Somogyi Néplap, 1975. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-17 / 244. szám
EMBEREK A KÖZSÉGÉRT A somogyszili példa í griffes-indás öv bizonyít Avar sírok Taszáron Nem hiányzik a tégla, a malter és az egyéb építőanyagok mellől az épületet felhúzó közös erő, összefogás sem, hogy mielőbb elkészüljön So- nioigyszilben az új gyógyszer- tár. Csak az anyag kerül pénzbe, a munka itt közös alkotássá válik. Nemcsak a helyiek jönnek szívesen segíteni. hanem a környékről: Büssüből, Kazsokról, Gadács- ról is. A napokban a tetőhöz érnek az építők. Télen a belső munkákat végezhetik már a szakiparosok. Szappanos Sándor tanácselnökkel, Takács János tanács- titkárral, dr. Kovács János körzeti orvossal és Knock Arankával, a Somogy megyei gyógyszertárak vezetőjével beszélgettünk a somogyszili ösz- szefogásról. 1971-től foglalkoznak a községben az új gyógyszertár építésével. — A régi gyógyszertár épülete nincs a község tulajdonában, hanem bérleményt fizetünk érte. Megvásárlását azért vetettük el, mert nem érdemes már felújítanunk. A község lakossága messzemenően egyetértett azzal, hogy új épületbe fektetjük az erőnket — mondta á község tanácselnöke. S mindjárt hozzátette: — A költségek felét a falu állja. Van pénzünk az anyagra, nyugodtan hozzáláthattunk az. építkezéshez. Négyszázezer forintot tesz ki ez, kaptunk még a megyei tanácstól is, de ennyiből nem lehetne megvalósítani elképzeléseinket. Ezért volt szükséges a község lakosságának a hozzájárulását kérni. A termelőszövetkezet vezetősége 50 ezer forintot szavazott meg az új gyógyszertár építésének a támogatására. Mivel négy év óta sosem vettük le. a napirendről tervünket, a falu mindig készen állt erre a segítségre. Alig várták már, hogy elkezdjük. — Mit ér ez a társadalmi munka a falunak ? — Száz-százötvenezer forintot eddig, s azt, hogy bármikor bármiben bátran támaszkodhatunk a községbeliek ösz- szefogására. Dr. Kovács János: — A falu lelkes közösségének az erejéből egy »metszet« csupán: négyszáz tagja van a helyi Vöröskereszt-szervezetnek. Azt szeretnénk bizonyítani, hogy egy olyan község, mint a mienk, életrevaló társadalmilag és gazdaságilag egyaránt. Somogyszil sosem , fejlődött vissza. Gazdasági bázis. Szorgalmas emberek közössége adja a falu erejét. S tudják azt is, hogy a testületi munka az ő érdeküket szolgálja. I Takács János tanácstitkár fiatalos lendülettel foglalkozik a gyógyszertár építésével. Ö mondta: — Még az idős. , beteg emberek is jelentkez- ! tek, hogy önkéntesen hozzá- i járulnak tervünk valóra vál- j tásához. Nem fogadtunk el tő- j lük ilyesmit, de ez a gesztus j tiszteletre méltó. Knock Arankától azt kér- j dezíem: Számítanak-e a toí vábbiakban is ilyen összefogásra a megye gyógyszertár- hálózatának a felújításában? — Somogyszil gyógyszertára végre megfelelő helyet kap, korszerű laboratóriummal szerelhetjük föl. ez már követelmény. Bizonyos, hogy 1980-ig mi ilyet nem tudtunk volna építeni, máshol sincs erre módunk. Kétszeres tehát az örömünk. Ha máshol is tapasz^ táblánk ilyen helyi kezdeményezés,t, mi is többre lennénk képesek a hálózatfejlesztésben. Köztudott, hogv Somogy a felszabadulás f után öreg, családi házakban működő gyógyszertárakat örökölt. Ezeknek a felújítására többnyire van még lehetőség, újabb harminc évre meghosz- szabbítható ezeknek az épületeknek az élete. Ehhez olyan i segítséget várunk, mint amilyet az új gyógyszertárat építő