Somogyi Néplap, 1975. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-12 / 214. szám

♦ Munkásgyűlés Kaposváron A mintaszervezés (Folytatás az 1. oldalról.) tévhitet oszlatott szét, olyan­fajta kétségeket döntött ro­mokba, mint azt, hogy képes lesz-e a föld eltartani a sza­porodó emberiséget. Mindig valahogy így tárult föl az igazság: »Az emberben van a legtöbb erő ezen a földön.« És máris itthon voltunk, hi­szen minden a mi magatartá­sunkon, állásfoglalásunkon, az ember munkáján áll. 1945-ben egy tál étel vágyálom, a táv­lati jólét jelképe volt. Elkép­zeltük, látni véltük 1975-öt. És az ember többet alkotott harminc év alatt, mint ami­ről álmodhatott a képzelet. Tények vallanak erről: az életkörülményeink. De nem vagyunk olyan tökéletesek, jók és igazak, mint amilyen­nek megálmodtuk önmagun­kat. S ez újra csak ébresztő gondolat. Többet kell adnunk ahhoz, hogy emberileg ma­gasabbra emel­kedjünk. Nem hallot­tam azt a szót, hogy politika, pedig arról volt szó. S a politi­kában, a dön­tésekben, a ha­tározatokban ma már nincs más, mint ami az ember, az ország vágya, véleménye. Nagy taps — írnám a szoká­sos beszámoló után. Most töb­bet mond az a mozzanat, amit a gyár sajtolóműhelye Iskolaparadicsom, bevásárlóváros Lakás- és középületépítés a Szovjetunióban — Ha én ilyen iskolába jár­hattam volna... — sóhajt föl a legtöbb látogató a budapesti Szovjet Kultúra és Tudomány Házában rendezett kiállításon egy makett láttán. A hatvan Az érdekes tárlat október ötödikéig tart nyitva. Nemcsak a budapestiek tájékozódhatnak a szovjet lakás és középület­építésről, a kiállítás rendezői szívesen tartanak előadásokat, tantermes oktatási központhoz I bemutatókat vidéken is. Gyá uszoda, stadion és színház tar- j rakba, üzemekbe, községekbe tozik. Modern, nagy és mégis j »házhoz megy« a bemutató, ha könnyen kiismerhető, egyszerű i kérik az ottaniak. a tájékozódás a folyosókon.1 ___________________________ 2 300 tanuló részére építik. A Szovjetunióban kötelezővé tették a középiskola elvégzését, ezért van szükség ilyen létesít­ményekre. Nem véletlenül ke­rült persze az iskolába a »komplett« sportlétesítmény. Az egyik tablóról megtudhat­juk, hogy a 250 milliós ország­ban ötvenmillióan foglalkoz­nak állandó, rendszeres test­edzéssel. Már az iskolában jó alapokat kapnak ehhez, és azután is találnak helyet a sportolásra. Egymillió futball- pálya, négyszázezer egyéb sportpálya, uszoda áll a lakos­ság rendelkezésére. előtt jegyeztem meg. Szíjártó Ferenc üzemvezető várta a vendéget, ott köszönte a szót, a biztatást, az önmagunkra ébresztés szándékát. Kereset­len, előre meg nem szervez­hető mozzanata volt ez a gyárlátogatásnak. És minden lépés az a munkások között, akik nem öltöttek vadonatúj köpenyt, nem seperték gon­dosabban a padozatot, mint máskor. Dolgoztak, s kezük csak akkor állt meg egy-egy percre, amikor 6zóra kérték őket. Előkerültek a brigád­naplók is, a Latincáé, a koo­perációs brigádé, a Hámán Katóé. Itt még néhány szál szegfűre is futotta a figye­lemből. De többet jelentett, hogy a munkások tudják — mondták is, hogy merre to­vább, hogy akarják —, mit tartanak jónak, mit csinálná­nak másképp. A vezérlő-, a transzformátor- és a festő­üzem, a sajtoló és a biztosító szerelde munkásai néztek föl egy-egy pillanatra a munka­darabokról, de nem zavartat­ták magukat. Tették a dolgu­kat. Még egy szűkebb körű be­szélgetésre is sor került, ahol a gyár legkülönbözőbb beosz­tású munkásai, a vezetők képviselői szóltak örömeikről, gondjaikról, a városról, és valottak hittel, bizalommal — kimondatlanul is — a po­litikáról. De hiszen egész nap erről folyt az eszmecsere! Az embert középpontba állító politikáról. 