Somogyi Néplap, 1975. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-07 / 235. szám

/ Következetes igényességgel Látványos eredmények nem jelzik munkáját. A ta­nácsi dolgozóknak ahhoz a nagy seregéhez tartozik, amelynek tagjait a lakosság alig vagy egyáltalán nem is­meri: nevükkel nem találkozik az események tudósításaiban, nem szerepelnek a nyilvános­ság előtt, sőt ügyfélfogadás ré­vén is alig vannak kapcsolat­ban a település vagy a megye lakóival. Munkájuk azonban nem kevésbé fontos, mint azoké, akik a legkülönbözőbb fórumokon, szervezetekben képviselik a testületeket. ­Kerekes Andrásné dr., a megyei tanács elnöki referense nem fél a szótól: kiszolgálás. Igen, az ő — és sok, hasonló jellegű munkát végző társának — feladata a testületek és a testületi vezetők munkájának segítése, a döntések előkészí­tése, a határozatok végrehaj­tásának ellenőrzése. Amolyan soha véget nem érő, szünetet nem hagyó, szakadatlanul új és új tennivalókat szülő be­osztás, melyben a felelősség legalább akkora szerepet ját­szik, mint a végső szó kimon­dásában. És a siker babéra? A kudarc következményei? Mindegyikben osztozik föiöt- teseivel és munkatársával is — bár ez nem megfogalma­zott elismerésben vagy elma­rasztalásban mutatkozik. El­sősorban a szigorú önértéke­lésben, a belső átélésben. Tizenkét éve dolgozik ebben a beosztásban. A közigazga­tásban azonban negyedszáza­dot töltött el. Még a felszaba­dulás előtt kisinasként — az­az kisegítő adminisztrátorként — kezdte tanulni a szakmát Békés megyei szülőfalujában, és afféle mindenesként az igazgatás valamennyi ágazatá­ba belekóstolt. Családi életének alaku­lása Somogyba hozta: egy évi pártmunka után , személyzeti teendőkkel bízták meg a me­gyei tanácson, majd Kaposvá­ron vb-titkárként dolgozott. (— Volt olyan nap, hogy százkét lakáskérelmezővel kel­lett tárgyalnom.) At. ugyan­csak itt eltöltött elnökhelyet­tesi évek új színt, sokoldalú, eddig kevésbé ismert felada­tokat hoztak. Szívesen emlé­kezik a felpezsdülő művelődé­si életre, a szűk lehetőségű, mégis maradandó alkotásokat szülő esztendőkre. (— Tudom, csupán az én nevemhez nem fűződik egyetlen akkor készült szobor, épület vagy közintéz­mény létesítése sem. De jól­eső érzés tudni: az én mun­kám, a kezdeményezésem, szervező tevékenységein, ötle­tem is bennük van.) Jelenlegi beosztásában még szélesebb 'körben kamatoztat­ja igazgatási gyakorlatát, szé- j les köpű mozgalmi tapasztala­tait, szakmai, politikai tudá- j sát. Mert fiatal korától egész életének nélkülözhetetlen ele-1 me a rendszeres, szünet nél­küli tanulás. Az első csoport­tal végezte el a Tanácsakadé­miát, majd beiratkozott a jo­gi egyetemre. Nem kérdezem, nehéz volt-e a munka, a csa­lád, az . azóta már tanárként dolgozó kisgyermek mellett. (— Csupán két tized hiányzott a jeles bizonyítványhoz.) A folytatás: a pártfőiskola szakosítója. Tankönyvei meg az újabb kiadványok most is a kefe ügyében vannak. (— Ezt a munkakört csak állan­dóan frissített ideológiai kép­zettséggel lehet ellátni. Nagy felelőtlenség lenne^ megfelelő tájékozottság, elméleti megala­pozottság nélkül javaslatot, előterjesztést fogalmazni.) Tu­dását, mozgalmi gyakorlatát nemcsak hivatalos időben ka­matoztatja: 1948 óta megsza­kítás nélkül végez pártpropa- gánda-munkát. Jelenleg, az'l'n Oktatási Igazgatóság szakosító tanfolyamán politikai gazda­ságtant tanít. Tagja a megyei tanács pártbizottságának, ahol az oktatási bizottságban vesz részt a politikai tanfolyamok irányításában és segítésében. A vele való beszélgetésben 1 nfiinduntalan visszatér a mun­katársak, az osztály együttes szerepe, az ide kötődött kol­légák tevékenysége, az együt­tes munka, egymás tevékeny­ségének elvszerű bírálata, se­gítése. (— Az igazgatási mun­ka kollektív tevékenység.) Na­gyon szeretné, ha az itt dol­gozókhoz hasonlóan - mennél több fiatal választaná élethi­vatásul a tanácsi munkát, amelyben