Somogyi Néplap, 1975. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-14 / 216. szám

A csehszlovák katonai küldöttség Somogybán Martin Dznr meglátogatta a Balatonhoglári állami Gazdasagot Ralatonboglárra látogatott tegnap délelőtt a harmadik napja hazánkban tartózkodó csehszlovák katonai küldött­ség. Az állami gazdaság íello- bogózott. központi épületén kétnyelvű felirat köszöntötte a szocializmust építő testvéri csehszlovák nép küldöttségét. Martin Dzur hadseregtábor­nokot, a Csehszlovák Szocialis­ta Köztársaság nemzetvédelmi miniszterét, Czinege Lajos ve­zérezredest, honvédelmi mi­nisztert és a többi vendéget Tanai Imre, a megyei pártbi­zottság titkára, Széli András igazgató és a gazdaság többi vezetője fogadta. Kisdobosok virágot adták át a küldöttség vezetőjének és tagjainak, ők ezt zászlócskával viszonozták. Büki János, a gazdaság párt­bizottságának titkára üdvözöl­te a vendégeket. A tanácsteremben Széli And­rás igazgató rövid tájékozta­tót tartott a szőlő- és gyü­mölcstermelő állami gazdaság fejlődéséről. Elmondta, hogy sok munkáskézre van szükség a gépesítés ellenére. Amikor beérik a gambles, nyaranta kétezer középiskolás segédke­zik, ősszel pedig szovjet és magyar katonák is dolgoznak a gazdaságban. A mostani rossz időjárás miatt most is szükség van rájuk. Martin Dzur hadsereg tábor­nok néhány gazdasági kérdést tett föl, majd érdeklődött; ho­gyan állják meg a helyüket a gazdaság dolgozói a hadsereg­ben. Az igazgató eldicsekedett vele, hogy mindig elismerést kapnak, s olyan is van, akit ott vettek föl a pártba. - Büki János elmondta, hogy novem­ber 7-én azok is jutalmat kap­nak, akiket a katonai szolgála­tuk idején kitüntettek. A cseh­szlovák nemzetvédelmi mi­niszter hozzátette: a hadsereg tehát abban is segít — akár­csak náluk —, hogy fölnevel­jék az új szocialista állampol­gárokat. A vendégek a gazdaság köz­pontjából a péntekhelyi kerü­letbe utaztak. Soós Árpád fő­mérnök »katonásan« úgy mu­tatta be a rázógépet, hogy ez á gyümölcstermelés nehéz ütege. A látogatás következő állo­mása Lengyeltóti volt, ott a szőlőkombájnt nézték meg mű­ködés közben. A fellobogózott boglgri borkombinátban Mi­hályi József vezető kalauzolta végig a küldöttséget és kísé­rőiket. A küldöttség és kísérőik megnézték a borkombinátnak a borfajtákat, s a díjakat be­mutató házi kiállítását is. A gazdaság több aranyérmet nyert, muskotályukat éppen Csehszlovákiában tüntettélc ki három évvel ezelőtt. A csehszlovák katonai kül­döttség somogyi látogatása a gazdaság központjában feje­ződött be. Martin Dzur hadse- regtábomok elismeréssel nyi­latkozott a magyarországi és a somogyi tapasztalataikról, a gazdaság tevékenységéről. t Társadalmi munka /6 kedvvel A lakásépítkezésre szánt pénzt növelik A hajnalban kelő kubikosbrigád az épülő ház előtti út alapjait egyengeti. Legalább 79 ezer hektárt! Búzavetés — nagyobb területen A búza a lafk-osság kenyérel­látásának nélkülözhetetlen alapanyaga, ezenkívül a nép­gazdaság számára is jól jöve­delmező exportcikk. Az eddigi eredményekről és az idei bú- zavetéssel kapcsolatos felada­tokról beszélgettünk Tóth Ká­rollyal, a Somogy megyei Ta­nács V. B. mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának ve­zetőjével. — A búzatermelés egyik leg­dinamikusabban fejlődő ága­zata nagyüzemeinknek — mondotta. — A terméseredmé­nyek évről évre jelentősen nö­vekedtek, s az 1974-es év re­kordot hozott: az állami gaz­daságokban 42, a termelőszö­vetkezetekben 35.6 mázsa ter­mett hektáronként; a megyei átlag 36,6 mázsa volt 78 ezer hektáron. A gabonaipar össze­sen 16 ezer vagon búzát vásá­rolt meg, melynek értéke mintegy félmilliárd forint volt. Ez az eredmény a számos ki­váló, új fajtának, a megnöve­kedett műtrágyafelh'asználás- nák, a gépesítési színvonal nö­vekedéséből adódó jó és idő­ben elvégzett