Somogyi Néplap, 1975. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-17 / 244. szám

EMBEREK A KÖZSÉGÉRT A somogyszili példa í griffes-indás öv bizonyít Avar sírok Taszáron Nem hiányzik a tégla, a malter és az egyéb építőanya­gok mellől az épületet felhúzó közös erő, összefogás sem, hogy mielőbb elkészüljön So- nioigyszilben az új gyógyszer- tár. Csak az anyag kerül pénzbe, a munka itt közös alkotássá válik. Nemcsak a helyiek jönnek szívesen segí­teni. hanem a környékről: Büssüből, Kazsokról, Gadács- ról is. A napokban a tetőhöz ér­nek az építők. Télen a belső munkákat végezhetik már a szakiparosok. Szappanos Sándor tanácsel­nökkel, Takács János tanács- titkárral, dr. Kovács János körzeti orvossal és Knock Arankával, a Somogy megyei gyógyszertárak vezetőjével be­szélgettünk a somogyszili ösz- szefogásról. 1971-től foglalkoz­nak a községben az új gyógy­szertár építésével. — A régi gyógyszertár épü­lete nincs a község tulajdoná­ban, hanem bérleményt fize­tünk érte. Megvásárlását azért vetettük el, mert nem érdemes már felújítanunk. A község lakossága messzeme­nően egyetértett azzal, hogy új épületbe fektetjük az erőn­ket — mondta á község ta­nácselnöke. S mindjárt hoz­zátette: — A költségek felét a falu állja. Van pénzünk az anyagra, nyugodtan hozzálát­hattunk az. építkezéshez. Négyszázezer forintot tesz ki ez, kaptunk még a megyei ta­nácstól is, de ennyiből nem lehetne megvalósítani elkép­zeléseinket. Ezért volt szük­séges a község lakosságának a hozzájárulását kérni. A terme­lőszövetkezet vezetősége 50 ezer forintot szavazott meg az új gyógyszertár építésének a támogatására. Mivel négy év óta sosem vettük le. a napi­rendről tervünket, a falu min­dig készen állt erre a segít­ségre. Alig várták már, hogy elkezdjük. — Mit ér ez a társadalmi munka a falunak ? — Száz-százötvenezer forin­tot eddig, s azt, hogy bármi­kor bármiben bátran támasz­kodhatunk a községbeliek ösz- szefogására. Dr. Kovács János: — A falu lelkes közösségének az erejé­ből egy »metszet« csupán: négyszáz tagja van a helyi Vöröskereszt-szervezetnek. Azt szeretnénk bizonyítani, hogy egy olyan község, mint a mienk, életrevaló társadal­milag és gazdaságilag egy­aránt. Somogyszil sosem , fej­lődött vissza. Gazdasági bá­zis. Szorgalmas emberek kö­zössége adja a falu erejét. S tudják azt is, hogy a testületi munka az ő érdeküket szol­gálja. I Takács János tanácstitkár fiatalos lendülettel foglalko­zik a gyógyszertár építésével. Ö mondta: — Még az idős. , beteg emberek is jelentkez- ! tek, hogy önkéntesen hozzá- i járulnak tervünk valóra vál- j tásához. Nem fogadtunk el tő- j lük ilyesmit, de ez a gesztus j tiszteletre méltó. Knock Arankától azt kér- j dezíem: Számítanak-e a to­í vábbiakban is ilyen összefo­gásra a megye gyógyszertár- hálózatának a felújításában? — Somogyszil gyógyszertára végre megfelelő helyet kap, korszerű laboratóriummal sze­relhetjük föl. ez már követel­mény. Bizonyos, hogy 1980-ig mi ilyet nem tudtunk volna építeni, máshol sincs erre mó­dunk. Kétszeres tehát az örö­münk. Ha máshol is tapasz^ táblánk ilyen helyi kezdemé­nyezés,t, mi is többre lennénk képesek a hálózatfejlesztés­ben. Köztudott, hogv Somogy a felszabadulás f után öreg, családi házakban működő gyógyszertárakat örökölt. Ezeknek a felújítására több­nyire van még lehetőség, újabb harminc évre meghosz- szabbítható ezeknek az épüle­teknek az élete. Ehhez olyan i segítséget várunk, mint ami­lyet az új gyógyszertárat épí­tő Somogysziltől kaptunk. H. B. Az iskola húshoz jón Oktatás a villamossági gyárban A VBKM Kaposvári Villa­mossági Gyárában az ezer­nyolcszáz dolgozó közül há­romszáz nem ' végezte el á nyolc általános iskolát. Ez na­gyobb gondja a1 személyzeti osztálynak, mintha egyetem­re vagy főiskolára szeretne juttatni embereket. Ráadásul a háromszáznak negyven szá­zaléka közel jár az ötvenhez, és •többségük vidékről bejáró, több gyermekes családanya. Alapos vizsgálódás után százhúsz olyan harminc éven aluli fiatal maradt, alát cél­szerű rávenni, hogy 1980-ig végezze el a hetedik és a nyol­cadik osztályt. Zelenka Béla, a gyár okta­tási ügyintézője alig tud meg­mozdulni az irodájában: több mint ötezer forintért vásárol­tak hetedikes-nyolcadikos tan­könyveket, hogy dolgozóik­nak ne kelljen a zsebükbe nyúlniuk. — A korábbi évek tapaszta­lata. azt bizonyította, hogy nagy a lemorzsolódás, ha a város különböző iskoláiba íratjuk dolgozóinkat. Gondot okozott a városszéli üzemből az iskolába való buszozás és a vidékiek hazajárása is. Ügy gondoljuk, hogy ha szemmel tartjuk a felnőtt diákjainkat, többen tesznek majd sikeres vizsgát. Éppen ezért a legkö­zelebbi, a topohári Szalma István iskola tanárait kértük fel, hogy a gyárban tartsák meg az órákat. Szívesen és örömmel vállalkoztak erre. Két héten belül az egyik osz­tály a tanácsteremben, a má­sik pedig a klubhelyiségben kezdheti meg a tanulást. Most az ösztönzés formáin törjük a fejünket. A Székesfehérvári Könnyűfémműben pénzes bo­rítékot tűztek a gyár vezetői a megszerzett bizonyítvány mellé. Még nem biztos, hogy mi is ezt a módszert választ­juk, de a könyvön, az iskolai oktatás megszervezésén túl mást is szeretnénk adni. A villamossági gyárban a korábbi évek hét-kilenc je­lentkezőjével szemben az idén harmincán tanulnak az álta­lános iskolában. A középisko­lába járók száma is évről évre emelkedik: 1973-ban ötvenen. tavaly kilencvenketten. az idén már száztízen jelentkez­tek, Egyetemire, illetve főisko­lára pedig ebben az évben a tavalyi létszámnak a kétsze­rese jár. A felnőtt szakmunkáskép­zés egyre népszerűbb: két év­vel ezelőtt nyolcán, az idén huszonhatan próbálkoznak új szakma megszerzésével, A ta­valyinál kétszer többen jelent­keztek a Gépipari Tudomá­nyé« Egyesület szakmai to­vábbképzésére. Az oktatási előadóktól azt is megtudtuk, hogy ebben a tanévben újfajta képzés in­dul. A brigád- és csoportve­zetők 124 órás tanfolyamon is­merkednek a korszerű irányí­tással. Harmincán kezdik meg ezt a tanfolyamot. Akik sike­res vizsgát tesznek júniusban, azoknak a munkakönyvébe be­jegyzik ezt a végzettséget, és száz forint fizetésemelést kap­nak. Az előadók a gyár gazdasá­gi és politikai vezetői lesz­nek. A tanyanyagban ilyen címek szerepelnek: Az embe­ri kapcsolatok szerepe, A be­osztottak megismerése, A ve­zetővel szemben támasztott követelmények, A lelki jelen­ségek és szerepük a munká ­ban, Munkajogi ismeretek, J Üzemgazdaságtan, Munkavé- | delem. Már a jövő évi ' oktatási I tervvel is foglalkoznak. Is­mére tfelújító továbbképzést szerveznek a középfokú vég­zettségű szakembereknek. — Nyilvánvaló, hogy azok, akik öt-hsű; éve végeztek vala­melyik szakbechnikumban, rá­szorulnak, hogy tájékozódja­nak: mi minden változott. A technikai fejlődés sok korsze­rűsödést hozott a munkafo­lyamatokban. Ezek nyomon követése elengedhetetlen a jó munkához. Mi ezt szeretnénk elősegíteni szervező, előkészí­tő tevékenységünkkel — mondta a villamossági gyár oktatási felelőse. Gombos