3. B. »El kell érni, hogy a szer­vezés a vállalati vezetés egyik alapvető funkciója legyen« — ezt az időszerű jelmondatot függesztették ki a tegnapi ta­nácskozáson Baiatonbogláron. A tanácskozás része annak a korszerűsítési folyamatnak, amelynek során a szervezett­ség javításával, tökéletesítésé­vel egyre fejlettebbé, rugal­masabbá válik a kereskedelmi vállalatok munkája. A Bel­kereskedelmi Minisztérium kereskedelemfejlesztési és szervezési főosztálya sajátos utat követ. Abból kiindulva, hogy a nagy- és a kiskeres­kedelmi vállalatok profilja, munkája, közgazdasági kör­nyezete sokban hasonló, egy- egy kiemelkedően dolgozó vállalatnál több éves minta­szervezést végeztettek a Ke­reskedelmi Munka- és üzem- szervezési Intézettel (KER- ORG). Egy-egy ilyen minta- vállalat munkafolyamatai kor­szerűsítésének tapasztalatait aztán megpróbálják modell­szerűen általánosítani. A nagykereskedelmi válla­latok közül a Somogy—Zala megyei FÜSZÉRT-et jelölték ki mintaszervezésre. Miért éppen ezt a vállalatot? Ez az egyetlen az ország élelmiszer­es vegyiáru-nagykereskedelmi vállalatai között, amely a Ba- laton-parton olyan árukat (te­jet, húst, gombát stb.) is for­galmaz, amilyeneket a többiek nem. Profilja tehát valame­lyest más. Gazdasági-árufor­galmi mutatói azonban az utóbbi években jóval az or­szágos szakmai átlag fölött voltak, fiókhálózata igen kor­szerű, és üzletpolitikája is példamutató. Mivel a válla­lati rendszerben döntő szere­pe van az áruforgalomnak, természetes, hogy a miniszté­rium választása erre a FÜ- SZÉRT-re esett. Több mint két éve tart már az itteni egyes munkafolya­matok, illetve a szervezeti fölépítés, a raktárak műszaki színvonalának, a gazdálkodási eredményeknek és a munka­helyi légkörnek a vizsgálata, föltérképezése. Különösen ta­nulságosak azok a magnósza­lagok, amelyeket a KERORG lélektani laboratóriumának munkatársai vettek föl a vál­lalat dolgozóival folytatott beszélgetésekről. Egymás után készültek a vállalat tevékeny­ségét átfogó sémák, összevon­tak vagy szétválasztottak egyes részfolyamatokat ott, ahol ez ésszerű volt. Viták is voltak: például elegendő-e a FŰSZÉRT-központ irányító apparátusának létszáma, vagy ■szükség van-e több osztályra, alkalmazottra? A mindenna­pok tapasztalata bizonyította be — Dévényi Zoltán igazgató szavaival —, hogy »nincs szükség nagy számú parancs­noki karra«. Az irányítás ha­tékonyságát, egy-egy döntés gyors megvalósítását jobban segíti a jelenlegi — szeré­nyebb — létszám. A KERORG részletes folya­matszabályozásokat készített és szervezeti működési sza­bályzatot is kidolgozott. A vállalat nagyrészt már ezek alapján veszi föl a rendelése­ket, készíti a túraterveket, tervezi az áruszállítást és vég­zi a pénzügyi, könyvelési mű­veleteket. A szabályzatok munkakörökre lebontva előír­ják a műveletek sorrendjét, egymáshoz való kapcsolódá­sát; pontosan megszabták a központ és a hálózati egysé­gek (fiókok) feladatait is. Er­re a széles — az egész válla­lat munkáját érintő — szer­vezésre