Somogyi Néplap, 1975. november (31. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-19 / 271. szám

Őszinte véleménycseréket! Átalakul a falu arca. Sok- ■aor hallott megfogalmazás ez. Mindennapjaink munká­jában sem lehet figyelmen kívül hagyni ennek két — nagyon jelentős — oldalát: más már a falusi környezet, mint régebben volt, és más az emberek gondolkodásmód­ja is. Amikor például a nép­frontnál meghatározták a ka­posvári járásban a mezőgaz­dasági dolgozók közt végzen­dő felvilágosító és politikai nevelőm un ka feladatait, fi­gyelembe vették, hogy a fal­vakban — a mezőgazdasági nagyüzemek kialakulásával, a gazdaságok fejlődésével — nagy arányú átrétegeződés ment végbe. A munkások számának növekedése ellené­re azonban a kaposvári járás továbbra is mezőgazdasági jellegű: a keresőképes lakos­ság többsége termelőszövetke­zetekben, állami gazdaságok­ban dolgozik. Az utóbbi évek­ben azt is tapasztalták: a szö­vetkezeti vezetők és tagok, az állami gazdaságok dolgozói tevékenyebbek voltak a köz­életben, aktívabbak a társa­dalmi munkában. Mindezek megfelelő alapot’ adnak ahhoz, hogy a Haza­fias Népfront politikai felvi­lágosító és nevelő munkája során a falusi lakossággal mind szélesebb körben ismer­tessék meg a szövetkezetpo­litikai elveket. Ugyanakkor fontos az is, hogy a lakóhe­lyi és a szövetkezeti igénye­ket mind inkább egyeztessék a szociális, kulturális, népe­sedéspolitikai és családvédel­mi feladatok megoldásában. Nemcsak a falu és lakói változtak, hanem a mezőgaz­dasági munka jellege is. Egy­re több szakképzett emberre van szükség. S a munkakö­rülmények kedvező változá­sával, a jobb munkaszervezés és a magasabb szintű agro­technikai eljárások révén jobbak a mezőgazdasági dol­gozók életkörülményei is. A HNF kaposvári járási bizott­ságán beszámoltak róla, hogy sokat fejlődött a szövetkeze­tek szocialista jellege, a szö­vetkezeti demokrácia, a ta­goknak a közös tulajdonhoz és a munkához való viszo­nya. Gazdaságpolitika és község­politika — ez a két téma vál­totta ki a legnagyobb érdek­lődést a falugyűléseken. Egy beszámolóból idézek, amely A mezőgazdasági dolgozók részvétele a népfrontbizottsá­gokban és a körükben végzett nép frontmunka tapasztalatai a kaposvári járásban címmel a napokban hangzott el, a megyei elnökség ülésén: "A falugyűlések látogatói érdek­lődést tanúsítanak a tanácsi munkáról szóló beszámolók iránt. A községek fejlesztési terveit véleményükkel, ja­vaslatokkal egészítik ki és elvárják, hogy a legfontosabb rendeleteket, jogszabályokat legalább ilyen esetekben is­mertessék a községi tanácsok vezetői.« Ez a növekvő érdeklődés nyilván annak is köszönhető, hogy a népfront szervezte tan­folyamokon — ez 1974/75. évi tapasztalat — a hallgatóknak több mint 70 százaléka me­zőgazdasági dolgozó. Természe­tes tehát, hogy a falvakban sok kérdést tesznek föl az előadóknak az V. ötéves terv előkészítéséről, az életszínvo­nal-politikáról vagy a szarvas­marhaprogramról és a leg­újabb mezőgazdasági termelési rendszerekről. Bevezetőben említettük: na­gyobb a mezőgazdasági dolgo­zók részvétele a társadalmi munkákban is. A kaposvári járásban a négymillió forint értékű lakossági felajánlás nagyobb része