Somogysziltől kaptunk. H. B. Az iskola húshoz jón Oktatás a villamossági gyárban A VBKM Kaposvári Villamossági Gyárában az ezernyolcszáz dolgozó közül háromszáz nem ' végezte el á nyolc általános iskolát. Ez nagyobb gondja a1 személyzeti osztálynak, mintha egyetemre vagy főiskolára szeretne juttatni embereket. Ráadásul a háromszáznak negyven százaléka közel jár az ötvenhez, és •többségük vidékről bejáró, több gyermekes családanya. Alapos vizsgálódás után százhúsz olyan harminc éven aluli fiatal maradt, alát célszerű rávenni, hogy 1980-ig végezze el a hetedik és a nyolcadik osztályt. Zelenka Béla, a gyár oktatási ügyintézője alig tud megmozdulni az irodájában: több mint ötezer forintért vásároltak hetedikes-nyolcadikos tankönyveket, hogy dolgozóiknak ne kelljen a zsebükbe nyúlniuk. — A korábbi évek tapasztalata. azt bizonyította, hogy nagy a lemorzsolódás, ha a város különböző iskoláiba íratjuk dolgozóinkat. Gondot okozott a városszéli üzemből az iskolába való buszozás és a vidékiek hazajárása is. Ügy gondoljuk, hogy ha szemmel tartjuk a felnőtt diákjainkat, többen tesznek majd sikeres vizsgát. Éppen ezért a legközelebbi, a topohári Szalma István iskola tanárait kértük fel, hogy a gyárban tartsák meg az órákat. Szívesen és örömmel vállalkoztak erre. Két héten belül az egyik osztály a tanácsteremben, a másik pedig a klubhelyiségben kezdheti meg a tanulást. Most az ösztönzés formáin törjük a fejünket. A Székesfehérvári Könnyűfémműben pénzes borítékot tűztek a gyár vezetői a megszerzett bizonyítvány mellé. Még nem biztos, hogy mi is ezt a módszert választjuk, de a könyvön, az iskolai oktatás megszervezésén túl mást is szeretnénk adni. A villamossági gyárban a korábbi évek hét-kilenc jelentkezőjével szemben az idén harmincán tanulnak az általános iskolában. A középiskolába járók száma is évről évre emelkedik: 1973-ban ötvenen. tavaly kilencvenketten. az idén már száztízen jelentkeztek, Egyetemire, illetve főiskolára pedig ebben az évben a tavalyi létszámnak a kétszerese jár. A felnőtt szakmunkásképzés egyre népszerűbb: két évvel ezelőtt nyolcán, az idén huszonhatan próbálkoznak új szakma megszerzésével, A tavalyinál kétszer többen jelentkeztek a Gépipari Tudományé« Egyesület szakmai továbbképzésére. Az oktatási előadóktól azt is megtudtuk, hogy ebben a tanévben újfajta képzés indul. A brigád- és csoportvezetők 124 órás tanfolyamon ismerkednek a korszerű irányítással. Harmincán kezdik meg ezt a tanfolyamot. Akik sikeres vizsgát tesznek júniusban, azoknak a munkakönyvébe bejegyzik ezt a végzettséget, és száz forint fizetésemelést kapnak. Az előadók a gyár gazdasági és politikai vezetői lesznek. A tanyanyagban ilyen címek szerepelnek: Az emberi kapcsolatok szerepe, A beosztottak megismerése, A vezetővel szemben támasztott követelmények, A lelki jelenségek és szerepük a munká ban, Munkajogi ismeretek, J Üzemgazdaságtan, Munkavé- | delem. Már a jövő évi ' oktatási I tervvel is foglalkoznak. Ismére tfelújító továbbképzést szerveznek a középfokú végzettségű szakembereknek. — Nyilvánvaló, hogy azok, akik öt-hsű; éve végeztek valamelyik szakbechnikumban, rászorulnak, hogy tájékozódjanak: mi minden változott. A technikai fejlődés sok korszerűsödést hozott a munkafolyamatokban. Ezek nyomon követése elengedhetetlen a jó munkához. Mi ezt szeretnénk elősegíteni szervező, előkészítő tevékenységünkkel — mondta a villamossági gyár oktatási