talaj-munkának^ a lerövidült betakarítási idő­nek, a szakszerűbb növényvé­delemnek és a mindezeket ösz- szefogó szakmai munkának kö­szönhető. — Hogyan alakult az idén a búza betakarítási eredménye? — Sajnos, a tervezettnél és főleg a vártnál gyengébb volt. Az okok — melyek jórészt ob- jektívek — közismertek. A múlt év őszén rendkívül sok csapadék hullott, az aratás előtti esős. párás idő kedvezett a szártőbetegségnek, s ez már nagy veszteséget okozott. A sok eső miatt elhúzódott a be­takarítás, erős volt, a gyomo- sodás, közben súlyos jégkár is pusztított. Végül is az állami gazdaságok 32,8, a termelőszö­vetkezetek 27,1 mázsás átlag­termést értek el hektáronként. A megyei átlag mintegy 23 mázsa volt. A kiesés 200 mil­lió forint körüli. Ez annak el­lenére alakult így, hogy az üzemek több műtrágyát, nö­vényvédő szert használtak föl, mint az előző évben, s a kö­rülményekhez képest jól föl­készültek az aratásra és szer­vezetten folyt a munka. — Milyen feladat vár most, vetés előtt az üzemekre? — Az idei gyengébb ered­ményekből nem szabad mesz- szemenő következtetéseket le­vonni. A búza továbbra is az üzemek fő árunövénye marad, a népgazdaság a belső ellátás­ra és exportra is többet vár. Ennek minden feltétele adott a megyében. A terméseredmé­nyek növekedésével egy idő­ben az utóbbi években bizo­nyos mértékben csökkent a ve­tésterület. Az üzemi és nép- gazdasági érdekek azt indo­kolják, hogy legalább az 1973. évi területnagyságon vessenek búzát a gazdaságok ezen az őszön. Ez a termelőszövetkeze­teknél 69 000, az állami gazda- I Ságoknál pedig csaknem 10 000 hektár búzát jelent. — Az 1973. évinek megfele­lő nagyságú terület elvetésén túl, lényeges a tervszerűbb és gyakoribb vetőmagcsere. A jó vetőmag a nagy hozam egyik legfontosabb feltétele. Növelni kell az első és máso­dik szaporítási fokú vetőmag­vak arányát. Az üzemek egy része csak négyévenként cse­rél, s ez ma már nem tartha­tó. Jelentős a jó fajta kivá­lasztása is, mégis vannak gaz­daságok, amelyek ragaszkod­nak néhány olyan fajtához, amely már több óven keresz­tül csalódást okozott. — Több gondot kell fordíta­ni a talajfertőtlenítésre és a területkiválasztásra is. Ennek elmulasztása az idén több üzemben megbosszulta magát. A költségkímélő gazdálkodás e területen is fontos, takarékos­kodni azonban nem olyan munkával és anyaggal kell, amely a nagy termés alapfel­tétele — fejezte be a tájékoz­tatást a megyei tanács-vb osz­tályvezetője. H. F. — Jólesik visszalopni magam az eredeti, szakmámba — ne­vet az óriás festékesdoboz te­tején nyújtózkodva kalapáló párttitkár. A főmérnök vi­szont annak örül: az alumíni­um tartólécekre sikerült úgy fölrakni a pattintókat, hogy közben a kalapács elkerülte az ujját... A szakszervezeti • tit­kár a kultúrossal, majd a bel­ső ellenőrök csoportvezetőjével cipeli a vaskorlátokat meg a 1 fölpolcolt állványpallokat. A A kaposvári kórház leendő mosodájában a pénzügyisek vol­tak a csemperakók segédmunkásai. — Mit tart különítsen fontos­nak / a vetőmagkiváiasztássai kapcsolatban? Egymilliárd forint megtakarítás évente Az ISV sajtótájékoztatója a vásáron A többi megyéhez képest Somogybán van a legtöbb tag­ja — 11 tsz és 3 állami gaz­daság — az ISV-nek, az Ipar­szerű Sertéstartó Termelő- szövetkezetek Közös Vállalko­zásának. Évente mintegy 200 ezerrel több sertés “előállításá­ra« van lehetőség e higiéni­kus módszerrel — csak tsz-ek- ben —, mint amennyire a te­lepeket eredetileg tervezték. Az ISV munkájának haté­konyságát jól szemlélteti a mernyei példa. Ott a hibás tervezés és rossz kivitelezés miatt hasznavehetetlen volt a sertéstelep. A gazdaság veze­tői már-már az ágazat föl­számolását tervezték, s ma a mernyei telep — termelésében és módszereinek korszerűségé­ben — megelőz több, nagy ha­gyományokkal . rendelkező