csak egy példát em­lítünk: Siófokon és Kaposvá­ron a bejáró vevők fogadásá­ra tárgyaló-bemutató termet alakítottak ki. így a vásárlók a belső raktárak munkáját nem zavarják, a kulturáltabb vevőfogadás pedig meggyorsí­totta a napi számlálást és a kiszolgálást. A vállalatnál folyó munka- szervezés »nem lombikban«, hanem a többi vállalatra ér­vényes közgazdasági környe­zetben történik. (Jellemző, hogy a fölmérés és az átszer­vezés alig több mint két éve alatt 25 százalékkal nőtt a forgalom és 35 százalékkal a nyereség. A Somogy—Zala megyei FŰSZÉRT-nek a szá­mítástechnikát és az ügyvitel­gépesítést nagyobb mértékben és gyorsabban kell alkalmaz­nia, hogy a sokféle infor­mációt átfogóan, gyorsan érté­kelni tudják. — Ezeket a ta­pasztalatokat összegezték teg­nap a kereskedelmi szakem­berek Baiatonbogláron, a mi­nisztérium által rendezett ta­nácskozáson. Cs. T. Csak strigulát húznak Hetvenszer 12 éra E hét elején a megyében elsőként megkezdődött a ku­korica betakarítása a bab ácsai Üj Világ Termelőszövetke­zetben. Az 1325 hektáros terület átlag 60 mázsás rekord­termést ígér. A nyár végi őszben újra megindultak a gépek. A reg­geli ködben még gémberedett kezek markolják a volánt. Az­után lassan minden fölenged. Reggel a faluban valaki megkérdezte a munkába in­duló kombájn osokat.: »Szedi­tek már a kukoricát?« »Igen, szedjük« sántít már ez a szó. A géptorkok habzsolják a csöveket. A John Deere 21 mázsás bendője nyolc perc alatt telik meg. Vagy még gyorsabban... Az üvegfülké­ben a dél-somogyi tsz-szövet­ség kombájnosversenyének A bemutatott városmaketten is könnyen elérhető, központi helyen találjuk mindig a sta­diont. A Togliatti bevásárlóközpont önmaga egy kisebb város. Min­den megtalálható benne, és a lakónegyedektől egyforma tá­volságra van, összekötő kapocs a város szívében. Rengeteg csillogó reklám, mozgó neon­felirat teszi érdekessé. A Szovjetunióban évente húsz új város születik. Gondo­san előre tervezve, a lakótele­pek nem a hagyományos »te­lep« hangulatot árasztják. Épületsorok, blokkok szembe­állításával a kaposvári Honvéd utcaihoz hasonló belső tereket képeznek ki a tervezőit, így alakítják a hagyományos és az új ötvözetéből a modern város­eszménynek megfelelő telepü­léseket. 2 300 000 lakás épül évente, a beköltözők lakbére nem ha­ladja meg a család keresetének 5 százalékát. A második világ­háború alatt a Szovetunióban elpusztult a lakóépületek fele. Helyettük új, szocialista váro­sok nőnek ki a földből, a leg­korszerűbb technológiával. Elfelejtett pályakezdők Büszkén mesélte egy kő­műves ismerősöm még a nyá­ron, milyen jó érzést váltott ki belőle és a társaiból is, hogy ünnepélyesen fogadta őket a vállalat a szakmun­kásiskola elvégzése után. Nemrégen újra összefutottunk, s egy kicsit keserűen jegyez­te meg: most bezzeg már nem figyelnek rájuk, pedig mint pályakezdőknek, számtalan problémájuk akad. Korántsem egyedi ez a pa­nasz. A vállalatok, gazdasá­gok kötelessége, hogy rend­szeresen foglalkozzanak a pá­lyakezdők helyzetével, gond­jaival. S ez nem tetszés sze­rinti, hiszen az ifjúsági tör- vény mindenhol előírja. Per­sze, a megvalósulás sok he­lyen formális, máshol rend- szertelen, pedig nem kis ügy­ről van szó. A tehetséges, tö­rekvő szakemberek, szakmun­kások alkotó energiájának hasznosítása függ ettől, s ter­mészetesen az i6, hogy meny­nyire és