Somogyi Néplap, 1975. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-12 / 214. szám
A KULTÚRA: ESZKÖZ Tegnap még szezon volt . T ffbb mint egy évtizede »■fedezte föl» népművelésünk a fogalmat: komplex. Ez a szó rövid idő alatt átütő sikert aratott, olyannyira, hogy nemsokára magát a korszerű népművelést volt szokás komplex népművelésnek nevezni. Bár a kifejezés csöppet sem volt magyaros, most már idejét- múlta elítélni. Időközben a népművelésből is a sokkal helyénvalóbb közművelődés lett, a komplex szó pedig mintha lassan háttérbe szorulna. Komplex közművelődésről csak a fölöttébb tudálékosok beszélnek: a közművelődés fogalma ugyanis mindazt magába foglalja, amire a komplex — magyarán: öszetett, együttes — szó utal. Eszem ágában sincs nyelvészeti fejtegetésbe bocsátkozni. Mindössze arra akarom fölhívni a figyelmet, hogy az idézett szó múlandó divatja is a közművelődési gondolkozásmód gyors átalakulását jelzi. A múlandóság azért örvendetes, mert arra utal, hogy a fölismerés rövid idő alatt magától értetődővé vált: a művelődés valamennyi rendelkezésre álló eszközét együttesen kell fölhasználni, nem pedig külön-külön, egymástól elszigetelten. Ez eleinte az úgynevezett komplex műsorok formájában öltött testet. Elszaporodtak az olyan előadások, amelyek műsorában nem csupán egy-egy művészeti ág — például irodalom, zene, film stb. — alkotásai szerepeltek, hanem valamely egységes gondolat köré csoportosították a legkülönfélébb műveket. A kővetkező lépcsőfok a hosszabb időszakra szóló, közös tervezés kialakítása volt. Azaz valamely közművelődési intézményhez — művelődési házhoz, ifjúsági klubhoz — tartozó, javarészt öntevékeny művészeti együttesek foglalkozásait, nyilvános szerepléseit megpróbálták úgy összehangolni, hogy mind egymás munkáját, mind a közös közművelődési célkitűzéseket minél hathatósabban szolgálják. A »komplexitás« gondolatának térhódítása ezzel korántsem fejeződött be. Manapság a fogalom már messze túlhaladt az öntevékeny művelődés kőiében. Egy Bács-Kiskun megyei község, Kecel példája | kitűnően érzékelteti: az összetettség lassan közművelődési szemléletünk egész rendszerét átnatja. A 10 ezer lakosú helységben fokozatosan olyan oktatási, művelődési, szórakoztatási és sportközpontot akarnak kiépíteni, amely minden eddiginél sokrétűbb lehetőségeket összpontosít az ember szellemiségének kifejlesztése számára. A 60-as években épített, szabványszerű általános iskola körül kap majd helyet a művelődési klub, a napközi, a barkácsolásra és szakoktatásra egyaránt alkalmas műhelyépület, a könyvtár, az óvoda, a középiskola, illetve a szakiskola, valamint a konyhaépület a hozzá tartozó étteremmel. Lesz itt tornaterem, a szabadban pedig többféle sportpálya. Mindez lehetővé teszi, hogy a központ óvodájába kerülő hároméves csöppség eleinte 14, később 18 éves koráig lényegében azonos környezetben, harmonikus körülmények között tegye meg a felnőttkorhoz vezető utat. S ami alighanem a legfontosabb: eközben életreszóló szálak szövődjenek a kulturális, művelődési, szórakozási igényeit megalapozó és kielégítő központ és közötte. Itt ugyanis az ifjúsági klubtól kezdve moziig, színházig, szakkörig, tanfolyamokig szinte minden megtalálható lesz. S zükségtelem magyarázni : ezek a körülmények csak akkor kamatoznak igazán, ha a közművelődés munkásai újszerű I módszereket honosítanak meg. j Pontosabban: a szocialista I emberformálás új