Somogyi Néplap, 1975. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-11 / 239. szám
HÉTKÖZNAPJAINK Utógondozott Olyan kiskorúakról Tan szó, akiket bírósági végzés alapján lopás, betörés, garázdaság és egyéb büntetendő cselekmények miatt felfüggesztett szabadságvesztésre ítéltek, vagy bizonyos időre próbára bocsátottak, esetleg az ifjúkorúak börtönéből engedtek feltételesen szabdon. Gondozásuk nagykorúságukig tarthat; lényege, hogy visszaesés nélkül minél előbb beilleszkedjenek a mindennapi életbe. Munkába helyezésük, beiskolázásuk a korhatár, az iskolai végzettség, alkalmasság, egészségi állapot, testi és szellemi fogyatékosság figyelembevételével történik. A gyárak, az üzemek: és a mezőgazdasági szövetkezetek minden esetben alkalmazzák és felkarolják ezeket a megtévedt fiatalokat, akik azonban nemegyszer visszaélnek a brigádok, üzemi aktíváik, a velük egy helyen dolgozó társadalmi pártfogók türelmével és szeretetével. Gyakori a fegyelmezetlenség, az igazolatlanmulasztás, és ha a próbaidő leteltével nem kötődnek a munkahelyükhöz, a kilépés is. A munkaihelyek közti vándorlás vagy az időszakos munkakerülés legtöbbször visszaeséssel Végződik. Az utógondozottak és köztük azok, akiknek iskolai tanulmánya szakadt félbe, rettegnek attól, hogy munkahelyükön vagy az iskolájukban is tudjanak viselt dolgaikról; ez éppen az érdekükben kikerülhetetlen, itt titkolózásnak, mellébeszélésnek helye nincs, kétélű a dolog és mindig visszaüt. Félelmük alaptalan; azok a dolgozók, akikre rábízattak, emberséggel és tapintattal kezelik ügyüket Az utógondozás az esetek többségében sikeres; felszáKÍSÉRLETI kábel A svéd kutatók — kísérleti céllal — egy 90 kilométer hosszú, speciális kábelköteget egyes érpáron 10 800 telefonfektettek le, amelyben minden beszélgetés folytatható. Az érpár cső alakú külső vezetőből és a benne koncentrikusan elhelyezett kör keresztmetszetű, tömör belső vezetőből álL A koncentrikus elhelyezést a belső vezetőt nagy menetemelkedésű, spirálisan körülvevő szigetelő zsinór — stiro- £lox — biztosítja. Ez a kábel nagy frekvenciák továbbítására alkalmas, és az érpárok között nincs »áthallás«. A kísérleti kábel nyomvonalán minden 1600 méteren egy erősítőt süllyesztettek a földbe, rozsdamentes acéllal bélelt aknában. - Képünkön: Bemérés az erősítőaknánál. radnak a szülői könnyek, a kiskorú kiállja a próbát, minden baj nélkül eléri tizennyolcadik életévét, becsülettel dolgozik. A tapasztalat szerint éppen a nagykorúság elérésével gyakori a visszaesés. A volt utógondozott úgy érzi, végre megszabadult minden kötöttségtől, senki sem szólhat többé a dolgába, előkerülnek a nemkívánatos barátok, járja a szórakozóhelyeket, italozik, és észre sem veszi, miként került ismét bajba. A szülők magatartása is sokat nyom a latban. Vannak nagyon hálás emberek köztük, de olyanok is, akik nem segítséget, hanem zaklatást látnak az utógondozói munkában ; önérzetük, társadalmi rangjuk, hiúságuk berzenkedik ellene. Menten oda a nevelés össszhangja, ha elégedetlenségüket a gyerekük előtt is nyilvánítják. Melyik emberpalánta nem hallgatja gyönyörűséggel, mikor vaj van a fején, hogy szülei, ártatlannak minősítik, kárhoztatva a bírói ítéletet meg mindazokat, akik. csak 'beleütötték orrukat a magánéletükbe, és összeköttetéseikre hivatkozva taglóként suhintanak meg országosan ismert neveket a pártfogó feje fölött. Hit várunk akkor ott, ahol rendezetlen körülmények közt élő, munkakerülő, iszákos, elvonókúrák után sorozatosan visszaeső, idegileg tönkrement szülőkkel hadakozunk a gyerekük érdekében? .Drasztikus és életveszélyes megnyilvánulásaikban még fölsejlik néha meggaba- lyodott emberségük a lélek fonákján, de már csak szánni- való emberroncsok, akik felelőtlenségükért felelősségre sem vonhatók, azonban szülnek és nemzenek; naponként feladva a leckét azoknak, akik gyerekeik sorsán aggódással munkálkodnak. Mihályi Margit Őskőkori könyvtár Ma már bizonyos, hogy a hires dél-franciaországi szik- | bér larajzok alkotói a cro-magnoni j nak emberek voltak. A képek tehát 35—10 000 évesek. A tudósok eddig azt csodáltak, hogy ábrázolásuk mégis meglepően művészi erejű, eleven és friss, a közelmúltban azonban, a sziklarajzok közelében húzódó sírmező feltárása során a régészek, csontokra vésett jelrendszerre bukkantak. A jelzések pontokból és nyilakból állnak, és teljes megértésüket rajzok segítik. A rajzok állatokat, bogarakat, tollakat, asszonyokat ábrázolnak, és az eddigi megállapítások szerint a cro- magnoni ős bizonyos eseményeket akart megörökíteni, minha ki akarta volna alakítani a maga különleges időrendszerét (mint például a naptár, az óra). A jelrendszer és a rajz »összeolvasása« beszámol a természet olyan eseményeiről, mint a hóolvadás, árvíz, rügyfakadás, virágzás, majd a fagyos ' időszak érzékelése — tehát mindarról, ami a vadászó ősember életét jelentősen befolyásolta. Ez a rajzolt-vésett csontnaptár emlékeztette, hogy mikor kell állatáldozatot bemutatnia a titokzatos isteneknek, mikor milyen állat nyomát kell hajszolnia, mikor kell már jó előre felkészülnie az időjárás változására. A lelet arra kényszeríti a tudósokat, hogy módosítsák eddigi nézeteiket. Eddig ugyanis a már említett sziklarajzokból arra következtettek, hogy az ős-kőkor »művészetét« nem annyira a díszítő szándék, mint inkább a mágikus elképzelés ihlette, tehát az ihletőerő az úgynevezett vadászvarázslat volt, nem pedig a cro-magnoni em- tudatos« gondolkodásá- és erőfeszítésének az eredménye. A most feltárt La Marche-i vezhetők őskőkori könyvtárnak, és azt jelzik, hogy a mai ember közvetlen elődjének a szellemi képességei jóval nagyobbak voltak, mint ahogy leletek azonban joggal ne-1 eddig sejtettük. Katrjoika és társai Mindig élményt jelent Bu- • hordó asszonyokét, a malaco- I lován, szomját oltó északi em : , 1 J " _ 5- _ XT i no Wűr \7 Q1 OmOTIPVi pO'V-hPV fii dapesten, ha az ott időző a Szovjet Tudomány és Kultúra Házának kiállításait megtekinti. Tárlatvezetést vállal most cikkünk is, hogy a figyelmet egy különösen gazdag, mély élményeket hagyó kiállításra irányítsa. A sok nemzetiségű Szovjetunió népművészetével ismerkedhet a látogató ezekben a napokban a kultúrpalotában. A szemet először azok a festett cserépfiguráik ragadják meg, amelyek Dimkovából, •vi területről kerültek aív báj festi boldogra a ■babák« arcát. A két vállukon átvetett rúd segítségével vizet kát etető parasztomét. Ki ne j bér. Valamennyi egy-egy taa ki ide, kirovi . Naiv mosolyodna el a »tenyerestalpas«, rikító páván? ' Vagy az öklelődző kecskéken. A mézet »nassoló« mackó is mintha a meséből lépett volna elő. Más hangulatot áraszt a Da- gesztánból érkezett anyag. Ezüstremekek hívják fel magukra a figyelmet. Cizellált kelyhek, kupicák, karcsú nyakú korsók, mesterremek pú- derdobozocska. Vetekszik ezekkel a juvai nemzeti területről gyűjtött kőfaragványo- kat rejtő tárló, melyben roz- márcsontmaradványokat is elhelyeztek. Ez utóbbiak Velen- ben készültek. Vad haroos a Kalinyini kaleidoszkóp Sok érdekes történik szovjetunióbeli testvérmegyénkben. Ezekből válogattunk néhányat. Témájuk ugyan különböző, egyben mégis egyformák — nagyon érdekesek. Koktélparti munkásoknak Bármennyire meglepő, a munkások i vassal kezdik a műszakot a Kalinyini Selyemgyárban szeptember vége óta. Frissen »csapolva« kapják az erősítő koktélt. Persze nem szíverősítőt, ahogyan mifelénk a pálinkát nevezik. Ez a koktél az üzemorvos receptje szerint készül, mégpedig gyógyfűbárlatból, természetes gyümölcslé vekből, oxigénnel dúsítva. A húsznapos kúra hatása már érződik; javítja a dolgozók idegállapotát, a szervezet működését. Ezt a módszert hamarosan a többi gyárban is meghonosítják. Két keréken Batumiig Ritka vendége volt a közelmúltban testvérvárosunknak. A Vlagyivosztokból Batumiba kerékpározó A. G. Gersfeld átutazott Kalinyinon. A hatvanhárom éves, nyugdíjas földrajztanár csaknem negyven éve készült a nagy útra. Edzésképpen több mint l 300 000 kilométert »tekert«, mindent elolvasott a jövendő útvonalról, tanulmányozta a térképet, kidolgozta a pontos menetrendet. Harkov típusú turistagépének nyergében május 20-án indult el a vlagyivosztoki Dinamo stadionból. Három hónap alatt tízezer kilométert tett meg. Közben kétszer cserélt külsőt mind a két keré- j gurák, kocsikerékgyártó med1,-on e öfiTÄT-» fcniTiirkf Thntnlf in— I .. . , , . nulmáimyal ér fel; a Jenyiszej folyó körüli népekkel ismertet meg. Mozgalmas fókavadászatot faragott a népművész a tülök oldalára, a másikra meg- valóságos rénszarvasversenyt. »Hideg csil- logású« anyaggal ébresztenek bensőséges élményt. Gzseli — Moszkva környéki — porcelán finom anyaga ragad meg ezután. Kékesfehér cet, hátán egy egész mesevilággal, páva formájú kancsó, körítve nehéz, mértani formákat kombináló, ezüst hatású csipketerítővei, mely Volog- dából érkezett. A kerámia viszont Szkopin- ból. Ez rjazani terület. Vetekszik a Gorkij körüli vidékkel, mely szintén híres a népművészetéről. Innen a hohlomni tárgyakat láthatjuk. Gyönyörűbbnél gyönyörűbb tálak ó- árany színnel mintázva, virágdíszekkel. Pici mártásos tányérok, ugyan ki lenne bátor enni belőlük? Gyermekjátékok a moszkvai területről, Bogozodszkojeból. Tündérgyanús öregemberfiTávirányítású munkagép Előfordulhat, hogy nagy teljesítményű gépekkel úgy kell megoldani bizonyos feladatokat, hogy az irányítást végző személy még védőöltözetben sem tartózkodhat a gép kezelőfülkéjében. Ilyen eset állhat elő például az atomreaktorok üzemeltetése közbeni robbanásveszélyes körülmények között stb. E célra a nyugatnémet szakemberek olyan távirányítású munkagépet fejlesztettek , ki, amely akár 1—1,5 kilométer távolságról is működtethető. A konstrukciós feladat nem műveletsort kell elvégeznie nagy biztonsággal, melyhez a parancsokat rádióhullámok útján kapja a távolban tartózkodó személyzettől. A 22 tonna súlyú, nagy méretű rakodóval ellátott munkagépet az NSZK magkutató központja vette használatba, egyelőre , volt egyszerű, hiszen a robot baleseteknél, a földgáz- és í gépek sok féle, egymással I radioaktív anyagok szállítását olajkutak begyulladásánál, j összhangban álló bonyolult j végzik vele. ken, s ötven küllőt pótolt újjal. Útja végcéljára, Batumiba novemberben érkezik meg, s akkor már tizenötezer kilométer lesz a háta mögött. Muzsika a zaj ellen Könnyű, kényelmes fejhallgató van a munkások fején. A látogató az első pillanatban meghökken, amikor meglátja őket a gépek között a kalinyini fésűsgyapjú-kombinátban. Először a legzajosabb üzemekben a— fonodában, a szövődében, a gyűrűsfonóban — jelentek meg a vevőkészüléket is magukban foglaló fejhallgatók. A jó zene szórakoztat, bár elsősorban nem ezért építették ki a gyár rádióhálózatát. A zene ugyanis a gépek zajától védi a munkásokat, csökkenti a fáradtságérzetet, javítja a hangulatúkat. Mozi a cirkuszban Sokáig áll nyáron kihasználatlanul az ezerhétszáz személyes kalinyini cirkusz. Ez adta az ötletet, hogy a szezon előtti időszakban filmet vetítsenek a porondon. Az ideiglenes mozit egyszerre ezerkétszáz kalinyini látogathatja. Most már kezdődnek a cirkuszi előadások, s nemes gesztusként Valter Zapasnij állat- idomitó bemutatkozott a Vulkán moziban. Kedvenc tigrisét, Tájfunt is magával vitte a kis színpadra. Az idomítás- ról rögtönzött előadás és bemutató után a riézők A nagy vék, takarító nyuszik. »Tetten ért« macska, öregasszony, aki gyanakodva figyeli élete párját, s mintha azt kérdezné: »Dologidőben akarsz mulatni?« Az anyag: fa. De mintha élne a holt is. A miniatűr lakkfestés csodái azok a titkos ládácskák, dobozok, melyeket történelmi képek, élet jelenetek, festett legendák díszítenek. Páleh- ben, az ivanovi részen készültek. És végül a kövér, de angyal arcú Matrjoska-babák, melyek egyre kisebb önmagukat rejtik! Mintegy szimbolizálva az életerőt. Derűt virágzó kiállítás ez. L. L. attrakció láthatták. című ‘cirkuszfilmet ! j Mennyi baj van az emberek- 1 kel... Új múzeumi tárgyak ■ i Öreg masinák sorsa Valamennyi utazó szívesen [nemzetközi jelentőségét, és pásztázza tekintetével a ka- I döntenek megőrzése felől. Hogy miért egy nyugatnémet lap foglalkozik ezzel? Mert felmerült a technikai eszközök múzeáljs értékként való keposvari vasútállomáson az öreg »kávédarálót«. A régi mozdony fölött eljárt az idő, még nagyapáink vonatoztak vele. így kiállítva méltó hely- j zenésének 'gondolata az NSZK- re került az ipar- és a közle- I ban is, és a szovjet vagy az kedéstörténet egyik közszem- NDK-beli példa megszívlel he lére tett darabja. A masina láttán mindig megfogalmazódik bennem a kérdés, vajon mi lesz a sorsuk a kiérdemesült gyári gépeknek , és más közlekedési eszközöknek? Természetesen egyetlen múzeum nem képes befogadni valamennyit. Törődni mégis érdemes velük, bizonyítja például a szovjet módszer is. A Szovjetunióban ugyanis egyetlen, gépet sem selejteznek ki addig, amíg a moszkvai központi múzeum szakemberei felül nenj. vizsgálták. Sőt Moszkvában arra is van gondjuk a kiállítóknak, hogy az érdekesebb műszaki újdonságokat is közszemlére tegyék. A Süddeutsche Zeitung hírül adja, hogy az NDK-ban 1965 óta pontosan számba veszik valamennyi technikai műemlék lokális, nemzeti vagy | tő. így például már ipartörténeti múzeummá lett a 70 méter magas dortmundi aknatorony is, ahol nemcsak a technikatörténet kap helyet, hanem a tetején kilátót is berendeztek. Megyénknek természetesen j sókkal szerényebb az ipartör- I ténele, de múltunkhoz ez is 1 hozzá tartozik. Az agráripar termékei, a tegnapi körmös- traktor, cséplőgép vagy eppem a cukorgyár néhány már nem használt masinája. Érdemes lenne végiggondolni, hol és hogyan kellene az arra alkalmas ipartörténeti érdekességeket kiállítani, megőrizni, mert nemcsak az ncskavasteiep az egyetlen megoldás. T. T.