felelőse. Gombos Jolán Taszáron a nyáron »megszólalt« a föld. A 61-es út építői — miközben a földet »gyalulták« — jellegzetes foltokra figyeltek föl. Értesítették a múzeumot, ahonnét mindjárt a helyszínre siettek a régészek és ásni kezdtek. A feltevés igaznak bizonyult; a jó szemű építők — Molnár János építésvezető, Nagy Árpád , üzemeltető technikus, Pethő László művezető, a Déldunántúli Talajjavító Vállalat nagyatádi telepének dolgozói — avar kori temetőre bukkantak. Az építést természetesen föl kellett függeszteni egy időre, amíg a régészek munkához láttak, majd amennyire lehetett, együtt haladt az építés és a síríeltárás. — Az építők nagyon jó kollégáinknak bizonyultak — mondta a közös munkáról Bárdos Edit régész. — Nemcsak gépekKel segítettek minket, hanem rendkívüli módon érdekelte őket, hogy hol mit rejt a föld. A végén már ők is sejtették, hogy melyik sir körülbelül mit takar, és mire a munkát befejeztük, többet tudtak az avarokról, mint némelyik történelemtanár ... Hatvan avar kori sírt tártak fql a régészek a nyáron Taszáron. A hetedik század második felében kialakított temetkezési hely azonban sokkal többet rejt magában. A hatvan sir között volt olyan is, amelynek csak a foltját találták meg, akad viszont szép számmal, amelyikből nagyon gazdag anyag került elő. Némelyik teljesen érintetlenül maradt hosszú századokon át, másoknál föl lehetett lelni a sírrablók nyomát. — A taszári dombok között még húzódnak a temetők — mondta Bárdos Edit —, amit elkezdtünk föltárni, az csak töredék. Ez a temető '.még több száz sírból áll. A I 61-es út a tervek szerint a domboldalon halad, feltevéseink szerint ott húzódnak a telepek. Ezért várható, hogy amint halad az építés, úgy kerülnek felszínre újabb leletek. . Nagyon számítunk az építők segítségére, figyelmeztetésére továbbra is. — Honnan tudták, hogy avar kori temetőre bukkantak? »Amit feltártunk, az csak töredék.« Csak mikroszkóppal látható kiállítás Aranyiakat, amely — mint egy nagy asztalon — egy emberi hajszál metszetén fekszik; tű hegyén álló sakkfigura; a mákszemnél 18-szor kisebb, működő villamos motor — ezek a furcsaságok a moszkvai műszaki múzeum mikrominia- tür-kiállításán láthatók. A kiállított tárgyak legnagyobb része a kijevi Nyikolaj Szjadrisztij munkája. Mindent kézi munkával, szuperkeménységű gyémánt eszközökkel, I betűi olyan kicsinyek, hogy mikroszkóp alatt készített. Az I egy szál pókháló eltakar egy sem véletlen, hogy a kiállítást I sort. Természetesen csak mik- a műszaki múzeumnak éppen | roszkóp alatt lehet olvasni, abban a termében rendezték; Külön teremben helyezték — Az előkerült leletek — ékszerek, szerszámok — minden kétséget kizáróan bizonyítanak. A griff es-indás díszítésű öv például csak avaroknál fordult elő. Egyébként még sok olyan jel van, ami ezt bizonyítja: a sírok építése, a temetés módja, a halott elhelyezése. — Milyen anyagból készültek az ékszerek, a használati tárgyak? — Többnyire bronzból, sok közülük az ezüsttel futtatott. Ennek nyomait rekonstruálni lehet. — Melyek a jellegzetes ékszerek, dísztárgyak, és kik viselték? — A nők a legtöbb sírban gazdagon íölékszerezve fekszenek. Karperecéket, gyűrűket, fülbevalókat, gyöngysorokat találtunk rajtuk vagy mellettük. Általában, gazdag ■sírokat tártunk föl, ezért sok az ékszer. Ezekből több mindenre lehet következtetni. Az eddig előkerült leletek legértékesebbjei közé tartoznak a férfiak övgarnitúrái. Négy