eszközeit ‘ kísérletezik ki. Másképpen — i széles körűbben — értelmezik a kultúra fogalmát, mint ko- ! runkban, és árnyaltabban, j sokrétűbben igyekeznek az 1 embereket a kulturális érté- | kék birtokába juttatni. Azaz t azokra az egyéni készségekre, J rejtett fogékonyságokra és más. egyelőre nemigen hasz- | nosított alkati-lélektani tu- l Újdonságokra is tekintettel j lesznek, melyekkel a jelenlegi j közművelődési körülmények i között aligha tudnának mit | kezdeni. Kétségtelen, hogy összehasonlíthatatlanul köny- nyebb lesz a dolguk. Itt ugyanis szinte »belenőnek« a fiatalok a kulturális értékeket ! magától értetődő természetes- j seggel hasznosítói életviszonyokba. Nem annyira meg- j nyerni kell majd őket a mű- j velődés ügyének, hiszen ez a j szó teljes értelmében élet- i I szükségletükké válik. Inkább j igényességük továbbfejlesz- I tésével, érdeklődési körük | szüntelen tágításával, az őket ! érő művészi hatások kiteljesí- j tésével kell majd törődni. Azaz javarészt olyasmivel, j amire ma nemigen futja a : közművelődés munkásainak | erejébőL I A hiba persze, korántsem csak a körülményekben rejlik. Sokkal inkább a meglehetősen merev, mechanikus gondolkozásmódban: napjainkban még mindig fölöttébb egy- sikúan közelítünk a művelődés különböző eszközeivel az emberekhez. Könyv, film, zene, ismeretterjesztő előadás. | színház, műkedvelés, szakköri foglalkozás — nagyjából ezt j kínáljuk nekik. S elégedetten j nyugtázzuk, ha a fölkínáltak ! közül legalább az egyikkel si- | kerül megbarátkoztatni őket. {Ez csakugyan elismerésre i méltó. De az ember rendkívül ! összetett: szellemének harmo- j nikus fejlesztése nem egyol- j dalú, hanem minél sokoida- ; lúbb ösztönzést követel. S erre csak akkor van mód, ha a közművelődés nem csupán néhány művészeti ág iránti érdeklődést olt belé, hanem életmódját, életfelfogását alakítja korszerűvé. A kultúra tudniillik eszköz. Az emberi élet magasabb szintre emelésének eszköze. Arra való, hogy segítségével ki-ki kora társadalmának megfelelő, értelmes életet küzdjön ki a maga számára — az egész közösség hasznára. Veszprémi Miklós Antifasiszta plakátok a budai Várban Kukoricatárolási kísérletek Kedvezőek a tapasztalatok iLog A Keszthelyi Agrártudományi Egyetem termelésfejlesztési intézetében sikeres kukoricatárolási kísérleteket hajtottak végre. Évek óta gond — különösen az iparszerű termesztésben résztvevő gazdaságokban —, hogy az őszi kukorica betakarítás idején a nagy meny- nyiségű takarmány, a magas nedvességtartalom miatt nem szállítható azonnal szárítóba, vagy tározóba. Az átmeneti tárolás idején a terményben sok kár keletkezik. A keszthelyi kutatók vállalkoztak a | megfelelő tárolási technológia I kidolgozására. A múlt év rend- ! kívül csapadékos őszén, három ! termelőszövetkezetben — Két- | helyen, Sávolyon és Herczeg- ■ szántón — kísérleteket kezdtek ; a kukorica fólia alatti tárolá- | sával. A fóliatakaró alá az er- J jedés és romlás megakadályozására széndioxidot fúvattak. Az üzemi méretű kísérletek tapasztalatai igen kedvezőek: a fólia alatt a hőmérséklet nem emelkedett 8 fok fölé, s a széndioxid a silókban minden erjedést és romlást megakadályozott. A régi, históriás idők kapuját átlépve jutunk a budavári palota A épületébe, a Magyar Munkásmozgalmi .Múzeumba, ahol a héten nemzetközi antifasiszta •plakátkiállítás nyílt. A földszinten amolyan »megszólító« tablósor hívja föl a látogató figyelmét a