Somogyi Néplap, 1975. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-02 / 231. szám

A huszadik évadkezdés

Tanúk a nézőtérről

r llandó állami sztn- házat Egerrel egyidö- ben, 1955-ben hívtak életre Kaposvárott. A színházépületet több mint félmillió forintért korszerűsítették, és 1955. október 15-én nyitották meg Huszka Jenő Szép Juhászné című operettjével — olvasható a krónika a Magyar színházművészet című kötet százötvenötödik oldalán. Mindössze egyetlen adat ez a magyar színház történetében. . s most húsz év múltán, mégis jelentős. A folytonossága miatt. Amiatt, hogy az akkori avatást premierek, évadok követték. Színház van, s van színházi élet azóta is Kaposváron. Ha nem is mindig egyforma hőfokú és sűrűségű, de nyáridő után az ősz szezonkezdést hozott, s várakozást. Mint most is.

Pillantsunk vissza egy kicsit még. Ezt írta a Somogyi Néplap 1955. október 16-án Mielőtt a függöny felgördült című cikkében: »Döntött a

Minisztertanács, s hamarosan a Népművelési Minisztérium is: teljesítik a dolgozók régi kérését, két állandó színház közül az egyiket Somogy, a másikat Heves megye kapja...« Azután később: »A soA szovjet cirkusz művészei Kaposváron

Kio, az illúzionista, Durov, az idomár, Popov, a bohóc, Nazarova, a --tigrisszel ídítő — vaiamerrnyilik neve ismerős a szovjet cirkusz történetéből. Szinte az egész világot bejárta hírük, a legkülönbözőbb helyeken léptek fel. A Moszkvai Nagycirkusz eddig Franciaországban, Finnországban, Lengyelországban, Bulgáriában és az Egyesült Államokban turnézott. Augusztus óta Budapesten vendégszerepei. November közepéig estéről estére bemutatják világhírű műsorukat, míg magyar kollégáik Moszkvában játszanak. A Szovjetunióban jelenleg hatvan, a legmodernebb technikával fölszerelt cirkuszépület van. Az egyik -legnagyobb a moszkvai. Mindezt Mihail Jo- szifovics Polasvilitől, a hazánkban vendégszerepiő együttes művészeti vezetőjétől hallottam, aki a kedd esti, kaposvári előadás előtt a cirkuszművészetről, történetéről és arról beszélt, hogyan lesz az} ember egyszerű, mindennapi munkájának egy-egy részletéből csodálkozást kiváltó produkció.

A Moszkvai Nagycirkusz Kaposváron? A megszokott, nagy cirkuszi piáltátok nem hirdették jöttüket, nem vonultak végig a városon az elefántok. Az egész egy ki-,, rándulással kezdődött: a textilművek és a SÁÉV MSZBT- tag csoport ja közös látogatást tett a Szovjet Kultúra és Tudomány Házába. Az ottani beszélgetés során került szóba, hogy baráti ^ találkozót kellene szervezni Kaposváron. Az ötlet valósággá lett. A cirkusz művészei vállalták, hogy szeptember utolsó napján a városba látogatnak, és ha már itt lesznek, műsorukból is adnak ízelítőt a színházban, természetesen az adott lehetőségek között. A légtornászok mutatványairól és Nazarova tigriseiről le kellett .mondani.

Kedden este végül felgördült a vasfüggöny. A poronddá »-kinevezett« színpadon ott ! hancúroztak Ella Levickaja \ tacskói, nevettettek a bohócok, j Szikó és Szakó, a Nyikolaj Zsuljov ugrócsoport két ügyes I akrobatája »Eredménytelen j akrobaták« című műsorszá- j mával nemcsak a közönséget mulattatta, hanem a színfalak mögött várakozó kollégákat is. Afanaszjevék nagy erőt igénylő mutatványai igazolták: nem véletlenül kapta meg a csoport vezetője a köztársaság érdemes művésze kitüntetést.

Mondják: ez volt az első alkalom, hogy a társulat nem a manézsban, hanem színpadon lépett föl, és egy kis városba vitte el műsorát. A találkozás sokáig emlékezetes marad.