Jolán Taszáron a nyáron »megszólalt« a föld. A 61-es út építői — miközben a föl­det »gyalulták« — jellegzetes foltokra figyeltek föl. Értesí­tették a múzeumot, ahonnét mindjárt a helyszínre siettek a régészek és ásni kezdtek. A feltevés igaznak bizonyult; a jó szemű építők — Molnár János építésvezető, Nagy Ár­pád , üzemeltető technikus, Pethő László művezető, a Dél­dunántúli Talajjavító Válla­lat nagyatádi telepének dol­gozói — avar kori temetőre bukkantak. Az építést termé­szetesen föl kellett függeszteni egy időre, amíg a régészek munkához láttak, majd amennyire lehetett, együtt ha­ladt az építés és a síríeltárás. — Az építők nagyon jó kollégáinknak bizonyultak — mondta a közös munkáról Bárdos Edit régész. — Nem­csak gépekKel segítettek min­ket, hanem rendkívüli mó­don érdekelte őket, hogy hol mit rejt a föld. A végén már ők is sejtették, hogy melyik sir körülbelül mit takar, és mire a munkát befejeztük, többet tudtak az avarokról, mint némelyik történelemta­nár ... Hatvan avar kori sírt tár­tak fql a régészek a nyáron Taszáron. A hetedik század második felében kialakított temetkezési hely azonban sok­kal többet rejt magában. A hatvan sir között volt olyan is, amelynek csak a foltját találták meg, akad viszont szép számmal, amelyikből na­gyon gazdag anyag került elő. Némelyik teljesen érintetle­nül maradt hosszú századokon át, másoknál föl lehetett lel­ni a sírrablók nyomát. — A taszári dombok kö­zött még húzódnak a teme­tők — mondta Bárdos Edit —, amit elkezdtünk föltárni, az csak töredék. Ez a temető '.még több száz sírból áll. A I 61-es út a tervek szerint a domboldalon halad, feltevé­seink szerint ott húzódnak a telepek. Ezért várható, hogy amint halad az építés, úgy kerülnek felszínre újabb lele­tek. . Nagyon számítunk az építők segítségére, figyelmez­tetésére továbbra is. — Honnan tudták, hogy avar kori temetőre bukkan­tak? »Amit feltártunk, az csak töredék.« Csak mikroszkóppal látható kiállítás Aranyiakat, amely — mint egy nagy asztalon — egy em­beri hajszál metszetén fekszik; tű hegyén álló sakkfigura; a mákszemnél 18-szor kisebb, működő villamos motor — ezek a furcsaságok a moszkvai műszaki múzeum mikrominia- tür-kiállításán láthatók. A kiállított tárgyak legna­gyobb része a kijevi Nyikolaj Szjadrisztij munkája. Mindent kézi munkával, szuperkemény­ségű gyémánt eszközökkel, I betűi olyan kicsinyek, hogy mikroszkóp alatt készített. Az I egy szál pókháló eltakar egy sem véletlen, hogy a kiállítást I sort. Természetesen csak mik- a műszaki múzeumnak éppen | roszkóp alatt lehet olvasni, abban a termében rendezték; Külön teremben helyezték — Az előkerült leletek — ékszerek, szerszámok — min­den kétséget kizáróan bizo­nyítanak. A griff es-indás dí­szítésű öv például csak ava­roknál fordult elő. Egyébként még sok olyan jel van, ami ezt bizonyítja: a sírok építé­se, a temetés módja, a halott elhelyezése. — Milyen anyagból készül­tek az ékszerek, a használati tárgyak? — Többnyire bronzból, sok közülük az ezüsttel futtatott. Ennek nyomait rekonstruál­ni lehet. — Melyek a jellegzetes ék­szerek, dísztárgyak, és kik viselték? — A nők a legtöbb sírban gazdagon íölékszerezve fek­szenek. Karperecéket, gyűrű­ket, fülbevalókat, gyöngyso­rokat találtunk rajtuk vagy mellettük. Általában, gazdag ■sírokat tártunk föl, ezért sok az ékszer. Ezekből több min­denre lehet következtetni. Az eddig előkerült leletek legér­tékesebbjei közé tartoznak a férfiak övgarnitúrái. Négy került