került elő, mindegyik szinte teljes épségben maradt, és gazdagon díszített. Találtunk két olyan sírt, melyben a gazda mellett ott feküdt a ló is, szépen megmunkált szerszámokkal, ezüst díszcsatokkal. Ez a temetkezési mód csak nagyon gazdagok, vagy bátor harcosok kiváltsága volt. A taszári feltárás igencsak az elején tart, mégis akadtak már meglepetések. Az egyik az, hogy viszonylag keveset raboltak ki a sírok közül. Az eddig feltártaknak a felét sem. Ez — bár a laikus számára soknak tűnik — a szakemberek szerint nagyon jó arány. Az avar sírok többsége ugyanis nem kerülte el sorsát: a korabeli rablók kifosztották őket a gazdag zsákmány reményében. A másik meglepetés: virágot találtak a régészek. A férfiak díszövét, a nők csuklóját a karperec mellett virágfűzér díszítette. Ennek nyomait, tokszerű virágok — valószínűleg egy szekfűfajta — maradványait találták meg. Az érdekes leletek alapján többféle feltevés alakult ki az avarok életmódjára, szokásaira vonatkozóan, finden két~ séget kizáró magyarázat természetesen még nincs. Az. egyik sírban találtak három zsugorított csontvázat, majdnem ülő helyzetben, egymáshoz szorulva. Ezek az emberek más felépítésűek, nagyobb testűek voltak, mint az avarok, ezt csontjaik bizonyítják. Feltehető, hogy más néphez tartoztak, esetleg ezért temették őket másként. Fölfedeztek olyan sírt is, amely fölött mintegy fél méterrel juhcsontváz volt, valószínű, hogy valamilyen vallási okból helyezték oda. Magas volt a gyermekhalandóság, sok a gyermeksír. Bennük bronzból készült csörgö. Ilyen apró, gazdagon megmunkált tárgyat fiatal nők sírjában is leltek. Bárdos Edit munkatársaival nemrég fejezte be a sírok föltárását. Most gondozzák, tisztítják, rendszerezik a tárgyakat. A föltárás természetesen folytatódik, mígnem választ kapnak valamennyi kérdésre, és a feltevésekből mindén kétséget kizáró bizonyítékok alapján tények lesznek. Simon Márta meg, ahol általában a tudomány és technika legújabb eredményeit mutatják be: Szjadrisztij már több alkalommal készített rendkívül pontos mikroeszközöket, például orvosok számára. v Egyik legérdekesebb kiállítási tárgy egy parányi könyv: el Mihail Ivaszjuk ukrán ta nító alkotásait, közöttük például egy miniatűr mozdonyt, amely 22, egyenként 2 mikron nagyságú darabból készült. Sokan csodálják meg az egy centiméteres fényképezőgéppel készített fényképeket is — ugyancsak mikroszkóp alatt. A barátság útjai Kerekes Imre vakáció történetei Ezzel el is múlt a nyár. Az ember ilyenkor akár meg is sértődhet. Persze, most nem mesélem el önérzetem történetét. A lényeg, hogy Angéla maradt a nyár öröksége. S minthogy valahol már itt az ősz, egy ilyen helyzetben jobb lemondani minden tisztségről. Egészen biztos, hogy jön majd valami új, de ettől most senki nem lesz okosabb. Csak annyit tudok, hogy valami idegen évszak árad az éjszakából, s ki tudná azt megmondani, hogy hová jutunk ebben a szuperszonikus gépekkel és űrhajókkal koronázott világban. S ha összerakom a képet, frankón megyünk mi is a sűrű sorokban hömpölygő emberek között, a föld mindennapi tájain, a zűrös folyók és a kopasz dombok között, a meredek sivatagokban és a vastag dzsungelekben, a bóra- és a passzátszél alatt, a Kolumbusz vágta ösvényen, a golfáram nyomán, a sarkcsillag és a hangyák között. A felhőkarcolók és a játékautók, a táskarádiók és a tejeskannák között, az akasztottak útján, az alkohol és a nikotin nyomában, a terhes hasúra domborított templomok és a lézersugarak között. A Világbank utcában, az atomtöltetű rakéták, a tévéműsorok és a mosógépek között ment el ez a nyár, és nyomában valami árad az éjszakából. S mi csak megyünk a tűhegyen ülő képzelet és a felhőkhöz hasonló egysejtűek között, együtt a farkasfogú. mosolygó állatokkal, a narancsfejű bölcsekkel, a szentéletű lányokkal, a magukba roskadó időmérőkkel és a fáradhatatlan alvókkal. Miként a földön, úgy a földben is. A szerelem leprájába mártott gyógyíthatatlanokkal és a kegyetlenül megvadult szüzek kel. védőink és bíráink társaságában. A félszemű, távcsöves puskájú orvlövészekkel és a világmegváltó link analfabétákkal, az örökre elfelejtett élőkkel és a sorsukba ágyazott betegekkel, vadászgépek forró pilótafülkéiben, hogy el jussunk végre a meghasadt óceánokig, a tengeri csillagok útján, hogy ott belépjünk a világba, ahol a víz és föld összeér, s minden összeolvad az angyalok nélküli égen, és ahonnan már könnyedén be lehet szállni s meg lehet merülni a föld habjaiban és a nagy víz végtelen szomjúságában. Ezeket az utolsó sorokat persze csak álmodom. És frankón szerencsém van, mert a néném már alszik, a szomszéd szobában. S minthogy nem zavar, le tudom jegyezni ma esti látomásomat. Akármi is legyen holnap, megfigyelésem szerint az a legfontosabb, h<?gy így éjféltájban magunkra maradva már nagy nyugalom van. — VÉGE — Vendégvárás Kassán és Kaposváron A történet több mint három évvel ezelőtt kezdődött. Kaposvárról és Kassáról egy-egy fiatal került ugyanabba az is kólába. Gyorsan összebarát koztak, és az iskola befejezése után is tartották a kapcsolatot. Ez alig egy esztendő alatt több ezer fiatal barátsá gává szélesedett a Kaposvári Elektroncsőgyár KISZ-esei, illetve a kassai Kelet-szlovákiai Vasmű SZISZ-tagjai között. 1972-ben látogattak először Kaposvárra Kassáról. A következő • év végén a megye- székhelyről utaztak fiatalok a határon túlra. 1974. március 22-én Kassán együttműködési szerződést írt alá a vasmű, illetve az elektroncsőgyár ifjúsági vezetősége. Haffner László, a Kaposvári Elektroncsőgyár KISZ- bizottságának titkára az együttműködés eredményeiről a következőket mondta: — A szerződőé aláírásának évében, tavaly a csehszlovák i—magyar barátsági szerződés 'aláírásának 25. évfordulója alkalmából baráti találkozót rendeztünk Kaposváron, ünnepi megemlékezést tartottunk. bemutattuk gyárunkat a kassai fiataloknak és parkerdőtúrát szerveztünk. Egy hónappal később, a győzelem napján a vasmű üdülőtelepén, Bordán a somogyiak részvételével tartottak sportversenyeket. Júliusban közösen vettünk részt a tátrai Lenin-em- léktúrán. Az idén áprilisban újabb szerződést készítettünk. A kölcsönös baráti találkozók, a csereüdültetések mellett ott voltunk szeptemberben az ifjú kohászok napján, melyet a vasmű ifjúsági szervezete rendezett Kassán. A közeljövőben újból összeülnek a kaposvári KISZ- és a kassai SZISZ-vezetők, hogy elkészítsék az újabb közös programók tervét. Üjat és tartalmasabbat, hisz a két év elegendő volt arra, hogy megismerjék egymást a fiatalok, kiválasszák az .azonos érdeklődési területeket. Az elektroncsőgyár fiataljai is vallják: akkor lehetnek igazán jó barátok az emberek, ha mindjobban megismerik egymást. Mindkét helyen előadásokat tartanak a szomszédos baráti államról, kiállításokat rendeznek és megemlékeznek egymás nemzeti ünnepeiről. Somogyi Néplap B