•» K. J.

| mogyi színház igazgatója Su! gár László Munka Érdemrenddel és A szocialista kul- í túráért jelvénnyel kitüntetett művész, régi ismerőse a somogyi színházszerető, színházlátogató közönségnek.«

Az eltelt két évtized jegyé- j ben illő köszönten! tehát ma este a színházat és közönségét, amikor elkezdődik a huszadik évad. De mi maradt a két évtizedből? Erre a kérdésre természetesen hangzatos általánosságot mondhatnék csak, néhány újságokból veti idézettel alátámasztva. Lehet, hogy túl sok is lenne — mert az idő keményebben rostál a színházi élmények között — —, lehet, hogy túl kevés. Meglátogattam Inkább két »tanút«, aki kezdettől fogva Iá- | fogatúja, barátja a színháznak.

H

osszú idő óta ugyanott, a földszint jobb második sorában ül a bemutatón Sármándi Károly és felesége. A Magyar Nem- j zeti Bank nyugalmazott fő- j felügyelője harminc éve él i Kaposváron.

— 1933-ban kezdtem a banktisztviselői pályát Budapesten, j A színház szeretet még ko- : rabbi, tizenöt éves koromban ; kezdődött. Később külön ihlető} e volt ennek a kapcsolat- j nak egy barátság, amely Né- j meth Antalhoz, a Nemzeti ! Színház akkori igazgatójához i fűzött. Számomra feledhefcet- i len rendezése O’Neill Ameri- J kai Elektrája. Várjon csak Igen. Csortos, Lehotay, Bajor j Gizi... A háború után kerültem Kaposvárra. Az ostromot a fővárosban éltem át. A fel-1 szabadulás után küldtek ide. ! Megvallom, aíkikor nem az számított, hogy ebbein a vidéki városban csak színházépület van, s néha egy-egy vándor- társulat tart előadást. Könnyű volt megszeretni Kaposvárt, mert a béke városának hatott annak számára, aki átélte Budapest ostromát. Minden túlzás nélkül mondom.: késő

éjszakáig bent dolgoztunk a bankban. Néha persze elővett az érzés: de jó is lenne este hétkor sötét ruhát ölteni, és leülni a zsongó nézőtéren ...- 1955 óta kitartó színházbarátok. És a kitartó színház- barátok mi másról is tanúskodhatnának, mint darabokról, élményekről.

Sármándi Károlyné a Kaposváron szinte legendaként emlegetett Wilder-darabot, A j mi kis városunkat dicséri.

— Tudja, az egy modern ' előadás volt. Nem láttunk

díszletet, csak kereteket. De mindent pontosan értettünk. Vagy hadd mondjam el a

nagy találkozást. Én imádtam Pécsi Sándort, de számomra Millert mégis Fillár István jelenti. az Ármány és szerelem itteni előadásából. Azután Somerset Maugham Szent lángja .. . Tudom, csapongók egy kissé. Mert az ember eszébe darabok jutnak, de szeme előtt színészarcok jelennek meg. Tordy Gézáé, aki itt kezdett, a kedves Lehoczky Zsuzsáé vagy Zách Jánosé, akinek a hangját, jellegzetes hangszínét nem tudja elfeledni az ember. És Gábor Mara!

A kellemesen erős kávétól jieg a nevektől, emlékektől felélénkítve azt hiszem megbocsátható az előtürelmeílen- kedő ob ligát kérdés a legkedvesebbről, akinek a legtöbbet tapsoltak. Szinte egyszerre vágják rá a nevet: Olsavszky Éva. A házigazda máris kiegészíti :

— Gondolja csak meg, micsodametamorfózis! Kleopátra, Stuart Mária és aztán egy tüzes Tangolita ... De tudja, úgy vagyunk, hogy az ember kimond egy nevet. . s máris kínálkozik a többi. És jelen időben. Mert Szabó Kálmánt, Csákányi Esztert, Kottái Róbertét, Vajda Lászlót, Pogány Juditot csakúgy megszerettük. És az előadásokat is. A lócsiszár virágvasárnapját, A konyhát. Nagyszerű dolgok ezek. Persze nem mindegyik egyformán, de mi úgy vagyunk, ha csügged valaki az ismerősök közül, inkább rábeszéljük: majd a következő előadás.