elő, mindegyik szinte teljes épségben maradt, és gazdagon díszített. Találtunk két olyan sírt, melyben a gazda mellett ott feküdt a ló is, szépen megmunkált szer­számokkal, ezüst díszcsatok­kal. Ez a temetkezési mód csak nagyon gazdagok, vagy bátor harcosok kiváltsága volt. A taszári feltárás igencsak az elején tart, mégis akadtak már meglepetések. Az egyik az, hogy viszonylag keveset ra­boltak ki a sírok közül. Az eddig feltártaknak a felét sem. Ez — bár a laikus szá­mára soknak tűnik — a szak­emberek szerint nagyon jó arány. Az avar sírok több­sége ugyanis nem kerülte el sorsát: a korabeli rablók ki­fosztották őket a gazdag zsákmány reményében. A másik meglepetés: virágot találtak a régészek. A férfiak díszövét, a nők csuklóját a karperec mellett virágfűzér díszítette. Ennek nyomait, tokszerű virágok — valószí­nűleg egy szekfűfajta — ma­radványait találták meg. Az érdekes leletek alapján többféle feltevés alakult ki az avarok életmódjára, szokásai­ra vonatkozóan, finden két~ séget kizáró magyarázat ter­mészetesen még nincs. Az. egyik sírban találtak három zsugorított csontvázat, majd­nem ülő helyzetben, egymás­hoz szorulva. Ezek az embe­rek más felépítésűek, na­gyobb testűek voltak, mint az avarok, ezt csontjaik bizo­nyítják. Feltehető, hogy más néphez tartoztak, esetleg ezért temették őket másként. Fölfedeztek olyan sírt is, amely fölött mintegy fél méterrel juhcsontváz volt, valószínű, hogy valamilyen vallási okból helyezték oda. Magas volt a gyermekhalan­dóság, sok a gyermeksír. Ben­nük bronzból készült csörgö. Ilyen apró, gazdagon meg­munkált tárgyat fiatal nők sírjában is leltek. Bárdos Edit munkatársaival nemrég fejezte be a sírok föl­tárását. Most gondozzák, tisz­títják, rendszerezik a tárgya­kat. A föltárás természetesen folytatódik, mígnem választ kapnak valamennyi kérdésre, és a feltevésekből mindén kétséget kizáró bizonyítékok alapján tények lesznek. Simon Márta meg, ahol általában a tudo­mány és technika legújabb eredményeit mutatják be: Szjadrisztij már több alkalom­mal készített rendkívül pon­tos mikroeszközöket, például orvosok számára. v Egyik legérdekesebb kiállí­tási tárgy egy parányi könyv: el Mihail Ivaszjuk ukrán ta nító alkotásait, közöttük pél­dául egy miniatűr mozdonyt, amely 22, egyenként 2 mikron nagyságú darabból készült. Sokan csodálják meg az egy centiméteres fényképezőgép­pel készített fényképeket is — ugyancsak mikroszkóp alatt. A barátság útjai Kerekes Imre vakáció történetei Ezzel el is múlt a nyár. Az ember ilyenkor akár meg is sértődhet. Persze, most nem mesélem el önérzetem törté­netét. A lényeg, hogy Angéla maradt a nyár öröksége. S minthogy valahol már itt az ősz, egy ilyen helyzetben jobb lemondani minden tisztségről. Egészen biztos, hogy jön majd valami új, de ettől most sen­ki nem lesz okosabb. Csak annyit tudok, hogy valami idegen évszak árad az éjsza­kából, s ki tudná azt meg­mondani, hogy hová jutunk ebben a szuperszonikus gé­pekkel és űrhajókkal koroná­zott világban. S ha összera­kom a képet, frankón me­gyünk mi is a sűrű sorokban hömpölygő emberek között, a föld mindennapi tájain, a zű­rös folyók és a kopasz dom­bok között, a meredek sivata­gokban és a vastag dzsunge­lekben, a bóra- és a passzát­szél alatt, a Kolumbusz vágta ösvényen, a golfáram nyo­mán, a sarkcsillag és a han­gyák között. A felhőkarcolók és a játékautók, a táskarádiók és a tejeskannák között, az akasztottak útján, az alkohol és a nikotin nyomában, a ter­hes