Somogyi Néplap, 1975. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-12 / 240. szám
Átgyötrődött éjszaka után a hajnal ajándékot kínált Manuelnak. Sápadtsárga nyúlszapuka csodálkozott ra aZ ember arcformán repedezett sziklák közül. Riadt- boldogan tétovázott egy pillanatig, aztán qlyan mohón tépte tövestől a virágot, ahogy a kényszerből koplaló ember kap a karéj barna kenyér után. Nemcsak szálló szó az öregeké a nyúlszapukáról! Létezik sziklák között is! Akinek megmutatja mayát: szerencsefi az. Manuel reszkető kézzel rejtette /ingébe. Talán már bugyborékol a gyereksírás a maga mögött hagyott házban. Köldökzsinór célszalagot vág át a bába ollója. Talán. Könnyű lábbal szökellt a hegyi ösvényen. A kanyarulatban találkozott össze Jüannal. Az éjjeliőr meg ő, mint a két vödrü kút: amikor az egyik vödör fölfelé, a másik lefelé, és fordítva. Manuel pásztói és Juan csak reggel meg este látták egymást. — Az éjjel sem indultak ránk a kövek... Valaki kell, aki időben jelez; fontos ember volt Juan. A lefelé haladó arcára mosoly gömbölyödött: »Jó reggelt, tojássárga bizakodás! Ma gyerek születik-..* Manuel sovány, szakállke- retü arcát a vasúti kocsi ablaka megkétszerezte. Talpfa- alázkodásra, sínsunyításra kényszerült a pálya a vaskerekek alatt. A fekete gyöngysor — mozdony, kocsilánc — lesiklott a hegynyakról a lapályra. »Buffbuff csicscsi! Buff buff csicscsü* Az almaarcú kalauz lányokról beszélt Manuelnak. Engedelmes szerényekről, lobbanékony türelmetlenekről. — Gyerekünk lesz1 Maria most szül — Mamiéiból kx- kivánkozott ez! Az almaarcú a naptól fényt kívánt a gyermeknek, hogy éljen. Felhőtől esőt, hogy rtőjjön, embertől példát, hogy emberré válhasson. Kékesfekete hajú lány villantott mosolyt rájuk. Manuel zavartan kucorodott . össze, de azért az ablaküvegben megbámulta • lányt. *-Her- mosoGyönyörű.* A kertttefícözporet utcái mintha kaleidoszkópban tükröződtek volna. A templom köboqáncsokkal telehintett, kettős tornya szarvként bökött a magasba. Emberek lök- dösték Manuelt ide-oda, türelmetlenül. Átragadt rá a nyugtalanságuk. Megpör- pette az ár, és az oszlopsor egyik egyeneséhez nyomta. Egérszürke újságosfiú rikoltotta az arcába: — Kivégezték a baszk hazafiakat! Ma hajnalban kivégezték a ... Emlékezett az öt arcra, a sógorához járt újság a faluba. De nem rendítette meg a kivégzés híre. Aki nem ártja magát a dolgokba, anPackázni Lőtt már — Észnél van?! mer velünk? __ r endőrre!? — Nem! — Ne hazudozzov! Indíts a létszámba veendökhöz! Manuel kedvetlenül vetkőzött a létszámba veendők között. R. uhavedlés közben apró sárga ejtőernyőként szállongott a föld felé inge ráncából a hajnali virág. Életct-f öltéssel emelte magához, s amikor fölpillantott — »segít a szerencsevirág!* ve simára vasalta homlokát. Indult a telefonközpontos szobába. A földi bátorítóan karolta Manuelt. — Csak nyugodtan, pajtás! Már beszélhetsz is. Elcsukló hangon kiáltotta a teétsimaságú kagylóba Manuel: — Halló! Csak annyit: megszületett-e? — Vérátömlesztésre lett volna 'Szükség. Meghalt... Keményen nyomta le a fehér gombot a tiszt. Mielőtt kilépett volna a telefonközpontos szobából, kezet mosott a vízcsapnál. Leskó László Heget hagyó nap (Öt hazafit kivégeztek Hispániában.) nak nem árthatnak a dolgok. — ismerős arcot látott. Az Nekilódulásait, ácsorgcsait írnokban. földijére lelt. Az bizonytalan tájékozódóké- ölelés felmérés volt: »Válcompadre?pessége diktálta. — Arra, egyenesen a Far lange úton! — könyörült meg rajta valaki. Végre a parancsnokság épületének zöldje! »Maga is a létszámba vevésre jött? Mutassa a papírjait! Első emelet, egyes ajtó.