A

zt hiszem, érthető, hogy az írás csak szemelvényeket adhat a teljes beszélgetésből.

— A színház nagyon sokat jelent az embernek. Tanítást, példázatot, szórakozást. Társadalmi tükör, amelyben a művészet erejével szinte minden visszafénylik. Az egyéni sors is, a politika sok kérdése is. És egy-egy előadás fogva tartja az embert. Ügy vagyunk, hogy a premier után közvetlenül neon is szólunk róla. De belül foglalkoztatja az embert. Azután néhány nap után jólesik megbeszélni, hogy j mit láttunk. És ilyenkor dől j el, hogyan és milyen mélyen raktározódik a darab. Esetleg I ugyanaz a darab mit mondott nekünk húszéves korunkban, s mit mond ma.

Azt hiszem, ez a nézői »ars poetica« a légigazibb színházköszöntő. Bizonysága és egyik j záloga az évadok folyamatának. Annak, hogy kellett, hogy I kell a színház Kaposváron. És j ma este a bemutatón újra ta- i lálkozunk...

Tröszt Tibor í

első alkotó n;ár

A nagyatádi alkotó-telepen

Júliusban született, s négyhónapos munka után évadzárót tartották a nagyatádi szobrász alkotótelépen. Tíz alkotás készült el ez időben a szabadtéri múzeumban. A nemzetközi szobrász alkotótelep működését és a szoborparkot értékelték:' dr. S. Nagy Katalin művészettörténész foglalta össze a legfontosabb tapasztalatokat. Megállapításával, miszerint a művésztelepeket társadalmi igény hozta létre — egyetérthetünk. Nagyatád esetében azt is tudjuk, hogy ezt a társadalmi igényt a városiasodás folyamata vetette föl. Az áldozat nagysága azonos is ezzel. Mind a hazai, mind a külföldi művész-' telepi tapasztalatok alapján mamár az is észlelhető, hogy az újfajta mozgalmat — mint a képzőművészeti telepek sok rokonáét — a divathullámok is elérték. A nagyatádi szobrásztelepet azért szervezték alkalmas időben, mert sok tanulság értékelése után dönthettek a művésztelepi forma mellett. Nagy figyelmet fordítottak a szervezeti keretek létrehozására, arra, hogy megfelelő ipari, technikai bázisa legyen a telepnek, a széles körű társadalmi összefogással párosult a feltételek megteremtése.

A művésztelepi forma rendkívül alkalmas arra, hogy közelebb kerüljenek az alkotók a közösséghez, és fordítva. A helyszíni munka során bárki bepillanthat a művészi teremtés folyamatába. De a folyamat ellesett pillanata vagy

Kultúra a lakótelepen

Az utóbbi tíz évben 20 046 lakás épült Kaposváron. Ebből 12 321 több szintes, a telepszerű építkezés része. Az új építési mód, a lakások ilyen mérvű szaporodása az életmód változását hozta magával. Egyrészt kulturáltabb körülményeket teremtett — a vidékről vagy a külsőbb területeikről beköltözöttek gyakran nagyon rossz szociális viszonyok j közül kerültek egészséges, für- j dőszobás lakásokba —. más- j részt feszültségeket, zsúfoltságokat okozott, kevés lett a zöldterület.

A szociális intézmények: üzletek, orvosi rendelők, műve- j lődési házak építése általában ! lemaradt a lakásépítés mö- ; gött. Ennek hiányait igyekeznek pótolni a régebbi városrészekben. Égető gond az új városrészek egészségügyi, kulturális helyzetének pontos fölmérése és a tennivalók meghatározása. Ezért is tűzte napirendjére ezt a témát a városi tanács végrehajtó bizottsága.

