Somogyi Néplap, 1975. november (31. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-16 / 269. szám

Az értelmiség gyökérzete

A felelősség tudata

Egyedül

JÖ NÉHÁNY REGÉNY, novella, vem idézhető fel arról, hogy az alkotóban milyen mély adósságérzet munkál, A dolgozó közösséghez fűző gyökérzet és az értelmiséghez való tartozás milyen felelősségtudatban fogalmazódik meg. A legszebb példa, azt hiszem Illyés Gyula Nem menekülhetsz című verseben all előttünk, melyet a hajógépházban izzadó munkás látványa ihletett... Ez a fajta kötődés, gyökértudat nem véletlenül munkál az értelmiség köreiben. Hiszen igen sok orvos, pedagógus is -onnan, »lentről« indult, ha a felszabadulás előtti társadalmi ranglétra fokait nézzük. A lent nézőpontját

— jóllehet néha kísért a múlt

— végképp kétségbe vonták a történelmi idők. A munkásosztály és a parasztság — pontosabb szóhasználattal sokkal — inkább kitermeli a mai értelmiséget, s valljuk meg, ez sem egyszerű folyamat. Hogy milyen nehrá, annak igazán azok a megmondhatói, akik kétkezi munkásként kezdték a felnőtt életet, s munka mellett, éjszakákat virrasztva — tankönyvvel a kézben — küzdtek a diplomáért. Mai viszonyainkban nem a hierarchiákat áttörő kiemelkedés, hanem a több tudás. a kamatoztatható ismeret- anyag megszerzése a cél.

Nem sémákra, külsőleg vállalt sablonokra, sztereotip — immár önmagukat túlélt — formákra gondolunk, hanem a tevékenység őszinteségere.

Olyan küldetésvállalásra például, amilyenre a kaposvári zeneiskolai tanárok adnak példát az üzemi hangversenyekkel. S tagabban: mindazok a népművelők, pedagógusok, akik vállaljak a zenei ismeretterjesztést, a zenéi műveltség növelését. Az volna igazán üdvös. ha ehhez még nagyobb lendülettel zárkózna fel az ismeretterjesztés megyei apparátusa is, hiszen a több szálú folyamat jó irányban halad; pávaköreink például megismerkednek a több szólamú éneklés örömével. Azok a szülők, akiknek nem-adatott meg a zenetanulás lehetősége. kedvvel íratják be gyermekeiket a somogyi zeneiskolákba.

Bárcsak ilyen törekvéseknek lehetnénk tanúi a képzömüvé- szi ízlésnevelésben, ismeretterjesztésben is! Tévedés ne essék. nemcsak a festők, szobrászok, grafikusok felelősségéről van szó. De arról is! Mert hiába visszük ki a képet a gyári ebédlőbe, ha a látvány visszhang! alan marad . . . Nagyobb melléállás. segítségadás kellene ehhez a közművelődési intézmények részéről. Könnyű tárStojan Kerbler (Maribor. Jugo • 1 >via)

(A Barátság Hídja nemzetközi főt ókiállftás anyagából.)

Cseremisz népköltészet

Buda Ferenc műiorditasai

Vadréce a fiát

Vadréce a fiát, aj, hol is költi ki?', Vadréce a fiát. aj, hol is költi ki?

Nagy mocsár közepén, kákabokor tövén, nagy mocsár közepén, kákabokor tövén.

*

Réce a fiát. aj. miért is ott költi?

Réce a fiát, aj. miért is ott költi?

Hogy esőt ne lásson, nagy szelet se lásson, hogy esőt ne lásson, nagy szelet se lusson.

Egyéve: vessző

Egyéves vessző — testem olyan volt, meg sem nőhetett, maris levágták. Egyéves vetés — hajam olyan Volt, meg sem nőhetett, máris levágták.

Legénypajtásim nagy pipacsvirágok, néznek utánam kónnyhulló szemmel, leánypajtásim kis pipacsvirágok, néznek utánam könnyhulló szemmel.

