Somogyi Néplap, 1975. november (31. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-23 / 275. szám

Elettársak

A cigány asszony nem nézheti kínlódásomat a kisaj tóval:

— Hiába feszegeti, a Juli néni már nem itt lakik. Lejjebb, a Lakos-portán . ..

— Régóta?

Vállat von. hátrafordul, mintha a válaszhoz segítséget várna valakitől.

— Három hete talán. De nem lesz jó vége, megjósoltam neki.

Diadalmasan fölemeli a hangját: még lenne mondanivalója, de odaértünk a Lakos- porta elé. Az öregasszony úgy eliszkol, mintha kergetnék Furcsa ház. már az udvaron járok, kutya meg sehol. Ez nekem olyan, mintha nem lenne kéménye vagy kerítése. A veranda előtt szétgurult rönk- fák: az egyikbe belevágták a fejszét, ott is hagyták. Nyikor- dul az ajtó.

—> Én lennék, áki a levelet irta —- mondja az önegász- szony. Kezét a kötényébe törli, befelé tessékel.

— Inkább itt maradnék. Olyan szépén süt a nap.

Juli néni tiltakozoan maga ele kapja a kezét:

— Jaj. meglátják, hogy itt van! Hogy idegen jött a házhoz!

— Igazis. a háziasszonynak vigyázni kell a jó hírnevére — veszem tréfára a dolgot, és belépek a paprikáskrumpli szagú előszobába.

Juli néni szem lesütve áll mellettem.

— Nem akarok több bajt szegény uramra. Azaz szegény Mihályomra . . .

A szóra a belső szobából kilép az öregember is; kicsit bedagadt szeméről gondolom. most ébredt föl. Á kezét nyújtja, és széket tol alánt. Végigmér, nincs kétségem afelől: latolgatja, nekiálljon-e a mondókanak. Én meg dicsérem a fagy elől az előszobába mentett sárga krizantémot.

— Ezt még a megboldogult Mari ültette. Azért is var. a melegen, hogy kitartson, míg leesik a hó. Minden héten kiballagunk hozzá a Nyíresbe, mert őt már oda temették, az uj temetőbe.

Mihály bácsi megköszöni!: a torkát.

— Szóval a Juli a végből küldte a Levelet, hogy mi elhurcolt odaánk innen. Eladnánk a házat, vennénk helyette másfelé. Akárhol, csak jó messze innen. Húszezerrel már holnap lefoglalóznánk. o többit meg azutan, hogy ez1 itt fölszámoltuk.

Körbemutat, s az arcára árnyék ÜL Elfordul.

— Mióta cl a faluban, JuL néni? — kérdem gyorsan, mielőtt az öreg könnye kicsor dúlna.

•— Szilveszter napján lesz hatvannarom. Mmaiy meg vízkeresztkor lesz hatvannyolc. A Mari is hatvanha- rom volt, mikor meghalt most, a nyár végén. Elvitte a daganat.

A falon a tájikép üvegét befutotta a pára. A konyáéban a disznóknak krumpli fő. Eg. pillanatig mind a hármán a képet nezzuic. Most az őréig kezdi a szót.

— Hogy megértse, én le, génykoromban gyűrűs vőlegénye voltam a Julisnak. Már a pap is meghirdetett bennünket Szent István napján. Ugyanezen a napon belevágott a villám a pajtánkba, és elegeit mindenünk. De úgy értse, ahogy mondom: mindenünk. Megvoltak még az öregszülék, aztán apám. anyám, 'két testvérem, meg én. A kishúgom nyavalyatörós volt; az édesapám igen szerette, az életét is odaadta volna Jolánért, s ha fordult ki e szeme, apám már a lovak közé csapott, Anyám 1 sokat mondta, belőlünk megélhetne a doktor.

Juli néni bólogat, a kezét Összekulcsolja.

— De hányszor a lovak közé csapott! A fontosat nem mondtad, Mihály. A Madarasék kinéztek téged vőnek: üzentek kétszer is. jó szó vár. ha lánykérőbe mennél.

Az öreg közbevág:

— Nem a Madarasok néztek ki, hanem a saját apam gondolta ki. Amikor az üszkös gerendák között megvirradtunk. azt mondta nekem' add vissza, fiam. a gyűrűt a Rúzsa , János lányának, a ti életetek is odaveszett a tűzben. Idé senkit nem hozhatsz, a Ruzsáékhoz mpg nem mehetsz tizenkettediknek az egyetlen szobába. Meg aztán. Julisom, a tűz után a te apád is ott toporgott a kút körül. Hajtogatta: gondold meg. Mihály fiam, gondold meg ezt az esküvőt.