* A zöld őrszem tomporához fegyvertus simult. Első emelet, 1-es ajtó. Sósavas hangon kiáltotta ki valaki: »Lépjen be!* — Uuuuúgy! Manuel. Szávai maga az a vörös bitang! A szoba főfalán a Caudil- lo fiatalkori arcképe díszelgett. — Maga írta ezt a levelet!? — csattant föl a tiszt. — Én. — Akkor beszéljen, ha kérdezték, vörös disznó! — Kérdeztek. — Ne pofázzon! Mit kapart erre a papírra? Ismételje meg! — Kértem a tisztelt parancsnokságot, hogy a korábbi létszámba vevésemet elhalasztani szíveskedjék. — Maga bírálni merészeti a parancsnokság intézkedéseit!? Miféle vörös tempó ez!? <—< Harminc anyabirka ellet akkor: A pásztor felelősséggel tartozik az állatért^ — tozlál-e, — Maria most szül a faluban. Telefonozni kellene haza. A bábának ügyes a keze, de ... Az írnok hátbaveregette, még egyszer megtapogatta: — Elintézem, pajtás. Manuelt szólították. Az orvos kerek homloktükrében öregembernek latta magát. Amikor elfordult, a sósai'as hangú tiszt súgott valamit a hoszinköpenyesnek. — Álljon csak meg. barátom! — visszakoztatta a pásztort az orvos. — Maga nem szokott tisztálkodni? Manuel még őrizte hőmérsékletében a hegyi patak hidegét. Lúdbörzött előtte a világ. — Maga kislány, hogy olyan szégyenlős? — Nem. — Vegye el a kezét onnan! A létszámba veendők illedelmesen nevetgéltek az orvos viccén. Körvonalaikat vesztették Manuel számára a tárgyak; nem látta a tiszt és az írnok összehajlását sem. A földi arca ragyogott. — Maria, a felesége most szül odahaza. Ö meg telefonálni szeretne __ A tiszt értetlen arccal hallgatta. »Micsoda népség! Ha a birka ellik, parancsot tagad. Ha az asszonya, akkgr nem.* Megfogalmazódó ter— lAzitó hangú levelét gondosan őrizzük! Magan lesz a szemünk! — Igenis, Parancsnok úr. — Hátraaaa-arc! Elmehet, vörös bitang! Nyúlszapukát taposott a lába, ahogy lépdelt a hegyen fölfelé. Üresség ködölt a szemében: a falu kövekből ösz- szeragasztott házait sem látta. A sógora jött elébe. — Fiad született Manuel! — Tudom. Meghalt. Káréivá méltatlankodott a sógor: — Meghalt?! Micsoda beszéd ez? Fürge, akár a pisztráng! Heget hagyó nap volt. Janzer Frigyes: Nagy Balogh János. MÚZEUMI HÓNAP Történelmi játékok - játékok történelme Figyelve közoktatásunk lkával hiába célozgat valaki... álltam a tárlók előtt, a játéTudom, közrejátszik mind- I kok előtt. Itt van a romai mindennapjait lassan-lassan j ebben a tananyag csökkenté- | gyermek megejtően szép úgy érzem torténelemtanítá-j se, a kivonatolt szabályok túl- i agyagmadara, a honfoglalásSzabad egyetem ek szabadegyetemet. Az idén hat tematikát állí- bert foglalkoztató témákat — a ! tottak össze. Többet, mint ko- világ energiahelyzete, a kör- | rabban. De nem mehetünk el nyezetvédelem világprogramja szó nélkül amellett, hogy évek — milyen szürkén »kínál« a j óta nem szerveznek művészeti tematika, miközben nap nap j témájú után sok díszes, ám fölösleges füzetecskével találkozik az ember. Erre — a szabadegyetem előkészítésére — viszont sajnálják a pénzt. Pedig nem volna papírpazarlás, ha a tematikákkal együtt például könyvajánlásokat is közölhetnénk, vagy az év közben tartott előadások anyagából szerkesztett kiadvány jelenhetne meg ... Tavaly három szabadegyetemi tagozat indult, az idén hatot hirdetett meg a Éatinca Sándor Megyei Művelődési Központ és a TIT Somogy megyei Szervezete. Jó volna, ha volna elég jelentkező valamennyire. A már említett aktuális nemzetközi gazdasági kérdések keretében hat előadást tartanak. A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat lesz a gazdája a nemzetközi politikai szabadegyetemi tagozatnak (nyolc előadást tartanak itt). A pedagógiai tagozat programja az idén a szülői ház és az iskola kapcsolatával foglalkozik. s a testi nevelés is he- lyet kao benne — az esztétikai nelé'éssel együtt. Sokakat foglalkoztat korunk egészségügye, az örvös tudó many, az új beteg- rozzanak. jelentkezőket, keltse- \ ségjek legyőzéséért vívott küz- nek érdeklődést. A sza- I delem; nyolc előadást tartanak Az (ínképzés sajátos formája hogy nagyon időszerű, sok em- ] a szabadegyetem, amely nevével is jelzi, hogy önként, »szabadon« bárki elsajátíthatja az ismeretanyagot — és vizsga nélkül juthat tudáshoz. Álljunk meg a »vizsga« szónál. Míg az alap-, közép-, illetve felsőfokú iskolákban, tanintézetekben arról vitáznak, hogy a vizsgát miként tegyék korszerűbbé, az életben még az iskolapadból kikerült diplomások is szinte naponta vizsgáznak. Abból például, hogy megbírkóznak-e az új ismeretekkel. S bár a vizsga itt nem olyan látványos, »druk- kos«, mint az iskolákban, a felelősség /viszont óriási. A tanulás tehát társadalmi szükséglet. Kaposváron több éves műltja van a Latinca Sándor szabadegyetemnek- Eddig is szép számmal voltak hallgatói,! s néhány tagozaton valóban figyelemre méltó eredmények is születtek. Tavaly a földrajzi program iránt érdeklődtek különösen sokan. És a politikai műveltség gyarapításában szintén jelentős feladata van a sza badegy etemnek. Évről évre ebben az időszakban kapnák felszólító körlevelet az üzemi és intézményi szakszervezeti bizottságok, KISZ-szervezetek, üzemi népművelők, közönségszervezők, hogy — az új szabadegyetemi évad sikere érdekében — toboNagyon jó kezdeményezés volt tavaly a megye múltját és jelenét bemutató előadássorozat, de — úgy látszik — csak előkészítő szerepet kapott a fel- szabadulásunk 30. évfordulója alkalmából, mert a folytatás elmaradt. Pedig, ezt a programot állandóan napirenden kellene tartani. A szülőföld ismerete. nélkülözhetetlen része műveltségünknek. Korányi Barna sunkról esik egyre több szó. Ebből hajlamosak lennénk arra következtetni, hogy válságban van a történelemtanítás. Erről persze szó sincs. Arról viszont igen. hogy nem elég hatékony. Nehéz dolog volna ezt a problémakört most teljes egészében boncolgatni: megvallom, nem is érzem erre képesnek magam. Néhány benyomás azonban arra késztet, hogy szóljak róla. Heveny vitákat, nézetkülönbségeket hoz történelmünk egy- egy korszakának, egyes személyiségeinek megítélése. Ez helyes is. Ügy vélem, közgondolkodásunk kellő súllyal dolgozta fel. és tette túl magát a deheroizálási divaton, a tudomány pedig gyarapodik, teljesedik. Régészeink ásói. történészeink szorgos kutatásai új tényekkel gazdagítják történetírásunkat, s néhány eseményt — természetesen a történelmi materializmus talaján — más megvilágításba helyeznek. Aggaszt azonban, hogy fiataljaink némelyikének säinte már »vitakész történelem- szemlélete« van. de nincs kellő történelemtudása. Vagyis: ismeri a viták, az áramlatok ütközőpontjait, hévvel ítész- kednek a történelem egyes alakjai fölött, jóllehet, keveset tudnak róluk. Ügy vélem, némileg elvékonyult az »anyag- ismeret« és felduzzadt az ítélkező kedv. Márpedig üres pusburjánzása némely történelemkönyvben. Mégis a legnagyobb — s nem a legelőször említett — baj az, hogy kevés a múltba visszavezető él kori fiú sípja. És itt a tegnap is. Csutából, fából összetákolt kedves, régi játékok. A falusi ! házak apróságainak minden- )■ napjai élednek meg itt. Mi’ mény. Ugyanis meggyőző tény I mindenre volt jó a csutaszár! és szemléltető anyag híján Már ei is feledkeztem róla. Tavasz badegyetem eddigi szasikcrGÍ" ! ^ témában. Uj-Guinea. Nepál, ben azonban n«m, bízhatnak ■ Indonézia szerepel többek köannyira. a szervezők, hogy a stencile'zett formában közreadott tematikák alapján valóban megfelelő érdeklődést Is kelthetnek. Kiderült ugyanis, zött a földrajzi tagozat -úti programjában«. Üjként üdvözölhetjük a társadalompolitikai előadásokat, amelyeket a kapós füredi városrész könyvtárában tartanak. bárhogy is mondjuk a mai fiataloknak, mennyire rossz volt a gyerekkor a -tegnapi perifériákon. elektromos játékai ruhatárra menő holmijai között is elhiszi, érti is, de valóságában nem fogja föl. Pedig ebben lehet — es kell is — segíteni. Ott van a művészet — beszedés, élméri yteremtő eszközeivel! Bizony jó volna, ha még jobban ott lenne: 'jó történelmi filmekkel, regényeikkel. De nincs eléggé ott. Csak a legfrissebb példa. Vasárnap délután a televízióban műsort mutattak be. az aradi vértanúkra emlékezve. Dehogy akarok én most kegyeletre, a hősök emlékezetére hivatkozni: csupán csak arra utalok, hofey milyen nagyszerűen hitelesíthetné egy katartikus erejű, eleven történelmi játék a hazafias-honvédelmi nevelésre irányuló szándékainkat. Így azonban unalmas meditációkat. jól-rosszul előadott színészé ia! óg u soka t hallottunk. Másodlagos közvetítést, má- sodrangúan! Pedig elsődleges dolog volna a történelmet hűségesebben, élményszerűbben közvetíteni. Tévedés ne essék: nem ki-, úttalan a helyzet. Hiszen hí-1 vatkozhatnék a ^megyei levéltár nemes szándékú kezdeményezésére, amelyről már beszámoltunk. Vagy itt van a megyei múzeum új, állandó kiállításának egyik fejezete, amely mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Gyermekéletet dolgoz fel egy részlet, és milyen megkapóan. milyen eleven gyermekiséggel! Sokáig t És a tök. amiből töktalicska készült! Miért van az — kérdezem magamtól, hogy még mesélni is elfelejtettem ezekről, holott magam is játszottam velük. Maga készítette a gyerek, s mennyivel, kedvesebb volt. . . De most megállók itt, a mondat közepén. Minél is volt kedvesebb? A mái gyermek mai játékainál? Nem hiszem! A mai gyereknek épp oly kedves a rakéta meg a, holdautó, mint a tegnapinak a rongybaba meg a csutahegedű volt. De itt a nagy lehetőség, ide kell elhozni a' gyerekeket. Ha elmondanám, hogy mivel játszottunk régen, talán elhinnék. de semmi több. Itt azonban valóságos. Látható. És nagyszerű ám a gverekkép- zelet! Azonnal elszabadulnak a fantázia kis folyót, és máris kikerekedik a kép — a történelem —. hogy miféle gyerekek élhettek a tegnapi világban, akiknek ilyen jutott. Ilyen szegényesen egyszerű rongybaba, ilyen nevetségesen egyszerű csutacsacsi. És itt talán megértik azt. hány tehetségét vetélte el az a kor. amelyik csak csutahegedűt adott a gyermekek kezébe a valóságos hangszer helyett. És a törvényszerűség — amivel sajnos kezdeni szoktuk tanórán avagy házi -kioktatáson«1— itt termékeny talajt lelve, már biztosan kézzel foghatóvá lesz. játékok beszélnek a történelemről. Jó. hogy itt vannak. S emlékük biztosan újrafogalmazódik majd a felnőtt ítéletekben. Tröszt Tibor Fazekas Lajos A földarcú A városba jött, hogy fiaival lakjon; s nem tud már úgy élűi, ahogyan ők élnek. Barázdált arcának hiányzik a friss szel. a lágy föld melege hiányzik kezeitek. Leroskad, mint aki útjait bejárta; fölemeli mégis földarcát s homlokát. — Lombért, égért kiül a tér mezejere. messze gondol; s nézi ismeretlen iionát.