A képlet természetesen nem latvezetőt találni a kiállítások- minden esetben ilyen tiszta, | hoz, de nehezebb olyan ember- ám ha az értelmiség feltöltő- re lelni, aki a tárlatig elvezeti

dési folyamatának eredőit néz zük, ez af ö mozgatórugó.

A mai somogyi értelmiség helyzetének, közéleti tevékenységének meghatározásakor kétségtelenül számottevő tényező: mennyire érhető tetten ez a dolgozó közösséghez tartozás, mennyire él azokban a műalkotásokban, amelyek itt, Somogybán születnek...

az embereket.

Nem egy személyes beszélgetés. indulatokban és cigarettafüstben megfogalmazódott gondolat tanúsítja, hogy az értelmiség sok tagjában munkál a tenni akarás vágya, él az

E'-agy heves szakmai vita után, a dühtől tajté- kozva ezeket a szavakat vágta oda dr. Gurics Ti- mót belgyógyász az igazgató főorvosnak:

— Dögölj meg, te böllér!

Aztán kirohant a szobából, és két ápolónőt majdnem magával sodorva vágtatott a hosszú kórházi fplyosón a kijárat felé.

Másnap az igazgató főorvos szívrohamban meghalt. Amikor Gurics Timót megtudta a hírt, nagyon megrendült. A megboldogulttal diákkoruk óta a legjopb barátságban voltak, ami a néha felfortyanó szakmai nézeteltéresek ellenére sem lanyhult. De ilyen heves vita eddig nem volt közöttük, es a halálát meg

hivatásának élt. Ezért féltet- Az utána következő idő- Este az ő pizsamáját húzta tem az igazgatói kinevezéstől, szakban sokszor találkoztak az magára, az ő papucsaiba bú j- mert tudtam, hogy ezzel csak özveggyel. Rendszerint a te- tatta lábát, és az ő fbottírtö- szaporodik a gondja. metőben sétáltak együtt, de rülközőjét használta fürdés

... később már megtörtént, hogy után.

Akkor ez meg szörnyűbb j-,eait;ek egy presszóba vagy — Gyula — szólt egyik alelmentek megnezm egy fii- kálómmal' az asszony, amikor met. 1 i Guricsnak csak a pizsamás

— Maga nagyon jó — hátát _ látta,

mondta az asszony. Gurics szomorúan mosply— Rossz vagyok — sóhaj- gott, és nem engedte kijavított Gurics Timót —, mert tani: ’

megöltem egy embert. — Szívem — mondta —,

— Ne mondja ezt! — né- szeretném, ha ezentúl Gyulá— kiáltott Gurics Timót —, hiszen így kétszeresen bűnös vagyok! Most már nyilvánvaló, hogy az az átokkal megkoronázott vita váltotta ki a szívrohamot!

— Ne eméssze magát! — csitította fáradtan az asszony.

— Mi mar úgysem tehetünk zett rá kétségbeesetten az aszTótli-Máthé Miklós

adósság érzése, hogy visszaad- 1 8oriőolatban sem kívánta soha.

A temetés utáni napon felkereste az özvegyet.

— Mária — kezdte —, Gyula halala óta alig hunytam le

ja a »pátriának«, a gyermekkori nevelő közösségnek, a mun'káscsaládnak, a falunak, amivel tartozik. S milyen nehéz, hogy ehhez a szándékhoz

FELTÁMASZTÁS

nak szólítanál. . . Ha jól belegondolunk, szebb is. mint a Timót, ami tulajdonkeppen a Timotheus rövidített változata, es sokszor időbe tellett, amíg ezt megmagyaráztam, mert sokan érdeklődtek az eredete felől.