semmivel sem keve­sebb a szépség, az alkotó te­vékenység lehetősége, mint másutt. Igaz, ahhoz, hogy va­laki ezt felismerje, alaposan bele kell kóstolni az igazgatási munkába. A végére hagytam: Kere­kes Andrásné dr a főtanácso­si cím egyetlen somogyi bir­tokosa. A magas elismerés olyan kommunista munkájá­nak szól, aki szakmai, politi­kai képzettségével, feladata magas szintű ellátásával, em­beri magatartásával mindig önmaga teljességét adva segí­tette a tanácsok fejlődését. Többféle beosztásban, de min­dig következetes igényesség­gel. Paál László Tárlat az Ernst Múzeumban Szekeres Emil festményei, grafikái Második fővárosi tárlatát rendezte meg Szekeres Emil festőművész: most az Ernst Múzeumba hívja közönségét a somogyi alkotó. Pénteken dél­után nyitotta meg a kiállítást Martyn Ferenc Kossuth-díjas, érdemes művész, aki — te­gyük hozzá — megyénktől kissé távol kerülve is sok tá­mogatást nyújt az induló és a pályájuk delén álló festőknek. Négy termet töltenek meg a Nagymező utcai kiállító- csarnokban Szekeres Timii festményei és grafikái. A ki­állító úgy válogatta össze a bemutatott anyagot, hogy a megtett út művészi eredmé­nyeit is megosztja a nézővel, s láttatja ez az anyag Szeke­res új törekvéseit is. A mű­vésznek segíthet az ilyen kép­kiállítás, hogy »úti célját« új­ra számba vegye és hatásában fölmérje a képpé fogalmazott szándékot. # Kisplasztikák öt világrészből A somogyi piktúra érzékenyt lírikusa Szekeres Emil. Ne­héz, belső drámai harcot vív átélt hőseivel — a jó és a rossz küzdelmében. Magatar­tása azonban ezt a harcot »csapongóvá« teszi. A ko­rábbi képeken sötét színekkel bontja jki a formákat. A' Láto­gató és a Hegedűs abból a korszakából való. Már itt megtudjuk: Szekeres démonai a festő benső világának kiűz- hetetlen lakói. A mások által is átélhetőbb világban mintha nagyobb si­kerrel győzné le ezeket az.ár­nyakat. Leleplező vallomása rparadandó élményt nyújt az Egy lágerlakó emlékéről és azokról, Akik nem jöttek vissza. A második teremben kiszí­nesednek Szekeres vásznai j a derűs lírikus látomásos vilaga ez. Egy esetben azonban itt is fölrémlik az ördög képébe bújt gonosz; a Kék szoba sar­kából néz ránk — a rossztól megfosztva. A harmadik terem a grafi­káé. Már az előbbi festmé­nyek is jelezték, de csak most mondhatjuk ki, meggyőződve: Szekeres Emil tulajdonképpen sorozatokat készít. A képek egymásutánja ezt bizonyítja, s grafikái különösen. Sokáig izgatja egy-egy téma, nem oír egyhamar szabadulni tőle. (A Requiem sorozat.)" Igazából azonban csak néhány grafiká­jához kerülhet közel a néző. Ilyen a Műteremben és a Vi­rágok közt. Szekeres belső világának a különlegessége ugyanis nem magyarázhat meg mindent a nézőnek, az elhivatottsága sem. De abból mindenki ért, hogy a világ láthatóvá, fel- foghatóvá tehető. Ilyen az előbb említett két grafika. Itt látjuk igazán a sok harcot ví­vott, győztes festőt. II órányi Barna Százötven éve született Xantus János A budapesti zoo bejáratánál áll Pátzay Pál műveként az alapító1 mellszobra: »Az Ál­latkert alapítási eszméjének úttörője és első igazgatója«. Xantus János 1825-ben szüle­tett a -Somogy megyei Csoko- nyán. Háza falán emléktábla hirdeti, innen indult a világ­híres magyar tudós. Százötve­nedik születésnapján emlékez­hetünk az 1848-as nemzetőrre, honvédtisztre, aki bravúros szökés után Amerikába uta­zott, előbb térképész lett, majd 1850 után életét az ál­latfajok és növényritkaságok gyűjtésének szentelte. Utazá­sai, európai ember nem járta vidékek fölfedezése, legendás természettudós-hőssé avatták. May Károly róla mintázta Winnetou bátor barátjának, Old Shatterhandnek az alak­ját: Gyűjteményei Amerika ran­gos múzeumaiban találhatók, de végső 'hazatérése előtt a magyar Nemzeti Múzeum anyagának a gyarapítására is gondolt. 