hasúra domborított temp­lomok és a lézersugarak kö­zött. A Világbank utcában, az atomtöltetű rakéták, a tévé­műsorok és a mosógépek kö­zött ment el ez a nyár, és nyomában valami árad az éj­szakából. S mi csak megyünk a tűhegyen ülő képzelet és a felhőkhöz hasonló egysejtűek között, együtt a farkasfogú. mosolygó állatokkal, a na­rancsfejű bölcsekkel, a szent­életű lányokkal, a magukba roskadó időmérőkkel és a fá­radhatatlan alvókkal. Miként a földön, úgy a földben is. A szerelem leprájába mártott gyógyíthatatlanokkal és a ke­gyetlenül megvadult szüzek kel. védőink és bíráink társa­ságában. A félszemű, távcsö­ves puskájú orvlövészekkel és a világmegváltó link analfa­bétákkal, az örökre elfelejtett élőkkel és a sorsukba ágya­zott betegekkel, vadászgépek forró pilótafülkéiben, hogy el jussunk végre a meghasadt óceánokig, a tengeri csillagok útján, hogy ott belépjünk a világba, ahol a víz és föld összeér, s minden összeolvad az angyalok nélküli égen, és ahonnan már könnyedén be lehet szállni s meg lehet me­rülni a föld habjaiban és a nagy víz végtelen szomjúságá­ban. Ezeket az utolsó sorokat persze csak álmodom. És fran­kón szerencsém van, mert a néném már alszik, a szomszéd szobában. S minthogy nem zavar, le tudom jegyezni ma esti látomásomat. Akármi is legyen holnap, megfigyelésem szerint az a legfontosabb, h<?gy így éjféltájban magunk­ra maradva már nagy nyuga­lom van. — VÉGE — Vendégvárás Kassán és Kaposváron A történet több mint három évvel ezelőtt kezdődött. Ka­posvárról és Kassáról egy-egy fiatal került ugyanabba az is kólába. Gyorsan összebarát koztak, és az iskola befejezése után is tartották a kapcsola­tot. Ez alig egy esztendő alatt több ezer fiatal barátsá gává szélesedett a Kaposvári Elektroncsőgyár KISZ-esei, il­letve a kassai Kelet-szlová­kiai Vasmű SZISZ-tagjai kö­zött. 1972-ben látogattak először Kaposvárra Kassáról. A kö­vetkező • év végén a megye- székhelyről utaztak fiatalok a határon túlra. 1974. március 22-én Kassán együttműködési szerződést írt alá a vasmű, illetve az elektroncsőgyár if­júsági vezetősége. Haffner László, a Kapos­vári Elektroncsőgyár KISZ- bizottságának titkára az együttműködés eredményeiről a következőket mondta: — A szerződőé aláírásának évében, tavaly a csehszlovák i—magyar barátsági szerződés 'aláírásának 25. évfordulója al­kalmából baráti találkozót rendeztünk Kaposváron, ün­nepi megemlékezést tartot­tunk. bemutattuk gyárunkat a kassai fiataloknak és parker­dőtúrát szerveztünk. Egy hó­nappal később, a győzelem napján a vasmű üdülőtelepén, Bordán a somogyiak részvéte­lével tartottak sportversenye­ket. Júliusban közösen vet­tünk részt a tátrai Lenin-em- léktúrán. Az idén áprilisban újabb szerződést készítettünk. A kölcsönös baráti találkozók, a csereüdültetések mellett ott voltunk szeptemberben az if­jú kohászok napján, melyet a vasmű ifjúsági szervezete rendezett Kassán. A közeljövőben újból össze­ülnek a kaposvári KISZ- és a kassai SZISZ-vezetők, hogy elkészítsék az újabb közös programók tervét. Üjat és tar­talmasabbat, hisz a két év elegendő volt arra, hogy meg­ismerjék egymást a fiatalok, kiválasszák az .azonos érdek­lődési területeket. Az elektroncsőgyár fiataljai is vallják: akkor lehetnek iga­zán jó barátok az emberek, ha mindjobban megismerik egy­mást. Mindkét helyen előadá­sokat tartanak a szomszédos baráti államról, kiállításokat rendeznek és megemlékeznek egymás nemzeti ünnepeiről. Somogyi Néplap B

Next

/
Thumbnails
Contents