Somogyi Néplap, 1975. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-03 / 232. szám

MÚZEUMI HÓNAP Országos megnyitó Kaposváron Á közélet gyalogosa Két díszes kivitelű program- füzetet is kézbe vehetnek a múltszeretők: az egyik a mú­zeumi hónap somogyi, a má­sik pédig országos eseményeit tartalmazza, örömmel olvas­tuk ez utóbbi első oldalán, hogy az eseménysorozat Ka­posváron veszi kezdetét. Tegnap délelőtt már autó­buszkiránduláson vettek részt az érdeklődők: a somogyvári ásatásokat és a marcali mú­zeumot tekintették meg. Dél­után került sor a múzeumi és műemléki hónap országos megnyitójára a Kaposvári Vá­rosi Tanács dísztermében. Balajcza János, a városi ta­nács elnökhelyettese köszön­tötte az ünnepség vendégeit; Garamvölgyi Józsefet, a kul­turális miniszter helyettesét, Varga Pétert, a megyei párt- bizottság első titkárát és Ko­csis Lászlót, a megyei tanács elnökhelyettesét. A köszöntő után Garamvölgyi József mi­niszterhelyettes nyitotta meg a múzeumi hónapot. — Az idén tizennegyedszer rendezzük meg a múzeumi és műemléki hónapot. Megnyi­tása évek} óta hagyományosan összekapcsolódik valamelyik jelentős múzeumunk új, ál­landó kiállításának avatásá­val. örvendetes, hogy most Kaposváron köszönthetjük a múzeumszerető közönséget — mondta a miniszterhelyettes. Ezután szólt a megye gazdag muzeális gyűjteményéről, a műemlékvédelemben mutatott példaszerű gondoskodásról, és méltatta Somogy megye életé­nek fejlődését, művelődésének, kulturális állapotának meg­újulását. Elmondta, hogy nemcsak a közművelődési in­tézményhálózatot jellemzi ez, hanem a közoktatásit is. Fel­hívta a figyelmet arra, hogy e négy hét eseményei során az egész országban fokozott figyelem irányul a magyar nemzet kulturális kincseinek megőrzésére és megismerésé­re. , — A közvélemény érdeklő­déssel és segítőkészen vesz részt mindazokban a megmoz- "dO fásokban, amelyek hazánk muzeális emlékeinek feltárá­sát elősegítik. A nemzetközi visszhang is megtisztelő. Az utóbbi két-három esztendőben a legjelentősebb muzeológus 1 és műemlékvédelmi szakembe­reket tömörítő szervezetek sorra keresték fel hazánkat konferenciáikkal. Az 1975-ös múzeumi és műemléki hónap során két másik európai város mellett Sopron is műemléki Európa-díjban részesül azért a kiemelkedő fejlesztő mun­káért, amely e védett város falai között megvalósult. Be­számolhatunk arról is, hogy az elmúlt 5—6 esztendőben leg­jelen tflSeWj vidéki múzeuma- , ink tucatja újult meg. A későbbiekben a miniszter- helyettes szólt a budai Várpa­lota helyreállításáról, a Ma­gyar Munkásmozgalmi Mú- j csupán a hatósági eszközök alkalmazásával; társadalmi aktivitáson alapuló közvéle­ményre van szükség. Beszéde végén köszöntötte a magyar múzeumok és a műemlékvé­— Egy utca bizonyult a leg- | nehezebb diónak — mondja. ; — Akkor már a donneri vá­rosrészben voltam tanácstag. j itt van a La borfal vy Róza ut- ‘ ca, Donner egyik legrégebbi része. Nem volt se járda, se úttest, télen egyszerűen nem lehetett bemenni. Talán ezt sikerült a legnehezebben ki­járnom. Segített más tanács­tag is. Most már rendben van, mondhatom, a városrész egyik, legszebb utcája. Már a negyedik ciklusban tanácstag Németh József. Ami­kor megbeszéltük a találkozót, idős emberre számítottam, ősz hajjal. Meglepődtem: mind­össze negyvenegy éves. Életé­ből a csendes napokról alig beszél, nagyon kevés volt az ilyen. — Gondolom a hivatalos szervek nem mindenütt fogad­ják kitörő örömmel a válasz­tók érdekében eljáró tanács­tagot. Tapasztalata szerint volt-e ebben változás az utób­bi csaknem két évtizedben? — Ez az a bizonyos eset, amikor az éremnek mind a három oldala fontos. A hiva­talokban pontosan tudják, meddig ér a takaró. Azt is tud­ják, hogy a jelzett problémára meg kell találni a megoldást. A választók viszont türelme­sebbek lettek. Előbb-utóbb mindenre sor kerül, ezt