gazdaságot. Miben áll ennek a sok szak­ember által még nem ismert rendszernek a lényege ? Elszakítja a sertéseket a ká­ros hatású padozattól; szak­szerű fűtéssel és szellőztetés­sel lehetővé teszi, hogy az ál­latok genetikai megfelelően gyarapodjanak; új férőhelyek építése nélkül 20—40 százalékos kapacitás- növelést tesz lehetővé; 6—8 százalékkal olcsóbbá teszi a a termelést és — végül — megkönnyíti a fizikai mun­kát. Hazánkban jelenleg 140 tag­ja van az ISV-nek. Ezek a gazdaságok az új eljárás be­vezetése előtt 1,2 millió ser­tést »termeltek«, azt követően pedig mór 1,6 milliót. Az ISV igazgatója, dr. Ba­jor Ferenc pénteken Budapes­ten, a mezőgazdasági és élel­miszeripari kiállítás területén tartott sajtótájékoztatójában hangsúlyozta: célkitűzésük, hogy 1977. végére 250 gazda­sággal együttműködjenek és évente hárommillió sertés »termelésénél« szellemi-szak­mai irányítók legyenek. Csak egyetlen szám a tájé­koztató adathalmazaiéból: az új módszer alkalmazása a 140 gazdaságban évente egymilli­árd forint üzemelési megtaka­rítást jelent. Ha az ember címszavakban idézi föl a hét eseményeit, akkor is érzi, hogy sok min­den történt á megyében. A hétfői megyei békeaktíva, a délutáni szolidaritási nagygyű­lés volt a nyitánya az egész megyét átfogó antiimperialis- ta szolidaritási akciónak. Az­óta számtalan üzemben, is- í kólában emelték föl tiltakozó [szavukat, például a chilei el- I nyomás ellen. S a szavakhoz i a tettek párosulnak: nem egy I helyen kommunista szombatot értéküknek i * a &nz egy részét a Vietnamban epulo szak­munkásiskola céljára ajánlot­ták föl. A békéről, a szolidaritásról megyénk két vendége — Mar­tin Dzur hadseregtábornok, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság nemzetvédelmi mi­nisztere és Sarlós István, a Politikai Bizottság tagja, a Hazafias Népfront főtitkára — is beszélt. A népfront főtitká­ra mondta a villamossági gyá­ri munkásgyűlésen, hogy »aki szabadon akar élni, annak mások szabadságát is szeret­ni, akarni és becsülni kell«. Ez valóban alapgondolata minden békegyűlésnek, beszél­getésnek, találkozónak, ame­lyet a közeljövőben hívnak össze a somogyi városokban, községekben és üzemekben. Hírbőség idején nem kerül­het be minden az újságba, pe­dig az emberek beszélnek ró­la. élénken vitatják egymás | közt. Kaposváron például so­kan fölfigyeltek arra, hogy költözködnek a lakók a Kali- nyin-városrész most átadott lakásaiba. Kétszázhatvannégy család foglalja el az új ott­honát. Ilyenkor legnagyobb a találgatás, hogy ki miért kapott kiutalást. Különösen indokolt az őszinte és pontos felvilágosítás, most, mert na­gyon sokan költözködnek a Béke, a Füredi és a Kanizsai utca volt lakói közül, akik­nek házát, otthonát lebontot­ták. Érdemes egy sétát tenni a megyeszékhely új városrészé­be. Most már szép kép tárul az érdeklődők elé: ott sora­koznak az új Házak az út mentén, s szinte látja az em­ber, milyen boldogok lesznek, akik e házakban kapnak la­kást. A Honvéd utca és a Damjanich utca határolta tömbben egyébként négyszáz­harminchat lakás épül föl az idén, s a később átadandó két és fél szobás lakások kö­zül többe nagy családosok költöznek. A bosszúság sem ismeretlen azok előtt, akik költözködtek mostanában: a garanciális ja­vítás lassúsága, elhúzódása megkeserítheti a családok éle­tét. E fontos témával épp ezért foglalkozik most a Né­pi Ellenőrzési Bizottság. A vizsgálat, amely elsősorban Kaposvárra és Siófokra össz­pontosult, már befejeződött. A húsz népi ellenőr tapasztala­tait épp tegnap összegezték, s készül már az anyag a megyei ülésre. Az annyi fórumot megjárt, lapunkban is állan­dóan szereplő kaposvári sáv­ház garanciális javításának hiányosságait is elemzik a né­pi ellenőrök. Talán annyi hu­zavona után most már köze­lebb van a gyors intézkedés. Az állampolgárok, a dolgo­zók képviseletéről is sok szó esett a héten. Hamarosan ösz- szeül az országgyűlés, s a me­gye képviselői tegnap tanács­koztak a fölkészülésről; meg­alakult a megyei képviselő- csoport is. A somogyi üzemek ''szakszervezeti tagjai a maguk soraiból javasoltak »képvise­lőket« a nagyvállalatok szak- szervezeti tanácsaiba. A hét végén tartották meg a Vil­lamos Berendezés és Készülék Művek, valamint az Egyesült Izzó szakszervezeti küldöttér­tekezleteit. Kaposvárról népes küldöttség indult a főváros­ba, tarsolyában a társaik kí­vánságaival, javaslataival. Egyetlen gyáregységnek sem mindegy, hogy kik képviselik a tagokat a szakszervezeti ta­nácsban ; továbbítják-e társa­ik véleményét, elmondják-e miről döntöttek. Budapesten választottak — de nem a ka­posváriak ellenére. Volt idő bőven a javaslatok összegyűj­tésére, közszemlére tételére, az észrevételek mérlegelésére a villamossági, valamint az elektroncsőgyárban is. Most az a legfontosabb, hogy az új tisztségviselőket fölkészítsék a munkára. A Pamutfonó-ipari Vállalat — ott, a hónap ele­jén volt a választás — három­napos továbbképzésen adott útmutatást a szakszervezeti tanácstagoknak, köztük a so­mogyiaknak is. Az állandó ha­zai segítség, a munkatársak ötletei sem nélkülözhetők — ezután sem. Lajos Géza I könyvelőnek most spáknival kaparják föl a padlóról a szá­raz maltert; ők vállalták az egyik »legmostohább« mun­kát: a takarítást. S reggel hét­től tíz óráig hatan már húsz lakásból tüntették el az építke­zés nyomait. Tegnap Kaposváron a Hon­véd utcai félkész házak között találtuk a Somogy megyei Ál­lami Építőipari Vállalat száz dolgozóját. Mindenki búcsút mondott ezen a szombaton — a segédmunkástól az igazgatóig — a házi munkának, a szóra­kozásnak, a pihenésnek... A munkájukért kapott pénzzel pedig azt az összeget növelik, amit saját dolgozóik lakásépí­tésének árából a vállalat ma­gám vállal. Nemcsak a Honvéd utcában dolgoztak tegnap, hanem a Béke—Füredi-tömbben, a Bu- zsáki-dűlőben épülő lakások­nál meg a pamutfonó óvodájá­nál és a kórháznál is. A kubikosok ezen a napon is háromnegyed ötkor keltek, hogy Buzsákról, Somogy jódról beutazva aknát tisztítsanak és elvezessék a terepen fölgyűlt vizet. — Meg kell nevelni a felesé- ' get, hogy az ilyenkor ne zsör­tölődjön — támaszkodik a la­pát nyelére Molnár János, a- brigád vezetője. — Igaz, a karumplit is már föl kellene szedni a földből, de hát hogy nézne ki. hogy szocialista bri­gád létünkre mi otthon ma- radjunk? A tízórai szünetben a köz­pontifűtés-szerelők brigádve- zetője. Fehér Gyula végig­nyargal a lakásokon, és közben füstölög: »Azért is lehagyjuk a Béke—Fürediseket. Ök hagyo­mányosan, mi pedig előszere­léssel dolgozunk« ... A kórház leendő mosodájá­nál pezsgő vidámság fogad. — Ha mindig ilyen csinos segédmunkásaink lennének, jobban menne a munka — rik­kantja az egyébként halk sza­ru Somogyi József, a hideg­burkoló művezetője. Ezen a szombaton elvégez­ték a három és fél napi mun­kát — az egész mosoda csem- pézését—, hiszen annyian jöt­tek nekik segíteni. A gépíró­lány, Lendvai Éva húszméter­nyi csempéről tisztította le durva gyökérkefével a maltert, s a Március 8. szocialista bri­gád pénzügyi« lányai és asz- szonyai párosával cipelték a tapasztóanyaggal teli vödröket. — Holnap izomlázunk lesz — mondták, de büszkélkedtek: a kék csempéket ők áztatták, csurgatták, s adták kézre a »férfinép«-nek. — Olyan jó a társaság, hogy azt se bánom, hogy kiszakadt a harisnyám — mondta egyi­kük, és mosolyogva megkínált a cukorból, amit az építésve­zetőtől kaptak — »prémium­ként«. A műszak végén a termelési főmérnök az udvari csapnál fél lábra állt, lehúzta a cipő­jét. és lemosta róla az árok­ásás sarát. A búcsúzásnál a személyzetis fölszisszent: a vízhólyag a lapátolástól... G. 3. Somogyi Niplapi 3

Next

/
Thumbnails
Contents