második emeleti látványra. Itt azonnal kitűnik Pablo Picassónak, a Teatro Comuna- leban tartott manifesztációra mozgósító plakátja, mely a spanyolok szabadságvágyát fejezi. A fasizmus sokarcúságát ismerhetjük meg ezen a nemzetközi plakátbemutatón. A belga anyagban látott 1940— 44-es ellenállási mozgalmi kisnyomtatványok, röplapok a szabadság kivívása érdekében szabotázsra szólítottak föl a németek ellen; egy megrázó erejű fotó került arra a dán plakátra, mely 1967-ben a hitleri fasizmus áldozataira emlékeztet a »Tragédia kapujáPásxtor Ferenc FIUK A LESHEGYE»! Ilonkával robog a mentőautó. A kisebbik bandita magához tért. Azt a másik orvos istápolja. — Ki csapta le ez* a nyomorultat? — Csák, meg én. Miért, talán nem szakszerűen csináltuk? Kérem, nekem nem mondták meig, hogy melyik alkatrészét kell eltalálná. Én kérem ott csaptam, ahol eredetileg egy kis észnek ikellen lennie. Másnap az őrs legénységének fele benn van a kórházban Csík Andrásnál. Zsuzsa az ágyon ül, Maróti Zoltán egy levéllel bajlódik. Mégegyszer végigolvassa. — Apa, arra kérlek halasz- szuk el az utazást tavaszra. Beestem egy gödörbe, kificamodott a lábam. Most gyengélkedőn vágyóik, de a jövő héten már rendben leszek. Utána szabira megyek. Viszem Zsuzsát, kezdődik neki az egyetem. Ugye nem haragszol, hogy elhalasztjuk? — Mondd, kérlek Gdubics. Verekedtél már te egyáltalán ebben a büdös életben? — kérdi Suhajda némi gúnnyal. — Miért kérded, ezt most, és itt? — Csak úgy. Csak azért, hogy besoroljalak. — Igen, verekedtem. Most először életemben vérre, igazán. Megmondhatom neked, nincs ínyemre. Csak akkor vagyok benne ‘mégegyszer, ha nem tudom elhalasztani máskorra. A Leshegyen megkezdődött a szüret. Ott vannak már az asszonyok is. Ilonka éles, csengő hangon énekel. Petőné hallgatagon hordja a puttonyt. Telnek a kádak, folyik a must a prések deszkái közül. Füst- csíikok szállnak, sültszalonna illata kalandozik messzire. Az öszvérek makacsul kapálnak, nehéz nekik a kád, nincs kedvük felkapaszkodni a dombra a szőlővel megrakott talyigá- vaL Szabadon fuflkároznak a kutyák. Ahol ilyen sok az ember, ott nem kell vigyázni. Utóvégre nekik is lehet szüret. Legények kergetik az ollóval csattogó lányokat, jó nagyokat sikongatnak. Attól függ ez, melyiket, hol, és ki kapja derékon. Szüretkor nemcsak a bort indítják forrásba, hanem a vért is. De sok szerelem, de sok házasság kezdődik ilyenkor, szüreten. Franci bácsi hozzálátott. Egyedül dolgozik, nem is kell neki segítség. Ha megakad, mindig ajánlkozik egy-ket szomszéd, hogy azt a pár tőkét lekapkodják. Akkurátusán, tempósan dolgozik. Egyedül cipeli a puttonyt, egyedül tekeri a prést is. Nevetve, vidáman szorgoskodik. Az út felől ismerősök jönnek. Az öreg leteszi a puttonyt, elébük siet. — András, fiam, megjöttél? Gyere, hadd öleljelek meg. Azt hittem nagyobb baj lesz? Mindent tudok, büszke is va-. gyök rád ... Derék fiú vagy. — Köszönöm, Franci bácsi. Nem egyedül voltam. Csak azérb szaladtunk le, mert Zsuzsa holnap utazik. Felkísérem. Nálunk, a szüleimnél lakik addig, amíg én is hazamehetek. Búcsúzkodni jött. Szeretnénk megköszönni, hogy segített nekünk. — Az utazás? — néz rájuk kérdőn az öreg. — Majd tavasszal. Meg kell keresni még egy-két dolgot. Addigra készen lesz a tanulmányunk is. Legalább két ajándékot adhatunk apának. Jól tesszük, Franci bácsi? — Ügy tegyétek, hogy tiszta maradjon a lelkiismeretetek, és örömet leljetek