Somogyi Néplap, 1975. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-23 / 249. szám
Pontosan 11 órakor Korszerű tárgyi, szervezeti feltételek Út perc torna a gépek között A munkahelyi testnevelés egy időben nagy divat volt, egyre több üzemben mondhatták el a vezetők: nálunk mindennap, minden műszakban rendszeresen öt percet tornásznak a dolgozok... Ma inkább azok a vállalatok, üzemek vannak többségben, ahol azt mondhatják: nálunk nincs munkahelyi testnevelés. Nem így a Kaposvári Városi Tanács szociális foglalkoztatójában, ahol a varroda negyven dolgozója önként vállalta az ötperces tornát. Az ötlet Sárik Jánosné részlegvezetőtől származik, akinek korábbi munkahelyén, a Debreceni Ruhagyárban kötelező volt az ötperces torna. Miért van szükség testmozgásra a szociális foglalkoztatóban? Az itt dolgozók többsége gyakran panaszkodik derék- és gerincfájdalomra. A Martos Flóra és az Alkotmány szocialista brigádok tagjai vallják: a torna számukra hasznos, az ülőmunka mellett pihentető. Tab egészségügyi ellátása Az iparfejlesztés, a foglal- | mennyi orvos Tabon és a társ- koztatottság, a lakosság szá- } községekben is dolgozik. A mának növekedése sürgető | kányái körzeti orvos bevoná- módon vetette föl a közel- j savai lehetővé vált, hogy az múltban Tabon az igényt a j egészségházban állandó éjsza- korszerű egészségügyi ellátás- i kai ügyeletet szervezzenek, ra. A megfelelő tárgyi és sze- [ mélyi feltételek biztosítása a j nagyközségben és körzetében j ixeűdelok több mint tízezer ember érdé- j ke. az üzemekben Integrált szervezet és működés A múlt év nyarán avatták az egészségházat, amely tulajdonképpen a nagyközségi gyó- gyítómunka bázisa. Dr. Schulcz Gyula vezető orvos tájékoztatott arról, miképpen épült ki az egészségügyi ellátás hálózata. Elöljáróban még érdemes hozzátenni, hogy a gyógyító-megelőző munka tahi szervezeti formájáról a szegedi nemzetközi orvoskonferencián ugyancsak ő tartott tájékoztatót. Négy körzeti orvos, egy körzeti gyermekorvos, a tüdőgondozót vezető szakorvos és két fogszakorvos dolgozik Tabon. Munkájukat öt körzeti ápolónő, négy védőnő, nyolc Csaknem kétezer embert foglalkoztat a tabi ipar. Rész- j ben a jelenlegi igények, rész- j ben a dinamikus iparfejlesz- ! tés várható követelményei tet- ( ték szükségessé, hogy a vállalatoknál bevezessék az üzem- j orvosi rendelést. j Közösen hozott létre orvosi ; rendelőt a Mezőgép Válla- ! lat tabi gyára és a kaptár- j üzem. önálló rendelője van a I Videoton tabi gyárának, a j Campingcikk Vállalatnak és a Budapesti Vegyipari Gép- I gyártó Vállalat helyi gyárá- ( nak. Az üzemorvosi teendőket : négy körzeti orvos látja el. j A campingcikk vállalatnál felmerült gondok arra engednek következtetni, hogy nem minden területen tisztázott még: az egészségügyi ellátás e rendszerében mit várhatnak az asszisztensnő segíti. Az ilyen tárgyi és személyi feltételek között lehetőség nyílt arra is, hogy szakrendeléseket vezessenek be Tabon. üzemorvostól. Ez természetesen az ottani panaszoknak csak egy részére vonatkozik. Az ügyvezető orvos elmond - ta, hogy a jelenlegi egészségszükséges, módosításokra,' változásokra is sor kerülhet. Egy év után Dr. Schulcz Gyula összefoglalót készített az egyéves működés tapasztalatairól. Ebben többek között megállapítja azt, hogy a. tabi tanácsi vezetők jól éltek a munkáltatói és gazdálkodási jogkörrel, megfelelően biztosították az egészségügyi szolgálat személyi és tárgyi feltételeit. Megoldott a szakmai felügyelet is. Az orvosi körzetek átlagos létszáma 2200, s ez a hasonló településekhez viszonyítva igen jónak mondható. Ugyancsak fontos még az a tény, hogy a csecsemő- és terhesgondozást is szakemberek végzik. Tervekben szerepel két gyermekikörzet kialakítása; a tabi nagyközségi tanács közigazgatási területén kívül fogorvosi státus biztosítása és a fizikoterápiái rendelések megszervezése az egészségházban. A jelen iképével, az eddigi eredményekkel — de még a gondokkal együtt is — a tervek ismeretében úgy véljük, jól alkalmazkodik a tabi igényekhez az egészségügyi ellátás, melynek alakulására, a betegek tapasztalataira érdemes lesz visszatérni még. T. T. Nem a másik kötelessége-Intézkedési tervet készített s társadalmi tulajdon védelmére a nagyberki Kaposvörgye Termelőszövetkezet.