Juli néni szipog egy sort

— Elmúlt, régen volt; meglett az esküvő a Madaras Marival. én meg hozzámentem a Csányi uraság parádés kocsisához! Két fiunk meg egy lányunk született; önáíló emberek. családosak. Mihályéknál egy se lett. így egyedül maradt, amikor szegény Mari meghalt. Az én Istvánomat tavaly , temettük.

— Mind a ketten itt élték le az életüket?

—- A negyedik szomszédban laktunk. Mindennap kétszer biztosan láttam a Mihályc- mát. Harminc esztendőn keresztül reggel is, este is én vittem a tejet -a csarnokija, pontosan, mint az óra. Mihály ott állt az istálló ajtajában, megnéztük egymást, aztán én mentem tovább. Nem beszéltünk azóta, hogy visz- szaadta a gyűrűt. A faluban mindenki úgy tudta, a gyűlölködés eltart a koporsóig. Pedig »soha nem haragudtunk egymásra egy pillanatig sem...

— Szóval összeköltöztek. Miért hát a baj, a késerűség?

— A falu miatt. Meghurcolnak bennünket, nevetnek a hátunk mögött. Vén bolondok —- ezt mondta a Mihály gyerekkori pajtása is —, hát nem süllyedtek el a föld alá szegy enletetekben.

Az öreg kézé megrándul. Ökölbe szorítja a kezét, aztán csak legyint.

— Ne törődj vele, Juli. elmegyünk innen. A ven fa is tud új gyökeiét ereszteni.

Csönd ül az előszobára, a gyökerek említése mintha meleget hozott volna.

— Juli, hozzál bőid. a vendégnek.

— Kocsival jöttem — mentegetőzöm.

— Na, majd jövőre, ha erre jár, hozzon egy sofőrt is — mondja az öreg.

— Jövőre?

— Ki tudja? Ha itt is kapaszkodni tudnának a gyökerek ...

Pintér Dezső

Tersánszky / /enő

ili havasi selyem fiúi!

Hiába volt a vén kocsis minden esengése, a vénasszony hajthatatlan maradt'. Megfordult aztán, és bement a házba. .Parászka bizonyos titkos hök- j kebelemmel tartott nyomában, hogy az esetnek valóbán ez lenne komoly és visszavonhatatlan elintézése. De urának azért csípősen szólt vissza:

— Látod, részeges korsó? Hát én is azt mondom, most csak eredj.

A vénasszony is visszaszólt még a pitvarajtóból a pakulár- nak:

— Hadd el most a szénát. Majd este leterheled. Ha bekötötted a lovakat, gyere be, mondani akarok valamit neked.

A vén kocsis ott máradt maga az udvaron. Savanyún gondolkodott egy darabot, aztán ' i ja zsebébe tette az öt pengőt. , tétován kisomfordált az ud- arról.

Benn a házban Parászka

Tanműhely

Tabon

Lüktetés, ritmus mindenül* az Óbudai Gépipari Szövetkezet marcali telepének szerelőműhelyében. Asszonyok, iányolc, férfiak dolgoznak itt. Többségük fiatal.

— Telepünk 1957 januárja óta működik; akkor kezdődött Marcali iparosodása. A kétszázötven dolgozónk többsége fiatal, sokan a környező községekből járnak be Ma már nemcsak jól ismerik az itteni munkát, hanem maguké'

nak is érrik a telepünket, szövetkezetünket. Ennek eredménye. hogy szövetkezetünk 140 milliós tervét november 1-re teljesítette. Az év végé:e -nétg mintegy 25 millió for v ertéicú terméket állítunk elő, s ezzel a legsikeresebb évet zárhatjuk — mondta Németh Jenő telepvezető.

David Györgyné, a szerelő- csoport vezetője elismeréssel, elégedetten bőszéit munkatársairól és a h úszta a ú Szabadság szocialista brigádról.

Játékuk karácsunkra

— Valamennyien szeretik e*

örömmel végzik munkájukat.

Ibolyát említeném elsősorban' ő a legszorgalmasabb fiatalok közé tartozik.

Magas, csinos leány Sótonyi Ibolya. Boronkáról jár Marcaliba. Kalapálás, a szomszéd

műhelyben levő nehéz gépek dübörgése nehezíti beszélgetésünket.

— Nem szokatlan ez a lár- i ma?

Kezdetben az volt. Ma már hiányozna, ha másutt dolgoznék, öt éve segédmunkáikéul kezdtem itt. aztán elsajátítottam a szegecselőgép kezelését. Azóta ez a feladatom.

Tavaly, amikor az Óbudai Gépiipari Szövetkezet kivált lett. Sótonyi Ibolya is azok között volt, akiket, kiváló jelvénnyel tüntettek ki. Tevékenyen részt vesz az ifjúsáp.5 munkában. 6 a KISZ-vezetó ség gazdasági felelőse.

— Telepünk és szövetkezetünk vezetősége mindent megtesz annak érdekében, hogy a

fiatalokkal megszerettesse o munkát, elősegítse ragaszkodásukat e munkahelyhez. És ez nem csupán a kereset ala kulásában jut kifejezésre. Most készül az ifjúsági klubunk. ott majd -tanulhatunk, szórakozhatunk. A kialakításához nagyon sok segítséget kaptunk ...

Ibolya a. telepen dolgozó többi vidéki társával együtt magáénak érzi a nagyközség gondjait; Elhatározták, hogy két alkalommal kommunista műszakot tartanak szabad szombatjukon s keresetüket felajánlják Marcali óvodai, bölcsödéi hálózatának fejlesztésére. Ibolya az első szombaton is ott volt. és ott volt — tegnap — a másodikon is. Mint mondta: kötelességének érzi,

hogy segítse a nagyközség gyarapodását, hiszen falun élő társaival együtt ott nevelődött ipari munkássá.

Sz. L.

Tabon a BVG gyáregysége mellett épülő tanműhelyt a jövő szeptemberben vehetik birtokukba a szakmunkástanulók. A 12 millió forintos beruházás elkészülése után ©gyszeirre hatvan dák doLgozhal itt és tanulhatja a szakmát. Elsősorban szerkezeti lakatosokat és hegesztőket képeznek.

Á tanműhely fölépítése része annak az erőfeszítésnek, amelyet a szakképzett utánpótlás biztosításara tesznek. Ismeretes: a BVG gyáregység egyik legnagyobb gondja, hogy munkásainak nagy része a környékbeli falvakból jár be dolgozni. Gyakran megesik, hogy a közlekedési nehézségek miatt egy-egy műszakra egy-két órával korábban kell jönniük a dolgozóknak. Különösen nehéz a Karádról és a Koppány ^ völgyéből utazók helyzete. A gyár saját mikrobuszaival és a tsz-ektől bérelt autóbuszokkal próbál segíteni a helyzeten. >

fi kerítéstől a pályáiig

Pályázatával ka imiert

csinált egy fiatal mérnök a Kaposvári- Ruhagyárban. Az iskolapadból került a gyors pörgésú Varrógépek közé: figyelte a munkát, hallgatta a munkások véleményét, jegyezte mindazt, amit gondként említettek. Este könyveket forgatott, megoldásokat keresett. A munkahely gondjainak megszüntetésére készüit tanulmánya a múlt évben első díjat nyert a megyei tanacs, a KISZ megyei bizottsága, az MTESZ es a közgazdásági tár- ■ saság által hirdetett pályázaton. Kovács László a díj mellé szakmai hozzáértéséért osztályvezetői kinevezést kapott a gyárban.

kapott. A számbeli gyarapodás1

mellett minőségi fejlődésről is vallanak a dolgozatok. Ebben az évben már országos hírű szakembereket is meg kellett kérni: a sok jó pályamű közül ők döntsék el, melyik a leginkább hasznos. Dr. Gulyas István, a Somogy megyei Ter- vezővállalat geológusa például olyan vízfeltárási megoldást javasolt dolgozatában, amely teljesen különbözik az eddigitől. Helyességét viszont meggyőzően bizonyítja.

A sok ismeretanyagot tartalmazó pályamunkák közkinccsé tételére lehetőséget teremt az az új műszaki folyóirat. amelyet ebben az évben indított az MTESZ.

A vállalatoknál régóta adót-' tak már e feltételek. A fiatál műszakiak és közgazdászok klubja, az újítók klubja vagy éppen a műszaki klub pergő viták színhelye lehet. E lehetőség kihasználása azonban vállalatonként változó: a tapasztalat az, hogy ahol a gazdasági vezető a döntések, előtt elképzeléseit vitára bocsátja a szakemberek között is. pezsgő a műszaki élet. véleményt mondanak a közgazdászok. Ahol ritkán kérik a véleményüket, kevésbé érzik jól magukat a szakemberek, és más elfoglaltságot keresnek. Mert ahol a feltételek adottak, ott is előfordul, hogy néhány szakember másutt keres magának elfoglaltságot.

Megérkeztek a karácsonyi játékok a kaposvári boltokba. Sok minden kapható, amit a gyerek áhít: bába, maci. autó elemes játék. Most van bőven diavetítő és villanyvonat is.

Megkérdeztük az Ady Endre utcai játékbolt vezetőjét, vásárain a k-e már az ünnepekre. Elmondta, hogy félmillió forint értékben kaptak árut és sokan fölkeresik, érdeklődnek. vásárolnak már. Az árukészletük valamivel kevesebb. mint tavaly karácsony előtt, de ez érthető is. hiszen a két új áruháznak is van játékosztálva. Az idén kevesebb az úgynevezett nagy játék — nagy autó. hintaló —. kisebbekből viszont van bőven. Üirtonság is. Kislányoknak biztosan örömet szerei majd az elemes porszívó és a kis varrógép.

E pályázatnak lassan hagyományai vannak már Somogybán: a műszaki es közgazda- sági hónap megnyitóján mindig szólítják azokat, akik munkaszervezési, közgazdasági, vagy műszaki kérdésekben megtaláltak a legjobb megoldást. Ezeknek a pályázatoknak egy része a vállalatnál használható jó eredménnyel, másik részük olyan témávai foglalkozik, amely nemcsak az üzem. hanem az egesz megye számára hasznos lehet. Érdekes megfigyelni: a tavaszonként kibocsátott felhívások mind több embert késztetnek arra, hogy keresse a jó megoldási lehetőséget.

A bíráló bizottsághoz ebben az évben már 37 pályamunka érkezett: közülük 11 díjat

Az évente megielenő

pályázati felhívás csak az egyik ösztönző — a somogyi műszakiak és közgazdászok között — a szakmai ismeretek gyarapítására, az új megoldások keresésére. Gyakorlattá vált már a megyében, hogy egy-egy döntés előtt meghallgatják véleményüket, figyelembe veszik javaslataikat. Az utóbbi években több olyan téma szerepelt a megyei vagy a városi tanács végrehajtó bizottságának ülésén, amelyről előzetesen véleményt mondtak az üzemekben, vállalatoknál dolgozó szakemberek is. A megyében lassan kialakulnak azok a szervezeti keretek, amelyek biztosítják a kutatómunka feltételeit és az eredményes tevékenység szakmai elismerését.

A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat pontos újítási feladattervet készített, megalakította kaposvári munkásszállásán a műszakiak klubját, és működéséhez az átlagosnál jobb feltételeket teremtett. Eredményeit számokban is mérni lehet. Egy hónapja — a műszaki és köz- gazdasági hónap megnyitóján — külön jutalmat kapott a vállalat azért, mert a legtöbb pályamunka (szám szerint: tizenegy) tőlük érkezett. Az év első háromnegyedében 93 újítási javaslatot nyújtottak be a dolgozók a vállalathoz, s ebből 56-ot már meg is valósítottak. Az újításokból származó vállalati megtakarítás meghaladja az 1,3 millió forintot.

A számok alapján

n rögösekkel elegyen sápított. urára. Inkább puhatolózva: vajon végleges-e a vénasszony határozata? De á vénasszony hallgatott. Valami ünnepi ko- noksag látszott arcán, ami Pa- rászkában minden kíváncsiságot mozgósított, érezve, hogy valami készül.

Mikor aztán bejött a pakulár, a vénasszony megállóit kettejük előtt, és ezzel kezdte:

— Na, most itt vagytok ketten, jól is van. most erről elég csak nektek kellőtöknek tudni. Hat hallgassatok ide. Azt már lathatjátok, hogy nem vagyok fiatal, és eleget küszködtem eddig. Van nekem miből éljek, minek egyem- a lelkemet vén- ségemre ilyen bitangokkal, mint az urad, Parászka? Én eladom ezt a két igát, holnapután lesz a vásár. Addig hajtom én a csicsókát, te meg — mondta a pakulárnak —. jársz a másik szekérrel addig. Felmondok a másik kocsisnak is, és elég egy szekér a rétekre. Téged meg téged megtartalak. Neked. Parászka. a lányod és a fiad is itt maradhat nálam. Dolog, az akad nekik is. Csak most mondd meg, hogy az urad kell neked, vagy én? Ezt mondd meg most. Akkor én nem tartalak erővel. Hát ezt akartam mondani nektek. Most mái- tudjátok.