meddig kötődnek az üzemhez. Érdekes tapasztalatokat szerzett az SZMT ifjúsági bi­zottsága a közelmúltban a megye kilenc vállalatánál. A fiatalok, akik életük első munkahelyén igyekeznek ka­matoztatni a tanultakat, álta­lában gyorsan beilleszkednek a szűkebb és a tágabb közös­ségbe. A KISZ-szervezetek di­cséretesen sokat tesznek azért, hogy szinte kézen fogva őket dót —, hogy a régi KISZ-la- gokra bíznak egy-egy új »gye­reket-". Egyetlen szépséghibája mindennek, hogy a gazdasági területre kevésbé terjed ki a figyelem. Azok a fiatalok, akik bekerülnek valamelyik szocialista brigádba, sokkal szerencsésebb helyzetben van­nak ilyen szempontból. Gyor­sabb a politikai, a szakmai fejlődésük, megerősödik ben­nük a közösségi érzés, a töb­biek szinte magukkal ragad­ják, s bekapcsolják a mozgal­mi munkába is. Nem szabad elfeledkezni senkiről sem. Mindenképpen megfontolandó az a javaslat, hogy a szakszervezeti' bizott­ságok és a KISZ-szervezetek együtt pártfogolják a pálya­kezdőket. Az eddigi tapaszta­latok alapján elsősorban a szocialista brigádok tehetnek sokat. Azokat, akik a munka­körük miatt más területen dolgoznak, egy-egy tapasztalt és nagy tekintélyű kiváló dol­gozóra lehetne bízni. A fárad­ság később sokszorosan meg­térül, munkakedvben, lendü­letben is. A kőműves ismerősöm hiányérzete nem alaptalan. Több üzemben a vezetők szin­te természetesnek veszik a fiatalok igyekezetét, megfeled­keznek a munkájuk értékelé­séről. A szakszervizetek föl­figyeltek a hézagokra, s ép­pen ezért emlékeztetnek arra, hogy a vezetők és a társa­ahogy néhol mentegetik ma­gukat. Az iskola elvégzése után a fiatalok a képzettségüknek megfelelő beosztásba kerül- | nek. A Danuvia nagyatádi j gyáregységében a szakmunkás- j fiatalok egy része viszont más j munkát kapott. Ezt a nehéz I helyzetet azért vészelték át, mert a vezetők őszintén el­mondták nekik, hogy késik a ' beruházás, várni kell az új | üzemrész átadására. Ez meg-1 — Azért nincs — veszi át a szüntette a feszültséget is. j szót Hegedűs József elnökhe- Egyre többen tanulnak to- ‘>’fttes ~ mert a falusi ernte­vább a pályakezdők közül. l,ek a nagy ta? ,nehany tt __i . . negyszogoles kertvegi kukori­c ájukon keresztül látják. A egyik ok. A másik, hogy bár­mikor megeredhet az eső, és akkor bizony —- mint tavaly — éjszaka is aratni kell. Most j kihasználunk minden percet, , .. , , . ezért bosszúság egy ilyen rö­kozben arra gondoltak: nagyon j vid ßzünet i(5 Igaz ez a leg. jobban előkészített gépnél is előfordul. Amikor Lóján István gépe végre ismét elindult, fölléle­geztek a szállítójárművek ve­zetői. A késlekedés az ő bérü­ket is befolyásolja. — Súly és távolság, ez a mi teljesítményünk mércéje — mondja Csák György, az egyik IFA sofőrje. — A legjobb az lenne, hogy mire egy forduló­ból visszaérünk, már ismét ott várna a szem. Igaz, inkább a kocsi álljon néhány percet, mint a gép. Ez a kölcsönös egymásrautaltság kényszerít bennünket. A kombájnosok igyekeznek minél több száilí- tanivalót adni, mi pedig mi­előbb megfordulni, hogy ők folyamatosan mehessenek. Én a barcsi terményforgalmihoz .viszek egyszerre 60 mázsát. Ugyanoda én szállítottam az idén az első kocsi búzát is. Jó visszaemlékezni: az emberek kiszaladtak az udvarra: »itt az úo búza!