« (Hir.) Szövetkezeteink ma már milliárdokban számolják közös vagyonukat. A jelentősen megnőtt, hatalmas értékek megőrzése, védelme fokozott követelmények elé állítja a nagyüzemeket, és nagy felelősséget ró valamennyi szövetkezeti dolgozóra. Tény, hogy az elmúlt években sokat javult a szövetkezeti tulajdon védelme, a belső ellenőrzés, de még korántsem kielégítő. Tanulságos, és nagyon figyelemreméltó az az elemzés, melyet a TOT és a Belügyminisztérium közös munkacsoportja végzett. Néhány megállapítás. A szövetkezetekben a társadalmi tulajdonban okozott kártétel hasonló az országos átlaghoz, aggasztó azonban, hogy az utóbbi időben nőtt a lopások száma. Többségükben olyanok vétenek a szövetkezeti vagyon ellen, akik büntetlen előéletűek, először tévedtek meg. Figyelmet érdemel az a sajnálatos tapasztalat is, hogy a károk egy részét kívülálló személyek — szövetkezetekkel kapcsolatban álló vállalatok, intézmények dolgozói stb. — okozzák. Ez utóbbiból következik az is, hogy a szövetkezeti vagyon fokozott védelméhez társadalmi összefogásra is szükség van. A milliárdos értékek gondos megőrzése természetesen elsődlegesen a szövetkezeti tagok kötelessége! Beosztásra való tekintet nélkül mindenkinek kötelessége, aki az adott az üzemben akár tagként, akár alkalmazottként dolgozik l Végiglapozva a nagyberki szövetkezet intézkedési tervét, először ezt az alapvető követelményt állították maguk elé. Szinte személyre szólóan fogalmazták meg tizenegy pontban a különböző beosztásokban dolgozók kötelességét és anyagi felelősségét. Ha a rendellenességet mindenki szóvá teszi, ha nem a másikra vár, a másikra hivatkozik mondván: »az ő dolga-« — akkor döntő többségében megelőzhető, elkerülhető, hogy bárki is vétsen a társadalmi tulajdon ellen. Aki feltárja a hibát, azt védi, amit két keze munkájával, sok fáradsággal hosszú éveken át megteremtett. Bizonyos, hogy a nagyberkihez hasonlóan más szövetkezetek is elkészítették vagy készítik intézkedési terveiket. Jó lenne, ha ezek végrehajtása során erősödne a nézet gazdaságainkban: az én munkám gyümölcsét védem, az én kötelességem, hogy ne hunyjak szemet bármilyen csekélynek látszó hiba, rendellenesség fölött! V. M. Az orvosi körzeteket úgy j alakították ki, hogy valaügyi ellátási rendszer tapasztalatait elemzik még, s ha Fásítás társadalmi segítséggel Minden ősszel ismétlődő! esemény: úttörő- és K1SZ- fiabalok, a városok és falvak j felnőtt lakói facsemeték ül- 1 tetősével igyekeznek szebbé tenni utcájukat, környezetüket. Van, ahol nem csupán a járdák szegélyére telepítenek facsemetéket, hanem kisebb ligetek, játszóterek alakulnak ki. A lakott településeken kívül az utak meg a vasutak mentén is rendszeresen fásítanak. Tavaly ebben az időszakban mintegy húszezer facsemetét ültettek el a somogyi társadalmi munkások, összességében 87 hektárnyi területet tett ki ez a , fásítás, amelynek költsége 2,6 millió forint volt. Ebben az összegben azonban nem szerepel a nagymérvű társadalmi segítség. Az idén tavasszal újabb 17 ezer facsemete került a főidbe. A minap Nagyberkiben jártunk, ahol a községi tanács hatvanezer forintot irányzott elő fásításra, s már mozgósította a falu fiataljait. De így van ez másutt is, mert ha az idei fásítási program tervei alacsonyabbak is a tavalyinál, azért 63 hektár vár fásításra. Az erdészetek csemetekertjei biztosították a csaknem kétmillió forint értékű facsemetét. ^Hivatalból« is folyik a fásítás, de a munka zöme ezután is a társadalmi aktívákra, elsősorban á fiatalokra vár. Kétmillió forintos bevétel Három éve foglalkozik szója termesztésével a kisgyaláni ! Egyesült Erő Termelőszövetkezet. Két esztendeje a PSZE taggazdaságaként termesztik ezt a növényt. Az idén 120 hektárról takarították be a termést. Két SZK—4-es és egy John Deere kombájn, dolgozott. A tapasztalatok szerint ennek a növénynek a betakarítására az SZK—4-esek váltak be, kevesebb szemveszteséggel aratták le a szóját. A több mint 18 vagonnyi termést a gazdaság a besnyői tszn-ek, a rendszergazdának szállította. Innen viszik a termést feldolgozásra. Az átlaggal elégedettek a kisgyalá- | niak: hektáronként — a 33 | százalékos jégkár ellenére — j 15 mázsa 30 kilót takarítottak [ be. Szójából a bevételük ösz- ) szesen 2 millió 23 ezer forint. Növényvédelmi tájékoztató A növények szakszerű tárolása UTAZÁS IRAKBAN Egy országrész a magasból A raktározásra, tárolásra kerülő zöldségféléket, burgonyát a tél folyamán kártevők és kórokozók támadhatják meg. A télire eltett zöldségek még sok vizet tartalmaznak. Az idei csapadékos időjárás kedvezett a baktériumok, kórokozók elterjedésének, s az erős burgonyavész, a hagyma- peronoszpóra stb. fertőzése, valamint a jelenlegi csapadékos, nedves időjárás is indokolja a tárolási, raktározási teendők szakszerű elvégzését. A tárolás megkezdése előtt a tárolási anyagok (homok, láda stb.) fertőtlenítése szükséges. Az eredményes védekezés első feltétele a kórokozó vagy kártevő jelenlétének a megállapítása. Fontos szempont, hogy tárolni csak száraz, a földtől, a fölösleges levelektől megtisztított, teljesen ép és egészséges terményt szabad! (Máskülönben a kórokozók egész sora károsíthatja tárolt terményeinket: a fuzáriumos szárazrothadás, a baktéroiumos lágyrothadás, a fehérpenészes rothadás, a szürkepenészes rothadás, a sárgarépa és a petrezselyem feketerothadása.) A nyomott, sérült, rovarrágta fonnyadt Somogyi Néplap gyökereket és gumókat számos baktérium is fertőzheti, éppen ezért nagyon fontos a gondos átválogatás. A fertőzött, beteg gumók, gyökerek rendkívül gyorsan megfertőzhetik az egész tételt. A raktározásra szánt helyiség száraz, szellős legyen. Legmegfelelőbb a 0, + 2 fok hőmérsékletű tárolóhely, mert így gátolhatok a káros körfolyamatok.. Az eltartásra szánt káposztaféléket — ha ezt az időjárás engedi — minél később szedjük fel a földből. A repedésre hajlamos fejes káposzta gyökereit a fejek elcsa- varásával szaggassuk meg. A 2—3 fok hőmérsékletű helyiségben mintegy 2 hónapig tarthatók el. Vigyázni kell arra, hogy szedés, válogatás1 közben nyomás, sérülés ne érje a fejeket, mert ez is kedvező feltételeket teremt a kórokozók megtelepedésének. A pincében, veremben, tárolótérben elhelyezett zöldségféléket a tél folyamán többször válogassuk át, és a romlott, beteg növényeket távolítsuk el, semmisítsük meg, nehogy a többi egészséges növényt is tovább fertőzzék. A prizmákban tárolt terményeinket rendszeresen ellenőrizzük, és fagymentes, száraz napokban válogassuk át a romlott részeket. A narancssárgába öltözött légikisasszony útban Basra felé, megkínált egy pohár hideg vízzel. Itt ez a vendégfogadás első lépése, mintegy jelzi: a víz kincs. Jól is esett, hiszen ahogy repültünk délre, az Arab-öböl felé, a meleg csak nőtt. Hal és Rifai után a táj hirtelen változott alattunk, feltűntek a hatalmas mocsarak, majd a Hor A1 Hammar tava. Mdaina fölött már látszott, hogyan találkozik a két hatalmas folyó, a Tigris és az Eufrátesz. Helikopteren A vendéglátók nem mindennapi meglepetésről gondoskodtak. Helikopterbe ültettek, hogy lebegve-repülve szemlélhessük meg a vidéket. Basra mellől startoltunk, a pilóta főhadnagy előtt a térkép, amelyen sokszínű ütünk kacs- karingós vonala piroslott. A gép kereke centikre mélyedt a I kifutó aszfaltjába, és a sivatagi repülőtér hőmérője 60 fokot mutatott. Mindenképpen rendkívülinek ígérkezett az út. Amikor a légcsavarok működni kezdtek, homokfelhő szállt fel, majd a megdöntött gép hirtelen fordulattal az J egyesült folyam, a Shaít al-; Arab felé fordult. Alattunk megjelent ismét Hor Al Ham-1 mar tava, partjáról flamingók és kacsák, vízi madarak légiói rebbentek föl a motorzajra. Abul Khasib felé szállt ezután a helikopter, máris két ország határán, Irak és Irán találkozásánál folytattuk az utat. Kitárult előttünk Basra kikötője, teli hajókkal. Az oldalágakban kis rakodóterületüket, ahol a tengeren érkezett áruk — matchboxnak ható autók — sorakoztak százával. Vádik és só Időnként megállt gépünk a táj fölött, hogy nézhessük érdekességeit. Így történt ez akkor is, amikor hirtelen délnyugatnak fordulva a kuvaiti határ felé indultunk, hogy lássuk a deltavidék ezernyi arcát. Megszűnt a tó és a folyó, helyét keskeny vízerek ezrei vették át, közöttük tíz- és tízkilométereken a dagálykor lerakodott só fehérlett. Ide látszottak a nem távoli olajmezők gázfáklyái is, és időnként egy-egy apró falucska vályogházai között a tevék csapatai. Kiszáradt vádik tarkították a tájat, forró nyárról árulkodtak, majd vékony, fekete szalag szelte át a homok- rengeteget: újonnan épített út messze vivő vonala. Gépünk innen Fao felé fordult, a kikötő irányába, mely az egyik legfontosabb pont Irak számára az öböl bejáratában. Erre már ismét más látnivaló kötötte le a figyelmet. Adnan Hachim, kísérőm J élő lexikonként magyarázta: j alattunk az ország egyik legnagyobb datolyaerdeje. Irak kenyere — A datolya az országban olyan, mint a kenyér, vagy Európában a krumpli — mondja Adnan. Erre 12 millió fa található, nagy része a 42 milliós állománynak. Az ültetvények között csatornák, néha egy-egy kisebb település, s percekig csak fa és fa. — Így szép, és ami a lényeg, hasznos is — kapom az információt. — Tudni kell azonban, hogy itt virágzáskor min! den fára külön kell felmász- | ni, hogy egy seprűszerű eszközzel beporozzák a virágot. Nem ritka, hogy ez a munka halálos ’ áldozatot is követel. Azután jön még egy fára mászás, a szedéskor. Az utóbbi években ez a munka részben gépekkel végezhető már, a nagy állami és szövetkezeti ültetvényeken ezt már meg lehetett valósítani. A pálmák fölött repülünk vissza Basrába. A város fölött a gép jó néhányszor megáll. hogy egészen alacsonyról láthassuk a házakat, az utcákat is. A négyszögletes épületek belső udvarain száradó fehérnemű, az udvar felé nyitott lakrészben, az Ivánban, ahol az élet zajlik, pihenő emberek. A tetőkön ágyak, errefelé mindenki itt alszik, addig, amíg az első légy nem jelzi a reggel érkeztét. Szindbád és Ady így a magasból is látni, hogy Irak talán legélénkebb városa fölött vagyunk. Itt élt egykor Szindbád, a kereskedő, aki hajóival járta a kalandos utakat, s örökre bevéste nevét a mese és a történelem könyveibe. Háza ma is ájl, nevét viseli szálló és mozi, utca és klub. A sétányon hömpölyögnek a helyiek, az itt kikötött hajók matrózai; a Shatt al-Arabban pecáznak fiatalok és öregek. A kikötő fölött írunk még egy kört, és míg a mi Krúdynk Szindbád-élményein gondolkozom, hirtelen magyar zászló tűnik a szemembe. Nem káp- rázat, nem valami nosztalgikus vágy, egy igazi zászló. Ott leng a basrai kikötő egyik hajóján, amelynek oldalán Ady nevét olvasom. Itt vannak hát mai Szindbádjaink, csali éppen nem a mesék, hanem a kőolaj, a modern kereskedelem hatalmas öblében. Kiszállók a helikopterből, és itt, sok ezer kilométernyire otthonról ez a kép érezteti velem: nem vagyok olyan egyedül. Bürget Lajos (Következik: A stratégiai olajvezetéki