a mezőgazda- sági dolgozóktól származik. De nem ez a legnagyobb eredmény a lakóterületi mun­kában, sokkal inkább az, hogy sikerült a különböző nagysá­gú és típusú településeken megtalálni a sajátos módszer reket, felkutatni a helyi le- [ hetöségeket. Vagyis: érdekel­tebbé tenni a községek lakóit ; a településfejlesztési munká­ban. Mindeddig az eredmények­ről esett szó. Van azonban bő- ! ven tennivaló is. Például a társközségek esetében vagy a I külterületeken. És a megol­dás — az eddigi tapasztalatok j alapján — szinte önként kí- I nálkozik. Hogy a mezőgazda- sági dolgozók még inkább ér­dekeltek legyenek a népfront által szervezett politikai fel- világosító munkában, ahhoz őszinte véleménycserékre van szükség. És még több olyan fórumra, ahol a helyi politi­kai munkával való foglalko­zás jobban kiteljesedhet. M. A. „Ebadta ” figurák ízlésesebb kirakati kínálat »Korszerű portál — korsze­rűtlen kínálat« címmel Ka­posvár szegényes vagy éppen túlzsúfolt kirakatairól közöl­tünk bíráló riportot. Nem vár­tunk csodát, de elhatároztuk: a témát nem hagyjuk »Csip- kerózsdka-álomra« szén derül­ni. Az utóbbi két hónapban is figyelemmel kísértük a ki­rakatokat. Ügy látjuk, valami elkezdő­dött. Néhány portál »béltar­talma« ízlésesebb, hívogatóbb tett. Már a cikk megjelenése utáni napokban. A cipőbolt kirakatából eltűnt a »szakál­las« tavaszi dekoráció. S az­óta már másodszor rendezték át ezt a »tárolót« — most ma" a téli árut tartalmazza, meg­felelő dekorációval. A ruhagyári szaküzlet kíná­lata változatlanul gyönyörköd­teti a szemet. »Ebadta« figu­rái tervezői-dekoratőri hu­morról győznek meg. Üjra szellemes, kedves a fonalüz­let egyik kirakata is, amely jelenleg a Fonalkiikészitő Gyár termékeit reklámozza. Hatalmas palettán színes gom­bolyagok jeliképezik a külön­böző festékeket. Nagy ecse­tek. S a kész »művek«: keret­ben — ugyancsak fcmalgom- bolyagokból — kompozíciók, csendéletek. Szép munika! Versenyez vele a Camea bolt portálja is. Korábban kü­lönösen a sok kezű istenség figurája, illetve annak felék- szerezése váltott ki elismerést. Most nagyon gazdag, nagyon kulturált bemutatót rendeztek be a testvéri Bulgária nép­művészeti termékeiből, egy szép gondolat — a barátság — jól sikerült megragadásá­nak szimbólumszerű megvaló­sításával. A szemközti Omnia kávézó kirakata is megújult. Lám, le­siet csak teás- és kávéscsoma- gokból is — megfelelő »tár­sítással« — ízléses képet for­málni! A »díszlet«: habszi­vacsból kivágott csészecso­port. Jó ötlet ez is. Nem egy kínálat a KPVDSZ ki rakat verseny ére készült, s ez azt a kívánalmat is szüli az emberben: ha nincs vetél­kedő, akikor is jó, ha versen­genek egymással a kirakatok szakembered. Ez az érzés újul meg az emberben a Somogy Áruház portáljai láttán. Na­gyon jól sikerült kompozíciók Tersánszky J. 1 j| Á havasi selyemfiúi — Nem kell, uram, köszö­nöm, elég volt nekem — fe­lelt a pakulár. — Baj van itt nálatok. Nem jól van ez! És nekem sem jó itt maradni. A lovak után kell nézzek. Még nem itattam. Megyek, engedj meg — indult ki éppen,' mint­ha félne szembesülni a vén­asszonnyal. A vén kocsis riadtan lapí­tott a pakulár elől az ajtó mellé, mikor kiment. — Nem bántalak, nem bán­lak. öreg vagy, köszönd an­nak — szólt oda .neki a paku­lár. — De vigyázz, ez az utol­só, hogy rám tátottád a szá­dat. 2. A viéhasszony szenvedelmei a pakulár iránt csak ’ egyre növekvőben voltak a hóna­pokkal. Olyanná hatalmasod­tak rajta, mintha ez a ke­mény s évek senyvesztetto néne egy másikat, afféle álom­béli mást hordott volna aze­Jenő ezek. Kutyát sétáltató pár kí­nálja a téli ruhadarabokat; más emberutánzat-figurák mintha tükörben néznék ma­gukat. A mikulásra és a ka­rácsonyra figyelmezteti a szemlélődót az áruhalmazt befonó vasúti sín és játékvo­nat. Nagy ízléssel összeállítot­tak a cikkcsoportok! A fehér­nemű-kínálatra ez fokozottan érvényes. Az összkéip tehát kedvező. Várjuk további üzletek bekap­csolódását ... L. L. mélyében. Mintha önmaga ifjú, gerjedeknek hódította idétlen mása váltotta volna fel időnként benne a józan, ravasz öregasszonyt. Szinte maga is megriadt olykor, mennyire gyönge, valósággal eszméletlenné válik, ha a pa­kulár személye értődik bele bármi dolgába. De, ámbár százszor elárul­hatta volna magát a vénasz- szony, még maguk a cselédei előtt is valahogy nehezen ke­rekedett hitele, hogy a pa- kulárral tartana. Előzőleg so­sem adott ilyen föltevésekre okot, és fiai is úgy vették a pakulárt, akár másik kegyen- cét, a fényképész fiát. És iga­zában nem is tartották olyan fontosnak s fenyegetőnek a a ol got, mint a vén kocsis sze­rette volna rájuk beszélni. A vénasszony meg a paku­lár különben nagyon óvatosak voltak a találkáikkal, és ép­pen elég zavartalan alkalmuk volt rájuk a kocsisok távollé­teivel. Kettőjük közül a vén- asszony volt mindenesetre, aki inkább elárulhatta volna vi­szonyukat. A pakulárt ebben is, mint másban, valami csodálatos ti­toktartás képessége környezte. Valahogy személye volt már olyan, mintha rokonságot tar­tott volna az erdők, szakadé­kok meselényeivel. akikel sziklák, ágbogak, ködfoszlá­nyok rém-éltetnek, de útiaikon rajta nem üthetőek. Talán ez védte miagával együtt öreg­asszony kedvesét is. De egy nap, K rizsáimé azt Tolnai Mária műsora Bálint Cybrgy és Radnóti Miklós emlékére Barátok vol­tak. írtak egy­másról és egy­másnak, és so­sem csak egy­másról és egy­másnak, ha­nem annak a sok-sok névte­lennek is, akik közül Bálint György a Tör­ténelmi élet­rajz című írá­sában Hunta Máriát meg­szólaltatta. Tolnai Mária, az Egyetemi Színpad tagja Kortársak vol­tak és barátok címmel elő­adóestet tartott hétfőn a me­gyei könyvtár­ban: Bálint Radnóti Miklós kön>'vek műveiből válo­gatta, állította össze mű­sorát. A barátságidézést nemcsak az örök értékű művek meg­szólaltatása tette időszerűvé, hanem az a könyvkiállitás is, amelyet Szép könyvek a Szov­jetunióról címmel hétfőn nyi­tottak meg a könyvtárban. A két nyelvű — orosz és magyar — plakátot figyelmesen olvas­suk el: »Szovjet könyvkiállí- tás a fasizmus felett aratott -győzelem 30. évfordulója al­kalmából«. Műsorát erre az egyszerű és mégis tetszetős plakátra »vetítette« az előadó: hiszen ha megkérdezzük, mi­kor volt kortárs Bálint György és Radnóti Miklós, ráfelelhet­jük, amikor a fasizmus Euró­írwrtirtKKn« rl i iiKnrí _ a Szovjetunióról. gött. Kortársák voltak, és mert agyét vallottak, természetesen barátok is. Akkor, amikor — megint csak Bálint szavait idézzük — »ezer ember ezer vetélytársat jelent«. Tolnai Máriának art köszön­hetjük, hogy megpróbálta föl­idézni -e kettős kötésű barát­ság mellett Bálint publiciszti­kai művészetét és Radnóti köl­tészetét. A nehéz feladattal azonban nem tudott megbir­kózni. Kezdetben art hittük, hogy a pódiumon ritkábban hallható publicisztika okozza a vállalkozás sikerte'enságét. Sajnos nem. Tolnai Mária alig tudott valamit is kibontani Bálint György írásművészeté­ből: erénye annyi csak, hogy felhívta a figyelmet ezekre a művekre. Halk sóhaj úszott végig a termen, amiken- az ismert Rad- nóti-versekbeAcezdett az elő­adóművész. Se elmaradt a várt művészi élmény: érzel­gős és szentimentális előadás­ban hallottuk , az eklogálkat. És adós maradt Radnóti kristály- tiszta logikájával, »a kétszer kettő józanságáéval is. Kemény Gábor zeneművé­szeti főiskolásnak az alkalom­hoz nem illő megjelenése is zavarta a közönséget. Pedig mi hiszünk abban, hogy az ilyen találkozások ünnepi pil­lanatok. Kemény két hangu­latteremtő művet szólaltatott meg a zongorán. H. B. A rendező vallomása Kalauz a Bakkhánsnők bemutatójához örömmel jöttem Kaposvár­ra. Nemcsak azért, mert itt Euripidészt rendezhetek* ha­nem azért is, mert belülrftl ismertem meg e színházi mű­helynek nemcsak céljait, ha­nem természetét is. Izgalmas találkozás ez számomra, mert bár céljaink égy irányba visz­nek mindannyiunkat, módsze­reink különbözőek. E találko­zás tehát kölcsönös erőpróbá­ja a kaposvári társulatnak és a vendég rendezőnek. Sok kedves, régi barátom is, dolgozik itt, akikkel jó ér­zés volt találkozni sok-sok év után. Természetesen abban is bízom, hogy munkánk ered­mond ja a pakulárnak: — Már hallod, a második tiszt úr mondotta nekem, akit a szekereden vittél, hogy a városban mindig megnéznek téged a szekéren ebben a rö­vid ingben, és a tiszt úrról azt hiszik, hogy a bércről ho­zod. Hát vettem már neked egy zekét. Gyere, próbáld fel. Viselheted az ingen is. Leg­alább míg a városba hajtsz. A pakulár ijedten nézett a vónasszonyra, mintha féltené magát,, hogy külsejével belse­jében is átvedlik a bérc egy­szerű fiából a titkon megve­tett, fondor házlakóvá. Ez már nem első merénye volt külseje ellen a vénasz- szonynak, és a pakulár aggo­dalmasan látta, hogy nézegeti hosszú haját is, hogy nyilván abból is lekurtíttasson vele. De bárha a pakulár sejtet­te. hogy a tisztek kifogása csak a vénasszony koholmá­nya. nem volt kibúvója, ha már megvolt a zeke. Pedig, mikor a vénasszony unszolá­sára föl próbálta hólyagszerű inge fölé, valóban úgy érezte magát benne, mintha megint tömlöcbe zárták volna. Gúzs­nak és amellett szomorú mas­karának érezte. Félig szekeres gazda, és köldökétől lefelé a régi. vajasgatyás mokány. Mintegy rávalló a gazdaasszo­nyával való viszonyára. Az a zeke gáückék, sima gyapjúikeknéből volt. Ilyet vi­seltek a falu összes szekeres gazdái. A kocsisoknak nem­igen futotta rá pénzük; Azok menyeit a jó színházhoz szo­kott kaposvári közönség is ér­deklődéssel fogadja. Ügy ér­zem, szép és jó ürügyet szol­gálunk azzal az elhatározá­sunkkal, hogy két színházi műhely találkozzék és ismerje meg — ne csak előadásaink