Ha összehasonlítjuk az egészségügyi és a kulturális ellátottságot, a mérleg serpenyője az egészségügy oldalára billen. Az új lakótelepek »belépésével« szélesíteni kellett a körzeti orvosi, a gyermekorvosi ellátást, új rendelőket építeni. Ez megtörtént. Az utóbbi öt évben négy orvosi és hat gyermekorvosi körzettel gazdagodott a város. Üj bölcsődéket is nyitottak, ezek elosztása azonban nem egyenletes. A Kalinyin városrészben kettő is van, a keleti városrészben és a külterületek egy részén egy sincs. (Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a nagy lakótelepnek nincs szüksége a két bölcsődére.) A legújabb telepeken még nincs gyermekintézmény, így onnan távolabbra kell vinni a kicsiket bölcsődébe, óvodába.

Szűkös a lakótelepeken élők művelődési lehetősége, egyrészt a létesítmények hiánya, másrészt a meglevők gyenge

I színvonala . miatt. Mit hiányolnak a felnőttek? A Kalinyin városrészben az alapvető művelődési lehetőségeket: a

Petőii könyvtáron kívül semmi nincs. Hiányzik a fedett mozi. a megfelelő nyári szabadtéri. A megoldás az lenne, hogy amíg a lehetőségek mást nem biztosítanak, az oktatási intézményekben létesítenének egy-egy, művelődésre alkalmat nyújtó helyiséget; termet kiállításnak, könyvtárat stb.

Vezetésfudományi konferencia

A Szerveaést és Vezetési Tudományos Társaság és az országos vezetőképző központ november 18-tól kétnapos vezetéstudományi konferenciát rendez az Építők Szakszervezetének székhazában. A most ötödször megrendezésre kerülő konferencián a résztvevők megvitatják a vezetéstudomány hazai helyzetét.

Eddig több mint 700 hazai szakember jelentette be részvételi szándékát. Több szocialista országból is érkeznek majd a konferenciára.

A Kisfaludy utcai iskola már j fölajánlotta ilyen irányú segítségét.

Gond a meglevő művelődési intézmények szakemberellá- i tot-tsága. illetve hiánya is. Van J arra példa, hogy könyvtáros érettségi nélkül dolgozik. És ez legalább akkora gond, mint i az intézmény hiány. Hiszen

[ minek a művelődési központ,

! vagy akár csak egy klub, ha nem áll az élén olyan ember, aki életet tud bevinni, prog- j ramot adni azoknak, akik oda j járnak?

1 Ezek a hiányok nem újak.

| Egy részüket a város »hozta j magával« az új lakótelepek építése előtt, azok növekedése csak fokozta őket. 'Külön téma mellettük a Kaposvárhoz csatolt községek egészségügyi.

| kulturális helyzete. Most készül a város hosszú távú köz- i művelődési terve; a legége- 1 több gondokra megoldást ta- ! Iáinak,

S. M. i

esetleges végigkísérése nem helyettesíti azt, amit az elkészült műalkotás nyújthat. A nagyatádi szobrásztelepen rosz- szul értelmezték az alkotók és a közösség közelebb kerülésének útját, csak a tevékenységre fordították a figyelmet — a művészi teremtés folyamatára —, maguk a művek másodlagos szerepet kaptak. Az igazi gondolatcsere pedig nem jött létre olyan művek nélkül, amelyek gondolat&zegények, ötlettelenek, közepes színvonalúak ...

Tehát különvált Nagyatádon a művésztelepi forma és a szabadtéri szoborpark; míg az előbbi hívebben teljesítette feladatát, a szabadtéri szoborpark olyan alkotásokból jött létre, melyek a középszerűséget hirdetik, de úgy, mintha célként is ezt jelölték volna meg...

Igazi művészi élményt a belga vendég •— repülést kifejező — nagyméretű, ilyen természeti környezetbe kitűnően illő szobra nyújt a nézőnek. A francia »trójai falova« és a legújabbak közül Deim Pál alkotása, Martyn Ferenc kompozíciójának fölállítása — mely egy múzeum anyagából kíván föléledni — még várakozással tölt el bennünket.

Készül Wilt Tibor szobra

is, a jövő év első »fecskéje« ez lesz bizonyára.