«. Mindenki örült, egymás kezét szorongatták ... Most csak egy strigulát húz­nak az átvételi tömbbe . .. válaszolták, és | győztese, Somogyi József ül. — Hét éve aratok, de ilyen gyönyöiű kukoricát még nem láttam. Nagyok a szemek. Ma reggel alig három óra alatt háromvagonnyit ürítettem. Ha ez a kukorica magtárba kerül, az 25 millió forintot je­lent a gazdaságnak. Minden ettől függ, mégsem érzi senki olyan fontosnak, mint a gabo­nát. A búzaaratás jóval nehe­zebb. Nagy a hőség és a por, szinte minden kalászra külön oda kell figyelni. Igaz, talán éppen ezért nagyobb az aggó­dás. Olyankor mindenki . az aratásról beszél és az aratók­ról. Ez persze jólesik és ösztö­nöz. Ennek most nyoma sincs. megismertessék a munkahe- j dalmi szervek kötelesek ele­lyet, a mozgatni életet velük. I mezni a pályakezdők helyze­Féldául még azt a módszert j tét az ifjúsági törvény elő­is alkalmazzák — ez persze | írásai szerint. S erről nem le­nem érint minden pályakez-j hét megfeledkezni, mint Hovatovább ez nagy gondot okoz — elmondták ezt a Du­nántúli Regionális Vízmű Vál­lalatnál, a Finommechanikai Vállalat 3. számú kaposvári gyárában és máshol is —, ugyanis szinte kiürül az üzem, amikor megkezdődnek a ta- [ nulmányi szabadságok. Izgatottan ültek be az iskolapadba, akik jövőre szak­munkások lesznek. A fogadá­suk viszont a vállalatoktól függ. Általánossá kellene ten­ni a már meghonosított új formákat. A vasasüzemek, az építők például ünnepélyesen fogadják a fiatalokat, a vil­lamossági gyárban írásos tá­jékoztatót kapnak, az FMV 3. számú gyáregységében érte­kezletre hívják meg a szak­munkástanulók édesapját, édesanyját, s lehetne a sort folytatni. Most készülnek a kollektív szerződések a válla­latoknál, ezeket abban is rög­zíthetik — csak gondolni kell rá. Lajos Géza kukorica soha nem kényszerí­tette őket olyan erőfeszítésre, mint a búza. Az idei nehéz aratás terméskiesését — így van ez a legtöbb somogyi gaz­daságban — a kukoricának kell pótolnia. Mi az 1325 hek­tár több mint 80 ezer mázsás termését hetven nap alatt sze­retnénk betakarítani. Már a második nap bosszú­sággal kezdődött Lolán Ist­vánnak, az egyik SZK 4-es vezetőjének. Előző nap 31-szer töltötte meg a tartályt. Most talán saját magát akarta meg­győzni: a soknál is lehet töb­bet. A sietség megbosszulta magát: beszorult a kalászfel­adó csiga. — Negyedórát sem fogok állni — mondja, és hogy tart­sa a szavát, beszéd közben is jár a kezében a szerszám. — Nem csoda, hogy igyekszünk a gépből is és magunkból is a legtöbbet kihozni. 350 mázsa fölött minden levágott mázsa után dupla bért — két forin­tot — kapunk. Ez csak az Húsz kilométernél is többet kerekezik naponta a táblák között. Koósz Imre, a bolhói kemiet gépcsoport vezetője. — Éjjel-nappal folyik a mélyszántás. Most onnan jö­vök, mert hallottam, áll az egyik gép. Bizony nem köny- nyű .elérni, hogy se a gépek, se a teherkocsik ne álljanak. Azt mondják az emberek köny- nyebb a kukoricaaratás? Most még igen. Más lesz a vélemé­nyük november végén a csípős ködben, vagy éppen hóban. Akkor majd csak kétszeres erőfeszítéssel lehet elérni a mostani teljesitmenyeket... Délután újabb gép érkezett, hogy nekivágjon a végelátha­tatlan kukoricásnak. Szürkü­letre a lekopasztott tarló fölött már ide látszottak a jó két ki­lométerre álló fák. Hét óra is elmúlt, mire az utolsó gép ref­lektora kialudt. Bíró Ferenc V

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents