Somogyi Néplap, 1975. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-08 / 236. szám

'ljuztcit cyztrku&őiíq.! A közelmúltban értesítést kaptunk a Somogy megyei IKV marcali kirendeltségétől, melyben közölték a Marcali, Park u. 7. sz. alatti 16 lakás bérlőivel, hogy szeptember 27-én délelőtt 9 órakor tartják a lakóépület garanciális javításával kapcsolatos helyszíni szemlét. Kérték az érde­kelt lakókat, hogy ebben az időpontban tartózkodjanak otthon. Az értesítés alapján mindnyájan, akik úgy éreztük, hogy érdekeltek vagyunk, egész délelőtt otthon vártuk a bizottságot — mindhiába. A helyszíni bejárás ugyan meg­történt, de csak abba a lakásba csengettek be, ahova a kivitelező (a volt TÖVÄL) vezetője jónak látta, így a la­kók többsége fölöslegesen töltötte otthon a fél napját. Az épületbe a lakók 1971 nyarán költöztek be. Azóta már többször volt garanciális bejárás. Ezután kisebb hi­bákat kijavítottak, azonban a lényegesek, a rendszeresen ismétlődők maradtak. Panaszkodni —» úgy látszik — telje­sen fölöslegesemért mind ez ideig nem történt lényeges változás. A korábbi bejárások alkalmával a hibákat látván ilyen válaszokat adtak a lakóknak: »örüljön, hogy lakást kapott«; »ha van egy rakás gyereke, az erősen lejtős par­ketten legalább megtanulnak görkorcsolyázni« stb. Kérjük az illetékesek sürgős intézkedését, valamint válaszát arra vonatkozóan, hogy a szeptember 27-i bejá­ráskor miért nem kerestek föl minden lakót? Tisztelettel: Seikt/g. cÁntalní Marcali, park u. 7. 1/6. és 8 aláírás Tisztelt Szerkesztőség! Szeptember 22-én 7.28 órakor Csokonyavisonta alsóról Barcsra, a munkahelyemre akartam utazni autóbusszal. 'Kőműves vagyok, munkásruhában voltam. Az autóbusz vezetője kitessékelt a kocsiból, és azt mondta: »Papa, öl­tözzön át, és azután utazzon!~ Eddig ugyanezen a járaton ezzel a személyzettel ilyen ruhában utaztam, s még sohasem részesültem ilyen bá­násmódban. Túlzottnak tartom a sofőr aggályait, mivel a kocsiban semmilyen felirat nem jelezte, hogy munkásruhá­ban utazni tilos. Tisztelettel: DCunuirto-n Sander 7966 Csokonyavisonta AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI B I ZOTT S ÁGÁN AK LAPJA T,9ZM fOBOK XXXI. évfolyam. 22(7, szám. Szerda, 1975. október 8. 2,3 millió forint uborkáért (Tudósítónktól.) A csurgói áfész körzetében 1973-ban 12 vagon, 1974-ben 38 vagon uborkát vásároltak fel és továbbítottak a Nagy­atádi Konzervgyárnak, illetve a MÉK-nek. 1975-ben nagy gondot fordítottak az ubor- katermeles megszervezésére A szövetkezet 17 községében j 530 kisgazdasággal kötött szerződést. A termelők részé- I re 108 kiló jó minőségű ubor­kamagot adtak ingyen, 70 500 forint értékben. A csurgói felvásárlók úgy vélik, hogy körzetükben el­fogadható eredményt hozott I ennek a fontos zöldségfélének | a termelése. A nemrég elké- ; szült jelentés szerint 51 vagon uborkát vásároltak fel. amely­nek döntő többségét-, a Nagy- I atádi Konzervgyárnak szállí- i tották. és 8 vagonnal adtak a MÉK-nek. A szövetkezei ezért 2,3 millió forintot fize­tett a kisgazdaságoknak. ' A legtöbb uborkát — 22 vagon­nal — a csugóiak termelték, de jó volt az eredmény Iha- rosberénvben és Iharosban is. Az időjárás nem kedvezett ennek a növénynek; augusz­tusban ködök- akadályozták a fejlődést és fellépett többfaj­ta betegség is. A szövetkezel illetékes szakemberei rend-, szeresen látogatták a terme­lőket, javasolták a szükséges növényvédő szerek használatát és egyéb szaktanácsot adtak. Talárt- ez is hozzájárult ahhoz, hogy Csurgón ’ az átlagosnál jobb eredmény született. A múlt évben a Nagyatádi Konzervgyár . három termelő­nél- megvalósította a támlás rendszerű uborkatermelést. Ennek nagyon sok látogatója volt. Az elért jó eredmények hatására 1975-ben már 50 kis­gazdaság vállalkozott a tám­lás uborkatermelésre. Közülük is kiemelkedő Kiss Ferenc eredménye, aki Csurgónagy- martonban 300 négyszögölön 105 mázsa, Zámbó Ottó csur­gói lakos, aki 200 négyszög­ölről 61 mazsa termést taka­rított be. A Nagyatádi Konzervgyár nagyon jó partnernek bizo­nyult. szinte óraműpontosság­gal dolgoztak a gyár átvevői. A termelők azt szerelnék, ha a mérettől eltérő, görbe és salátauborkát is átvennék az egész szezon alatt — még ha 70 filléres kilogrammonkénti áron is —, .mert mintegy 3— 4 vagonra tehető az a meny- nylség, amelyet" állatokkal etettek föl vagy kárba veszett. Rád ió jegyzet Mit rejt a magnó? Tapasztalt ciceróne — Idehallgasson, kedves idegenvezető! Miért ra­gaszkodik ahhoz, hogy már a hegyi kirándulás előtt kifizessük a járandóságát? Talán attól fél, hogy va­lamelyikünk nem lesz hajlandó fizetni? — Dehogy ... De nézze csak azt a szakadékot. Ha tudná, hányán pottyantak már bele abba énelőlem... Rendőr — a vendéglőben A rendőrfelügyelő étte­remben ebédel. Ebéd után odahívja a fizetőt: — Főúr! Üj szakácsuk van, nemde? — Valóban... De hon­nan tudja? — A tányéron ismeret­len ujjlenyomatokat látok. Védekezés A bíróságon. — Vádlott, elismeri te­hát, hogy a károsultat fej­be vagta egy üveg borral? — Elismerem, tisztelt bí­róság. De meg kell jegyez­nem, hogy igen könnyű bor volt. Ismeretség Könyvtár és ifjúsági klub nyílt Balatonszárszón (Tudósítónktól.) Hétfőn este több mint 120 érdeklődő részvételével nyi­tották meg az őszi megyei könyvheteket Balatonszárszón. 1951-ben kapott könyvtárat Balatonszárszó, amely akkor éppen a kétezredik volt az országban. A községnek — amint erről dr. Petrus László tanácselnök' az új könyvtár és ifjúsági klub átadásakor ava­tóbeszédében megemlékezett — csak most adódott lehetősé­ge modern könyvtár és klub létrehozására. Széles körű ösz- szefogással, 550 000 forintból valósították meg az új könyv­tárat és klubot, ahol 3500 kö­tet várja az olvasókat. Az előbbi berendezését a megyei könyvtár ajándékozta a ba- latonszárszóiaknak, A könyv­tár és a klub egy fedél alatt készült a művelődési otthon­nal. Itt folytatódott az ün­nepség. Az őszi megyei könyv­heteket Szita Ferenc, a me­gyei könyvtár megbízott igaz- | gatója nyitotta meg. Ezután az igali áfész Bé- ke-emlékplakettel kitüntetett irodalmi ánnpada Vörösmar- ty-em!ékmüsort mutatott be. Nagy érdeklődés kísérte a rendezvény író vendégének, Berták László keltőnek az előadását, akit munkásságá­nak ismertetésével Azsóth Gyula nyugdíjas iskolaigaz­gató mutatott be. Bertók ké­szülő kötetéről. Vörösmarty életéről beszélt hallgatóinak. Ezután két, nyomtatásban még meg nem jelent versét mondta el. Három gyár mindennapi termelési gondjairól hallot­tunk tegnap a rádióban, az­zal a jó érzéssel, amelyet minden patrióta érez, ha szűkebb / hazájáról olvas, lát, vagy hall valamit. Örömünk­nek azonban ezzel egyszer­smind vége is szakadt. Mert a Mit rejt a térkép? című műsor — valljuk be — unal­mas volt. S nemcsak azért, mert — a kaposváriaknak legalábbás — olyannyira is­mert dolgokat hallhattuk új­ra, a műsdr végtére is az ország rádióhallgatóinak készült. Inkább azért nem kötöttek le Kondor Katalin riportjai, mert a város éle­téből, korszerű gyárainak mindennapjaiból nem tudta kiemelni az igazán érdeke­set, az igazán kaposvárit. Vízi csomópont az Amu-öarján A közép-ázsiai Amu-Dar- ján befejeződött a Tahi-Atasi vízi csomópont építése. A fél kilométer hosszú vasbeton vé­dőgát a földgáttal és a hajó­zsilipen keresztül vezető mó­lóval másfél kilométer hosszú átjárót biztosít a folyón. A védőgáton gépkocsik és vas­úti szerelvények haladnak, ami lehetővé teszi a közleke­dés jelentős javítását az Amu- Darja alsó folyásánál. A vízi csomópont legfőbb jelentősége azonban az, hogy üzembe he­lyezése után új földek vál­nak öntözbetóvé. Rózsák tüskével Dicsérem a városban dol­gozó kertészek igyekezetét: legyen minél több virág Ka­posváron, az utcákon, a te­reken. Tapasztalataim sze- J cint azonban parkosítóked­vük mellőzhetetlen szempon­tokat hagy figyelmen kívül. Így például azt, hogy a vi­rágokon nem lehet átlátni. Ezt elsősorban azok állít­ják, akik a Berzsenyi utcá­ból akarnak az Ady Endre utcába kanyarodni. Magasra nőtt rózsák nehezítik a tájé­kozódást, a volán mögött ülök kényelmetlenül feszen­genék. nyakukat tekergetve, nyújtogatva: minek lehet itt nekimenni? Megoldás persze van, a legegyszerűbb: ültessenek szép munkát végző kerlé- szeink az ilyen helyekre ala­csonyabb növésű virágokat. Egyéb megoldások: 1. Járjunk gyalog. 2. Járjunk emeletes kocsi­val. ahol a vezetőfülke a fel­ső szinten van. g. Járjunk másfele. 4. Járjunk pórul. M. A. Megtalálni egy település karakterét, s csak a lakóira jellemző vonásokat sok mun­ka, okos válogatás és szeren­csés kéz dolga. A riporter azonban itt a mindennapos termelési kérdésekre figyelt. S néha szótlanul ment el egy-egv mélyebb értelmű összefüggés, jó fogódzót kí­náló apróság mellett. Szóba került például a «'köpködő«, az egykori kaposvári munka­erőpiac, amely kitűnő kiin­dulópontja lehetett volna a mai vizsgálódásnak. S ha már a mánál tartunk: vajon mi indokolta három gyár egymástól sokban különböző termelési gondjait • boncol­gatni? Pusztán azért, hogy a végén leszögezzék: Kaposvá­ron is kimerültek a munka­erő-tartalékok. A villamos- sági gyárban egyebek között megjegyezték: mekkora el­lentmondás. hogy a korszerű üzemi épületekben rég el­avult gépek dolgoznak. A riporter nem figyelt a meg­jegyzésre, pedig itt az ipar- telepítésnek egy eléggé álta­lános és súlyos gondjáról, az elavult technika konzerválá­sáról volt szó. A csaknem harmincperces műsorban sem Kaposvárról, sem iparának helyzetéről, sem munkásának életéről nem kaptunk egységes képet. Cs. T. Senki sem intézkedik Ömlik a szennyvíz A kaposvári Kinizsi lakóte­lep 2. tömbjének megbízottja, Varga Gyula különös problé­mával keresett meg bennün­ket: immár háromnegyed éve ömlik a szennyvíz a földszin­ten, a lépcsőházban és néha az első emeleti lakásokban, s nem szüntetik meg a hibát. Decemberben költöztek be a lakók az OTP-lakásokba. és húsz nap múlva már följe­gyezték az első szennyvízöm- !ést a ház különös krónikájá­ban. A harmadik napon szí­vességből ideiglenesen megol­dották a gondot a Tolna me­gyei Állami Építőip'ari Válla­lat dolgozói.- Ezzel azonban még nem ért véget a kálvá­ria: újból és újból jött a szennyvíz. Először még akadt vállalkozó szakember, aki szintén szívességből segített, végül a tömbmegbízott dolga maradt a szennvvízömlés meg­akadályozása. ö-még egy gu­micsizma beszerzését is szük­ségesnek látta, szinte meg- érezve, lesz még folytatása a kálváriának ... És lett. Panaszukkal megkeresték az OTP-t is, ahol ígéretet kap­tak, hogy intézkednek ... Saj­nos, azóta semmi sem történt, hpgy megakadályozzák a to­vábbi ömlést. A lakók arra kíváncsiak, hogy ki a felelős a munka elvégzéséért, meri szeretnének már nyugodt kö­rülmények között lakni. N. J. Rentes rímverseny A reggeli gyorshoz kísér­tem le a rokonokat. Zseb- kendőlengetésen, búcsúzko­dáson túl voltunk márt Ak­kor figyeltem föl a lányra. A jajdulva megálló személy- vonatról lépett le, a lábát, mint műsorszáma végén a műlovarnő behajlította. — Öllé, óllá, olló! ' Nyurga srác vitorlázott elé: — Bocsánat, kisasszony; kit tesztelhetek önben? — a gügye pszichológust adta. — Kegyes kecske kegyecs­ke! — Benne vagyunk az ele­münkben. Mi tagadás? Szorosan a hátuk mögött lépkedtem, hogy szót se mulasszak az érdekfeszítővé való párbe­szédből. A lány pont gyanánt j tüszentett egy hatalmasat. — Hátha nátha — aggó-! dott a fiú. — Luxus buxus — muta- ■ tott be az egyik udvarra a j lány. Akkor jöttem rá, hogy mindennapos, nemes rímver-: sengésnek vagyok tanúja. Apró, zümmögő motolla cik- kant. — Varázsdarázs! A fiú vesztésre állt. De akkor ismerősüket pillantot­tak meg. aki minden bizony­nyal a közeli tejivóból jöhe­tett. mert a fiú diadalmasan mutatott rá: — Yvett evett-ivott. S ballagtak szépen a gim- \ nazium felé. —■ Lénké! KiAek kö­szöntél az előbb? — A második férjem el­ső felesége harmadik fér­jének. Gyászjelentés — Ez szörnyű! A Kraf- tovics család csaknem tel­jesen kihalt! — Honnan tudod? — Nézd csak az újság­ban a gyászjelentést: »... tudatjuk, hogy felesé­günk, nővérünk, nagyné- nénk. anyósunk, anyánk, nagyanyánk elhunyt...« Friss hír — Hallottad, hogy X.; a fiatal költő megnősült? — Mit ki nem találnak ezek a költők, hogy olva­sóik táborát megdupláz­zák! Üzleti szellem A szerelmes ifjú meg­környékezi imádottja kis- öccsét: Kapsz tőlem öt márkát, ha hozol nekem egy haj­fürtöt a nővéredtől. A csöppség erősen töp­reng, majd megszólal: — És mennyit kapok az egész parókáért? Párboj A híres író párbajra hiyja ki a rossz újságírót. — Ön annyival idősebb • nálam, hogy önre bízom, milyen fegyvert választ — mondja az újságíró. — A helyesírást válasz­tom. És akkor máris ha­lottnak tekintheti magát! Az MSZMP Somogy megyei Bizottságának lapja. Főszerkesztő: JAVOftlBÉLA Szerkesztőség: Kaposvár, Latinca Sándor u. 2. Postacím: 7401. Kaposvár, postafiók 31. Telefon: 11-510, 11-511, 11-512. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinca Sándor utca 2. Postacím: 7401 Kaposvár, postafiók 31. Telefon: 11-516. Felelős kiadó: Dómján Sándor. Beküldött kéziratot nem őrzünk aneg és nem küldünk vissza I Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahiva­taloknál és postáskézbesitőknéh Előfizetési díj egy hónapra 20 FU . Index: 25 967. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár, Latinca Sándor u. 6* . Felelős vezető: farkas Béla igazgató.

Next

/
Thumbnails
Contents