ta­pasztalhatták. Ettől függetle­nül most is azonnal jelzik a tanácstagnak, hogy mit kellene valahol építeni, javítani, bő­víteni. A harmadik oldal va­gyunk mi, a tanácstagok. Fel­adatunk addig járni, durván fogalmazva: addig zaklatni az ! illetékeseket, míg az ügy le A kezén aranygyűrű csillog, benne a véset: 20 év. Négy évvel ezelőtt kapta, 1951-től egyfolytában a kaposvári Bú­toripari Vállalatnál dolgozik. Segédmunkásként kezdte, ha­marosan betanított munkás lett, ’azután 1961-ben megsze­rezte az asztalosi szakképzett­séget. — Tizenhét éves legényke voltam, dolgozni kellett. Arra összpontosítottam, hogy minél előbb tovább képezzem ma­gam. Most egy nagy hőprés­gépen dolgozom. — Mint tanácstagnak, mi­lyen tapasztalata van az em­berekről: csak a valóban fon­tos ügyekben keresik föl? — Nőtt az emberek közéleti felelőssége. Föl tudják mérni, hogy mi az, amit a tanácstag I el tud intézni, s mi az, ami az egész környék lakóinak ja- i vát szolgálja. Hozzá kell ten- i nem: a nők és a férfiak általá- | ban 50—50 százalékban keres- j nek meg, ám a nők rendsze- I rint apróbb, nem közérdekű ügyekkel. Elzárkózni azonban — természetesen — ezek elől sem lehet. — Nehéz munkát végez a gép mellett, tanácstag, csalá­dos. Gondolom nem sok ideje jut egyéni kedvteléseinek hó­dolni. — Mindenre jut idő, ha megfelelően osztom be. A fe­leségem jórészt magára vál­lalta a családi gondokat. így nekem — ha szabad vagyok — több jut a szőlészetre, a ter­mészetre. Az előbbi családi hagyományként öröklődött rám, az erdőt, a természetet a pihenés kedvéért szeretem. Szép tájak vannak túl a Don­neren. — Nem fárasztja a tanács­tagsággal járó munka? — Nem. Kezdetben azt hit­tem: születni kell a közéleti munkára. Ma már kialakult bennem a vélemény: aki saját­jának érzi a köz érdekét, az szívesen csinálja és vállalja az ezzel járó megterhelést. Mészáros Attila zeum megnyitásáról, és utalt j delem fejlesztéséért fáradozó i nem- zárul. A donneri 20-as körzetben választottak meg, körülbelül 800 ember él ezen a területen. Ebből következik, hogy elég sokan keresnek meg, több a problémájuk, mint volt a korábbi körzetemben — Ka­arra, hogy hamarosan a Nem­zeti Galéria is megnyitja ka- j púit a várban. Fölvetette a kérdést: mi le- i hét az oka a közönség kiállí­tásokhoz, tárlatokhoz, műem­lékekhez fűződő vonzalmának. Több tényezőre is hivatkozott. 1 Első helyen az általános kul- j turális fellendülést említette,! amelynek során a tömegek birtokukba veszik a kultúrát. — Szerepet játszik ebben a! tudósokat, muzeológusokat, mérnököket, munkásokat. A nyitóünnepséget műsor tette gazdagabbá, hangulatos­sá. Először a Vikár Kórust hallottuk, majd a zeneiskola Barokk Együttesének előadá­sában Telemann E-moll szvit- í posszentjakabon —, ahol ké­jének harmadik tételét. Tö- rökkoppányi, szenyéri, kisbár- apáti népi énekesek műsorá­nak tapsolt a közönség; ők — igen stílusosan — dalokban. szocialista tartalmú hazafiság i balladákban idézték föl So­érzelmeinek erősödése, tudató sulása — mondotta. — Ezen a talajon kapott új lendületet a múlt történetének megismeré­sére irányuló törekvés. Rámutatott a miniszterhe­lyettes a teendőkre. Elmondta mogy megye múltját. Nagy sikert aratott a kaposvári Fo­nómunkás Kisszínpad is: a Vasravert fohász című pro­dukciót mutatta be. A nyitóünnepség dr. Bakay Kornél megyei múzeumigaz­hogy vannak társadalmi rété- rgató zárszavával ért véget. Az gek, amelyek kívül esnek a hatókörön. S a kulturális köz­életbe való bekapcsolásukat szorgalmazza az MSZMP KB közművelődési határozata is. Különösen nagy figyelmet kell fordítani a parasztság jobb felkeltésére. Garamvölgyi Tózsef, hogy a célok nem valósulhatnak meg ünnepség részt vevői ezután megtekintették a belülről megújhodott Rippl-Rónai Mú­zeum új, állandó kiállítását, amelynek címe: Képek a so­mogyi föld és a somogyi em- munkásság