A szobrásztelepet Nlgyatád és a Magyar Képzőművészek Szövetsége működteti, anyagilag támogatja a Somogy megyei Tanács is. A »triumvirátusból« a szövetségé a vendéghívás joga. A következő évben a meghívások célja csak az lehet, hogy a művésztelepi formában rangosabb alkotások szülessenek. Ennek feltétele: szobortervek alapján döntsenek, s annak adják a kivitelezést, aki fában, szabadtéri méretben egyaránt meg tudja valósítani magasra szárnyaló művészi elképzelését.

. Horányi Barna

74 díjazott alkotás

Az Alkotó Ifjúság pályázaton a szákmunkástanulók, illetve a szakoktatók- 500 különféle pályamunkával vettek részt; közülük több népgazdasági szempontból ..is. jelentős. A zsűri 74 alkotást díjazott. A díjakat a szakmunkástanulók országos kiállításának színhelyén, a KGM Technika Házában tegnap adták át. Összesen 155 ezer forinttal jutalmazták az egyéni és kollektív munkákat. Közöttük van például a salgótarjáni 211-es iskolában 15 fiatal közreműködésével készült esztergagép.

Felelősség—minden tanulóért

Az ország általános iskoláiban jelenleg egymillió-negy- venezer gyerek tanul. (Kerekített szám.) Az óvodások száma is nagyobb háromszáz- ezernél. Több a gyerek, mint ezelőtt öt évvel volt. S ez nagyobb felelősséget jelent az oktatásban is.

Felelősséget minden tanuló iránt. S fokozott figyelmet, törődést feltételez a fizikai dolgozók oktatásban részesülő gyerekeit tekintve. A számokat hívjuk, segítségül. Tavaly 102 647 olyan általános iskolás ült a padokban, akinek szülei gyárban, üzemben, termelőszövetkezetben dolgoznak. A szakmunkásképzés nem kevesebb, mint 146 305 ilyen tanulót tartott nyilván. S a gimnáziumok? Negyven- nyolc és fél ezret. A már idézett tanévben a szakmai képzést nyújtó középiskolákban a fizikai foglalkozású szülők hetvenezer gyermeké tanult. Összesál tehát száztizennyolc és fél ezer középiskolás tanuló került ki munkáskörnyezetből.

Érdekes szám ez is: 1967- ben 19 821 hallgató volt munkás-, földművesszülők gyermeke a felsőoktatásban, tavaly pedig már 22148. S ez a szám egyre nő majd, ha az a munka, mely korábban megkezdődött, igazán gyümölcsözővé válik.

Valamiképp ide vonatkozik a következő orvén deles tény is: egyre több felnőttet nyer meg magának a tudomány, s az ismeretek szerzésének szilárd keretű rendszere. Egyeseket a fellobbanó, saját tüzű önigény vezet erre az útra. Másokat a szocialista közösség indít továbbtanulásra vagy az alapok megszerzésére. Érdekesebb, bonyolultabb munkát ugyanis csak magasabb képesítéssel, nagyobb felkészültséggel lehet végezni. A feladatokra való »rálátás« képessége nem öröklődési kérdés. Felkészültségi annál inkább! Ez, vagy effajta Igények vezettek tavaly is, idén is csaknem ötvenezer felnőttet az általános iskola levelező és esti tagozatának padjaiba. S hogy mennyivel több ember gondolkodik világosabban, józanabban, mint korábban, azt bizonyítjá ez a tény: öt évvel ezelőtt az általános iskolák esti és levelező tagozatán még csak 21 275 felnőtt tanult.

Olyan számokat soroltunk, amelyek bizonyítanak, s minden különösebb kommentár nélkül érvelnek. »Száraz« egymás mellé állításukkal is szinte kiáltanak: szükség van, szükség lesz arra, hogy odafigyeljünk rájuk. Igénylik a nagyobb fokú törődést, a segítséget. Nem az alamizsna elégségest az év végén, hanem a tanév közbeni, kötelességtudáson túli — mondhatnánk : baráti — kéznyújtást, türelmet.

L. L.

Somogyi Néplapi 5