1865-től, hazatérve, a fővá­rosi Állatkert alapításán fára­dozott. A korabeli somogyi hetilap, a Somogy is foglalkozott Xantus tervével. De az, amiről a cikkíró számot adhatott, le­sújtó: az Állatkert alapítója a Somogy megyei Gazdasági Egyesülettől a Pesti Állatkert részére részvények vásárlását kérte. Az egyesület az 1867. január 23-i ülésén a nehéz gazdasági helyzetre való hi­vatkozással a kérést elutasí­totta. Ez évtől a főváros kinevez­te Xantus Jánost az állat- és növénykert első igazgatójának — terve valóra vált. Hazatérése után még több­ször útnak indult, hogy a ha­zát gazdagítva gyűjteményét gyarapítsa. Rá emlékezve a kései utó­dokról sem * feledkezhetünk meg: vállalják, őrzik-e példá­ját Somogybán? A szülőföld megtartja-e élő emlékét? Nincs tudomásunk róla, hogy születésnapján — ezen a ke­rek évfordulón — megemlé­keztek volna Xantus Jánosról itthon. Mert a magyar és a külföldi természettudósok ezen a születésnapon arra a somo­gyi, csokonyai házra is gon­dolnak ... H. B. UJ KÖNYVEK rr Hány példányban óhajt élni?" A képzőművészeti világhét központi eseményeként nyílt j meg a budapesti Műcsarnokban a III. nemzetközi kisplasz- j tikai biennálé. A kiállításon 28 európai és tengerentúli or­szág száz alkotójának több mint 500 művével ismerkedhet- j nek a tárlatlátogatók. Képünkön: M. Guguliánu (Románia) díjazott alkotása, a »Piéta«. A Gondolat Könyvkiadó megjelentette Miloslav Stingl: »Az utolsó paradicsom« című, sok érdekes — részben színes — képpel illusztrált útleírását. A néprajzi kérdések iránt ér­Kerekes Imre vakáció története] Az. időjárás ma világszínvo­nalon' termel: ontja a tavaszt. Ilyenkor általában mindenki­nek jó információi vannak a képességeiről. Áz Edina is megkerült. Most már aztán nincs mese, irány a Hűvös­völgy, az a háztáji dzsun­gel, amit időnként meglátogat­nak a férfiexpedíció tagjai, mert az a véleményük, lehet egy nővel több. Ismerem és ezt a világot. Ahogy megérkezünk a zöldbe, egy tiszteletkört rohanunk a a fák között, hempergünk a fűben. A Lakinger úgy ül egy ía tövében, mintha azt a kér­dést tanulmányozná: tömeg­sport lesz-e a rókavadászat. Ennél sokai izgátóbb, hogy a réten már megy a foci. Edinának szavamat adtam, hogy nem mozdulok mellőle, pedig izgat. Forró lesz a tal­pam, ha körülöttem pattog a bőr. Szentségtelen az adott szó, az ember a törvényt is felrúgja, azért csinálják. A lasztit még inkább. Az Edina csúnyán néz rám. Hisztis, mert látja rajtam, hogy szeretnék beszállni. Akád még néhány feszültség ebben a társadalomban. Ügy állok ott, mint aki mentőautón érkezik a fekete piacra. Aztán hirtelen minden rendbejön: nevetünk, még a fejfájása is elpárolog. Heve­rünk a félhomályban, a kezem rajta. Vannak már ötleteim is, hogy ** miképpen lehetne még kellemesebbé tenni ezt az évszakot. De ez csali annyit ér, mint dramaturgiai elmél­kedés egy vezércikkben. Per­sze azért nincs nagy baj, mert egyre jobban jön az es­te, és régi igazság, hogy estére minden rendbejön. Mert az este, kérem, szerény véle­ményem szerint, az élet sója. Este nélkül a házasság már régen megbukott intézmény volna. Minden lilába, a sötét­ség az életben nélkülözhetet­len. Öreg este lett, mire haza­raktuk a lányokat. A tagdíjak­ból volt annyi pénz nálam, hogy mindenki ivott egy po­hár sört a klubtagok egészsé­gére. Ügy általában tűrhető volt ez a kiruccanás, csak hát ugye, megszomjaztunk, elfo­gyott a cigarettánk, gyufánk, miegymás. Szóval eléggé csapzott az egész társaság. Hiába mon­dom, hogy most aztán már tű­nés haza, fáradt emberekkel nehéz szót érteni. Ha 'pontosan fogalmazhatnék, ámít most magamról gondolok, mindösz- sze annyi: itt most kiderült, hogyan lesz az ember alkal­matlan. Milyen könnyen megy és számos esetben olyan vilá­gos ez, mint egy gertyagyár neonreklámja. Magam is any- nyira elfáradtam, hogy saját meglepetésemre kézcsókkal búcsúzom az Edinától. Szóhoz sem jut. 14. Eljött a nap, a Mandel is utazik. A reptérre kijött a Weisz, a Táltos, a Kelemen, a Kun Vili. Előkelő