kölcsönös megtekintésével — egymást az aktív alkotómun­kában is. A közeljövőben kez­dődnek Kecskeméten Shakes- I peare Téli regéjének próbái, Zsámbéki Gábor vezetésével. Mindannyiunk számára fon­tos, művészi munkánk lénye­gét érintő kérdések megfo­galmazásában tehetünk jelen­tős lépéseket. leginkább halinaujjasban jár­tak. Na, másnap reggel be kel­lett fogni a pakulárnak, hogy asszonyát és egy kohótisztet bevigyen a városba. A vén­asszony nem kegyelmezett. A pakulárnak fel kellett.vennie a kék, szekeresgazda zekét. A kohó szenesraktára lenn volt a falunak a város felőli végén. Mellette a sorház. A szekeresek magas kasú szekereikkel ott várakoztak, míg a raktámok kiadta a te­rűt, és közben persze pálin- káztak a sorházban. Aznap épp utolsónak került sor a Krizsánné két szekeres fia és öreg kocsisára. Ott leb­zseltek a sorházban, és a Kri- zsánok fizették természetesen a kocsis pálinkáját, viszonzá­sul anyjuk házáról való köz­lésedért. Különben amúgy kölcsönbe késztették egymást a vénás z- szonyra. A kocsis végleg el volt keseredve a pakulár vál­tozatlan, sőt növekvő befolyá­sán, és bárha semmi bizonyo­sat nem tudott maga sem. nem győzte eléggé körülpél­dálózni a Krizsánfiaknak. hogy amyjoknak, egész biztos, macája a pakulár. Abban a percben hajtott el a palkulár a sorház előtt az új zekében. A Krizsánok is, a kocsis is nagyot bámultak külseje megváltoztam és a vén kocsis keserű pillantást vetett a ma­ga koszlott ujjasára: (Folytatjuk.) Euripidész , Bakkhánsnője nem véletlenül izgatja az eu­rópai színházi kultúrát. Nem egyszerűen görög tragédia, hanem »a« tragédia megszü­letésének rituális játéka. A mi előadásunk éppen ezért a mítosz kialakulásának törté­neti mélységéből meríti fel a történet sejtelmes tartalmait, természetes egységbe igye­kezvén dolgozni a tragédia klasszikus szövetével, a tra­gikus játék alapstruktúrájá­val. Arról csupán feltevéseink vannak, miként is játszották e játékokat a görögök. Tánc és zene, költői kardal és dialó­gus feltehető egysége lehetett. Kérdés, hogy a tölünk törté­netében, nyelvében oly távo~ li múlt miként válhat élő, eleven színházzá ma. A szín­ház ugyanis egyszerre törté­nelmi múlt és egyszerre ide­geinkben tápcoló jelen. A kettő nincs egymás nélkül, mert minden játék rólunk szól. Az ember azért játszik, mert ki akarja vetíteni magát valami tőle idegenben, hogy e kivetítésben jobban ismerje meg önmagát. Pentheusz thébai király mí­tosza számomra passiójáték, rituális mise. (Mint ahogy an­nak idején maga a görög színház is mise volt, mert a tragédia belőle nőtte ki ma­gát.) E passió mint a játék egészének kerete és szerkeze­te fogadja be az élő drámát, áz ember küzdelmét a hit é6 a tudás konfliktusában. A mű aktualitása nem a történet hitelében van. A tör­ténet hitelét a játék hitele teremti meg. A mű aktuali­tása abban van, hogy miként mozdul meg a játék során a nézőben az ő saját és egész világa, s abban, hogy az elő­adás élménye miben és meny­nyiben rendíti meg a nézőt. Abban a színházban hiszek, amely nem egyszerűen csak ábrázolja a világot, hanem aktívan teremti is azt. Ruszt József, a kecskeméti • Katona József Színház főrendezője 4

Next

/
Thumbnails
Contents