Az asszony beletörődött ebbe, és azontúl Gyulának szólította. Később az sem lepte meg, amikor egy napon Gurics Timót azzal a hírrei állított haza, hogy a névváltoztatását kéri es a Guricsot

még mindig nem társulnak aja szemem, es most azért jót- semmrt... Ő elment, nekünk szony. — Hiszen rossz vplt a Gombárrá változtatja, úgy megfelelő tevékenységi formák, j hogy ószintén elmond- élni kell! szíve, sohasem ' kímélte ,maVagy ha megteremtődtek' is —j valamit. Nagyon kérem, — Élni, de így?!:.— Gurics gát... Pedig hányszor óvtam,

mint például az ismeretterjesz- | ^-S-Ven erős. Gyulát én öltem a zohgora tetején álló képre hogy ne dolgozzon annyit. De tésben —. mennyire formálisak j mefi- nézett. A megboldogult tekin- nem lehetett vele beszélni.

Az asszony értetlenül né- j zett rá, mire a férfi élmond- ! ta részletesen a vitát és a ke- I gyetlenül odavetett befejező szavakat.

— Ugye érzi, hogy igazam ! van? A szavaimmal öltem, és | erre nincs mentség ... Öt már

nem egyszer.

Nem újmódi narodnyikság- ról, amolyan »nép közé járásról« van szó, hanem tudatos, felelősségtől áthatott közéleti tevékenységről. Az összkép meglehetősen vegyes. Ha csak a különböző feladatokban megfelelő részt vállaló pedagógusközösségeket tekintjük: a

tantestületen és iskolán belül sem egyforma a társadalmi feladatokban való részvállalás megbecsülése. Nem is minden

vezető helyez rá kellő súlyt, s ! gondolatlanul indulatos!

ez az egyik eredője annak, } Olyankor szinte azt sem tu- hogy van olyan nevelő, aki dóm, mit beszélek .

tetévei találkozott a pillanta- — A legjobb orvos volt, sa. Ügy érezte, mintha vádol- akit valaha ismertem — nák azok a szemek.

ahogy a megboldogultat hívták.

— Legalább a névtáblát sem kell' kicserélni — ujsa golta. — Ezentúl Gombár Gyula leszek. Így legalább a

* y következő hetekben

sűrűn kijárt a temető- ^ be. Koszorút, virágokat j.' vitt az elhunyt barát sírjára, és olyankor minden alkalomnem támaszthatom fel, hogy mai bocsánatot kért a történ a bocsánatát kerjem, de így teLért

élni rettenetes. . . Maga ítéljen felettem, aki évek óta ismer és tudhatja, hogy nem vagyok aljas, csak néha megmondta Gurics Timót —, és nevében él tovább... Ez a a legjobb barát is. .. Azt a legkevesebb, amit megtehe- percet, amikor olyan draszti- tek érte. Hiszen gondolj bele: kus módon a halálát kíván- még javában viselhetné a ne- sose tudom megbocsá- vét, es itt járhatna közöttünk, tani magamnak. Egyszerűen ^z asszony szomorúan bó- képtelen vagyok, felfogni, hogy lintott> ^ behozta a ' kávét,

két cukorral, ahogy a megboltenni akarásával — a többlet- vállalással együtt — mégis magára marad.

Kusztodijev: Gazdag kereskedőivé.

(A szovjet kultúra napjai alkalmából a Szépművészeti Múzem- ban bemutatott kiállitás anyagából.)

EGY AZjBNBAN BIZONYOS az illyési gondolat érvénye nem csorbul néhány rossz példa miatt. Az ismeretéit nem elefántcsonttoronyban őrAz egyik alkalommal az özveggyel találkozott a sírnál.

— Mária — mondta —, szeretném a sírkövet tatni. Nagyon kérem, ne el lenkezzen, hiszen tudja, hogy Az asszony sokáig hallgatott, ez a legkevesebb, amit tehe- majd nagyon csendesen így tek Gyuláért. .. Ügy gondo- szólt: lom, egy Sima. fekete márGyulának már régen vany lenne a legmegfelelőbb;

lehettem olyan aljas. Ha ál matlanul hánykolódom, sokszor felidézem magamban a vitát, szinte szóról szóra, és most mar azt is tudom, hogy nem volt igazam. És akkor en csinál- a szörnyűséget kiáltani

neki... neki, akivel az ifjúságomat megosztottam, olyan bűn, amire nem lehet bocsánat . . .

