Somogyi Néplap, 1975. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-30 / 255. szám
/ AMATŐR SZÍNJÁTSZÁS Fiatalok alkotásai Fesztivál után A budapesti művészeti hetek keretében másodszor rendezték meg a budapesti szín- játszófesztivált a Fővárosi Művelődési Házban. Ez a fesztivál eltért a korábbitól; a rendezők nem szélesítették nemzetközivé, hanem olyan produkciókat hívtak meg, amelyek különböző fesztiválokon már bizonyították értékeiket. Neon a hagyományos értelemben vett versenyfesztivál volt, jóllehet a nívóju- talmak odaítélésével mégis valamiféle rangsort állított fel a zsűri. A találkozó arculatát elsősorban a szakmai viták, eszmecserék határozták meg, melyeknek az volt a céljuk, hogy közösen határozzák meg, melyek az amatőr- mozgalom gondjai, milyen tényezők befolyásolják az együttesek jó vagy rossz működését. A fesztiválon 14 együttes vett részt. Úgynevezett versenyprogramot mutattak be, és három együttes éjszakai előadásban, »műhely« elnevezéssel, vitával egybekötött bemutatót tartott. Az eszmecserét Molnár Gál Péter 'kritikus vezette be: Mit várhatunk egymástól? című előadásával. Elsősorban azt feszegette, hogy milyen hatású lehet egy-egy csoport, tud-e hatni a saját közegén kívül, és általában mit kellene játszania egy amatőr színpadnak. Szólt arról, hogy az amatőrök milyen szerepet tölthetnek be egy nép kultúrájában. A vitaindító után sokan elemezték az amatőr színpadok működési nehézségeit, társadalmi helyzetüket. Sok szó esett a sportoló és az amatőr együttesek társadalmi megbecsülésének különbözőségéről. Molnár Gál Péter ezekkel a szavakkal zárta a vitát; »-Tisztázni kellene, hogy az amatőr színjátszás alapvetően esztétikai, művészeti vagy politikai kérdés-e. Azt hiszem, hogy ez. elsősorban politikai ügy. Meg kell szervezni egy olyan fórumot, mely felelős és hatékony, mely meg tudja védeni az együtteseit... A mozgalom továbbra is élni fog.« A második szakmai vitán a Színházművészeti Szövetség küldöttével, Vámos Lászlóval, a Fővárosi Operettszínház főrendezőjével vitatkozhattak a részvevők. Vitaindítójában arról szerettünk volna hallani; milyen lehetőségei vannak az amatőr színjátszás és a hivatásos színházak kapcsolatának. A harmadik és egyben utolsó elméleti előadást Vitányi István, a Népművelési Intézet igazgatója tartotta Az amatőr színház és az amatőr társművészetek kapcsolatai címmel. Szenvedéllyel, őszintén beszélt, ismertette a művészetek differenciálódását, majd az egynemű művészeti ágak kialakulásáról szólt. Később a színjátszásra tért át. Vitazárójában nagyszerűen ecsetelte a fiatalság politikai helyzetét és az ehhez kapcsolódó amatőr színjátszói feladatokat. »ÍNekünk az a fő problémánk, hogy tudunk-e valamit mondani, ami eleven lesz. A mai és holnapi kornak megfelelőt. Lehet, hogy stílusban újítunk, lehet, hogy másban. Döntő a mondanivaló megtalálása. Nem tragédia az sem, hogy nem mindig vagyunk a csúcson. Most egy nehezebb időszak következik a színjátszásra. Betöltött egy bizonyos hiányt, eleget tett a társadalom és a kor követelményeinek. A hiány betöltése gyorsan megy, de utána szinten tartani, megújulni, új célokat elérni, új hiányt pótolni lassú, nehéz, de fontos munka« — mondta. Most, hogy a Szóljatok.. . sorozat véget ért. a ' budapesti fesztiválon voltak, akik úgy gondolták, hogy az amatőr színjátszómozgalom fölött meg kell húzni a vészharangot. Ügy vélem, hogy Vitányi István előadása eloszlatta a tévhitet. V. E. Az ajtó a játszótérre nyílik Egész napos osztály Kaposváron Csokonai-kiúllítás Csurgón TIZENÖT első osztályos gyereket két nevelő tanít a kaposvári Krénusz János Általános Iskolában. A pedagógusok bizonyára meglepődnek a hír hallatán, hiszen manapság kényszerűségből harmincöt, negyven gyerek is szorul egy osztályba. A tizenötös létszámot azonban a Kaposváron fölmerülő jogos igény szabta meg, amely szerint ki kellett alakítani egy kísérleti osztályt azoknak a gyerekeknek, akiknél valamilyen okból lassúbb a fejlődés, mint más, hasonló korúaknái. Ezek a gyerekek nem gyógypedagógiai alanyok, ők a kisegítő iskolába kerülnek. A Krénusz iskolába járók legtöbbjénél nem szellemi visz- szamaradás van, mégis több időt, nagyobb energiát vesz igénybe, hogy ugyanolyan ismereteket sajátítsanak el, mint a többi hatéves. E^ért járnak mindössze tizenöten egy osztályba, ezért tanítják őket úgynevezett iskolaotthonos módszerrel, amelynek lényege: a reggeltől estig iskola. Két tanítónő oktatja őket felváltva, a tanórákat úgy osztják el, hogy délelőttre és délutánra is jut. Bőven van idő tehat játékra, pihenésre A kísérleti osztály hely- módszerek a többitől? —kérí hiány miatt a. Kai Íny in város ! rész egyik átalakított helyiségében kapott otthont. Olyan I jól sikerült az átalakítás, I hogy a három apró helyiség- | ben most minden van, amire í az egész napos iskolába járóknak szükségük van. Osztályterem, egy fektetőhelyiség — most vásárolnak heve- rőket, hogy a délutáni csendespihenőt is biztosítani tudják — és mosdó. Az osztály ajtaja a játszótérre nyílik, így a szüneteket hasznosan tölthetik el. Kaposváron az idén próbálkoznak először a kísérleti osztállyal, a megyében azonban már foglalkoztak ezzel. Marcaliban es Siófokon tavaly is volt kísérleti osztály, igaz, nem a lassú fejlődésű gyerekeknek. Molnár Julianna j szakfelügyelő csak jót tud j mondani a tapasztalatokról: ! — Az osztály célja az, hogy I egy év alatt lassabb ütem- ' ben, de alaposabban készítse [ tol a tanulókat. Ha ez nem | sikerül, akkor van más lehe- j tőség. Vagy ismétli az osz- j tályt, vagy ha kell, kisegítő iskolába kerül. — Miben különböznek az I ilyen osztályban alkalmazott A volt csurgói tanító, Csokonai Vitéz Mihály, a magyar felvilágosodás legjelesebb poétája bármikor »visszatérhet« a nagyközségbe, nem kell jeles évfordulókra várakoznia. Így I is történt; születése kétszáza- dik évfordulója után egy évvel ismét visszatért ''a »múzsák rakoncátlan gyereke«. Most is, miként annak idején, mikor a csurgói »oskolában« segédtanítóskodott, fiatalokkal vette körül magát. Fiatal képzőművészek hódolnak Csokonai szellemének. Almásy i Aladár, König Róbert, Máger Ágnes, Pető János és Sze- methy Imre grafikáiból nyílt kiállítás Csurgón a múzeumi és műemléki hónap somogyi programjában. A poéta versei ihlették őket a kétszázadik születésnap alkalmából, amikor bemutatkoztak műveikkel — a Miskolci Képtárban. Azóta együtt áll a teljes anyaguk, melyre a legjellemzőbb, hogy érzékenyen fejezi ki Csokonai költői képeit, de magának a poétának az alakját is többen, megformálták. Nemcsak papíron, hanem plasztikai formában is. Az utak vándora áll előttünk. Bár Csurgó és Csokonai kapcsolata elevenen él itt az emberekben, a költő nevét viselő gimnázium előtti parkban találkozhatunk kőbe vésett arcmásával, mégis figyelmet érdemel a kiállítók kívánsága; az, hogy lehetőleg maradjon együtt a teljes anyag. S miért ne maradhatná mindig köztük Csokonai Csurgón, a képzőművészetben? H. B. dezem a pedagógusoktól. Varga József, a Krénusz iskola igazgatója: — Csoportosítjuk a tantárgyakat, ami azt jelenti, hogy egyikünk az anyanyelvi tárgyakat, írást, olvasást tanítja, a másiií kolléga a számtant és az ehhez kapcsolódókat. Van I két készségfejlesztő óránk is j hetenként. A beszédkészséget j és a rajzkészséget, a kéz-' ügyességet javítják. Amikor körülnéztem a kis osztályban — inkább hasonlított egy játékos óvodai foglalkoztatóhoz —, nagyon sok szemléltető eszközt láttam. A tárgyak, rajzok többsége a pedagógusok keze munkája, de az igazgató elmondta azt is, hogy hamarosan érkezik még az iskola általt rendelt sok más eszköz is. TÖBBSZÖRI vizsgálat után kerültek ide a tanulók. Az óvónők véleménye, az iskola- érettségi vizsgálatot végző bizottság és a nevelési tanácsadó megállapításai alapján. Sok kezdeti kudarctól mentik meg őket. Megteremtik annak a lehetőségét, hogy félelem, lemaradás, gátlás nélkül vegyék a következő akadályt. S. M. Marin Préda regénye Ässsag’w niag;ánios Oda kell figyelnünk egy- | ugyan. Az a hang ez, melyen másra, hiszen egymás meLett j például Sütő András vagy Kiélünk. A Duna köldökzsinórján"egv-egy országi NSb egv- 1 nek közülük bizonyos »élet- ' szakaszok« ugyanazokat a rendellenességeket jelentették. Másrészt: ugyanazokat a sikereket. Marin Préda, az 1922-ben született román író regénye akár magyar könyv is lehetne. Az 1945-tel kezdődő történelmi időszak — a kezdet — a térháj a. A jeles romániai író paraszti családból származott, tanárnak készült, újságíró, majd író lett. Több regénye napvilágot látott magyarul is. A nagy magányos című könyvét pedig a román irodalom csúcsai között szokás nyilvántartani. Joggal. Rokonságot emlegettünk az imént. Csákra ly,.László, szál az erdélyiek közül. Kicsit mintha e két író stílusának ötvözete lenne kimutatható itt. De a szlovákiai Duba Gyula novelláskönyvő- nek, az Ugrás a semmibe hangjainak rokona is lehetne Prédáé. S természetesen más, jelentős román íróktól is tanult: Sadoveanutól, Zaharia Stancutól. Még pontosabban fogalmazva: a »hátország«, a paraszti világ — ez teszi rokonná a felsoroltak közül jó néhánnyal. Azonos töltésű emlékek, sorsmotívumok, az eredethez való hűség. A nagy magányos című regény megjelenésekor a politikai bátorságot, az erköícsi felelősségtudatot hangsúlyozták j akarja a románjai kritikák. Préda e1 művében úgy beszél a vádasT von bácsi a postásunk /t kancsal volt. Ez kimondottan előnyére vált hivatása teljesítésében, mert egyszerre olvasta el a levélen levő címzést és a házszámokat. Ezt Mari néni, a falu hírharsonája terjesztette róla, dki pedig éppen Áron bácsi állítása szerint a környék legjobb megfigyelője volt. Messze híres kancsalságán, csak egyetlen lányának, Ág- nesnak a szépsége tett túl. Nem csoda hát, hogy az eladósorban nőtt lány úgy vonzotta a férfiakat, mint mágnes a vasat. A házuk előtti drótkerítés olyan hullámos volt az udvarlók könyöklésé- töl, mint a viharos Balaton. Áron bácsi, aki a sorstól későn kapott lányát a széltől is óvta, ellenszenvet táplált valamennyi látogatóval szemben., A kutyáját is kívülről kötötte a kapuhoz, hogy távol tartsa. a hívatlanokat. Legszebb napjai azok voltak, amikor a behívókat kézbesíthette. Széles mosollyal nyugtázta, hogy néhány tolakodótól egy időre megszabadul. Az ifjúi szenvedélyek pedig valóságos lánggal lobogtak Ágnes körül. Ha a kocsmában verekedés tört ki, abba* bizonyára az ö személye is közre játszott. Nem is tarA kancsal postás esete tották igazi legénynek a faluban azt, aki nem kapott néhány pofont miatta. Érthető. hogy a lány hiúságát kövérre hizlalták ezek az esetek. Módjában állt válogatni, s ő élt is a lehetőséggel. De Áron bácsi egyiket sem találta »jó« partinak. Különösen B. Nagy Pálra. az erdész fiára haragudott, mert apai ösztöne megérezte, hogy Ágnes »különös elbánásban« részesíti a szemrevaló fiút. Tény, hogy Pali fülig szerelmes volt a lányba, s érzései viszonzásra találtak. Amikor az egyébként jó étvágyú Ágnes másodszor hagyta ott a vacsoráját, Áron bácsiban szörnyű gyanú ébredt. Tüstént elhatározta, hogy végére jár a dolognak. Alkonyaikor munkájára hivatkozva távozott hazulról, majd lesben állt a kiskert végében. Nem töltötte fölöslegesen az idejét. Először Pali jelent meg. Áron bácsit ekkor érte az első csalódás. Hűnek hitt kutyája, Bodri, tiidám farkcsóválással futott a jövevény elé. Pali egy húsdarabot dobott neki, mire az Öreg éktelen haragra gerjedt. — Hát már a kutyájában sem bízhat az ember!... Kisvártatva Ágnes is megérkezett. S amit ezután Látott Áron bácsi, az már sok volt. A dühtől szinte lajté- kozva lépett a kővé dermedt fiatalok elé. — Te mit keresel itt? — rontott Palinak. — E ... é ... én csak az Ági kezét jöttem megkérni — dadogta a fiú. — Nem kapod meg sem a kezét, sem a többi részét. Hordd el magad innen, mert ha még egyszer meglátlak, a kutyámat uszítom rád — üvöltötte. Ekkor döbbent rá szavaira. Hisz ez a falánk dög is összeesküvő. Jól tomporon rúgta Bodrit, Ágnest pedig a házba zavarta. Nem tudni, hogy az esetnek volt-e tanúja, de másnap mar mesélték a faluban. Ágnes szégyenében napokig a szobájába zárkózott, de Pali is nehezen viselte el a gúnyos és kárörvendő tekinteteket. Néhány napnál tovább nem. volt maradása. Kikérte a munkakönyvét és Budapestre ment dolgozni. Elutazásakor »bosszút esküdött«, s ez napról érett benne. Néhány hét múlva hozzálátott a »kivitelezéshez«. Naponta levelet írt a szüleinek, melyben naplósze- rüen beszámolt sorsának alakulásáról. Küldeményeit időnként egy-egy csomaggal is »fűszerezte«. Áron bácsi, a postás pedig mi mást tehetett, mindennap szorgalmasan hordta a küldeményeket a falutól öt kilométerre levő erdészlakba. Kerékpárja lassan olyan mély nyomot hagyott az erdei avarban, hogy elengedett kormánnyal is odatalált volna. A levelek nem ritkultak. Később nehezítette a helyzetet a szokatlanul nagy hó; mintha azt is Pali rendelte volna. Áron bácsi azonban nem csüggedett, pedig átmenetileg csak gyalog tudta teljesíteni kötelességét. Így jött el a tavasz. Nem tudni, hogy a szerelem lobbant-e föl nagyobb erővel Paliban, vagy bosszúja eredményében bízott. Egy langyos tavaszi estén váratlanul betoppantott a postásházba. Nehéz leírni a döbbenetét, melyet Pali láttán Ágnesnek és anyjának az arca tükrözött. Ez a döbbenet azonban meglepetéssé változott, ahogy Áron bácsira néztek. Az öreg nyugodt volt. Előbb hellyel, napra jobban majd borral kínálta a jőve vényt. Pali is csodálkozott, de felbátorodott, és ismét előállt kérésével. Áron bácsi nem válaszolt rögtön. Egyenruhája felső zsebébe nyúlt, s egy gyűrött papírlapot kotorászott elő. Hosszasán néz te, majd megszólalt. — Szóval az Ágrlest akarod, fiam. Hát ide figyelj! Az elmúlt fél év alatt száz- hetvenháromszor ugrasztottal ki a szüléidhez a küldeményeiddel. En kezdettől fogva tudtam, hogy honnan fúj a szél. Hát ha tényleg szereted a lányomat, akkor 1 lecsapolni, nem a természekodásoktól, hamis ítéletektől terhes korszakról,. hogy ráreí- lektoroz az ezekből való kilépés, - iránybaállás1- lehetőségeire is. Magatartásformákra, cSelekedefrügyekre irányítja a figyelmet, melyek a lehetőségeket rejtik. Hőse, Niculae, fiatal, jelentős beosztású pártmunkás volt az »idők kezdetén«. Több falu fölött regnált, ahogy a parasztok mondják. Félreállítják. Akkor válik »nasv magányossá«. Marin Préda azt a folyamatot ábrázolja: hogyan talál magára önként vállalt »némaságában« ez az ember. Hogyan lesz szakképzett, ezerszer próbált élő értékké. Értjük a döntését, amikor nagy utat bejárva, a tisztulást szolgálni jelentkezik. A román író nem elégszik meg egy ember életszakaszának ábrázolásával. A korsza- fölmutatni. Nem j egy réteg, hanem osztályok ‘ gondolkodását, világnézetét körvonalazza. így tehát' nemcsak a szellemi élet meglehetős zűrzavarát érzékelteti, de azt is ábrázolja, melyik az az energiatelep, amelyből táplálkozva igaz embernek maradva léphet tovább a főhős. Erős kombinatív készségű író Préda. A társadalomfejlődési rendellenességet nemcsak ezek tüzetes leírásával hangsúlyozza. A főhős érzelmi életének zűrzavarával is érzékelteti. Majd a kilábalást a szerelem mindkét felet tisztító, jobbító ábrázolásával. Egyetlen kifogásom a könyv ellen ennek a szerelemnek »L’ove story«-s bevégzése. Feszültséget hordozó epizódok és lassúbb hömpölygő részletek váltakoznak a regényben. »Az embert kell művelni, az ember mocsarait kell most te is ennyiszer jössz el megkérni tőlem. Utána igent mondok. Így is lett. Pofii naponta szorgalmasan járta az lítat, amíg le nem rótta valameny- nyi »bűnét«. , Azóta másfél évtized telt el. Pali és Ágnes ma is szépen élnek, gyerekeik rég az iskola padjait koptatják. A nyugdíjas Áron bácsi kancsalságáról már ritkán esik szó, (fe ezt a kis történetet még ma is emlegetik. Jutási Róbert tét« — ez tanulságként sem utolsó. S — nagy írói erőre vall —; az olvasó néha szeretne beleilleszkedni, része lenni annak a tájnak, melyet ábrázol. Valóban jelentős regény. Az Európa Könyvkiadó tette közzé Keresztesi Éva szép fordításában, E. E. Somogyi Nép/apl 5