Ez a hang meglehetősen ünnepi volt. A pakulár hallgatag tűnődött, mintha hatástalan volna iá. De Paraszkan erőt

vett a gyöngeség, már a befakasztott feje szédületéitől Is fokozva, és sírva fakadt.

— Hogy gondolod, nagysága, hogy én elhagylak teged? — ragadta meg léét kézzel a vénasszony kezét. — Azért a hóhérért hagyjalak el? Kislány voltam én. mikor ebbe a házba jöttem, és itt akarom en behunyni a szemem.

— Jól van. jól van, Parászka, tudom, hogy hűséges vagy hozzám — tette vállára kezét a vénasszony, .maga is meglehetős lágyadozóban. — Te. meg ez — mutatott a pakulárra.

A pakulárról úgy rítt le, hogy kissé kényelmetlen és nyugtalanító számára a jelenet.

A vénasszony azonban mintha valami elbúsult, nemtörődöm. titokfakasztó indulat kezdett volna most mindjobban túláradni, neki-nekizúdulva józansága zsilipjeinek.

Parászka régi bizalmasa volt. Menyecske korában is csaknem egysorsú vele házasságában gálád urával Eléggé szerette és szánta mindig, és sok panaszukat cserélték ki már.

A vénasszóny kemény szemei egyszerre csak elborultak, és ránézve a pakulárra, és ránézve Parászkára, két emberre, akikhez egyedül húzta szíve, már nem bírta mellén a kinyo- makodó szavakat.

— Igaz, Parászka, te még nem csaltál meg engem. Te

tudsz mindent. És biztosan már hallottál Is rólam sertepertét mostanában, meg erről itten. Erről a fiúról. Hát. tudd meg hát. Ne titkoljam tőled. Azt mondják, ezzel álltam össze. Nahát, úgy van, ahogy mondják. Amim van, azt én szereztem, te is tudod. Hát most háborodtam meg vénségemre! Hát megháborodtam, és még jobban megháborodok. Ugassanak, mindegy mór nekem. Szabad nekem is élni, amennyi napom vari hátra. És azt teszem meg gazdának itten, akit akarok. Ezt teszem meg, ezt a bércről, a juhoktól. Mert ez különb. mint aki itten hat igát hajt. Ez nem ástál a jószágomra és a halálomra. Ebben becsület van, Én akarok a paphoz menni vele. Ö mondja nekem, hogy a piszkos kölykeimet nézzem. Nahát, egy szeget nem látnak utánam. — Ezé lesz — mutatott a pakulárra —, ezé. amit én kuporgattam össze keservesen Hát. most már mindegy, most mór hallottad tőlem. Azt sem bánom, ha te is élmény, és kikiáltod az, utcára!

A vénasszony önnön szavai kavargó igézete alatt, nem is vette észre, mint vált szint két hallgatójának arca. A pakulá- ron valóságos lesújtottság révült. Szemeiben most is az a furcsa, idétlen kín jelent meg, mint valahányszor a vénasz- szonyhoz való kapcsok szőrű- J lása fenyegette.

hát mindenki elégédett lehetne. Papp Tibor műszaki igazgatóhelyettes mégis így fogalmazott az újítók legutóbbi tanácskozásán: »Alighanem

egyedülálló az állami építőipari vállalatok között, hogy a középvezetők nem foglalkoznak újítással és nem járulnak . hozzá ezzel sem az egyéni, sem a vállalati jövedelem emeléséhez. Lehet, hogy jól ' számol, de rosszul gondolkodik az a műszaki középvezető, aki szellemi képességeit, szabad idejének egy részét kerítés, családi ház, vagy éppen nyaraló tervezésével tölti el. Ezek a rutinfeladatok minden bizonnyal jól kiegészítik évi jövedelmét, de egészségtelenül befolyásolják műszaki fejlődését. E tevékenységet nem lehet kifogásolni, de azt hiányolni igen, hogy a vállalati gondokkal, a műszaki színvonal emelésével csak a legszükségesebb mértékig foglalkozik, nem ér.ez belső kényszert arra, hogy szellemi képességét, tapasztalatait a vállalatnál magasabb szinten hasznosítsa.«

A kerítést tervező építésztől az első díjas mérnökig hosszú az út. A szakmai rangot, társadalmi megbecsülést jelentő komoly munkát — nemegyszer hónapokig, évekig tartó kutatást — azonban egyre többen vállalják. És ebben a friss diplomás, fiatal műszakiak és közgazdászok járnak élen.

(Folytatjuk.)

Dr. Kercza Imre