legtermékenyebb alkotói korszakából való. Hegedűk, brácsák, csellók versengenek, s sziporkázó zenei ötletek, a színkeverés, a harmóniák gazdagsága ragadja meg a hallgatót. Már ekkor fölfedezhettük a kamarazenekar tökéletes egységét, a hangszerek összesimuló tónusát, hangzását. Játékuk intim hangulatú házi muzsikálásra emlékeztetett; Sándor Frigyesnek itt már nem volt különösebb szerepe; korábban végezte el, amit kellett: átitatta az együttest Bach szellemével. És mindvégig ezt éreztük játékukon. A d-moll kettősverseny (Rolla János és Kostyál Kálmán szólaltatta meg) a művészek egymással és a zenével váló teljes azonosulását, - felfogásuk, játékstílusuk egységét tanúsította. Nagy élmény volt hallani ezt a művet csakúgy, mint a nagyszabású D-dúr szvitet, melyben a nyitány hangvétele, a stilizált táncok sorozata szinte Bach egész alkotói munkásságát összefoglalja. Tudjuk, hogy az életmű gyökerei visszanyúlnak a XVII. századi német orgonamuzsikához, s Bach ezt olvasztotta egybe saját korának olasz formáival és francia ízlésével. A szvitben a teljes együttes — a fúvósok kara is — bemutatkozhatott. S amikor véget ért a varázslat, a fiatalok vastapssal »kényszerítették ki« az Air ismétlését. Emlékezetes zenei randevú volt. örültünk a sok fiatal önfeledt ámulatának, de azért a felnőttek közül is többen jöhetnének. Volt még hely a színházteremben... J. B. Növekszik az érdeklődés a tudományos ismeretterjesztés iránt A TIT főtitkárának sajtótájékoztatója Naponta átlag 1500 órányi ismeretterjesztő munkát végez a Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat — jelentette be dr. Vonsik Gyula, a társulat főtitkára azon a sajtótájékoztatón, amelyet kedden délelőtt tartottak a Bródy Sándor utcai székházban. Elmondta: a közművelődési határozat megjelenése óta szembeötlően megélénkült a tudományos érdeklődés társadalmunk minden rétegében. Űjabb és újabb üzemek, gyárak, állami gazdaságok for- J dúlnak az ismeretterjesztés i fórumaihoz segítségért, támo- | ga'tásért. A fejlődés jele az j is, hogy tovább folytatódik j az ismeretterjesztés munkahelyi szervezeteinek megteremtése. Míg a múlt évben mindössze 34 ilyen csoport működött, számuk ma már jóval meghaladja a 130-at, s év végéig újabb növekedés várható. Különösen jól működnek ezek a csoportok a Videotonban, ^ salgótarjáni acélgyárban, de olyan községekben is, mimt Mór és Pol- gárdi. A jelentősen megnőtt tudományos érdeklődés kielégítésére a társulat az elmúlt időszakban tovább bővítette előadói /létszámát, mintegy 5000 fővel. A TlT a hatékonyabb ismeretterjesztési munka érdekében szerződést kötött többek között a KISZ-szel, a Szak- szervezetek Országos Tanácsával, az Országos Béketanács- csal, az OKISZ-szal, az MTESZ-szel, az Oktatási Minisztériummal, s a közeljövőben várhatóan újabb hasonló együttműködési megállapodásokat írnak alá. Az ismeretterjesztés leghatásosabb eszközének a különböző zárt rendszerű tanfolyamok, tematikai sorozatok bizonyultak. Ezekhez tematikai ajánlásokat készítenek, ezek közül az érdeklődők maguk választják ki a legmegfelelőbbet. Alap-, közép- és felső szintű ismeretterjesztésben vehetnek részt a tudományok iránt érdeklődők. Vidéken is növelik a magas szintű ismeretterjesztés formáit, eddig ugyanis csak Budapesten voltak ilyen jellegű tudományos előadássorozatok. — A növekvő igényeket csak az előadók jobb, alaposabb felkészítésével, a szemléltető eszközök föífrissitésé- vel, korszerű kiadványokkal lehet biztosítani — hangsúlyozta dr. Vonsik Gyula. Jó néhány módszertani konferenciára is sor kerül a jövőben; itt nem pusztán egy-egy tudományág képviselőit gyűjtik egybe, hanem a többi társ- tudomány művelőit is. Így egyebek között kicserélik véleményüket a világnézeti nevelés módszereiről, lehetőségeiről a természettudományok terjesztésében, más alkalommal a kispolgári nézetek, gondolkodás elleni 1 fellépés eszközeit, formáit tárgyalják meg. Ugyancsak a hatékonyság növelését szolgálja néhány új — ismeretterjesztési célokat szolgáló — épület felavatása is. Pécsen vasárnap adják át az első vidéki természettudományi stúdiót, Kecskeméten pedig planetárium építését kezdték meg. Tersánszky /. /enő Könyvvásár — ebédszünetben havasi seiyemfiú Minden délben nagy a forgalom a textilművek ebédlője melletti könyv- és újságpavilonnál: a fonónök ilyenkor nézik meg az új könyveket, választják ki az olvasnivalót. Havonta tízezer forint értékű újság, folyóirat talál gazdára, s évente hatvanezer forintért vásárolnak itt könyvek Parászíka is más hangon beszélt már véle