Somogyi Néplap, 1975. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-13 / 215. szám
Gépek és diákok segítenek Fogy a cukorrépa, a paprika a táblákról 1 744 ezer liter pálinka Sok kéz sokat végez: szakmunkástanulók szedik a paprikát a tsz-ben. A kaposfüredi egyesült termelőszövetkezetben az idén 150 hektáron terem á cukorrépa (jövőre ennél 20 hektárral többet vetnek). Bátran terveztek magas, 400 mázsás átlagtermést hektáronként, s most úgy tűnik, ennél is nagyobb hozamot érnek el. A múlt hét péntekén kezdték a szedést 'két CB—1-essel, s a KITE termesztési rendszer keretében egy új, francia gyártmányú cukorrépa, betakarító kombájnt várnak. Minderről Pergel István, a szövetkezet elnöke tájékoztatott. Eddig mintegy 8 hektárról szedték ki a répát; a gépek csak néhány napot dolgoztak, az asszonyok a táblasarkokon és a dűlővégeken segítettek a munkában. — A Kaposvári Cukorgyárral történt megállapodás alapján, ütemezés szerint folyik a betakarítás — mondta az elnök. — Erről a 16 hektáros tábláról, mely innen az útról is látszik mi visszük be a répát a gyárba saját járműveinkkel, a többit a termeltető a helyszínen veszi át. Gépek gyorsítják, könnyítik a cukorrépa betakarítását. — Van-e olyan termés- vagy bevételkiesés, mélyet a cukorrépa többletéből kell pótolni? — Számottevő veszteségünk csupán a a 40 hektár borsónál van, mert a sok csapadék miatt egy része tönkrement. Ezt bőven ellensúlyozhatja a cukorrépa várható többletbevétele. Más növényből megvalósult a Szeptember második felében kezdik a bab feldolgozást (Tudósítónktól.) Somogybán az idén jó közepes a babtermés. A kisgazdaságok legtöbbje ezt a fontos növényt kukorica között köztesként termelte. Néhányan sikerrel próbálkoztak néhány száz négyszögölön főnövényként való termelésével. Különösen Közép-Somogy falvaiban, Kaposvártól keletre és északra szedhettek le sokat ebből a fpntos népélelmezési cikkből. A megye jégverte területein, Buzsák, Marcali és Csákány környékén gyengébb a termés. A legtöbben a szokvány fehér babot, a fürj-, a békahátú és a színes babot termelték. Elterjedőben van a nagyszemű elefántbab. •Somogybán két nagy szövetkezet, a balatonmáriai és a tabi foglalkozik bab feldolgozásával. Szeptember elején So- mogyszobon, illetve Karádon tájértekezletet tartottak az áfész felvásárlási vezetőinek, s a két feldolgozó szövetkezet képviselőivel közösen kialakították a babforgalmazás, -felvásárlás rendjét. A balatonmáriai áfész a korábban megkötött szerződések alapján 37 vagon fehér, 17 vagon színes és 5 vagon fürjba- bot vár a megye szövetkezeteitől. Várhatóan más megyéből is kapnak szállítmányokat. A szövetkezet vezetői bíznak abban, hogy a szerződésekben lekötött mennyiséget megkapják az áfész-ektől. A felvásárló szervek felhívják a figyelmet arra, hogy az esős időjárás miatt sok a rozsdafoltos bab, amelyet — ha a termelők nem válogatják ki — csak levonással vehetnek át a felvásárlók. Érdeke tehát a termelőknek, hogy ilyen rossz minőségű bab ne kerüljön a szövetkezeti raktárakba. A felvásárlás azért is váratott magára, mert magas a bab víztartalma. terv, vagy annál többet takarítottunk be. A cukorrépával egyidőben folyik a 10 hektár paprika szedése. Ezt a szövetkezet nem győzi saját erejével, márpedig a betakarításnál egy-két napos késlekedés is oda vezethet, hogy a paprika túlérik, veszít az értékéből. Különösen a lehűlés, a köd veszélyezteti a termést. Ezért megállapodtak a kaposvári 503. sz. Szakmunkásképző Intézettel abban, hogy a diákok segítenek a gazdaságnak: három napig 60 fiatal szedi a paprikát a szövetkezetben. Hektáronként 160 mázsa a hozam. Az intézet tanulói ugyanolyan munkadíjat kapnak, mint amilyet a szövetkezeti tagok, s hozzá ebédet, melyet a gazdaság kiszállít a paprikaföldre mindennap. Szeszfőzdék és kotyvasztok A táppénz ideje alatt főzött — Két készüléket