abban, amit cselekedtek. Azt meg ne feledjétek, hogy Nágel Francit a Leshegyen, bármikor megtaláljátok! VEGE. val«. Chile, Vietnam neve fordul elő legtöbbet, a plakátokon, s a rémségek órái alig múlt napokat is idéznek. Tehát a veszély még nem mulP el — üsszegeződik a nagyon fontos mondanivaló a csaknem minden európai országból érkezett plakátok közös nyelvén. Nemcsak a fasizmust állítja elénk ez a bemutató, hanem azt a nemzetközi összefogást is, mely ellene küzd. Egy példa csupán: Picasso plakátja 1962-ben magyarul is megjelent a moszkvai leszerelési és béke-világkongresszus alkalmából, vagy egy másik: Békét I a világnak! — hirdeti egy j szovjet plakát, s mellette köz- | vétlenül az a legfrissebb áll, mely a szovjet és amerikai kozmonauták űr-találkozóját mint a békére törekvő emberiség közös akaratát fejezi ki. Az ismert görög szobortöredék. az úgynevezett Szárnyas Niké. mint a béke szimbóluma jelenik meg egy ismeretlen ausztriai plakátművész munkáján, mely Mauthausen felszabadulásáról emlékezik meg. Ez a plakát az új művészi törekvéseket is jól érzékelteti. A napi politikai eseményekre reagáló művészeknek nem volt mindig lehetőségük arra, hogy az éppen legkorszerűbb kifejezési eszközökhöz forduljanak; ilyenek a már említett belga nyomtatványok. A béke legközismertebb szimbólumává avatta Pablo Picasso a galambot, mely az emberiség legnagyszerűbb üzenetével száll a szabad ég alatt. Korunk képzőművészetére s rajta keresztül a közönség szemléletére senki sem hatott oly nagy mértékben, mint éppen ő. Plakátjai egyenrangú társai ismert festményeinek. Ahogy a vásznon, úgy az esőnek, szélnek kitett utcai plakáton is változatosságra, igényességre törekedett. Egy férfifej elegendő számára, hogy a koncentrációs táborokra emlékeztessen. Pignon, Vasarely, Picasso és még néhány neves francia művész közösen — az emberiség összefogásán belül érzékeltetve a művészek összefogásának fontosságát — készítettek plakátsort a francia értelmiségiek napjára, melyen Vietnamért emelték föl hangjukat a haladó erők. A hazai politikai plakátoknak is megvan a történelmük. A Horthy-reakció ellen legjobb grafikusaink, képzőművészeink — Ék Sándor, Szilágyi Jolán — szólítottak összefogásra, s harminc éve ott van. nak a legjobb plakátok között a magyar alkotások is, melyek az imperialista erők ellen mozgósítanak (Kemény György, Hincz Gyula, Filo). H. B. Fotó: Gyertyás László A brigád ajándéka (Tudósítónktól.) Sohasem panaszkodott, mégis látták, hogy az öt gyermeket nevelő elvált asszony gondokkal küzd. A legnagyobb közép- iskolás, a legkisebb pedig most ment első osztályba. Sokba kerülnek a tankönyvek, az iskolaszerek. Tizenöten dolgoznak a ka- rádi áfész műanyag-feldolgozó üzemének polietilén részlegében. Valamennyien — Szabó József részlegvezető, Rosta Jó- zsefné brigádvezető, a Gárdonyi Géza brigád tagjai — érezték, hogy tenniük kell valamit. Titokban tartva társuk előtt a tervüket, az egyik szabad szombaton bementek az üzembe. Több mint kétezer-hétszáz forintot kerestek aznap, ezt felajánlották társuknak a brigád ajándékaként. S ez1, csak egy tettük a sok közül. Minden brigádtagnak segítenek, ha építkezik. Ha szükség van társadalmi munkájukra, részt vesznek akár az iskola, akár az óvoda tatarozásában. Kifogástalan munkát végeznek a polietilén részlegben is. Egy olyan brigád, amelyik most küzd a szocialista címért. Bizonyos, hogy kiérdemlik, Somogyi Néplap I 5