akkora. Húsz és néhány évi együttlét meg- szókásai nehezen szakadoznak el. És őszinte volt-e, nem-e, az asszonyához való ragaszkodás, annyi biztos, hogy asszonya vallomásai úgy karmolásztak és viszkettek már begyében, mint a rossz köhögés. Ura szemrehányásaira azt gondolta: hiszen holnap úgyis nyilvánossá tevődik asszonya szándékainak vele, hogy eladja fuvarjait. Ezzel a felével legalább védekezhet ura szemrehányásaitól. — Eladja a két igát? — képed t el a vén kocsis felesége tudósítására. — El bizony — mondta Pa- rászka. — És a másik kocsisnak is felmond holnaptól. És nem tart meg cselédnek, csak engem meg a pakulárt. A ravasz vén kocsis rögtön megérezte, hogy itt felesége, két bizalmas titkot bökött ki, de a faggatás helyett inkább így, ingerlésével látta jónak kiszedni belőle a továbbiakat. És az asszony csakugyan lép- .re ment neki. A vén kocsis öt perc múlva már értesülve volt a vénasszony vallomásairól, részletestül, mindenestül. Ez már aztán körömfalat pletyka volt. A vén kocsis alig várta, hogy azon forrójában feltálalhassa a Krizsáin fiúknak. Meg is találta mindkét fivért a sörház előtt szekereikkel, és ott mesélte el nekik nagy hűhahotával a feleségétől hallottakat. A két Krizsán előtt ezúttal a falubeli hetyepetye után teljes hitéit nyert az ügy. A csúfság még hagyján rajtok, de a kapzsiság ezer sátánja, az kezdett éktelen farsangba lelkűkben, a veszélybe került örökség felett, úgyhogy első percben éppoly természetszerűleg forgott fejükben az anyagyilkosság gondolata, mint ahogy másoknak egy pálinkás-früstök. — Látjátok, libám! Mit mondtam én nektek? — diadalmaskodott előttük, indulatuk szítva a vén kocsis. Nos, a balhír már olyan természetű, mint a tengeri nyúl. hetet vet egyszerre. És ezúttal elég torz vetésről volt szó. Egész véletlen a'városban a fényképész Krizsán is épp aznap délelőtt határozta rá magát, hogy látogatást tegyen anyja házánál. Sőt, csodálatosképp a fényképészt is olyasfajta balhír hozta a faluba, mint amilyenen bátyjai emésztődtek. A fényképész ugyanis, aznap reggel sétáját tevén a város hetivásárában, két falu- jabeli kohómunkásné beszélgetését hallgatta ki anyjáról, mely egy egész regényt tartalmazott. Éspedig a következőt: Mikor Krizsán meghalt, hát Krizsánnénak volt egy állhatatos kohókezelő kérője, akivel csak azért hiúsult meg a házassága, mert gutasimítást kapott. De akkoriban Krizsán- né kéthetes búcsún járt egy csodatevő Máriánál a bércen túL Az ám, de a csodatevő Máriának a szentelt gyertyákon kívül valami eleven ajándékot is vitt a szíve alatt. Ez az eleven ajándék egy piciny fiúcska volt a kohókezelőtől, akit otthagyott gondozásban útközben egy pakulár- nál, és lett a fiúcskából is pa- kulár. Nemrégiben aztán Krizsánné egy vásáron találkozott a pa- kulárral, és viszontlátta társaságában naggyá cseperedett fiát. Láttára Krizsánnéban megmozdult a lelkiísmeret, és elhatározta, hogy magához veszi a fiút és örökbe fogadja. Hát ezért járt aztán oly buzgón a törvénybe a pakuárért, mikor Bögya Gazsit leütötte, és ezért tartja oly nagy becsben cselédei közt. És ezért vett neki utóbb gazdazekét, mert úgy akarja lassanként kiöltöztetni a világ szeme előtt a mokányból szekeresnek. Majd csak akkor fognak még baltára kapni a törvényes Krizsán fiúk az örökségért, ha megtudják, hogy még egy zabi Krizsánnal is kell osztozniok rajta. Valóban, a fényképész csaknem szóról szóra elhitte ezt a mesét, és bár a balta helyett új kodaikját kapta hóna alá, avval a szándékkal jött egy kohófuvaros szekerén a faluba, hogy puhatolózásokba bocsátkozzék anyjánál az új testvérről. A kapzsiság, féltékenység, méreg, természet esen őt sem emésztette kevésbé bátyjainál. A két szekeres Krizsán, kissé dühlohadtabban. tanakodva a szörnyűséges eseten, a sorházban, épp azt sütötte ki végezetül, hogy legokosabb, ha a városbari egy ügyvédhez fordulnák tanácsért, a gyilkos tervek helyett. Ekkor egyikük megpillantotta a fényképészt távolról az országúton, a szekerem — Te — szólt fivérének —, nézd csak, ez is most jön ki, Tán ez is hallott valamit. Én azt mondom, most kár haragot tartani ezzel, mert ennek van szája, és jobban ismerős a városban is. Biztosan ez sem hagyja annyiban, ha megtudja, miben sántiikál a vén, becstelen anyja. — Igaz, hallod — hagyta helyben a másik Krizsán, és odaszólt a vén kocsisnak. — Fuss csak ki ahhoz a borzashoz, és mondjad neki, jöjjön be egy cseppet, mi vagyunk itt. Mondjad, hogy nem bántani akarjuk, mert még azt hiszi, hanem valamit akarunk beszélni vele. (Folytatjuk.) Som ügyi Néplap