barkácsolt egy kertészmérnök A túlzott alkoholfogyasztás ellen küzdők sem örülnek annak, ha a szükségesnél keveseb szeszt állítanak elő az országban, hiszen a szeszre nemcsak az italgyártásnak, hanem a vegyiparnak és a gyógyszeriparnak is nagy szüksége van. A népgazdaság tavalyi szükségletének jóval több mint egyharmadát valutáért importálni kellett. Tíz évvel ezelőtt a megyében száznál több szeszfőzdehordóiban erjedt a cefre, az idén azonban már csak nyolcvankét főzde működik. A kétharmaduk elavult, és sokszor lehetetlen körülmények között dolgoznak. (Néhány szeszfőzde higiéniai körülményei biztosan a KÖJÁL-t is érdekelnék ...) Az az igazság, hogy nem nagy üzlet a szeszfőzés, és kevesen szánják rá magukat, hogy pénzt áldozzanak a korszerűsítésre. Az utóbbi években csak a tanács szent- balázsi és a nagyatádi áfész kuntelepi főzdéjére fordítottak figyelemre méltó összeget. Somogybán egyébként az áfész tulajdonában negyvenegy, tanácsi kezelésben huszonkét, tsz-tulajdonban tizenhét szeszfőzde áll, a MÉK-nek két — megfelelően fölszerelt — főz- déje van. Tavaly a megyében a korábbi menyiségnél kevesebbet, 744 ezer liter 50 százalékos pálinkát főztek, ez év első fele se mutat fényes eredményt: 162 ezer liter pálinkát állítottak elő. (Igaz, az idény mindig ősszel kezdődik.) A pálinkát Somogybán kétharmad részben a bérfőzés, egy- harmad részben a kereskedelmi főzés adja. A bérfőzetőknek korábban »természetben*' kellett fizetniük, azaz a kifőzött pálinka bizonyos hányadát visszatartották. Most a termelő beviszi a főzdébe a gyümölcsöt, gondoskodik a főzéshez szükséges tüzelőről, megfizeti“ az egy literre jutó 35 forintos adót, leszurkolja a 7 forint körüli főzési díjat, és viheti az italát. A kereskedelmi főzés — melynek első számú somogyi mestere a MÉK — lényege: fölvásárolják a gyümölcsöt,^ és kifőzik, majd értékesítik a pálinkát. Nem győzzük hangsúlyozni: nem általában a szeszfőzés ellen, hanem a túlzott fogyasztás ellen kell fölvenni a küzdelmet. Néhány olvasónk levélben kifogásolta, hogy miért nem csukják be a szeszfőzdéket, ha az alkohol olyan mérhetetlenül sok kárt H. F. okoz a társadalomnak. A népgazdaságot nagy veszteség éri, ha a gyümölcs fölhasználatlanul elrothad, mert a ki nem főzött pálinka helyett — sajnos — fogyasztásra alkalmas szeszről gondoskodnia kell. Igaz, a nyolcvankét somogyi szeszfőzde nemigen járul hozzá a vegyipar meg a gyógyszeripar szükségleteinek a kielégítéséhez, hanem inkább a szeszfogyasztás igényét szolgálja. Azt kellene elérni, hogy ehhez az igényhez országosan a jelenleginél sokkalta kevesebb szeszre legyen szükség — Dr. Szente Gyula százados, a Somogy megyei Vám- és Pénzügyőrség parancsnoka a szeszfőzdék számának csökkenését összefüggésbe hozza a tiltott szeszfőzdék számának növekedésével. Nem titkolja, hogy a szigorúbb, tervszerűbb földerítés — amelyre számítani kell a következő hónapokban — az eddigieknél sö- tétebbre festi a képet. Az utóbbi négy évben kilencvennyolc somogyi helyiségben fedeztek föl pálinkafőző készüléket, különösen sokat Kaposváron, Csurgónagymar- tonban, Vésén, Marcaliban, Kéthelyen, Balatonberényben és Karádon. Rendkívül káros, hogy ezek a maszek főz- dések újabban sok cukrot is felhasználnak, amely köztudottan többe kerül népgazdaságunknak, mint amennyiért a boltban kapni lehet Néhány nyerészkedő a pálinkafőző masináját gáztüzelésűvé és nagy teljesítményűvé alakította át, így egy nap alatt száz liternél több pálinkát is ki- csöpögtethetett. Sok helyen istállóban, ólban, fészerben gyártották a pálinkát, melyben a vegyvizs- gálat során az egészségre súlyosan ártalmas anyagokat is találtak. Az ilyen itókát általában eladogatják, és másoltat is mérgeznek vele. A közelmúltban lepleztek le egy Zala megye férfit, aki táppénzre íratta ki magát, jó sok pálinkát kotyvasztott, és azt saját kocsiján áthozta Somogyba eladni. Egyébként a Zala megyei Surd és Pátró községből ilyen úton-módon sok ital. érkezik Somogyba. Egy balatonlellei kertész- mérnök két pálinkafőző masinát is barkácsolt, egy mázsánál több kristálycukrot vásárolt, és hozzálátott a főzéshez. Rajtavesztett, elkobozták a készülékeit, a 195 liter pálinkáját, s adócsalás miatt eljárást indítottak ellene. Hatezer forint pénzbüntetésre ítélte a bírság. Nem tudni, kinek éri meg odadobni a becsületét ilyesmiért... A „visszaesők" is munkát adnak a pénzű győtrségnek. Volt egy bácsi, három egymást követő esztendőben rajta érték a pálinkafőzésen. Természetesen mindig súlyosabb lett a büntetés, végül is az a szégyen érte, hogy be kellett vonulnia a rács mögé. Az idén fogadkozott, hogy többé nem próbálkozik .... Pintér Dezső Képzelt interjú Még sose láttam eleven szépségkirálynőt. Most pedig itt áll tőlem alig három lépésnyire, megszólítanám, sőt, akár interjút is készíthetnék véle. És gondolatban máris ott ülünk egyszerű bútorzaté hálószobájában. Bocsánat, eltévesztettem: szobájukban. Ugyanis nem egyedül lakja ezt a diákos harsánysággal díszített kis helyiséget, hanem három társával. Hiszen táborban vagyunk. Diákok, KISZ-fiatak>k jöttek össze az ország távoli részeiből, segíteni a nyári mezőgazdasági munkákban, és csak a maguk szórakoztatására választottak szépségkirálynőt. Tehát itt ülünk a hálószobában. — Hány éves? — Tizenhét. — Foglalkozása? o Somogyi Néplap Kisebb gondja is nagyobb annál, mint hogy velem törődjön. Feltolja a feje búbjára a micisapkáját, rágja a cigarettáját, és rohan föl a dombtetőre, megérek utánanyargalni. Az agyagos ösvényen az imos, vékony üzemvezető könnyedén törtet fölfelé. Az ösvény két oldalán 12 méter mély, hatalmas medencék, mintha könyvoldalak lennének, oly szabályos barázdákkal jelöltek. A kimerült bánya. Lerogyok egy gumisza- lagtekercsre. Ez frissen ösz- szeszerelt futószalag maradéka. A kotrógépet — téglásnyelven a baggert — most felfelé irányítják: magaskotrás következik. Kevés a férfi, a tizenhat rakodó és leszedő lányt, asszonyt is befogadják a hórukkba. Rendes körülmények között is csak a svájcisapkás, pocakján szétnyílt ingű lgric Károly gépkezelőnek, és a cingár Domonkos József szalagkezelőnek lenne dolga, de az átállás nem akármilyen esemény. Már negyedik napja tart, kezdődhetne is az agyagmar- koiás, ha az áram miatt nem ütne be az üzemzavar. — Nehéz a »melódia-« — mondja a gépmester. — A mi villanyszerelőnk is otthon maradt pár napig, mert édesanyja súlyos beteg. Cipeked- het, lapátolhat, az ember; minden lehet, csak nagyságos úr • • Üzemzavar — Itt kell megemelni — rikkant Horváth András —, s az erőlködéstől megfeszülnek csupasz felsőtestén az izmok Sziládi Sándornak is. ö is szabadsága alatt jött ide segíteni a tmk-műhelyből, a szállítók egyikével, Török Lászlóval együtt. A páncélos sisakrostélyra emlékeztető vedersor zakatolva marja a magas falat, s a friss földet a végtelenítő csigán át a sur- rantón keresztül a bányaszalagra önti. Ügy látszik, indulhat a téglagyár. A már működő futószalag mentén, a faágakból eszkábált korlátba kapaszkodva le is jutok. — Megint bedöglött! — sír mérgében a kapcsolószekrény kezelője, a szemüveges gyereklány; Szemest Magdolna. Egy ember csak azért is munkát keres magának: a gyerektestű, mégis ősz hajú Pérzeli Mária, összeszorított foggal lapátol. Gumicsizmás lába belesüllyed az iszapszénbe. Döbbenten nézem a törékenységét meghazudtoló erejét. Mint aki bizonyítani akar. Nem ő az egyetlen, akit itt javító-nevelő munkára fogtak. És ő hat hónapja valóban bizonyít: három napja férfit helyettesít a lapát mellett — Csak köstörgünk vele — kacag a pillanatnyilag munka nélkül álló asszonycsapat, mikor elképeszt, hogyan ugratják az egy szem férfit: Parragi János gépészt. A csípős megjegyzések, csúfondá- roskodások, incselkedések ki nem fogynak. Fölszabadulnak a tevés-vevés, az állandó figyelés, igyekezet alól az asz- szonyok, s ugyancsak csípős a nyelvük. — Te Panni, úgyis elég nagy darab vagy s már megint eszel? — Panni viszont az idegennek elmagyarázza, hogy a téglaszedéshez igazán kell az erő, bizonyításul pillanatok alatt eltünteti a zöldpaprikával tetézett zsíros kenyeret. — Hárman voltunk leszedők, de csak ketten maradtunk ilyen masszívak, harmadik társunk, az a kicsi, csak umláderezni tud, hiszen feleakkora, mint mi. Egy nyers tégla 4—5 kiló, s egyszerre hármat emelünk. Egy zökkenő nélküli műszakban 35 ezer téglát kell leszednünk. Elegáns, szürke öltönyös, jól fésült férfi közeleg. Félrehívja az üzemvezetőt, aki hosszas zsörtölődés után aprópénzt nyom a markába, mire a jól öltözött távozik. — A »gróf úr«. Itt lakik a téglagyári házakban. Fiatal ember, harmincvalamennyi — mondja az egyik fejkendős. — Állítólag a téglagyárban ment tönkre a szíve, azóta valami nyugdíjat kap, de mindig megpumpol valakit, hogy a »hivatalba« mehessen. Fölharsan az asszonycsapat nevetése: — A kocsmahivatalba..i Azután újrakezdődik a csipkelődés, amely senkit nem kí- ! mél. A kellerkamrához me- : nekülök, ahol megtalálom az j üzemzavar idején is dolgozó embert: Szalai Sándor égetőmestert. Megismerem a hal- szálkás és a cilinderes rendszerű téglafelrakás előnyeit, a papír huzatszabályozó szerepét, a sározás, falrakás szabályait. Tégláskifejezések röpködnek a levegőben: kapszli, j fukszni. Közben a nyolcvan (tüzelőnyílás egyikén láthatom az izzó téglát. A vezető irodájában három asszony számítgatja eddigi teljesítményét. A minden második szavával bíráló, szép arcú Sinka Lajosné és két sógornője. Egyikük zsörtölődik, hogy három gyereke van, s ha üzemzavar , miatt kevesebb a fizetése, bizony megérzi. Ekkor toppan be a központból a KISZ-titkár: — Mikor jöhetünk segíteni? Gombos Jolán — Szabóipari tanuló. — Mi volt a verseny dija? — Egy szalag, rajta a felirat, meg egy torta. — Számított a győzelemre? — Sok szép lány van itt, többen indultunk ilyen esély- lyel. De én nem is tudom, igazán szép vagyok-e? Mondja meg, férfiszemmel tényleg any. nyira csinos vagyok? — Tökéletesen megegyezik a véleményem a zsűriével. De miért olyan fontos magának a szépség? — Nézze, tetszetős külsővel jobban lehet érvényesülni. Tudom, nem ez a lényeg. De már most is észreveszem, hogy a férfiak, még a tanáraim is zavarban vannak, ha hosszabban rájuk nézek. Pedig csak illedelmesen figyelek. Az eszem legtöbbször másutt jár. — Például? — Egy-két évvel előbbre. Hogy mihez kezdek majd. — Jó szakmája lesz. — Csak nem gondolja,' hogy a gép fölött fogok görnyedni? Ilyen termettel és arccal? Nem vagyok valami éles eszű lány, azért is nem gimnáziumba mentem. Tudom, hogy a férfiak sokszor nem a szelle»et, hanem a külsőt nézik. Ezt fel akarom használni sorsom alakításában. Megtehetem, hogy nagy gonddal válasszam ki a jövendőbelimet. Persze, túl sokáig nem várok, az sem jó, hanem mondjuk húszéves koromban férjhez megyek. — Milyen férjet képzel el magának? — Fekete bőrömhöz, nyúlánk alakomhoz hasonló színű, ölhat centivel magasabb, szellemes, vidám és tekintélyes állású férfit. A beosztás nem annyira fontos, majd megy följebb a ranglétrán, abban én is tudok segíteni. Orvos, mérnök, közgazdász — ilyesmikre gondolok. Lehet, hogy hasonlókat mondott volna az újdonsült szépségkirálynő, de valószínűbb, hogy munkájáról, barátnőiről, a tábori élet vidám óráiról hal. lottam volna tőle. Az ő számára is jobb, ha a beszélgetés csak a képzeletemben zajlott le. Ne tetézzük a szépségkirálynői rangot — ami amúgy is, megzavarhatta gondolkodását — azzal, hogy interjút készítünk vele, mint az igaziakkal szokás. Lehet, hogy éppen ezzel billentenénk át arra az oldalra, amelytől mindenképpen óvni szeretnénk. Paál László