Amikor letelt a gyászév,

rossz volt a szíve. Maga ezt semmi ciráda, semmi díszítés, imegkerte az özvegy kezet, lenem tudta? egyszerű, amilyen ő is volt. herkrizantemcsokrot vitt,

— Nem — lepődött meg Az özvegy nem ellenezte a ugy talalta, hogy legGurics —, erről nem volt tu- tervet es Gurics Timót meg- >°bban ez a virág illik kettőző, hanem gyarapítva átadó ér- j domásom. csináltatta a sírkövet, fekete íult kaPcsolatahoz.

tel miségi marad ^s lesz egyre — Mert saját magát soha- márványból. Rajta csak a Amíg az özvegy a krizaninkább a példa. sem kímélte — n'ézett nagyon megboldogult neve és a két témokat vázába rendezgette,

T. T. | távolra az özvegy. — Csak a évszám.

A hazaszeretet eposza

Valahol a .sztyeppén friss földhányás magasodik Rajta hatalmas. alaktalan szikladarab a jeli Az ezred utolsó tisztje nyugszik alatta. Az a maroknyi katona, aki túlélte a német megszállók túlerőben levő gépezetének egyre hevesebb támadásait még mindig visszafelé, vonul.

A Mihail Solohov regényéből készült film alapvető hangulatát próbáltam érzékeltetni ezzel a képpel. A hazáért harcoltak írásos formájában — és most filmként- is — azoknak állít emléket, akik foggal-körömmel, életük feláldozása árán is védtek min den darab földet, a legnehezebb időszakban. Ennek az alkotásinak á középpontjában az oly sok fájdalmat, keserűsé get adó 1942-es év nyara áll. Egy éve, hogy a meglepetésszerű német támadás védekezésre kényszeríti a szovjet népet. Még jól emlékszünk á Konsztantyin Szimonov Élők és holtak című regénye alapján készült filmre, amelyet A.

Sztolper rendezett. Az idő- i pravoszláv módra keresztet szak ugyanaz, á téma azon- 1 vet, amikor a föld is lángol a bán mégis eltérő. Solohov | német bombáktól. tanklöveműve elsősorban a hazasze - retet kimeríthetetlen forrásait mutatja fel, s nem szavakban, hanem kitűnően megformált. színesen megrajzolt alakokban. A film forgató- könyvének írásában Solohov is részt vett, s épp ezért sikerült a regényt ugyanolyan hőfokon átültetni a , filmvászonra.

Áz Utóbbi két évtized .ben készült szovjet háborús filmek szemlélete, hangvétele teljesen más, mint .a negyvenes es az ötvenes években volt. .4 hősök itt nem valamiféle píedesztálon álló, glóriával övezett emberek, hanem gyarló, ilyen-olyan emberi hibával küzdő — sőt olykor félő — katonák is. Talán éppen ezért olyan emlékezetes A hazáért harcoltak egyik jelenete, amelyben a mackótermészetű komba j nos. Szvjagin- cev — akit Szergej Bondar- csuk alakít kitűnően — amúgy

dékektől, s ő ott lapül a lövészárok mélyén . egv 'szál fegyverével. Az ütközet után azonban saját magának n szemrehányást tesz, hogy azért nem kellett volna kereszted vetnie. S akárcsak Csuhraj Ballada a katonáról című alkotásában: mégis hősök lesznek, mert eszükkel és szívükkel is a sajátjuknak tartott hazájukat, családjukat, szülőföldjüket védik rettenthetet- len-üT. Szergej Bondarcsuk színes. kétrészes filmje éppen ennek a hiteles ábrázolásával tér el a ma nyugaton is oly

zői film. a kiváló irodalmi alkotás ugyanúgy ösztönzi a rendezőket. Szergej Bondarcsuk esetében ez különösen I igaz, hiszen az Emberi son, j megfilmesítésével világsikert I aratott. Élete egyik legna- | gyobb alakítása volt. hogy Andrej Szokplovot életre keltette. A hazáért harcoltak ter- I mészetesen más jellegű, eposzi hangvételű mű. s így filmre vitele is más követelményeket állított a rendező es az egyik kulcsszerepet alakító Bondarcsuk elé. A siker egyik forrása. hogy Lopahint — ezt a Vaszilij Tvorkin-formájú hőst — Vaszilij Suksín alakítja (éppen ennek a filmnek a forgatása közben hunját el. tragikus váratlansággail.

Sztnelcovot. a kicsit morózus, de a társai után vágyó agro

Gurics Timót a zongora tetején álló képre nézett, és csendesen azt mondtat

— Ezzel, Mária, neki is tartozunk. Hiszen maga nem <^m^t lenne özvegy, ha én akkor

— Timót, hagyja már ezt.

dogult szerelte.

Egyik nap kint voltak a temetőben. És - akkor sokáig nézte Gurics a fekete márványt, rajta a nevet meg az evszamokat.

— Nem. jól van ez így — csóválta a fejét —, hiszen így az a látszat, mintha ő halott lenne. Pedig él, bennem él tovább. Valamelyik nap is azt mondtad, hogy a mozdulataimban is kezdek rá emlékeztetni.' Ezért tudod, mit határoztam? Kicseréltetjük a sírkövet, és az én volt nevemet itatjuk rá... Ez legyen a büntetésem!

És kicseréltette a sírkövet feher márványra. ráíratva aranyozott betűkkel, hogy Gurics Timót. És a két évamik megegyeztek a megboldogult évszámaival.

Először vagyok nyugodt

A felesége leszek, mert maga az eset óta — sóhajtott. — nagyon jó ember és segített Meglátod milyen boldogan elviselni a fájdalmat, amit élünk majd! Pontosan ügy,

Gyula elvesztése okozott.

H

alottak napja . után naszútra Spanyolországba utaztak.

— Gyula is vágyott Spanyolországba — emlékezett

mint régen. Hiszen csodálatos dolog történt: feltámasztottunk egy embert!

— De eltemettünk egy másikat — nézett rá az asszony. Erre Gurics felemelt ujjal

Gurics Timót —, sokat be- nagyon határozottan mondta: szélgettünk róla... Most he- — Megérdemelte! Ezentúl lyette is megnéztünk min- pedig megtiltom, hogy kimen- dent. ügy, mintha ő is ve- jünk a sírjához. Hiszen a halunk lenne... Hispánia. Mindig így mondta: Hispánia.

Amikor visszatértek Spanyolországból, Gurics az asz- szonyhoz költözött. Az ő lakását eladták, az árából koannyira divatos szuperhábo- j nómust A tavasz tizenhét pil- [ csit vettek. Az özvegy a harűs filmektől, noha egy-két fel használható módszert átvett belőlük.

SolollOV műveit mindig szívesen vittek filmre a Szovjetunióban — az erőtől duzzadó hősök, az ellentmondásos helyzetek kitűnő megformálása miatt. Bármennyire'is előre tort az úgynevezett szerlanata filmsorozatból jól is- J lőtt ruháit is el akarta adni, mert Vjacseszlav Tyihonov | de Gurics Timót nem engedformálta meg. Nekik és a főbb szerepek alakítóinak köszönhetjük, hogy sorsukon ke resztül megértjük: milyen áldozat előzte meg, amíg a hadosztályok megindultak nyugat felé.

Lajos Géza

lálomat kívánta az az ember És erre nincs bocsánat.

És soha többet nem mentek ki a temetőbe. A sírt lassan benőtte a gaz, a márványt valaki ledöntötte.

A

z özvegy pedig idő múltával belenyugodott, hogy Gombár Gyula feltámadt. Csak egy kicsit szén még ő is viselhetné, ha niegváltozott a túlvilágon, és én akkor. .. olykor kísértetiesen emlékezÉs másnap a megboldogult te*ett nchpj Gtí 's ' •■nótra. csíkos öltönyében ment a ______

r

i

ába tette a cigarettáit, es az f Y//////JlJíjjt [rJtWTfg N o karorajan nezte az időt . . .

te.— Viselni akarom őket, hi-