és a j bér történetéből. Ez az első érdeklődésének I somogyi kiállítás, amely várja vesebben laktak. Ehhez még I az is hozzá tartozik, hogy min- i den tanácstagnak megvannak I a körzetében a maga »ügyei«, és mindegyiket szeretné rövid időn belül elintézni. — Kell-e gyakorlat ahhoz, hogy egy tanácstag jobban el­lássa a feladatát? — Feltétlenül. Ennek hiánya azonban nem jelent hátrányt az újonnan megválasztottakra: a régiek mindig segítenek és a »kezdők« így hamar bele­jönnek. Megismerik a hivatalo­kat, jogaikat, kötelességeiket a gyakorlatban is. Ma már más szemmel néznek a tanács­tagokra: a hivatalokban előzé­egy , — — , ------- ------- , Rendezem a könyvespolcé-[ polcon hasonló a helyzet? E lmondta | a múzeumi hónap múltszerető kenyebben fogadjak okét, nem kat Legfőbb ideje. Egymás Mennyi papír veszett így kár­jelent egy-egy ügy elintézése ' ~ idegkimerültséget. közönségét. T. T. Kerekes Imre _ ... ■ I IJIllllllllllllllllllllllllllllM Ü vakácii Ilii 2= Az új .babát hirtelen elkap­ja a letargia: kávét rendel. Ezzel engem nem futsz, kis- anyám, úgy számíthatsz a jó kritikára, mint egy modern festmény. A Kelemen nyom­ja a szöveget a Nórának, per­sze ez is csak amolyan kon- ___ f ekcióduma, reggeltől estig ezt fedezni? eszi. Hallgatjuk a Wurlitzert. A Dalida meg a Giandi Morandi. Ennek ellenére tragikus a han­gulat. A srácok is hallgatnak, mert az új babánál eltört a mécses. Csak sír, és bámulja az asztal lapját. Nem nagy revü. Aztán a táskájából ki­húz egy lepedőt, ez van, mond ja. Felvették az egyetemre. Bemutatkozik: Edina. Össze- hajtja a papírt, a műszempil- lája frankón fényes. A művelt társadalom tudja, hogy időnként miért boldogok a nők. Ez persze ma még hiánycikk. Ülök, pillanatnyilag nincs jobb, a kávéskanállal kavarom a sört. Edina. Ki­emeli a kanalat a léből, elém teszi az kávéja felét, Idd meg, mondja Záróra, az eső eláll. Még egyszer körbejárjuk a parkot, a Nórát is visszük magunkkal. Az Edinának bemutatom a hivatalom. Lássa, hogy mégis vagyok valaki. Ennek a lány­nak a nyakán van az anyaje­gye. Ügy látszik, kezdem föl­Másnap figyelem az időjá­rást, mint műhold a felhőket.. izé, lopom a napot. A suli be­zárt, ülök az erkélyen, a fe­jemmel ellentétes oldalon. Nyugágy. A néném tesz-vesz, miközben arra vár, hogy el­vegyék. Nincs protekciója. Kép — szöveg nélkül. Megfigyelé­sem szerint bírná, ha ráakasz­tanám valamelyik srácot. Föl­fedeztem. hogy a szemében már bújkál valami félelem: az ősszel lesz húsz. Aztán le- küld a közértbe. »Itt a stex«, mondja, »kiló citrom, meg mi­egymás.« — Na, csak siess — sürget —, mert költözik a hizlalda. Oda ne rohanjak, ez a szö­vege! Korával járó szépséghi­bái még vannak a babának. Gyorsan eltűnők, számolom a pénzt, mit tudnék ebből le­emelni. Egyébként nem lehet rám panasza. Babonás se va­gyok, még soha nem mond­tam, hogy úgyse megy férjhez. Hálából ebédet ad, a rakott krumpliból, a tojást magának szedi. Ez a hobbyja. Egy szót nem szólok, nem kedvelem balhéval a nyarat. A hivatalomban, a pádon, legutóbb meglátogatott egy ál­lami ócskás. Szóval vannak ügyfelek. Sőt, ügyek is. Míg a srácok távol lesznek, távol- létükben a titkár intéz min­dent: átvesz pénzt, üzenetet. Link ügyeket persze nem vál­lalok: nem tanulmányozom a bolygók légkörét, a holdra nem szállítók alágyújtóst. Még olyan megbízatásaim is van­nak, amiket a tavalyi titkártól örököltem. Mint apámtól az ujjlenyomatot. Már mindenki tudja, hogy mit tesz-vesz majd a nyáron, a Lakinger a egyetlen, akinek gőze sincs, hogy mi lesz vele. Csak ül, és lóg ott a csővason, mint zokni a kabátkiállításon. Egyik éjszaka a villanyt le­verték a padunk fölött. Hiába minden, szaporodnak a huli­gánok. A nagy öreg fa alatt teljes a homály. A közbizton­ság alma. Csak azt tudnám, hogy mi történhetett éjjel azon a pádon! Keresem a nyomo­kat, de nincs egy letaposott hajszál se, ami nyomra vezet­ne. Itt minden eltűnik, ebben a radírországban, itt, a pad körül. Mindegy, világítás kell. Te­lefonálok az Elektromos Mű­veknek: hozzák mór azt a lámpát, nem ülhetünk itt a vaksötétben. A válasz bizta­tó. »Minek verik le? Szűk a kapacitás keresztmetszete, a művelet komplikált, a pádon történtekért felelősséget nem vállalok.... Ha közben nem szakad le az Elektromos Mű­vek csillárja, a jövő héten föl­szerelik. Szeretnék egyszer bepillan­tani egy villanyszerelő napló­jába, de valószínűleg ettől se lennék okosabb. Mindegy, az idő relatíve ne­künk dolgozik — ha megér­jük. Mondom a Bánickinek: ugrás, hozod az égőt a garázs­ból, te aztán tudod, mi a szaj- ré ... Ügy néz rám, mint je­gesmedvék a népszámláláskor. — Értsd meg — mondom neki —, látni akarok ... Mire megjárod, a Radics bácsiéktól elhozzuk a létrát. Hallgat rám, a Kelemen és a Weisz pedig a létrát hozzák. A többiekkel addig tisztázok néhány fogalmat. Felhívom a figyelmet a modem fizika és az új magyar filmek közért­hetőségére. Néhány év múlva mi vesszük át az összes vezető szerepet, nem mindegy, há­nyán érjük meg azt a napot. ■ (Folytatjuk.) mellé illő kötetek kerülnek a I ba? Nem, kárba nem veszett, kezembe, az egyik innét, a j csak éppen okosabban is föl- másik onnét. Ahol épp helyet használható lett volna, találtam, oda tettem annak | Talán előrelátó tervezéssel, klején. Most rendbeszedem j Talán oly módon is, hogy az oket- | újabb, bővített kiadások mel­i lett vagy helyett (ha kapható Előfordul, hogy ugyanaz a könyv kétszer is megvan. Pontosabban: majdnem ugyan­az a könyv. Bosszankodtam már akkor is, amikor á máso­dikat megvettem, most újra feltűnik, s nem is egy. Itt van például X. Y. novellái. Három kötet. Csaknem azonos tartalmú mindhárom, más­más a címük. Az "egyikből ez hiányzik, a másikból az, s he­lyette itt is, ott is plusz egy novella. Nem akartam, hogy hiányozzék, megvettem tehat újra a könyvet, noha a nagy része azonos. Hagyjon, ha él a szerző. Itt ez a drámaíró például, gyűjte­ményes kötete kétszer is meg­van. Négy színmű mind a két kötetben, az újabbikban plusz egy. De ez az életmű leg­alább még nem befejezett, a kiadó mentsége lehet, hogy az első kiadáshoz hozzávette a később írt új színdarabot is. Útikönyvem is akad kétpél­dányos. Persze, a világ nem áll, hanem fejlődik, új tájak, új épületek, hírt kell adni ró­luk, különben elavul az úti­könyv. Meg kell venni az újat. De mit csináljon az em­ber a régivel? Kidobja? Szó sem lehet róla. Könyvet ki­dobni barbárság (ha az való­ban könyv, tartalma szerint is, s nem csak külalakra). Most oda kerül tehát egymás mellé a kettő. Ha összeadnám, szép kis summát kitenne a duplikátok ára. S vajon hány könyves­még az előző is), egy — akár keskenyebb — új kötet, má­sodik kötet, pótkötet jelent volna meg. Az útikalauzhoz kiegészítő füzet. A novella­gyűjteményhez második kötet. Az antológiához újabb kötet. Ma már legalább fel-feltűn- tetik az előzetes : hírekben, hogy a gyűjtemény, antológia többé-kevésbé azonos a ko­rábbi kiadással, de néhány éve még az ember talán csak olvasás közben vette észre, hogy árúkapcsolás áldozata lett. Más címmel jelent meg ugyanaz a könyv, plusz egy elbeszélés, plusz egy szerző az antológiában, plusz egy-két épület az útikönyvben. Rendezem a könyvespolco­mat. összekeresgélem az egy­más mellé illő köteteket, ha kettő van valamiből, azt is szépen egymás mellé helye­zem. Hiszen rendezem a könyveket. De a • kiadók is rendezhetnék, terveiket, ne­hogy ugyanazt, vagy majdnem ugyanazt vétessék meg az ol­vasókkal, más címmel, más kötésben. Hiszen nem kötést vesz az ember, hanem köny­vet. S ha kétszer ugyanazt ve­szi meg, megvásárolatlan ma­rad valami más. A plusz egy így lesz végül is mínusz egy. Z. A. Somogyi Néplap l 0100890200020000020200000201020100

Next

/
Thumbnails
Contents