társaság. Valamiféle halandzsanyelven társalognak. Aki nem ismeri a nyelvet — márpedi g«ki nem tud itt arabul? —, azt hinné róluk, hogy most érkeztek Mekkából. Hagyjuk ezeket a keleti meséket! Az ember ez­zel születik, és még felnőtt korában is ezt hallgassa? A Mandel természetesen szi­varozik. Duzzad egy fotelben, és olyan sűrű füstöt fúj, mint­ha két gyárkéménnyel koo­perálna. Valami Ki-mit-nem- tudon nyerte ezt az utat, há­rom hosszal verve a me­zőnyt ... Nem csodálom, hogy egyre veszélyesebb a légi út, ha ilyen pofákat is elvisznek. Címnek adhatnám: gondolatok a kifutópálya fölötti terra­szon. Közben mi természetesen jó tanácsokkal látjuk el a légi úton szerezhető tengeri be­tegség esetére. Éppen jókor, mert már hívják is az útle­vélvizsgálathoz. Amíg várunk a beszállásra; megtárgyalunk néhány közeli témát: az esti programot,' az eltévedt filozófiai nézeteket és egy afrikai földrengés tanul­ságait. .Szerintem mélyponton a történelem. A zseniális iáto- más 'tőlem! Innen már csak egy ugrás a nagy klasszikus éjszakába, ahol már semmire nem tudunk válaszolni. Leg­alább is a Mandel erre gon­dolhat. amikor nézik ,a cso- mogját; érdeklődnek nála: ki­nek szállítja azt a tíz doboz szivart. (Folytatjuk.) dekiődőknek csemege Franz Boas könyve, a »Népek, nyel­vek, kultúrák«, a kiváló tudós válogatott írásaival. Maurice Cornforth könyve »A nyílt fi­lozófia és a nyílt társadalom«; egy • polgári filozófus, Kari Popper nézeteinek marxista bírálatát adja. Anatolij Luna- csarszkij, a kiváló szovjet kul- turpolitikus, Lenin közvetlen munkatársa zenei témájú vá­logatott cikkeit, beszédeit, ta­nulmányait tartalmazza »A ze­ne világéiban«. Az ugyancsak szovjet V. J. Ridnyik könyve a »Kvantummechanika min­denkinek«. Ignácz Rózsa visz- szaemlékezéseinek kötete az »Ikerpályáimon«. Megjelente­tett a kiadó egy érdekes tu­dományos fantasztikus regényt is; Horváth Zoltán Géza köny­vének címe: »Hány példány­ban óhajt élni?« Sok színes és fekete-fehér kép illuszrálja Harald Lange szép fotóalbu­mát, címe: »Kelet-AfrUca ál­latparadicsomában«. Az Európa Könyvkiadó új­donságai között szerepel egy, a második világháborúról szó­ló elbeszéléseket tartalmazó antológia, melynek gazdag anyagát Bart István válogat­ta. Megjelent ' Maupassant: »Korzikai történet« című el­beszéléskötete, s a Magyar Helikon gondozásában Ovi­dius : »Átváltozások« című klasszikus versciklusa, Deve- cseri Gábor művészi fordítá­sában. A Napjaink költészete sorozatban látott napvilágot Edward Cummings 99 verse, kitűnő műfordítóink tolmácso­lásában. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó sok új könyve közül első helyen említjük meg Krúdy Mária apjáról írt »Szinbád gyermekkora« című érdekes életrajzi regényét. Hars László újabb ifjúsági re­génye a »Mi is voltunk gyer­mekek«. Kitűnően összeállí­tott antológia a világirodalom legszebb gyermekverseiből a T. Aszódi Éva által szerkesz­tett »Fecskeköszöntő«, Würtz, Ádám illusztrációival. Minia­tűr kiadványként látott nap­világot — Móra Ferenc elbe­szélésével, meséjével, Reich Károly illusztrációival — a »■Hendák mester \ és Busa deák«. Az ifjúság számára írt elbeszéléseket tartalmaz az ungvári Kárpáti Kiadóval kö­zösen megjelentetett könyv, »A titkos levél«. A Szépirodalmi Könyvkiadó megjelentette két kötetben Tamási Áron színpadi mű­veit, »Akaratos népség« cím­mel. A Diákkönyvtárban látott napvilágot Madách Imre drá­mai költeménye, »Az ember tragédiája«. Ismét a könyves­boltba került Kosztolányi De­zső összegyűjtött verseinek ré­gen nélkülözött, vaskos köte­te. Bólva Péter novelláiból ad válogatást »Az eltűnt szoba«. Benamy Sándor regénye »A pakomparts, az agglegény és a kisfiú«. A Magyarország fel­fedezése sorozatban látott nap­világot Tüskés Tibor a mai Pécset, annak problémáit is­mertető könyve, a »Nagyváros születik«. Somogyi Néplop 0 i \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents