Somogyi Néplap, 1975. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-05 / 234. szám
Múzeumi hónap Az emberélet ősze Napsugaras, ökpmyálatl dajkáló öszidő. Az öregséget, i az emberi élet őszét köti ma- J gához a képzeletünkben. Nem j olyan gondolatokkal, ahogy a : méla, de szópárbajra mindig kész Jáques beszél erről a korszakról Shakespeare »Ahogy tetszik«-j ében. »A végsó jelenet, j Mely e fura s gazdag mesét lezárja, / Megint gyermekség, teljes feledés, Se fog, se szem, se íny — lönkre- menés}<< Nem ilyen, kesztyűdobásnak is beillő gondolatokat nemz az emberi életnek ez a része bennem. .De kétségtelen, hogy — jaques-i hetykeségtől fosztott — , nosztalgikusát. Talán, mert néha, egy-egy esetben úgy tűnt: »másodrendű« állampolgároknak tekintik az öregeket a fiatalabbak. Olyanoknak, akiket meghallgatni az udvariasság nevében kell, de megfogadni, s beteljesíteni azt. amiről beszéltek, már nem kötelesség. S hozhatnék durvább példát is, amikor még »menet közben« leintik őket. »Másodrendű« állampolgárok? Sokat ismerek, aki szellemiségét tekintve fiatalabb az életkorban nála kétszer később születettnél. Mert igaz, hogy testi jelei letagadhatatla- nok ennek az életkornak, de az is, hogy ez nem jár feltétlenül a szellemi romlással. »Láttál-e már — azt mondja nekem egyikük — kígyót ved- lés közben? A kígyó siratja elhagyott bőrét...« Értettem,! hogyne értettem volnaÍgy van az ember is, ezt sugallta j a példázat. Ha az eltelt évek- j re — emlékeire — gondol; szomorú amiatt, hogy ezek már nem térnek vissza. Mintha csak egyetlen kenyerünk lenne, amelyből nap nap után egy karéjt lennénk kénytelenek szelni. Rémisztő dolog ez. mit tagadjuk? A költő Illyés Gyula ezt írta: »Fordítom főm barátaim elől. / Arcuk megannyi kéretlen tükör. Mosolyukból is iszonyodba látom, hogy ront felém törve-zúzva halálom.’« S egész könyvet irt az öregségről, a »Kháron ladikján« címűt. Idős falusi emberek sorjáznak előttem. Nem ismertem föl arcukon a mulasztásérzet jel_.. Udvarra szétterített diótermés száradását vigyázta az egyik. Nem értette a kérdéseimet. Nem akarta érteni. Vagy inkább: olyasmit tudott, amit én még nem. Így lehet. Duba Gyula szép könyvében, a »Vajúdó parasztvilág«-ban olvastam, hogy a falujukban az volt a szokás: az öregedők megválasztották sírhelyüket a domboldalon, önsajnálat nélkül, természetességgel. Ami innen, az emberélet feléről torokszorító, az onnan, a deleién tűi természetes, magától értetődő. Örök csak az emberiség, az egyes ember nem. Végső béke a termeszettel, melynek részei vagyunk, s megbékélés a körülményekkel. Ennyi lepne? Nem hiszem. »Féltek-e a haláltól? — tettem föl a kérdést egy nyolc- kilenc évvel ezelőtti riportban. »Éltem, s nincs félnivalóm a haláltól« — mondta a legidősebb riportalanyom. »Másodrendű« állampolgár öregségére csak abból válik, aki az volt addig is, csak ezt nem ismerte föl. Aki korábban is árnyékban élt, nem irányította1 a sodrást. Vagy nem úszott a sodrással! Aki csak magának élt, másoknak nem. Mitől volt olyan elégedett, az az egykori idős bányász? ö például aítól, hogy könyvei voltak, s ezeket az olvasmányokat hasznosította is. A szellemük szerint élt, dolgozott. Az egesz falu, az egész világ elfért benne, gondolatvilágában. S javítani akart, egyre javítani... Sok ilyen ember él. Aki ezekben a szép, őnzi napokban * utazik falura, az — talán meglepetésére — alig talál embereket. A „ legtöbb helyen az idősebbeket sem. Kint segítenek a fiatalabbaknak a mezőn. S kik a legaktívabbak egy-egy köz dolgát megtárgyalni falugyűlésen? Bizony, legtöbbször ők. Ünnepséget el nem mulasztanának, de bajban is az elsők között vannak, alck segítésre készek. Tudja ezt, aki átélt falusi tűzvészt, árt, egyebet. Aki egét-z életet él, nyuyodtabb. Nem vigaszként, mégis reményt csiholási szándékkal újra egy i’.lyési felismerés: »Higgyétek, hogy a halál: legyőzhető, ha én, lám, elestem is. Ha mind elesünk is: kitartón, magányos hátvédként, a végsőkig, ahogy megfogadtuk." Leskó László Káidi János Egyszerű helyzetjelentés Ahogy ballagsz, zúg a fasor. Lehet, hogy a szived dalol. Húsz éve. hogy erre jártál. De hol van már az a sár-táj? Mélybe merült, nem találod. Mutat a föld más világot. A dombszélről harsog, rádszól parázslóan az új házsor. A4. Volfszon TAPASZTALATCSERE A csengetésre Szvftlana Andrejevna nyitott ajtót. Meglátva az érkezőt csodálko- zón csapta össze a kezét, i — Hozta isfen! Vovka, fogadd a vendéget! Vovka kifutott a szobából, és Tatjana Alekszejevnával, az osztályfőnökével találta magot szemben. — Egy, amolyan hivatalos ügyet kell megbeszélnünk. A piacon aztán, mint felnőtt a felnőttel, egyenlő partnerként megbeszéljük, hogy miből és mennyit vásároljunk. Tudja, ez erősíti benne a pénz tiszteletét meg a takarékosságot ... — Én pedig bevittem az j üzembe, ahol dolgozom, hogy lássa a munkámat. Ez szintén ... ahogy mondani szók- í ták: serkentőleg hat. A villanyok aranylánca elnyúlik az égvilágba. Ami volt itt: por és emlék. A jövő meg: végtelenség. Csak a kisüt — lent az aljban — szalad tovább változatlan. Az ifjúság azon ment el — elszállott a kék egekkel. Uj állandó kiállítás A múzeumi hónap országos megnyitóján lekerült a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum kapujáról a lakat, mely hosz- szú ideig elzárta a nézők elől a megye legfontosabb múzeumi kiállítótermét. Kepek a somogyi föld és a somogyi ember történetéből címmel új állandó kiállítás nyílt a kaput táró múzeum átalakított helyiségeiben. A múzeumi szobákból egybefüggő kiállító- termet építettek, új elképzelések színhelyét alakították ki. Az -állandó kiállítás forgató- könyvét dr. Rakay Kornél, a Somogy megyei múzeumok igazgatója. Egyád Árpád néprajzos, Füzes Miklós archeo- botanikus, dr. Knézy Judit néprajzos, dr. Matolcsy János archeozoológus készítették egybehangzó rendezői elvek alapján. Tárlatvezető katalógus ugyan még nem készült, de hamarosan a látogatók rendelkezésére áll. A volt folyosórészben kapott helyet a történelmi porokat bemutató régészeti, archcobotanikai és archeozoológiaí anyag. Az őskortól a középkorig terjedő évezredeket foglalja össze röviden ez a részlet. Az egyetemes kultúrával állítja párhuzamba a rendezés Somogy világát, mely az őskor utolsó szakaszában kezdett kibontakozni. Somogy őskori lelőhelyeit mutatja itt a térkép, párhuzamban a franciaországi Niaux-ból való barlangrajzzal. Kaparok, agancseszközök, hegyek. pengék idézik a kor valóságát. Somogy földtana magyarázza a teljesebb megértést. A pliocén elején vidékünket a Pannon-tenger borította, mely feltöltötte Somogy területét. Á pliocén legvégén tűzhányó működött a mai Fonyód és Boglár területén. A rézkorban, időszámításunk előtt 2500-tól 2000-ig a táj eljegesedett, fenyő, nyír élt e vidéken, mammutok, orrszarvúak, bölények, barlangi medvék kora volt ez. Somogy lelőhelyein is megtalálták ezek maradványait. A bronzkorban lepték el ezt a tájat a bevándorlók, életükről vallanak: ékszerek, edények, egy késő bronzkori harcos lábvédője. A vaskorban területünkön az úgynevezett őspannonok él- l tek: illírek, szkíták, kelták, Parasztszobát idéző résziek 1 ekkor alakultak ki ősi kereskedelmi útjaink. A római kort az antik kultúra, civilizáció földből előkerült emlékei idézik. Bronz kocsidíszek, mérleg, Venus-szobor, csatok, ékszerek. > Nem kell várni a teljes anyag bemutatásának a végéig, hogy érzékeljük: a régebbi állandó kiállításon ugyan több tárgyat láttunk, de itt most valamennyi beszédes magyarázatul szolgál a régi idők megértéséhez. A Dunántúlt a rómaiak »makktermő Pannóniának« nevezték, ahonnan messze földre szállították I a makikoltatott sertést. I A honfoglalás korán át a I középkorig vezet bennünket a kiállítás első fejezete. A XIX. századba is elérkezik a látogató. A fejezet címe: pásztorélet, pásztormüvé- szet. Ismerős arcok néznek ránk a fényképekről: id. Kapoli Antal. Mecseki János, Tóth M, j hály, Varga Imre — a somogyi pásztorművészet reprezentánsai. A fafaragás széles ská- | iáját idézik az egyszerű hasz- I nálati eszközök, ajándéktár-' I gyak és hangszerek. Talán a legmegejtőbb a I családi élet, gyerekélet 'címűi 1 ■ I fejezet. Egy falusi ház néhány megmentett faragottfa-szerke- zete — ügyesen beépítve egy jelképes lakásba — hívja a nézőt, mint valaha a gazda az ismerős szomszédot. József Attila egyik versét idézik a földművesszerszámok gyerekjáték-utánzatai. Római kori gyerekjátékok vezetnek vissza a múltba, csutajátékok egészen napjainkig kísérnek. A oemutató utolsó fejezete különösen megkapó. Temetkezés, hitvilág, gyász, siratás — ez a címe. A somogyi sírokból előkerült szép tárgyi leletek mellett a hitvilág is szinte megszólal. Az új állandó tárlatot a Somogyvárról előkerült régészeti anyag zárja. A kiállítás nagyvonalú elképzelését jól valósította meg a Központi Múzeumok Igazgatóságának kiállításrendező csoportja Bankúti Albin vezetésével. A néző első látásra nem is tudja magába fogadni a látottakat, melyeket Lantos Miklós, Roboz László és Sza- bóky Zsolt fotói tesznek teljessé. A kiállítás művészeti tervét dr. Boreczky László készítette. Horányi Barna — Vesse le a kabátját, Tatjana Alekszejevna, és kerüljön beljebb ... Vovocska, készíts teát a vendégnek! Amikor megitták a teát és Vovát kitessékelték a szobából, a tanítónő a szülőkhöz fordult: — Kezdjük! És azt ajánlom, vágjunk rögtön a dolgok közepébe... Vova az iskola egyik legjobb tanulója. Az önök nevelési módszerét feltétlenül meg kell ismertetni valamennyi szülővel. Elhatároztam, hogy a legközelebbi szülői értekezleten önök részletesen ismertetni fogják a á nevelési módszerüket. A szülök összenéztek: — De hiszen nekünk nincs semmiféle különleges nevelési módszerünk — szabadkozott szinte meggyőzően az apa. — Vova magától nem válhatott olyan nagyszerű gyermekké — erösitgette a magáét az osztályfőnök. — Mint önök is tudják, nekem is van egy Vovával egyidős fiam., <f.ki már dohányozni is merészel... Nem tudjuk leszoktatni! A nadrágs~zij sem segít! — Hogy ragadtathatják el magukat annyira, hogy szíjjal verjék a gyereket?! — ször- nyedt el Szvetlána Andrejevna, Vovka édesanyja. — A szülök saját, következetes és okos cselekedeteikkel, példaadással nevelik a gyereküket — mondta Vovka édesapja. — Én fogom a fiacskám kezét, és együtt megyek vele a piacra bevásárolni — mondta szerényen a ház asszonya. — — Ez mind természetes és hasznos — mérte végig a szülőket Tatjana Alekszejevna szigorú tekintettel —, de a fiatalember, akiről már esett szó, aki bagózni merészel úton-útfélen, szintén tapasztalhatja, hogy a szülei köz- tiszteletben álló személyek, akik szintén becsületesen megdolgoznak a keresetükért. ő pedig... De hagyjuk ezt!... Az önck gyermeke milyen könyveket szokott olvasni? — Hogy milyen könyveket? — kérdezett vissza az édesapa. — Az igazság az, hogy Vova elég sokféle könyvet olvas. De ha az igazat akarom mondani, akkor Tatjani Alekszejevna. el kell árulnom: a mi Vovánk nagyon szereti böngészgetni a lexikonokat, szótárakat; szinte falja az útirajzokat, kalendáriumokat. — Értem — suttogta halkan a vendég. — Ennek ellenére én mégis ragaszkodom a szülői értekezlet megtartásához. Kérem, készüljenek föl rá . .. Hazatérve az osztályfőnöknő magához hívta a fiacskáját, és komoran közölte vele: — Mától kezdve minden gyökeresen' megváltozott. Holnaptól jársz velem a piacra bevásárolni . .. Most pedig lehelj rám! Te ismét cigarettázni mertél! Te életem meg- szomorítója. Mindig kínzol az ostobaságoddal! Sokkal okosabb lenne, ha leülnél, és olvasnád a lexikont meg a kalendáriumot __ S igér Imre fordítása Az Erich W einert együttes Kaposváron Dalok9 táncok a katonaéletről9 a barátságról Hatalmas tapsvihar zúgott 1 pénteken este a kaposvári) Csiky Gergely Színházban: az NDK Nemzeti Néphadseregének művészegyüttesét köszöntötte, s a magas színvonalú műsort köszönte meg a közönség. Fiatalos iideségű, derűs, a mai világról, a katonaéletről, a barátságról valló, sokoldalú művészeket ismertünk meg az Erich Weinert együttes tagjaiban. Pátosz és könnyedség, magas színvonalú ének- és tánctudás jellemezte műsorukat. Több műsorszámban is harmonikusan kapcsolódott össze a zene, a tánc és a kórus. Szinte az akrobaták színvonalán mutatták be a táncosok a katonai kiképzést felidéző stilizált számot, 'néhány perc múlva pedig arról tettek tanúságot, hogy a balett hagyományos körében, majd a show esztrád jellegű sodrásában is éppoly biztosak. Látványosan, kitűnően sikerült a Tánctilalom című jelenet, j amelyben pellengérre került a feudális gőg, es elnyerte jutalmát, a fiatal mesterek ügyessége, fűrfangja nyomán a táncaz.eretet. Sok folklorisz- *:kus elemet dolgoztak fel. Szinte valamennyi kompozíciót az teszi különösen megnyerővé, hogy mai igénnyel közelednek a népművészethez. Legemlékezetesebb a zárójelenet, melyben a táncosok és a kórus töltik ki a színpadot, és a gulyáságyű körül a szocialista nemzetek katona’óarátsá- gával együtt keltik életre a népek táncait, dalait. A kórus hasonlóan nagy sikert aratott. Klasszikus művek. modern dalok, népdalfeldolgozások es természetesen indulók szerepelnek a gazdag repertoaroan. A pergő műsorban helyet kapóit a humor is, természetesen a katonaélet derűs karikatúrája formájában. Különösen az tette rokonszenvessé az együttest, hogy a barátság nagyszerű példájaként a magyarországi turnéra hazánk dalaival, tárcáival készültek — ugyancsak magas színvonalon. Az NDK néphadseregének művészegyüttese méltán viseli a költő és forradalmár Erich Weinert nevét. Az idén huszonöt éves er. a művészközös.- ség. Legkorábban a kórus e.s a zenekar alkotta az együttest. később kapcsolódott be a tánccsoport, majd ^ szólistákkal és a Harapófogó elnevezésű politikai kabaréval lett teljessé. Száznyolcvan katonaművész turnézik két hétig hazánkban. Ütjük utolsó állomása a Madách Színház-beü díszelőadás lesz, október 13-án. T. T. Somogyi Néplap
